Címke: blogbejegyzés

A mindenekfelett álló áldozat

Leave a comment

„Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk..” – Róma 4:25

Mindeddig az egész emberiség a sötétben tapogatózott és kárhozatra volt ítélve bűnei miatt. A világ minden kultúrájának és a nemzetek primitív vallásainak tömeges áldozatai sem voltak képesek kellő vezeklést biztosítani vagy szabadulást nyújtani az emberiség bűneiért. Minél több lett az áldozat, annál inkább reményvesztetté váltak az emberek és egyre mélyebb gyötrődésbe, fájdalomba és bánatba süllyedtek.

Az Ő mennyei bölcsességében és tervében Isten készített egy megoldást, mely minden kultúra határát átlépte; a primitív Afrikától a legcivilizáltabb Amerikán át, a Közép-Kelet fényűző királyi otthonaiig Isten megoldást nyújtott. Ez a megoldás a Mennyben született és a Földön teljesedett ki. Soha nem bontakozott ki egyetlen ember szívében sem. A megoldás Jézus volt; a mindenekfelett álló áldozat, minden áldozatok áldozata.

Az ötlet Istentől származott, nem az embertől. Nem vallási vagy politikai tanács szülte. Egyedüli volt természetében és megtestesülésében. Ez volt az egyedüli megoldás bűneink ellenében, mely megbékíthette Istent. Ez volt a legmagasabb ár, minden áldozatok áldozata. Egyszer s mindenkorra ki lett fizetve üdvösségünkért. Jézus halálának célja a mi üdvösségünk.

A végső eredmény az, hogy nem kell tovább fuldokolnunk bűneink béklyójában és kilátástalanul küzdenünk velük többé. Mostmár örök üdvösség vár reánk. Egyetlen kormányrendelet vagy ENSZ program sem képes elérni ezt: csak Isten volt képes Jézus Krisztusban megfizetni azt a mindenekfelett álló árat az emberiség örök érvényű megszabadításáért, mely az eredendő bűn bilincsét letörte egyszer s mindenkorra.

Nem maradt halott, hogy nekünk ne kelljen a bűnben megmaradnunk. Feltámadt. Ugyanez az erő áll rendelkezésre a leghitványabb bűnös feltámasztására is. Van remény a feltámadásra. Az erő, mely feltámasztotta Jézust még mindig él és munkálkodik bennünk, hogy életre keltsen minden bűnöst. Meg kell említenünk, hogy férfiak és nők már Jézust megelőzően is próbálkoztak Isten előtt kedvesnek tetszeni. Sokan ma is ezt teszik, de ez mind hiábavaló. Reményünk nem emberi erőfeszítésekben, hanem Isten áldozatában, Jézus Krisztusban van. Ezért hozzátok fordulok most, hogy ha még nem tettétek volna meg, fogadjátok be Jézust életetekbe.

Ezért ma bátran mondhatjuk, hogy ez az erő, melyet Isten Jézus halálból való feltámasztásában kinyilvánított, mindannyiunk számára elérhető, akik ezeket a szavakat mondván Hozzá fordulunk: Istenem, Hozzád járulok, bocsásd meg bűneimet, költözz be a szívembe és légy az én Uram és Szabadítóm.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-supreme-sacrifice/
Fordította: Deézsi Kata
Kép: Gergely Csilla

Bűnös

Leave a comment

Sosem felejtem el mikor először éreztem igazán bűntudatot. Általános iskolás voltam és egyik barátommal piszkáltuk az egyik osztálytársunkat, elvettük a kulacsát és elrejtettük az osztályteremben. Egy idő után a kisfiú megunta buta játékunkat és elmondta a tanárnak, hogy valaki ellopta a kulacsát. A barátom és én szenvedélyesen esküdöztünk, hogy semmi közünk a kulacs eltűnésének rejtélyes esetéhez. Tanárunk hitt nekünk és mi úgy gondoltuk, sikeresen megúsztuk a büntetést. Aznap éjjel az ágyamban fekve elöntött a bűntudat. A gyötrődésem olyan terhessé vált, hogy nem volt mit tenni, be kellett vallani az igazat. Könnyek között mentem le a lépcsőn és elmondtam a szüleimnek, hogy bűnös vagyok.

Gyakran mesélem el ezt a történet, mint vicces példáját annak, hogy a gyerekek milyen mély bűntudatot érezhetnek „kis” bűnök miatt. De akkor valami nagyon komoly történt a szívemben: mélyen belül rájöttem, hogy van bennem valami, ami hajlik a rosszra.

Valami velünk született dolog sugallja, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne: benne van a sötétség, a gonosz, a bántalmazás és az igazságtalanság. Érezzük azt is, hogy mi sem olyanok vagyunk, amilyennek lennünk kéne: gonosz dolgokra vágyunk, szándékosan hozunk rossz döntéseket és olyan dolgokat teszünk, amivel megbántunk másokat. Bár eltérő körülmények között nőttünk fel, mindannyian tudjuk, milyen bűnösnek érezni magunkat.

