Itt vagyunk

„Nos, itt vagyunk…”

Dave Garroway, az NBC Today show-jának eredeti házigazdája ezekkel a szavakkal nyitotta meg a műsort 1952. január 14-én, a hírműsor első adása során.

Akkoriban izgalommal vegyes várakozással beszéltek mindazokról a jó dolgokról, amelyek be fognak következni, ma azonban, ha a híreket olvasom vagy hallgatom, ugyanezek a szavak teljesen máshogy csengenek számomra.

Itt vagyunk. Polarizált, megosztott, erőszakos, tisztességtelen emberek. Istent félretettük az útból. Vezetőink gyakran híjával vannak a keresztény önfegyelemnek és érettségnek, a Biblia pedig nem más, csupán egy könyv a polcon, amit jogszabályok és kulturális normák alapjaként használunk néhanapján.

Itt vagyunk. A világ egy merő zűrzavar – ezt pontosan tudjuk. Ugyan más időket élünk, mint Mikeás, azonban a helyzet mégsem különbözik annyira attól, amit Mikeás ír le. Mikeás egész könyvét végigkíséri a feszültség, amely Isten közelgő, szent haragja és az azt ellensúlyozó, mindent megbocsátó kegyelem között feszül.

A mai Igeversek, melyek a Mikeás 7:18-19-ből származnak, Isten irgalmát ünneplik.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz. Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.”

Mikeás szavait olyan dolgok fényében fogalmazta meg, mint a bizonytalanság, a nehézségek és a sok kérdőjel azt illetően, hogy mindez hogyan fog elsülni. Mikeás Istenről alkotott képe azonban helyes volt. Isten megtartotta az ősatyáknak tett ígéretét és (ismét) irgalmat tanúsított Izráellel szemben.

Igen, a világ egy merő zűrzavar, mi pedig makacs, bűnös emberek vagyunk. Azonban amiatt, aki Isten, tudhatjuk, hogy ő mindig hűséges marad, és végleg kigyógyít minket megtörtségünkből és engedetlenségünkből. A keresztnek ezen az oldalán a hívőket Jézus Krisztus vére fedezi be, bűneink pedig eltöröltettek.

A fent említett NBC hírolvasó mindig jellegzetes módon köszönt el a nézőktől. Nyitott tenyérrel feltartotta egyik kezét, és azt mondta: „Béke”.

Itt vagyunk, de a békesség vár ránk. Isten ebben a percben is értünk harcol, és végül az Ő békessége fog uralkodni.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/here-we-are/

Az Úrra nézz

Érezted már úgy, hogy minden összeomlik körülötted? Akár beismerjük, akár nem, nem tudunk mindent és mindenkit irányítani az életünkben. Mit teszünk, ha a világ teljesen felfordul? Nézzük meg, hogyan reagált Mikeás, miután Izráel úgy döntött, nem hallgat az üzenetére.

Mikeás könyvének ezen részében sokkal bensőségesebben ismerhetjük meg a prófétát. Jövendöléseket mondott Izráel számára és most időt enged a személyes panaszra is. Ebből a hat versből láthatjuk a nemzet bűnét és hogy nem hajlandó afelé az igazság felé fordulni, amit Mikeás mutatott.

A próféta szívszaggatóan sír, kimutatva személyes gyászát, és a bűntudatát a kór miatt, ami a népre fog szabadulni. Helyzetét egy földműveséhez hasonlítja, aki szüretelni akar, de nincs egy gyümölcs sem. Miközben azon fáradozott, hogy a népet bűnbánatra vezesse, a munkája kárba ment. Mikeás ezután rámutat arra, hogy az országban nem maradt már olyan, aki hűségesen követné Istent.

A harmadik verstől kezdődően siratja a nép különböző vétkeit. A vezetők elfordultak mindenféle erkölcsi normától. A barátok közötti hűség elkopott. Még a családi kapcsolatok is megromlottak. Úgy tűnik, hogy a kötelék, ami egybetartotta a népet, Mikeás orra előtt szakadt darabokra.

És mégis, Mikeás reménnyel tekint előre. Látja és várja az Urat. Még akkor is, amikor körülötte minden széthullik, várja a Megmentő Istent. Vár, mert tudja, hogy Isten meghallgatja. 

