blogbejegyzés – Szeresd Nagyon Istent

Megkapni az erőt, amire szükséged van

november 16, 2018december 1, 2018Leave a comment

„De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” – Ézsaiás 40:31

Emlékszel Popeye-re? Ő egy mese hőse volt, aki egy Oliva Oyl nevű lányba volt szerelmes. Természetesen akadt a történetben egy rosszfiú is, Bluto. Bluto nagy volt, erős, gonosz, és mindig kereste az alkalmat, hogy elrabolja a lányt. Mivel Popeye kisebb volt és gyengébb, ezért egészen tehetetlen volt addig, amíg spenótot nem evett. A spenót erőt adott neki, hatalmas izmokat növesztett, illetve segített neki legyőzni ellenségeit és megmenteni szíve hölgyét.

Nem lenne jó, ha egyszerűen csak ennénk valamit, és azonnal megkapnánk mindazt az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy minden feladatunkat elvégezzük?! Jó lenne, de nem reális. Van azonban egy sokkal jobb módszerünk arra, hogy erőt nyerjünk; ehhez pedig még spenót sem kell.

Az erő, amire szükséged van

Mindannyiunknak szüksége van erőre. Fizikálisan elengedhetetlen ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van az izmainkra ahhoz, hogy sétáljunk, felemeljük a gyerekeinket, hogy el tudjuk végezni a fizikai munkánkat. Emellett mentális erőre is szükségünk van, hogy át tudjuk rágni magunkat a problémákon, hogy értelmes beszélgetéseket folytassunk, és hogy képesek legyünk másoknak is segíteni a problémáik megoldásában. Végül pedig szükségünk van szellemi erőre azért, mert a kétség folyton a szívünkbe férkőzik és Sátán folyamatos támadás alatt tartja Isten népét.

Az erő, ami hiányzik

Mindannyian elfáradunk, elcsüggedünk és időről-időre kimerülünk. Néha hamarabb, mint vártuk, máskor pedig tovább tart a fáradtság, mint azt gondoltuk volna. Az ok, ami miatt gyengeséget tapasztalunk, hogy megvannak a korlátaink. Akár fizikális, akár mentális, akár szellemi teherbírásról van szó, korlátokba ütközünk. És nem csak mi vagyunk gyengék, hanem a környezetünk is. Olyan erőre van szükségünk, ami sokkal erősebb, mint bármelyik ember.

Az erő, amit kaphatsz

Annyira aranyos, amikor a kisgyerekek megpróbálnak segíteni a szüleiknek cipelni a nehéz tárgyakat. Megfeszítik erejüket, miközben azt gondolják, hogy ők cipelik a súlyt, holott a szülő az, aki valójában a munkát végzi. A gyerek részt vesz, még kínlódik is, mindent latba vet, de igazából rengeteg segítség áll rendelkezésére.

A mai igevers arra mutat rá, hogy ha Istenre figyelünk, akkor erőnk megújul, de ez hogy működik a gyakorlatban?

Ahhoz, hogy megújulhasson az erőnk, meg kell tanulnunk várni az Úrra, hogy betöltse szükségeinket. Ez egy aktív várakozás, melynek során tovább tesszük azokat a dolgokat, melyekre el vagyunk hívva. Amikor tovább tesszük egyik lábunkat a másik elé, közben mégis várunk arra, hogy Isten cselekedjen, gyógyítson, megváltson, bölcsességet adjon és gondoskodjon rólunk. Ez az aktív várakozás hiten alapszik.

És akkor az erőnk megújul. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindent megad, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá, hanem azt, hogy megadja majd mindazt a kegyelmet, mely ahhoz kell, hogy megmaradjunk a reménységben.

Ismerd meg azt az Istent, akiről azt vallod, hogy szereted! És tanulj meg megnyugodni ebben a tudatban Istenre várva, hogy munkálkodjon az életedben és az életeden keresztül. És akkor majd képes leszel felülemelkedni a viharokon és békére lelni. Miért? Mert Isten benned való munkája az, ami a nyugalom és az öröm helyére juttat el téged.

Jézusra nézve,

Jen

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/receiving-the-strength-you-need/

Ő megnyugvást ad

november 14, 2018november 13, 2018Leave a comment

„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.” – Máté 11:28

Nem is olyan régen még ha valaki megkérdezte, hogy vagyok, általában azt válaszoltam, hogy rohanósan, de jól. Valamiért az volt bennem, hogy egyfajta erény, ha el vagyok havazva a teendőkkel. Ha bármi miatt volt egy szabad félórám a naptáramban, máris kész csődtömegnek éreztem magamat. Mégis egyre boldogtalanabb lettem, ahogy gyűltek a tennivalók. Megemelkedett a stressz-szintem, ami kihatott a lelki, fizikai és érzelmi életemre is.

A 21. század Amerikájában nem menő pihenni, mert sokszor összetévesztik a lustasággal. Viszont míg a lustaság a munka ellentéte, a pihenés által felfrissülünk, hogy aztán újult erővel folytathassuk a munkát. Isten is megpihent a teremtés hetedik napján, hogy megünnepelje a jól végzett munkát, és nekünk is ugyanezt parancsolja. Ha nem szánunk időt a pihenésre, könnyen kifáradunk, még ha jó és Isten szerint való dolgokkal foglalkozunk is.

