Bízhatsz bennem

„A pletykálkodó kifecsegi mások titkait, de a megbízható tud titkot tartani.” – Példabeszédek 11:13

Eszembe jut egy kislánykoromban megélt nagyon kínos pillanat. El sem hiszem, hogy megosztom itt veletek, mert még felnőttként is nagyon kínos visszagondolni rá. De még mindig empatikusan gondolok a fiatalabb énemre, és tisztán emlékszem arra, hogy mennyire védettnek éreztem magam egy olyan pillanatban, amelyben társadalmilag kiközösített és védtelen lehettem volna.

Óvodás voltam és figyelmetlen lehettem, mikor az óvónéni arra hívta fel mindenki figyelmét, hogy használjuk ki a mosdó használatára rendelt néhány percet a szünet után. Visszatértünk az osztályba és ő elkezdte a délutáni leckét tanítani, amikor hirtelen megdöbbentett és elborzasztott a felismerés, hogy ott, az osztály kellős közepén, a székemen ülve egy balesetem lesz. Félénken felemeltem a kezem és megkértem az óvónénit, hogy jöjjön oda, és bár egy szót sem tudtam kimondani, a szememből ki lehetett olvasni a nagy rémületet és megaláztatást.

Amit ezután tett, az a megtestesült kedvesség volt. Azonnal rájött a helyzetemre és rettentő finomsággal, diszkréten megkérte a többi gyereket, hogy sorakozzanak fel egy délutáni meglepetés kalandra. Gyorsan kivezette őket az osztályból, és a folyosó másik végén levő szökőkúthoz vitte őket vizet inni (egy ötéves gyereknek minden kalandnak számít), messze vezette őket tőlem, miközben bekukkantott egy másik osztályterembe, hogy egy ott levő óvónénit hívjon segítségül. Ezután visszatért az osztályba, ahol gondoskodott rólam és a (szó szoros értelmében) kínos pocsolyámról.

Emlékszem, elmagyarázta, hogy elmegyünk együtt a mosdóba ahol megtisztálkodhatom, de nem kell aggódnom, mert ő majd fedez, és senki nem fogja látni vagy megtudni, hogy mi történt. Ahogy kiléptünk az osztályból és a többiektől ellenkező irányba indultunk a folyosón, emlékszem, hogy szorosan mögé bújtam amikor az érdeklődő gyermekhangok ütötték meg a fülemet: „Mi történik vele?” Amilyen őszinték és nyíltak tudnak lenni az óvodáskorúak, kétségtelen, hogy az esetem nagyszerű beszédtéma lett volna a társaim között, ráadásul tréfáik célpontja lettem volna éveken keresztül.

Viszont az óvónénim jól tudta mekkora érték rejlik abban amikor valaki elrejti azt, ami több kárt, mint jót okoz. Felismerte, hogy a fájdalmam bántalmazó sugdolózások tárgya lehetett volna, és mindent megtett azért, hogy ez az eset ne váljon egy életre szóló megbélyegzéssé. A szó szoros és átvitt értelmében is hátvédként ott volt mellettem, amikor erre a legnagyobb szükségem volt.

Lehet. hogy te is tudod milyen érzés olyan helyzetben lenni, melyben a személyes fájdalom, szégyen, tévedés, veszteség vagy nehézség nyilvános beszélgetések témájává válik. Nagyon könnyű egy ember magánéletét felfedni a világ előtt, akár közösségi oldalakon olvasni erről vagy alkalmi pletyka tárgyává tenni egy vacsora fölött a barátnőiddel.

Talán te is együtt tudsz érezni az ötéves énemmel, ha azokra az eseményekre és tapasztalatokra gondolsz amelyek sok beszédtémát adtak másoknak. Akkor talán meg tudod érteni mekkora ajándék egy megbízható barát, aki nagylelkűen védelmez, óv és fedez téged, ahelyett, hogy kihasználná a helyzetet és fájdalmadat közhírré tenné.

Ez az óvónéni bemutatta úgy beszédben, mint tettekben, hogy ő egy olyan barát volt, akire számíthattam. Ami életem legkínosabb gyermekkori emlékévé válhatott volna, ma hálát fakasztó emlék az áldozatos törődésről, a védelmezésről és méltóságról egy sebezhető pillanatban. Bárcsak elmondhatnám, hogy mindig ennek a kedves és bölcs óvónéninek a példáját követtem és gyorsan véget vetettem a sugdolózó-kíváncsiskodó „Mi történik vele?” megjegyzéseknek.

Bárcsak olyan lehetőségekké fordítottam volna ezeket a beszélgetéseket, amelyek jóindulattal és empátiával fedezik be a másik személyt. Néha megtettem, néha nem. De a reményem és imádságom az, hogy törekedjünk olyanokká válni mint az az óvónéni – megérteni, hogy a választás a miénk: hozzáadunk a másik fájdalmához és szégyenéhez, mikor sebzett vagy elesett, vagy olyanok vagyunk akiről a Példabeszédek 11:13 így ír: „a megbízható tud titkot tartani”, hogy megbízható emberek legyünk, akik megtalálják a lehetőséget arra, hogy befedezzenek másokat jóindulatukkal és kedvességükkel. Én tudom milyen személyt szeretnék az életemben látni és azt is, hogy milyen barátként szeretném, hogy ismerjenek engem: olyan megbízható szemény akarok lenni, aki azt mondja: „Barátom, bízhatsz bennem, számíthatsz rám.”

Andrea Howey kalligráfus a texasi Dallasban. Kalligráfusi karrierét azzal kezdte, hogy a veszteség idején igeverseket és bátorító szavakat vetett papírra, majd Isten elkezdte felhasználni ezeket arra, hogy a közösségi médián keresztül a szerte e világon élő emberekhez juttassa el bátorítását. Ma is kézzel írt szövegeket és termékeket gyárt, már üzleti szinten, valamint szabadúszóként munkálkodik gyülekezetekben, írók felé és egyéb projektekben is részt vesz, mindig azzal a céllal, hogy bátorítsa az emberek lelkét, megerősítse a hitüket és mindenekelőtt Jézusra mutathasson. Gyönyörű dizájnjait megnézheted az andreahowey.com weboldalon vagy vedd fel vele a kapcsolatot Instagram-on.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/ive-got-your-back/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Támaszra lelni egy bukott világban

Miért olyan nehéz barátságokat kialakítani?