Barátom, időnként úgy tűnik, hogy bár rengeteget dolgoztál, senki sem hall téged. Úgy érzed talán, hogy senki sem ért meg. De Isten hall téged és megérti a helyzetedet. Ő munkálkodik és véghezviszi, amit elkezdett. A próbák idején, mi, hívők, arra lettünk elhívva, hogy hűségesen álljunk és reménykedve nézzünk előre várakozva, hiszen tudjuk, hogy a Megmentő Istent meghallgat minket.

Milyen területen küzdesz jelenleg azért, hogy hűségesen tudj várakozni? Reményt ad az, ha a Megmentő Isten jellemére tekintesz? Hogyan?

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/look-to-the-lord/

Feddhetetlenségben járni

Bizony, izzó haraggal megbüntetem az összes engedetlen nemzetet is!” – Mikeás 5:15

Mikeás próféta valóban gonosz időkben élt. Izráel népe újra és újra vétkezett Isten ellen. Nem akartak aszerint élni, ahogy az Úr parancsolta nekik, hanem sokkal inkább azokhoz a népekhez hasonlóan, akik körülvették őket. Bálványokat imádtak és semmibe vették azokat a parancsolatokat, amelyeket Isten adott nekik. A bűnük megtorlást vont maga után, így mind Izráel, mind pedig Júda fogságba került.

A mára kijelölt Igeversek Jézus második eljöveteléről és ezeréves uralmáról szólnak. Ő majd eltipor minden bálványt, amelyet helyette imádtak. Mindent el fog pusztítani, amire helyette támaszkodtak.

Pontosan azt fogja tenni, amit az embereknek kellett volna megtenniük.

Keresztényekként arra vagyunk elhívva, hogy a világtól eltérő módon éljünk. Az a feladatunk, hogy ártatlanok és tiszták legyünk, és hogy e gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogjunk, mint csillagok a sötét éjszakában (Filippi 2:15). Az egyház alig várja, hogy Krisztus visszatérjen és magával vigye (1 Thesszalonika 4:13-18).

A kérdés pedig, amit ma felteszek magamnak a következő: én hogyan várok?

Mi, az egyház, arra vagyunk elhívva, hogy olyan igaz életet éljünk, amely elüt a világias élettől. Feddhetetlenségben kell járnunk. Ez azt jelenti, hogy az, amit az emberek nyilvánosan látnak belőled, megegyezik azzal, amilyen egymagadban vagy.

Az 50. zsoltárban egy romlott ember leírását láthatjuk. Ez akár lehetne az ellenőrző listánk, amelynek segítségével megfigyeljük, hogy hogyan élünk. Melyek azok a dolgok, amiket szeretek? Amelyekbe időt, pénzt és erőt fektetek? Mi számít fontosnak számomra? Milyen emberekkel töltöm az időmet és mit csinálunk? Hogyan beszélek? Hazudok, pletykálok, vagy esetleg rágalmazok másokat? Hogyan bánok a többi emberrel? Vajon Jézust látják bennem, vagy inkább meglepődnek azon, hogy keresztény vagyok?

Ha megválaszolom ezeket a kérdéseket, akkor azt is megtudhatom, hogy csillagként ragyogok-e a sötétségben, vagy a gyertyám fénye esetleg alig pislákol. Másnak kell lennem. A fényemnek ragyognia kell, akárhol is vagyok, egészen addig, amíg el nem hagyom ezt a világot.

„Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre. Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogy éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek szent és istenfélő életre! Várva várjátok, sőt, siettessétek Isten Napjának eljövetelét!” – 2 Péter 3:10-12

Ha tényleg hiszünk abban, hogy Jézus visszajön, akkor miért nem élünk olyan életet, amely megdicsőíti Istent? Miért van az, hogy a mi életünk egyáltalán nem tűnik ki azoknak az embereknek az életei közül, akikben nem él ott a Szent Szellem? A Jézus második eljövetelébe vetett hitünk meg kéne változtassa az életünket!

Drága barátnőm, ne feledd, hogy ezen a világon egy nap minden eltűnik majd. Mindazok a dolgok, amiket összegyűjtöttünk, a nagy házaink, a világi tulajdonunk – mindez semmivé foszlik. A mai napon, ahogy ezeken az igeverseken elmélkedsz, töltsd hasznosan a várakozás idejét és tedd a feddhetetlenségben járást az életet fontos részévé. Keresd a szentséget és az istenfélelmet a világi gazdagság helyett, amíg Jézus visszajön, és engedd, hogy a fényed csillagként ragyogjon.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-integrity/

Egy csodás győzelem

Évekkel ezelőtt az egyik helyi könyvesboltban vettem egy regényt, ami egy háromrészes fantasztikus történet része volt. Nem tudtam, hogy tetszeni fog-e az elbeszélés, ezért csak a trilógia első részét vettem meg. Amikor hazaértem, leültem a kanapéra, töltöttem egy csésze teát és elvesztem a könyvben. A konfliktus vad volt és ötletem sem volt, hogy az összekuszálódott szálak hogyan vezetnek majd egy kedvező kimenethez.

Mire az utolsó oldalra értem, teljesen megvett magának a történet. A függővég miatt még többre vágytam – hiszen a történet egy része sosem lehet elég. Alig bírtam kivárni, hogy elolvashassam a másik két részt.

Mikeás 5. fejezetének izgalmas története erre a trilógiára emlékeztet. Mikeás egy epikus csatáról beszél, ahol az új uralkodó a homályból emelkedik fel. Ez a hős megmenti Izráel népét, akit ellenséges hadsereg szorongat. De ez csak a történet első része.

Ha csak az első részét olvasod el, elszalasztod a nagyobb történetet. A Megváltónk Betlehemben fog megszületni, hogy kimentsen minket a lelki ellenségünk markából. És, az idők végén még nagyobb győzelmet arat, amikor Krisztus visszatér, hogy örökké uralkodjon és eltörölje az ellenséget egyszer s mindenkorra.

Lehet, hogy most éppen nem vagy elégedett a történeted jelenlegi oldalával. Lehet, hogy éppen egy viharos konfliktus közepén vagy és aggódsz, hogy mi lesz ezután. Istenre bízhatod a történetedet. Ő egy lenyűgöző végkifejletet ígért.

Miközben arra várunk, hogy ez a hatalmas győzelem eljöjjön, Mikeás emlékeztet, hogy olvassunk és keressük Jézust. A történetünk még lezáratlan, de bízhatunk abban, hogy a Hősünk

  • eljön, hogy kormányozza és uralkodjon az egész világon (2. vers)
  • életünk minden része felett hatalma van, már a teremtés első, ősi napjai óta (2. vers)
  • bűnbánó gyermekei életét helyreállítja és nyugalmat ad nekik (3. vers)
  • védi, irányítja és ellátja a nyáját gyengéd törődésével (4. vers)
  • elhozza békéjét és szabadítását az övéinek (5-6. vers)

Sose felejtsd el – Jézus a történeted hőse. Ő eljött a Földre és testet öltött, hogy megmentsen téged és hamarosan visszatér  hozzád.

A történetnek még nincs vége. Isten még mindig írja a világ megváltásának történetét, ezért várakozással kell előre tekintenünk. A Történetírás Mestere fel fogja göngyölíteni életünk összekuszálódott szálait és elhozza életünk csodás újjáépítését.

A hitet megtartva,

Lyli

Lyli Dunbar szeret a férjével karaokezni a kocsiban, elmélyedni a Bibliatanulmányozásban a lányokkal, és egyszerre 12 könyvet olvasni.  Író, előadó, és mentor, akinek legégetőbb vágya, hogy megismerje Jézust, és megismertesse Őt másokkal.  Keresd meg őt a lylidunbar.com oldalom, ahol elegendő üzemanyagot találsz majd az erdőtűz intenzitású hithez. Lylit továbbá megtalálod Facebookon, Instagramon, Twitteren, Youtube-on és Pinteresten is.

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/an-epic-victory/

De mi az Örökkévalót, Istenünket követjük…

Mai olvasmányunk hihetetlen reménységgel szolgál azoknak, akik az ÖRÖKKÉVALÓ nevében járnak. Látjuk, ahogy Isten bemutatja a megígért jövőt az Ő népének. Ez az új királyság békés és bővölködő lesz – nem lesz több könny, fájdalom és halál. Nem lesz több háború, veszteség, vagy emberek és nemzetek közötti konfliktus. Isten uralkodik majd minden felett, népe pedig élvezi majd az Ő tökéletes terve és igazsága, az Ő kisugárzása és hatalmas nevének természete által nyújtott áldásokat.

Sokan úgy hiszik, hogy ez az időszak az utolsó időkben jön el; abban az ezer éven át tartó időszakban, amikor Isten uralkodik majd a földön és az emberek között lakik. Micsoda csodálatos gondolat! Az Ő népe közt majd számos kultúra, rassz és nemzet képviseli magát, gyönyörűséges és hatalmas bizonyságául annak az engedelmességnek, melyet a missziós parancs iránt tanúsítunk.

Ez a világbéke ideje lesz. Az ÖRÖKKÉVALÓ tanít majd minket az Ő útjaira és mi azokon fogunk járni.

Azonban ahhoz, hogy Isten nevében járjunk, ismernünk kell a nevét. Ahhoz pedig, hogy ismerjük a nevét nem elég tudnunk Istenről, hanem ismernünk kell Őt személyesen is közelről. Ne becsüld alá Isten nevének hatalmát! És akkor értjük meg az Ő lényének esszenciáját és az Ő személyét, ha az Ő Igéjén keresztül bensőséges kapcsolatot alakítunk ki Vele, azon a csatornán keresztül, amelyen keresztül Ő isteni hatalmával kijelentette magát.
Ha az egyetlen igaz Istenben hiszünk, akkor magabiztosan járhatunk az Ő útjain és bízhatunk Nevében.

Ennek az új világnak a békés ígérete egy olyan nagyszerű reménység, amelynek cselekvésre kell sarkallnia minket, bátorrá téve bennünket – még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. A végén Isten mindent megújít, megvált és a helyére tesz. Ez a tudat minden átmeneti szenvedésünket az örökkévalóság fényében tünteti fel. Hajlandó vagy belevetni magad Isten Igéjébe, hogy minél bizalmasabban ismerd meg Őt? Te vajon mélyebbre ásol, még akkor is, ha más szolgálók, gyülekezetek és a testvérek csak a szentség felszínét kapargatják? Minden más „isten”, amelyet a szívünk trónjára helyezünk csalódást okoz majd – a kapcsolataink, a családunk, a biztonságunk, vagy annak érzete, a sikerünk… De az az Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból sosem hagy el minket, nem hagy cserben, és nem okoz csalódást.

Nővéreim, ahogyan azt Mikeás olyan szépen megfogalmazta, az Úr, a mi Istenünk örökkévaló Isten. Ezt jól tudjátok. Ezt az igazságot a szívetek mélyére rejtettétek. És most mit fogtok ezzel cselekedni?

Drága Istenem,

Több vagy, mint egyszerűen hűséges. Köszönöm, hogy mindent helyrehozol, és hogy szeretettel lehetővé teszed gyermekeid számára, hogy békében és gazdagságban éljenek. Nem érdemeljük meg, mégis hálásak vagyunk azért, hogy Jézus Krisztus szent Szelleme által bennünk élsz. Jóságos és szerető Atya vagy. Segíts, hogy bízni tudjunk az ígéreteidben, tudva azt, hogy igazságban uralkodsz majd. Tarts távol minket a haszontalan bálványoktól, melyek csak pillanatnyi elégedettséget és örömöt okoznak. És emlékeztess minket minden egyes nap a Te örökkévaló nevedre. Szeretünk. Ámen.

Alisha

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/we-will-walk/

A szabadítás ígérete


Egyik utam alkalmával, emlékszem, hogy egy bizonyos nemzet bizonyos városán utaztam keresztül és érzékeltem, milyen nagy ott a sötétség.

Érezted ezt már valahol, valaha?

Olyan nehéznek éreztem, mintha meg sem lehetne kerülni.

Fizikai jelek mutattak rá, hogy milyen extrém módon megtörtek az emberek.

Megdöbbentő volt látni, hogyan közösülnek napvilágnál.

A lelkem elnehezült, és ez az érzés a Szent Szellemtől származott, ugyanis emlékeztetett arra, hogy Isten Szentsége és a bűn nem fér meg egymás mellett.

Gonoszság vesz körül minden oldalról, figyelmeztetve, hogy még nem értem haza.

Van, hogy azért járunk ilyen helyen, mert az a küldetésünk, hogy világosságot vigyünk az ehhez hasonló sötétségbe. Van, hogy váratlanul kerülünk oda. És ha őszinték vagyunk, van, hogy azért vagyunk ott, mert a test lázad Isten Szentsége ellen.

Ez a légkör nem csak a külvárosokra lehet jellemző.

Felüti fejét otthonokban, titkos randevúkon, internetes keresésekben és így tovább, míg befészkeli magát a szív mélyébe.

__________________

Mikeás könyvében számos bűnről olvastunk már, de ítéletről, gyászról és bánatról is. Ha érzed, hogy mindez mennyire lesújtó lehet… nővérem, ezt érzem én is. De a második fejezetben van két vers, egy rövid, drámai fordulat, mint egy váratlan filmbeli jelenet. Ha pislogsz, talán átsiklasz felette. De ne tedd:

„Mégis összegyűjtelek, Jákób népe,

biztosan egybegyűjtelek!

Izráel maradékát

    mindenestül összegyűjtöm én!

Összeterelem őket,

    mint juhokat a karámba,

    mint nyájamat a legelőn.

Zajongva nyüzsög majd a sokaság:

    az emberek nyája.”

Ez a szabadítás ígérete, a világmindenség Istenétől, aki tökéletesen egyensúlyoz az ítélet és a hosszútűrés, a szétválasztás és egybegyűjtés, az igazság és a könyörület, a pusztítás és a megváltás között.

Időkérés: Hivatalosan is engedélyt adok arra, hogy kezedet felemelve, hangodat kiengedve kiálts dicséretet most rögtön – épp ott, ahol most ülsz.

KI OLYAN, MINT A MI ISTENÜNK?!

Ha megmaradsz a hűségben, bár gonoszság vesz körül és azon tűnődsz, véget ér-e valaha, ISTEN MELLETTED VAN.

Isten nem hagyta el az Ő népét. Téged is megment a bajban. Felépíti, ami összetört. Ő a te Jó Pásztorod. Az Ő céljai győzedelmeskednek.

„Lelkem, áldjad az Örökkévalót!

    Egész valóm áldja szent nevét!

Lelkem, áldjad az Örökkévalót,

    és ne feledd, mennyi jót tett veled!

Megbocsátja minden bűnödet,

    kigyógyít minden betegségedből,

megmenti életed a sírtól,

    körülvesz hűséges szeretetével.

Megad neked minden jót,

    felékesít és megfiatalít.

Megújulsz, mint a sas,

    mikor új tollakat növeszt.

Az Örökkévaló igazságot szolgáltat

    minden elnyomottnak.

Útjait megmutatta Mózesnek,

    hatalmas tetteit Izráelnek.”

És ha nem ez lenne MINDEN IDŐK LEGJOBB HÍRE, még folytatódik is…

Ha a lázadók között vagy és messzire futottál Istentől. gyorsan belesve a bűnbe, amibe olyan könnyű belegabalyodni, FORDULJ VISSZA HOZZÁ.

 „Bizony, irgalmas, kegyelmes

    és türelmes az Örökkévaló hozzánk,

    szeretete nem fogy el.

Nem hibáztat szüntelen,

    nem haragszik örökké,

nem bűneink szerint bánik velünk,

    nem büntet vétkeinkért,

    ahogy megérdemelnénk.

Mert amilyen magas az ég a föld felett,

    olyan magasan elborít bennünket

    hűséges szeretetével.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól,

    olyan messze dobta el bűneinket tőlünk!

Amilyen jóságos az apa gyermekeihez,

    olyan kegyelmes az Örökkévaló azokhoz,

    akik tisztelik és félik őt!

Hiszen jól tudja, hogyan teremtett minket,

    emlékszik rá, hogy halandók vagyunk,

    porból valók.” – 103. zsoltár

Isten nem fogja elhagyni az Ő népét. Téged is megment majd a próbák idején. Felépíti, ami összetört. Ő a te Jó Pásztorod. Az Ő céljai győzedelmeskedni fognak. Talán épp arra volt szükséged, hogy halld Isten Szavának ezen igazságait, vagy talán valakinek, akit ismersz szüksége van ezekre az emlékeztetőkre – tőled. Álljunk hát szilárdan és éberen a sötétségben együtt, mert a reményünk Krisztusban, a mi Szabadítónkban van.

Az Ő lábainál,

Whitney

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-promise-of-deliverance/

Fordította: Szabó Eszter

Nehéz szavak Istentől

Néha összezavarhatja az embert az, ha egy kisebb prófétát tanulmányoz, mert nem úgy beszélnek, ahogy azt mi megszoktuk.

Mikeás könyve három prédikációból áll és mindhárom a „halljátok meg” vagy az „ezt mondtam” kifejezésekkel kezdődik (1:2, 3:1, 6:1). Az első prédikáció mindazokról a bűnökről szól, melyeket Isten népe követett el. És hogy mik voltak ezek a bűnök? Egyik közülünk a bálványimádás. Az emberek elkezdték az alkotást – legfőképpen pedig a saját alkotásukat – imádni az Alkotó helyett. Ez arra vezette őket, hogy megkívánják azt, ami a másé (2:1-2), a helyzet pedig egészen odáig fajult, hogy ágyban fekve tervezgették azt, hogyan is tehetnének szert több mindenre, akár csalás és erőszak árán is.

Látva ezeket az embereket – akiket Isten különleges célra választott ki magának -, ahogy gond, megbánás és bűntudat nélkül ugranak fejest a bűnökbe, Mikeás szíve majd’ megszakadt (1:8-9). Látta, hogy micsoda pusztítást okoznak tetteik a saját életükben és másokéban, ezért felszólalt ellenük, figyelmeztetve a népet, hogy cselekedeteikkel az Örökkévaló ítéletét vonják magukra.

Tudod hogyan reagáltak az emberek? Arra kérték Mikeást, hogy ne prédikáljon tovább. Nem akarták hallani az igazságot, nem akarták elhinni, hogy tetteiknek valódi következménye lehet, és semmiképpen sem akartak változni (2:6).

Mindig fel kell tennünk magunkban a kérdést: mit tanulhatunk ma Istenről? És itt most egyértelműen látszik, hogy Isten féltékeny az Ő dicsőségére és nem engedi, hogy az Ő népe valaki vagy valami mást dicsőítsen.

Ő pontosan tudja, hogy a bálványimádás mindig más bűnökhöz vezet, és hogy megfosztja az embereket az örömüktől, a méltóságuktól és az elégedettségüktől.

Felismered magad?

A bálványimádás nem merül ki abban, hogy kőből vagy fából istent készítünk magunknak és előtte hajbókolunk. Ezt mi nem csináljuk. Ehelyett gondolatokból és elképzelésekből faragunk magunknak bálványt. Talán az időnket istenítjük, talán az eszünket, az erkölcseinket vagy éppenséggel az anyagi javainkat.

A bálványimádás során letaszítjuk Istent az Őt megillető trónról, és gyakran magunk ülünk a helyére. Minden egyes alkalommal, amikor bűnt követünk el, magunkat és vágyainkat Isten, az Ő szava és az Ő útja elé helyezzük. Ez bálványimádás és ítéletért kiált.

Azonban Mikeás kortársaihoz hasonlóan mi sem akarjuk meghallgatni ezt az üzenetet, nemdebár?

Mik a te bálványaid? A diplomák vagy titulusok gyűjtése, hogy megszerezd az emberek elismerését? Az, hogy megtöltsd a fejed tudással, így felsőbbrendűnek érezhesd magad másokkal szemben? Mi veszi át a dicséret helyét? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy rendszeresen olvasd a Bibliát és imádkozz? Mire költöd a pénzed, és miért?

Ha brutálisan őszinte akarsz lenni magaddal, mi az, amit Istennél is jobban szeretsz? Nem sokban különbözünk Mikeás kortásaitól, azonban nekünk van egy Megváltónk, aki már kifizette az árat a bűneinkért, így nem kell megtapasztalnunk Isten ítéletét.

Igenis dolgoznunk kell azon, hogy kigyomláljuk azokat a bizonyos bálványokat. Kérd Istent, hogy mutassa meg, melyek a tieid. Némelyeket ezek közül utálsz, így amikor Isten kéri, akkor nem lesz nehéz összezúzni őket. Azonban akadnak majd köztük olyanok is, melyeket szeretsz. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire ocsmányak is valójában, és hogy segítsen megtanulni gyűlölni őket, mert sértik Istent, mert sokba kerültek Jézusnak és mert a te életedre is ártalmasak.

Jézusra nézve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hard-words-from-god/

Fordította: Szabó Anna

Úr mindenek felett

„Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.” – 2 Krónikák 29:2

Elég idős vagyok, így több amerikai elnök elnökségét is megéltem már. Némelyik elnökről úgy tűnt az alapján, ahogy az országot vezette, hogy közelebb van Istenhez, mint a többiek.

Az első elnök, akire gyermekkoromból emlékszem Ronald Reagan… igen, a ’80-as évek gyermeke vagyok. Még ma is emlékszem, ahogy egyik este, amikor a nagyszüleimnél aludtam, bekapcsoltuk a tévét és néztem, ahogy beszédet intéz az amerikai nép felé. Aznap éjjel, amikor a nagymamám lefektetett, élénken él bennem, ahogy azt mondta, „Angela, mindig imádkozz az elnökünkért. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk értük, a védelmükért, és hogy Isten adjon nekik bölcsességet ahhoz, hogy vezetni tudják az országunkat.” Nem tudom, miért volt rám ez a rövid beszélgetés ilyen nagy hatással, de mélyen belém ivódott.

Mikeás azzal kezd, hogy számos fontos információt oszt meg velünk. Először is kiemeli, hogy amit elmond, az Istentől származik, ő csak közvetítő. Majd beszámol arról, honnan származik és hogy ószövetségi prófétai szolgálatának évei alatt, a Krisztus előtti 8. században, melyik három király uralkodott. Megtudjuk azt is, hogy Mikeás egy mezőgazdasággal foglalkozó közösségből származott. Mikeás könyvének további olvasásához kapcsolódóan ez egy lényeges információ. Látni fogjuk, hogy Mikeás közösségének tehetősebb tagjai, mind Júdában, mind Izráelben hogyan bántották kevésbé tehetős társaikat.

A három király, akiket Mikeás említ, nagyon különbözött egymástól…

Jótám (750-735) többé-kevésbé közömbös volt Isten iránt. A látvány kedvéért elvégezte a vallási szertartásokat, de a szíve nem volt benne. Áház (735-715) ellenben NAGYON gonosz volt. Nem volt közömbös, mint Jótám, hanem agresszíven küzdött Isten ellen. Ezékiás (715-686) teljesen az ellentéte volt. Szerette Istent és azon munkálkodott, hogy népét visszavezesse Hozzá.

Amikor ezekről a királyokról olvasok, eszembe jut a bölcsesség, amit évekkel ezelőtt a nagymamám megosztott velem: imádkoznunk kell a vezetőinkért. Mindegy, hogy „Jótám”, „Áház” vagy „Ezékiás” vezetése alatt élünk, imádkoznunk kell értük és közben úgy élni az életünket, hogy az dicsőséget hozzon Istenre… ahogy Mikeás tette. Arra hívattunk el, hogy küzdjünk napjaink elnyomása ellen és – ahogyan erre Mikeás is kér minket – éljünk a kegyelmet kiterjesztve, az igazságot biztosítva és Istennel alázatban járva.

Ne feledd, hogy Isten a legfőbb hatalom és akkor is munkálkodik, ha az uralkodó király szereti őt, de akkor is, ha nem… Isten Úr MINDENEK felett!

1. heti kihívás: Add tovább a nagymamám bölcsességét. Szakíts időt a héten arra, hogy imádkozz a miniszterelnökünkért és azokért, akik az országunkat, a városunkat, a közösségünket vezetik. Meg kell tanítanunk a fiatalabb generációt az imádság jelentőségére.

Beszélgessünk: Imádkozol rendszeresen országod vezetőiért? Megtanítottak erre már gyermekként?

Szeresd nagyon Istent,


Forrás: https://lovegodgreatly.com/lord-over-all/

Fordította: Szabó Eszter

Örök szövetség

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea

Cantus firmus

Mai életünkre különösen jellemző a túlzsúfoltság. Árad az információ, zsong a fejünk, nem is vagyunk tudatában a felénk áradó információ halmaznak. Aztán sok irányba meg is kell felelnünk. Egyre többet tudunk az élet folyamatairól, ezt a tudást felhasználva igyekszünk a lehető legjobban megfelelni szerepeinknek (igyekszünk jó anya, jó feleség, jó barátnő, jó munkaerő, jó szomszéd, jó gyülekezeti tag, stb. lenni). Időnként úgy vagyunk, mint a cirkuszi zsonglőrök, pörgetjük a tányérokat, egyszerre többet is, szerepeinknek megfelelően. Amelyik lassul, ahhoz odarohanunk, pörgetünk egyet rajta, közben figyeljük a többit és mindig arra figyelünk kicsit jobban, amelyik nagyon lelassul. Egyfajta tűzoltásban éljük az életünket. És közben jó keresztényként igyekszünk „megfelelni” Istenünknek, bár tudjuk valahol, hogy Neki nem kell megfelelnünk, de mégiscsak attól mennek előre a dolgok, ha elvégezzük a feladatokat, ugye? Gyülekezeten belül is pörgünk, szervezünk, figyelünk, tesszük a dolgunkat. Néha ki sem látunk a fejünkből. Időnként elgondolkozunk, vajon magunkat szórakoztatjuk, vagy így kell mennie a dolgoknak? Nincs időnk megélni az eseményeket, inkább futunk utána, hisz annyi területen kell teljesítenünk, lehetetlen, hogy meg tudjunk állni. Ha mégis van egy kis időnk két feladat között, akkor is pörög az agyunk, már a következő feladaton gondolkodunk, vagy pörög a FB az okos telefonunkon, 5 perc várakozás közben is. Mikor tudok tényleg megállni? Hova vezet ez? Mikor tudok tényleg csendben lenni Isten előtt, ahogy a heti kihívásunkban olvashattuk? Nem tudom elviselni, hogy csak úgy üljek és nézzek a semmibe. Biztos elkalandoznak a gondolataim (a következő feladatra, ugye), vagy csak eszembe jut valami, egyszerűen nem tudok csöndben lenni, semmit sem csinálni és csak várni. Isten mindenekelőtt a szeretetemre vágyik. Nem a szolgálatomra, nem a fontosságomra. Nem a tenni akarásomra. Nem a zsúfolt, zsongó, szertelen, kapkodó hétköznapomra. Elsősorban nem erre, hanem mindenekelőtt a szívemre, a szeretetemre.

“Hadd mondjam el az élet polifóniáját. Isten azt akarja, hogy teljes szívünkből szeressük őt, mintegy cantus firmus-ként, melyhez képest az élet többi szeretet-szerelem szólamai kontrapunkt gyanánt zengenek. E kontrapunktikus témák teljesen önállóak, mégis valamennyien a cantus firmus-hoz igazodnak…Ha a cantus firmus tisztán szól és jól kivehető, zengve kibontakozhat a kontrapunkt is. Szilárd támasza lesz, nem csúszhat el, nem válhat zabolátlanná, mégis teljes, mégis egész, önmagában zárt egység marad.” – Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek

A cantus firmus – a fő dallam egy énekben. Az élet sokszólamú, megnyugtató ezt látni és tapasztalni. De ha a fő szólam nem az őt megillető helyen van, hanem összevissza, itt-ott felbukkan, miközben a többi szólamok fel-feltörnek, és mennek a saját fejük után, abból nem lesz egy fülnek kellemes muzsika. Ha viszont hagyjuk a fő szólamot és elősegítjük, hogy „uralja” az éneket, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a többi dallam hozzá igazodik.

Hóseás könyvének egyik fő mondanivalója számomra ez. Hagyni és elősegíteni azt, hogy a fő szólam valóban szilárd dallam legyen (cantus firmus), és minden más illeszkedjen hozzá. Nem mindig tudom csökkenteni a felém irányuló elvárásokat, de alá tudom őket rendelni egy nagyobb hatalomnak. Csak legyek néha csöndben, és csak figyeljek Rá, hegyezzem füleimet, mit akar mondani ebben a csöndben.

Áldott húsvétot!

Pfaff Mária