Címke: blogbejegyzés

Nehéz szavak Istentől

Leave a comment

Néha összezavarhatja az embert az, ha egy kisebb prófétát tanulmányoz, mert nem úgy beszélnek, ahogy azt mi megszoktuk.

Mikeás könyve három prédikációból áll és mindhárom a „halljátok meg” vagy az „ezt mondtam” kifejezésekkel kezdődik (1:2, 3:1, 6:1). Az első prédikáció mindazokról a bűnökről szól, melyeket Isten népe követett el. És hogy mik voltak ezek a bűnök? Egyik közülünk a bálványimádás. Az emberek elkezdték az alkotást – legfőképpen pedig a saját alkotásukat – imádni az Alkotó helyett. Ez arra vezette őket, hogy megkívánják azt, ami a másé (2:1-2), a helyzet pedig egészen odáig fajult, hogy ágyban fekve tervezgették azt, hogyan is tehetnének szert több mindenre, akár csalás és erőszak árán is.

Látva ezeket az embereket – akiket Isten különleges célra választott ki magának -, ahogy gond, megbánás és bűntudat nélkül ugranak fejest a bűnökbe, Mikeás szíve majd’ megszakadt (1:8-9). Látta, hogy micsoda pusztítást okoznak tetteik a saját életükben és másokéban, ezért felszólalt ellenük, figyelmeztetve a népet, hogy cselekedeteikkel az Örökkévaló ítéletét vonják magukra.

Tudod hogyan reagáltak az emberek? Arra kérték Mikeást, hogy ne prédikáljon tovább. Nem akarták hallani az igazságot, nem akarták elhinni, hogy tetteiknek valódi következménye lehet, és semmiképpen sem akartak változni (2:6).

Mindig fel kell tennünk magunkban a kérdést: mit tanulhatunk ma Istenről? És itt most egyértelműen látszik, hogy Isten féltékeny az Ő dicsőségére és nem engedi, hogy az Ő népe valaki vagy valami mást dicsőítsen.

Ő pontosan tudja, hogy a bálványimádás mindig más bűnökhöz vezet, és hogy megfosztja az embereket az örömüktől, a méltóságuktól és az elégedettségüktől.

Felismered magad?

A bálványimádás nem merül ki abban, hogy kőből vagy fából istent készítünk magunknak és előtte hajbókolunk. Ezt mi nem csináljuk. Ehelyett gondolatokból és elképzelésekből faragunk magunknak bálványt. Talán az időnket istenítjük, talán az eszünket, az erkölcseinket vagy éppenséggel az anyagi javainkat.

A bálványimádás során letaszítjuk Istent az Őt megillető trónról, és gyakran magunk ülünk a helyére. Minden egyes alkalommal, amikor bűnt követünk el, magunkat és vágyainkat Isten, az Ő szava és az Ő útja elé helyezzük. Ez bálványimádás és ítéletért kiált.

Azonban Mikeás kortársaihoz hasonlóan mi sem akarjuk meghallgatni ezt az üzenetet, nemdebár?

Mik a te bálványaid? A diplomák vagy titulusok gyűjtése, hogy megszerezd az emberek elismerését? Az, hogy megtöltsd a fejed tudással, így felsőbbrendűnek érezhesd magad másokkal szemben? Mi veszi át a dicséret helyét? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy rendszeresen olvasd a Bibliát és imádkozz? Mire költöd a pénzed, és miért?

Ha brutálisan őszinte akarsz lenni magaddal, mi az, amit Istennél is jobban szeretsz? Nem sokban különbözünk Mikeás kortásaitól, azonban nekünk van egy Megváltónk, aki már kifizette az árat a bűneinkért, így nem kell megtapasztalnunk Isten ítéletét.

Igenis dolgoznunk kell azon, hogy kigyomláljuk azokat a bizonyos bálványokat. Kérd Istent, hogy mutassa meg, melyek a tieid. Némelyeket ezek közül utálsz, így amikor Isten kéri, akkor nem lesz nehéz összezúzni őket. Azonban akadnak majd köztük olyanok is, melyeket szeretsz. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire ocsmányak is valójában, és hogy segítsen megtanulni gyűlölni őket, mert sértik Istent, mert sokba kerültek Jézusnak és mert a te életedre is ártalmasak.

Jézusra nézve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hard-words-from-god/

Fordította: Szabó Anna

Úr mindenek felett

Leave a comment

„Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.” – 2 Krónikák 29:2

Elég idős vagyok, így több amerikai elnök elnökségét is megéltem már. Némelyik elnökről úgy tűnt az alapján, ahogy az országot vezette, hogy közelebb van Istenhez, mint a többiek.

Az első elnök, akire gyermekkoromból emlékszem Ronald Reagan… igen, a ’80-as évek gyermeke vagyok. Még ma is emlékszem, ahogy egyik este, amikor a nagyszüleimnél aludtam, bekapcsoltuk a tévét és néztem, ahogy beszédet intéz az amerikai nép felé. Aznap éjjel, amikor a nagymamám lefektetett, élénken él bennem, ahogy azt mondta, „Angela, mindig imádkozz az elnökünkért. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk értük, a védelmükért, és hogy Isten adjon nekik bölcsességet ahhoz, hogy vezetni tudják az országunkat.” Nem tudom, miért volt rám ez a rövid beszélgetés ilyen nagy hatással, de mélyen belém ivódott.

Mikeás azzal kezd, hogy számos fontos információt oszt meg velünk. Először is kiemeli, hogy amit elmond, az Istentől származik, ő csak közvetítő. Majd beszámol arról, honnan származik és hogy ószövetségi prófétai szolgálatának évei alatt, a Krisztus előtti 8. században, melyik három király uralkodott. Megtudjuk azt is, hogy Mikeás egy mezőgazdasággal foglalkozó közösségből származott. Mikeás könyvének további olvasásához kapcsolódóan ez egy lényeges információ. Látni fogjuk, hogy Mikeás közösségének tehetősebb tagjai, mind Júdában, mind Izráelben hogyan bántották kevésbé tehetős társaikat.

A három király, akiket Mikeás említ, nagyon különbözött egymástól…

Jótám (750-735) többé-kevésbé közömbös volt Isten iránt. A látvány kedvéért elvégezte a vallási szertartásokat, de a szíve nem volt benne. Áház (735-715) ellenben NAGYON gonosz volt. Nem volt közömbös, mint Jótám, hanem agresszíven küzdött Isten ellen. Ezékiás (715-686) teljesen az ellentéte volt. Szerette Istent és azon munkálkodott, hogy népét visszavezesse Hozzá.

