Isten Ígéretei – 4. hét / 5. nap

Erőnk Istenben van

Olvasd el: Ézsaiás 40:31
IMÁK: Ézsaiás 40:31

Amikor elfáradunk az élet küzdelmeiben és nehéznek érezzük, hogy továbbmenjünk, Istenhez fordulhatunk és kérhetjük, hogy újítsa meg erőnket. Hatalmas Istenünk dicsőségesen biztosítja az erőt azoknak, akik követik jelenlétét és teljesen bíznak Benne. Amint türelmesen megnyugszunk gondviselésében, Ő gyógyulást és reményt hoz, hogy segítsen minket szárnyalni friss lelkesedéssel és energiával.

Saját energiáddal csapkodod a szárnyaidat éppen? Kimerült vagy attól, hogy saját erődből akarod megoldani a problémáidat? Lassíts le és tölts időt azzal az Istennel, aki a problémáidnál hatalmasabb. Kérd, hogy töltsön be megújult reménnyel. Bízz benne, hogy Ő munkálkodik és tudja a megoldást. Mindig szárnyalni fogsz, amikor átadod magad Istennek.

 

Hatalmas Isten, szükségem van a segítségedre, hogy friss szelet adj nekem, hogy tovább repülhessek ezen a héten. Tölts meg a Te reménységeddel. Taníts meg hogyan kell szárnyalni Veled. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Isten hordoz

Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
 akkor majd ő egyengeti utadat,
 és vezeti lépteidet!

Példabeszédek 3:6

Amikor legutóbb Európába utaztam, olyan mértékű kultúrsokkot és honvágyat éltem át, amire soha nem is számítottam, és olyan icipicinek és elveszettnek éreztem magamat, hogy megígértem magamnak, hogy soha többé nem megyek vissza oda dolgozni. (Azért nem zártam ki egy luxusnyaralás lehetőségét, barátságos idegenvezetővel és drága szállodával. Hátha, majd egy szép napon.) Ez nagyjából 20 éve történt. Két hete megszegtem a fogadalmamat.

Amikor meghallottam, hogy a Szeresd Nagyon Istent (amerikai) csapata a német nők közé készül szolgálati útra, az volt a legnagyobb aggodalmam, hogy a férjem és a lányaim hogy fognak boldogulni nélkülem. De ahogy közeledett az utazás időpontja, eszembe jutott a múltbeli rettenetes élményem, és már inkább amiatt aggódtam, hogy én mit fogok kezdeni a családom nélkül.

2000 januárjában, amikor még csak 18 éves voltam, Milánóban éltem, ahová anyukámmal költöztünk, hogy hátha sikerül fellendíteni a modellkarrieremet. Addig Amerikában, Dallasban (Texas államban) dolgoztam, és az volt az álmom, hogy ezentúl Milánó, Párizs és New York kifutóin fogok megjelenni. Kívülről nagyon izgalmasnak tűnt, valójában azonban életem egyik legnyomasztóbb időszakát éltem meg.  A zord észak-olasz téli hideg könnyedén bekúszott a kabátnak nevezett kis lenge ruhadarabom alá. Ugyan az ügynökségemtől kaptam egy mobiltelefont, de senki nem tudta átállítani angol nyelvre. Akárhány üzenetet is hagytam, egyikre sem érkezett válasz. Minden pincér azt kérdezgette, hogy buborékos vagy mentes vizet kérek, nekem viszont minden vágyam egy repülőjegy lett volna haza.

Napjaim nagy része azzal telt, hogy néztem a végeláthatatlan nevű utcatáblákat, számtalanszor álltam az albérletünk udvarán a hajnali órákban, frissen mosott, törölközőbe csavart hajjal, hogy néhány mondatot válthassak a barátommal, aki Texasban volt. Soha nem volt képes megérteni az időeltolódást. A Dolce Gabbana cégnél a főnökeim pedig csak azt hajtogatták a foguk között sziszegve, hogy „Mosolyogj, Amanda!” Nem tágított mellőlem a szenvedés, miután sikerült azt egyszer vidámságnak feltüntetnem.