Nem a Facebook ismerőseidről vagy az Instagram követőidről beszélek.

Nőkkel való mély, tudatos és hosszútávú kapcsolatokról beszélek.

Mikor óvodások voltunk, az volt a barátunk, akivel együtt játszottunk.

Mikor egyetemre kerültünk, azokat tartottuk barátainknak, akikkel egész éjjel tanultunk és akikkel együtt sírhattunk egy szívet tépő fájdalom felett.

Ahogy a felnőttkorba értünk, a dolgok kissé bonyolódtak.

Van egy – a legközelebbi barátaimból álló – nagyon-nagyon kis csoport, akik évtizedek óta a bizalmasaim. Ismernek engem kívülről-belülről. Tudják rólam a jót, a rosszat és a csúnyát. Eltűrik minden őrültségemet, de kimondják az igazságot, akkor is, ha nem akarom elfogadni. A barátságunk gyökerei mélyre hatolnak.

Mikor őszintén próbáltam kapcsolatokat teremteni új barátokkal, sok akadály ütötte fel a fejét.

Időhiány.

Energiahiány.

Családi kötelezettségek.

Missziós kötelezettségek.

Munkahelyi kötelezettségek.

Érted miről beszélek? Bonyolult.

Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!”Zsidók 10:24-25

Hívőkként, mikor Jézus Krisztusnak adtuk az életünket, egy testté lettünk, a gyülekezet, melynek feje Krisztus. Minden hívővel egy családot alkotunk. Mint Isten családjának tagjai, azt parancsolja nekünk, hogy Jézus Krisztus szeretetét mutassuk ki hívőknek és nem hívőknek egyaránt, amíg Ő vissza nem jön.

Talán a bukott világ miatt, amelyben élünk, az igazi barátságok gyakran félelmet és tétovázást keltenek bennünk. Mindannyian tapasztaltuk már az árulás okozta fájdalmat, szívfájdalmat és csalódást, melyeket mások okoztak nekünk. Könnyű lett felszínes kapcsolatokat teremteni más nőkkel interneten vagy az életünkben. Néha kevés az időnk és energiánk, hogy kitartsunk és elviseljük az embereket problémáikkal együtt. Ez elbátortalaníthat minket.

Viszont Jézus Krisztus a mi reménységünk. Ő táplálja és tartja életben a hitünket, hogy munkálkodásunk során a szeretetünket tudjuk másokra is kiárasztani.

Hit. Remény. Szeretet. Ezek együtt működnek.

A hitet és a reményt egyedül is tudod gyakorolni, de nem tudsz másokat bátorítani, vigasztalni, szolgálni egymagadban.

Az 1 Korintus 13:13 azt mondja, hogy a hit, a remény és a szeretet mindig megmarad, ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb. Szerintem ez azért van, mert ahhoz, hogy úgy szeress, ahogy azt Isten elvárja, kapcsolatban kell lenned valakivel.

Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.”Zsidók 6:10

Azért hívattál a közösségre, hogy szeress. Nem csak magadért, hanem azokért az emberekért, akiknek arra van szükségük, amit Isten különösen beléd helyezett.

Isten nagy dolgokat szeretne véghezvinni az életedben, és sokszor a gyermekei szeretetét használja fel ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Ne maradj le Isten tervéröl azért, mert esetleg elszalasztod Isten eszközét.

Ez különösen nehéz lehet a gyülekezeti családodban.

Közösséggyakorlás közben ellenállásokba ütközhetünk a többi hívővel a gyülekezetben, de ilyenkor emlékeztetnünk kell magunkat az Istenbe vetett hitünkre és az Ő hűségére, ami képessé tesz minket mindarra, amire Ő elhívott.

Az introvertáltaknak ez azt jelentheti, hogy hitbeli lépésként részt vesznek egy közösségi eseményen, tudatosan kapcsolatot teremtenek egy másik személlyel, hogy fokozatosan és kitartóan alakítsanak ki egy mélyebb kapcsolatot.

Az extrovertáltaknak ez azt jelentheti, hogy ahelyett, hogy egyszerűen csak találkoznának és kapcsolatokat építenének ki különböző emberekkel, inkább tudatosan törekedjenek mélyebb, őszintébb kapcsolatokra, melyek tovább tartanak, mint a Bibliatanulmány.

Mikor belefáradunk a frusztrációba és a drámába, amit az a próbálkozásunk okoz, hogy próbáljunk segíteni és támogatni embereket, emlékeztetnünk kell magunkat az Istenben való reménységünkre.

Emlékeztetjük magunkat arra, hogy Isten lát minden rejtett áldozatot, amit meghozunk és Ő megígérte, hogy megjutalmaz mindent, amit az Ő nevében teszünk. Át kell szűrnünk minden szeretetben tett cselekedetünket Jézus önzetlen szeretetén és áldozatán, melyet Isten gazdagon áraszott ránk. Általa minden dolog, még a legnehezebbek is, lehetővé lesznek.

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csapatában szolgál. Georgiában született, de jelenleg férjével Virginiában él. Szeret szunyókálni, Oreót enni és különösen szereti Jézust. Szenvedélye, hogy lángra lobbantsa az ezredforduló nemzedékében született nők szívét, hogy ők is Isten igazságába kapaszkodjanak. Napközben fáradhatatlanul szolgál a helyi katonai kórház betegei mellett. Éjszakánként szeret olvasni és írni azokról a leckékről, amiket Isten tanított neki élete során. Terria életének sokszor túlzsúfolt körülményei ellenére, Isten mindig erősen és szeretetteljesen jelent meg a számára.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/support-in-a-broken-world/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Hűséges barátok

Barátság. Mindenki vágyik rá, olykor mégis meglepően nehéz lehet.

Nem az internetes barátaid számáról beszélek.

Mégcsak nem is arról a társaságról, akikkel egy sportcsapatban vagy, vagy egy vacsorán találkoztok.

Arról az egy vagy néhány barátról beszélek, akivel egy olyan odaadó kapcsolatban élsz, mint amilyenről a Biblia ír Dávid és Jonatán esetében.

…Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt.”1 Sámuel 18:1

Az Ige leírja ezt a kettejük közti szeretetet, hűséget és áldozatot. A barátja érdekében Jonatán egy összeesküvést szervezett és megdorgálta apját, Saul királyt. Jonatán és Dávid barátsága a vérnél is erősebb volt.

Miben különböznek ezek a barátok a többitől?