Amikor ezekről a királyokról olvasok, eszembe jut a bölcsesség, amit évekkel ezelőtt a nagymamám megosztott velem: imádkoznunk kell a vezetőinkért. Mindegy, hogy „Jótám”, „Áház” vagy „Ezékiás” vezetése alatt élünk, imádkoznunk kell értük és közben úgy élni az életünket, hogy az dicsőséget hozzon Istenre… ahogy Mikeás tette. Arra hívattunk el, hogy küzdjünk napjaink elnyomása ellen és – ahogyan erre Mikeás is kér minket – éljünk a kegyelmet kiterjesztve, az igazságot biztosítva és Istennel alázatban járva.

Ne feledd, hogy Isten a legfőbb hatalom és akkor is munkálkodik, ha az uralkodó király szereti őt, de akkor is, ha nem… Isten Úr MINDENEK felett!

1. heti kihívás: Add tovább a nagymamám bölcsességét. Szakíts időt a héten arra, hogy imádkozz a miniszterelnökünkért és azokért, akik az országunkat, a városunkat, a közösségünket vezetik. Meg kell tanítanunk a fiatalabb generációt az imádság jelentőségére.

Beszélgessünk: Imádkozol rendszeresen országod vezetőiért? Megtanítottak erre már gyermekként?

Szeresd nagyon Istent,


Forrás: https://lovegodgreatly.com/lord-over-all/

Fordította: Szabó Eszter

Örök szövetség

Leave a comment

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea

Cantus firmus

1 Comment

Mai életünkre különösen jellemző a túlzsúfoltság. Árad az információ, zsong a fejünk, nem is vagyunk tudatában a felénk áradó információ halmaznak. Aztán sok irányba meg is kell felelnünk. Egyre többet tudunk az élet folyamatairól, ezt a tudást felhasználva igyekszünk a lehető legjobban megfelelni szerepeinknek (igyekszünk jó anya, jó feleség, jó barátnő, jó munkaerő, jó szomszéd, jó gyülekezeti tag, stb. lenni). Időnként úgy vagyunk, mint a cirkuszi zsonglőrök, pörgetjük a tányérokat, egyszerre többet is, szerepeinknek megfelelően. Amelyik lassul, ahhoz odarohanunk, pörgetünk egyet rajta, közben figyeljük a többit és mindig arra figyelünk kicsit jobban, amelyik nagyon lelassul. Egyfajta tűzoltásban éljük az életünket. És közben jó keresztényként igyekszünk „megfelelni” Istenünknek, bár tudjuk valahol, hogy Neki nem kell megfelelnünk, de mégiscsak attól mennek előre a dolgok, ha elvégezzük a feladatokat, ugye? Gyülekezeten belül is pörgünk, szervezünk, figyelünk, tesszük a dolgunkat. Néha ki sem látunk a fejünkből. Időnként elgondolkozunk, vajon magunkat szórakoztatjuk, vagy így kell mennie a dolgoknak? Nincs időnk megélni az eseményeket, inkább futunk utána, hisz annyi területen kell teljesítenünk, lehetetlen, hogy meg tudjunk állni. Ha mégis van egy kis időnk két feladat között, akkor is pörög az agyunk, már a következő feladaton gondolkodunk, vagy pörög a FB az okos telefonunkon, 5 perc várakozás közben is. Mikor tudok tényleg megállni? Hova vezet ez? Mikor tudok tényleg csendben lenni Isten előtt, ahogy a heti kihívásunkban olvashattuk? Nem tudom elviselni, hogy csak úgy üljek és nézzek a semmibe. Biztos elkalandoznak a gondolataim (a következő feladatra, ugye), vagy csak eszembe jut valami, egyszerűen nem tudok csöndben lenni, semmit sem csinálni és csak várni. Isten mindenekelőtt a szeretetemre vágyik. Nem a szolgálatomra, nem a fontosságomra. Nem a tenni akarásomra. Nem a zsúfolt, zsongó, szertelen, kapkodó hétköznapomra. Elsősorban nem erre, hanem mindenekelőtt a szívemre, a szeretetemre.

“Hadd mondjam el az élet polifóniáját. Isten azt akarja, hogy teljes szívünkből szeressük őt, mintegy cantus firmus-ként, melyhez képest az élet többi szeretet-szerelem szólamai kontrapunkt gyanánt zengenek. E kontrapunktikus témák teljesen önállóak, mégis valamennyien a cantus firmus-hoz igazodnak…Ha a cantus firmus tisztán szól és jól kivehető, zengve kibontakozhat a kontrapunkt is. Szilárd támasza lesz, nem csúszhat el, nem válhat zabolátlanná, mégis teljes, mégis egész, önmagában zárt egység marad.” – Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek

A cantus firmus – a fő dallam egy énekben. Az élet sokszólamú, megnyugtató ezt látni és tapasztalni. De ha a fő szólam nem az őt megillető helyen van, hanem összevissza, itt-ott felbukkan, miközben a többi szólamok fel-feltörnek, és mennek a saját fejük után, abból nem lesz egy fülnek kellemes muzsika. Ha viszont hagyjuk a fő szólamot és elősegítjük, hogy „uralja” az éneket, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a többi dallam hozzá igazodik.

Hóseás könyvének egyik fő mondanivalója számomra ez. Hagyni és elősegíteni azt, hogy a fő szólam valóban szilárd dallam legyen (cantus firmus), és minden más illeszkedjen hozzá. Nem mindig tudom csökkenteni a felém irányuló elvárásokat, de alá tudom őket rendelni egy nagyobb hatalomnak. Csak legyek néha csöndben, és csak figyeljek Rá, hegyezzem füleimet, mit akar mondani ebben a csöndben.

Áldott húsvétot!

Pfaff Mária

Széder – nem csak egy vacsora

Leave a comment

Kedves Hölgyek!

Beléptünk a nagyhétbe, és amikor közeleg a húsvét megannyi érzelem kavarog bennem. Sokkal intenzívebben, mint pl. karácsonykor. Ott az „öröm” vastagbetűvel emelkedik ki az eseményekből. Húsvétkor aztán megszakad a szívem… aztán újra összeragasztódik. De úgy érzem hatékonyabban kell felkészülnöm tettekben is, vagy – akár – új hagyományokkal is az ünnepre.