Aztán egy újabb hosszú nap után, melynek végén nagy tányér gőzölgő tésztával próbáltam vigasztalódni, ahogy hazaértem az albérletünkbe, anya épp telefonált. Valami történt otthon a testvéremmel, és súlyos volt a helyzet. Meg sem tudtuk várni a divathetet, ami már csak néhány héttel később lett volna, azonnal haza kellett utaznunk Texasba. A milánói kínjaim nem is voltak hasonlíthatók ahhoz a szomorúsághoz, ami otthon várt.

Ahogy a testvérem lábadozott, vele együtt gyógyultam én is. Túl sok volt mindez. Eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok ilyen messzire menni az álmaim hajszolása érdekében. Csődtömegnek éreztem magam. Persze miután férjhez mentem és anya lettem, és megismertem Krisztust sok-sok évvel később, rájöttem, hogy nem is azt az utat szánta nekem Isten.

Amikor még csak ismerkedtem Istennel, a Példabeszédek 3:5-6 versei óriási változást jelentettek.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Amikor a magam útját jártam, csak szomorúságot találtam. Ebben már volt tapasztalatom. Viszont amikor elkezdtem Istenben bízni és teljes szívből Őt szeretni, ezerszer is megmutatta, hogy az Ő útjai a lehető legjobbak.

Már hét éve bíztam magamat az Úrra, amikor történetírói munkát ajánlottak a Szeresd Nagyon Istent csapatában. Könnyű szívvel fogadtam el. Isten hihetetlen módon munkálkodik ezen a szolgálaton keresztül, és ideje volt, hogy valaki írásba is foglalja mindazt, amit Ő végzett, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek a történetek, nehogy elszalasszuk azokat az alkalmakat, amikor Isten dicsőíthetnénk együtt. Még csak alig egy éve dolgoztam az SZNI-nek, megtudtam, hogy Németországba kell utaznom történeteket írni. Meglepő módon újra könnyen rábólintottunk a családommal együtt.

Ahogy közeledett az utazás időpontja, megrémültem. Mi van, ha odaérek, és nem tudom elolvasni a kiírásokat, ha egész nap csak enni akarok és magamba roskadok, mialatt ezek a drága nők az én munkámra lennének utalva? Mi van, ha a milánói élményemhez hasonlóan újra leblokkolok, és minden csodás eseményről lecsúszom? Mi van, ha cserbenhagyok mindenkit? Mi van, ha megint csődöt mondok? De a férjem és a családom napról napra bátorítottak, Isten pedig utat készített. Így tehát nem tehettem mást, átengedtem az irányítást Istennek, és elindultam. Isten pedig végig hordozott.

Első sorból élvezhettem, milyen drága pillanatokat élnek át együtt ezek az Istennek szolgáló nők. Hogyan ölelik át egymást, hogyan tanulnak egyre többet és többet az Úrról, és ahogy csak kapkodtam a fejem sokféle nyelv között, Isten dicsőségére, megváltoztam. Már nem kellett bogarásznom az utcaneveket, mert ott voltak a barátaim, akik eligazítottak. Nem blokkoltam le és nem görnyedtem össze a félelemtől, mert végig elborított a szeretet. Hasznos voltam, még élveztem is, és kiteljesedtem. Úgy éreztem, újra a helyemen vagyok.

A nélkülem töltött öt nap a férjem és a lányok számára is diadalmas volt. Nagyszerűen boldogultak. Az pedig, hogy óceánokon át utaztam Krisztusért, és mégsem omlottam össze, az pedig az én diadalmam volt.

Amikor az enyém volt a döntés lehetősége, az örvény lefelé húzó erejével haladtam a mélybe és végül gödörbe estem. Mégis, Isten várt rám. Most viszont Rá hagyom a döntést, Ő pedig egyenes ösvényen vezet az ígéreteivel. Hordoz engem. Nagyon örülök, hogy megszegtem a magamnak tett fogadalmamat, és helyette Isten ígéreteit követtem egészen Németországig. Imádkozom azért, hogy te is engedd, hogy Isten vezessen, mert az Alkotó útja sokkal jobb, mint amit ki tudnánk erőszakolni magunknak.

