Isten szabadít meg a szégyentől

„Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel.” – 2 Korinthus 4:17

Néha, amikor a lelkem egy sötét zugába süllyedek, elborít az érzés, hogy nem vagyok elég jó. Csak forgolódok éjszaka, miközben ezekkel a sötét gondolatokkal küzdök. Egy baljós hang azt suttogja: „Nem szeretnek téged. Sosem leszel elég jó. Inkább add fel a harcot.”

Ó, a pokol mélyének hazugságai! A lelkemnek van egy ellensége, aki el akar kedvetleníteni és azt akarja, hogy reménytelenségbe essek. Abba a kétségbe akar sodorni, hogy Isten örökre megtagadott engem. Az ellenségemet semmi nem állítja meg abban, hogy a pusztulásomra törjön és elragadja a békémet.

Igazság szerint nem érdemlem meg Isten szeretetét, de az én Istenem a kegyelem trónusán ül. Túláradó szeretetét nagyvonalúan kitölti és ez a feltétel nélküli szeretet minden bűnömet elfedi. Az én szégyenem miatt vállalta a kereszten a húsába maró szögeket és ezért minden vétkemet olyan messzire vetette, amilyen messze van napkelet napnyugattól. Teljes megbocsátást nyertem, megszabadultam minden kárhoztatástól.

Nem kell elégnek lennem, mert a Pártfogó, aki bennem van, nagyobb, mint a vádló, aki a világban van. Az Ő családjába tartozom és így lettem új teremtmény.

Amikor a szégyen miatt gyötrelem borítja el az elménket, emlékeznünk kell a csodákra és a kegyelemre, melyet Isten hozott az életünkbe:

  • A mi Megmentők meghallotta a kiáltásunkat, felemelt minket a bűn gödréből és szilárd talajra állította a lábainkat (Zsoltárok 40:1-2).
  • Isten megváltott minket a halál büntetésétől és gondoskodik rólunk (2 Korinthus 1:9-10).
  • Megigazultunk azért, mert Krisztusba helyeztük a hitünket és így megbékéltünk Istennel. Szeretete kiárad a szívünkre a Szentlélek ajándékain keresztül (Róma 5:1-5).
  • Azok, akik az Úr segítségét keresik, nem szégyenülnek meg és nem kell félniük. Ha rá tekintünk, akkor felderülünk és minden okunk meglesz a dicsőítésre (Zsoltárok 34:1-5).
  • A mi ideiglenes szenvedésünk jutalma örök dicsőség Krisztussal, aki napról napra megújít minket (2 Korinthus 4:16-18).

Barátom, talán most éppen vereséget szenvedtél, de Szégyenünk Megtörője nem engedi, hogy teljesen elcsüggedj.  Lehet, hogy megrémít a bukott világ romlottsága, de a benne való reménység megőriz attól, hogy reménytelenségbe zuhanj. Lehet, hogy a világ gondjai ideiglenesen ledöntenek a lábadról, és sebesen, megviselten kell talpra állnod, de Isten mindig védelmez téged. Egy pillanatra sem hagy magadra.

Isten kimondta a váltságot az életed felett, nem a szégyené az utolsó szó. Legközelebb, ha hallod, ahogy a szégyen hangja neveden szólít, állj bele Isten ígéretébe és mondd: „Megbocsátást nyertem. Isten gyermeke vagyok.”

Szégyenünk Megtörője pedig rád árasztja kegyelmét és szeretett gyermekének nevez.  

/Lyli Dunbar/

Lyli Dunbar szeret az autóban karaokezni a férjével, elményülni a Biblia tanulmányozásában a lányokkal és egyszerre 12 könyvet olvasni. Író, előadó és mentor, legfőbb szenvedélye megismerni és megismertetni Jézust. Ha tűzveszélyes hithez keresel üzemanyagot, csatlakozz hozzá a lylidunbar.com oldalon. Kapcsolatba léphetsz még Lylivel a Facebookon, Instagramon, és a Pinteresten is.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-is-the-shame-breaker/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A betegség szégyene

„Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek, és gyalázatot tűrtetek, ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön, s örömötök nem múlik el soha.”Ézsaiás 61:7

Az idő furcsa dolog. Bár teljesen folytonos, minden perc hatvan másodpercből áll és minden óra hatvan percből, mégis van, hogy szinte elrepül, máskor alig vánszorog. A gyermekeim közösen osztoznak egy tableton, és mindegyikük fél órát játszhat rajta. Annak, aki éppen vár, a fél óra szinte örökkévalóságnak tűnik. Aki viszont játszik, annak nagyon hamar eltelik.

Ezt láthatjuk Márk evangéliumának 5. fejezetében is. Miközben Jézus Jairus háza felé tart, meggyógyít egy asszonyt, aki már tizenkét éve beteg volt. Mindeközben Jairus tizenkét éves lánya haldoklott. Nem sokkal azután kapta a hírt, miszerint lánya halott, hogy Jézus beszélt az asszonnyal. Jairus számára a tizenkét év, amit a lányával tölthetett, hihetetlenül gyorsan véget ért. Az asszony számára, aki vérzett és mindenét arra költötte, hogy jobban legyen, ez a tizenkét év nagyon hosszú idő volt. Mindketten kétségbeesetten vágytak Jézus segítségére. És mind a ketten meg is kapták.