Valahogyan hiányoltam személyes életünkben a megfelelő ráhangolódást. A családjainkból hozott szokások nem tükrözik a bibliai lényeget. És a nyúl a tojásaival sem – amit már gyerekként sem értettem teljesen, hogy hogyan is függ össze a kettő. Nagymamám kialakított egyfajta étkezési menetet, ezt gyakoroltuk még kisgyermekként. De hívő fejjel és szívvel élve nem vágyom ezekre, mert rájöttem, hogy semmi közük az ünnephez. Több kell…

Idén a férjem egy lelkész barátja elmondta, hogy ők már évek óta megtartják – zsidó hagyományok szerint – a páskavacsorát. Igaz, nem az Egyiptomból való kimenekülést ünneplik, hanem Jézus Urunk a tanítványaival elköltött utolsó vacsorájára emlékeznek. És a Megváltásra, az úrvacsorára – amit megkaptunk drága ajándékként Krisztustól.

Most arra készülünk, hogy mi is megpróbálunk ilyen formában is közelebb kerülni a húsvéthoz. Egy lerövidített és leegyszerűsített Széderre készülünk, ami alatt felolvassuk – nem a 10 csapást, hanem – Jézus Újszövetséget megalapító első napjait! Az „Ő vacsoráját” amit érted és értem is Tett, és ránk hagyott!

Ismerjük meg közelebbről a hagyományos „Széder-vacsorát”- ahogyan a zsidó hagyományok előírják, a Pészah ünnep részeként :

A zsidó naptár szerint Niszán 14. és Niszán 21. között tartják a Pészah ünnepet, az Izráelen kívüli zsidóság számára azonban Niszán 22-ig. Izráelben hét napig tart, máshol nyolc napig.

A Pészahot úgy is nevezik:

~ a szabadság ünnepe ~  A zsidók számára az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékeztet. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.

~ a kovásztalan kenyerek ünnepe ~  A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés szintén a szabadságra, szabadulásra emlékezteti a zsidóságot. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.

~ a tavasz ünnepe ~  Akárcsak a keresztény húsvét, mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben.

~ zarándokünnep ~  A három zsidó zarándokünnep egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izráel népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, majd sütve el is fogyasztották.

A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezik (lél simurim). (Érdekesség: kedvelt olvasmányként gyakorolják az Énekek énekét.)

„Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” – 2 Mózes 12:42

Pészah estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada (kb. 2 órán át tartó útmutatás a vacsorához) elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik (engem mentett ki Isten…)

Az erev pészah során előkészítik a vacsorához szükséges tárgyakat, élelmiszereket. A Hagada minden személy részére szükséges kellék a széderestén, ugyanis ebben van leírva a részletes rend. Szokás egy karosszéket (kispárnával) készíteni az asztal mellé a széder vezetője számára, ezzel is jelezve, van idő a beszélgetésre. Egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván „azt a zsidót”, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). A széder vezetője és a nős férfiak fehér köntösben (kitli) vesznek részt az alkalmon. Az asztalnál a családfő, vagy a széder vezetőjének helye a főhely, jobbjára a legfiatalabb gyermeknek terítenek, baljára kerül Illés, vagy a vendég széke.

Az ünnepi asztalon a következő kellékek szerepelnek:

  • szédertál, rajta ételek:
    • zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el (a zsidók); a tál jobb felső részén)
    • bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
    • máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
    • chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
    • kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
    • koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyanaz, mint a máror)
  • bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
  • pohár (mindenkinek)
  • egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
  • egy tálka sós víz (majd bizonyos ételeket kell belemártani)
  • három darab pászka (macá, macesz)
  • ünnepi gyertyák (legalább kettő)

Szokás az asztalra kitenni széderkor a család aranyát, ékszereit, emlékül az Egyiptomból kihozott kincsekre.

A zroá jelképezi azt az egészben sült bárányt, amelyet a templom fennállásakor a szentélynél áldoztak. A templom a zsidó hit szerint még nem áll, ezért nem fogyasztják el az áldozatot. (A kereszténység Jézusban látja a Messiást, aki a templomot a hívők közösségében építette fel. Az új templomban Jézus a bárány, vagyis az áldozat.)

Keresztényként:

A pészah a megváltásról szól – a páskabárányt a Messiással azonosítják, aki feláldoztatott, hogy magára vegye az emberiség bűneit („Isten Báránya”, A jelenések könyve is Bárányként említi Jézust) (ld. még: 1Kor 5,7). A keresztény értelmezésben a középső, kettétört macesz Jézus halálára utal (a Szentháromság második személye a Fiú), majd a megtalálása a feltámadására.

Egy másik analógia: ami a zsidóknak az Egyiptomból való szabadulás, az egy kereszténynek a bűnös, Isten nélküli élet elhagyása.

Amit még kiemelnék:

~ az asztalon lévő borból is rituálisan szabad inni, és mindannyiszor ahányszor isznak belőle jelentéssel bír, mégpedig:

~ megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)

~ megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból

~ megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás

~ népemmé fogadlak (lákáhti) – isteni kiválasztás (lásd sávuot)

…és az ötödik (Illés próféta kelyhe):

~ beviszlek titeket az országba – ez a Szentföldre vonatkozik, amelyen a szentély újra áll a Messiás eljövetelekor… (Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást. – Megjegyzem, mi megihatjuk, hiszen a Messiás eljött!!)

A zsidók tulajdonképpen Istennek szeretnének megfelelni azzal, hogy betartják a vacsora minden szegletét. Annak a vacsorának szabályait, amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére tartanak. Ha olvasunk a sorok közt, micsoda kegyelem rejtőzik bennük… megváltalak, megmentelek, népemmé fogadlak, beviszlek az országba, megszabadítalak…

Hitünk szerint, Jézus Krisztus mindezt BETELJESÍTETTE és valóságossá tette!