Az evangélium Jézus Krisztusról szóló ígérete nélkül a Jelenések könyve 20:12-13 rettentő prófécia lenne a bűnös embereknek. Azonban, ha a Jelenések könyvének 20 és 21 fejezetében lezajlódó eseményeket azon az igazságon keresztül szemléljük, miszerint Isten megítéli és legyőzi a gonoszt a világban – ezek a versek azt mondják, hogy a hitetlenek fognak tetteik alapján ítélet alá esni. Még a „legjobbak” is joggal félnek Isten ítéletétől, hiszen az Írás egyértelműen kijelentette, hogy egyikünk sem tett annyi jót, hogy pozitív ítéletben reménykedhessen.

Azonban ez a félelmetes ígéret teljesen másképp hangzik azok számára, akik bizalmukat Krisztusba helyezik: Ő önmagát helyezte ítélet alá és adta át magát a mi bűneinkért.

Jézus a valaha élt egyetlen ember, aki valóban igaz volt a tettei alapján és mégis átvállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk ki. Mivel Jézus olyasmiért esett ítélet alá, amit nem követett el, mi megmenekültünk tetteink ítélete elől.

Ahogy azt Máté evangéliumában olvastuk, nagy hangsúly van Barabbás emberi természetén és bűnein. Azt olvashatjuk, hogy „hírhedt bűnöző” (27:16) volt. Átlagos ember volt, neve azt jelenti, hogy az „apa fia”, általános leírás, bárkire alkalmazható. Jézust helyette büntették: azt, aki olyan ártatlan volt, hogy azt Pilátus felesége is felismerte (27:19), azt, aki nem csak egy valamilyen „apa fia” volt, hanem a Mennyei Atya Fia. Barabbás egy történelmi alak, aki megúszta a büntetést, mert a tömeg Jézust akarta. Emellett azt is kiábrázolja, amilyen helyzetben vagyunk mi is mind: büntetésünk átvállalva, mert Jézus átvette a helyünket.  

Sokan érzünk letaglózó bűntudatot vétkeink miatt, melyek sokban különbözhetnek az elcsent kulacs esetétől. Éjszaka ébren forgolódunk, mert megbántottunk másokat vagy magunknak ártottunk olyan módon, hogy nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet megbocsátást nyerni.

Vannak köztünk olyanok, akik a mások által nekik okozott fájdalom miatt gyötrődnek: hogy tud Jézus annak is megbocsátani, aki őket bántotta? Az evangélium nem tűnik annyira jó hírnek, ha feloldozza az ellenünk elkövetett borzalmas bűnöket is.

Az ezen nézőpontok közötti feszültség teszi a Jelenések könyve 20:12-13-t olyan meglepően jó hírré: megszabadultunk tetteink méltó ítéletétől, mert Jézus átvette a büntetést. Istenünk nem veszi félvállról a gonoszt. Nem úgy érte el a megváltásunkat, hogy nem vesz tudomást a vétkeinkről, hanem, hogy magára vette fájdalmunkat és büntetésünket.

A mai olvasmányunk Máté evangéliumából ezekkel a szavakkal zárul: „elvezették, hogy keresztre feszítsék” (27:31). Nem olyan Istent imádunk, aki figyelmen kívül hagyja a gonoszt és a szenvedést; olyan Istent imádunk, aki olyannyira meg akart bennünket váltani, hogy bűneink következményét magára vette.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/guilty/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Többé nem elidegenedett

Leave a comment

Legalább egyszer egy héten, egy szomorú arcú kis totyogó a szemembe néz és kijelenti: „Nem vagy a legjobb barátom.” A fiatalember nem szereti, ha a dolgok nem az ő elképzelései szerint alakulnak, és nemtetszésének hangot is ad. Én mindig lehajolok hozzá, egy nagy, cuppanós puszit adok a homlokára és tudatom vele, hogy „Te mindig a legjobb barátom leszel.” Nagyi Morcos Fickó iránti szeretete nem inog meg. Akár szófogadó, akár makacs lázadó, én kitartóan védelmezem és biztosítom róla, hogy minden téren gondját viselik.

Ahogy az evangéliumokat olvasom és látom Jézust Pilátus előtt állva, tudom, hogy egész lényével az előtte álló örömre fókuszált (Zsidók 12:2). Az én Megváltóm nem törődött a szégyennel és nem válaszolt a vádlóinak azért, hogy egy magamfajta bűnöst megmentsen.

Jézus szeretett engem, amikor makacsul a bűnben vesztegeltem.

Szenvedő szolgaként korbácsütéseket tűrt, hogy engem szabaddá tegyen.

Alázattal viselte a keresztet, hogy engem a pokolból visszavásároljon.

Jézus állhatatosan jött utánam, hogy én az Ő sajátja legyek.

Egykor elidegenedett voltam, Isten pokol felé tartó ellensége, de Jézus vére a bűn és szégyen minden akadályát ledöntötte, és újra összehangba hozott magával. A legjobb barátom helyettem halt meg egy könyörtelen kereszten.

Ó, micsoda szeretet!

A megváltás teljes és szabadon elérhető mindenki számára, aki szeretné befogadni Jézust és megbékélni vele. Sajnálatos módon Júdás sosem tartott bűnbánatot. Igen, a végeredményt bánta, de a saját akaratát sosem rendelte alá teljességgel a Megváltónak.