Legyen Övé a dicsőség!

Amanda

 

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszerre nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-carries-me/

Isten Ígéretei – 2. hét / 3. nap

Bízz az Úrban!

Olvasd el: Példabeszédek 3:5-6
IMÁK:
Példabeszédek 3:5-6

A valaha élt legbölcsebb ember azt tanácsolja, hogy ne a magunk eszére támaszkodjunk, hanem hajoljunk meg Isten akarata előtt. Amikor teljesen rábízzuk magunkat Istenre, hogy Ő irányítsa az életünket, és Őt tesszük meg életünk Urának, akkor megnyitja értelmünket, és bölcsességet ad, hogy merre menjünk. Az Úrra kell támaszkodnunk, és búcsút kell intenünk az önjáró életnek.

Ahogy Isten jelenlétét keressük, egyenessé teszi az ösvényünket. Többé nem kell erőlködnünk és aggódnunk a következő lépés miatt, mert az Ő irányába mozdulunk, és az ajtókat Ő nyitja ki számunkra. Hogyan ismerhetik meg mások az Urat a tetteinken keresztül? Kérjük Őt, hogy segítsen a mindennapjaink minden részletét Rá bízni.

 

Uram, köszönöm, hogy irányítod a lépteimet. Segíts, hogy bízzam abban, hogy a Te utaid jobbak az enyémeknél. Semmit nem akarok magamnak megtartani. Ámen.

/YouVersion/

 Fordította: Greizer Zsófia

 

Isten Ígéretei – 1. hét / 3. nap

Isten vigyáz rád

Olvasd el: Zsoltárok 1:6
IMÁK:
Zsoltárok 1:6

Jó Istenünk ismeri az előttünk álló utat – egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. Életutunk minden egyes lépését az Ő gondoskodó védelmével kövezte ki. Gyengéd szeretetével öleli körül gyermekeit és teljes elkötelezettséggel tölti be minden szükségünket. Mikor úgy döntünk, hogy követni fogjuk Isten vezetését, édes békesség tölt majd el bennünket a napi teendőink közepette. Isten mindent tud. Mindent lát. Ma is bízhatunk abban, hogy hűséges Istenünk minden mozdulatunkra figyel, és mindig el fogja készíteni számunkra az utat.

Mikor a szívedben aggodalom üti fel a fejét, állj meg és hallgasd Atyád suttogó hangját: Gyermekem, ismerem az utat.

 

Uram, hiszem, hogy Te mindig vigyázol rám. Segíts, hogy a Te utadat kövessem, és teljesen megbízzak Benned. Ámen. 

/YouVersion/ 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

A lánynak, aki menekül Istentől

„Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” – 1 János 2: 4-6

A mai kultúra arra sarkall, hogy a saját utunkat járjuk.

Nem számít, hogy tizenöt vagy ötven éves vagy. Minden nap lesz olyan, aki azt fogja mondani neked, hogy élj a világ szerint.

Hidd el ezt.

Kösd meg azt a kompromisszumot.

Menj oda.

Tedd azt.

És a mi kemény szívünk félrevezethet minket.

Még a legerősebb hitűek is áldozatul eshetnek a büszkeségüknek és a rendíthetetlen függetlenségüknek. Sokszor a hitünket a körülményeink határozzák meg.

Mint Jónás, mikor Isten azt mondja „Menj!”, mi makacsul azt válaszoljuk: „Nem!” 

Engedünk a test szerinti kívánságainknak, keressük az egyszerűbb utat, és megpróbálunk elfutni Isten jelenlététől. Fukarkodunk egymással kegyelmesen bánni, mert elfelejtjük, hogy Isten milyen kegyelmes velünk. Még vicces is lehet néha, mennyire nevetséges az, hogy Istentől akarunk elfutni, viszont rettenetesen veszélyes és bűnös engedetlenség ez. Egyik nap lázadóan indulunk a saját utunkra, de a következő napon – mikor kétségbeesetten megmentésre szorulunk – már az Övének mondjuk magunkat: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.” (Jónás 1:9)

Ó Istenem, bocsásd meg, mikor a saját utunkat járjuk. 