Hiszem, hogy nemcsak az úrvacsorát, hanem azzal együtt az  egész asztalközösséget ránk hagyta Urunk ebben az ünnep előtti, csütörtöki üzenetben. És mivel Ő Megtette, mi is megtehetjük. Közelebb hozhatja az ünnepet, segít ráhangolódni a szívünket, a gondolatainkat. És mialatt olvashatjuk eredeti Szavait, ehetjük amit akkor Ő evett…

Milyen csodálatos, hogy hihetjük és vallhatjuk, hogy a Megváltó Eljött és itt van! Nem tévedés, beteljesedett Írás Ő! Minden Messiásról szóló próféciát és jövendölést valóra váltott!

MEGVÁLTOTT!

Áldott ünnepet kívánok a szívekben:

Rodák Kinga

A nép, akit Isten választott

Leave a comment

A bibliai írók általában hasonlatokkal fejezték ki Isten szereteten alapuló kapcsolatát népével. Isten és népe kapcsolatát illetően a két fő hasonlat a férj-feleség, illetve a szülő-gyermek viszony. 

Hóseás próféta könyvében mindkét hasonlat beszédesen szemlélteti Istennek népéhez való viszonyát. Sok esetben parázna asszonyként tünteti fel Izráelt.

Jeremiás próféta Isten hűtlen népét parázna asszonyhoz hasonlította, akinek sok a szeretője, pedig Isten mindent megadott neki (Jer 3:1). Ezékiel próféta hasonlóképpen házasságtörő asszonynak nevezi Izráelt, aki elhagyta férjét (Ez 16:32). Tehát a Biblia a bálványimádást lelki paráznaságnak, házasságtörésnek tekinti.  

Mi a lelki paráznaság? Az a magatartás, amikor Isten népe az őt kiválasztó, szerető, egy, igaz, élő, örök Istenen kívül a pogányok ún. embercsinálta isteneinek, bálványainak is vallásos tiszteletet és imádatot ad. Amikor az élő Isten mellett bálványt is tisztel Isten népe. – Ez a lelki paráznaság. A bálványtiszteletet lelki paráznaságnak, lelki házasságtörésnek, szövetségszegésnek nevezi a Biblia. Ez Istennek a helyzete: egy parázna választott néppel él együtt, amelyik kacsingat a Baálokra is; ha baj van, visszaszalad Istenhez és kéri az Ő segítségét.

Hóseás a Kr. e. VIII. században élt próféta, akinek a szolgálata több évtizeden át tartott. Ő az egyetlen próféta, aki az északi királyságból származott. Isten azért küldte, hogy megbocsátást hirdessen népének, hogy elháríthassa az asszír fogság tragédiáját és Samária, az északi királyság fővárosának elestét. Ha a vezetők és a nép hallgatott volna Istenre, elkerülték volna e bajokat, megmenekültek volna a nemzeti és egyéni tragédiától. De nem így történt.

A választott nép  képtelen volt a szövetség feltételei szerint élni.  A vallási vezetőket, a papokat és a prófétákat is felelősség terhelte Izráel életének romlásáért, amit Isten számon is kért tőlük. A szövetségszegés leggyakoribb módja akkor az volt, hogy az emberek hasonulni akartak a környezetükhöz, az őket körülvevő pogány népekhez, és elkezdték azoknak a bálványszobrait is istenként tisztelni. Soha nem tagadták meg nyíltan az Urat, de az Ő tisztelete mellett imádni kezdték ezeket a bálványokat is. És Isten szemében ez rettenetes bűn, ami mindig súlyos ítéletet vont maga után, mert félszívvel nem lehet istenfélő életet élni.

Mint ahogy Hóseás szenvedett felesége hűtlensége miatt, úgy szenvedett és szenved ma is Isten az emberi bűn miatt és arra vágyik, hogy megmenthessen!

Izráel bűnös volt és teljes pusztulást érdemelt, kitartó kegyelmével azonban az Úr továbbra is szereti népét, megtéréséért fáradozik.  Az Úr nem engedi, hogy döntéseit a keserűség vezesse, vagy a bosszúállás. Szeretete népe gyógyulását, egészségét, helyreállítását keresi. Isten fegyelmező tetteinek a helyreigazítás, a javítás, a békéltetés a célja, nem pedig a pusztítás és a bosszú.

Az Úr nem akarja a bűnös halálát, és ha megtér, Ő szeretettel visszafogadja.

Istennek nem az az utolsó szava, hogy nincs kegyelem, és nem vagytok többé népem, hanem az utolsó szava az: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz…” És mindez miért történik így? Mi már tudjuk. Nem azért, mintha Isten elnéző lenne. Isten a bűnnel szemben nem elnéző. Isten igazsága ugyanúgy érvényesül, mint az Ő irgalmassága. Csakhogy Ő végrehajtotta ezt az ítéletet máson. Nem az Ő népén, hanem azon a Jézus Krisztuson, aki soha nem vált hűtlenné az Atyához, aki soha nem követett el semmi bűnt, de magára vette másoknak a bűnét.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ /Jn 3:16/

Miután a nép megvallja bűneit, bűnbánatot tart, Isten az ígéretek sorával válaszol.  Egyszerre átélik a szövetségnek a melegét, biztonságát, áldásait. Újra azt a gazdagságot, amit az Isten közelsége és a hozzátartozás jelent, mégpedig úgy, hogy nem nekik kell lelki teljesítményeket felmutatniuk, hanem Isten ígéri, hogy mit fog Ő cselekedni az életükben: „Kigyógyítom őket a hűtlenségből”,  „Szívből szeretni foglak titeket.” Az Isten mérhetetlen és érthetetlen szeretete újra körülveszi őket. Újra biztonságban vannak – a szövetség biztonságában.

A bűn problémája félelmetes szakadékot vágott Isten és az emberiség közé. Jézus kereszthalála viszont mindannyiunk számára utat nyitott, amelyen szorosan járhatunk az Úr mellett.

Egy népnek a megtérése az egyének megtéréséből áll. Egy nép úgy nem térhet meg, egyenként kell megtérni. Nekünk kellene elkezdenünk.  Nemcsak a mi életünket újítaná meg, hanem a körülöttünk élőkre is áldássá lenne, sőt ki tudja, hogy mi-mindenre tudná Isten felhasználni, ha ma kíméletlen őszinteséggel belenéznénk az Ige tükrébe és megvizsgálnánk, hogy miben jellemez minket ez a félszívűség, a megosztott hit, ez az ímmel-ámmal vett langyos vallásosság?  Mert a megtérésünknek – mint minden tettünknek  az életben – következménye van, mégpedig az, hogy visszakerülünk az Istennel való szövetségbe, és átéljük annak az áldásait. És elkezd bennünk Isten hatalmasan munkálkodni, kigyógyít sokféle hűtlenségből, szenvedélyből, rossz szokásból, bűnből, és gyümölcstermővé teszi az életünket, hogy hitelesen tudjunk Istenre mutatni, másokat Hozzá vezetni, mások életét meggazdagítani.

