Címke: blogbejegyzés

A kegyelem szemén keresztül látni

Leave a comment

„De te megbocsáthatsz nekünk!” – Zsoltárok 130:4

Manapság a szülőség egy gyönyörűen finomuló szakaszában vagyok. A gyerekeim egyre idősebbek, és a mindennapi élet leckéi túlmutatnak a játszótéren. Együtt fedezzük fel a kultúrát, ami mélyebb bibliai világnézeteket eredményez. A „Miért?” kérdések már nem felszínes érdeklődések egy türelmetlen háromévestől (bár a válaszaink ezekre a „miértekre” teljes mértékben kezdődhetnek azzal, hogy lefektetünk egy szellemi alapot). Ezek indokolt kérdések a világról és Isten tökéletes jelleméről, ami megérdemli, hogy időt fordítsunk rá, és tanulmányozzuk.

A Biblia tele van megtörtek és megváltottak történeteivel. Olyan sok gyönyörűség és remény van a számunkra ezeken az oldalakon. Minél jobban tanulmányozzuk Istent az Ő Igéjében, annál jobban láthatjuk a saját életünket az Ő kegyelmének lencséjén keresztül.

Kegyelem: együttérzés vagy megbocsátás tanúsítása valaki felé, aki felett valakinek hatalma van, hogy megbüntesse vagy ártson neki.

Ahogy friss szemekkel tanulmányozom Jónás könyvét ebben az időszakban, néhány új dolgot tanulok meg Jónásról, néhány leleplező dolgot magamról, de még többet tanulok a hűséges Istenről, aki több áldást ad, mint azt bárki közülünk megérdemelné.

Isten gyermeke, ismerd fel a lenyűgöző megbocsátást és kegyelmet, amit Isten kiterjesztett rád.

Volt nap, amikor néztem ezt a nagy halat, ami lenyelte Jónást, és csak büntetést láttam. Első pillantásra meglehetősen világos csapásnak néz ki, igaz? A lázadó próféta elfutott Istentől, így Isten küldött egy természetfeletti vihart és egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást és állítsa őt irányba. Választhatott volna Isten egy másik, engedelmesebb és eredményesebb prófétát, hogy végrehajtsa az Ő tervét? Teljes mértékben. De Isten benne van az Ő dicsőségének teljességéért, az Ő embereinek a javára, és soha nem tűnt úgy, hogy túlságosan azzal foglalkozna, hogy mi mit tartunk eredményesnek.

Az Ő hatalmas szeretetének rejtélyeiben, Isten fegyelmezi az Ő gyermekeit (Zsidókhoz 12:7-11). Ő kijavít és tanít minket a mi szentségünkre, békességre és becsületességre (Zsidókhoz 12:10-11). De ennek az igaz törődésnek van egy egyedülálló és finomító gyönyörűsége – ezt egy együttérző Megváltó nyújtja, aki telve van kegyelemmel. A hal gyomrában Jónás emlékezik… „a víz bezárult felettem, hogy elvegye az életem.” Hínárba keveredett a hegyek gyökereinél, élete „elmosódott”.

„Az Örökkévalóhoz kiáltottam szorult helyzetemben, és ő meghallgatott engem…”

Érted ezt?

Mielőtt elnyelte a víz, Jónás fulladozott, és egy hatalmas hal volt Isten válasza Jónás imájára. Ennek a halnak a megszégyenítő gyomra volt Isten kegyelmének gyengéd keze, ami körülvette Jónást és kiemelte ebből a gödörből.

 

Mi lenne, ha ahelyett, hogy elutasítánk Isten fegyelmezését, elkezdenénk úgy tekinteni rá, mint egy ajtóra a szabadulásunk felé?

Válaszul Isten kegyelmére, engedd, hogy az életedet meghatározza az imádat és a hála.

 

Bár ez még távoli a tökéletes átalakulástól (ahogy később látni fogjuk a könyvben), a második fejezet még mindig egy fordulópont Jónás számára:

Jónást megalázták.

Jónás felismerte Isten tekintélyét:

Jónás felismerte romlottságát Istenen kívül.

Jónás felismerte, hogy változtatnia kell és engedelmeskednie.

Jónás dicsérte Istent, aki megmentette őt.

Mondanák mások, hogy engedelmességünk, hálánk és imádatunk szintje azt tükrözi, hogy volt egy személyes, életünket megváltoztató találkozásunk Jézussal?

Mivel Isten irgalma új életet adott neked, bőkezűen áraszd a kegyelmet másokra.

Jónás elutasította a gondolatot, hogy hirdesse a remény üzenetét az ellenségeinek, Ninive lakosainak. Ehelyett azt akarta, hogy Isten zúdítsa rájuk az Ő haragját. De amikor szemtől szemben álltál nagy szükségleteddel és megtapasztaltad a te könyörületes Atyád átformáló szeretetét és megbocsátását, a cél az, hogy te is elkezdj a kegyelem lencséin át nézni a másik oldalra.

 

Ahogy elmegyünk a világ minden részére, megosztjuk-e az Ő szeretetét nagylelkűen és tudatosan másokkal – akár még az ellenségeinkkel is?

Isten a szívek üldözője, és a történelem során kiválasztott néhányat a legvalószínűtlenebb emberek közül, hogy az Ő Nevét ismertté tegyék. Miért? Azért, hogy így Önmagán, mint Kegyelmen keresztül egy elveszett világ jöhessen, hogy megismerje az Ő megbocsátását és új életet kapjanak hit által.

