Gondolj az életedre, még konkrétabban a mai napodra, és listázd, hogy mi minden tett boldoggá. Mi lenne, ha azokat a dolgokat elragadnák tőled, akkor is boldog maradnál? Jó vagy rossz lenne akkor a mai nap? Még mindig érdemes lenne élni az életet? Attól tartok, közülünk sokan határozott „nem”-mel felelnének ezekre a kérdésekre.
Habár érhető, hogy miért tesznek minket ezek a dolgok boldoggá, igaz és mély boldogságra a mi háromegy Istenünkben lelhetünk. De réges-rég egy mérgezett mag el lett vetve énünk mélyébe, ami gyökeret eresztett és az elégedetlenség gyümölcseit termi. Ez a mag az a hazugság, hogy Istenen kívül másra is szükségünk van a boldogsághoz az életben.
Igazi boldogság nem lelhető Istentől távol.
Természetesen számos ateista, muzulmán, buddhista és “vallástalan” talál boldogságot a világban, miközben elutasítják Istent. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs boldogság Jézustól távol, de az igazi boldogság, a legmélyebb és legkielégítőbb boldogság csak az Úrban található meg.
Ha a boldogság elégedett gyönyörűség, akkor biztosan mindnyájan megtapasztaltuk már életünk különböző szakaszaiban. De ha a boldogságunk nem Istenben van, akkor a világban leltünk rá, a körülményeinkben vagy magunkban, és ezek a dolgok törékenyek, múlékonyak és gyakran csalókák. A boldogság, melyet Istenen kívül találunk ideiglenes, ami csalódásba merül, sőt kétségbeesésbe, amikor elmúlik. Tudom, számtalanszor megtapasztaltam már.
Igaz boldogságra nem lelhetünk Istentől távol, mert a gyönyörűség, melyben Ő nincs benne, sosem elégít ki teljesen és mindig gondterhes. Igaz boldogságra nem lelhetünk a kapcsolatokban, a vagyonban, a státuszban vagy abban, mit értünk el, hiszen ezek a dolgok gyorsan semmivé lehetnek.
Igazi boldogságot csak Istenben találhatunk.
A mi Istenünk örök, célja tökéletes és mi mindörökké az Övéi vagyunk. Gyönyörűségünk lehet benne, aki minket teremtett, aki mindent nekünk adott és aki a javunkra munkálkodik. Igen, kedvünket leljük az ajándékokban, melyeket tőle kaptunk, de az ajándék nem a tárgyi mivolta miatt különleges, hanem az ajándékozó miatt. Még ha gondterhes körülményeink el is veszik tőlünk az ajándékot, az Ajándékozó örökre miénk marad.
Az élet változik, de Isten kegyelme állandó. Ezért tudta azt mondani Jób: „Az Örökkévaló adta amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!” Jakab azt, hogy „Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek”, Jézus pedig azt, hogy „Milyen boldogok és áldottak, akik most gyászolnak és sírnak.” Hiszen az igazi és mély boldogság Istenben, nem pedig az ajándékaiban van.
Ha boldogok, igazán boldogok akarunk lenni, akkor az ajándékok mögé kell nézni és élvezni, ha Isten könnyű napot adott. Ha a nap sötét, akkor a fájdalmas körülmények mögött meg kell látnunk Istent, aki szeret minket és erőt ad nekünk.
Ahhoz, hogy igazi boldogságra lelj, az Úr Jézusra kell nézned, meglátni benne a szépséget és szerelembe esni a munkájába, tisztelettel beleállni abba, amit érted és benne való jövődért tett. Benne kimondhatatlan boldogságunk van, különösen a próbák és a kísértések idején.
Jézusra tekintve,
Jen
Fordította: Virág Eszter