Rontóné Nagy Jolika

Bizonyságtétel

Leave a comment

Áldás, békesség!

Még sosem vontam párhuzamot ezelőtt a tanulmány előtt egyetlen bibliai könyvvel sem ilyen tökéletesen lefedetten és világosan, mint ezzel a könyvvel. Döbbenetes, ahogyan már az elején világossá tette előttem Isten, és folyamatosan ahogy megyünk előre, újra meg újra rácsodálkozok a hasonlóságra.

Nálunk nekem jutott Hóseás szerepe, a férjemnek meg Gómeré. Igaz, nálunk a férjem nem nőkkel, hanem az alkohollal csalt meg folyamatosan, hosszú időn keresztül.

Már 10 éve iszákos volt amikor hozzámentem. Ahogyan Hóseás is küldetésként kapta, feladatul az ő házastársát, hasonlóképpen én is. Két héttel az esküvőnk előtt megkérdeztem az Úrtól, miért kell nekem ehhez a férfihoz hozzámennem? Éppen hatalmas undort éreztem a párom iránt akkor. A válasz meggyőződésként érkezett. Azért, mert ez a küldetésed! Indokolás: az eddigi udvarlóid is mind iszákosak voltak. Ez nem véletlen. Ez a mostani viszont jó családi háttérrel rendelkezik, akik melléd fognak állni, amikor szükséges!

Na, erre varrjál gombot! – mondtam magamnak. Úgy, hogy a hegyről lefelé már ezzel a ténnyel jöttem lefele. (A vőlegényem épp kórházban volt, mert le szeretett volna szokni az alkoholról, és én a látogatásról a hegyen keresztül mentem haza szüleimhez.)

Az alkoholizmus hasonlóan kemény próbája egy kapcsolatnak, mint egy olyan házastárs, akinek a szomszéd nője mindig vonzóbb, mint aki otthon van. Szinte minden fázisán átment a mi kapcsolatunk annak, amit itt Hóseás és Gómer kapcsolata produkál. Nekünk is született három gyermekünk, igaz a mienk mind a három fiú. Nekünk is voltak kísérleteink a szabadulásra. Kórházi kezelések, gyógyszer-beültetések, hitegetések, ígérgetések, másik oldalról fohászkodás, aggodalom, pénztelenség, sok-sok sírás és szenvedés.

Aztán amikor az Iszákosmentő Misszióban Krisztus gyermekeivé lettünk, utána volt 5 év alkoholmentes szabad élet, aztán egy baleset kiváltotta trauma megint az ital rabságába rántotta a férjemet. Akkor én is betege lettem ennek a változásnak és külön éltünk a férjemmel. De közben mint hitben járó, Krisztus leánya, imádságban az Úr kezébe tettem akkori válságunkat, a házastársi hűség és a gyermekek iránt érzett szülői felelősség összeegyeztethetetlen voltát, meg azt is, hogy én attól is rosszul voltam, ha csak eszembe jutott, hogy a párommal találkoznom kell. Ezért az Úrtól kértem, ha egyben tart bennünket, akkor adja vissza azt az első szeretetet, amivel el tudom fogadni, és szeretni tudom a férjemet.

Fél évig éltünk külön. Közben, a most már alkoholbeteg férjemet szülei bevitették egy pszichiátriára, ahol a kezelőorvosa elérte, hogy a párom újból Jézushoz forduljon kegyelemért! Az Úr most már végleg elvette tőle még a kívánását is az italnak. Mire jött a Karácsony, együtt volt a család.

Később, ahogy az apósom tüdőtágulata egyre romlott, rádöbbent a férjem, micsoda szenvedést kockáztat a gyermekkora óta meglévő láncdohányos szokásával, így ezzel is az Úrhoz fordult. Az Úr ezt is elvette tőle. Még a kívánását is. Rosszul érzi magát, ha csak a füstje is megcsapja a cigarettának.

Ami az eddig leírtakból kimaradt, pedig az is sorsfordító volt, az a férjem alkoholbeteg éveinek elején – amikor még nem tudtuk, hogy ez lesz belőle – történt meg velünk.

Közvetlenül a szemét ért baleset után nem sokkal.

Egy augusztusi napon elmentem a nőgyógyászhoz, nem tudván, hogy az öregedés következtében marad-e el a havi bajom, vagy kismama vagyok? A nagy örömhír egészen váratlanul ért. Vártam a harmadikat. Úgy gondoltam, ezt az örömet egyből meg kell osztanom az anyósomékkal, ők laktak ugyanis a legközelebb a rendelőintézethez. Nagy csalódásomra, csúnyán nekem estek, hogy micsoda felelőtlenség ez tőlünk, és hogy el kell vetetni ezt a gyermeket. Teljes váratlanul ért ez, mert úgy ismertem őket, mint Isten gyermekeit. Döbbenet volt számomra. Az ennél is nagyobb csalódás az volt, hogy a férjemet is meg tudták győzni a maguk igazáról, és most már ő is az abortusz mellett állt.

De az Úr csodálatosan rendezte el ezt is. Még mielőtt megfogant volna ez a gyermek, még tavaszon, jelentkeztünk egy hitmélyítőre, abba a misszióba, ahol újjászülettünk. Édesanyám mellettem állt, de én azt mondtam a páromnak, meg az Úr is úgy vezetett, hogy a férjemnek is akarni kell ezt a gyermeket, mert együtt kell őt felnevelnünk. És különben is, Isten előtt a férj szava a döntő, és az asszonynak engedelmeskednie kell férje akaratának.

Igen nehéz időnként Isten parancsának engedelmeskedni. De mindig megéri engedelmeskedni. Ezt saját életemben meg kellett tapasztalnom.