„De te megbocsáthatsz nekünk! Ezért félnek és tisztelnek téged. Én az Örökkévaló segítségét várom! Rá várok, hogy megsegítsen, és ígéretében bízom!” – Zsoltárok 130:4-5

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/seeing-through-the-eyes-of-mercy/

Fordította: Herczeg Nóra

Amikor Isten drasztikusan közbelép…

Leave a comment

„Örökkévaló Isten, te mégis kiemelted lelkem a pusztulásból!” – Jónás 2:6

Jónás könyvének második fejezete a történetnek azon híres pontja, amikor főhősünket elnyeli egy óriási cethal, és ebben a bűzös gyomorban érkezünk el ahhoz a részhez, amikor Jónás az Úrhoz kiált. Egy percig képzeljük magunkat a helyébe! Nemrég dobták le egy hajóról, ami már önmagában elég rémisztő lehetett, most pedig azon kapja magát, hogy bár még mindig él, elnyeli egy hatalmas tengeri lény. Én biztosan bepánikoltam volna.

Egyszerűen lehetetlen, hogy bárki egymaga ki tudjon szabadulni egy ilyen helyzetből, így teljesen érthető, hogy Jónás az Urat kéri arra, hogy mentse meg.

Isten meglehetősen kíméletlenül bánik Jónással, azonban néha ez az egyetlen módja annak, hogy elérje a szívünket és magára vonja a figyelmünket. A bűn nem csupán ocsmány, de gyökerei mélyre hatolnak.

Nem vagyok nagy kertész és szégyenkezve vallom be, hogy olyan gyomok is akadnak a kertünkben, melyek annyira nagyra nőttek, hogy már nem tudtuk csak úgy kihúzni vagy kiásni őket. Némely bűnünk is hasonló. Aljas karmaikat szívünk puha húsába vájják, így időbe telik és némi fájdalommal jár megszabadulni tőlük.

Lássuk, hogy milyen okai lehetnek annak, ha Isten drasztikusan bánik velünk azért, hogy magára irányítsa a figyelmünket és segítsen kiírtani azokat a bűnöket!

  1. Makacsok vagyunk

Előfordul, hogy megmakacsolva magunkat megtagadjuk, hogy megtérjük a bűneinkből, mert hajthatatlanok vagyunk. Egyszerűen csak nem akarjuk, ezért nem tesszük meg.

  1. Dédelgetjük a bűnt

Máskor szeretjük a bűnt, még akkor is, ha a lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Úgy gondoljuk, hogy ezek a bűnök valamiképpen megelégedést és boldogságot hoznak majd az életünkbe, ezért tápláljuk és gondozzuk őket arra számítva, hogy egy napon majd egy csodálatos rózsabokorrá nőnek, miközben nem nevelünk mást, csak egy termetes gyomot; egy gyomot, ami egy nap majd megfojt bennünket, ha Isten nem lép közbe.

  1. Nem foglalkozunk a bűneinkkel.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy vannak bűnök az életünkben, de ahelyett, hogy Istent a felfedésükre kérnénk, majd elvégeznénk a piszkos munkát, hogy megbánjuk és kigyomláljuk őket az életünkből, inkább úgy teszünk, mintha nem is léteznének, vagy nem is lennének olyan vészesek. Idővel azonban a bűn megnő, vagy mi válunk érzéketlenné a vele járó veszélyekkel szemben.

Ennek oka igazából az, hogy nem is fogjuk fel igazán, milyen visszataszító, veszélyes és káros dolgok a bűneink. Ha felfognánk, akkor gyűlölnénk őket. Akkor megtörten kérnénk Isten bocsánatát és minden tőlünk telhetőt megtennénk annak érdekében, hogy megszabaduljunk tőlük. Akkor megértenénk, hogy a bűneink nem csupán a szellemi egészségünkre vannak hatással, de mások életét is befolyásolják.

Vegyük például Jónás esetét! Imájában egyszer sem vallja meg bűneit és nem kér bocsánatot. Továbbra is hajthatatlan marad és egy kicsit álszent is (ahogy azt majd a későbbiekben látjuk). Vak a saját bűneit illetően és az, hogy visszautasítja az Istennek való engedelmességet nem csak őrá van hatással, hanem azokra a tengerészekre is, akik vele utaztak, sőt, Ninive lakóira is, akiket pont őneki kellene bűnbánatra hívnia.

Ironikus módon Jónás sokkal nyitottabb Isten kegyelmének elfogadására akkor, amikor a cethal gyomrában van, azonban nem hajlandó ezt a kegyelmet a niniveiekre is kiterjeszteni.

A bűn komoly dolog, akár megértjük ezt, akár nem. Istennek néha kemény kézzel kell közbeavatkoznia és magára irányítania a figyelmünket, hogy felfeszíthesse összeszorított markunkat, így el tudjuk engedni azokat a bűnöket, melyekhez olyannyira ragaszkodunk – és amelyek lassan megölnek minket. Légy hálás ezért a kegyelemért az életedben!

Jézusra nézve,

Jen

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-drastic-actions-of-god/

Fordította: Szabó Anna

Nem futhatsz el Isten elől

Leave a comment

„Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől!” (Zsidók 4:13)

Gondolj az életedben egy olyan időszakra, amikor azt kívántad, bárcsak eltűnhetnél. Én sok olyan alkalomra emlékszem, amikor kínosan és kényelmetlenül éreztem magam és semmit sem akartam jobban, mint máshol lenni. Máskor szörnyen rettegtem valamitől, amiről tudtam, hogy meg kell csinálnom, vagy keresztül kell mennem rajta és azt kívántam, bárcsak eltűnhetnék.

És most gondolj a lelki életedre. Voltak az életedben olyan időszakok, amikor azt kívántad, bárcsak elfuthatnál Isten elől, mert nem akartad megtenni amire hívott, vagy bevallani egy konkrét bűnödet? Erről is azt gondolom, sokan megtapasztaltuk már legalább egy kicsit.