Az asszony tizenkét éve hurcolta magával vérzésének hatalmas terhét. Tisztátalannak számított – így nem mehetett be például a templomba sem. A többi ember elkerülte őt, és bárki, aki megérintette őt vagy amire leült, lefeküdt, meg kellett mosakodnia, ki kellett tisztítania a ruháit vagy le kellett mosni. És még ezek után is estig tisztátalannak számított (lásd 3 Mózes 15:19-27)! El tudsz képzelni ilyen szintű kirekesztést, magányt, az emberi érintés ilyen hiányát? 

Miután hallott Jézusról, sokat kockáztatott azért, hogy közel kerülhessen hozzá. Bement a tömegbe, ha bárki felismerte volna, akkor kiabáltak volna vele és távozásra kényszerítik. Azonban a gyógyulás lehetősége megérte a kockázatot. Hitte, hogy ha meg tudja érinteni Jézus ruháját, akkor meggyógyul. De úgy gondolta, hogy ha megérinti őt, akkor ő is tisztátalanná válik. Talán ezért gondolta, hogy rendben lesz, ha a tudta nélkül érinti meg. Keresztülnyomakodott a nagy tömegen. Elég közel férkőzött ahhoz, hogy elérje őt, ezért kinyúlt, hozzáért a köpenyéhez és azonnal meg is gyógyult! Visszahúzódott a tömegbe: megkapta, amiért jött.  

De Jézus megállt. Tudta. Kereste őt. Az asszony, akit eddig észre sem vettek, most előrelépett. Félt, ezért Jézus lábaihoz borult és elmondott neki mindent. Jézus válasza gyengéd és szeretetteljes volt és helyreállította az asszony hírnevét, amikor így szólt: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!” Mindenki tudta, hogy meggyógyult. Szégyenét elvették tőle és maradandó örömöt kapott helyette. Többet kapott Jézustól, mint amennyit remélni mert. Ilyen Isten túláradó szeretete!

Talán azt gondolod, „Ez már régen történt, már nem számítanak a beteg emberek tisztátalannak. Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha valaki nincs jól.” De igaz ez? Lehet olyan betegségünk, amit nehezen ismerünk el? Például, könnyebb azt mondani, hogy „eltört a lábam”, mint azt, hogy „mentális problémával küzdök”. Azok a keresztyén testvéreink, akik depresszióval vagy más mentális betegséggel küzdenek, tévesen úgy érezhetik, hogy szégyenkezniük kell amiatt, mert betegségük nem fizikai.   

Lehetünk úgy rosszul, hogy nem akarjuk elismerni, hogy gyengék vagyunk és segítségre szorulunk. A büszkeségünk nem engedi. Mindig mi vagyunk azok, akik segítséget nyújtanak és frusztrál, ha ez a felállás változik.  

Ha rejtett betegséggel küzdünk, mely nem látható mások előtt, akkor nagyon egyedül érezhetjük magunkat. Még az is felmerülhet bennünk: „Istent érdekli egyáltalán?” Igen, érdekli. Számítasz neki. Ezt láthatjuk abból is, ahogyan Jézus meggyógyította a vérfolyásos asszonyt. Jézus magához hívta őt. Látta és ismerte őt. Mikor az asszony úgy gondolta, az érintése tisztátalanná tenné Jézust, Ő erejével inkább meggyógyította őt. Ahelyett, hogy Jézus lett volna tisztátalan, az asszony tisztult meg.

Ez a csoda előfutárja az új mennynek és földnek: „Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” (Jelenések 21:4-5).

A betegség és a halál a bukásunk következménye; mindenki életében megjelennek. Bár nem választhatjuk ki, milyen próbákat kell kiállnunk, de választhatunk, hogy hogyan reagálunk rájuk, miben vagy kiben bízunk, kire szegezzük a tekintetünket.

„Szeretném megtartani azt a jó szokást, hogy a problémáimra csak futó pillantást vetek, míg Istent csodálom.” (Idézet Joni Eareckson Tadától, aki vízi baleset következtében 17 évesen válltól lefelé megbénult.)

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-sickness/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen. Juliet megtalálod az Instagramon.

A szégyent legyőző hit

Szeretem Bartimeus történetét a Márk 10:46-52-ben.

Bartimeus egy vak ember, egy út mellett üldögélő koldus volt, amikor Jézus és tanítványai arra mentek. Olyan ember volt, akinek életét a szégyen jellemezte. Abban az időszakban a fogyatékosság miatt az embereket inkább elűzték, mintsem gondozták őket. Emellett ételért és pénzért könyörögni sem volt megbecsült dolog. Mégis, a Messiás – a világ királya – meglátta Bartimeust, és úgy döntött, hogy a nagy tömegből Bartimeus hangját hallgatja meg. Sokan megpróbálták elhallgattatni Bartimeust a tömegből, mert nem hitték, hogy a hangja méltó, de Jézus megállt, és azt mondta tanítványainak, hogy engedjék hozzá.

Jézus, akitől segítségünk származik, meglátta Bartimeust, akit szégyen és vakság határozott meg, meggyógyította és új életre hívta el. Egy szégyenteljes élet után egy Krisztusban bízó életet kapott.

Amit Jézus Bartimeusért tett, azt értünk is megteszi.

Mindannyiunknak egyedi történeteink vannak, egyéni szívfájdalmakkal és szégyennel. Valamennyiünknek vannak bűneink és pillanataink, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Amikor megengedjük, hogy a szégyen mellénk szegődjön, amikor hagyjuk, hogy övé legyen a legerősebb hang a fejünkben, és erőt vegyen a szívünkön, akkor megengedjük, hogy a Sátán megakadályozza bennünk a Bartimeus által példázott hit növekedését.