Bocsásd meg, hogy azt gondoljuk, jobban tudjuk nálad, hogy mit kell tennünk.

 

Ma, éppen most… menekülsz Isten elől?

____________

Lehet, hogy Isten útjának védelme és szabadsága elől menekülsz, ehelyett a lázadás bűnös ösvényén találod magad.

Lehet, hogy megromlott kapcsolatok elől menekülsz, mikor Isten egyértelműen a megbékélés felé vezet téged.

Lehet, hogy egy szolgálat elől menekülsz, ami túl nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik, és sokkal több időt töltesz azzal, hogy a gyengeségeidre figyelsz, ahelyett, hogy Isten erejére hagyatkoznál.

Lehet, hogy a kényelmetlenség elől menekülsz – az emberek… a város… a munkahely… az ismeretlen – mert minden oldalról rád nehezedik a nyomás, és el sem tudod képzelni, hogy hogyan rendeződhetne mindez.

Lehet, hogy pont Isten elől menekülsz – ultimátumokat adva az Univerzum Teremtőjének, makacsul kijelentve, hogy nem hiszel, amíg látni nem fogsz. (lásd János 20:29)

____________

Elfuthatunk, de hála Istennek, Ő nem hagyja, hogy messzire menjünk. Ő az az Isten, aki fáradhatatlanul követ; az Isten, aki kegyelmesen megbocsát; az Isten, aki csodálatos kegyelmét annyira kiterjeszti, hogy soha nem lehetünk túl távol Tőle. Lehet, hogy nehéz és alázatra intő lépés lesz, de HIDD EL Neki, mikor azt mondja, hogy elképzelhetetlen szabadság várja azokat, akik a Szent Szellem szerint járnak (Róma 8:1-4).

Lehet, hogy ezt a három mondatot le kell írnod egy kártyára, hogy emlékeztessen. Tedd oda, ahol a legnagyobb szükséged van rá – a Bibliádba, a tükrödre, a táskádba vagy a kocsidba, vagy éppen a párnád alá – mikor békességed elhagy, és a kárhoztatás elkezdődik. Töltsd meg az elmédet Isten Szavával minden egyes nap, és ismételgesd az igazságokat, melyeket ismersz (még akkor is – és főleg akkor – mikor éppen még nem érzed őket át).

 

Isten ura a helyzetednek.

Hagyd abba a menekülést. 

Kezdj el bízni.

Menj, ahova Ő mondja, hogy „Menj!”. Állj meg, mikor Ő azt mondja, hogy „Állj!”. Tedd, amit mond. Bizalommal engedelmeskedhetsz Neki, mert az Ő utjai mindig életet, célt, békességet és bőséget adnak – az Ő idejében, az Ő elképzelése szerint.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg: Ha ma meghozol egy döntést, hogy abbahagyod az Isten elől való menekülést, kérlek oszd meg velünk hozzászólásban (és találj valakit a környezetedben, hogy bátorítson és elszámoltatható légy). Csapatunk megtisztelve érezné magát, ha imádkozhatnánk érted.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-the-girl-who-is-running-from-god/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

Bízz az Úrban és űzd el a félelmet

 

Az elmúlt hat hétben rengeteg dolgot átvettünk, azonban ahogy a Félelem és aggodalom című tanulmányunk végéhez közeledünk szeretném felhívni a figyelmeteket arra a tanácsra, melyet a Példabeszédek 3:5-8 találunk: bízz az Úrban!

Ez jóval könnyebbnek hangzik, mint amilyen, viszont ez a kulcsa annak, hogy felül tudjunk kerekedni a számos félelmen és aggályon, melyek behálózzák mindennapjainkat.

Az ötödik versben egy parancsot és egy tiltást is olvashatunk. Először foglalkozzunk a tiltással!

1. Ne menj a saját fejed után!

Mennyire vagy bölcs? Már mindenre rájöttél? Vajon ismered az összes választ? Keményen dolgozol azon, hogy te irányítsd az életed?

Életünk java részét úgy éljük le, hogy azt hisszük, pontosan tudjuk, mi a legjobb nekünk, aztán pedig pánikolunk, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan mi reméltük, álmodtuk vagy terveztük.

Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a saját fejünk után megyünk? Árulkodó jel lehet az, ha keveset imádkozunk, ha haragszunk Istenre, mert nem a mi kedvünk szerint alakulnak a dolgok, és ha aggodalommal küszködünk. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy úgy gondoljuk, tudjuk mi a legjobb nekünk, és nem érezzük szükségét Isten bölcsességének vagy vezetésének. Ha nem hívjuk be Istent és az ő tanácsait az életünkbe, akkor helyette a félelemnek és az aggodalomnak nyitunk ajtót, akik szívünk gyakori vendégeivé válnak.

Talán üres a zsebed, vagy betegséggel küzdesz, esetleg még mindig álmaid férfijára vágysz, vagy babát szeretnél, eleddig mégis gyermektelen maradtál. Ha a saját eszedre támaszkodsz, akkor sosem leszel képes meglátni azt, hogy Isten terve szerint még a legsötétebb napjaink is a javunkra válhatnak. Látásunk természetünknél fogva gyenge. Egyszerre életünknek csak pár másodpercét képes felfogni. Nem tudjuk, hogy mit hoz a ma délután, a holnap, azt pedig végképp nem, hogy mi vár ránk a következő héten.

Korlátozott látásunknak köszönhetően nem láthatjuk a nagyobb képet és olyan sok dolog furcsának és homályosnak tűnik. Megértésünk töredékes és gyenge, ami azt jelenti, hogy könnyen összeomlik; ha pedig összeomlik, akkor a félelem és aggodalom karmai közé kerülünk.

2. Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel

Akkor fogunk megszabadulni az életünkben uralkodó félelemtől, ha teljes szívvel az Úrban bízunk. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha nem magunkra vagy a helyzetünkre nézünk, hanem Isten jóságára, erejére és kegyelmére.

Légy tisztában a következő kérdésekkel: mit jelent Isten számára a jóság? Képes Ő arra, hogy ne legyen jó? És hogy jön ez az egész ahhoz, hogy miken mész keresztül az életedben?

Mit tudsz Isten erejéről? Milyen végtelen az Ő hatalma? Milyen hatással van ez az erő az életedre? Hogyan áradhat ez az erő az életedbe, és milyen célt szolgálhat ott?

És mi a helyzet a kegyelmével? Mit jelent a kegyelem, és hogyan jelenik meg az életedben?

Minél jobban megismered Istent, annál könnyebb lesz számodra az, hogy bízz benne. Minél jobban bízol Istenben annál kevésbé fogsz félni, mert a gondolkodásod nem az élet korlátozott megértésén alapszik majd, hanem Isten örökkévaló erején, bölcsességén és irgalmán.

Miben bízhatsz a félelmek közepette? A te bizodalmad abban áll, hogy Isten a tenyerén hordoz téged, és semmi olyat nem fog beengedni az életedbe, amelyen ne vezetne át az ő ereje és bölcsessége által. A te bizalmad abban áll, hogy Jézus Krisztus által az Úr a te Istened, és te az Ő gyermeke vagy. Szeret téged, és tökéletesen gondodat viseli.

Csodálatos béke fakad abból, ha teljes szívvel bízol az Úrban. Ő alkotott, ő meghalt érted, megmentett, családjába fogadott, fel fog támasztani, és helyet készít neked az ő országában. Nem fog most magadra hagyni, és nem várja el tőled, hogy egyedül botorkálj végig az életeden.

Vigyél elé mindent imádságban, a legapróbb dologtól kezdve addig, ami hegyként magasodik eléd, és nézd, ahogy a félelmeid lassan eltörpülnek.

„Az élet Ura ezt mondja: ´Ne félj, mert én vagyok Istened!´
A tudás kincse,
a kegyelem forrása,
a megnyugvás áradata,
az erő tornya,
megszámlálhatatlan öröm
van elrejtve a szóban, hogy ´Én vagyok Istened!´
Ne feledd – és légy erős; felejtsd el – és gyenge vagy.
Táplálkozz ebből – és örülj; hanyagold el – és gyáva leszel.
Jehova – Isten a tiéd!
Testvérem, ne félj!”