De az az igazság, hogy nem szaladhatunk el Isten elől. Fizikailag nincs olyan hely, ahol Isten nem lát bennünket, és nincs olyan gondolat vagy érzés, amit el tudnánk rejteni Isten mindent látó szemei elől (Zsoltárok 139).

Három dolog van, ami miatt nem futhatunk el Isten elől.

 

  1. Az Ő jelleme nem engedi meg

Isten mindentudó (mindent-tudó) ugyanúgy, ahogy mindenütt jelenvaló (mindenütt jelen van). Ez a két tulajdonság lehetetlenné teszi bárki számára, hogy elrejtőzzön vagy elfusson Isten elől. Nincs olyan elfojtott félelem, rejtett aggodalom, olyan bűn, amit színleléssel elrejtenél, vagy magány, szomorúság, csalódottság, amit elég mélyre tudnál temetni, hogy Isten ne lássa. Az életünk egy nyitott könyv és lelkünk legmélyebb része is Isten lába előtt van kiterítve.

 

  1. Az Ő szeretete nem engedi meg

Egy másik ok, ami miatt nem rejtőzhetünk el Isten elől az, hogy az Ő szeretete nem engedi meg. Isten szeret téged, az Ő gyermekét, és nagyon is tudatában van mindannak, ami az életedben folyik, azért hogy meg tudjon vigasztalni, amikor vigasztalásra van szükség, gyógyítson amikor összetörtél, megmentsen amikor Hozzá kiáltasz és helyreigazítson, amikor a saját utadat akarod járni.

Ha megengedné, hogy elrejtőzzünk előle amikor fáj valami, vagy elrohanjunk tőle amikor bűnt követünk el, az nem lenne szeretet és nem dicsőítené Őt.

 

  1. Az Ő igazságossága nem engedi meg

Isten mindent lát és mindent megítél. Nem hagyhat figyelmen kívül semmilyen rossz cselekedetet és nem hunyhat szemet még a legkisebb elhajlás előtt sem. Az Ő szentsége megköveteli a tökéletességet és tökéletességének egy része az, hogy az igazságosságot tökéletesen alkalmazza.

Hála Istennek, hogy Ő sosem fárad el, kedvessége mérhetetlen és türelme elképesztő – különösen annak fényében, hányszor próbálunk elrejtőzni, elfutni előle, vagy mellőzni Őt. Időnként nehéz Isten elhívása az életünkben, időnként a bűn mélyen a szívünkbe ereszti töviseit, és néha olyan olyan fájdalmaink vannak, hogy azt sem tudjuk, hogyan beszéljünk róla bárkinek. De Isten mindezt látja és úgy cselekszik, hogy az mindig a mi megszentelődésünket és az Ő dicsőségét szolgálja.

Ahelyett hogy elfutnál vagy elrejtőznél Isten elől, rohanj hozzá és tárd ki előtte egész életedet és szívedet. Vigasztalódj azzal a ténnyel, hogy Ő egyébként is mindent tud rólad és ott van neked.

 

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Bíró Ibolya

Forrás: https://lovegodgreatly.com/you-cant-run-from-god/

 

 

 

 

A lánynak, aki menekül Istentől

Leave a comment

„Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” – 1 János 2: 4-6

A mai kultúra arra sarkall, hogy a saját utunkat járjuk.

Nem számít, hogy tizenöt vagy ötven éves vagy. Minden nap lesz olyan, aki azt fogja mondani neked, hogy élj a világ szerint.

Hidd el ezt.

Kösd meg azt a kompromisszumot.

Menj oda.

Tedd azt.

És a mi kemény szívünk félrevezethet minket.

Még a legerősebb hitűek is áldozatul eshetnek a büszkeségüknek és a rendíthetetlen függetlenségüknek. Sokszor a hitünket a körülményeink határozzák meg.

Mint Jónás, mikor Isten azt mondja „Menj!”, mi makacsul azt válaszoljuk: „Nem!” 

Engedünk a test szerinti kívánságainknak, keressük az egyszerűbb utat, és megpróbálunk elfutni Isten jelenlététől. Fukarkodunk egymással kegyelmesen bánni, mert elfelejtjük, hogy Isten milyen kegyelmes velünk. Még vicces is lehet néha, mennyire nevetséges az, hogy Istentől akarunk elfutni, viszont rettenetesen veszélyes és bűnös engedetlenség ez. Egyik nap lázadóan indulunk a saját utunkra, de a következő napon – mikor kétségbeesetten megmentésre szorulunk – már az Övének mondjuk magunkat: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.” (Jónás 1:9)

Ó Istenem, bocsásd meg, mikor a saját utunkat járjuk. 

Bocsásd meg, hogy azt gondoljuk, jobban tudjuk nálad, hogy mit kell tennünk.

 

Ma, éppen most… menekülsz Isten elől?

____________

Lehet, hogy Isten útjának védelme és szabadsága elől menekülsz, ehelyett a lázadás bűnös ösvényén találod magad.

Lehet, hogy megromlott kapcsolatok elől menekülsz, mikor Isten egyértelműen a megbékélés felé vezet téged.

Lehet, hogy egy szolgálat elől menekülsz, ami túl nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik, és sokkal több időt töltesz azzal, hogy a gyengeségeidre figyelsz, ahelyett, hogy Isten erejére hagyatkoznál.

Lehet, hogy a kényelmetlenség elől menekülsz – az emberek… a város… a munkahely… az ismeretlen – mert minden oldalról rád nehezedik a nyomás, és el sem tudod képzelni, hogy hogyan rendeződhetne mindez.