Mit tegyünk, hogy leküzdjük a minket sújtó szégyent?

A Zsidókhoz 12:2 azt mondja: „közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.”

Szegezzük Jézusra a tekintetünket, és emlékezzünk rá, hogy Ő is elszenvedte a szégyent. A szégyen, amelyet átélt, azért volt, hogy hitet és örök életet szerezzen nekünk. Kereszten végzett áldozatával megfizetett minden rosszért, amit tettünk és amit velünk tettek. Kifizette szégyenünk árát, és a hit ajándékát adta helyette, így Bartimeushoz hasonlóan lecserélhetjük szégyenünket egy Krisztusban hívő élettel.

Az egyik kedvenc versem a Zsoltárok könyvében így szól: „Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!” (Zsoltárok 121:1).

Amikor a szégyen teret nyer, amikor a világ vagy a tömeg mást mond, tegyük azt, amit Bartimeus tett: tekintsünk Jézusra. Kiáltsunk Hozzá. Tegyük pontosan azt, amit a 121. zsoltár zsoltárosa tett. Nézzünk a Golgota dombjára, és tudjuk pontosan, honnan származik segítségünk: az Úr Istentől, a Menny és Föld Teremtőjétől. Emlékezzünk arra, hogy a világ Megváltója irgalmazott nekünk és szégyenteljes halált halt, hogy megszabaduljunk a szégyentől és a Magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. Ez a mi himnuszunk. Ez a mi énekünk. Ez a hitének szabadítson meg a szégyentől és szabadítson fel egy mélyen Krisztusban gyökerező életre.

Kedves nővéreim, legyen ma nagyobb a hitetek, mint a szégyenetek. Ha nem az, nyugodjatok meg annak a tudatában, hogy Jézushoz tartozni hatalmasabb dolog, mint bármi más, ami megpróbál meghatározni minket – különösen a szégyenünk.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-that-overcomes-shame/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies (globális tanulmányok) adjunktusa és teljes idejű szolgáló a helyi gyülekezetben. Emellett árvagondozási és prevenciós tanácsadó, valamint doktorandusz a Southeastern Baptist Theological Seminary-n (Dél-Keleti Baptista Teológiai Szeminárium). Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Kapcsolatba léphetsz vele a Twitteren vagy Instagramon.

Törött darabok

„Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.”Zsidók 4:16

Az esküvőnk előtt nászajándékként ajándékba kaptunk egy kínai teáscsészét. Sajnos a szállítás során sérült a termék. A bolt nem engedte, hogy visszaküldjem, így végül a csésze darabjaiból mozaik keretet csináltam az esküvői meghívónknak. Az eltelt évek során, amikor ránéztem, mindig rácsodálkoztam arra, hogy Isten hogyan alkotott családot két megtört emberből. Lenyűgöz az, hogy hosszú évek alatt, milyen kacskaringósan alakította a körülményeinket, a minket körülvevő embereket és a tapasztalatainkat úgy, hogy ezek segítsék hitünk növekedését. Bár a darabkák a széleken még mindig érdesek – ahogy időnként mi magunk is –, de a kötelék kitart. A törött darabok hasznosnak, sőt, szépnek bizonyultak.

Próbáljuk belegondolni magunkat a mai igeszakaszból Meribbaal nézőpontjába. Nehéz múltja volt. Ennek jól látható jelei is voltak (például, hogy egy kiskori baleset miatt lesántult), de voltak olyan homályba vesző részletek is, amiket a külső szemlélő nem tudhatott (például, hogy az apja halála után dajkája félelemmel telve menekült el vele). Bár a királyi család tagjaként kezdte az életét, később azonban „döglött kutyaként” hivatkozott magára (2 Sámuel 9:8), ami egy undok zsidó gúny volt akkoriban.

Amikor Dávid király váratlanul látni akarta, Meribbaalt biztosan vegyes érzések töltötték el. Egy legyőzött dinasztia sarja volt és mint ilyen, halálra számíthatott. Emellett sánta számkivetett is volt, aki úgy gondolhatta, meg fogják szégyeníteni.

Mégis, Dávidnál kedvességgel találkozott. Ez bővebb kifejtést igényel: a 2 Sámuel 9:7-ban a „jóindulat” szót, a héber hesed szóból fordították. A hesed többet jelent egy szép gesztusnál vagy jóleső, meleg érzésnél. Rendíthetetlen szeretetet fejeznek ki vele, ami tetteket von maga után, ezt a szót használták arra is, ahogyan két fél közötti követtel bántak. Dávid király szokatlan kegyelemmel és méltósággal bánt Meribbaallal.

Barátom, mi is olyanok vagyunk, mint Meribbaal. Hívőként ez a mi történetünk is.

A magunk módján mi is sérültek, sánták vagyunk. Hordozzuk a múltunkat, a sebeinket, a szégyenünket.

Isten azért küldte el Jézust, hogy megváltsa ezt a megtört világot. Ha megtalálod a kereszthez vezető utat és Jézushoz kiáltasz, akkor téged is szeretettel, kedvesen, hesed fogad. Jézuson keresztül kegyelmet, meg nem érdemelt jóindulatot és szeretetteljes fogadtatást nyerünk, mint a Király örökösei. Örök helyet ígért nekünk Isten asztalánál.

„Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.” (Róma 8:1)

Tedd le a szégyenedet. Megtört vagy, hiszen ember vagy, de a megtörtséged nem tesz szerethetetlenné, érinthetetlenné, használhatatlanná Isten számára. Mind méltatlanok vagyunk és szükségünk van a Szabadítóra.

Sara

Forrás: https://lovegodgreatly.com/broken-pieces/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Sarah Lindsey egy nyugat-texasi lány. Több, mint 16 éve szereti férjét és nagy örömét leli abban a mindennapi káoszban, amit négy kicsi gyermekük nevelése és tanítgatása jelent. Hivatását tekintve orvos és az MRI képalkotó diagnosztikára szakosodott. Támogató barát, aki nemzetközi szinten is építi a kapcsolatait. Szíve nyitott más asszonyok és családok bátorítására és szenvedélyes küldetése a Biblia fordítás. Instragramon keresztül te is kapcsolatba léphetsz vele.

A gyengeség szégyene

„Az Örökkévaló veled van, bátor vitéz!”Bírák 6:12

Izráel bajban volt. Folyamatosan nem engedelmeskedtek Istennek, és azt tették, ami gonosz volt az Úr szemében. Ezért Isten hét évre átadta Izráelt Midján népének. Ez idő alatt az izraeliták búvóhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, hogy elrejtsék állataikat és termésüket, mert a midjániak eljöttek, és ellopták vagy elpusztították vagyonukat. Hét év hosszú idő mások elnyomása alatt. Volt közöttük egy ember, aki emiatt valóban legyőzöttnek és gyengének érezte magát: Gedeon.

Isten nagy feladatra hívta el Gedeont, őt tervezte használni Midján legyőzésére. Gedeon nem érezte alkalmasnak magát a feladatra. Megértette gyengeségét és korlátait. Tudta, milyen hatalmas ez a feladat, és mennyire lehetetlennek tűnik. Hogyan tehetné meg mindazt, amit Isten kért tőle?

Gyakran érezhetjük magunkat gyengének. Korlátaink vannak, törékenyek vagyunk, hiányzik a bölcsességünk és a hitünk, így számtalan előttünk álló feladat túl nagynak tűnik. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian éreztük ezt. Talán helyre akarod hozni a házasságod, de az akadályok és a vele járó munka túl soknak bizonyul. Lehet, hogy kisgyermekeid vannak, és zsonglőrködni az otthon, a munka és a szülői feladatok között túl fárasztó számodra. Talán Isten megmutat egy olyan utat, amely nagy hitet igényel, de te lelkileg gyengének érzed magad. Talán lehetetlennek látszik naponta megfeszíteni az óemberünket, legyőzni a bűnt és a helyes dolgokat cselekedni.

Gedeon kérdőre vonta Istent. Kétségei voltak, hogy egy kicsi és jelentéktelen nemzetségből származó ember bármi jót tehet Izráel népének, nemhogy legyőzze az erős Midján nemzetet. Isten válasza egyszerű volt: „Veled leszek” (Bírák 6:16). Nem ígérte, hogy csodákat tesz vagy tüzet bocsát le a mennyből. Elég volt az az egyszerű tény, hogy Isten Gedeonnal lesz. Ki léphet Isten ellen? Ki állíthatja meg vagy ronthatja el terveit? Senki!

Ugyanezt az ígéretet kaptuk. Isten mindig veled van. Mielőtt Jézus elhagyta a földet, megígérte, hogy küld egy segítőt, aki örökké velünk lesz. Ez a Szentlélek, mely ott lakozik Isten minden gyermekében. Benned él és azért van, hogy erőt adjon neked még a túlságosan megterhelő vagy lehetetlennek tűnő feladatok elvégzésére is.

Isten jelenléte lehetővé teszi számunkra, hogy bármikor megszólíthassuk Őt. Megoszthatjuk kétségeinket, félelmeinket, szívfájdalmainkat és küzdelmeinket, és Ő nem fogja ellenünk fordítani ezeket. A legmerészebb kérésekkel fordulhatunk hozzá, és meghallgat minket. Bíznunk kell abban, hogy Isten a saját időzítése szerint fog cselekedni, nem a miénk szerint, és hogy végül minden rendbe jön.

Időnként mindannyian túlterheltnek érezhetjük magunkat. Amikor átéljük gyengeségünk súlyát, ahelyett, hogy érzéseinkre összpontosítanánk, koncentráljunk Jézus és a Szentlélek segítségére. Ne érezd megszégyenülve magad ezért, inkább hagyd, hogy Isten munkálkodjon általad hited növekedésére.

Jézusra nézve,



/Jen Thorn/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/shame-of-weakness/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Jen Thorn Németországban nőtt fel, majd tizenévesként Afrikában élt, ahova szülei misszionáriusokként kerültek. Az Egyesült Államokba a főiskola miatt költözött, és a chicagói Moody Bible Institute-ra (Moody Bibliaiskola) járt, ahol férjét is megismerte. Huszonkét éve házasok és négy gyermekük van. Jen Chicago külvárosában él, ahol férje a Redeemer Fellowship pásztora. Jen rajong a teológia és a mindennapi élet összefüggései iránt. Bővebben olvashatsz róla itt, és az Instagramon.