Ismernek téged.

Ők nem csak felszínesen ismernek, hanem ismerik az álmaidat, szennyedet és a hibáidat. És mindezek ellenére úgy döntenek, hogy melletted maradnak és szeretnek feltétel nélkül.

Jelen vannak.

Néha ott vannak neked fizikailag. Máskor felhívnak vagy küldenek egy üzenetet. Készek segíteni neked, ha szükséged van rá, nem törődve az idő, távolság vagy világjárványok okozta akadályokkal.

Imádkoznak érted.

Közbenjárnak érted, és imádkoznak a te oltalmadért, egészségedért és sikereidért.

Igazságokat mondanak az életedre.

Mikor a legközelebbi barátaimra gondolok, eláraszt Isten jóságának gondolata, mert az életembe helyezte őket. Abban, ahogy szeretnek és bátorítanak engem, folyamatosan látom Isten kegyelmét és irgalmát. A hitem erősödött nekik köszönhetően.

Ugyanígy ragaszkodom én is hozzájuk. Habozás nélkül nevelném a gyermekeiket. Az ő terheik az én vállamat is nyomják és őszintén tudok örülni a sikereiknek.

Ezzel nem azt mondom, hogy egy barátság valaha is tökéletes lesz. Mindannyian bűnösök vagyunk és nem vagyunk mentesek attól, hogy önzően, érzéketlenül, gonoszul vagy irigykedve viselkedjünk. Sátán is tudja, mennyire értékesek a barátságok, és éppen ezért akar stresszt kelteni, amivel tönkretegye a barátságainkat.

Ezek a közeli barátságok azért másak, mert küzdeni akarsz a táplálásukért és a megmentésükért. Megérdemlik a belefektetett munkát, bocsánatkéréseket, újraépítéseket és az áldozatokat.

Engedjétek meg, hogy mondjak még valamit: tudom, hogy sokan, akik ezt olvassátok, magányosak vagytok. Lehet most nincs egy igazi barát az életedben. Én is éreztem már magam egyedül egy zsúfolt teremben. Csak tudd, hogy azt szeretnénk, hogy a Szeresd Nagyon Istent közösség egy befogadó, biztonságos hely legyen, ahol igazi kapcsolatokat építhetsz. Itt szívesen látunk.

Azért imádkozok, hogy legyenek tudatos, hűséges barátaink, és hogy mi is azok legyünk mindannyian!

Sara Lindsey egy nyugat-texasi lány. Több, mint 16 éve szereti férjét és nagy örömét leli abban a mindennapi káoszban, amit négy kicsi gyermekük nevelése és tanítgatása jelent. Hivatását tekintve orvos és az MRI képalkotó diagnosztikára szakosodott. Támogató barát, aki nemzetközi szinten is építi a kapcsolatait. Szíve nyitott más asszonyok és családok bátorítására és szenvedélyes küldetése a Bibliafordítás.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/loyal-friends/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Leküzdeni az akadályokat

Márk evangéliumának második fejezete az egyik kedvenc történetemet meséli el Jézus földi szolgálatának idejéből. Annyira szeretem ezeknek a névtelen barátoknak a merészségét! Hitbeli barátok voltak, és a hitüket Jézusba vetették.

Jézus épp Kapernaumban járt, amely az otthonának számított, mivel szolgálata során rendszeresen visszatért ide, illetve mert Kapernaum mindössze nagyjából 32 kilométerre feküdt Názárettől, tehát mindkettő Galileához tartozott.

Márk első fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus a zsinagógában tanít, és miközben beszél, meggyógyít egy embert, akiben gonosz szellem lakott. „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!” (Márk 1:27)

A zsinagógai tanítást követően Jézus meglátogatta Andrást és Pétert, és meggyógyította Péter anyósát. A 32. és 34. versekben ezt olvassuk: „Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is.” 

Amikor az emberek meghallották, hogy Jézus visszatért a városba, hatalmas tömeg gyűlt össze. Lukács evangéliuma beszámol arról, ahogy Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes farizeusa és törvénytudója tiszteletét tette (lásd. Lukács 5:17). A házban egy tűt sem lehetett leejteni, az ajtóhoz pedig lehetetlen volt hozzáférni. Mindenki Jézus prédikációját hallgatta.

És ebbe a már eleve túlzsúfolt helyzetbe érkeztek a barátok: négy ember, akik egy járásképtelen, fogyatékos ötödiket cipeltek. Azonban nem tudtak Jézus közelébe férkőzni. Annyira szeretem a megoldásukat, miszerint felmásztak a ház lapos tetejére (akkoriban általában még lépcső is vezetett oda), kibontották (lásd. Lukács 5:19), így le tudták ereszteni a barátjukat Jézus elé. 

Nem tudták, hogyan reagál majd Jézus, abban viszont hittek, hogy a barátjukat el kellett hozzá juttatniuk. És igazuk volt: Jézus látta a hitüket, és válaszolt rá: betöltötte a beteg legnagyobb szükségét, megbocsátotta bűneit. 

Ha én is a barátok egyike lettem volna, akkor biztos csalódtam volna, hogy a barátom nem gyógyult meg testileg. De Jézus földre jöttének ez volt a lényege: a hozzánk hasonló bűnösöknek utat mutatni a megbocsátáshoz. Jézus aztán meggyógyította a beteget, hogy megmutassa, neki hatalma van megbocsátani a bűnöket, ez a történet azonban emlékeztetőül szolgál arra, hogy néha annyira lefoglalnak minket a múlandó dolgok, hogy teljesen szem elől tévesztjük mindazt, ami örökkévaló. 

Arra kérlek, hogy gondolj olyan családtagjaidra és barátaidra, akik nem ismerik Jézust. Gyakran arra gondolunk, milyen jó lenne, ha valaki elérné őket Krisztus üzenetével, azonban az ő életükbe Isten téged helyezett, hogy a Hozzá vezető úton útitársuk légy.

Először is imádkoznunk kell értük, aztán számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a mindennapjaink során beszéljünk Istenről. Lehet, hogy tudsz mesélni arról, hogyan változtatta meg Isten az életedet, vagy arról, hogy mit tanít neked éppen. Megoszthatod a bukásaidat, és beszélhetsz Isten kegyelméről. Megkérdezheted, hogy ők miben hisznek, vagy válaszolhatsz a kereszténységről feltett kérdéseikre. Nem kell minden egyes beszélgetést Istenre terelned, de az sem jó, ha egyetlen beszélgetésed sem szól Róla!