Lehet, hogy pont Isten elől menekülsz – ultimátumokat adva az Univerzum Teremtőjének, makacsul kijelentve, hogy nem hiszel, amíg látni nem fogsz. (lásd János 20:29)

____________

Elfuthatunk, de hála Istennek, Ő nem hagyja, hogy messzire menjünk. Ő az az Isten, aki fáradhatatlanul követ; az Isten, aki kegyelmesen megbocsát; az Isten, aki csodálatos kegyelmét annyira kiterjeszti, hogy soha nem lehetünk túl távol Tőle. Lehet, hogy nehéz és alázatra intő lépés lesz, de HIDD EL Neki, mikor azt mondja, hogy elképzelhetetlen szabadság várja azokat, akik a Szent Szellem szerint járnak (Róma 8:1-4).

Lehet, hogy ezt a három mondatot le kell írnod egy kártyára, hogy emlékeztessen. Tedd oda, ahol a legnagyobb szükséged van rá – a Bibliádba, a tükrödre, a táskádba vagy a kocsidba, vagy éppen a párnád alá – mikor békességed elhagy, és a kárhoztatás elkezdődik. Töltsd meg az elmédet Isten Szavával minden egyes nap, és ismételgesd az igazságokat, melyeket ismersz (még akkor is – és főleg akkor – mikor éppen még nem érzed őket át).

 

Isten ura a helyzetednek.

Hagyd abba a menekülést. 

Kezdj el bízni.

Menj, ahova Ő mondja, hogy „Menj!”. Állj meg, mikor Ő azt mondja, hogy „Állj!”. Tedd, amit mond. Bizalommal engedelmeskedhetsz Neki, mert az Ő utjai mindig életet, célt, békességet és bőséget adnak – az Ő idejében, az Ő elképzelése szerint.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg: Ha ma meghozol egy döntést, hogy abbahagyod az Isten elől való menekülést, kérlek oszd meg velünk hozzászólásban (és találj valakit a környezetedben, hogy bátorítson és elszámoltatható légy). Csapatunk megtisztelve érezné magát, ha imádkozhatnánk érted.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-the-girl-who-is-running-from-god/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

Ki a szeméttel, be az igazsággal

Leave a comment

Évekkel ezelőtt, egy általam jól ismert úton vezettem a városomban, de a közlekedési lámpa azelőtt sárgára váltott, hogy gondoltam volna. A gondolataim száguldoztak – le kéne lassítanom és megállni vagy inkább hajtsak tovább- mindezt néhány pillanat alatt. Úgy gondoltam, hogy elég időm van arra, hogy az első kerekeimmel már bent leszek a kereszteződésben, mire a lámpa pirosra vált. Emlékeztem, hogy mit tanultam az oktatómtól 15 évesen – ha az első kerekeid beérnek a vonalon belülre mielőtt a lámpra pirosra váltana, akkor nem a piroson mész át.

Láttam, hogy a szembejövő sávban megálltak az autók. De hiába volt közel, nem akartam kockáztatni egy balesetet. Nem számított, hogy egy rendőr is állt a lámpánál. Volt elég időm. Nem számított az sem, hogy a rendőr a balra kanyarodó sávban állt. Ha keresztülhajtok a lámpán neki csak egyszerűen be kell volna fordítania a kerekeit és már meg is állíthatott volna. De azt gondoltam, van elég időm.

Hogy biztosra menjek, átpillantottam a barátomra, aki az anyósülésben ült. Egyet értett, „Ne állj meg. Minden rendben lesz.” Az első kerekeim elérték a lámpa vonalát, sőt a kereszteződést is, mielőtt a lámpa piros lett volna. PFHÚ. Szabálykövető emberként megkönnyebbültem, hogy nem szegtem meg az utak egyik nagy szabályát.

A gondolataim alig néhány másodpercig cikáztak. Két másodperccel azután, hogy a lámpa váltott, rendőrségi fényeket vettem észre a visszapillantómban. A rendőr megállított és bűntető cédulát írt, amiért áthajtottam a piros lámpán.

„De biztos úr” ellenkeztem „a lámpa még nem volt piros.”

Rám bámult.

„Az első kerekeim már túlhaladtak a vonalon, mire a lámpa váltott.”

Nem pislogott, nem is mozgott.

“A barátom is látta.”

“Szép napot, asszonyom!”

Hat hónappal később a bíróságon (úgy döntöttem, küzdök a cédula ellen), rátapintottam néhány érzékeny pontra a rendőr ellenem szóló vádjában és úgy éreztem, jól alakultnak a dolgok. Kiálltam, előadtam az álláspontomat és magamban mosolyogtam, „Na végre, a rendőr majd most ráébred, hogy nem úszhatja meg, ha elferdíti az igazságot.”

Mielőtt a kikérdezésem véget ért a volna, a bíró hozzám fordult: „Szeretnék kérdezni Öntől valamit, mielőtt leülne.”

“Igen, uram?”

„Korábban” mondta affektálva, „azt mondta, hogy azt hiszi, a kerekei már túljutottak a vonalon.”

Nyeltem egyet, „Igen.”

„Mennyire biztos benne?”

“Eléggé. Vagyis majdnem teljesen.”

Ráncos arcát csontos ujjaira hajtotta.

A gondolataim ismét száguldani kezdtek – jól emlékszem vagy sem? „Van egy tanúm is, aki velem volt az autóban. Kérelmet adtam be, hogy nézzék meg a kereszteződés kamerájának felvételeit. Megtették? Mit láttak rajta?”

„Kisasszony, nem járhatok el így olyasvalaki kedvéért, aki csak majdnem teljesen biztos.”

És ezzel véget ért. Bűnösnek találtak, amiért áthajtottam a piroson, ki kellett fizetnem a bírságot, vezetési leckéket kellett vennem és a rendőr elsétálhatott. Megvádolt engem és nyert.