A ‘nem vagyok elég jó’ szégyene

Bizony, irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk, szeretete nem fogy el.” – Zsoltárok 103:8

Szinte egész életemben küszködtem a szégyenérzettel. Néhány a legelső iskolás emlékeim közül is egy nyomasztó szégyenérzést idéz fel bennem. Élénken él bennem az emlék mikor az óvodában az egyik csoporttársamról megtudtam, hogy már tud olvasni. Azon nyomban, hogy megtanultuk azt a betűt ami az adott hétre volt kijelölve, kezdődött a csoportfoglalkozás. Az óvónő a saját hintaszékébe ültette az egyik lányt és megbízta, hogy olvasson fel nekünk egy rövid könyvet. Ámulva, de ugyanakkor lesújtva hallgattam. Éreztem, hogy én erre soha nem lennék képes. Azon a napon mikor az óvónő megmondta, hogy meg fogunk tanulni számolni 100-ig, ott akartam hagyni az óvodát. Aztán megtudtam, hogy ahhoz, hogy lediplomázzak, ki kell járjak még 12 évet az iskolában. Haza akartam menni, és soha többet visszatérni.

Az iskolás éveim nem voltak könnyűek, főleg nem az első évek.

Első osztályban a következő minősítést kaptam: “Diszlexiás és tanulási nehézségei vannak”. Ez a címke nagyon sok szégyent vont maga után az elkövetkező években.

Mózes is megtapasztalt valami keveset a szégyen fullánkjából. A 2 Mózes 4-ben, arra kérte Istent, válasszon valaki mást a feladatra. Mózes gyengének és alkalmatlannak érezte magát arra, hogy emberek előtt beszéljen. A szégyen eluralkodott az életében, és arra késztette, hogy ellenálljon Isten hívásának. Talán számunkra elképzelhetetlennek tűnik, hogy arra kérjük Istent, válasszon más embert egy munkára, de Mózes pontosan ezt tette.

A szégyen miatt Mózes úgy érezte, hogy képtelen bármit is nyújtani. Nem bízott Istenben, nem hitte el,  hogy Ő még az ő erőtlensége által is hegyeket tud megmozgatni. A szégyen, amit Mózes érzett, azt hitette el vele, hogy rosszabb mint egy használhatatlan, alkalmatlan és megtört ember.

Ugyanezt éreztem én is az évek során, sőt, még most is küzdök vele.

A mi erőtlenségünkben Isten erős marad (2 Korintus 12: 9-11). Ezt az igazságot látjuk megvalósulni Mózes életében, mert később elhatározta, hogy nem engedi, hogy a szégyen megállítsa abban, hogy engedelmeskedjen Isten hívásának. Egyik napról a másikra történt? Nem, de minden nap hitben élt, és így haladt előre apró lépésekkel, napról-napra. Isten egy csodálatos vezetővé formálta, vezetővé akit felhasznált arra, hogy kivezesse népét a szolgaságból és bevigye az ígéret földjére.

Hogyha megfigyeled olyan férfiak és nők életét, akiket az idők folyamán Isten használt, olyan vezetőket fogsz látni, akik valamikor csatákat vívtak a szégyen csataterein.

A szégyennek megvannak a maga útjai, melyektől kevésnek, nem elég jónak és védtelennek érzed magad.

A szégyen azt akarja elérni benned, hogy el akarj rejtőzni, és ne légy Isten szóvivője.

Mégis a Szentírásban, különösen Mózes életében, láthatjuk, hogy Isten szándékosan azokat választotta ki, akik a szégyenbe voltak burkolózva, azért, hogy újra láthatóvá tegye szívét a szenvedők előtt és megmutassa erejét, mely megmenti az életüket.

Amit Isten Mózes életében és élete által végzett, azt megteheti a te életedben is.

A 103. Zsoltárban olvashatunk Isten könyörületes, irgalmas, türelmes és hűséges szeretetéről az Ő gyermekei iránt, amit felfedett Mózes élete által. Isten választhatott volna egy kevésbé összetört vezetőt is, de nem tette. Ez sokat elárul az Ő szívéről a fájdalomban levők iránt.

Nem ismerem a szégyent kiváltó okokat az életedben, de szeretném, ha tudnád, hogy a hazugságok ellenére amiket a Sátán a füledbe súg, Isten tud és akar is erőteljesen használni téged. Legközelebb mikor a szégyen ereje lesújt, jusson eszedbe Mózes, és az, hogy Isten hogyan munkálkodott az életében. Bízz Istenben, hogy a te életed által is tudjon munkálkodni. Soha ne felejtsd, nem lehetsz túl összetört ahhoz, hogy Isten megmentsen és használni tudjon.

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-not-being-enough/
Fordította: Gál Tamara
Kép: Vasadi Dubován Judith

Angela Perritt a Love God Greatly szolgálat (Szeresd Nagyon Istent) alapítója és igazgatója, mely egy nonprofit, online bibliatanulmányozó szolgálat. A lefordított tanulmányok nők ezreihez jutnak el, több mint 200 országba szerte a világon. Férjével és három lányukkal Dallas-ban, Texas államban élnek. Angela szenvedélyesen tanulmányozza Isten Igéjét és hiszi, hogy egy Isten szerinti nő családokat, közösségeket, akár nemzeteket tud megváltoztatni. Legnagyobb öröme az, ha arra biztathatja gyermekeit és másokat, hogy minden nap megújult élettel szeressék Istent. Kapcsolatba léphetsz vele Instagramon.

A meddőség szégyene

„Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”Máté 19:26

Ma Ábrahám és Sára történetét ismerhetjük meg a Szentírásból. Isten megígérte Ábrahámnak (a történet kezdetén még Abrám volt a neve), hogy örököse születik és több leszármazottja lesz, mint égen a csillag (1Mózes 15:1-6). Hihetetlen ígéret volt ez egy olyan pár számára, akiknél már lejáróban volt a gyermekvállalás hagyományosan megszokott ideje. A hiány időszakában Isten bőséget ígért.