A lényeg, hogy a hitmélyítőn amint tehettem, a kiscsoportban elmondtam az én nagy próbatételemet. A testvérek és a lelki vezetők mind egyetértettek abban, hogy egy új élet Isten ajándéka, és kicsodák vagyunk mi emberek, hogy ezt az életet elvesszük még mielőtt megszületne? Az Úr adott nekem erőt, hogy a férjem felé befogjam a számat, és mások legyenek azok, akik meggyőzik őt az Úrnak igazáról.

Az egy hét alatt a férjem határozott, és megmásíthatatlan döntésévé vált, hogy a gyermeket meg kell tartanunk. Így aztán a következő hét első munkanapján esedékes abortuszra nem mentem el. Hallelujah, hála az én drága Megváltómnak!

Amikor már betöltötte a kicsi fiunk az egy esztendőt, csak akkor jött oda hozzám az apósom – de odajött és ez nagyon fontos – és azt mondta nekem: „Lányom, neked volt igazad! Bocsánatot kérünk, hogy el akartuk vetetni ezt a drága életet!”

Az Úr csodálatosan működik! Erre a bocsánatkérésre nem is számítottam! Én már réges-rég megvigasztalódtam! Eszemben sem volt haragot tartani. Erre a bocsánatkérésre nekik volt szükségük, az ő lelkiismeretüknek kellett meggyógyulni. Örülök neki, hogy meg tudták ezt tenni! Nagyon nehéz lehetett elismerni. Felismerni biztos, hogy már régen felismerték, de saját maguk büszkeségét legyőzni, és megalázniuk magukat az Úr előtt, és szót-fogadniuk annak az indíttatásnak, hogy ezt meg kell mondanotok a menyeteknek is, ezt már sokkal nehezebb megtenni. És győzött az isteni szeretet! Óriási dolog ez! Dicsőség Istennek!

Ezt a sok vallomást, mind-mind Hóseás könyve hozta ki belőlem. Ha bárkinek is épülésére lehet ez a történet, akkor vegyék hasznát!

Áldást kívánva,

egy SZNI tag

Hűség

Leave a comment

Mit is jelent a hűség szó? Felelősségteljes kitartást és ragaszkodást egy személyhez, közösséghez vagy eszméhez, az adott szó állhatatos betartását.

Amikor meghívást kapunk egy esküvőre, számíthatunk rá, hogy halljuk majd, amint az ifjú pár örök hűséget fogad egymásnak. Őszintén megvallják a másiknak, hogy betegségben, szegénységben és bajok között is együtt maradnak életük végéig. Talán nincs is ennél szebb dolog két ember életében: teljes szívükből hűséges szeretetet ígérnek egymásnak.

Aztán jönnek a mindennapok, a csalódások, a nehézségek, emberi gyengeségek és sátán romboló munkája. Kevés utálatosabb dolog van számára, mint a keresztény házasság. Igazi értéket tud lerombolni, mikor egy ilyen házasságnak vet véget és reménytelenné teheti az egykor oly boldog párokat is.

Emberekként nem tudjuk megtartani ígéreteinket (itt nem a bántalmazott házastársakra utalok), és amint valamilyen probléma merül fel, ami megoldhatatlannak tűnik, nem dolgozunk rajta, hanem egyből ki akarunk menekülni a kapcsolatból. Nagyon sok történetet hallok megcsalt házastársaktól is, akik egyszerűen nem tudják feldolgozni a hűtlenséget, magukat okolják a történtekért. Nem csak a társunkhoz nehéz hűségesnek maradni, gyakran a barátainkat is cserben hagyjuk, a szüleinktől vágjuk el magunkat vagy a gyermekeinket hagyjuk egyedül. Összetört emberek vagyunk! Vágyunk arra, hogy valaki feltétel nélkül szeressen és ragaszkodjon hozzánk, de képtelenek vagyunk ezt megtalálni vagy megadni, űr tátong a szívünkben.

Be kell látnunk, az a hűség, amiről mi beszélünk, csupán árnyéka a hűség igazi értékének, amit egyedül Isten mutat be nekünk tökéletesen. Egyedül Istenben van igazi, elfogadással teljes szeretet.

„Teljes bizonyossággal tudd meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló, az egyetlen igaz Isten! Hűséges Isten ő, aki megtartja a szövetséget, és hűséges szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és engedelmeskednek parancsainak — sőt még ezeknek az utódaival is, ezer nemzetségen keresztül.” – 5 Mózes 7:9

Isten egyedül hűséges! Hű az ígéreteihez, és hű hozzánk, még akkor is, ha mi elfordulunk tőle.

„Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.” – 2 Timóteus 2:13

Az elmúlt hetekben láttuk, hogy Hóseás próféta nem mindennapi elhívása Isten szeretetteljes módja arra, hogy megértsük Őt és megismerjük jellemét. Ahogy Hóseásnak azt parancsolta, hogy vegyen el, majd újra szeressen egy hűtlen nőt, nagyon jelentőségteljesen mutatja be Isten és Izrael kapcsolatát és Atyánk el nem múló hűségét és tökéletes elköteleződését irányunkba.

Jézusban Isten újabb esélyt adott szeretett népének megérteni, hogy Ő készen áll a kapcsolat helyreállítására. Jézus végig hű maradt ahhoz a kapcsolathoz, ami öröktől fogva közte és az Atya között volt és hű maradt hozzánk, egészen a kereszthalálig, nem adta fel, nem választotta a könnyebb utat, hogy utunk lehessen az Atyához. Krisztus most is mindig velünk van, azt ígérte soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk.

Mi pedig cserébe próbáljuk Őt szolgálni, Neki élni. És elbukunk. Rossz a sorrend. Isten a szeretetünkre vágyik először:

 „Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
    hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
    mint égőáldozatot!” – Hóseás 6:6

Ha elfogadjuk az Ő szeretetét felénk, akkor képesek leszünk mi is isteni szeretettel szeretni és ennek gyümölcse, kiáradása a szolgálat és az Úrral való mindennapi járás. Amint napról napra vele járunk, egyre inkább meglátjuk, hogy másként élni nem érdemes!

Sérültségünkből adódóan, ha megbántanak, visszahúzódunk, és önerőnkből nem tudunk hűségesek lenni sem Istenhez, sem emberhez. Isten nem azért használ közeli, számunkra is érthető példákat jelleme bemutatására, hogy még távolabb érezzük magunkat tőle, hanem, hogy végre elhiggyük, hogy Ő TÉNYLEG hűségesen vár és készen áll megbocsátani nekünk, mint ahogy Izráellel is tette. Bűneinket olyan mélyre veti, mint napkelet a napnyugattól, és soha többé nem emlékezik meg róluk! Ne higgy a hazugságnak, hogy van amit már biztosan nem bocsát meg neked, vagy te már soha nem fogsz tudni győzedelmet aratni valami felett, mert Ő ebben is hűségesnek fog mutatkozni és képére formál!

Térj vissza hozzá, ne késlekedj! Ő tárt karokkal vár, mert hűségesen szeret!

Bolbás Viola

Hóseás – A próféta, Isten embere

Leave a comment

Kulcsgondolat: Istennek a népe iránti szeretete nem változik a nép lelki paráznasága és az ítélet ellenére sem!

A próféta:

Isten szava a prófétán, mint emberi közvetítőn keresztül érkezik. Először hozzá lesz Istennek szava. Neki kell először megértenie és magáévá tenni, elfogadnia az Igét, majd azt követően tudja továbbadni.

A próféták gyakran kaptak környezetük felrázására nehéz feladatot, ami őket meggyötörte, környezetük megütközött rajta. Ézsaiás alsóruhában, mezítláb járt három esztendeig (Ézs 20), Jeremiás nem nősülhetett meg, és nem teljesíthette társadalmi kötelezettségeit (Jer 16:1-13); Ezékiel emberi ganéjon süti kevés és rossz kenyerét (Ez 4:9.).

Hóseásé volt a legnehezebb. Életének meg kell jelenítenie, hogy Izráel az idegen isteneket (Baálokat) kezdte el követni, az Úrral kötött korábbi szövetséget megszegte, és az eddigi útról letérve más úton jár.

A történelmi háttér:

Hóseás próféta akkor szolgált, amikor éppen lezárult Izráel történetének egy virágzó korszaka, közvetlenül azelőtt, hogy Kr. e. 722-ben az országot elfoglalták az asszírok. Szolgálatát valószínűleg II. Jeroboám uralkodásának végén kezdte. Legalább 38 évig prófétált.

Apja neve Beéri, de ez nem mond el semmit a származási helyéről és a hátteréről. Egyesek azt gondolják, hogy pék volt, mivel jól ismeri ezt a mesterséget (7:4-8), de mivel a földműveléssel kapcsolatban is több leírást (10:11-13, 13:3) találunk, ebben nem lehetünk biztosak. Az a legvalószínűbb, hogy hivatásos prófétaként tevékenykedett.

Az író próféták közül ő volt az egyetlen, aki az északi királyságból (Izráelből) származott, és próféciája is elsősorban arra a királyságra vonatozik; de mivel prófétai tevékenységének idejét Júda királyainak említésével adja meg, a könyv valószínűleg Júdában íródott az északi főváros, Samária bukása után.

Az északi királyság tragikus utolsó napjaiban, 25 év alatt (II. Jeroboámot követően) hat király uralkodott (2Kir 15:8-17:41). Ezek a királyok, akiket Isten „haragjában” adott és „felindulásában” vett el (13:11), úgy sodródtak, mint „forgács a víz színén” (10:7). Egyik vérontást a másik vérontás követte (4:2). Asszíria nyugatra terjeszkedett; … Izráel vallása teljesen megromlott. Hivatalosan Istent imádták, de az istentiszteletük mindenütt keveredett a bálványimádattal és a Baál tiszteletével. Az ország meglehetősen erős és gazdag volt II. Jeroboám idejében, de halála után gyors hanyatlás következett be mind gazdaságilag, mind politikailag. Asszíria ill. Egyiptom fenyegetése között éltek, de mégis figyelmen kívül hagyták Istent. Végül Asszíria igázta le teljesen Izráelt Kr.e. 721- ben.

A családi háttér:

Szokatlanul furcsa parancs: Hóseástól azt kéri Isten, vegyen feleségül egy parázna nőt (ebbe belegondolni is fájdalmas, nemhogy megtenni, érinteni. Isten embere tudta, hogy ha tisztátalan nőt érint akkor ő maga is tisztátalanná válik általa. Ezt kéri Isten?)

Tragikus családi élet, igaz? Nem tipikus…

Hóseás engedelmeskedett. Elment, megkereste – a nevén nevezett asszonyt – Gómert, és megkérte, hogy legyen a felesége.

Majd megszerette őt…

Három gyermekük született, akiknek nevei egy-egy üzenetet közvetítettek Izráel felé. De egy idő után Gómer elhagyta és megcsalta a férjét. Hóseás továbbra is szerette őt. Szeretete egyre mélyült, és talán azt is kezdte megérteni, mire gondolhatott Isten.

Végül – bár az asszony szinte a szeretők rabszolgájává vált – visszavásárolta őt a sötétségből. Kivásárolni a focistákat szokták… de ez más volt. Itt mindenét odaadta Hóseás, de legfőképpen a hűséges szívét.

Helyreállította felesége eredeti státuszát a családban, bár egy ideig nem élt vele, csak a házban adott neki helyet.

Milyen ember is volt Hóseás? Engedelmes és hűséges! Bár a szíve többször összetört, és valószínű, hogy azt is érezte, hogy nem bírja tovább.

Isten szeretetével szeretni, az nem emberi képzelgések sorozata. Nem „majd kitartunk egy ideig, aztán meglátjuk”. Az megmarad! És visszavár! Elfedez és bekötöz.

Hóseás kiválóan szemlélteti ezt a fajta szeretetet. A próféta teljesen át tudta érezni, mit élhetett meg Isten, Izráel hűtlensége miatt. Olyan hatással volt a következő korokra, hogy az újszövetségi apostolok is idéznek tőle tanításaikban.

Tanulhatunk Hóseás prófétától: – új kezdetet hirdetett, lehetőséget a megtérésre – buzdított a szeretetre és Isten megismerésére.

Vajon mi lenne, ha ma találkoznánk Hóseással? Mit kérdeznénk tőle? Bemennénk-e Gómerhez és Hóseáshoz egy házicsoportra?

Rodák Kinga

Gómer – A prostituált, házasságtörő asszony

Leave a comment

Hóseás és Gómer története a megbocsátás története. Az Úr egy parázna és hűtlen asszony által jelképezi saját népe hűtlenségét és elpártolását más Istenekhez. Ezt a történetet szeretném nektek ma újra elmesélni, egy másfajta szemszögből, azaz magát az üzenetet kívánom átültetni ide, a mi korunk hétköznapjaiba. Mert Isten ma is megbocsát, mert Isten ma is hűséges és Isten ma is szereti népét.