Kedveseim, a világ olyan sok mindennel vádol minket. A főnököd talán azt mondja, tévedsz, a barátod azt sugallja, hogy nem számítasz eléggé, a párod, hogy nem vagy elég jó, és a saját gondolataid meggyőznek, hogy nem teszel meg elég mindent.

De Isten azt mondja, hogy neki több, mint elég vagy.

Isten szerint Te

MEGIGAZÍTOTT  Róma 3:24

ÚJONNAN TEREMTETT  2 Korinthus 5:17

DRÁGA   1 Korinthus 6:20

SZERETETT   Efézus 1:4

FELSZABADÍTOTT   Róma 8:1-2

SZENT   Zsidók 10:10

ÉRTÉKES   Efézus 2:10

GYŐZEDELMES  János 16:33

vagy.

Ha azt szeretnénk, hogy betöltsön bennünket az igazság, helyet kell készítenünk neki az elménkben. Hölgyek, ki a szeméttel, be az igazsággal!

„Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” Filippi 4:8

Ha a gondolataid meginognak és bizonytalannak érzed magad, ki a szeméttel. Nem igaz, nem nemes, nem helyes, nem tiszta, nem szeretetre méltó, nem csodálatos vagy kitűnő vagy dicséretre méltó, ki vele! Ne gondolj ilyenekre. Távolítsd el. Be az Igazsággal, gondolj arra ezek helyett!

Ha a gondolataid össze-vissza cikáznak is, egy dologban mindig biztos lehetsz, hogy igaz – Isten Szava rólad. Higgyük el az Igazságot a hazugságok helyett életünk minden területén.

 

Az Ő dicsőségére

Amanda

 

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/take-garbage-take-truth/

Amikor Tudod az Igazságot

Leave a comment

A társasjáték neve: „Milyen Jól Ismersz Engem?” A sógornőm konyhapultját körbeülve három mondatot írtunk egy papírlapra. Két állítás igaz volt, egy pedig hazugság.

Ez a legjobb játék, ha be akarod csapni a családodat. Senki nem ismer téged jobban, mint a testvéreid. Arra gondolok, hogy osztoztatok az emeletes ágyon és a fürdőszobán, hogy három éves korotok óta egymás mondatait másoltátok. A nővéred ezerszer hallotta már az összes őrült sztoridat. Veled együtt örült amikor nyerésre álltál és veled együtt sírt, amikor összetörte szíved a csalódás és a vereség.

Hazudni azoknak, akik kívül-belül ismernek, nem könnyű. Ismerik a dolgaidat.

Néha amikor egy döntés miatt vívódok, eszembe jut ez a játék. Le akarok ülni a konyhapulthoz Istennel és leírni a választási lehetőségeimet egy darab papírra.

Uram, ezek közül melyik a hazugság? Kérlek, mondd meg nekem!

Az elmúlt 6 hétben a Bibliát megnyitva az Igazságot tanulmányoztuk. Belefáradtunk, hogy az ellenség bolonddá tesz minket és szeretnénk rájönni, hogyan ismerhetjük fel a csalásait, hogy ne essünk többé a csapdáiba.

Honnan tudod, mi az igazság? Aszerint kell élned.

János apostol három évig Jézushoz közel volt, mint tanítványa. Ugyanannál az asztalnál ült és a poros utakat járva hallgatta a Mestert. Látta Jézust meggyógyítani a bénát és rémülettel nézte Mesterét, ahogy a kereszten függött és meghalt.

János megmondja nekünk, hogyan különböztessük meg az Igazságot a hazugságtól: Szorosan Amellett kell tartózkodnunk, aki az út, az Igazság és az élet. (János 14:6)

Amikor János azt mondja: „És majd megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz titeket.” – nem elméleti ismeretről beszél. Lehet egy nagy Bibliád kinyitva a konyhapulton, és mégsem ismered igazán az Igazságot.

A „ismerni” szó itt többet jelent olvasásnál, többet a tanulmányozásnál, és többet a beszédnél. „Ismerni” azt jelenti, hogy folyamatosan abban élni, abban maradni, kitartani abban.

Amikor „ismered” az Igazságot, az a Biblia lapjairól a szívedbe ugrik és megtölti azt. Az Igazság válik a vezetőddé. Magaddal viszed az Igazságot a munkahelyre és a zöldségeshez. Az Igazság a füledbe súgja: „Erre menj”, amikor egy válaszút előtt állsz, te felismered a hangját és követed.

Amikor hagyod Jézust, hogy minden döntésed vezesse, meghatározza az értékrendedet és kitűzze a céljaidat, akkor az ellenség hazugságai nem érnek el.

Fel akarod ismerni a hazugságot? Ismerd meg Azt, aki soha nem hazudik. Minden hang felett hallgass az Ő hangjára. Vidd magaddal mindenhova és kötelezd el magad gyorsan az Ő akarata mellett.

Könnyű felismerni a hazugságot, amikor átadtad az életed az Igazság követésére.

 

Lyli

 

Fordította: Bíró Ibolya

Forrás: https://lovegodgreatly.com/when-you-know-the-truth/

Van boldogság Istentől távol?

Leave a comment

Gondolj az életedre, még konkrétabban a mai napodra, és listázd, hogy mi minden tett boldoggá. Mi lenne, ha azokat a dolgokat elragadnák tőled, akkor is boldog maradnál? Jó vagy rossz lenne akkor a mai nap? Még mindig érdemes lenne élni az életet? Attól tartok, közülünk sokan határozott „nem”-mel felelnének ezekre a kérdésekre.

Habár érhető, hogy miért tesznek minket ezek a dolgok boldoggá, igaz és mély boldogságra a mi háromegy Istenünkben lelhetünk. De réges-rég egy mérgezett mag el lett vetve énünk mélyébe, ami gyökeret eresztett és az elégedetlenség gyümölcseit termi. Ez a mag az a hazugság, hogy Istenen kívül másra is szükségünk van a boldogsághoz az életben.