Sára (a Szentírásban ekkor még Száraj néven) feltehetően hallott Isten látogatásáról és a jövőbeli csodálatos történésekről – kezdve azon, hogy fia fog születni. A szíve vágya volt, hogy fia szülessen, és ez volt az elvárás is abban a kultúrában. Meddősége idején Száraj nem érzett mást, csak ürességet. Az ígéret nem teljesült abban az időben, amit ő elgondolt, ezért saját kezébe vette a dolgot.

Ezt teszi velünk a szégyen. Arra indít, hogy saját terveket készítsünk, saját megoldásokat gyártsunk, a magunk cselekvési tervét erőltessük, felhasználjunk bárkit és bármit annak érdekében, hogy elérjük a célunkat és siettessük Istent. Sára is úgy döntött, hogy majd ő maga megoldja a problémáját, de ez nem Isten ígérete szerinti megoldás volt. Ezért Sára lépésének nem örömünnep lett az eredménye, hanem viszálykodás, féltékenység és harag. Száraj jobban bízott a saját tervében, mint Istenében. Ha várunk Istenre, bízunk az Ő időzítésében, hiszünk ígéreteiben, akkor pontosan Annak a kezébe tesszük a dolgaink irányítását, akire tartozik – a saját kezünkből Isten kezébe.

Ábrahám és Sára esetében ténylegesen meddőségről volt szó, azonban sokunknak van ma is olyan álma, vágya, vagy Istentől kapott ígérete, amelynek a megvalósulására várunk. Ez az első, amire ébredéskor gondolunk, és ez van utoljára a szívünkben, mielőtt elalszunk. Talán beszéltünk róla pár közeli barátunknak, és kényelmetlenül érezzük magunkat, zavarban vagyunk, amikor megkérdezik, hogy áll a dolog. Valahányszor úgy látszik, hogy eljött számunkra a lehetőség, aztán el is múlik, elfog a kétség. Vagy – ha olyanok vagytok, mint én – elkezdünk tervezni. Nem mindegy, hogyan várakozunk.

Amikor nem teljesül valami, amit várok vagy remélek, az imádkozás sem vezet az elvárt eredményre, vagy nem történik semmi az általam az elgondolt időben, egyszer csak elkezdem visszavenni az irányítást. Elküldök egy e-mailt, egy okosan megfogalmazott bejegyzést teszek fel a közösségi hálóra, alkalomadtán megemlítem egy barátomnak, hogy mit tehetne az érdekemben – és mielőtt észrevenném, máris a saját akaratomat érvényesítem Istené helyett. Azokban az időszakokban, amikor valóban vártam Istenre, csodálatosan megtapasztaltam, milyen az, amikor Isten ígéretei a legtökéletesebb időzítés szerint valósulnak meg, vagy megtörténik a látszólag lehetetlen, mert Istennél minden lehetséges. Viszont amikor a saját időzítésem szerint előresiettem, akkor elbuktam, csalódott lettem, ésszerűtlen elvárásaim lettek és kételkedtem.

Ábrahám és Sára története nekünk is reményt adhat. Meddőségüket Isten annak a leszármazási vonalnak a csodálatos kiindulópontjaként használta fel, amelyből egy napon egy jászolban fekvő fiú csecsemő látta meg a napvilágot, aki azért született, hogy a világot megmentse. Ha Isten azt mondja: „még nem”, az nem jelenti azt, hogy soha, hanem csupán azt, hogy még nem jött el az alkalmas idő. Ha soha nem is látjuk meg Isten ígéretének megvalósulását, még akkor is, a szégyenkezés helyett örökül hagyhatjuk utódainknak az Isten ígéretébe vetett hitet. Isten az Ígéretek Megtartója, és ha ebben hiszünk, akkor Szégyentől Szabadítóként is ünnepelhetjük Őt és hódolhatunk Neki.

/Crystal Stine/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-barrenness/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Crystal Stine a szerzője a Szent sürgölődés (Holy Hustle) és A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout of Should) c. könyveknek, országszerte tart csoportoknak előadásokat, és ő a gyülekezet kommunikációs igazgatója. Kapcsolatba léphettek vele online itt, a Youversion alkalmazásban pedig belekukkanthattok első könyvébe, a Szent sürgölődésbe egy ingyenes 10 napos olvasóterv keretében, és megtalálhatjátok őt az Instagramon is. Crystal Pennsylvaniában él a férjével, Mattel és a lányukkal, Madisonnal.

Istennek kedves áldozat

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.”Zsidókhoz 13:20-21

Beszélgettél már olyan keresztyén barátoddal, aki éppen küszködött? Kértek már fel imádságra? Néha nem könnyű kitalálni, hogyan is imádkozhatnánk, pláne, ha nem tudjuk a részleteket. Lehet, hogy te magad is nehéz időt élsz és gondjaid vannak az imádsággal. Ilyen időkben különösen hasznosnak találom a Bibliában található imádságokat, mint amilyen a Zsidók 13-ban is olvasható. Imádkozhatunk mi is ezekkel a szavakkal, lehet ez saját imádságunk vezérfonala.

A fenti imádság eleje Istent a békesség Isteneként írja le. Ez a béke sokkal többet jelent a konfliktusok hiányánál, Isten békéjében teljesség van. Erről eszembe jut Pál imádsága a Filippi 4:7-ből: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ha az élet nehéz, emlékezzünk Isten jellemére – Ő a békesség Istene, Jézus pedig a Béke Fejedelme, akit az Ézsaiás 9:6 ígért nekünk. Erről eszünkbe juthatnak Isten egyéb tulajdonságai, amikért szintén hálásak lehetünk.