A barátokhoz hasonlóan lehetőséged van továbbá gyakorlatban bemutatni a szeretetet, így az a szeretet, amellyel Isten a te életedet árasztja el, kiáradhat másokra is. A Kolossé 4:5–6 szerint: „Bölcsen viselkedjetek azok között, akik még nem hisznek Jézusban, és jól használjátok ki az időtöket! Amikor velük beszéltek, legyetek mindig bölcsek és kedvesek! Akkor majd mindig tudni fogjátok, hogy kinek mit válaszoljatok.”

És milyen a kapcsolatod a többi kereszténnyel? Hajlandó vagy őket Isten elé hozni? Vannak olyan keresztény barátok és családtagok, akikkel bármiről örömmel beszélünk, kivéve azt, ami igazán számít. Rendkívül hálás vagyok azokért a barátaimért, akik nem csupán imádkoznak értem, hanem akikkel Istenről is beszélhetünk. Ez hatalmas bátorítás számomra, mivel a velük töltött idő a Példabeszédek 27:17-re emlékeztet: „Az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.” És mivel továbbra is bűnös vagyok, áldottnak érzem magam, mert vannak olyan barátaim, akik törődnek velem annyira, hogy szeretettel segítenek meglátni a bűneimet és elhagyni őket úgy, hogy közben visszaterelnek Jézushoz. 

Nagyon szeretek más keresztényekkel Istenről beszélni a kegyelem miatt, amelyet kiárasztott rám. Szeretek egy kávé mellett, egy bibliatanulmányozó csoportban, kettesben vagy a vasárnapi istentisztelet után arról diskurálni, hogy mit tanultunk, bár a helyi lelkész feleségeként az utolsó pont valódi kihívás számomra. Arra szól az elhívásunk, hogy „ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is” (1 Thesszalonika 5:11). A Kolossé 3:16 pedig arra kér bennünket, hogy „Krisztus beszéde és tanítása teljes gazdagságában éljen bennetek és közöttetek! Tanítsátok és tanácsoljátok egymást mindenféle bölcsességgel! Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat és a Szent Szellemtől származó énekeket!”

Arra bátorítalak téged (és magamat is), hogy gondold át: Istennek olyan leánya vagy, aki minden helyzetben azt keresi, miként vihetné barátait és családtagjait Jézushoz tudva, hogy ez az egyetlen hely, ahol megtalálhatják azt, amire tényleg szükségük van? 

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/overcoming-obstacles/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

A bűn barátságra gyakorolt hatása

„Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé.”1 Mózes 3:8

Az elmúlt évek során számos sorozat készült a barátságról: a Jóbarátok, az Így jártam anyátokkal, az Agymenők, a Seinfeld, és még sorolhatnám. Ezeket a sorozatokat mind néztük és élveztük. Szeretjük a gondolatot, hogy van egy összetartó csoport, akikkel együtt nevethetünk, sírhatunk, és együtt élhetjük át az élet mélypontjait és élményeit. Ez az érzés pedig abban gyökerezik, hogy – amint azt hétfőn is láthattuk – közösségre vagyunk teremtve. A barátság egy olyan dolog, amire Isten hív bennünket, mert erre lettünk teremtve.

Sajnos a bűn nem várat magára sokáig, és hamar belép a képbe, hogy mindent elrontson, beleértve azt is, ahogyan másokhoz viszonyulunk, és ahogy mások viszonyulnak hozzánk (1 Mózes 3). Sérültek vagyunk, és amikor ezt mondom, arra gondolok, hogy az elménk, a testünk, a lelkünk és a szívünk sem működik jól.

De nézzük csak meg ezt közelebbről!

A test

Azt mindannyian tanúsíthatjuk, hogy a testünkre hatással van a bűn: ezt láthatjuk a betegségekben, abban, ahogy az öregedés során egyre lassúbbá és tehetetlenebbé válunk, az egyeseket születésüktől fogva sújtó fogyatékosságokban, és végül magában a halálban (Róma 5:12). Az, ahogyan a bűn hatással van a testünkre a gyümölcsöző barátságok kialakításának képességét is befolyásolja. Egyeseket fizikai akadályok határolnak el másoktól; ezt a Covid–19 járványa mindenki számára kézzelfoghatóvá tette.

Az elme

Bizonyos értelemben az elménk is sérült: nem úgy működik, ahogyan működnie kellene. Egyesek depresszióval küzdenek, mások szorongással. Vannak, akik hamar túlterheltekké válnak, mások túlérzékenyek vagy túlságosan érzelmesek, és persze ott vannak azok, akiknek különféle okok miatt nehezükre esik érzelmileg kötődni másokhoz. Ezek mind hatással vannak arra, hogy milyen barátai vagyunk másoknak.

A lélek (más néven szív)

„Romlott az ember szíve, minden másnál csalárdabb, javíthatatlan! Ki tudná az ember szívét kiismerni?” – Jeremiás 17:9

Sajnálatos módon lényünk minden részére hatást gyakorol a bűn: kötődéseinkre és vágyainkra is, ez pedig meghatározza, hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki Istennel és másokkal.

A bűn az, ami megakadályozza, hogy higgyünk Isten szavában, és ami arra ösztönöz, hogy a magunk feje után menjünk. A bűn az, ami engedetlenségre sarkall, és arra bátorít, hogy elhiggyük, mi jobban tudjuk Istennél.

És ezért nem szeretünk úgy, ahogy kellene. Ezért nem hozzuk meg azokat az áldozatokat, amelyeket meg kellene hoznunk. Ezért nem bocsátunk meg úgy, ahogy kellene. Ezért nem törődünk úgy, ahogy kellene. Nem az elhívásunknak megfelelően tiszteljük az Urat, és nem úgy gyakoroljuk az önuralmat, ahogyan arra Isten hív minket.

Önzés, bosszúvágy, büszkeség – ezek mind tökéletes illusztrációi sérült állapotunknak, amely akadályt gördít barátságaink útjába és akár kárt is okoz bennük.

Azonban van egy jó hírem! Mi, akik megmenekültünk Jézus vérének köszönhetően, folyamatosan megújulhatunk. Isten minden egyes nap formál minket; tanítja és neveli az Ő gyermekeit, hogy jobb szentekké és jobb barátokká váljunk. Minél jobban megismerjük az Ő Igéjét, annál jobban megváltoztat bennünket Isten kegyelme.