George Mylne (1854)

 

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/trust-lord-banish-fear/

Félelem és aggodalom – 6. hét / 5. nap

Bízz Istenben és ne félj!

Amint a félelemről és aggodalomról szóló tanulmányunk végéhez érkezünk, lehet, hogy nem kaptunk minden kérdésre választ, hogy néha miért tapasztalunk meg félelemteljes vagy aggodalmas időszakokat életünk során. De azt tudjuk, hogy egy olyan Istent szolgálunk, aki mindennél jobban szeret minket. Már akkor terve volt az életünkkel, mikor még meg sem születtünk.

A mi felelősségünk, hogy bízzunk Benne, akkor is mikor nem értjük a körülményeinket. El kell ismerjük Őt Mindenható Istenünknek, aki hatalmas mindenek felett. Mikor Benne bízunk, a hitünk megújít minket. Reményt ad és új perspektívát.

Milyen új perspektívát tapasztaltál meg az elmúlt hat hétben? Istennel való kapcsolatod mely része növekedett? Amikor nehéz idők jönnek, bízzál Isten személyiségében, ne a te értelmedre támaszkodjál, járj a hitben továbbra is.

Mennyei Atyám, köszönöm a Te bölcsességedet és a Te kegyelmedet. Köszönöm, hogy vezeted lépteimet a nehéz időkben is. Köszönöm a Te örömödet, melyet csak Te adhatsz meg. Segíts, hogy továbbra is hitben járjak, miközben egyre jobban bízom Benned. Köszönöm a Te Fiadat, akiben békességre lelek. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Félelem és aggodalom – 6. hét / 2. nap

Bízd minden tetted az Úrra!

Mikor kezdted legutóbb úgy a napodat, hogy mindent Istenre bíztál? Gyakran, mikor az ébresztő felkelt minket, úgy érezhetjük magunkat, mintha egy akadályverseny előtt állnánk. Minden jó szándékunk ellenére a kötelesség, felelősség és a napi teendők irányítják aktivitásunkat. Észre sem vesszük, és már fordíthatjuk is a naptárat a következő hónapra. Túléltünk, de nem fejlődtünk.

A Példabeszédek 16:3 arra emlékeztet bennünket, hogy bízzuk a munkánkat Istenre. Mikor szándékosan mindent Neki szentelünk, méginkább szándékosan élünk. A vers azzal végződik, hogy megmutatja, ha eszerint cselekszünk, teljesülni fognak a terveink. Isten segíteni fog felállítani a fontossági sorrendet az életünkben és megtervezni a lépéseket. Egyszerűen csak hagynunk kell, hogy segítsen nekünk. Ha minden nap időt töltünk Vele, azt mutatjuk Istennek, hogy a Vele való kapcsolatunk fontos számunkra. Amikor csendesen imádkozunk és Igéjét olvassuk, olyan bölcsességre teszünk szert, mely által körültekintő döntéseket hozhatunk.

Hogyan segíthet legyőzni az aggodalmaidat, ha a teendőidben átrendezed a fontossági sorrendet, és Istennel való kapcsolatodat teszed az első helyre? Isten azt akarja, hogy stresszmentesen éljünk, és mellettünk van, hogy segítsen felállítani a helyes fontossági sorrendet és kialakítani számunkra a megfelelő életszemléletet.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy időt akarsz velem tölteni. Köszönöm, hogy azt akarod, ami a legjobb nekem. Imádkozom, hogy segíts mindig először Rád gondolni. Bocsáss meg, mikor más dolgokat Nálad előbbre helyezek. Segíts, hogy mindent Rád bízzak, minden cselekedetemmel Neked adjak tiszteletet. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Remegő bizalom

„Ne gondold magad túl okosnak…” – Példabeszédek 3:7

Ott ültem az imaházban, és remegtem.