Isten igaz békét hozott a bűnnel való örök problémánkra, ami háborúban állt azzal, akinek a képére formálódtunk, halálunkat megváltotta Krisztus halála. Az Ószövetség ideje alatt hibátlan állatokat áldoztak. „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására” (Zsidók 9:22). De az a sok áldozat csak árnyéka volt az eljövendőnek, előre mutattak arra az áldozatra, ami a kereszten végeztetett el mindannyiunkért. Az örök szövetség árát megfizette Istennek Krisztus értünk áldozott vére. Egy népszerű Észak-Ír himnuszban ezt a kérdést teszi fel a kórus:

„Meg vagy-e tisztulva
Jézus megmentő vére által?
Hát ruhád már fényes fehér mint a hó
Tiszta vagy Jézus vére által?”
/Hoffman E.A./

A Zsidókhoz írt levél írója elénk hozza a képet, melyben a Pásztor biztos helyre tereli a nyáját! Emlékezz Jézus szavaira: „Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:11). Ezért megvallhatjuk vétkeinket könyörületes Istenünknek. Jézus vére miatt bátran  járulhatunk jelenlétébe és hálatelt szívvel imádkozhatunk, hiszen „Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.” (1 János 1:7).

Tudjuk, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Ez pedig jele Isten hatalmának és annak, hogy le tudja győzni a bűn következményét – a halált. Jézus halála és feltámadása áll a hitünk középpontjában. Jézus feltámadása nélkül a hitünk haszontalan, üres és jelentéktelen lenne, hiszen még mindig a bűneinkben élnénk és mindenkinél szánalomra méltóbbak lennénk – erről ír Pál az 1 Korinthus 15-ben. Egy könnyebb élet reményében csábítónak tűnhet a gondolat, hogy több út is vezet Istenhez. A Zsidókhoz írt levél azonban kíméletlenül kijelenti, hogy Jézus az egyetlen út, hiszen Ő az, aki fájdalmak árán kifizette adósságunkat, amivel tartoztunk. Hálából dicsőíthetjük az Istent, amiért Jézus megváltotta vétkeinket és átformálta életünket, hogy gyümölcsöket teremjünk és általunk a körülöttünk lévő világ is megismerje Őt.

Szeretem ahogy ez a szakasz elmondja, mi mindennel fegyverez fel minket Isten arra szerepre, amit tervezett nekünk, amire teremtett minket. Micsoda bizonyság! Sokszor túlterheltnek érzem magam és bizonytalan vagyok abban, hogy meg tudom-e tenni, amire elhívást kaptam, de olyankor eszembe jut az Ő hűsége! Ha Istenre figyelünk és emlékezünk arra, hogy Ő tudja, mi mindenre van szükségünk és ezekkel el is lát bennünket, akkor hittel előre léphetünk. Imádkozunk azért, hogy növekedjen a hajlandóságunk és ezt Isten használni is tudja a tervei és céljai beteljesítéséhez, hogy azok a mi terveink és céljaink is legyenek.

Ezek a versek arról is beszélnek, hogy Isten a maga számára kedvessé formál minket. Az Ószövetség áldozatait jó illatúnak írják le (lásd 3 Mózes 15). A mi életünk is lehet Istennek kedves áldozat – „Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad” (Róma 12:1).

Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van az előttünk álló lehetőségekben és tapasztalatokban, hogy dicsőséget hozzunk rá. A nehézségeink nem akadályozzák Isten terveit – legyen ezért Övé a dicsőség mindörökké. 

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pleasing-sacrifices/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szeretet győzedelmeskedik

A konyhaasztalomnál ülök, miközben beszélgetés forgataga vesz körül. Üres pizzadobozok, ragadós jégkrémpálcikák, játékok, amik arra várnak, hogy játsszunk velük, de a figyelmemet a nappaliban lévő három unokatestvér lágy hangja ragadja meg. Rögtön meg tudtam mondani, hogy nem értenek egyet valamiben, amikor az arcukra nézek – például, hogy ki ugráljon következőnek a mini trambulinon vagy melyik videójátékkal játsszanak. Hátradőlök, miközben várom, hogy az egyik hozzám fusson és kérje, döntsem el, melyiküknek van igaza, de végül nem kezdtek el kiabálni vagy sírni.

A frusztrációjuk és az egyet nem értésük helyett engedték, hogy a szeretet és a kompomisszum győzedelmeskedjen.

Az, hogy egy öt-, egy nyolc- és egy tízéves el tudott navigálni a nehéz döntések között és el tudták kerülni a megosztottságot, reményt ad egy világban, ami úgy tűnik, mintha darabokra hullana. Arra emlékeztetnek, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, akkor is szerethetjük a másikat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól fordulhatunk könyörülettel a másikhoz. Elengedhetjük egy kissé azt, amit mi jónak tartunk azért, hogy másoknak is helye legyen mellettünk.

A lányom és az unokatestvérei tudták, hogy csak korlátozott ideig játszhatnak együtt, ezért a békét választották. Ez a világ nem az otthonunk és senki nem tudja megmondani, mennyi időt töltünk itt – miért veszekedjünk hát ahelyett, hogy egységben, békében és közösségben élnénk?

A mai olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője a 11. fejezetben felsorolja a hit csodálatos hőseit. Most, hogy követendő példákat is kaptunk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hitünkben, a következő lépés az, hogy teljesen Istenhez forduljunk. Az Írás ezen könyvének hallgatósága lassan elfordult a hitétől és csak felületesen élte meg azt. Ez a fejezet arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek fegyelmezettek, keressék a szentséget és éljenek békében keresztyén közösségükben.