Amikor továbbra is a saját fejünk után megyünk, végül mindig úgy járunk, hogy a semmit tartjuk kapzsi kezeinkben. Krisztus arra vágyik, hogy lehántsa rólunk a szégyent és kegyelmével burkoljon be minket. Irgalmával akar megkoronázni és az Ő igazságosságával betakarni. (Zsolt 103:4, 2 Kor 5:21)

Testvérem, többé nem vagy elidegenedett. Egy olyan Barát és Megváltó feltétel nélküli szeretete ölel át, amely soha nem hagy el.

Emlékezz ma erre az igazságra: „Jézus miatt közel vont magához és mint szentet, feddhetetlent és szeplőtelent állított maga elé.”

Állj meg és olvasd újra az utolsó mondatot, lassan és hangosan. Többé nem az a nő vagy, aki egykor voltál. Megváltód teljesen megbékéltetett magával és helyreállított téged.

Miként kellene az Ő túláradó szeretetére felelnünk? A Kolossé 1 útmutatást ad erre:

  • Egész szívünket készséggel Neki szentelhetjük. Pál arra bátorít bennünket, hogy „maradjunk meg a hitben, szilárdan és erősen.”
  • Megnyugodhatunk az Ő akaratában és engedelmeskedhetünk Szavának. Ahelyett, hogy a test kívánságait igyekeznénk kielégíteni, el kell határoznunk, hogy nem „váltunk” az evangéliumnak ama reménységéről, melyet hallottunk.
  • Önzetlenül szolgálhatunk, mint az Ő helyreállításának nagykövetei ebben a bűntől telített világban. Minden nap érintkezünk emberekkel, akik szomorú módon még mindig Istentől elidegenedve élnek, és a mi feladatunk, hogy Isten alázatos szolgáiként megosszuk az evangélium reménységét velük.

Jézus a legjobb barátod. Légy állhatatos továbbadni az Örömhírt, hogy Ő a Megmentő, aki azért jött, hogy behívjon bennünket és kimentsen a bűnből. Egyedül Ő adja meg azt, amire szükségünk van és véd meg bennünket az ellenségtől, amely pusztulásunkra tör. Ő mindig körbeveszi azokat, akik elfordulnak a bűntől és azt mondják: „Jézus, én hiszek.”

Kinek van szüksége rád ezen a héten, hogy odahajolj és azt mondd: „Jézus szeret téged”? Nézz a szemükbe, mosolyogj és add tudtul számukra, hogy az Ő feltétlen szeretete soha nem hagyja őket elidegenedve és üres kézzel.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/no-longer-estranged/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

Segítség Istentől

Leave a comment

„Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.” – Apostolok cselekedetei 26:22–23

Pál rendkívül világosan beszél arról, hogy ki az ő védelmezője, és hogy honnan várja a segítséget. Az az Isten, akinek Pál a segítséget tulajdonította ugyanaz az Isten, aki megsegítette Jézust a szenvedései során. Isten mindig a javunkat akarja (Róma 8:28). Esetleg eszedbe jut olyan eset, amikor a segítség, amelyre szükséged volt, és amiért elkeseredetten imádkoztál egy nem várt formában érkezett meg?

Börtönben töltött ideje alatt Isten megsegítette Pál apostolt, még akkor is, ha ez akkor nem azt jelentette, hogy kiszabadította volna. Pálnak ehelyett lehetősége nyílt arra, hogy megossza a bizonyságtételét a környezetével Istenről és Isten elvégzett munkájáról a saját életében. Pál szeme láttára történtek csodák és törtek szét láncok.

Nem tudom, hogy van-e rosszabb annál, mint amikor elárul minket egy barátunk. Az árulás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit egy ember átélhet, főleg akkor, ha már eleve megaláztak, elhagytak, vagy eltaszítottak bennünket. Ezt most a saját tapasztalataim alapján mondom, és szeretném megragadni a pillanatot annak kifejezésére, hogy mennyire sajnálom, ha ezt valaha át kellett élned. Tudom, hogy ez rendkívül fájdalmas.

Sajnálatos módon az árulás nem egy újkeletű dolog a barátságokban, hiszen már a Bibliában is találkozhatunk vele.

Jézus számára nem volt ismeretlen az árulás és a fájdalom. Amikor arra kérte legközelebbi barátait, hogy imádkozzanak érte, azok elaludtak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor (Máté 26:36–46). El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott a szíve, pedig akkor már eleve a vészesen közeledő keresztrefeszítése miatt gyötrődött, és a világ összes terhe a vállát nyomta.

Jézus a saját fájdalma ellenére is elkötelezte magát az Atya iránti engedelmességre és az Ő tervéhez való ragaszkodásra. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy mi elnyerhessük az örök életet.

Lehet, hogy Jézus nem pont azt teszi, amit szeretnénk, hogy tegyen, azonban ez nem jelenti azt, hogy elaludt volna a volán mögött. Ő él, éber, és tud minden körülményről, emberről és dologról. Az életünknek akadhatnak olyan területei, melyekre halottként tekintünk, amelyek azonban Jézusnak köszönhetően új életre kelnek.

Talán az élet nem úgy alakul, ahogyan azt mi terveztük, de Isten ettől függetlenül jó.

Az Ő szava igaz.

Ő az, aki a káoszt kinyilatkoztatássá tudja formálni.

Semmi sem vész kárba.

Amikor a legközelebbi barátaid újra és újra elárulnak és megbántanak, akkor emlékezz rá, hogy Jézus jelen van, és figyelemmel kíséri az életedet.