Végtelen bölcsességében Jézus arra hívta hallgatóit, hogy menjenek Hozzá megnyugvásért. A legtöbben azért mentek oda Hozzá, hogy gyógyulást vagy bátorítást kapjanak. Nagy tanítóként, csodatevőként, talán még Messiásként is tekintettek Rá, és kapni akartak valamit Tőle. Csupa elvárás volt az életük, aminek a megelégítését Jézustól várták. Jézus mégis azokat szólította meg, akik nehéz terheket cipeltek, mert az aggódó embereket a tanítványaivá szerette volna tenni.

Kedves Barátnőm, a mi Urunk és Megváltónk felfrissülést és megtartást ígér. Egyszerűen csak arra hív, hogy kövessük. Azt akarja, hogy nem mint szorgos hangyaként, hanem bizalmas barátként lépjünk oda Hozzá. A legszebb az egészben az, hogy nem a legelőnyösebb arcunkat akarja látni.

A parancs egyszerű: jöjjetek.

Az ígéret hatalmas: Isten nyugalma.

Ha hagyjuk, hogy az elfoglaltságaink határozzák meg az életünket vagy eltávolítsanak Istentől, akkor soha nem fogjuk igazán megtapasztalni azt a békét és megnyugvást, amit csak Ő adhat. Elszalasztjuk azt az egyszerű közösséget, amit a Vele való nyugalom és a jelenlétében való tartózkodás jelenthetne.

Azért imádkozom, és azt a feladatot szeretném ma magunk elé tűzni, hogy gondolkozzunk el a Máté 11:28 Igeversen. És miközben Jézus szavain elmélkedünk, képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha hagynánk magunkat Krisztus karjában megnyugodni, és hagynánk, hogy Ő vezessen.

Gondolkozzunk el:

Hogyan engedtük, hogy a tennivalóink meghatározzák az Istennel való kapcsolatunkat, vagy eltávolítsanak Tőle?
Az életünk mely területén van szükségünk megpihenésre?

Cortney

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-will-give-us-rest/

Az Úr a te pajzsod

november 9, 2018november 9, 2018Leave a comment

„…tollai alatt védelmet találsz.” – Zsoltárok 91:4

Manapság már nem sok hasznát vesszük a pajzsoknak. Kivéve, ha esni kezd. Történt már meg veled, hogy elkapott az eső, és nem volt nálad esernyő? Ki voltál szolgáltatva az eső kényének-kedvének, nem igaz? Átitatott minden egyes ruhadarabot, amit viseltél, és víz csöpögött le a hajadról, végigfolyva az arcodon. Szükséged volt egy eső-pajzsra.

Amilyen kiszolgáltatottak vagyunk akkor, amikor felkészületlenül ér minket a vihar, ugyanolyan gyámoltalanok és védtelenek vagyunk a Sátánnal és a bűnnel szemben, ha nem találjuk meg a megfelelő védelmet. És még akkor is, amikor tudjuk, hogy oltalomra szorulunk, rossz helyen keressük azt.

Embereket keresünk, hogy végigvezessenek az életen.

Szabályokat keresünk, hogy megtartsanak minket és ne essünk el.

Akaraterőt keresünk, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek.

Bölcsességet keresünk, hogy meghiúsíthassuk a Sátán terveit.

Habár ezek egyáltalán nem rossz dolgok, mégsem tehetik ki az egyetlen vagy a fő védelmi vonalunkat. Ha ilyen módon számítunk rájuk, akkor csalódást fognak okozni, mi pedig valóban védtelenek leszünk.

A világ erősebb, mint a mi elhatározásaink, az ördög erősebb, mint az önuralmunk, a kísértések erősebbek, mint az akaratunk, a bűn pedig erősebb, mint a vallásos szabályaink.

Kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk hacsak nem találunk egy olyan pajzsot, mely elég nagy és hatalmas ahhoz, hogy ellenálljon mindennek, amivel szembe kell szállnunk.

Keresztényekként van egy ilyen pajzsunk. Az Ő neve Jehova-Roi, az Oltalmazó Isten. Ő egy olyan pajzs a számunkra, mely egész testünket lefedi, és minden oldalról megvéd bennünket.

Istenen nem lehet váratlanul rajtaütni, semmi sem lepi meg, semmi sem jár túl az eszén, és semmi sem tereli el a figyelmét arról, hogy őrizzen téged. Ő sosem fárad el és sosem kalandozik el a figyelme, ráadásul sosem megy szabadságra. Ő a Mindenható Isten, aki teremtette a mennyet és a földet, aki magára vette a büntetést a bűneid miatt, aki legyőzte a halált és aki minden nép fölött uralkodik. Ez a te pajzsod. Ő a te pajzsod. Azonban ahhoz, hogy a pajzs hatásos legyen, mindenképpen közel kell állnunk hozzá.

Tehát maradj a közelében, lásd meg, hogy mennyi mindenre képes és hidd el, hogy Ő érted van és meg fog óvni minden támadástól, vihartól és kétségtől, melyet életed során tapasztalsz.

Jézusra nézve,

Jen

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-lord-your-shield/

Isten mindent a javunkra munkál

november 7, 2018november 6, 2018Leave a comment

„Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott.” Róma 8:28

Szereted Istent? Elfogadtad már a meghívását a Vele való mentő kapcsolatba, kegyelemből hit által?

Akkor, keresztyén testvérem, tudnod kell valamit.

Igazán tudnod kell.

NEKED tudnod KELL, hogy ebben a pillanatban is Isten mindent a javadra tesz.

Jól hallottad.

Mindent.

Azt a munkahelyet.

Azokat az embereket.

Azt a helyet.

Azokat a körülményeket.

Mindent a te javadra és az Ő dicsőségére tesz az életedben, ebben a pillanatban is.

Ez egy olyan ígéret, amit valószínűleg már unásig hallottál. Talán te magad is hivatkoztál rá, amikor valakit bátorítani kellett. Van, akinek ott van bekeretezve a szobájában, és talán most is épp azt nézi.

Mégis valamilyen okból nehezen hisszük el magunkra értelmezve.

Mindent. A te javadra.

Kérlek, ne értsd félre. Pál, a római levél írója nem azt mondja ezzel, hogy a rossz dolgok jók lennének. És ez az Igevers sem ígéri azt, hogy az a munkahely, azok az emberek, az a hely, vagy akár azok a körülmények jobbra fordulnának (szövegkörnyezetért olvassuk el a Római levél teljes 8. fejezetét: Pál a jelen szenvedéseiről, gyengeségről, hiábavalóságról ír, és csak ezután szól majd a megpróbáltatásról, a nyomorúságról, az üldöztetésről, az éhségről, a mezítelenségről, a veszélyről és a kardról.)

Amiről viszont beszél Pál, az az, hogy Isten új életet ígér, megdicsőített életet, amelyet az evangélium reménységében kaphatunk meg Őbenne.

A Jézussal való találkozás mindent megváltoztat.

Megváltoztatja a nézőpontunkat, a fontossági sorrendünket, a jelen céljait…

Egykor oly kedves dolgok, menjetek,
E világ tisztel és vív értetek,
Amik nyereség voltatok nekem,
Krisztusért kárnak ítélem.
Élni Benned, Jézus, olyan jó,
Ennél nincs nagyobb áldás…
- Robin Mark

…ez pedig biztosítja azt a dicsőséget, ami majd láthatóvá lesz (Róma 8:18).

Azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak, ez azt jelenti, hogy semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Azt jelenti, hogy mi vagyunk a győztesek, sőt még annál is többek Az által, Aki szeretett minket (Róma 8:37-39). És ez sokkal több, mint amit bármi „jó” világi körülmény tudna biztosítani számunkra.

Ha a jelenlegi körülményeid között még nem látnád az Ő jóságának jeleit, gondolj arra, hogy Isten hatalmas tervei túlmutatnak mindazon, amit a szemünkkel látunk.

Ne hagyjuk ki ennek az Igeversnek a folytatását sem: „Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott. Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak.”

Kiválasztott minket, biztonságba helyezett örök időkre, hogy az Övéi legyünk. Megvált minket, hamuból életet támaszt, és folyamatosan azon munkálkodik, hogy a saját hasonlatosságára formáljon, mert sokkal jobban tudja, mi a legjobb számunkra, mint amit mi valaha képzelni is tudnánk.

Nem tudsz kimozdulni a holtpontról, és még mindig azt keresed, mi a jó?

„Végül minden jóra fordul. Ha még nem fordult jóra, akkor ez még nem a vége.” – Max Lucado

Tarts ki, Isten még munkálkodik, és semmi nem kerülheti el a figyelmét. Biztos, hogy győzni fog, és a dicsősége láthatóvá fog válni. Egy napon pedig, amikor Krisztus megjelenik, mi is olyanok leszünk, mint Ő.

Az Ő lábainál:

Whitney

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-works-everything-out-for-good/

Isten örökké tartó szavai

november 2, 2018november 1, 2018Leave a comment

„Elszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk szava örökké érvényes marad.” – Ézsaiás 40:8

Amikor először adtam át az életemet az Úrnak még fogalmam sem volt arról, hogy micsoda értéke van a Bibliának. Akkoriban csak párat ismertem a tízparancsolatból. Éppenséggel egy olyan gyülekezetbe jártam, amely a dicsőítést sokkal inkább előtérbe helyezte a bibliai tanításokkal szemben. Tehát, amennyire én tudtam, a Biblia nem volt más, csupán egy szabálykönyv.

Egészen addig, amíg Isten el nem kezdte felfedni magát előttem, nem ismertem az általa felkavart, olthatatlan szomjat és éhséget, hogy megismerhessem Őt. A gyülekezet többé már nem volt elég ahhoz, hogy oltsa a szomjam. A dicsőítés nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy elérjem Őt.

Ki ez a Mindenható Isten, aki tökéletesen ismer és feltétel nélkül szeret? Mi a terve az életemre? Van egyáltalán helyem ebben a világban? Miért olyan nehéz az élet? Miben változna meg az életem akkor, ha az Ő szerető kezei közé helyezném?

Amikor válaszokra volt szükségem a Szent Szellem Isten Igéjére, a Bibliára irányította a figyelmemet.

„Istentől származik az egész Írás, amely hatékonyan használható a tanításra. Alkalmas arra, hogy meggyőzően rávilágítson a bűneinkre, hogy helyreigazítson és helyreállítson bennünket, hogy engedelmességre neveljen, és megmutassa, hogyan éljünk Isten tetszése szerint. Mindez pedig azt a célt szolgálja, hogy az Isten embere tökéletes legyen: minden tekintetben felkészült és alkalmas mindenféle jó munkára.” – 2 Timóteus 3:16-17

A Biblia sokkal több egy szabálykönyvnél, egy önsegítő kézikönyvnél vagy egy Istenről és az ő népéről szóló tényekkel teli enciklopédiánál. A Biblia Isten élő, lélegző, mennyei kinyilatkoztatása önmagáról az emberek felé. 66 könyvében Isten beszámol az ő nagyszerű tervéről, melynek során Fián, Jézus Krisztuson keresztül megváltja az emberiséget.

Amit az Istennel folyatott szellemi utam elején még nem tudtam, az az, hogy Isten valódi megismeréséhez ismernem kell az Ő Igéjét. Megismerni Istent a Biblián keresztül választ ad legmélyebb szükségeinkre és az élet legbonyolultabb kérdéseire.

Ha a Biblia segítségével megismerjük Istent, a belé vetett hitünk megerősödik és elkezdünk ragaszkodni az ígéreteihez.
Ha a Biblia segítségével megismerjük Istent, az átformálja látásunkat mind a földi, mint pedig szellemi életünk tekintetében.
De mindenekfelett, ha a Biblia segítségével megismerjük Istent, akkor a szavak mögött meglátjuk Jézust, a testté lett Igét.

Mindig rácsodálkozok arra, hogy évszázadok múltán is, évről-évre a Biblia maradt minden idők legsikeresebb bestsellere. A Bibliát kb. 1500 év alatt írta meg több mint 40 különféle író isteni sugallatra. Ezek az emberek más korokból érkeztek, más volt a foglalkozásuk, a népcsoportjuk és a hátterük. Mégis, a Biblia örökké tart.

Nem számít az idő, a politikai változások, a szociális normák, a szellemi sokszínűség vagy a filozófiai elméletek… Isten szava megmarad. Isten szava pontosan az, ami Ő maga… mindig igaz, hibátlan, releváns, változhatatlan és rendíthetetlen. Egy olyan világban, amely állandóan változik, a hívőknek mindig lesz egy változhatatlan állandó az életükben: ez pedig Isten és az Ő szava.

„Mert amit Isten kimond, az a szó, élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.” – Zsidók 4:12

Azért olvassuk a Bibliát, hogy megértsük Isten szívét, hogy meghitt és egyedi módon találkozzunk vele, és hogy, elkerülhetetlenül egyre jobban hasonlítsunk hozzá.

Azért olvassuk a Bibliát, hogy általa megnyerjük Isten erejét. Isten Igéje egy fegyver, melyet arra használunk, hogy felülkerekedjünk a kísértés, a bűn és saját szenvedéseink felett ebben a bukott világban. Ez az az erő, amely megújítja elménket és helyreállítja szívünket Istenben. Ez az az erő, amely átformálja gondolatainkat, hozzáállásunkat és viselkedésünket.

Azért olvassuk a Bibliát, mert ez a mi fényünk ebben a sötét és összetört világban. Ez mutat utat Istenhez és az Ő akaratához akkor, amikor nem vesz minket körül más, csak káosz és üresség. Isten Igéje láthatóvá teszi az ösvényt, melyen járnunk kell és pontosan vezeti minden döntésünket és választásunkat. A legbiztosabb módja annak, hogy megtaláljuk Istent az életnek nevezett zűrzavarban az, ha kinyitjuk a Bibliánkat.

Isten teremtett minket önmagáért. Azonban ahhoz, hogy megismerjük, ismernünk kell az Ő Igéjét is. Bizalmas kapcsolatba kerülni Istennel megéri a befektetett időt, energiát és áldozatot, ami azzal jár, hogy olvassuk és tanulmányozzuk az Ő beszédét.

Isten Igéje sosem hagy cserben minket, mert Isten maga nem hagy minket cserben.

Isten szava örökké megáll, mivel Isten maga örökké megáll.

Hogyan imádkozhatunk érted, miközben Isten útmutatását és bölcsességét keresed az Ő Igéjében?

Kegyelem nektek és békesség,

Terria

Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gods-enduring-word/

Isten hordoz

október 31, 2018október 30, 2018Leave a comment

„Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
akkor majd ő egyengeti utadat,
és vezeti lépteidet!“

Példabeszédek 3:6

Amikor legutóbb Európába utaztam, olyan mértékű kultúrsokkot és honvágyat éltem át, amire soha nem is számítottam, és olyan icipicinek és elveszettnek éreztem magamat, hogy megígértem magamnak, hogy soha többé nem megyek vissza oda dolgozni. (Azért nem zártam ki egy luxusnyaralás lehetőségét, barátságos idegenvezetővel és drága szállodával. Hátha, majd egy szép napon.) Ez nagyjából 20 éve történt. Két hete megszegtem a fogadalmamat.

Amikor meghallottam, hogy a Szeresd Nagyon Istent (amerikai) csapata a német nők közé készül szolgálati útra, az volt a legnagyobb aggodalmam, hogy a férjem és a lányaim hogy fognak boldogulni nélkülem. De ahogy közeledett az utazás időpontja, eszembe jutott a múltbeli rettenetes élményem, és már inkább amiatt aggódtam, hogy én mit fogok kezdeni a családom nélkül.

2000 januárjában, amikor még csak 18 éves voltam, Milánóban éltem, ahová anyukámmal költöztünk, hogy hátha sikerül fellendíteni a modellkarrieremet. Addig Amerikában, Dallasban (Texas államban) dolgoztam, és az volt az álmom, hogy ezentúl Milánó, Párizs és New York kifutóin fogok megjelenni. Kívülről nagyon izgalmasnak tűnt, valójában azonban életem egyik legnyomasztóbb időszakát éltem meg. A zord észak-olasz téli hideg könnyedén bekúszott a kabátnak nevezett kis lenge ruhadarabom alá. Ugyan az ügynökségemtől kaptam egy mobiltelefont, de senki nem tudta átállítani angol nyelvre. Akárhány üzenetet is hagytam, egyikre sem érkezett válasz. Minden pincér azt kérdezgette, hogy buborékos vagy mentes vizet kérek, nekem viszont minden vágyam egy repülőjegy lett volna haza.

Napjaim nagy része azzal telt, hogy néztem a végeláthatatlan nevű utcatáblákat, számtalanszor álltam az albérletünk udvarán a hajnali órákban, frissen mosott, törölközőbe csavart hajjal, hogy néhány mondatot válthassak a barátommal, aki Texasban volt. Soha nem volt képes megérteni az időeltolódást. A Dolce Gabbana cégnél a főnökeim pedig csak azt hajtogatták a foguk között sziszegve, hogy „Mosolyogj, Amanda!” Nem tágított mellőlem a szenvedés, miután sikerült azt egyszer vidámságnak feltüntetnem.

Aztán egy újabb hosszú nap után, melynek végén nagy tányér gőzölgő tésztával próbáltam vigasztalódni, ahogy hazaértem az albérletünkbe, anya épp telefonált. Valami történt otthon a testvéremmel, és súlyos volt a helyzet. Meg sem tudtuk várni a divathetet, ami már csak néhány héttel később lett volna, azonnal haza kellett utaznunk Texasba. A milánói kínjaim nem is voltak hasonlíthatók ahhoz a szomorúsághoz, ami otthon várt.

Ahogy a testvérem lábadozott, vele együtt gyógyultam én is. Túl sok volt mindez. Eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok ilyen messzire menni az álmaim hajszolása érdekében. Csődtömegnek éreztem magam. Persze miután férjhez mentem és anya lettem, és megismertem Krisztust sok-sok évvel később, rájöttem, hogy nem is azt az utat szánta nekem Isten.

Amikor még csak ismerkedtem Istennel, a Példabeszédek 3:5-6 versei óriási változást jelentettek.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Amikor a magam útját jártam, csak szomorúságot találtam. Ebben már volt tapasztalatom. Viszont amikor elkezdtem Istenben bízni és teljes szívből Őt szeretni, ezerszer is megmutatta, hogy az Ő útjai a lehető legjobbak.

Már hét éve bíztam magamat az Úrra, amikor történetírói munkát ajánlottak a Szeresd Nagyon Istent csapatában. Könnyű szívvel fogadtam el. Isten hihetetlen módon munkálkodik ezen a szolgálaton keresztül, és ideje volt, hogy valaki írásba is foglalja mindazt, amit Ő végzett, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek a történetek, nehogy elszalasszuk azokat az alkalmakat, amikor Isten dicsőíthetnénk együtt. Még csak alig egy éve dolgoztam az SZNI-nek, megtudtam, hogy Németországba kell utaznom történeteket írni. Meglepő módon újra könnyen rábólintottunk a családommal együtt.

Ahogy közeledett az utazás időpontja, megrémültem. Mi van, ha odaérek, és nem tudom elolvasni a kiírásokat, ha egész nap csak enni akarok és magamba roskadok, mialatt ezek a drága nők az én munkámra lennének utalva? Mi van, ha a milánói élményemhez hasonlóan újra leblokkolok, és minden csodás eseményről lecsúszom? Mi van, ha cserbenhagyok mindenkit? Mi van, ha megint csődöt mondok? De a férjem és a családom napról napra bátorítottak, Isten pedig utat készített. Így tehát nem tehettem mást, átengedtem az irányítást Istennek, és elindultam. Isten pedig végig hordozott.

Első sorból élvezhettem, milyen drága pillanatokat élnek át együtt ezek az Istennek szolgáló nők. Hogyan ölelik át egymást, hogyan tanulnak egyre többet és többet az Úrról, és ahogy csak kapkodtam a fejem sokféle nyelv között, Isten dicsőségére, megváltoztam. Már nem kellett bogarásznom az utcaneveket, mert ott voltak a barátaim, akik eligazítottak. Nem blokkoltam le és nem görnyedtem össze a félelemtől, mert végig elborított a szeretet. Hasznos voltam, még élveztem is, és kiteljesedtem. Úgy éreztem, újra a helyemen vagyok.

A nélkülem töltött öt nap a férjem és a lányok számára is diadalmas volt. Nagyszerűen boldogultak. Az pedig, hogy óceánokon át utaztam Krisztusért, és mégsem omlottam össze, az pedig az én diadalmam volt.

Amikor az enyém volt a döntés lehetősége, az örvény lefelé húzó erejével haladtam a mélybe és végül gödörbe estem. Mégis, Isten várt rám. Most viszont Rá hagyom a döntést, Ő pedig egyenes ösvényen vezet az ígéreteivel. Hordoz engem. Nagyon örülök, hogy megszegtem a magamnak tett fogadalmamat, és helyette Isten ígéreteit követtem egészen Németországig. Imádkozom azért, hogy te is engedd, hogy Isten vezessen, mert az Alkotó útja sokkal jobb, mint amit ki tudnánk erőszakolni magunknak.

Legyen Övé a dicsőség!

Amanda

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszerre nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-carries-me/

Veletek vagyok a világ végezetéig

október 26, 2018október 25, 2018Leave a comment

„Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” – Máté 28:20

Érezted már úgy, hogy Isten egy lehetetlen helyzetbe helyezett? Vagy talán úgy érzed, hogy olyasmit kér tőled, ami bőven meghaladja a képességeidet? Valószínűleg pont így éreztek a tanítványok is, amikor Jézus ezt a parancsot adta nekik: „Menjetek a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon!”

Minden embert az egész világon. Mégis hogyan?

El tudom képzelni, mennyi félelem, kétség és hitetlenség töltötte el őket. Ismerték Jézust. Tudták, hogy ő Isten, és hogy az akarata tökéletes. De… minden embert? Az egész világon?

Emlékszek az első alkalomra, amikor Caracasból az Amazonas vidékére utaztam. Több mint 15 órán keresztül buszoztunk. 6-7 óra elteltével nem láttam mást, csak a tájat. És még több tájat. Aztán átkeltünk egy folyón. Aztán megint táj jött. És átkeltünk még egy folyón. Aztán még több táj, majd az Orinoco-folyó. Aztán átkeltünk az Orinoco-folyón is, végül másfél órányi tájnézegetést követően megérkeztünk Puerto Ayacuchóba.

Forgott velem a világ. Uram, mégis hová hoztál engem?! Ifjú házasok voltunk, és a férjem izgatottam vitt el a szülőfalujába. Akkor már tudtam, hogy Isten arra hív, szolgáljam őt az esőerdőben, így készültem ugyan az útra, mégis annyira fáradt és túlterhelt voltam, hogy nem akartam mást, csak elszaladni. Az Apostolok cselekedetei 1:8-ban arra olvasunk felhívást, hogy tanúk legyünk – egészen a föld végső határáig.

Nahát, én aztán a föld végső határán éreztem magam!

Jézus pontosan tudta, hogy mire gondolnak a tanítványok. Tudta, hogy össze vannak zavarodva, és hogy rémültek. Tisztában volt azzal is, hogy a feladat hatalmas volt és nehéz; sokkal nagyobb, mint a tanítványok.

Jézus mégis ezt parancsolta nekik:

Menjetek a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon,

Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében!

Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!

Majd ezt az ígéretet tette:

Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”

„Nem a saját erőnk visz minket. Annak a felhatalmazásával megyünk, aki megteremtette és megváltotta a világot.” – John Piper

Talán Isten arra kér most téged, hogy tedd meg a lehetetlent. Arra kér, hogy tégy valamit az Ő dicsőségére, hogy kiterjeszd a kegyelmet és megbocsáss valakinek, aki megbántott. Talán arra kér, hogy mondj le valamiről, amit szeretsz; hogy engedd el azt a barátságot, hogy tárcsázd azt a bizonyos számot. Talán arra kér, hogy többet adj. Többet az idődből. A pénzedből. A kényelmedből.

Bármire is kér Isten, ugyanaz az ígéret vonatkozik rád, mint amit akkor adott a tanítványoknak, amikor megparancsolta nekik a világba való kimenetelt:

Veled leszek. Mindig.

Az Ő hatalma az, amely küld bennünket, vezet bennünket és erőt ad nekünk.

Az erő Krisztusban van.

Amikor a feladat lehetetlennek tűnik, ne arra gondolj, amit te nem tudsz megtenni! Nézz fel Jézusra! Vedd el az erőt, ami Benne van elrejtve a számodra! Ne feledd, hogy Ő mindig veled van, és nincs olyan dolog a világon, amit az Ő segítségével ne tudnál megtenni!

Jézus egy teljesítendő küldetéssel látta el a tanítványokat, de nem egyedül küldte el őket. Az Ő folyamatos jelenlétének ígérete több, mint elégnek bizonyult abban, hogy megerősítse és vezesse a tanítványokat, akik engedelmeskedtek Jézusnak és elindultak minden embert tanítvánnyá tenni.

Veletek vagyok. Mindig. Amíg ez a korszak véget nem ér.

Engedd, hogy Jézus drága hangja a füledbe súgja ezt a gyönyörű ígéretet a mai napon! Engedd, hogy az Ő jelenléte adjon neked erőt elvégezni azt a feladatot, melynek elvégzésére Ő kért meg.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/i-am-with-you-to-the-very-end/

Ő vigyáz rád

október 24, 2018október 23, 2018Leave a comment

“Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” – Zsoltárok 1:6

Számomra az első zsoltár az evangélium lényegének egyszerű, tömör összefoglalása. Arra ösztönöz, hogy kövessük Krisztust, és hogy igazságban járjunk. Mivel vizuális típus vagyok, ez az Igevers több képet is felvillant bennem.

Néha úgy képzelem, hogy egy ösvényen járva útelágazáshoz érek, és választanom kell, merre haladjak tovább.
Néha van turistajelzés, ami viszont nem biztos, hogy könnyen olvasható.
Néha távolra ellátunk, máskor viszont akadályozottak a látási viszonyok.
Vannak gyönyörű, békés útszakaszok, de benőtt, veszélyes ösvények is.
Ismerős utak, és ismeretlenek.

Ilyen az élet, nem igaz? Isten látja és ismeri utunk minden apró részletét, azt is, amit itt töltünk, és azt is, amit majd Vele, még ha ezek a részletek nem is egyértelműek számunkra.

Figyel bennünket, és velünk van. “Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105.

Nem fogunk tudni tökéletesen járni az igazság ösvényén. Képtelenek vagyunk igazak lenni, de Jézuson keresztül bőséges a kegyelem. A kérdés pedig az, hogy Isten tetszésére tesszük, amit teszünk, vagy a világ dicséretére vágyunk? Ha Istenére, annak örök értéke van, de a világ és annak gonoszsága végül el fognak pusztulni.

A jó hír az, hogy bár menthetetlenül el fogunk tévelyedni, soha nincs késő visszafordulni, másik utat választani, vagy tanácsot kérni. Isten szereti a bűnbánó szívet, és kész visszafogadni a tévelygő lelket.

Minden azon múlik, mit válaszolunk Krisztusnak. Első lépésként kérjük meg Őt, hogy legyen személyes Megváltónk, a következő lépés pedig, hogy igyekezzünk Isten akaratában járni, és a lelki érettségben növekedni.

Robert Frost amerikai költő így írt erről:

“Két út vitt át a fák sűrüjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben áll csupán.”
(Hárs Ernő fordítása)

Kegyelem és békesség veletek!

Sara

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-watches-over-you/

Szeresd a szeretetre nem méltókat… hívás cselekvésre

október 5, 2018október 4, 2018Leave a comment

Üres tekintete abban a pillanatban megragadta a figyelmemet, ahogy felléptem az iskolabuszra.

Ahogy utaztunk az osztálykirándulás helyszínére, úgy tűnhetett, hogy nem illek a nevetgélő, energiával teli harmadikosok közé. De valójában ez a kilencéves fiú lógott ki kortársai közül 19 évesnek is beillő bölcsességével, életkörülményeinek köszönhetően.

Egyetlen épelméjű kísérő sem jelentkezne önként, hogy elvállalja ezt az egyet.

Izgő-mozgó volt és akadékoskodó és lázadó. Lankadatlanul kereste a figyelmet. Ez volt az egyetlen módja, amit ismert, hogy szeretet kérjen.

Amikor a csoport az egyik irányba ment, ő a másikba.

Amikor a tanár csendet kért, ő fokozta az indulatokat.

Amikor az osztály próbált továbbmenni, az ő ellenszegülése késleltette a folyamatot minden alkalommal.

De valamiért nem tudtam levenni róla a szemem. Amikor senki sem figyelt, épp annyi ideig hagyta abba a védekezést ahhoz, hogy megpillantsam a csendes vágyakozást a szemében.

A vágyakozást, hogy valaki mentse meg. Valaki lássa őt, ismerje, és szeresse és fogadja el legalábbis.

Ne kezdeményezz szemkontaktust. Ha megteszed, egyre bonyolultabb lesz.

De Isten Szelleme – ahogy oly gyakran gyengéden megteszi – nem engedné, hogy másfelé nézzek. Jézus nem nézne másfelé.

Lehajoltam hozzá, belenéztem azokba az elveszett szemekbe, és gyengéden a fülébe súgtam: „Hé, nagyon örülnék, ha ma veled lóghatnék.”

Bizonytalan volt.

Hajlandó volt valaha valaki, hogy azt kérje tőle, hogy a világába engedje?

De lépésről lépésre a kedvesség megmutatkozott.

Jött a nevetés.

Sikerült elnyerni a bizalmát.

És a keménység és sértettség szavai végül kezdtek kicsordulni egy olyan fiúból, aki életének 9 évében többet megtapasztalt, mint én a 44 évem alatt.

Nem volt kényelmes.

Nem volt könnyű.

Nem volt népszerű.

De éppen ott voltam, ahol Isten akarta, hogy legyek…

„Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes, türelme hosszan tart, szeretete hatalmas! Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez!” – Zsoltárok 145:8-9

Mire a busszal hazaérkeztünk, személyes zónája összehúzódott és nem tétovázott, hogy bepréselje magát a szűk ülésbe a lányom és közém.

Amikor megkérdezte, hogy mit szándékozunk a hétvégén csinálni, mondtam neki, hogy a családunk megy a templomba.

„A nagymamám néha elvisz a templomba.” hozta fel a témát, s a szemei jobban ragyogtak, mint azelőtt.

És éppen akkor és ott, Isten azt tette, amihez a legjobban ért – megnyitja az ajtókat azokkal az emberekkel és azokon a helyeken, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Jézusról beszélgettünk és az emberek iránt tanúsított szeretetéről…

Ő, aki megmenti a fuldoklókat.

Ő, aki látja és megszánja a lázadókat.

Ő, aki kiterjeszti kegyelmét még a legaljasabb vétkezőre is.

Ő, aki ismer minket, megbocsát nekünk, és az Ő hatalmas kegyelme miatt szeret és elfogad minket akárhogy.

És hirtelen ott a harmadik osztályosok eme kuncogó és energikus világának kellős közepén lehajtotta a fejét és alázatosan suttogta: „hiszek…”

Három nap egy hal gyomrában nem alakította át teljesen Jónás szívét, de volt másik három nap, ami megváltoztatott mindent…

Jónás elfutott az ellenségei elől, de Jézus az övéi elé futott.

Jónás saját magát próbálta megtartani, de Jézus feláldozta magát.

Jézus halálán, temetésén és feltámadásán keresztül megjelent az Ő kegyelme, és elhozta a megváltást. (Titus 2:11) Halleluja, micsoda Megváltó!

Most rajtunk a sor. Isten erejével a hátunk mögött, menjünk és szeressük a szeretetre nem méltókat…

Az Ő lábainál,

Whitney

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-the-loveless-a-call-to-action/

Fordította: Herczeg Nóra

Irgalomba takarva

október 3, 2018október 3, 2018Leave a comment

Barátaim, meg kell vallanom, sokszor megítéltettem a Jónás-tanulmány elmúlt négy hete során. Jónás tõrténetének olvasása tükröt tartott a szívemben élő elkényeztetett kölyöknek.

Nyafogok amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném.
Azon töprengek, Isten miért nem teszi azt, amit én akarok.
Azt kívánom, bárcsak a dolgok másképp lennének.
Túl sok időt töltök azzal, hogy a csalódásaim miatt duzzogok.
Gyakran eltorzult a látásmódom és szükségem van rá, hogy felébresszenek.

Isten mindig annyira türelmes az Ő gyermekeivel. Folyamatosan utánanyúlt tékozló prófétájának, hogy önző szívének tükröt tartva segítse őt. Isten soha nem mondott le Jónásról.

Isten annyira szeret minket, hogy újra meg újra kiterjeszti ránk kegyelmét. Betakar irgalmával és arra hív, hogy önmagunkat átadva és bűneinket megvallva békére leljünk.

Ahogy Jónással, Isten velünk is azt akarja megláttatni, hogy Számára sokkal fontosabb a jellemünk csiszolása, minthogy a kényelmünket kiszolgálja.

Isten megmutatja irántunk való kegyelmét – nem az érdemeink alapján – hanem azért, mert Ő hűséges, hogy az Ő ígéreteit megtartsa. Késedelmes a haragra és a mi hűtlen szíveinknek sosem válaszol másként, mint az Ő állhatatos szeretetének megerősítésével. Lehet, hogy megengedi a kényelmetlenséget, de mindig azért, hogy visszavonjon bennünket az Ő védelmének a hatósugarába.

Mielőtt búcsút intenénk Jónásnak, komolyan bele kell tekintsünk Isten Szavának tükrébe, hogy meglássuk, hol hiányzik belőlünk Isten könyörületes szíve.

Könnyen megsértődünk?
Feladjuk azokat, akiket nehéz szeretni?
Elszigetelődtünk a közösségtől, mert csalódtunk emberekben?
Abbahagytuk a bántó barátok látogatását, hogy inkább csak a partvonalon ücsörögjünk?
Nyafogós vagy dicsőítő ma a szívünk?

Isten azt akarta, hogy Jónás megszánja a Niniveieket – mert Ő az egész világot szereti. Minden egyes embert szeret, aki csak ezen a földön jár és lélegzik.

Ne értsük félre Jónás üzenetét. Isten nem aképpen bánik velünk, amit a bűneink szerint érdemelnénk. Minden reggel Isten megújult kegyelmében részesülünk, ahogy a Nap felkel az üdvözlésünkre.

Mint olyan embereknek, akik Isten kegyelmének megajándékozottjai, az a dolgunk, hogy az Ő ügyét támogassuk azáltal, hogy megjelenünk egy felmosóronggyal, hogy feltakarítsuk a rumlit és ételt vigyünk az összetört helyekre. Azért vagyunk, hogy a szeretetlenek felé forduljunk és változást hozzunk.

Álljunk ellene a kísértésnek, hogy ne tétlenül és duzzogva üljünk a partvonalon.

Kérd Istent, hogy adjon új nézőpontot arra, hogyan takarhatnál be egy nehéz embert az Ő irgalmával.

Ma újra kezdhetjük. Megjelenhetünk még akkor is, ha nem kényelmes. Szolgálhatunk kemény helyeken. Szólhatjuk az élet szavát azoknak, akiknek kétségbeesetten szükségük van Istenre.

Az irgalom küldetésében járunk.

A hitet megtartva,

Lyli

Lyli Dunbar szeret az autóban karaokezni a férjével, elményülni a Biblia tanulmányozásában a lányokkal és egyszerre 12 könyvet olvasni. Író, előadó és mentor, legfőbb szenvedélye megismerni és megismertetni Jézust. Ha tűzveszélyes hithez keresel üzemanyagot, csatlakozz hozzá a lylidunbar.com oldalon. Kapcsolatba léphetsz még Lylivel a Facebookon, Instagramon, Twitteren, YouTube és Pinterest csatornákon is.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/compassion-covers/

Fordította: Barabás Mónika