Igazi boldogság nem lelhető Istentől távol.

Természetesen számos ateista, muzulmán, buddhista és “vallástalan” talál boldogságot a világban, miközben elutasítják Istent. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs boldogság Jézustól távol, de az igazi boldogság, a legmélyebb és legkielégítőbb boldogság csak az Úrban található meg.

Ha a boldogság elégedett gyönyörűség, akkor biztosan mindnyájan megtapasztaltuk már életünk különböző szakaszaiban. De ha a boldogságunk nem Istenben van, akkor a világban leltünk rá, a körülményeinkben vagy magunkban, és ezek a dolgok törékenyek, múlékonyak és gyakran csalókák. A boldogság, melyet Istenen kívül találunk ideiglenes, ami csalódásba merül, sőt kétségbeesésbe, amikor elmúlik. Tudom, számtalanszor megtapasztaltam már.

Igaz boldogságra nem lelhetünk Istentől távol, mert a gyönyörűség, melyben Ő nincs benne, sosem elégít ki teljesen és mindig gondterhes. Igaz boldogságra nem lelhetünk a kapcsolatokban, a vagyonban, a státuszban vagy abban, mit értünk el, hiszen ezek a dolgok gyorsan semmivé lehetnek.

Igazi boldogságot csak Istenben találhatunk.

A mi Istenünk örök, célja tökéletes és mi mindörökké az Övéi vagyunk. Gyönyörűségünk lehet benne, aki minket teremtett, aki mindent nekünk adott és aki a javunkra munkálkodik. Igen, kedvünket leljük az ajándékokban, melyeket tőle kaptunk, de az ajándék nem a tárgyi mivolta miatt különleges, hanem az ajándékozó miatt. Még ha gondterhes körülményeink el is veszik tőlünk az ajándékot, az Ajándékozó örökre miénk marad.

Az élet változik, de Isten kegyelme állandó. Ezért tudta azt mondani Jób: „Az Örökkévaló adta amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!” Jakab azt, hogy „Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek”, Jézus pedig azt, hogy „Milyen boldogok és áldottak, akik most gyászolnak és sírnak.” Hiszen az igazi és mély boldogság Istenben, nem pedig az ajándékaiban van.

Ha boldogok, igazán boldogok akarunk lenni, akkor az ajándékok mögé kell nézni és élvezni, ha Isten könnyű napot adott. Ha a nap sötét, akkor a fájdalmas körülmények mögött meg kell látnunk Istent, aki szeret minket és erőt ad nekünk.

Ahhoz, hogy igazi boldogságra lelj, az Úr Jézusra kell nézned, meglátni benne a szépséget és szerelembe esni a munkájába, tisztelettel beleállni abba, amit érted és benne való jövődért tett. Benne kimondhatatlan boldogságunk van, különösen a próbák és a kísértések idején.

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/happiness-apart-god/

Maradandó szépséget keresni

Leave a comment

A főiskola utáni első nyarat a Fiatal Élet táborban töltöttem, a Kolorádói hegyekben. A friss hegyi levegő gyógyír volt hajszolt lelkemnek. Évek óta szenvedtem egy étkezési zavartól és egyszerűen nem tudtam abbahagyni azokat a dolgokat, amiket olyan kétségbeesetten akartam elhagyni.

Egy reggeli futás alkalmával megdöbbentett az elém tárulkozó látvány és megálltam, hogy dicsérjem Istent bámulatos alkotásáért; a távoli, hóval borított hegyekért, a csodás vadvirágos mezőért ami előttem nyújtózott, a tökéletes, tiszta, kék égboltért.  A dicsőítés közepette Isten megnyitotta a szememet, hogy lássam azt, amit eddig elmulasztottam: Soha nem kritizálnám szép alkotásait, de olyan könnyen kritizálom a teremtményt, amit a tükörben látok. Soha nem mondanám Neki, hogy egy virágot nem a megfelelő színben alkotott, vagy egy hegyet túl magasra vagy túl szélesre csinált, mégis magamra tekintve csak a hibákat látom.

Hogyan lehetséges ez? Hogy tudnám kritizálni a hegyek mesteri munkáját és elutasítani az Ő alkotását bennem, amikor valójában engem a Nagy Művész alkotott, aki csak mesterműre képes (Efézus 2:10). Sőt, sokkal nagyobb gonddal teremetett meg engem, mint a virágokat vagy a hegyeket. Ő formált mindenestül (Zsoltárok 139:13-14) és az Ő KÉPMÁSÁRA teremtett (I. Mózes 1:27). Hogy lehet hogy a mezőre tekintve dicsérem Őt, a tükörben nézve pedig nem?

Isten megmutatta nekem, hogy a szépségről alkotott elképzelésemet a kultúrából vettem, de az az ösvény rabsággal és szívfájdalommal van tele, mivel a szépségideál folyamatosan változik. Tudtad, hogy az 1900-as évek elején az ideális testalkat a keskeny csípő és nagy mell volt? Ezért a nők fűzőt viseltek és eltávolíttatták a bordáikat hogy a férfiak keze átérje a derekukat. Az 1920-as években az ideális testalkat a nádszálvékony, lapos mellkas volt, fekete szemekkel csíkos hajjal. Az 1980-as években a fizikai fittség, a spandex és Jane Fonda volt a mérce, az ideális testalkat pedig izmos és kigyúrt volt. A “Szépségideál” továbbra is változik: egy kihangsúlyozott hátsó, Kanadáig érő szempillák, vastag szemöldök a tíz évvel korábbi ceruzavékony szemöldök helyett. A szépséggel kapcsolatos elképzelésünk nem függhet a kultúrától, mert az változni fog.

A minket teremtő Istenre kell hallgatnunk abban, hogy mi tesz minket széppé.

A Kultúra szerint: A megfelelő ruhára és tökéletes sminkre van szükséged.

Isten szerint: A szépséged ne a külső díszítésből származzon, mint például bonyolult frizurák, arany ékszerek vagy jó ruhák. Hanem belülről, a szívetekből sugározzon, kedves és nyugodt lelketekből, amit isten igazán kedvel (1 Peter 3:3-4).

A Kultúra szerint: A külső szépséged a legfontosabb dolog veled kapcsolatban.

Isten szerint: Csalóka a báj és mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó (Proverbs 31:30).

A Kultúra szerint: Lapos hasad és izmos karod kell, hogy legyen.

Isten szerint: Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez. (1 Timótheus 4:8).

A szépségirányzatok változnak, de Isten Szava ugyanaz marad. A szépségről való elgondolásunkat Teremtőnktől vegyük, ne a Kultúrából. Amikor így teszünk, megnyugvást és szabadságot  találunk és képesek leszünk azt a testet, amit Ő saját dicsőségére alkotott, az Ő ragyogásának bemutatására használni. Bárcsak emlékeznénk arra, hogy mesterművek vagyunk, szépek – mert Teremtőnk csak szép dolgokat készít. Növekedjünk abban a szépségben, ami megmarad.

 

Kate

 

Fordította: Bíró Ibolya

Forrás: https://lovegodgreatly.com/beauty-and-health-bring-happiness/

Felülemelkedni a fájdalmon

Leave a comment

Mostanában több asszonyt is láttam hihetetlen fájdalmakat megélni. Barátokat, akiket jól ismerhetek, online ismerősöket, és olyan nőket, akikkel sosem találkoztam, de megosztották fájdalmuk történetét. Mindegyikőjük helyzete más és más. Mindegyik történet szívszaggató. Nem hasonlítanak egymásra, egy dolog azonban mégis közös bennük: megtörtek.

És én is.

Néhány éve azzal küzdöttem, hogy felülemelkedjek a fájdalmon, a haragon és az összetört szívemen, amiatt amit velem tettek vagy nekem mondtak. Elcsodálkoznál, ha tudnád mi mindent mondanak az emberek, ha elbújhatnak a számítógép képernyője mögé.

Engedtem, hogy a megbocsátatlanság beássa magát a szívembe. Engedtem, hogy a lelkem megkeményedjen, „védőfalat” emeltem köré, hogy többé senki se tudjon így bántani engem. Néha azon kaptam magam, hogy elég tisztességesen imádkozom Dávid “pusztítsd el ellenségeimet” imáját.

És mégis, számomra ez nem volt egészséges. Ahelyett, hogy a gyógyulás útjára léptem volna, csak megragadtam a fájdalomban. Újra és újra lejátszva magamban a traumát.

Ahelyett, hogy úgy láttam volna magamat, mint aki áldozatul esett volna valaminek, áldozatként kezdtem tekinteni önmagamra.

Amikor ezt tettem, a Sátán elhelyezett egy bélyeget a gondolataimba és az vált a személyiségemmé.

Évekkel az eset után még mindig képtelen voltam továbblépni. Még mindig hatással volt a mindennapi életemre és az aktuális kapcsolataimra.

Szükségem volt Isten gyógyítására.

Talán te is hasonló cipőben jársz.

Hiszem, hogy Isten számtalan különböző  módon tud minket meggyógyítani. Néhányakat csodával. Másokat azáltal, hogy szükségünk van arra, hogy beszélgessünk valakivel, tanácsot kérjünk. Megint másokat gyógyszerek útján. A gyógyulás formái végtelenek.

A Sátán azon munkálkodik, hogy azt, ami velem történt, átalakítsa azzá, aki vagyok. 

De az én identitásom nem az engem ért károkon alapszik. Az én identitásom Krisztusban van és abban, amit értem tett.

Ez a különbség.

Ha áldozatként látom magam, akkor nincs meg bennem az erő, hogy felülemelkedjek rajta. Nincs esélyem a gyógyulásra.

Nagyon tetszik az, amit József válaszolt a testvéreinek, miután évekkel azelőtt eladták őt rabszolgának: „Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította!” (1Mózes 50:20)

Ha engedem Istennek, hogy meggyógyítson és elmozdítson a múltbéli fájdalomról, az „áldozat-tudatról”, akkor már nem kell áldozatként látnom magamat, hanem tekinthetek úgy önmagamra, mint győztesre. Krisztuson keresztül MINDENRE képes vagyok.

  • Az, hogy valami történt velem, nem jelenti, hogy azzá is váltam.
  • Nem a károkban találok rá az identitásomra.
  • Isten meg tud gyógyítani, és szépséget alkotni a hamvakból…

Szeretem az Ézsaiás 43:18-19-t:

„Ne gondoljatok többé a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek! Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.”

Habár közülünk többen jártak már vadonban, sivatagban, egyikünknek sem kell ott élnünk. Isten velünk van és a szabadságba vezet minket.

Ha elég hatalmas ahhoz, hogy megalkossa a világot, arra is van ereje, hogy az életünkből valami újat teremtsen. Szeretetén és gyógyításán keresztül utat csinál – nekünk csak rá kell lépnünk. A Sátán arra csábít, hogy maradjunk fájdalomban. Mindent megtesz, hogy ott tartson. Meg kell tanulnunk visszavágni neki Isten igazságával. Nem a múltunk határoz meg minket, hanem Isten.

Isten többet akar az életünkbe… és én is.

A történetünk talán fájdalommal kezdődik, de nem kell, hogy azzal is érjen véget.

  • Krisztus miatt erősek vagyunk.
  • Krisztus miatt felülkerekedhetünk.
  • Krisztus miatt meggyógyulhatunk.
  • Krisztus miatt megbocsáthatunk.
  • Krisztus miatt megmutathatjuk az utánunk jövőknek, hogy nem az határozza meg, hogy kik vagyunk, ami velünk történt, sokkal inkább, hogy kiéi vagyunk.

Az Övéi vagyunk.

Nem vagyok áldozat.

És drága nővérem, te sem vagy az! #Krisztusmiatt

 

Szeresd nagyon Istent:

Angela

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/rising-above-the-pain/

A siker hajszolása, és ami igazából meghatároz engem

Leave a comment

Általában nagyon elégedett vagyok az életemmel.

Addig, amíg meg nem látom azt a vékony lányt egy magazin címlapján.

Vagy amíg hallok valakiről, aki a trópusokra utazik a tél közepén.

Vagy amíg a viseletes kanapémon ülve átlapozok egy bútorkatalógust.

Vagy bikiniszezonig.

Ahh.

Őrület, milyen könnyen rábeszéljük magunkat, hogy többek akarjunk lenni, hogy többet akarjunk birtokolni és többet akarjunk cselekedni. Azzal a hazugsággal bombáznak minket, hogy a világi sikereink határoznak meg bennünket. Különösen akkor kezdjük elhinni ezt a hazugságot, amikor hagyjuk, hogy e világ ideiglenes dolgai beosonjanak oda, ahol helyettük Jézusnak kellene lakni.

A világ fényes és csillogó, tele olyan dologgal, ami a figyelmünkért versenyez naponta.  Anélkül, hogy észrevennénk, arra késztetnek minket, hogy a megelégedést a mérleg által mutatott súlyban, otthonunk nagyságában, munkánk sikerességében és földi kapcsolataink státuszában keressük. A világra tekintünk és hagyjuk, hogy a magazinok, a média és mások sikerei módosítsák elvárásainkat és meghatározzák a kedvünket.

Így gyakran csalódunk.

A nagyszerűségre való törekvés minden dolgunkban nem feltétlenül rossz dolog. Akkor van gond, amikor a világi siker iránt való lelkesedést a Krisztusban való állapotunk fölé emeljük.

A világi siker iránti becsvágy szükségtelen versenyt teremt.

Az elérhetetlen tökéletességre buzdít, 

önző elégedetlenséget hoz létre,

és romboló ösvényekre vezethet minket.

De a legrosszabb, hogy mialatt mindent meg akarunk szerezni ebben a világban, a sikert fogjuk imádni, inkább mint Jézust.

Hallottam egy mondást, hogy amit szemlélsz, azzá leszel.

Ha elfordulunk attól a hazugságtól, hogy a világi siker határoz meg minket, akkor tudjuk rávenni magunkat arra, hogy ehelyett kincsként tekintsünk Krisztusra és Benne találjuk meg igazi identitásunkat.

“De nemcsak ezeket, hanem az összes többi dolgot is teljesen értéktelennek tartom ahhoz képest, hogy egyre jobban megismerhetem Uramat, Krisztus Jézust. Mert Őt megismerni mindennél sokkal jobb és értékesebb. Krisztusért mindezekről lemondtam, pedig valamikor értékesek voltak nekem. Most már tudom, hogy mindez csak értéktelen szemét! Azért mondtem le ezekről, hogy Krisztust megnyerjem és benne élhessek.” ~ Filippi 3:8

Ez gyakorlatilag azt jelenti:

Megtanuljuk Krisztust értékelni az Ő Szava által. A Biblia egy megváltó igazságokkal teli hihetetlen szerelmi történet, emlékeztet Isten életünkben megnyilvánuló kegyelmére és hűségére.  Az Isten Szavával töltött idő elmélyíti a megértésünket arról, hogy kicsoda Isten, kik vagyunk mi, és emlékeztet minket arra, hogy Nélküle semmit sem cselekedhetünk (János 15:5).

Egy hálás szív kiművelésével megtanuljuk értékelni Krisztust. Amikor időt szánunk arra, hogy felismerjük Isten könyörületes gondoskodását az életünkben, kevésbé valószínű, hogy azután futunk majd, amit a világ sikernek tart. Az igazi megelégedés soha nincs távol attól, aki felismeri, hogy minden jó és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik, mint az égitestek fénye (Jakab 1:17). A testünk, a bankszámlánk, világi helyzetünk változhat időközben, de dicsérjük Istent, hogy Ő tegnap, ma és örökké ugyanaz!

Elhitted a hazugságot, hogy a világi siker definiál téged?

Vegyél egy mély lélegzetet testvérnőm, és szabadítsd meg magad a világ elvárásától, ami soha nem elégíthet ki.

Magabiztosan ajánld munkádat, mint imádatot az Úrnak. Törekedj kiválóságra abban a hatáskörben, ahová Ő helyezett téged. Amit Isten neked adott, használd arra, hogy előmozdítsd Isten Királyságát a földön, az Ő dicsőségére! De emlékezz, hogy maradandó gyümölcs nem a saját erődből való törekvés által lesz, hanem azáltal, ha Benne maradsz. Az Ő kegyelme már mindent elvégzett.

Nem számít, a világ miként határoz meg téged, nyugodj meg abban az igazságban, hogy mint Isten gyermeke, azonosságod gyönyörűen és biztosan meg van alapozva Benne.

 

Az Ő lábánál,

Whitney

Beszéljük meg: Mint Isten gyermekének, mit mond az Efézus 1 a valódi identitásodról Krisztusban? Hogyan tudsz ezekre az igazságokra emlékezni a héten?

 

Fordította: Bíró Ibolya

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-pursuit-of-success-and-what-really-defines-me/