Mint olyan, akinek az elmúlt évtizede gyászról, halálról, csalódásról és árulásról szólt, szeretném, ha tudnád, hogy Isten mindig ott volt nekem. Azokon a napokon, amikor azt hittem, vége az életemnek, lejátszottam a kedvenc dicsőítődalaimat és kidicsőítettem magam a gödörből. Arra hívlak téged, hogy te is tégy hasonlóképpen, és lásd meg, ahogy Isten a próbatételt bizonyságtétellé változtatja, hogy bemutathasd másoknak Krisztust.

Isten nem csupán a helyreállításban utazik, hanem Ő a mi Megmentőnk és Feltámadt Királyunk!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/help-from-god/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Megismerni Őt

Leave a comment

Amikor beléptünk az új évtizedbe, a világ lakosságának több, mint hatvan százaléka tett újévi fogadalmat, tűzött ki maga elé valamilyen célt.

Ha egy kicsit is hasonlítasz hozzám, úgy tetted meg csendben a fogadalmadat, hogy mélyen magadba nézve már tudtad, nem fogod megtartani egész évben.

Ahogy visszatekintettem az ez évi fogadalmaimra, észrevettem, hogy tulajdonképpen minden évben ugyanazt fogadom meg és ugyanabban bukom meg: egészségesebben étkezni, több pénzt megtakarítani, kevesebbet költeni, elolvasni egy év alatt az egész Bibliát, mindennap kijegyzetelni azt, amit a Bibliából tanultam.

A Filippi 3:10-11-ben ez áll: „Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.”

Annyire lenyűgöz az, ahogyan Pál apostol csak egy dologra fókuszált, csak egy célt tűzött ki maga elé: Jézus személyes megismerését. Pál célja nem csupán az volt, hogy megismerje Őt, hanem hogy Hozzá hasonlóvá váljon.

Elkötelezte magát, hogy:

  • Elvisel mindent, amit Jézus elviselt.
  • Osztozik vele a fájdalmában.
  • Hordozza a terhet, amit Jézus hordozott.
  • Örömmel vállalja a szenvedést Krisztusért.
  • Meghal magának, a jövőbeli áldásokra és a Jézussal együtt töltött örökkévalóságra figyel.

Micsoda szenvedély, micsoda elköteleződés!

Pál hajlandó volt szenvedni és meghalni azért, hogy azok, akikkel találkozott, megmeneküljenek, és én mégis azon panaszkodok, hogy nem iszok meg két liter vizet minden nap.

Ahogy a Filippiekhez írott levél ezen verseit olvasom és Pál életén gondolkozok, eszembe jut, hogy milyen sokszor találkozunk ezzel a mintával a Bibliában: halál az élet előtt.

Az 1 Péter 2:24 arról beszél, hogy Krisztus először magára vette a világ bűneit és elszenvedte a halált, amit mi érdemeltünk ki. Miután megfizette bűneink árát, feltámadásával demonstrálta hatalmát a halál felett és lefektette megváltásunk útját.

Halál az élet előtt.

A Róma 6:6 arra tanít, hogy a megváltás megtapasztalásához először meg kell halnunk a bűnnek és új életre éledni Krisztussal.

Halál az élet előtt.

A hívőknek meg kell halniuk önmaguk számára, mert ez is része annak az átalakulásnak, melynek folyamán egyre inkább Jézushoz leszünk hasonlóak. Jézus világossá tette, hogy ahhoz, hogy Hozzá hasonlóvá váljunk és Őt követhessük, meg kell tagadnunk magunkat. Át kell adnunk és meg kell üresítenünk magunkat az önközpontú vágyaktól, szokásoktól és napirendünktől, hogy megtölthessen Önmagával. Ellent kell állnunk a késztetésnek és a kísértésnek, hogy kielégítsük saját érzéseinket és én-központúan viselkedjünk. A legfontosabb azonban az, hogy Istenre kell támaszkodnunk. 

Pál élenjárt ebben. Átadta magát a szenvedésre és a legnehezebb dolgokat is elhordozta Jézusért, mert tudta, hogy a legjobb még előtte áll. Pál feladta teste vágyait azért, hogy Krisztust kövesse, mert rá tudta bízni az örök életét és biztonságát.

Ezeket az elveket, melyeket Pál olyan szépen megélt, mi is alkalmazhatjuk kicsiben, szinte jelentéktelen ügyekben is. Az újévi fogadalmaim leginkább azért buknak el, a lelki élettel kapcsolatosak is, mert megkísérlem Istent beleszorítani az erőmbe. De ahhoz, hogy Istenből több jusson az életembe, kevesebb „én”-nek kell lennie. Ha én nem csökkenek, hogy tudna Isten növekedni?

Miközben azon gondolkoztam, milyen hatása van Jézus feltámadásának az életemre nézve, rájöttem, hogy csak egy fogadalmat kellene tennem. Többé nem január 1-jén. Hanem minden egyes nap.

Ez az egyetlen fogadalom pedig az, hogy olyan életet élek, mely meg akarja ismerni Jézust. Olyan életet, amelyben átadom magam és önközpontú szokásaimat Neki, legyen az akár a túlköltekezés vagy a nassolás. Olyan életet, amelyben körültekintően és tudatosan lecsökkentem azokat a dolgokat, amik elterelnék a figyelmemet Istenről, hogy növekedni tudjon az életemben, legyen szó akár a munkáról, a közösségi médiáról vagy a Netflixről. Olyan életet, amelyben elkötelezem magam arra, hogy annyira szeretem Jézust, hogy önkéntelenül is többet tanulok, gondolkozok és beszélek Róla, Őt helyezem az első helyre és egyre inkább vágyom Őt megismerni.

Meddig vagy hajlandó elmenni azért, hogy jobban megismerd Jézust?

Béke és kegyelem,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-know-him/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Állhatatos és bővelkedő

Leave a comment

Nemrég egy barátnőmmel találkoztam, aki épp egy temetésről érkezett. Beszélgettünk és nevettünk egy kicsit, mielőtt feltettem a rettegett kérdést: „Hogy érzed magad?” Sóhajtott egyet, majd az alábbi – számomra furcsa és elgondolkodtató – választ adta: „Nagyon szomorú, de mégis hálás vagyok a gyászért, mert emlékeztetőül szolgál arra, hogy ez a világ nem az otthonunk. ” Ahogy a könnyek lassan végigfolytak az arcán, elmondta az ismert szavakat, melyeket ma az 1 Korinthus 15-ben olvasunk: „Halál, hová lett a győzelmed? Hol a fegyvered? Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!” Az együtt töltött percekben elgondolkodtunk a hatalmas örökségen, amit kaptunk és azon, hogy a királyságért teljesen odaszánt élet egy beteljesedett élet.

Ez a rész az 1 Korinthus 15-ben azért megerősítő, mert emlékeztet bennünket arra, hogy ez a világ nem az otthonunk, és hogy testünk, amelyet kaptunk, mégha meg is hal, újjá lesz egy napon! Az 50-57. versek azt mondják nekünk, hogy még ha a legpusztítóbb dolog – a halál – be is következik itt a földön, azok, akik Krisztusban vannak legyőzik azt.

Barátaim, ez jó hír! A betegséggel küzdő ember számára ez az, amit alig vár. Az özvegyek, a kisemmizettek és az elkeseredettek számára a Krisztusban megnyert győzelem a gyászt örömre fordítja, mert a Krisztusba vetett szilárd reménységünkre mutat. Azt a napot várjuk, amikor mindenünk (testünk, kapcsolataink, fájdalmaink) Krisztusban tökéletesen helyreáll. Addig Isten Igéjének ígéretében gyökerezve, reménnyel telve élünk.

Hogyan is lesz ez? Mit tegyünk, amíg el nem érkezik a dicsőséges nap?

Nézzük meg az 1 Kor 15:58-at: „Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.”

Barátaim, függetlenül a folyamatosan változó körülményektől, állhatatosaknak és szilárdaknak kell lennünk, mindig bővelkedve az Úr munkájában. Ez a hűség iránti szent elhívás. Bizodalmunk lehet, hogy amit az Úr megígért, azt biztosan meg fogja tenni. Ez azt jelenti, hogy bár betegség és halál vesz körül, bár gyászolunk, fájdalmak érnek és sírunk, reménységünk van az örök életre, amely legyőzte a halált. Ez azt jelenti, hogy bátran kijelentjük: amikor a Krisztusban hívő halottak feltámadnak, Isten minden könnycseppünket felszárítja. Azt jelenti, hogy a reménység népeként az Úr és az Ő királysága érdekében dolgozunk – nem a saját királyságunkra törekszünk itt a földön, hanem az örökkévalóra. Ezt úgy tesszük, hogy beosztjuk az időnket, erőforrásainkat és kapcsolatainkat az örök dicsőség érdekében, tudva, hogy munkánk (nagy és kicsi, látható és láthatatlan) nem hiábavalók, ha Krisztusban vannak.

Ez nem azt jelenti, hogy amíg várunk, nem ér fájdalom vagy bántás, vagy hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedést. A hívők sem hagyhatják figyelmen kívül a gyászt és fájdalmat. Ehelyett megbirkóznak vele, tudván, hogy mindenben győzhetnek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Krisztusban hívőkként tudjuk, hogy az élet fájdalmasan nehéz tud lenni, de azt is tudjuk, hogy Istenünk ígérete, mely szerint egy nap minden jóra fordul, jó és igaz. Amíg Rá várunk, elkötelezzük magunkat az Úr munkájára, tudva, hogy földi életünk fájdalommal jár és végül véget ér. Reménységünk nem a földi jólétben rejlik, hanem egyedül Krisztusban.

Ezen a héten gondolkozzunk el azon, hogy miben is nyilvánul meg életünkben az Úr állhatatos és bővelkedő munkája. Imádkozz és kérd Istent bölcsességért, hogyan tudná ez az igazság átalakítani napi gondolataidat és tetteidet. Emlékezz a Krisztusban elért győzelemre, mely lehetővé teszi számunkra, hogy szeretett testvérekként éljünk, és hűségesen dolgozzunk az Úrért.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/steadfast-and-abounding/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Gergely Csilla

A halálnak leáldozott

Leave a comment

Kislányként szerettem csinos húsvéti ruhát, szalagos kalapot és fehér cipőcskét hordani, melynek magas sarkai kopogtak, mikor sétáltam bennük. Sokkal inkább izgatottá tettek a csinos ruhák és a húsvéti csokik, mint Jézus feltámadásának ünneplése. Elhittem, hogy Jézus feltámadt a halálból, de ennek az igazi jelentősége elkerült engem.

Még most felnőttként is nehéznek találom, hogy mély izgatottságot és ámulatot érezzek a húsvéti időszakban. Talán ti is ugyanígy éreztek. Sokan közülünk olyan jól ismerik a húsvét történetét, hogy az már nem hoz minket lázba többet. Az ebben való jártasság talán még nem szült semmibe vevést bennünk, de meglehet, hogy unalmat már igen.

Meg kell bánnunk nemtörődömségünket, amit hagytunk belopakodni szíveinkbe és kérnünk kell az Urat, hogy lobbantsa lángra áhítatunkat az Ő megváltó munkája iránt, különösen, hogy szítsa fel ámulatunkat az Ő feltámadásával kapcsolatban.

A halál egy embertől indult

Amikor Ádám vétkezett, a bűn megjelent a világban. Mivel Ádám volt az első ember, mi mind örököljük a bűnre hajló természetet emberi mivoltunkon keresztül. A bűn természetünkből adódóan fakad. Nem kell megtanítani minket, hogyan legyünk önzőek. Az igazságosságot ezzel szemben szükséges, hogy megtanítsák nekünk és megtanuljuk. Ezért kiáltjuk Pál szavaival a Rómaiakhoz írt levélben: „Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.” (Róma 7:15)

Meg tudom érteni a reményvesztettségét, ti nem? Annyiszor fordul elő, hogy tudom, melyik lenne a helyes út, de mégsem azt választom. Mondjuk türelmesnek kéne lennem, vagy kedvesen kéne beszélnem, esetleg önzetlenül kéne viselkednem, de aztán megyek és pontosan azt a dolgot teszem, amit tudom, hogy nem kéne. Ez a bűn következménye. „És a bűn szolgálatáért a jogos fizetség a halál.” (Róma 6:23)

Egy ember győzte le a halált

A kereszten Jézus elszenvedte a büntetést a mi bűneinkért, de feltámadásán keresztül legyőzte a halál átkát. Feltámadása egy ígéret azoknak, akik a hit által egyesülnek Őbenne. Egy ígéret arra, hogy mi is fel fogunk támadni a halálból:

„Halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?”
(1 Kor 15:55)

Krisztus feltámadásával eltávolította a halál fullánkját minden keresztény számára.

Lesz-e testi halálban részünk? Minden bizonnyal igen, hacsak az Úr vissza nem tér az előtt, de ennek ellenére Ő megígérte nekünk, hogy a halál nem tarthat meg minket. Új testet kapunk majd és örökké fogunk élni Istenünkkel és Szabadítónkkal. Ez egyedül azért lehetséges, mert Jézus feltámadása által legyőzte a halál hatalmát.

Jézus feltámadásának további jó híre, hogy nemcsak a jövőben, hanem most a jelen napokban is hasznunkra válik. Le tudjuk győzni a bűnt, mert egy hatalmas Isten van velünk, aki miértünk munkálkodik. Jézus hatalmasabb, mint a halál és egyedül Ő képes segíteni nekünk legyőzni bármit az evilági életben és az eljövendőben. Áldjuk Istent, hogy üres a sír!

Jézusra tekintve,

Jen

Forrás: https://lovegodgreatly.com/death-has-died/

Fordítás: Deézsi Kata

Kép: Gergely Csilla

A feltámadás mindent megváltoztatott …

Leave a comment

A feltámadás mindent megváltoztatott…

Minden, amit keresztyénként hiszünk, egy igazságon alapszik: azon, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.

Engedd, hogy egy pillanatra eltöltsön téged is ez az igazság! A mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül! Mohamed még mindig a sírjában nyugszik, ahogy Buddha és Joseph Smith is, csakúgy, mint annyian mások, akik tévtanokat hirdettek. Egyikük sem volt hatalmasabb a halálnál.

Jézus az egyetlen, aki nemcsak meghalt azért, hogy kifizesse népe bűneit, hanem fel is támadt értük a halálból.

A feltámadás biztosítja a végső győzelmet egyszer s mindenkorra. Krisztus csodálatos diadala örökre megváltoztatta az életünket és a jövőnket. A sír többé már nem tart fogva minket. Mivel Krisztus feltámadt, mi is feltámadhatunk a bűn sírboltjából egy életre, mely tele van ígérettel, reménnyel és csodálatos jövővel. A holnap sosem tűnt szebbnek. A feltámadás miatt már nem kell félelemmel tekintenünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy ki vár ránk. A feltámadás lencséjén keresztül tisztábban láthatjuk az életünket. A földi halálunk nem a végállomás, csupán a kezdet.

Mit jelent számunkra a feltámadás? Pál három sorsfordító pontot emel ki az 1 Korinthus 15:3-4-ben.

Krisztus meghalt a bűneinkért.

Nincs olyan bűn, amiről Isten ne tudna, sem olyan, amit ne bocsátana meg. Krisztus letette az életét érted és értem is. Ő maga lett az örökkévaló áldozat. Miatta lehet örök életünk. Mivel Jézus kifizette bűneink árát, bűntudattól, bűntől, félelemtől és szégyentől szabad életet élhetünk.

Krisztust eltemették.

Megváltónkat eltemették (Máté 12:40), de a halál nem tarthatta őt fogva. Minket sem tud. A bűn megpróbál eltemetni. A szégyen megpróbál szögeket verni a megbánásunk koporsójába. A félelem megpróbálja megakadályozni, hogy valóban éljünk, élve eltemetne minket. De Krisztus feltámadása miatt mi is feltámadhatunk!

Krisztus harmadnapon feltámadt.

Nem a halálé, hanem Jézusé az utolsó szó. Keresztyénként a halál számunkra nem végállomás: a Menny az, és ezt a mennyei reményt hordozzuk a szívünkben. Ugyanaz az erő él bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból. A feltámadt Megváltót szolgáljuk.

„Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.” – 2 Korinthus 5:15 

A feltámadás belülről változtat meg minket. Krisztus mindnyájunkért ontotta vérét. Meghalt az út mellett álló nő bűneiért és az otthonod bűneiért is. Meghalt a drogfüggőkért és az önfejű fiúkért. Meghalt a büszkékért és a börtönviseltekért. Meghalt e csodálatos bolygó minden országának lakóiért. Mindnyájunknak szüksége van egy Megváltóra, akit nem tart magában a halál. Krisztus feltámadása miatt nem kell többé félnünk a haláltól, mert többé nem magunkért élünk. Nem a magunk dicsőségéért, kívánságaiért, nem a saját nevünkért.

Érte élünk.

A feltámadás a lehető legcsodálatosabb módon változtatott meg minket, hiszen szeretettel tesszük le az életünket, hogy feltámadt Megváltónkat kövessük.

Szeresd Nagyon Istent!

https://lovegodgreatly.com/wp-content/uploads/2018/05/Angela-signature2.jpg

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-resurrection-changed-everything/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Íme, a te Istened

Leave a comment

A zsidók történelme tele volt elnyomással és nehézséggel. Jeruzsálem pusztulása és az 500 évvel korábbi babiloni fogság óta a zsidók rengeteg zűrzavart éltek meg a sok különböző uralkodók és kormányok alatt. Nem csoda hát, hogy a zsidók úgy hitték, hogy az eljövendő Messiás valódi király lesz, aki megdönti az elnyomó római uralmat. Jézus születésekor a jeruzsálemi és izráeli zsidók felett Nagy Heródes volt a király.

Heródes gonosz ember volt, aki a hatalom és hírnév megszállottja volt. Palotája romjai ma is láthatók Izráelben. Olyan erődítményt épített, ami egy hegyhez volt hasonló. Egy hatalmas építmény tetején állt a palotája, onnan tekinthetett le a környékre és az alattvalóira. Kiirtotta saját családját, mert attól rettegett, hogy a trónjára törnek, amit a felette álló római hatóságoktól kapott.

A karácsonyi történetben is szóba kerül Nagy Heródes egyik leggonoszabb tette: a Máté 2. fejezetében olvasunk arról, hogy minden 2 évesnél fiatalabb kisfiút megöletett Betlehemben. Élete vége felé még mindig nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy valaki más fog a trónjára kerülni utána. A betlehemi gyerekmészárlás Heródes egyik őrült és erőszakos tette volt, amelyet azért követett el, hogy fenntartsa azt az átmeneti uralmat, amit kapott.

Ilyen volt az élet az első évszázadban: az uralkodók kényük-kedvük szerint tehettek bármit, valódi következmények nélkül. A jeruzsálemiek rettegésben éltek, mert nem tudták, milyen szörnyűség következhet. Amikor elolvasták az Ézsaiás 35. fejezetének próféciáit, olyan Messiásra számítottak, aki erővel és hatalommal jön, és megdönti az elnyomó hatalmat.

Ehhez képest a Messiás kisbabaként jött el.

Nem azért jött, hogy az aktuális politikai helyzetből mentse ki népét, hanem a lelki helyzetükből. Pontosan azt tette, amit a próféta megmondott: bosszúval jött, és azzal a céllal, hogy megmentse az Ő népét. De a megváltás mégis más volt, mint amire a nép számított.

A bosszú azt jelentette, hogy a bűnnel szemben volt könyörtelen, és úgy győzte le, hogy saját magát áldozta fel a kereszten, a halálon pedig úgy aratott győzelmet, hogy feltámadt a harmadik napon. Népének megmentése azt jelentette, hogy mindazokat megmenti a bűn hatalmából, akik hisznek Benne. Úgy szabadítja meg őket a szellemi sötétségből, hogy olyan áldozatot mutat be, amely örökérvényű engesztelés a bűnükért. Ezen felül lehetővé tette, hogy a bűntől és a szégyentől szabadon éljenek, és örökséget nyerjenek a Mennyben. Lehet, hogy nem úgy munkálkodott, mint ahogy azt a környezete elvárta volna, de elvégezte, amit megígért.

Egyik kedvenc dalom átvezető szövege így szól: „Egy pillanat alatt megmenthettél volna, ehelyett egy gyermeket küldtél.” Isten egy szempillantás alatt megmenthette volna a világot, Jézus mégis csecsemőként jött el ebbe a világba. Megvárta, míg eljön az Ő ideje, és a megfelelő időben jött el.

A boldogmondásokról szóló tanulmány végén emeljük a tekintetünket arra, hogy Isten ígérete igaz és megbízható. Megígérte, hogy megvált és be is tartotta. Milyen egyéb ígéreteket adott, amikbe bele tudsz kapaszkodni?

Drága barátnőm, a mi Istenünk hűséges. Ne felejtsük el ígéreteit, sőt várjuk a beteljesedésüket. Ő soha nem pihen és mindig hűséges. Miközben igyekszünk, hogy minél jobban szeressük Istent, igyekezzünk bízni is az ígéreteiben és könyörülő szívében, mégha a körülményeink nem is adnak okot a reményre.

Fordította: Greizer Zsófia
Forrás: https://lovegodgreatly.com/behold-your-god/

Szenvedni a hitünkért

Leave a comment

Egy nő egyszer azt mondta, hogy szereti a szenvedést, mert az Istentől jön. Képes vagy ezt te is kimondani? Szereted a szenvedésedet, mert Istentől jön? Én tudom magamról, hogy nekem nem megy. A szenvedés nehéz és fájdalmat okoz. És bár elszigetel másoktól és elbátortalanít, a szenvedés mégis olyasvalami, ami minden embert összeköt, mert mindannyian szenvedünk.

Mindenki szenved

A puritánok [a kálvinizmus szélsőséges és egyszerű életet hirdető hívei a 16–17. századi Angliában] rengeteget írtak a szenvedésről, mivel az mindennapi életük része volt. John Bunyannak példának okáért, meghalt a felesége, született egy vak lánya és 10 évre börtönbe dugták, mert nyilvánosan mert prédikálni.

Charles Spurgeon édesanyja 17 gyermeknek adott életet, akik közül 9 nem élte meg az első születésnapját. El tudod képzelni, hogy milyen lehetett eltemetni 9 kicsi kincset? A szenvedés minden kultúra és kor minden emberét érinti.

Az egyik dolog, ami a mai igeversből nagyon kitűnt a számomra, az a „ne érjen benneteket meglepetésként” kifejezés használata. Habár sokszor meglepődünk azon, amikor nehézségek érnek, mégsem kéne. A testünk, az eszünk, a szívünk, a világunk – ezek közül egyik sem úgy működik, ahogy kellene. Egy fájdalommal teli bukott világban igenis számíthatnánk a szenvedésre.

A szenvedésnek sok oka van

Szenvedünk, mert a gonosz jelen van a világon. Szenvedünk, mert a bűn az embereket figyelmetlenné és tapintatlanná teszi. Szenvedünk, mert a bűn miatt olyan dolgokat mondunk és teszünk, amelyek rosszak, fájdalmat okoznak és amelyek nem dicsőítik Istent. És szenvedünk a hitünk miatt.

Szenvedünk, mert jót tenni egy olyan világban, mely a bűnt isteníti, nevetségesnek számít. Szenvedünk, mert ha kiállunk Istenért, arra gyűlölet a válasz. Szenvedünk, mert a Bibliát, amelyet mi az életünk alapjának tekintünk a világ régimódinak, barbárnak és intoleránsnak tartja. Ez az a szenvedés, amiről a mai igeversek szólnak.

„Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.” – 1 Péter 4:14

Ha kiállsz a jó ügyért, ha kijelented, hogy szereted Istent, ha megpróbálsz szentül élni, ha megállsz abban az igazságban, hogy igenis van jó és rossz, akkor amit cserébe kapni fogsz, az sértés, szemforgatás és sok-sok ennél rosszabb dolog. Lesznek olyanok, akik igaztalan dolgokat feltételeznek majd rólad. Lesznek olyanok, akik mindenfélét hazudnak majd rólad. Lesznek olyanok, akik gonosz dolgokat követnek majd el ellened azért, mert Jézusba, Isten Fiába, a Királyok Királyába, a megtörtek és az üldözöttek Megváltójába veted a hitedet.

Szolgálata kezdetén Jézusnak rengeteg követője volt. Azonban ahogy a dolgok egyre nehezebbre fordultak, sokan közülük úgy döntöttek, hogy ekkora nehézség nem éri meg Krisztus követését és elfordultak tőle (János 6:66). Ez annak a jele volt, hogy a szívük nem változott meg igazán.

Ha szilárdan megállunk az üldöztetés ellenére is, az a megváltozott szív jele. Bizonyítéka ez annak, hogy olyan erőnek vagyunk birtokában, amely túlmutat a mi emberi tűrőképességünkön, és hogy Istenadta elszántsággal bírunk, hogy megálljuk a helyünket a sértésekkel, a bántással, a hazugsággal, a veszteséggel és a fájdalommal szemben, mert a mi Megváltónk megéri mindezt.

Ne csüggedj, ha a hited miatt üldöznek. Ez csupán azt jelenti, hogy a fényed mások előtt ragyog, hogy a bizonyságtételedre figyelnek, és hogy az emberek megismerik Istent még akkor is, ha neked ezért szenvedned kell.

Egy nap majd Isten maga fog igazságot szolgáltatni az üldözötteknek (Zsoltárok 43:1). Akkor letöröl majd minden könnyet, begyógyít majd minden sebet és az öröm örökké fog tartani.

Addig a napig pedig tartsunk ki!

Jézusra nézve.

Jen

Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/suffering-for-our-faith/