A szószéken álló ember, aki a Szentírásból olvasott fel nem a pásztorom volt. A pásztorom bűnbe esett és most olyan emberek vettek körbe, akik mind zokogtak. Templomi családként közösen emeltük fel megtört szíveinket a mi szent Istenünkhöz, és erősen kapaszkodtunk az Ő változhatatlan ígéreteibe azon a napon, amikor az ellenség megpróbált tönkretenni bennünket.

Az emberekben csalódhatunk, de Istenben soha.

Amikor nem féljük az Istent, akkor megnyitjuk életünket a pusztításnak. Az emberektől való félelem rossz, de teljesen egészséges az, ha a szentséges Isten jelenlétében remegünk.

Istent félni azt jelenti, hogy:

  • keressük az Ő bölcsességét, mert felismerjük, hogy mennyire bolondok vagyunk az Ő igazságához képest

„A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót. A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.” – Példabeszédek 9:10

  • alázatos szívvel dicsőítjük Őt, az Ő jóságát és dicsőségét csodálva

„Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít, és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.” – Példabeszédek 15:33

  • teljes szívvel engedelmeskedünk a parancsainak egyszerűen csak azért, mert mindenekfölött Neki akarunk tetszeni

„Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám, megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót! Szereted az életet, sokáig akarsz boldogan élni? Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól, és szádat a hazugságtól! Messzire kerüld el, ami gonosz, és tedd meg, ami jó! Törekedj a békességre, ne nyugodj, míg el nem éred!” – Zsoltárok 34:11-14

Amikor úgy döntünk, hogy féljük Istent, akkor teljes szívünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretjük Őt. Szenvedélyesen keressük azt, ami tetszik Neki, és elfutunk attól, amit gyűlöl. Isten félelme egy napi döntés arról, hogy életünk minden területét teljes mértékben az Ő kezébe tesszük.

Lelkünk ellensége azt szeretné, ha Istent egy mennyben ülő dühös diktátorként képzelnénk el, aki meg akar rabolni minket minden örömtől, és az életünket unalmassá és üressé akarja tenni. Ez egy olyan hazugság, ami a pokol legsötétebb bugyraiból származik.

Lássuk, hogy mi az igazság, amit a Szentírásban olvashatunk:

  1. számú igazság: Isten életadó, nem pedig tolvaj. Ő menedéke azoknak, akik Benne bíznak.

„Akik tisztelik és félik az Örökkévalót, teljes bizalommal vannak iránta, s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent. Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása, így kerülheted el a halál csapdáit.” – Példabeszédek 14:26-27

  1. számú igazság: Az Istennek adott élet teljes, nem pedig gyümölcstelen. A megadás minden esetben több erőhöz vezet.

„Ne képzeld magad túl okosnak, hanem tiszteld és féld az Örökkévalót, a gonosznak pedig fordíts hátat! Egészség lesz ez a testednek, s még a csontjaid is felüdülnek.” – Példabeszédek 3:7-8

Ha remegve bízol az Úrban, az megmenti az életed. Bármi is jöjjön a mai napon, Ő mindent az Ő mindenható kezeiben tart.

Imádkozzunk szívből mindennap a következőképpen: Uram, kérlek, segíts, hogy a mai napon féljem a Te Szavad! Ámen.

 

Lyli

Lyli Dunbar szeret a férjével karaokezni a kocsiban, elmélyedni a bibliatanulmányozásban a lányokkal, és egyszerre 12 könyvet olvasni.  Író, előadó, és mentor, akinek legégetőbb vágya, hogy megismerje Jézust, és megismertesse Őt másokkal.  Keresd meg őt a lylidunbar.com oldalom, ahol elegendő üzemanyagot találsz majd az erdőtűz intenzitású hithez.  Lylit továbbá megtalálod Facebookon, Instagramon, Twitteren, Youtube-on és Pinteresten is.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/trembling-trust/

Földi gazdagság, és a biztonság, amely sosem enyészik el

A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.” – Jakab 1:9-11

A férje váratlanul veszítette el a munkáját, és megkért minket, hogy imádkozzunk értük.

„Drága barátnőm, annyira tudom, hogy mit érzel…” – kezdtem el gépelni, miközben elöntöttek az emlékek.

Pár évvel ezelőtt az ő szavai akár az enyémek is lehettek volna. Ami az első gyermekünk érkezése miatt egy izgalmas szakasznak ígérkezett, gyász és bizonytalanság időszakává vált amikor hirtelen egy ismeretlen jövővel kellett szembenéznünk.

Amikor jóval a munkanap befejezése előtt lépett be az ajtón, azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. A babát két rövid héttel későbbre vártuk, és az anyaság felett érzett várakozás és öröm közepette pont egy héttel azelőtt mondtam fel teljes munkaidős állásomból. Hol fogunk élni? Hogyan fizetjük ki a számlákat? Az olyan kérdések, mint a betegbiztosítás és a pelenkák, áldás helyett feszültség forrásává váltak.

„De Istenem! – imádkoztam – „Szeretem ezt a várost. A barátaimat. A gyülekezetemet. Ezt a szerény kis házat, amit az otthonunkká alakítottunk, ezzel az éppen befejezett gyerekszobával…”

Uram, kérlek, ne vigyél el engem innen!

És ennyi… ezzel bevallottam, hogy mire alapoztam a biztonságomat – az ismerős tájba és szobákba; a sok tárgyba és sziklaszilárd bankkártyába – ahelyett, hogy a páratlan Istenben bíznék, aki minden holnapomat a kezében tartja már a kezdetektől fogva.

Fiatal házasságunkban a munkahelynek ez az elvesztése kezdetben pusztító erejűnek tűnt. Isten szemszögéből – és nemsokára a mienkből is – nézve azonban ez a formálódás és a növekedés felbecsülhetetlen időszaka volt; valami, amihez akkor sem tudtunk volna visszatérni, és akkor sem tudtunk volna megváltoztatni, ha akarnánk. Megtanultuk, hogy mik voltak a valódi szükségeink, és mit tudtunk nélkülözni. Egyre kevésbé ájultunk el magunktól, és egyre jobban lenyűgözött minket Jézus, és az, hogy mennyire szükségünk van rá. Beazonosítottuk a bálványokat az életünkben, és fájdalmasan lemondtunk róluk. Isten lerombolta a hamis biztonságérzet falait. Egyre jobban értékeltük az apró dolgokat az életben, az új élet csodáját, és egymást, és ez a bizonytalanság napjai közepette is örömmel töltött el bennünket. Abban az időben annyira ragaszkodtam Jézushoz, hogy gyakran azon kaptam magam, hogy a következő imát mondom:

Uram, kérlek, ne vigyél el engem innen!

Ne vigyél el engem erről a bizonytalan földi helyről, amelyben annyira édes és szilárd közösségem lehet veled!

A földi dolgok sohasem fognak megelégíteni minket, és előbb-utóbb mind semmivé foszlik. De Jézusnak hála annyi minden van ebben az életben, ami több, mint amit a szemünkkel látunk. Minden egyes próbával és szükséges megadással Isten írja a történetünket, és azt szeretné, hogy miközben egyre inkább a saját képére formál bennünket azt szeretné, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt (Jakab 1:4). Egyáltalán miért merül fel bennem, hogy bármelyik tervem vagy földi tartalék fölözhetné ezt az ajánlatot?

És veled mi a helyzet, barátom? Ne feledkezz meg arról a munkáról, amit Isten benned akar végezni. Egyetlen napot se pazarolj arra, hogy úgy fuss a világ dolgai után, mintha azokon múlna felemelkedésed vagy bukásod! Nyugodj meg abban a reménységben és biztonságérzetben, amelyet csak Jézus tud adni neked. Tedd magadévá a szituációt, amelybe most helyezett. Járj alázattal! Bízz benne teljes szívvel! Élj hálásan! És örülj annak tudatában, hogy amikor átérsz majd a másik oldalra, akkor egy kicsit jobban hasonlítasz majd Jézusra.

Ó, Jézus, ha dicsekszem, akkor add, hogy Benned dicsekedjek…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg!: A te biztonságérzeted a mennyben gyökerezik, vagy a földi gazdagságban? Vajon van a szívedben olyan anyagias bálvány, amelyet fel kellene adnod?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/security-that-never-fades/