Gómer Isten népét jelképezi Hóseás könyvében. Diblajim leányaként született. És így is emlegették. Ő nem Ábrahám leánya volt, hanem az apjáé. Gómert a Szentírás erkölcstelen, züllött nőnek jellemzi. Neve vagy születésének és neveltetésének körülményeire, vagy jövőbeni bukására utal, de jelöli a “tökéletességet” és a “beteljesülést” is.

Hogy parázna volt-e mielőtt férjhez ment, vagy utána vált azzá? Erről a teológusok közt is megoszlik a vélemény. De egy biztos, ő egy valóságos személy. Valóságos nő, aki köztudottan szajha volt. Kirekesztett, a társadalom peremén, pénzért árulta a saját testét. És Baált imádta, bálványimádó volt.

Mivel mindenki tudta róla, hogy ki is ő, miféle nőszemély, ezért volt, aki megvetette és elítélte, és volt olyan is, aki kihasználta a Gómerben rejlő lehetőségeket. Néha azt gondolta magáról ez a nő, hogy mégis csak értékes valaki kell legyen, mert az igazság az, hogy sok férfi kapva-kapott a lehetőségen, akiket aztán egytől-egyig boldoggá is tett. Gómerrel tulajdonképpen nem volt semmi gond. Talán egy kicsit erőteljes volt rajta a smink, nem vetette meg az italt sem, legtöbbször egy harsány jelenség volt, de nagyszerűen tudott mulatni, jó humorérzékkel rendelkezett, remek közösségi embernek számított. Szakmáját is elégedettséggel űzte, azzal mentegetve magát, hogy ilyen ez a világ és ezt is meg kell tennie valakinek.

Aztán egy nap jött egy ember: Hóseás. Elég fura alak volt. Amolyan komoly ember. Mindenféle komoly dologról szokott beszélni az emberek közt. Izráel Istenéről.

Egyik reggel megjelent Gómer házánál. Gómernek feltűnt, hogy Hóseás egész nap ott köröz az ő törzshelyénél. Amikor egyszer kinézett az ablakon, Hóseás kérő pillantása a lelkébe égett. Érezte, hogy akar valamit tőle ez a fura férfi. És nem tévedett. Sőt, nem is akármit. Megkérte a kezét. Először Gómer egyszerűen csak kiröhögte Hóseást és otthagyta. Amikor másnap is eljött Hóseás és újra elmondta, hogy feleségül kívánja venni őt, Gómer kezdte realizálni, hogy itt nem valami ostoba játékról van szó, így egyszerűen csak őrültnek tekintette a férfit. Majd amikor legközelebb újra megjelent és a legmélyebb tisztelettel és szeretettel újra megkérte Gómer kezét, akkor a nő igent mondott. Igen! Talán mégis lehet újat kezdeni! – gondolta magában.

Egy rövid ideig szeretetkapcsolatuk működött közöttük. Három gyermekük született gyors egymásutánban. Neveik mély megdöbbenést váltottak ki a környezetükből. Az egyiket úgy nevezte el Hóseás, hogy „Megbüntetem a bűnt!”, a másiknak a „Nincs irgalom” nevet adta, míg a harmadiknak „Nem vagytok a népem”.

Ám a legtöbb ember szíve mélyén mégsem bízott ebben a házasságban. Azt is találgatták, hogy nem is mindegyik gyerek Hóseásé. És egy kis idő múlva nekik lett igazuk. Míg Hóseás a megtérést hirdette és a megigazulás lehetőségét igyekezett kortársainak érthetően elmondani, addig Gómer egyre több időt töltött otthonukon kívül. Hóseás tudta jól mit csinál asszonya és mély fájdalmakat élt át emiatt. Majdnem beleőrült a tudatba, hogy feleségének kevés az ő szeretete, újra más férfiak közelségére vágyik. Elhagyni mégsem tudta. Valahányszor kezet emelt Gómerre, nem volt képes megütni. Valahányszor Gómer emelt kezet férjére, a végén még Hóseás kért bocsánatot. Volt, hogy kizárta a nőt az otthonukból, de végül reggel kinyitotta az ajtót. A karjaiba vette és a szobájába vitte. Sokszor történt ez így.

De az egyik hajnalon Gómer késett. Sőt egész nap nem érkezett haza. Hóseás félt, mert Gómer nem került többé elő. Fogadkozott ugyan, hogy végzett egyszer s mindenkorra ezzel a hűtlen asszonnyal, de mégsem ez történt. Jobban emésztette a fájdalom Gómer hiányában, mint korábban jelenlétében. Elindult, hogy megkeresse. Aztán egyszer csak egy bordélyház alagsorában, egy koszos, büdös – szobának alig nevezhető – kis cellácskában talált rá. Időközben Gómer szerződést kötött e kétes hírű ház tulajdonosával, amiből Hóseásnak kellett kivásárolnia. Csaknem egész vagyona ráment, hogy Gómert kiszabadítsa ebből az embertelen körülményből, inkább mindenéről lemondott, csakhogy Gómert újra a magáénak tudja.

Beszélgessünk:

  1. Gómer – Izráel jelképe – eltékozolta életét Baált imádó szeretőivel. Ahogyan Izrael is ezt tette: a Baált imádta többszörösen a történelmük során. Figyeld meg, hogyan viszonyult Isten házasságtörő kapcsolataihoz. “Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek” (Hós 2:14). A megváltás szavai a szeretet szavai. Minket hogyan “csalogat” Isten? Mi módon késztet visszatérnünk Hozzá?
  2. Csak az képes igazán szeretni, aki megtapasztalta már Isten szeretetét és megbocsátását. Az ilyen ember nem teheti meg, hogy a maga során ne szeressen és ne bocsásson meg másoknak. Hóseás kiválóan szemlélteti ezt a fajta szeretetet. Mit gondolsz erről? Igazi kegyelmet, igazi szeretetet és igazi, megvalósított irgalmat talált Gómer Hóseás oldalán! Olyat amire mindig is vágyott, ami hiányzott neki, amit hajszolt az éjszakában. Isten az, Aki megmentette Gómert, Hóseásban! És téged is megment!

Rodák Kinga