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat sorol fel hittel élő férfiakra és nőkre, a levél írója példaként állítja elénk Ézsaut is a mai részben, hogy megmutassa, milyen következményekkel jár, ha elutasítjuk az Istent és valódi megbánás nélkül élünk. Layman Újszövetségi Kommentárja azt írja: „Ézsau bolond módon elcserélte a jövőbeli örökségét éhségének azonnali kielégítésére. Hasonlóan az első században élő hívők készek voltak elcserélni azt, amire ígéretet kaptak, a világ által nyújtott élvezetekre.”

A Zsidók 11-ben felsorolt hithősök – férfiak és nők – hittek Isten ígéreteiben és az Ő hűségében, még akkor is, ha nem látták beteljesülni ezeket az ígéreteket. Ézsau úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és földi örökséget akart, ami megfosztotta őt azoktól az áldásoktól, amiket Isten tartogat a gyermekeinek. Harcolhatunk ebben a világban ideiglenes dolgokért, vagy kereshetjük a szentséget, a békét és Isten örök királyságát.

A hangzavar és a káosz közepén imádkozzunk! Imádkozzunk azért, hogy tudjunk más embereket a saját kívánságaink elé sorolni. Imádkozzunk azért, hogy az életünk olyan példája legyen a szeretetnek, ami egységre, hálára, imádatra és Isten iránti odaadásra buzdít. És azért, hogy nagyon szeressük Istent!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-wins/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Útelágazásnál

„A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.”
– Zsidókhoz 11:26-27

Úgy látom, hogy az egyik legnagyobb veszély, ami napjainkban a keresztyén kultúrát fenyegeti, az a Jóléti Evangélium befolyása. Annak a tanítása és az abban való hit, hogy ha az Úrért élsz, akkor Ő gazdagsággal, egészséggel és kényelemmel áld meg. Mégis, amikor a Bibliát olvassuk és megvizsgáljuk azok életét, akik hűségesek voltak az Úrhoz, azt látjuk, hogy ők is teljesen átlagos férfiak és asszonyok voltak, akiknek üldözéssel kellett szembenézniük, minden napjukat az Úrra bízták és az Ő ígéreteibe kapaszkodtak. Ellenálltak a világ kísértésének, nem akartak másmilyennek tűnni, mint amilyenek valójában voltak: olyan emberek, akik teljesen Istentől függnek.

Mózes egy remek példa erre. Az egyiptomi uralkodói családban nevelkedett, minden a lábai előtt hevert. Mint az egyiptomi hercegnő fogadott fia, Mózes könnyű életet élhetett volna, kényelemben, hatalomban és jólétben. És mégis, miután látta, hogy mi mindent kínál számára a világ, visszafordult igaz örökségéhez, elhagyta a palotát és vele együtt a könnyű életet.

Miért? A választ megtaláljuk a Zsidók 11:26-ban: „A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse.”

Mivel olyan ember volt, aki tudta mi mindent tud adni a világ, Mózes azt is értette, hogy a világ kincsei milyen sekélyesek és igaz, örökkévaló kincsekre vágyott az ideig-óráig valók helyett. Ezért döntött és Istenre szegezte a tekintetét, nem pedig a világra, és ez a döntés megváltoztatta az életét.

Mózes hátrahagyta a világi kiváltságokkal teli életét és nem nézett vissza. Valódi szabadságot akart, olyat, amilyet csak Istenben lehet találni.

Mózes a hűséget választotta az anyagi stabilitás helyett. Időnként eltöprengek azon, hogy kisgyermekként milyen befolyások érhették a biológiai szüleitől még mielőtt hittel a Nílusra helyezték volna, Istenre bízva az életét.

A 27. versben azt látjuk, hogy Mózes olyan férfivá érett, aki hittel élt, úgy, mint izraelita szülei. Hit által hagyta el Egyiptomot és Istenben bízva lépett előre az ismeretlenbe.

Úgy hiszem, közülünk sokan állnak most is útelágazásnál. Előre lépünk hittel, bízva Istenben és az Ő ígéreteibe kapaszkodunk vagy megmaradunk „Egyiptom” földjén és az ideiglenes kincset választjuk az örökkévaló helyett?

Ahogy Mózes tette, úgy nekünk is az örök jutalomra kell figyelni, nem pedig arra, hogy mi az ára. Ez a világ nem az otthonunk. Különbözzünk attól az izraelita generációtól, amelyik, miután Mózes segítségével kiszabadult Egyiptomból, kétségei miatt visszavágyott oda és nem bízott Istenben. Annak ellenére, hogy látták Isten lenyűgöző csodáit, tragikus módon továbbra is kételkedtek abban, hogy vajon Ő képes-e megvédeni őket, amikor eljött az ideje, hogy belépjenek a várva várt Ígéret Földjére. Tanuljunk a hibáikból és válasszuk a hittel teli életet! Legyünk olyanok, mint Mózes, tekintetünket szegezzük arra, ami igazán lényeges és bátran lépjünk előre Istennel, tudva, hogy Istenünk az út minden lépésénél velünk van. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell majd szembenéznünk óriásokkal, amikor új földre lépünk, de azt igen, hogy nem leszünk egyedül velük szemben.

„Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész!”Józsué 1:9

Szeresd Nagyon Istent!

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/at-the-crossroads/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith