A hit meghatározása

Mióta a négyéves unokánk velünk él, a napjaim jó részét azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mik azok a szavak, amiket ő is megért. Időnként csak akkor jövök rá, hogy a kisember nem is tudja, mit jelent a „tisztelni” szó, amikor már a felénél járok a magyarázatban, hogy miért is fontos, hogy tiszteljük az időseinket. Ilyenkor hátrébblépek és megpróbálom lebontani a témát olyan apróbb részekre, amiket ő is megért.

Azok számára, akiknek közülünk nehézséget okoz a terminológia, a Zsidókhoz írt levél szerzője segítséget nyújt. A 11. fejezet első verseiben jól érthetően elmagyaráz egy fogalmat, ami mindenki számára fontos, aki Istent követi. Mivel Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy közel kerüljünk hozzá, ezért pontosan elmondja, mivel lehetünk a tetszésére. Isten megjutalmazza azokat, akik hisznek a létezésében és buzgón keresik őt.

Barátom, a hit kulcsfontosságú ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez. Az eredeti görög szó, amit a Zsidók 11:1 használ a pistis, ami azt jelenti: hinni, bízni, rá támaszkodni, bizalmat helyezni belé, biztosnak lenni benne. Ahhoz, hogy hittel éljünk, teljes meggyőződés kell és az, hogy kitartsunk amellett, amit igaznak vélünk.

A hit definíciója egyszerű, de hitben élni már korántsem. Amikor úgy tűnik, hogy körülöttem minden darabjaira hullik, bevallom, sokszor adom át magam aggodalmas gondolatoknak és ilyenkor az alvás is nehezen megy. Csak fekszem az ágyban éjszaka és próbálom emlékeztetni magam, hogy a „VAGYOK” az egyetlen, akire szükségem van. Ő teremtette Szavával a világot szép rendben és Ő az, aki uralja azokat a dolgokat is, amik aggasztanak engem.

Megkerestem a „hit” szót a konkordanciában, és azonnal meggyőzött amikor ezt olvastam: „szilárd és örömteli meggyőződés vagy hitvallás abban, hogy Jézus a Messiás, akin keresztül örök megváltást nyerünk Isten országában. Mint hívő nő, erősen kapaszkodom abba, hogy Megváltóm képes csodákat tenni, betegeket gyógyítani és lelkeket megmenteni. Nemcsak a Bibliám lapjain tesz természetfeletti dolgokat, hanem az otthonomban is.

Ahelyett, hogy a problémáimat ismételgetném, meg akarok nyugodni az Ő gondoskodásában és Őt tisztelve szeretnék élni. Olyan hitet akarok Krisztusban, amely szilárd és örömteljes.

Az egyik kedvenc Biblia tanítóm, Dr. Tony Evans, egyszer ezzel a csodálatos meghatározással segített újragondolni azt, ahogy a Zsidók 11. fejezetét olvasom.

„A hit úgy cselekszik, mintha minden egyszerű lenne, akkor is, ha nem az,
csak azért, mert Isten egyszerűen így mondta.”

Ahhoz, hogy hitben éljünk félre kell tennünk a már megszokott látásunkat annak érdekében, hogy megmaradjunk a reménységben. Nagy dolgok várnak ránk, amiket halandó szemeink még nem is látnak. Mondjuk ki, hogy hűséges az Isten és tekintetünk szegezzük egyenesen Őrá!

/Lyli Dunbar/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-defined/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A kegyelem fog uralkodni

Az egyik legkedvesebb barátom igazi szabálykövető. Szereti a szabályokat, a korlátokat és a listákat, mert ezek segítségével tudja, hogy pontosan mit kell tennie. Én ellenben, nos, mondjuk azt, hogy sosem voltam igazán jóban a szabályokkal. A személyiségem inkább azt diktálja, hogy a szívemet kövessem a törvények helyett és általában kicsavarom a törvény betűit. Miközben cseperedtem, bármilyen keményen próbálkoztam is, mindig azt éreztem, hogy sosem érhetek fel a szabályokig, azok csak azért vannak, hogy elkapjanak engem minden alkalommal, amikor akár csak egy kicsit is áthágom őket. 

Szánj rá egy pillanatot és képzeld el, hogy érezhették magukat a szabálykövetők és a szabályszegők, amikor az Ószövetségben Isten népe megkapta a törvényt. Vajon hányan azonosultak volna velem, és hányan a szabálykövető barátommal? Vajon kik ugrottak volna rá a lehetőségre, hogy mérlegre tegyék az életüket és kik reszkettek volna a félelemtől, tudva, hogy sosem ütik meg az elvárt szintet?

Igazság szerint, mindkettőnknek igaza van a törvénnyel kapcsolatban. A szabálykövető barátom helyesen gondolja, hogy a törvény, különösen Isten törvénye szent és a mi javunkat, örök boldogulásunkat szolgálja. És mégis, nekem is igazam van, amikor letaglóz a valóság, hogy sosem fogom tudni betartani a törvény minden betűjét – akármilyen keményen próbáljam is. A Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elmondja, hogy a törvénynek, habár erős és jó, nincs ereje megmenteni minket. Szükségünk van valamire vagy valakire, aki hatalmasabb, mint a törvény.

Ez idáig a Zsidókhoz írt levélből megtudtuk, hogy Jézus, a mi Főpapunk az, aki hatalmasabb, mint a törvény. Hatalmasabb az angyaloknál (Zsidók 1), hatalmasabb Mózesnél (Zsidók 3) és hatalmasabb Józsuénál és Áronnál is (Zsidók 4). A levél eredeti olvasói számára az író rámutat, hogy Jézus hatalmasabb mindennél, amit tiszteltek, ami kedves volt a számukra. A 10. fejezetben az író a tudomásukra akarja hozni, hogy a törvény – amihez mérték az életüket – nem tudja megmenteni őket!

De Jézus igen!

Jézus hatalmasabb, mint a törvény.  

A törvény erős, de a Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elárulja, hogy az csak halvány árnyéka mindannak a jónak, ami ránk vár. Ereje van rámutatni arra, milyen lenne a világ, ha jósággal, renddel lenne tele. Védi az özvegyeket, az árvákat és a jövevényeket. Azért alkották, hogy igazságot és boldogulást biztosítson mindenki számára. Mégis, nézz körül! Ezt látod abban a világban, amiben élsz? Egyáltalán nem! A törvény csak bepillantást nyújt, de egyedül Krisztusban van megváltás és üdvösség az emberiség számára.

A Róma 5-ben ez áll: „Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.

Szeretem azt, ahogy a Róma 5 azt mondja „a kegyelem uralomra jusson”. Jézus igazságáért és a kereszten bemutatott áldozatáért, egy nap olyan világban élünk majd, ahol a törvény csak halvány árnyéka lesz a valóságnak. Mert Jézus hatalmasabb mindeneknél, egy nap majd a kegyelem fog uralkodni.

A Jelenések 21 azt mondja, hogy ez a kegyelem olyan lesz, mint egy könnyek és bánat nélküli világ. Nem lesz benne rombolás, sem a halál üressége. Igazság, jóság és kedvesség – ezek lesznek a megszokott dolgok, nem lesz több bűn vagy szenvedés.

A mai igerész végén ez áll:

„Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is: „Ilyen Szövetséget fogok kötni velük azok után a napok után, — mondja az Örökkévaló —: törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” Azután pedig ezt mondja: „Többé nem fogok visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” Ha pedig Isten végérvényesen megbocsátotta a bűnöket, akkor többé nincs szükség újabb bűnért való áldozatra!”Zsidók 10:15-18

Ezért ma, drága testvérem, akár bátorítónak, akár lelombozónak találod is a törvényt, emlékezz, hogy nem ez a mi megváltó kegyelmünk. Csak Jézus Krisztus kegyelme tud megmenteni minket a vétkeinkből. Egyedül Ő tud szentté tenni minket. Nézz rá, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, Ő megmutatja, hogyan élj addig, amíg visszatér és kegyelemmel uralkodik mindenek felett.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/grace-will-reign/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A bűntudat elengedése

„Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való. Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk. A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.” – Zsidókhoz 9:11-14

Annyira szeretem, hogy Istennek mindig van egy jobb terve. A Biblián keresztül számtalanszor találkozunk olyan esettel, hogy akkor, amikor a helyzet kilátástalannak tűnt, Isten átragyogott rajta. Valahogy, valamiképp.

A régi dolgok nem feltétlenül elhanyagolhatóak. Ebben az esetben azonban a régi áldozati rendszer csak ideiglenes dolog volt, egy tökéletlen árnyék, ami Jézusra mutatott előre. Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogyan volt régen. Még a mai életünkben is az új megközelítések legtöbbször lehetőséget rejtenek magukban arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat – ha nem felejtjük el a régi módszert. A régi és az új együtt dolgozik.

Az Ószövetség nem törölte el a bűnt, csak elfedte azt.

Jézus Krisztus önkéntes „leteszem az életem” véráldozata volt az, mely mindent megváltoztatott.

Jézus nemcsak külsőleg volt tiszta, de belsőleg is hibátlan volt, ez tette Őt a tökéletes Pappá és a végső, teljes, és befejezett áldozattá, ami elhozta az Újszövetséget. Ez volt Isten terve a kezdetektől fogva.

Az Újszövetség jobb, mint a régi volt, mert ebben már nincs korlátozva a kapcsolatunk Istennel. Bármikor elérhetjük Őt. Már nem csak ideiglenes megoldás van, hanem megvan a végső megoldás is a bűnre.

De van itt még más is…

Jézus vére nemcsak a lelkiismeretünket tisztítja meg, de lehetőséget ad arra is, hogy az élő Istent szolgáljuk!

Gondolkozz el ezen a két dolgon egy pillanatra!

Jézus vére az, ami el tudja érni és meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket. Másik emberé vagy állaté erre képtelen lenne.

Ha kicsit is hasonlítasz hozzám, akkor megérted, hogy a bűntudat milyen bénító tud lenni. Megakaszt minket. A bűntudat valahogy mindig bekúszik és folyamatosan kopogtat az ajtómon, különösen ebben a világjárványban, aminek most a részesei vagyunk.

Egyedülálló anyaként két gyerek mellett az otthonról történő munkavégzés és az, hogy a gyermekeket itthon tanítom, így a dolgaim sokszor az éjszakába nyúlnak, nagyon leterhelő. Finoman fogalmazva megerőltető. Olyan, mintha úgy mennék ágyba, hogy olyan tükörbe nézek, ami csak a hibáimat mutatja és a napi a teljesítményemet boncolgatja. Elbukok. Mindannyian elbukunk. Egyikünk sem tudja szeretni Istent lénye minden porcikájával, vagy akár azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig erre kaptunk utasítást.

Bűntudatom van, amiért elhiszem azt a hazugságot, hogy ha eleget teszek Istenért, akkor Ő majd megbocsát nekem és elégedettebb lesz velem. Gondolatainkat minden nap meg kell vizsgálnunk és meg kell újítanunk, hogy ne essünk az egónk által felállított csapdába. Az egyedüli válasz Krisztus vére. Ha utolér téged az ítélet, hova fordulsz? A Zsidók 9:14 megadja erre a választ: Krisztus véréhez kell folyamodni.

A megváltásunk és a megbocsátás Jézus vérében van. Isten kegyelme és Jézus Krisztus vére által nyertünk megbocsátást! Ezért vagyunk szabadok arra, hogy Őt szolgáljuk!

Ha kedvességgel, szeretettel, könyörülettel, nagylelkűséggel, megbocsátással és bátorítással fordulunk mások felé, az naponkénti kézzel fogható jele annak, hogy minden időben az Urat szolgáljuk. Krisztus vére nem csupán azért folyt ki, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket, hanem lehetőséget adott arra, hogy Neki szolgáljunk. A terhelt lelkiismerettel való szolgálat azonban csak kárba veszett munka.

Imádkozom azért, hogy te és én is pontosan abban higgyünk, amint Isten mond magáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a Fiáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a bűn problémájának megoldásáról. Bízzunk és szolgáljunk Jézusnak tiszta lelkiismerettel, teljes szívünkből!

Milyen megtiszteltetés az, hogy Krisztus társai lehetünk és részesei vagyunk egy annál is nagyobb történetnek, amit el tudnánk képzelni. Az élet és szabadság ezen formáját éri meg követni, ezért harcolni is érdemes! 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/letting-go-of-guilt/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Tökéletes áldozatunk és főpapunk

Mi a legnagyobb áldozat, amit valaha meghoztál?

Általában, ha áldozatot hozunk, törekszünk valamire, akkor a saját többletünkből adunk, abból használunk fel.

Áldozunk a szabadidőnkből.

Áldozunk a megtakarításainkból.

Lehet, hogy egy ideig feláldozzuk a kapcsolataink egy részét vagy akár a békénket is.

Az áldozathozatal után pedig valami viszonzást várunk, valamit nyerni szeretnénk. Az áldozatunk nagysága kifejezi az elkötelezettségünk mértékét. Minél többet áldozunk fel, annál többet jelent számunkra az, aki felé áldozunk.

Isten a számára legértékesebb dolgot áldozta fel azokért, akiket a legjobban szeret, elvárások és a viszonzás garanciája nélkül.

Jézus Krisztus az örök kifejezése annak, hogy Isten mennyire elkötelezte magát a velünk való szeretetkapcsolatra.

Annak ellenére, hogy az emberiség folyamatosan elárulta és elutasította Istent, Ő mégis szeret minket. Annak ellenére, hogy az emberiség elbukott, nem engedelmeskedett Isten törvényének, Ő szeret minket. Annak ellenére, hogy mi nem tudjuk teljesen elkötelezni magunkat Isten felé és hűségesnek lenni hozzá, Ő szeret minket. Szeretett akkor és még mindig szeret.

Teljesen biztosak és bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten elkötelezte magát népe felé, hisz hatalmas áldozatot hozott értünk: Jézus Krisztust.

Jézus a végső és tökéletes áldozat.

Jézus előtt az ószövetségi papok egy ártatlan, hibátlan állat vérét fogadták el az emberi bűnök fizetségeként (3 Mózes 22:17-25). Isten számára véráldozatot kellett bemutatni, azért is, hogy a nép emlékezzen arra, hogy a bűn büntetése a halál (Róma 6:23). Az állat ideiglenesen átvette a bűnös helyét, meghalt helyette. A véresáldozat szimbolikusan elmosta a bűnt, Isten megbocsátott a bűnösnek azért az egy, bizonyos bűnért (Zsidók 9:22).

Képzeld el ezt a saját életedben! 

Minden hazugsággal, minden tisztátalan gondolattal, minden haragos tettel, büszkeséggel vagy irigységgel, mindennel le kell állnod. Ki kell választanod egy ártatlan, hibátlan, tökéletes állatot a tieid közül. Oda kell menned az oltárhoz, a paphoz és le kell vágni az állatot azért, hogy megbocsátást nyerj.

Minden egyes alkalommal.

Képzeld el, mennyi vért kellett volna kioltani érted egy nap, egy hét és egész életed alatt. Mennyi ártatlan vért!

Az irántunk érzett hatalmas szeretete miatt Isten elküldte a tökéletes áldozatot. Jézus Krisztust, a mi ártatlan, tökéletes Bárányunkat, a végső áldozatot. Az egyetlenegy áldozatot, melyre szükség volt bűneink eltörléséhez. Nincs több bika, kecske vagy bárány áldozat (Zsidók 10:14).

Azok, akik hisznek Jézusban, áldozatán keresztül megszentelődnek. Most már közvetlenül járulhatunk Isten színe elé imádatunkkal, dicséretünkkel és kéréseinkkel. Mindezt azért, mert Jézus vére által elfogadhatóak lettünk. Jézus az, aki összeköt minket Istennel.

Jézus az örök, tökéletes Főpapunk.

Jézus előtt az ószövetségi főpapok lévita férfiak voltak, akiket Isten jelölt ki Áron vérvonalából, az ő leszármazottjai közül (2 Mózes 28:1). A papok közvetítettek az izraeli nép és Isten között. Feladataik közé tartozott az áldozatbemutatás a nép és az egyén bűneiért (2 Mózes 29:38-42), a nép tanítása (3 Mózes 10:8-11), megáldása és az értük való imádkozás (4 Mózes 6:22-27).

Jézus Krisztus a mi legkiválóbb példánk arra, milyen egy Főpap. A régi, kinevezett főpapokkal ellentétben, most Jézus az egy és egyetlen közvetítő Isten és ember között (1 Timóteus 2:5). Jézus nélkül nem kereshetnénk Istent (János 6:44; 14:6)). Ő hajlandó volt feláldozni értünk az életét és most azért él, hogy imádkozzon értünk és közbenjárjon Istennél (Zsidók 7:25) mennyei örökkévaló trónjáról.

Mit jelent a hívőkre nézve Jézus halála, temetése és feltámadása?

Mivel Krisztus nagyon szeret minket és hajlandó volt áldozatot hozni értünk, a hívők részeseivé váltak a szent papságnak (1 Péter 2:5;9). Korlátozás nélkül járulhatunk Istenhez bármikor, bármilyen okból.

Mint Isten papjai, mit áldoznak a hívők?

Miután megmentett minket, mint Isten szent papságának részesei, arra kaptunk elhívást, hogy szívünkkel, elménkkel és lelkünkkel Istennek szolgáljunk. Hívőként életünket ajánlhatjuk élő áldozatul Istennek (Róma 12:1-2).  

Jézus Krisztussal való egységünknek köszönhetően Őhozzá hasonlóan egyszerre vagyunk papok és áldozatok.

Olvassuk, tanulmányozzuk és megosztjuk Isten Szavát. Áldást osztunk és imádkozunk. Imádás és dicsőítés áldozatát kínáljuk. Áldozatkészen szolgáljuk az Egyházat lelki ajándékainkkal. És ami a legfontosabb, Jézus Krisztushoz vezetünk másokat, hogy ők is örökké megbékéljenek Istennel.

Mit gondolsz, hogyan hív Isten téged arra, hogy pap légy az otthonodban, a környezetedben, a gyülekezetedben, a világban? Hogyan imádkozhatunk érted, miközben élő áldozatként ajánlod fel magad?

Béke és kegyelem nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-perfect-sacrifice-and-high-priest/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Ő megmarad mindörökké

Hunyd le a szemed és vegyél egy mély lélegzetet! Idézd fel életed legszebb napját. Amikor rossz úton jártál és bűn már megtört téged, de Jézus eljött érted. Próbáltad megmenteni magadat, de aztán ő közbelépett, befogadott és magáénak mondott téged.

Hol lennénk Jézus nélkül? Olyan hálás vagyok, hogy erre a kérdésre sosem kell válaszolnunk! Mielőtt még megszülettél volna, az Alfa és az Omega már anyád méhében látott téged és létezésed kezdete előtt elrendelte napjaidat (Zsoltárok 139:16). Hallelúja, micsoda Megváltónk van!

Messiásunk örökre megváltoztatta az életünket. Egykor elveszettek voltunk, de Krisztus és az Ő kegyelme megtalált és megmentett minket. A halálból az életre jöttünk, mert Jézus mindent feláldozott azért, hogy megszabadíthasson. Megmentőnk most és mindörökké az Atyával együtt uralkodik a Mennyben. Napjaink minden pillanatában Közvetítőnk közbenjár értünk az Atyánál. Ő a Szent, a mi Főpapunk, a Királyok Királya. Nincs Jézushoz, Isten Fiához hasonló.

Krisztus miatt a megváltás fonala végigvonul minden bibliai történeten. A történelem pillanatait, mint egy mesterművet, Isten úgy formálta, hogy azok Jézusra mutassanak. Melkisédek élete homályba burkolódzik, de ha összekötöd a pontokat, akkor a Messiás képe egyértelműen kirajzolódik. Az ószövetségi pap többszörösen is párhuzamba állítható a Messiásunkal, így ráébredhetünk arra, milyen áldottak vagyunk, amiért örökkévaló Főpapunk van. Jézus ezen tisztsége örökké áll és folyamatosan hatással van ránk is:

  • Jézus örökkévaló főpapunk. Ő uralja életünk körülményeit és könyörög értünk. (Zsidók 4:14)
  • Jézus az igaz Királyunk. Krisztus saját életével fizette ki vétkeink árát, ezért igazságát az Isten nekünk tulajdonítja. (2 Korinthus 5:21)
  • Jézus a békénk. Krisztus kereszten elvégzett munkájáért az adósságunk kifizetésre került, most már békességünk lehet Istennel. (Efézus 2:14-16)
  • Jézus áldásokkal tölti ki az életünket. Hitünk miatt igazságot nyertünk, bűneinket eltakarja és nem említi őket többé. (Róma 4:6-8)
  • Jézus méltó az imádatunkra. Ő Isten dicsőségének kisugárzása, aki hatalmas Szavával fenntart mindeneket. (Zsidók 1:3)
  • Jézusnak korlátlan hatalma van és mindig jelen van az életünkben. Ő az, aki jelen volt a teremtéskor is. Jézus mindenek előtt volt, és minden Őbenne van. (Kolossé 1:17)

Barátom, Megváltód mindörökké megmarad. Jézus volt a Főpapunk és a Királyunk tegnap, ma és holnap is az lesz. Nem kell félned vagy kételkedned, mert a Megmentőd mindörökké biztonságban tart téged!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-remains-for-all-time/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szellemi érettség

„Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük el újra elölről az abc-t: az elemi tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról.”Zsidók 6:1

Számos nagyon aranyos dolognak lehetünk szemtanúi életünk során. Például annak, ahogy egy kisgyerek először próbál spagettit enni és több köt ki az arcán (vagy a padlón), mint a szájában. Vagy az, ahogy kisiskolások az ábécét ismételgetik. De ha ugyanezeket a dolgokat egy felnőtt részéről látnánk, nem tartanánk annyira aranyosnak. Sőt, igazából kínos lenne.

Volt az életünknek olyan időszaka, amikor elfogadható volt, ha nem tudtuk, hogyan kell megtenni bizonyos dolgokat. Érthető volt és kaptunk is kegyelmi időt arra, hogy új dolgokat tanuljunk az élet alapvető dolgainak megértésétől kezdve, még akkor is, ha olykor-olykor meginogtunk a tanultakban.

De az út egy pontján, ahogy érettebbé váltunk, felelősségünk lett, hogy az alapvető dolgokat már magunk mögött hagyjuk, ne azokkal foglalkozzunk, hanem mélyebb dolgokkal, amiket Isten még tartogat számunkra. Azokat kell megismernünk és azokban kell növekednünk!

Isten azt szeretné, ha éretté válnánk, növekednénk Krisztusban, mint hívők, és túlhaladnánk azokon a dolgokon, amiket keresztyénné válásunkkor először értettünk meg, legyünk akár öt, akár ötvenévesek.

Őt nem zavarja, ha nem mindent értünk meg helyesen már az első alkalommal. Türelmes velünk és örömét leli abban, sőt örvendezik, ha tanulunk és növekszünk lelkileg. Tudja, hogy a fejlődési ütemünk eltérhet másokétól és elküldte a Szent Szellemet, hogy tanítson és irányt mutasson mindenben. A Szent Szellem felfedi előttünk Isten Szavának értelmét, így növekszik a szellemi érettségünk, ezáltal épít minket.

Isten olyan sok mindent szeretne tanítani nekünk, olyan sok mindenben szeretne a társunkká válni: hogy építsük az Egyházat, hogy elérjük az elveszetteket, hogy mélyebb kapcsolatra jussunk vele. Ezért fel kell vérteznünk magunkat a kényelem ellen, ellent kell állnunk a kísértésnek, ami arra csábít, hogy ne jussunk túl az alapokon!

Van egy bizonyos szellemi fegyelem, ami ébren tartja a szellemünket és a szívünket, és fogékonnyá tesz minket az Ő hangjára. Ha az alapvető tanultakat átvisszük a gyakorlatba, ahogyan Ő azt tanította nekünk, akkor egyben lehetőség nyílik arra is, hogy Isten még többet tárjon fel előttünk – szilárd szellemi eledelt, és nem csupán tejet – s ezáltal erősödjünk belülről kifelé és felszerelkezzünk mindazzal, amire elhívásunk teljesítéséhez szükségünk van.

Igazság szerint, Isten sok mindent tartogat még a számunkra. Olyan napokat élünk, amiket a világ még nem látott, amik olyan tisztánlátást és bölcsességet követelnek, mint soha korábban. Isten keresi azokat, akiknek van elég szellemi erejük ahhoz, hogy bölcsességgel, jó érzékkel és szeretettel tudják alkalmazni az Ő Szavát, de ehhez gyakorlásra van szükség. Érettség kell hozzá.

Legyünk hát érettek a megértésben! Növekedjünk Isten dolgaiban és ne engedjünk, hogy füleink süketté váljanak az Ő hangjára, az Ő igazságára! A napoknak, melyeket élünk, áruk van. Ez most nem annak az ideje, hogy engedjük elsorvadni a szellemi erőnket!

Isten lelkiekben erős és egészséges hívőket keres, hozzád és hozzám hasonlókat, akikre igaz Pál kérése a Kolossé 1:10-ből: „Kérjük, hogy az életetek méltó legyen az Úrhoz, sok örömet szerezzetek neki, sokféle jó tettet vigyetek véghez, és hogy egyre mélyebben ismerjétek meg Istent.”

Nőjük hát túl szellemi érettségünk múltbéli kezdetleges szintjét és váljunk erős, gyümölcstermő hívőkké. Nem csak saját személyes hasznunkra és növekedésünkre, de a körülöttünk élőkére is, akik reményt és igazságot keresnek, amit pedig csak Jézusban és Isten Szavában lelhetnek meg.

/Andrea Howey/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/spiritual-maturity/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szükség idején

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy az elmúlt hónapok kaotikusak és nyugtalanítóak voltak. Úgy éreztem megbénítottak és felemésztettek a végeláthatatlan hírek a koronavírusról, a társadalmi igazságtalanságról és nyugtalanságról, valamint a politikáról. A gyerekeim megkérdezték, hogy jön-e egy zombi apokalipszis. Nem. (Mármint remélem, hogy nem! De 2020 van, szóval ki tudja?!)

A mai verseink a Zsidók 4-ből a kedvenceim közül valók, segítenek eligazodni az őrületben.

Ugyanis nem olyan főpapunk van, aki képtelen lenne átérezni gyengeségeinket, hanem olyan, akit minden módon megkísértettek, akárcsak minket – mégsem vétkezett. Ezért járuljunk magabiztosan Isten kegyelmi trónjához, hogy irgalmat kapjunk, és kegyelmet találjunk a szorongatás idején.

Jézus megérti emberi létünk mélységét.

Bármi is kötöz meg téged, Jézust is megkísértette, vagy átérezte azt. Küzdelmeink nem lepik meg.

Nagy fájdalmak, félelmek, kudarcok? Vidd őket a lábához.

Kérdések, imák, remények? Hozd azokat is.

Jézus együttérző főpapunk.

Nem válaszol türelmetlenséggel, undorral vagy megvetéssel. Megért minket, és Ő a mi szószólónk.

Arra bátorít minket ez az ige, hogy közeledjünk Isten trónjához. (Amint ezt elképzelem, megszólal a Hillsong dalszöveg a fejemben: „Who am I that the highest king would welcome me?” [„Ki vagyok, hogy a nagy Király befogadott?”]) Nehéz felfognom, hogy ugyanabban a teremben fogadnak, még kevésbé, hogy bátran léphetek be.

Barátaim, bár az egész világ recseg-ropog és összeomlással fenyeget, Istenünk változatlan marad. Mivel ezek a napok mélyen megdöbbentettek, imádkozzunk a Szentírás szavaival, ahogyan a Zsidókhoz 4:16-ban írva található:

Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben. ”

Forrás: https://lovegodgreatly.com/in-our-time-of-need/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Megj.: A bejegyzésben említett ének megtalálható magyarul az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=vmspeI6VlhU

Figyelj Krisztusra

„Amikor valaki házat épít, akkor jobban megbecsülik az építőt, mint az épületet. Ugyanez a helyzet Jézussal is: sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint Mózes. Mert minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent felépített.” – Zsidókhoz 3:3-4

Megdöbbentett a 3. fejezet első versének ez a része, amely így szól: „ Ezért mindnyájan figyeljetek Jézusra! Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja. Nektek mondom ezt, szent testvéreim, akiket Isten elhívott.” A Zsidókhoz címzett levél írója „szentnek” nevezte e levél címzettjeit. Miért nem nevezhetjük őket csupán testvéreknek, miért hívjuk őket szenteknek?

Szent azt jelenti, hogy „elkülönített”. Az üzenet, amire a szerző emlékeztetni próbálta őket, az, hogy ők nem egyszerű emberek, akik élik életüket ahogy szeretnék, anélkül, hogy tudnák kik ők valójában. Emlékeztetni akarta őket arra, hogy kik ők: szentek, elkülönítve Istennek.

Eszembe jut, hogy Isten mennyire szeret minket különválasztani. De mire választott ki? Az 1. vers azt mondja, társai vagyunk annak a mennyei elhívásnak, hogy Jézust hirdessük bárhol, ahol járunk, hogy beszéljünk az embereknek Jézusról és felkészítsük őket az örök életre. A vers így folytatja: „Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja”. Ez hihetetlen!

Isten elválasztott bennünket, hogy beszélhessünk másoknak Jézusról és a kereszten végzett munkájáról; Jézusra figyelve, nem a közösségi médiával, a televízióval vagy az örökkévalóságot nem szolgáló szórakozással foglalkozva. Arra hívott el, hogy figyeljünk Rá. Amint Jézusra gondolunk, képesek vagyunk úgy élni az életünket, ahogy Ő szeretné, és ezáltal valóban mások vagyunk. Ha megvalljuk Jézust, akkor mindig lebegjen szemünk előtt, hogyan élt itt a földön, figyeljük szavait, töltsünk Vele időt imádságban, olvassuk Igéjét és szolgáljuk Országát. Tudatosítsuk, hogy úgy tekint ránk, mint társaira abban a mennyei elhívásban, hogy Vele járjunk.

KIRE FIGYELSZ?

A 2. vers elmondja nekünk a Krisztusra figyelés egyik módját.

Hű volt Istenhez, aki elküldte őt, hogy a földön éljen, és hogy meghaljon a bűneinkért. Úgy járt, ahogy Apja akarta, úgy élt, ahogy Apja akarta, feláldoztatott, szeretett és szeret, gondoskodott és továbbra is gondoskodik. Úgy ment a keresztre, mint egy juh, akit levágtak, nem vitatkozott és nem állt ellen, ehelyett imádkozott értük, némán fizette az árat. Hűséges volt. Megkérdeztem magamtól: „Ebos, hű vagyok-e ahhoz a munkához és élethez, amelyet Isten a kezembe adott, hűséges vagyok-e Isten életemre vonatkozó terveihez és céljaihoz, vagy kifogásokat keresek-e és elmenekülök, hű vagyok-e Istenhez?” Ma, kedvesem, engedd meg, hogy megkérdezzem, hűséges vagy?

Az írások tele vannak olyan férfiakkal és nőkkel, akik halálukig hűségesek voltak Istenhez. Ez a világjárvány, amelyet 2020-ban tapasztalunk, mindenhol tombol, és ezt az időszakot rostának tekintem, amelyen keresztül Isten megpróbálja a szívünket és megmutatja nekünk, kik vagyunk.

Szeretteim, mióta megvalljuk Krisztust, szentek vagyunk, kiválasztottak vagyunk Isten számára. Krisztus legyen a példaképünk, akire figyelünk és akit lemásolunk. Az Ő szava legyen a mércénk, maradjunk hűségesek hozzá. Isten, aki mindenikünket az Ő dicsőségére alkotott, sokkal több megtiszteltetést és szavakat érdemel az életünkben, mint bárki más, mint bármely rendszer, mint bármely kormány vagy intézmény.

Atyánk, csodálattal tölt el, hogy mennyire szeretsz minket, és elhívtál, hogy elkülönüljünk a Te dicsőségedre. Kérünk, bocsáss meg nekünk minden hűtlenséget. Tisztítsd meg szívünket, fordítsd figyelmünket Jézusra, taníts hűségre, emlékeztess minket Önmagadra és arra, hogy dicsőségedre és örömödre teremtettél minket. Jézus, szeretünk téged. Jézus nevében imádkozunk, Ámen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/take-note-of-christ/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

„Nyájától én eltévedtem…”

Emlékszem mennyire összezavart gyerekként, mikor valamelyik barátunk otthagyta a gyülekezetet, vagy a hittől is eltávolodott. Az életem és a családom biztonságos közege segített növekedni és virágozni, így nem tudtam elképzelni, hogyan teheti próbára az élet valakinek a hitét. Gyermeki hitem még nem állt ki egyetlen komoly nehézséget vagy szenvedést sem, így könnyű volt ragaszkodnom a hithez, hiszen még semmi nem vitt rá, hogy körömszakadtáig kapaszkodjak Jézusba. Felnőttként azonban egyértelműen ráébredtem arra, hogy az élet képes egy ember hitét megfakítani, megpróbálni, összetörni, vagy akár teljességgel lerombolni is.

Mózes első könyvétől kezdve látjuk, hogy az emberiség egészére mennyire jellemző a tévelygés, az eltávolodás. Jellemző ránk a bálványimádás és az engedetlenség is. Mivel tökéletlen világban élünk, sebzetten és fájdalommal telve, átélünk kimondhatatlan szenvedéseket és hatalmas örömöket is. Az élet bonyolult és a Zsidókhoz írt levél szerzője tudta, hogy hitünk majd próba alá kerül, tudta, hogy a világ által nyújtott számos dolog akar majd rávenni, hogy térjünk le a hit ösvényéről.   

Amikor minden jól megy, könnyű magunkban és javainkban bízni ahelyett, hogy a jó és szent Istenbe vetett hitünkhöz ragaszkodnánk. A nehéz időkben könnyű körülnézni és azon tűnődni, hol lehet Isten a romok között. A Zsidókhoz írt levél újra és újra azt tanítja, hogy Jézus jobb mindennél és mindent irányítása alatt tart, teljesen mindegy milyen időszakon megyünk éppen át.

A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus jobb az angyaloknál és Szavának erejével tart fenn mindent. A fejezet első néhány verse szerint egyedül Ő képes megtisztítani bűneinktől (Zsidók 1:3)! Ennek fényében a Zsidók 2:1-4-ig arra bátorít, hogy „vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!” Ha kérdéseket teszel fel Biblia olvasás közben, (ami egyébként a Bibliatanulmányozás egyik nagyszerű gyakorlata), egyik kérdés, ami itt felmerülhet: „Mire is kell vigyáznunk pontosan?”

Ebben az igeszakaszban az ószövetségi törvényre utal az „amit Isten az angyalokon keresztül mondott”. A levél írója ellentétbe állítja azt, amikor Isten népe a törvény alatt élt és engedetlenségük a törvény alapján kiszabott büntetést kapta, azzal az idővel, amiben ma élünk és miénk Jézus, aki az igazi és jobb törvény. Az Ő megváltása, nagyszerűbb megváltása alapján mérjük az életünket. Mivel Krisztus kifizette a bűneink árát, az engedetlenségünkért járó büntetés a keresztfán került kiegyenlítésre.

Amikor arra bátorít minket az ige, hogy „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket”, akkor ezekről az igazságokról beszél: nagyszerű megváltásunk Jézusban, aki jobb, mint az angyalok (Zsidók 1:4), jobb, mint Mózes (Zsidók 3:3-4), jobb, mint a törvény (Zsidók 8:6), és jobb, mint bármi, amit a világ kínál. Függesszük szemünket Jézusra, hogy semmi ne tudjon lassanként (vagy gyorsan) eltávolítani Tőle!

A régi, híres himnusz nagy igazságot fogalmaz meg: „Nyájától én eltévedtem, de Jézus megkeresett.” (Robert Robinson: „Jöjj el, élő víz forrása https://media.ldscdn.org/pdf/music/hymns-hungarian/1998-01-0430-come-thou-fount-of-every-blessing-hun.pdf) Amikor gyengének érezzük hitünk, és egyértelműen kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk tőle, akár a bőség, akár a szűkölködés miatt, akár földi örömöknek, akár mély fájdalomnak köszönhetően, emlékeznünk kell arra, amit hallottunk, hogy ne engedjünk annak, ami tévelygésre ösztönöz.

A Zsidók 10:23 ezt mondja:

„Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.”

Drága testvérem, bármivel is nézel ma szembe, hadd bátorítsalak, hogy nézz Jézusra. Figyeld meg, hogy ki Ő, és mit tett érted. Megingathatatlanul ragaszkodj a megvallott reménységhez, mert Megváltónk jó, megbízható és végtelenül jobb, mint bármi más, amit ez a világ nyújtani tud.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/prone-to-wander/
Fordította: Bolbás Viola
Kép: Vasadi Dubován Judith

Utánozd Istent

Olyan helyen és időben nőttem fel, ahol a WWJD? (Mit tenne Jézus? angolul What would Jesus do?) karkötők népszerűek voltak. Olyan sok volt belőlük, hogy szinte klisévé, tömeges paródiává váltak.

De valójában ez egy remek kérdés, amit minden helyzetben feltehetünk magunknak. Mit tenne Jézus?

Vajon áthidalná a politikai konfliktusokat azért, hogy azt az embert is szeresse, aki vele ellentétes véleményen van? Bizonyára.

Vajon szeretettel és kegyelemmel fordulna a megtört emberekhez, ahelyett, hogy lekicsinyelné az igazságot, amit Isten a Biblián keresztül közölt velünk? Biztosan.

De hogyan élhetnénk úgy, mint Jézus?

János harmadik levelének 11. versében ez áll: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”

A felszínt kapargatva ez viszonylag könnyűnek tűnhet, de a világ különösen cseles a határok feszegetésében. Az, ami látszólag jó, nem biztos, hogy kedves is. Ami eleinte helyénvalónak tűnik, lehet valójában álruhás képmutatása csupán a népszerűségnek vagy a politikai korrektségnek.

Hálásak lehetünk azért, hogy (ahogy mindig) a Biblia most is segít nekünk.

A Filippi 4:8-ban ez áll: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

A Galata 5:22-23 szintén iránymutatást ad arra, hová irányítsuk az energiánkat és milyen tulajdonságokat alakít ki a Szentlélek az életünkben. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Nem utánozhatjuk Isten hatalmát, mindenhatóságát vagy örökkévalóságát, de tökéletes példát kaptunk a jóságra – és az Isten szerint valóságra – Jézusban.  

C.S Lewis olyan szépen írt erről a Szeretet négy arca című művében: „Életünk során, Isten utánzása – azaz a szándékos másolás, amely független az Ő képmására alkotott mivoltunktól és természetünktől – alatt a megtestesült Isten utánzását kell értenünk. Példaképünk nem csupán a kereszten függő Jézus, hanem az ácsműhely, az út, a tömeg, a zajos követelések, a goromba ellenállás, a békétlenség, a  félbeszakítások és a magánéletet nélkülözésének Jézusa. És habár, érdekes módon, ez annyira más, mint amit mi isteni létnek tekintünk, mégis, ez nem csak olyan, mint, de maga az isteni élet emberi körülmények közötti működése.” (nem hivatalos fordítás)

Sosem leszünk tökéletesek, de harcolnunk, imádkoznunk és gyakorolnunk kell azért, hogy az Ő igaz gyermekei lehessünk.

Hadd nyerjen a világ az életünkön keresztül bepillantást élő Istenünk jóságába és a mennyei reménységünkbe!

Fordította: Szabó Eszter

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/imitate-what-is-good/