A barátságok szempontjából ez azt jelenti, hogy az Úr lassan helyreállítja a látásunkat arról, hogy milyen az igaz barátság, és hogyan válhatunk a lehető legjobb barátaivá azoknak, akiket az életünkbe helyezett.

Ahogy növekszik az Isten iránti szeretetünk, úgy növekszik az egymás iránti szeretetünk is. Minél jobban megértjük Isten felénk tanúsított türelmét, annál türelmesebben viselkedhetünk mi is a barátainkkal. Minél jobban megértjük azt a meghökkentő és meg nem érdemelt áldozatot, amelyet Jézus hozott értünk, annál jobban félre tudjuk tenni az önzésünket a barátaink javára. És amikor ez megtörténik, a barátságaink mélyülnek, és egyre jobban dicsőítik az Urat.

Jézusra nézve,

Jen Thorn Németországban nőtt fel, a tizenéves korát Afrikában töltötte misszionárius szüleivel. Amerikában járt egyetemre és a chicagoi Moody Biblia Intézetben tanult, ahol megismerte a férjét. Huszonkét éve házasok és négy gyermekük van. Jen Chicago külvárosában lakik, ahol a férje a Megváltó Közösség pásztora. Jent szenvedélyesen érdekli a teológia és annak a mindennapi élettel való kapcsolata.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-impact-of-sin-on-friendship/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

A hűség története

„Naponta figyelted, amint
    alaktalan testem formát öltött.
Könyvedben minden része fel volt írva,
    és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.

Zsoltárok 139:16

Néhány éve ellátogathattam Angliában egy Marshfield nevű faluba, ahol a dédnagyapám, Sam felnőtt. 1911-ig, az apja haláláig élt itt, majd 1912-ben, mindössze 15 évesen jegyet váltott Amerika felé a Titanicra.

Ez a marshfieldi látogatás egy teljesen új világra nyitotta fel a szememet. Egy rokonom rengeteg munkával utánajárt a családtagok nevének, születési, házasságkötési és halálozási dátumainak. Még az 1498-as évből is talált adatokat! Elképesztő volt látni a házat, amelyben a dédnagyapám felnőtt, az ükszüleim sírját, vagy a templomot, ahol a szépapámék megesküdtek!

Életemben ekkor láttam először családfakutatást, mint amilyet az 1 Mózesben is olvasunk, csak itt az én nevemmel ért véget a lista.

Vajon az izráeliták is így éreztek, amikor életükben először hallották az 1 Mózest? Vajon így éreztek, mint amikor én meglátom a saját nevemet egy családfán, de ahogy távolodunk időben, egyre kevésbé ismerősek az ősök nevei?

Az 1 Mózest (és Mózes többi könyvét is) Mózes írta a negyvenéves pusztai vándorlás alatt. A zsidók azért vándoroltak, mert az egyik nemzedék engedetlen és hitetlen volt. Az a nemzedék, amely végül elfoglalta az Ígéret Földjét, bevonult és birtokba vette, megkapta ezeket az írásokat, beleértve a nemzetségtáblákat, mintegy útmutatást arra nézve, hogy hogyan éljenek Isten választott népeként, amelyet kiválasztott, hogy rajtuk keresztül mutassa meg szeretetét a világnak.

Az 1 Mózes 11-ben olvasunk Táréról, és vele indul az Ábrahámról, Izráel ősatyjáról szóló leírás. Ábrahám Izsák apja volt, Izsák Jákóbé, Jákób pedig, aki az Izráel nevet kapta, azé a tizenkét fiúé, akikből később Izráel tizenkét törzse származott. A zsidóknak fel kellett volna ismerniük Isten hozzájuk való hűségét, mivel hallották azokat a történeteket, hogy Isten hogyan volt hűséges Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákóbhoz. Amikor viszont felhagytak azzal, hogy megtanítsanak mindent a gyermekeiknek Isten hűségéről, fellázadtak és elfordultak Tőle.

Amikor nem ismerjük saját történelmünket, azzal Isten hűségének történelmét is elszalasztjuk. Nem azért kell megőriznünk a történelmünket, hogy a mi nevünk maradjon fenn, hanem hogy Isten neve ne merüljön feledésbe. Nem az a fontos, hogy ránk emlékezzenek, hanem hogy a jövő nemzedékek tudjanak Isten hűségéről.

Isten hűségére kell alapoznunk az életünket. Enélkül még reményünk sincs megváltásra a személyes életünkben, a családunkban, a nemzetünkben. Enélkül nem lehetünk biztosak benne, hogy Isten megtartja az ígéreteit. De Isten hűsége rendíthetetlen.

Amikor láttam az őseim otthonait és templomait, elöntött az Isten hűségére való emlékezés, ahogy arra gondoltam, hogy amikor az őseim élték az életüket a 17-18-19. századi Angliában, Isten már akkor tudta, hogy egy napon én is ezen a földön fogok járni.

Isten akkor is ismerte már életem minden napját, amikor a dédnagyapám megvette a hajójegyét a Titanicra. Szerencsére meggondolta magát, és inkább az Olympic nevű hajón szelte át az óceánt nem sokkal azelőtt, hogy a Titanic elindult, majd elsüllyedt volna. A családom nagyon is megtapasztalta Isten mindenhatóságát és hűségét! Akkor is és most is hűséges.

Kedvenc teológiai professzorom szokta mondani a következőt: „Isten múltbeli hűsége a példája és ígérete a jövőbeli hűségének. Ahhoz viszont túlságosan is kreatív, hogy kétszer ugyanúgy gondoskodjon.”

Hűséges volt a múltban. Hűséges a jelenben. És nagy reménnyel lehetünk afelől, hogy a jövőben is különleges módon fogja megmutatni a hűségét és kreativitását. Minden napodat ismeri, a mát is. Bízhatsz és megnyugodhatsz a hűségében.

Melissa Fuller a Szeresd Nagyon Istent nevű nemzetközi női szolgálat tartalomért felelős vezetője. Ennek a szolgálatnak a célja, hogy a világ minden táján élő nőket ellássa Bibliatanulmányozó anyagokkal. Melissa nagyon szereti Isten Igéjét, és szíve vágya, hogy segítsen a nőknek szintén beleszeretni nemcsak a Szentírásba, hanem annak szerzőjébe, Istenbe is! Teológiai mesterszakos végzettségét a Dallasi Teológián szerezte, és három áhítatos Biblia szerkesztésében vett részt: az új angolfordítású (NET) Szeresd Nagyon Istent Biblia, a keresztyén standard (CSB) Igazságot Olvas női Biblia és a keresztyén standard (CSB) Bátorítás Áhítatos Biblia. Jelenleg a Georgia állambeli Atlantában él, szabadidejében sokat fut és túrázik, és szeretné az Egyesült Államok összes nemzeti parkját végiglátogatni.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/history-of-faithfulness/
Fordította: Greizer Zsófia
Kép: Vasadi Dubován Judith

Az Ő tervei

„Az én gondolataim nem a ti gondolataitok.”Ézsaiás 55:8

A mai igeszakasz a régi szép időket idézi számomra. Milyen idilli, hogy egykor ugyanazt a nyelvet beszélték az emberek, és mindenben egyetértettek. Ez tényleg tetszik nekem. A bűn miatt viszont, ami már régóta begyűrűzött az emberiség életébe, az Istentől kapott képességeiket arra használták, hogy nevet szerezzenek maguknak, és hogy – Isten parancsával ellentétben – ne népesítsék be a földet. Amikor az 1 Mózes 2. fejezetében Isten megáldja az embert, azt parancsolja, hogy sokasodjanak és töltsék be az egész földet, nem pedig azt, hogy maradjanak egyhelyben, és szerezzenek nevet maguknak. Az emberiség tehát Isten akaratával és tervével ment szembe.

Nézzük meg a mai IMÁK verseket:

„Mert az én gondolataim
    nem a ti gondolataitok.
Útjaitok sem az én útjaim!
    — mondja az Örökkévaló. —
Amennyivel az ég magasabb a földnél,
    annyival magasabbak útjaim útjaitoknál,
    és gondolataim gondolataitoknál.”
Ézsaiás 55:8-9

Isten szeretete és az emberiséggel szemben tanúsított türelme mindig is hálával töltött el és örömkönnyeket csalt a szemembe. Bár ismételten hátat fordítunk neki, Isten mégis adja az Igét, ami segítségünkre van és segít változnunk. A fenti igékben azt látjuk, hogy Isten elmondja Izráel fiainak, hogy az ő utai nem a nép utai, és ez ránk is érvényes. Isten tervei nem a mi terveink. Fel sem foghatjuk, mit tervez Isten az életünkkel.

Hogyan kell tehát válaszolnunk? Úgy, hogy visszafordulunk Istenhez, naponta Őt választjuk, és eltökéljük szívünkben, hogy az Ő Igéje szerint élünk.

Ne legyünk olyan oktalanok, mint Izráel volt, és ne éljünk úgy, mintha tudnánk, mit tervez Isten. Az Igéjén keresztül akar minket vezetni, és a Szentlélek segít Istennek tetsző életet élni. Naponta szoktam imádságban kérni, hogy segítsen életem minden másodpercét az Igének és a Szentléleknek engedelmesen élni.

Isten tudása és bölcsessége bármely emberénél hatalmasabb. Nem tudjuk a saját terveinkhez és céljainkhoz lealacsonyítani. Sokkal inkább nekünk magunknak kell arra törekednünk, hogy belesimuljunk az Ő terveibe és akaratába.

Isten végtelen!

Mindenható!

Mindentudó!

A kezdet előtt óta létezik!

Mindig jó terve van számodra és számomra, nem pedig romlásra.

Úgy döntök, hogy naponta csakis az Ő terveit és szándékát veszem figyelembe az életemre nézve. Többé nem harcolok Ellene. Te is benne vagy?

Drága Atyám, köszönöm, hogy ilyen nagyszerű a világod. Sokszor félelemből vagy bizonytalanságból Nélküled akarom csinálni a dolgaimat. Bocsáss meg ezért, és kizárólag a Te terveidnek akarom alávetni az életemet. Segíts Jézus nevében. Ámen.

Ebosereme Aifuobhokhan Nigériában él. Szenvedélyesen olvassa és szereti Isten szavát. Ő vezeti a hausa fordítócsapatot a Szeresd Nagyon Istent családban, és minden anyagot lefordítanak hausa nyelvre, amit világszerte több, mint 40 millió ember beszél. Emellett a Szeresd Nagyon Istent Bátorító és Imaharcos csoportjaiban is szolgál. Ha megkérdezzük, mi az életcélja, mindig azt mondja: „Jézusra mutatni.” Egyedülálló, Istent szereti a legjobban. Mammográfus és radiológus a nigériai Edo állam egyik egyetemi kórházában.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/his-plans/
Fordította: Greizer Zsófia
Kép: Vasadi Dubován Judith

Minden lépést megtervezett

„Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.”Apcsel 17:26

Nem volt véletlen, hogy Pál Athénba látogatott, és az sem, hogy mikor. Célja volt és küldetése.

21 éves korom előtt csak két helyen laktam és három különböző iskolába jártam, beleértve a főiskolát is. Nem sokszor költöztünk, és én az otthon töltött éveim alatt túlnyomó részt ugyanabban a gyülekezetben nőttem fel. A főiskola befejezése után a 20-as és 30-as éveimben az arizonai Phoenixben és a Tennesse állambeli Nashville-ben éltem, mielőtt Montanaba költöztem. Az Úrnak terve és célja volt minden egyes várossal, ahol laktam. Montanában időnként úgy érzem, hogy a semmi közepén vagyok, de tudom, hogy még itt is van terve és célja az életemmel.

Az életünket nem a véletlen és a szerencse határozza meg, és nincs semmi, amit Isten ne tudna rólunk.

Isten hihetetlenül ügyel a részletekre, ez látható, ha elolvassuk a Bibliában a családi leszármazási oldalakat. Az 1 Mózes 10 beszámol Noé fiairól, az ő fiaikról, aztán ezeknek a fiairól, ezzel megmutatta nekünk, hogyan terjesztette el valóban a népeket a földön az özönvíz után.

Az Úr minden egyes lépésünket megtervezte. Céllal helyezett el minket a városainkban, a környékünkön és a munkahelyünkön, éppúgy, ahogyan Pált Athénba vezette. Pál rászánta az időt, hogy körülnézzen és megismerje a környezetét, mielőtt elkezdi hirdetni az igét. Én kifejezetten szeretek erre gondolni. Milyen szép így kezdeni neki a napi szolgálatnak, bárhová is szólítanak a feladatok. Fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy meglássuk a szükségeket, felismerjük a problémákat vagy a helytelen tanításokat, és az igazságról bátran és szeretettel tegyünk bizonyságot.

Látszódnia kell a hitünknek. Az Úr olyan kapcsolatot szeretne velünk, amelyben helye van az egyéni áhítatnak és a nyilvános dicsőítésnek is. Olyan dolgokról beszélünk, amelyeket szeretünk. Milyen gyorsan és lelkesen válaszolsz, ha valaki azt kéri, javasold a kedvenc éttermedet? Visszahúzódsz zavarodban? Vagy pedig lelkesen elmondod neki a kedvenc éttermed nevét és felsorolod az általad kedvelt ételeket a menüből? Természetesen szívesen beszélünk azokról a dolgokról, amelyekért lelkesedünk.  

Isten országának vagyunk a hirdetői és a szolgálatunkat ott végezzük, ahol éppen vagyunk. Ha egyedül érzed magad, ahogyan Pál is érezhette magát, amikor Szilászra és Timóteusra várt, akkor is hatással lehetsz másokra. Szét kell néznünk magunk körül, mintha „városnézésen” lennénk, és hinni abban, hogy amíg lélegzünk, Isten ad lehetőségeket arra, hogy Igéje által áldássá legyünk a körülöttünk élők számára.

Barátaim, álljatok készen!

A vállalkozó, fotográfus, író, dicsőítésvezető, két gyermekét egyedül nevelő anya, Kelli Trotel bizonyítja, hogy miközben az élet sorra bánatot és szomorúságot hozott a számára, a nehézségek nem bátortalanították el. Szenvedélyesen tesz bizonyságot arról, hogy az Úr milyen hűséges, amikor pedig az élet és mások nem azok, hogyan segít a küzdelemben a dicsőítés és hogy az Úr valóban megvívja velünk a csatáinkat.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/every-step/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Csodálatos ígéret

„…a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem.”1 Mózes 9:13

Nóé és az özönvíz története sokunk számára annyira közismert, hogy már nem is érzékeljük, milyen csodálatos és lenyűgöző ez az esemény. Az egész földet víz öntötte el, és Nóé a családjával egy olyan szerkezetben élte át, amilyet azelőtt még soha senki nem látott. Mi lesz, ha kifogy az élelem? Mi lesz, ha a bárka felborul és ők megfulladnak? Mi lesz, ha a vizek soha nem apadnak le?

Isten azonban véget vetett ennek a rettenetes ítéletnek, és amikor Nóé megvetette a lábát a felszáradt földön, első dolga volt, hogy dicsőítse Istent. Minden oka megvolt rá, hogy így tegyen.

Isten biztonságban vitte át Nóét és a családját ezen a szörnyű megpróbáltatáson. Negyven napon és negyven éjszakán át esett az eső. Isten mindenfelé megárasztotta körülöttük a vizeket és olyan szintig elöntötte a földet, hogy senki sem maradhatott életben. Nóét és családját azonban megkímélte.

Az Úr ugyanazzal az áldással áldotta meg Nóét és családját, mint amit Ádámnak és Évának adott az Édenkertben. Ezt mondta nekik: „…szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” Isten szövetséget kötött Nóéval. A szövetség egy ígéret két fél között. Az Isten által kötött szövetség azonban különleges volt. Megígérte, hogy nem pusztítja el többé özönvízzel a földet és a rajta élőket. Nóé ígért vajon bármit is Istennek viszonzásul? Vagy akár a fiai? Megígérték-e, hogy többé nem követnek el bűnt és életük minden napján az Urat követik? Nem, nem ígértek semmit. Isten ígérete Nóé összes leszármazottjára vonatkozott, beleértve engem és téged – és mi vajon ígértünk valamit Istennek? Semmit. Isten olyan szövetséget kötött, amelyben Ő mindent megígért, a teremtményei pedig nem ígértek semmit. Olyan ígéret volt ez, amely egyedül Istent kötelezte. Csodálatos kegyelem ez és meg nem érdemelt könyörület.

A bűn miatti haragját Isten más módon fejezte ki. Elküldte Fiát, Jézust, hogy magára vegye helyettünk az ütlegelést, kifizesse helyettünk az adósságot, elszenvedje az átkot, hogy ne nekünk kelljen, helyrehozza, amit mi elrontottunk és visszaszerezze ami elveszett.

Emlékeztetőként a szövetségére Isten gyönyörű jelképet helyezett az égre, amit mindenki láthat és emlékezhet Isten jóságára. Mindnyájan örülünk a szivárványnak. Képeket készítünk róla és odahívjuk a gyermekeinket, hogy nézzék meg ezt a csodás színjelenséget az égen – de vajon eszünkbe jut, mi okból jelenik meg időről időre? Gondolunk-e arra, hogy milyen áron került az égre? Tudjuk-e még, hogy mit jelent a számunkra?

Bárcsak felszítaná bennünk a szivárvány a hála érzetét, a csodálatot és a megbánást Isten felé, amiért Ő annyira jó a teremtményeihez, akik végtelenül bűnösek.

Jézusra tekintve,

Jen Thorn Németországban nőtt fel, a tizenéves korát Afrikában töltötte misszionárius szüleivel. Amerikában járt egyetemre és a chicagoi Moody Biblia Intézetben tanult, ahol megismerte a férjét. Huszonkét éve házasok és négy gyermekük van. Jen Chicago külvárosában lakik, ahol a férje a Megváltó Közösség pásztora. Jent szenvedélyesen érdekli a teológia és annak a mindennapi élettel való kapcsolata.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/an-amazing-promise/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Teljes engedelmesség

„Bizony, még ha a halál árnyékában,
    sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
    mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
    Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.”
Zsoltárok 23:4

Mindent, amit a gyerekeknek szóló bibliai történetekről tudtam, a Zöldségmesékből tanultam. Jó, nyilván nem mindent, de nem jártam vasárnapi iskolába, ezért nincs érzelmi kötődésem vagy dédelgetett emlékeim flanelből kivágott figurákról, bábokról vagy bármi másról, amivel a tanárok elmesélik a történeteket az ötéves vagy annál fiatalabb hallgatóik számára. Érdekes – bár annyira nem idekapcsolódó megjegyzés – egyszer találkoztam Phil Vischerrel, még akkor, amikor bloggereknek tartottak konferenciákat. Nagyon kedves ember és hihetetlenül furcsa volt hallani, hogy a Zöldségmesék paradicsomjának hangja egy felnőtt férfi szájából tör elő.

Noé mostani történetét, amiben ma elmélyedünk, az 1 Mózes 6-8-ban találjuk leírva és bizony nincs benne egyetlen beszélő zöldség sem. Ez egy olyan ember története, aki jóindulatra talált Istennél, és úgy döntött „igent” mond neki, ahelyett, hogy azt követte volna, amit a világ diktált, hogy tennie kéne. Ez a mi emlékeztetőnk is arra, hogy az a munka, amelyet Isten adott nekünk, ahogy szolgálunk, szeretünk és engedelmeskedünk, kiemel minket a körülöttünk lévő kultúrából – és ezt megragadhatjuk.

Noé, ahelyett, hogy alkalmazkodott volna a világhoz, Istent választotta. És Isten Noét.

Ahogy Isten felfedte tervét Noé előtt, két ígéretet tett neki. A világot és mindent, ami benne van özönvíz fogja elpusztítani, de Isten megvédi Noét és a családját, valamint a világon élő állatok két példányát, azon a bárkán, amit Noé épít. Ebben a mózesi igerészben összesen négyszer olvassuk, hogy Noé tökéletesen engedelmeskedett Istennek (6:22; 7:5; 7:9; 7:16). Bár romlottság vette körül, mégis úgy döntött, igent mond a munkára, amit Isten adott neki. Annak ellenére, hogy már 600 éves volt. Annak ellenére, hogy semmi hasonlót nem csinált korábban. Ahelyett, hogy az őt körülvevő világ kiáltozásaira figyelt volna, Noét az érdekelte, amit Isten mond – nem csak az adott pillanatban, hanem egész életében. Mindennapi engedelmessége készítette fel erre a különleges feladatra.

A Layman-féle ószövetségi kommentárban, Dr. Lomgman rámutat arra, hogy az özönvíz lefolyása az 1 Mózes 1-ben olvasható teremtéstörténethez hasonlóan a napok körültekintő számolása szerint történt.

  • 7 napig várták, hogy jöjjenek a vizek
  • 40 napig emelkedett a vízszint
  • 150 napig maradt fent a vízszint
  • 40 napon keresztül apadt egyre lejjebb
  • 7 napon keresztül várták, hogy leapadjon a vízszint
  • még 7 napon keresztül várták, hogy a víz teljesen visszaszoruljon

Bár Istent elszomorította az emberiség bűneinek sokasága, jelleme nem változott meg. Ő a második esélyek Istene, aki vágyakozik a velünk való kapcsolatra. Talált egy embert a Földön, aki nem hallgatott azokra a kiáltásokra, amik valószínűleg őrültnek nevezték, amikor egy hatalmas bárkát kezdett építeni a szárazföldön, aki olyan közel volt hozzá, hogy meghallotta, milyen parancsot adott neki és igent mondott rá, bár nem tudta, miként fog végződni a történet.

A munka, amit Isten számunkra tartogat, arra hív, hogy a mások felé való szolgálatunk által építsük az Ő Királyságát, ez pedig olykor félelmetes lehet. Ha olyan időszakot élsz, amikor Isten kívül helyezett téged a komfortzónádon, bízz benne! Ő tudja, mi fog történni a másik oldalon, hogy fognak alakulni a dolgok, ha engedelmeskedsz neki. A körülötted élők talán nem értik, miért munkálkodsz, pihensz, szolgálsz és szereted az embereket úgy, ahogyan azt teszed. De az engedelmesség mindennapi megnyilvánulásai fognak segíteni abban, hogy igent mondj a kis feladatokra is, hogy készek legyünk teljes engedelmességgel szolgálni Istent, mint Noé, amikor elénk is nagyobb lehetőségeket tár Isten.

Kapaszkodjunk ma a 23. zsoltár verseibe. Ha vihar támad körülöttünk, vigaszt lelhetünk a tudatban, hogy Istennek terve van arra, hova hív minket, hol pihentet meg és miként vezet új helyekre. Bízz abban, hogy Isten az özönvizet frissítő forrássá tudja változtatni, élő vízzé, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Ha viharok vesznek körül, nyugodjunk meg abban, hogy ugyanígy körülvesz bennünket Isten jósága és hűsége is. Még a legfélelmetesebb körülmények között is, amikor minden ismeretlennek és sötétnek tűnik, ráhagyatkozhatunk az ígéretre, miszerint Isten velünk van és ellát mindennel, amire szükségünk van.

Talán olyan helyzetben találod magad, ahol magányos vagy, miközben Isten csendes szavára hallgatva munkálkodsz a téged körülvevő hangzavarban. Úgy érzed, külön lettél választva, de nem azért, mert különleges vagy, hanem mert kirekesztett. Elhatároztad, hogy véghezviszed a feladatot, amit Istentől kaptál, de a körülötted lévők ezt nem értik, nem látják az értékét, nem értik meg a jelentőségét. Menj tovább!

A mai engedelmességed lehet az, ami az új generációknak megmutatja, milyen annak az Istennek a szeretete, aki annyira törődik az övéivel, hogy nemcsak második esélyt ad nekik, de elküldte értük egyetlen Fiát, hogy halála által megmeneküljünk és bocsánatot nyerjünk. Megéri.

Ez a poszt a szemelvényeket tartalmaz A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout of Should) című könyvből. Ezt a kedves, segítőszándékú és bátorító könyvet különböző online felületeken megvásárolhatod.

Crystal Stine a Szent sürgölődés: Sajátítsd el a dolgozz keményen, pihenj jól életstílust (Holy Hustle), A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout Should) és a Szent sürgölődés Tervező (Holy Hustle Planner) szerzője. Gyülekezetében, mint a kommunikációs és az online felületek vezetője szolgál, a közösségi médiát missziós területként látja, és Krisztusért próbál annyi embert elérni, amennyit csak tud. Felveheted vele a kapcsolatot online a crystalstine.me címen, YouVersion-ös olvasási terveken keresztül belenézhetsz írásaiba [magyar nyelvű olvasóterv is elérhető a fent említett címmel, a szerk.], illetve megtalálhatod őt az Instagramon is. Pennsylvániában él férjével és lányukkal.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/complete-obedience/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith