Hűséges szeretet / 1. hét / 3. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 1:3-5, 2 Királyok 17:21-23

IMÁK: Hóseás 1:5

További olvasmány: 2 Királyok 17:7-20

Mint oly sok más embernek a Bibliában, Gómer fiainak is beszédes nevet választott az Úr. Az első gyermeket, egy fiút, Jezréelnek hívtak, ami azt jelenti „Isten szétszór” vagy „Isten széthint”.

Jezréel egy város volt Issakár törzsében, Gilboa hegye mellett, és azzal a súlyos ítélettel hozható összefüggésbe, melyet Jéhú hajtott végre Aháb háza népén (2 Királyok 9-10; és lásd 1 Királyok 21:21-24). Annyira lelkes volt Jéhú mikor megtisztította a földet Aháb gonosz leszármazottaitól, hogy sokkal több embert gyilkolt meg, mint amennyit Isten parancsolt, beleértve Ahazjá királyt is, Júda királyát és negyvenkét rokonát (2 Királyok 9:27-10:14).

Hóseás fiának születésén keresztül jelentette be Isten, hogy meg fogja bosszulni az ártatlan vérontást, melyet Jéhú vitt végbe, és véget vet Jéhú családjának Izráelben. Ez Kr.e. 752-ben teljesedett be, amikor Zekarját meggyilkolták, Jéhú ük-ükunokáját, és ez a dinasztia utolsó királyának uralkodását is jelentette. Isten azt is előre bejelentette, hogy Izráel egész királyságának vége lesz, amikor a hadserege legyőzettetik, ami Kr.e. 724-ben következett be.

Időnként azt érezzük, hogy a gonoszságnak, ami körülvesz minket, vagy a sérelmeknek, amit az emberek ellenünk elkövetnek, nem lesz büntetése. De Isten figyelmét nem kerüli el az, ami velünk történik. Ő látja, Ő tudja és Ő egy igazságos Isten. Semmi sem kerüli el az Ő figyelmét, semmi sem marad számára észrevétlen.

Drága Istenem, Te látsz engem. Te látod az én fájdalmamat, Te látod az én összetört szívemet. Te mindenről tudsz és mindent megengedsz, ami az életemben történik a Te tökéletes akaratodnak megfelelően. Atyám, segíts bíznom Benned. Segíts bízni abban, hogy Te Szent és Igaz vagy. Ámen.

 /YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Válaszd a bátorságot! – 2. hét / 1. nap

Bátran féld Istent az emberek helyett

Olvasd el: Példabeszédek 1:7; Példabeszédek 8:13; Példabeszédek 29:25

IMÁK: Példabeszédek 29:25

Amikor más emberek rosszallásától tartunk, amikor attól félünk, hogy nem ütjük meg valakinek a mércéjét, és amikor félünk, hogy csalódást okozunk valakinek, ilyenkor az emberektől félünk. Ez egy veszélyes csapda, mert ha így teszünk, az emberekbe vetjük a bizalmunkat, ahelyett, hogy az Úrba vetnénk. Az embereknek való tetszés bebörtönönzi a szívünket. Az istenfélelem (teljes bizalom) viszont felszabadítja. Bátornak kell lennünk és Istent kell félnünk az emberek helyett, tudva, hogy ez a döntés biztonsághoz vezet minket, a összehasonlítgatás, bátortalanság és elégedetlenség csapdája helyett. Az Istenben való bizalom megelégedettséget, áldást, szabadságot és biztonságot ad. Az Úr félelme élethez vezet! A Péld 31:30-ban ezt olvassuk: “Mert a báj csalóka, és elmúlik a szépség, de dicséretre méltó az az asszony, aki tiszteli és féli az Örökkévalót!”. Istent félni bátor és dicséretre méltó dolog!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy biztos helyre vezetsz engem, amikor teljesen megbízom Benned. Segíts, hogy bátor legyek Téged félni az emberek helyett és szabadíts meg az embereknek való tetszés börtönétől. Uram, bevallom, hogy rossz helyen van a félelmem, és Hozzád fordulok teljes szívvel. Erősíts meg a Te Igéddel. Helyettesítsd félelmemet hittel. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Válaszd a bátorságot! – 1. hét / 3. nap

Bátran tégy jót

Olvasd el: Galata 6:9, Efézus 2:10, Zsoltárok 34:8

IMÁK: Zsoltárok 34:8

Amikor valamilyen „menedékről” olvasunk, akkor én egy olyan helyet képzelek magam elé, amelynek van teteje: egy fedezéket vagy búvóhelyet, amely megvéd a vihartól. Ez egy csodálatos kép arról, hogy mit jelenthet Isten számunkra: biztos pontot, védelmezőt, fedezéket. Ebben a versben azonban még ennél is több rejlik! „Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Örökkévaló!” Ez a rész azt sugallja, hogy amikor az Úrhoz menekülünk, akkor jóságát egy még mélyebb szinten tapasztalhatjuk meg. Az érzékeink (ízlelés, látás) felébrednek jósága jelenlétében, és micsoda öröm is ez! Tehát nemcsak védve vagyok, biztonságban és fedezve, de annyira az Atya közelében vagyok, hogy szinte látom és ízlelem, hogy jóságos. Ez akkora örömmel tölt el! Az Úrhoz menekülni azt jelenti, hogy életünket az Ő közelében élhetjük le, ráadásul bővölködve az örömben.   

Atyám, köszönöm, hogy menedékem vagy. Istenem, annyira hálás vagyok, mert amikor oltalmad közelségét élvezem, akkor felélénkülnek az érzékeim, és természetfeletti öröm tölt el. Köszönöm Istenem állandó jóságodat. Segíts, hogy életem során mindig Te légy a menedékem! Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Válaszd a bátorságot! – 1. hét / 2. nap

Bátran bízz

Olvasd el: Példabeszédek 3:5-6, Zsoltárok 9:10, Zsoltárok 20:7

IMÁK: Példabeszédek 3:5-6, Zsoltárok 9:10

Isten nem azt kéri, hogy értsük meg. Sokkal inkább arra kér, hogy bízzunk Benne. Bátor hitre van szükség ahhoz, hogy megértés nélkül bízzunk. Sokszor nem értjük majd, hogy mit csinál Isten. De Ő hűséges, és tudjuk, hogy jó, így teljes szívvel bízhatunk Benne. A mi értelmünk nem képes felfogni, hogy milyen bámulatos Isten akarata és terve az életünkre nézve. Amikor elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy bízzunk, pedig nem értjük, hogy mi történik, az olyan, mintha a tó kellős közepén kilépnénk a csónakból, mert Jézus azt mondta. Lehetünk bátrak bízni mindazért, amit már tudunk a mi Istenünkről. Ő mindig meg fogja mutatni, hogy melyik úton kell menned. 

Köszönöm Istenem hűségedet és jóságodat. Köszönöm, hogy adsz erőt bátornak lenni és bízni Benned még akkor is, ha nem értelek. Istenem, tudom, hogy jó terved van az életemre nézve. Emlékeztess arra, hogy a Te akaratodat keressem, hogy megláthassam azt az utat, amelyet Te készítettél el nekem. Teljes szívemmel Benned akarok bízni. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Isten Ígéretei – 4. hét / 5. nap

Erőnk Istenben van

Olvasd el: Ézsaiás 40:31
IMÁK: Ézsaiás 40:31

Amikor elfáradunk az élet küzdelmeiben és nehéznek érezzük, hogy továbbmenjünk, Istenhez fordulhatunk és kérhetjük, hogy újítsa meg erőnket. Hatalmas Istenünk dicsőségesen biztosítja az erőt azoknak, akik követik jelenlétét és teljesen bíznak Benne. Amint türelmesen megnyugszunk gondviselésében, Ő gyógyulást és reményt hoz, hogy segítsen minket szárnyalni friss lelkesedéssel és energiával.

Saját energiáddal csapkodod a szárnyaidat éppen? Kimerült vagy attól, hogy saját erődből akarod megoldani a problémáidat? Lassíts le és tölts időt azzal az Istennel, aki a problémáidnál hatalmasabb. Kérd, hogy töltsön be megújult reménnyel. Bízz benne, hogy Ő munkálkodik és tudja a megoldást. Mindig szárnyalni fogsz, amikor átadod magad Istennek.

 

Hatalmas Isten, szükségem van a segítségedre, hogy friss szelet adj nekem, hogy tovább repülhessek ezen a héten. Tölts meg a Te reménységeddel. Taníts meg hogyan kell szárnyalni Veled. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Isten hordoz

Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
 akkor majd ő egyengeti utadat,
 és vezeti lépteidet!

Példabeszédek 3:6

Amikor legutóbb Európába utaztam, olyan mértékű kultúrsokkot és honvágyat éltem át, amire soha nem is számítottam, és olyan icipicinek és elveszettnek éreztem magamat, hogy megígértem magamnak, hogy soha többé nem megyek vissza oda dolgozni. (Azért nem zártam ki egy luxusnyaralás lehetőségét, barátságos idegenvezetővel és drága szállodával. Hátha, majd egy szép napon.) Ez nagyjából 20 éve történt. Két hete megszegtem a fogadalmamat.

Amikor meghallottam, hogy a Szeresd Nagyon Istent (amerikai) csapata a német nők közé készül szolgálati útra, az volt a legnagyobb aggodalmam, hogy a férjem és a lányaim hogy fognak boldogulni nélkülem. De ahogy közeledett az utazás időpontja, eszembe jutott a múltbeli rettenetes élményem, és már inkább amiatt aggódtam, hogy én mit fogok kezdeni a családom nélkül.

2000 januárjában, amikor még csak 18 éves voltam, Milánóban éltem, ahová anyukámmal költöztünk, hogy hátha sikerül fellendíteni a modellkarrieremet. Addig Amerikában, Dallasban (Texas államban) dolgoztam, és az volt az álmom, hogy ezentúl Milánó, Párizs és New York kifutóin fogok megjelenni. Kívülről nagyon izgalmasnak tűnt, valójában azonban életem egyik legnyomasztóbb időszakát éltem meg.  A zord észak-olasz téli hideg könnyedén bekúszott a kabátnak nevezett kis lenge ruhadarabom alá. Ugyan az ügynökségemtől kaptam egy mobiltelefont, de senki nem tudta átállítani angol nyelvre. Akárhány üzenetet is hagytam, egyikre sem érkezett válasz. Minden pincér azt kérdezgette, hogy buborékos vagy mentes vizet kérek, nekem viszont minden vágyam egy repülőjegy lett volna haza.

Napjaim nagy része azzal telt, hogy néztem a végeláthatatlan nevű utcatáblákat, számtalanszor álltam az albérletünk udvarán a hajnali órákban, frissen mosott, törölközőbe csavart hajjal, hogy néhány mondatot válthassak a barátommal, aki Texasban volt. Soha nem volt képes megérteni az időeltolódást. A Dolce Gabbana cégnél a főnökeim pedig csak azt hajtogatták a foguk között sziszegve, hogy „Mosolyogj, Amanda!” Nem tágított mellőlem a szenvedés, miután sikerült azt egyszer vidámságnak feltüntetnem.

Aztán egy újabb hosszú nap után, melynek végén nagy tányér gőzölgő tésztával próbáltam vigasztalódni, ahogy hazaértem az albérletünkbe, anya épp telefonált. Valami történt otthon a testvéremmel, és súlyos volt a helyzet. Meg sem tudtuk várni a divathetet, ami már csak néhány héttel később lett volna, azonnal haza kellett utaznunk Texasba. A milánói kínjaim nem is voltak hasonlíthatók ahhoz a szomorúsághoz, ami otthon várt.

Ahogy a testvérem lábadozott, vele együtt gyógyultam én is. Túl sok volt mindez. Eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok ilyen messzire menni az álmaim hajszolása érdekében. Csődtömegnek éreztem magam. Persze miután férjhez mentem és anya lettem, és megismertem Krisztust sok-sok évvel később, rájöttem, hogy nem is azt az utat szánta nekem Isten.

Amikor még csak ismerkedtem Istennel, a Példabeszédek 3:5-6 versei óriási változást jelentettek.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Amikor a magam útját jártam, csak szomorúságot találtam. Ebben már volt tapasztalatom. Viszont amikor elkezdtem Istenben bízni és teljes szívből Őt szeretni, ezerszer is megmutatta, hogy az Ő útjai a lehető legjobbak.

Már hét éve bíztam magamat az Úrra, amikor történetírói munkát ajánlottak a Szeresd Nagyon Istent csapatában. Könnyű szívvel fogadtam el. Isten hihetetlen módon munkálkodik ezen a szolgálaton keresztül, és ideje volt, hogy valaki írásba is foglalja mindazt, amit Ő végzett, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek a történetek, nehogy elszalasszuk azokat az alkalmakat, amikor Isten dicsőíthetnénk együtt. Még csak alig egy éve dolgoztam az SZNI-nek, megtudtam, hogy Németországba kell utaznom történeteket írni. Meglepő módon újra könnyen rábólintottunk a családommal együtt.

Ahogy közeledett az utazás időpontja, megrémültem. Mi van, ha odaérek, és nem tudom elolvasni a kiírásokat, ha egész nap csak enni akarok és magamba roskadok, mialatt ezek a drága nők az én munkámra lennének utalva? Mi van, ha a milánói élményemhez hasonlóan újra leblokkolok, és minden csodás eseményről lecsúszom? Mi van, ha cserbenhagyok mindenkit? Mi van, ha megint csődöt mondok? De a férjem és a családom napról napra bátorítottak, Isten pedig utat készített. Így tehát nem tehettem mást, átengedtem az irányítást Istennek, és elindultam. Isten pedig végig hordozott.

Első sorból élvezhettem, milyen drága pillanatokat élnek át együtt ezek az Istennek szolgáló nők. Hogyan ölelik át egymást, hogyan tanulnak egyre többet és többet az Úrról, és ahogy csak kapkodtam a fejem sokféle nyelv között, Isten dicsőségére, megváltoztam. Már nem kellett bogarásznom az utcaneveket, mert ott voltak a barátaim, akik eligazítottak. Nem blokkoltam le és nem görnyedtem össze a félelemtől, mert végig elborított a szeretet. Hasznos voltam, még élveztem is, és kiteljesedtem. Úgy éreztem, újra a helyemen vagyok.

A nélkülem töltött öt nap a férjem és a lányok számára is diadalmas volt. Nagyszerűen boldogultak. Az pedig, hogy óceánokon át utaztam Krisztusért, és mégsem omlottam össze, az pedig az én diadalmam volt.

Amikor az enyém volt a döntés lehetősége, az örvény lefelé húzó erejével haladtam a mélybe és végül gödörbe estem. Mégis, Isten várt rám. Most viszont Rá hagyom a döntést, Ő pedig egyenes ösvényen vezet az ígéreteivel. Hordoz engem. Nagyon örülök, hogy megszegtem a magamnak tett fogadalmamat, és helyette Isten ígéreteit követtem egészen Németországig. Imádkozom azért, hogy te is engedd, hogy Isten vezessen, mert az Alkotó útja sokkal jobb, mint amit ki tudnánk erőszakolni magunknak.

Legyen Övé a dicsőség!

Amanda

 

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszerre nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-carries-me/

Isten Ígéretei – 2. hét / 3. nap

Bízz az Úrban!

Olvasd el: Példabeszédek 3:5-6
IMÁK:
Példabeszédek 3:5-6

A valaha élt legbölcsebb ember azt tanácsolja, hogy ne a magunk eszére támaszkodjunk, hanem hajoljunk meg Isten akarata előtt. Amikor teljesen rábízzuk magunkat Istenre, hogy Ő irányítsa az életünket, és Őt tesszük meg életünk Urának, akkor megnyitja értelmünket, és bölcsességet ad, hogy merre menjünk. Az Úrra kell támaszkodnunk, és búcsút kell intenünk az önjáró életnek.

Ahogy Isten jelenlétét keressük, egyenessé teszi az ösvényünket. Többé nem kell erőlködnünk és aggódnunk a következő lépés miatt, mert az Ő irányába mozdulunk, és az ajtókat Ő nyitja ki számunkra. Hogyan ismerhetik meg mások az Urat a tetteinken keresztül? Kérjük Őt, hogy segítsen a mindennapjaink minden részletét Rá bízni.

 

Uram, köszönöm, hogy irányítod a lépteimet. Segíts, hogy bízzam abban, hogy a Te utaid jobbak az enyémeknél. Semmit nem akarok magamnak megtartani. Ámen.

/YouVersion/

 Fordította: Greizer Zsófia

 

Isten Ígéretei – 1. hét / 3. nap

Isten vigyáz rád

Olvasd el: Zsoltárok 1:6
IMÁK:
Zsoltárok 1:6

Jó Istenünk ismeri az előttünk álló utat – egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. Életutunk minden egyes lépését az Ő gondoskodó védelmével kövezte ki. Gyengéd szeretetével öleli körül gyermekeit és teljes elkötelezettséggel tölti be minden szükségünket. Mikor úgy döntünk, hogy követni fogjuk Isten vezetését, édes békesség tölt majd el bennünket a napi teendőink közepette. Isten mindent tud. Mindent lát. Ma is bízhatunk abban, hogy hűséges Istenünk minden mozdulatunkra figyel, és mindig el fogja készíteni számunkra az utat.

Mikor a szívedben aggodalom üti fel a fejét, állj meg és hallgasd Atyád suttogó hangját: Gyermekem, ismerem az utat.

 

Uram, hiszem, hogy Te mindig vigyázol rám. Segíts, hogy a Te utadat kövessem, és teljesen megbízzak Benned. Ámen. 

/YouVersion/ 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

A lánynak, aki menekül Istentől

„Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” – 1 János 2: 4-6

A mai kultúra arra sarkall, hogy a saját utunkat járjuk.

Nem számít, hogy tizenöt vagy ötven éves vagy. Minden nap lesz olyan, aki azt fogja mondani neked, hogy élj a világ szerint.

Hidd el ezt.

Kösd meg azt a kompromisszumot.

Menj oda.

Tedd azt.

És a mi kemény szívünk félrevezethet minket.

Még a legerősebb hitűek is áldozatul eshetnek a büszkeségüknek és a rendíthetetlen függetlenségüknek. Sokszor a hitünket a körülményeink határozzák meg.

Mint Jónás, mikor Isten azt mondja „Menj!”, mi makacsul azt válaszoljuk: „Nem!” 

Engedünk a test szerinti kívánságainknak, keressük az egyszerűbb utat, és megpróbálunk elfutni Isten jelenlététől. Fukarkodunk egymással kegyelmesen bánni, mert elfelejtjük, hogy Isten milyen kegyelmes velünk. Még vicces is lehet néha, mennyire nevetséges az, hogy Istentől akarunk elfutni, viszont rettenetesen veszélyes és bűnös engedetlenség ez. Egyik nap lázadóan indulunk a saját utunkra, de a következő napon – mikor kétségbeesetten megmentésre szorulunk – már az Övének mondjuk magunkat: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.” (Jónás 1:9)

Ó Istenem, bocsásd meg, mikor a saját utunkat járjuk. 

Bocsásd meg, hogy azt gondoljuk, jobban tudjuk nálad, hogy mit kell tennünk.

 

Ma, éppen most… menekülsz Isten elől?

____________

Lehet, hogy Isten útjának védelme és szabadsága elől menekülsz, ehelyett a lázadás bűnös ösvényén találod magad.

Lehet, hogy megromlott kapcsolatok elől menekülsz, mikor Isten egyértelműen a megbékélés felé vezet téged.

Lehet, hogy egy szolgálat elől menekülsz, ami túl nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik, és sokkal több időt töltesz azzal, hogy a gyengeségeidre figyelsz, ahelyett, hogy Isten erejére hagyatkoznál.

Lehet, hogy a kényelmetlenség elől menekülsz – az emberek… a város… a munkahely… az ismeretlen – mert minden oldalról rád nehezedik a nyomás, és el sem tudod képzelni, hogy hogyan rendeződhetne mindez.

Lehet, hogy pont Isten elől menekülsz – ultimátumokat adva az Univerzum Teremtőjének, makacsul kijelentve, hogy nem hiszel, amíg látni nem fogsz. (lásd János 20:29)

____________

Elfuthatunk, de hála Istennek, Ő nem hagyja, hogy messzire menjünk. Ő az az Isten, aki fáradhatatlanul követ; az Isten, aki kegyelmesen megbocsát; az Isten, aki csodálatos kegyelmét annyira kiterjeszti, hogy soha nem lehetünk túl távol Tőle. Lehet, hogy nehéz és alázatra intő lépés lesz, de HIDD EL Neki, mikor azt mondja, hogy elképzelhetetlen szabadság várja azokat, akik a Szent Szellem szerint járnak (Róma 8:1-4).

Lehet, hogy ezt a három mondatot le kell írnod egy kártyára, hogy emlékeztessen. Tedd oda, ahol a legnagyobb szükséged van rá – a Bibliádba, a tükrödre, a táskádba vagy a kocsidba, vagy éppen a párnád alá – mikor békességed elhagy, és a kárhoztatás elkezdődik. Töltsd meg az elmédet Isten Szavával minden egyes nap, és ismételgesd az igazságokat, melyeket ismersz (még akkor is – és főleg akkor – mikor éppen még nem érzed őket át).

 

Isten ura a helyzetednek.

Hagyd abba a menekülést. 

Kezdj el bízni.

Menj, ahova Ő mondja, hogy „Menj!”. Állj meg, mikor Ő azt mondja, hogy „Állj!”. Tedd, amit mond. Bizalommal engedelmeskedhetsz Neki, mert az Ő utjai mindig életet, célt, békességet és bőséget adnak – az Ő idejében, az Ő elképzelése szerint.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg: Ha ma meghozol egy döntést, hogy abbahagyod az Isten elől való menekülést, kérlek oszd meg velünk hozzászólásban (és találj valakit a környezetedben, hogy bátorítson és elszámoltatható légy). Csapatunk megtisztelve érezné magát, ha imádkozhatnánk érted.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-the-girl-who-is-running-from-god/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

Bízz az Úrban és űzd el a félelmet

 

Az elmúlt hat hétben rengeteg dolgot átvettünk, azonban ahogy a Félelem és aggodalom című tanulmányunk végéhez közeledünk szeretném felhívni a figyelmeteket arra a tanácsra, melyet a Példabeszédek 3:5-8 találunk: bízz az Úrban!

Ez jóval könnyebbnek hangzik, mint amilyen, viszont ez a kulcsa annak, hogy felül tudjunk kerekedni a számos félelmen és aggályon, melyek behálózzák mindennapjainkat.

Az ötödik versben egy parancsot és egy tiltást is olvashatunk. Először foglalkozzunk a tiltással!

1. Ne menj a saját fejed után!

Mennyire vagy bölcs? Már mindenre rájöttél? Vajon ismered az összes választ? Keményen dolgozol azon, hogy te irányítsd az életed?

Életünk java részét úgy éljük le, hogy azt hisszük, pontosan tudjuk, mi a legjobb nekünk, aztán pedig pánikolunk, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan mi reméltük, álmodtuk vagy terveztük.

Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a saját fejünk után megyünk? Árulkodó jel lehet az, ha keveset imádkozunk, ha haragszunk Istenre, mert nem a mi kedvünk szerint alakulnak a dolgok, és ha aggodalommal küszködünk. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy úgy gondoljuk, tudjuk mi a legjobb nekünk, és nem érezzük szükségét Isten bölcsességének vagy vezetésének. Ha nem hívjuk be Istent és az ő tanácsait az életünkbe, akkor helyette a félelemnek és az aggodalomnak nyitunk ajtót, akik szívünk gyakori vendégeivé válnak.

Talán üres a zsebed, vagy betegséggel küzdesz, esetleg még mindig álmaid férfijára vágysz, vagy babát szeretnél, eleddig mégis gyermektelen maradtál. Ha a saját eszedre támaszkodsz, akkor sosem leszel képes meglátni azt, hogy Isten terve szerint még a legsötétebb napjaink is a javunkra válhatnak. Látásunk természetünknél fogva gyenge. Egyszerre életünknek csak pár másodpercét képes felfogni. Nem tudjuk, hogy mit hoz a ma délután, a holnap, azt pedig végképp nem, hogy mi vár ránk a következő héten.

Korlátozott látásunknak köszönhetően nem láthatjuk a nagyobb képet és olyan sok dolog furcsának és homályosnak tűnik. Megértésünk töredékes és gyenge, ami azt jelenti, hogy könnyen összeomlik; ha pedig összeomlik, akkor a félelem és aggodalom karmai közé kerülünk.

2. Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel

Akkor fogunk megszabadulni az életünkben uralkodó félelemtől, ha teljes szívvel az Úrban bízunk. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha nem magunkra vagy a helyzetünkre nézünk, hanem Isten jóságára, erejére és kegyelmére.

Légy tisztában a következő kérdésekkel: mit jelent Isten számára a jóság? Képes Ő arra, hogy ne legyen jó? És hogy jön ez az egész ahhoz, hogy miken mész keresztül az életedben?

Mit tudsz Isten erejéről? Milyen végtelen az Ő hatalma? Milyen hatással van ez az erő az életedre? Hogyan áradhat ez az erő az életedbe, és milyen célt szolgálhat ott?

És mi a helyzet a kegyelmével? Mit jelent a kegyelem, és hogyan jelenik meg az életedben?

Minél jobban megismered Istent, annál könnyebb lesz számodra az, hogy bízz benne. Minél jobban bízol Istenben annál kevésbé fogsz félni, mert a gondolkodásod nem az élet korlátozott megértésén alapszik majd, hanem Isten örökkévaló erején, bölcsességén és irgalmán.

Miben bízhatsz a félelmek közepette? A te bizodalmad abban áll, hogy Isten a tenyerén hordoz téged, és semmi olyat nem fog beengedni az életedbe, amelyen ne vezetne át az ő ereje és bölcsessége által. A te bizalmad abban áll, hogy Jézus Krisztus által az Úr a te Istened, és te az Ő gyermeke vagy. Szeret téged, és tökéletesen gondodat viseli.

Csodálatos béke fakad abból, ha teljes szívvel bízol az Úrban. Ő alkotott, ő meghalt érted, megmentett, családjába fogadott, fel fog támasztani, és helyet készít neked az ő országában. Nem fog most magadra hagyni, és nem várja el tőled, hogy egyedül botorkálj végig az életeden.

Vigyél elé mindent imádságban, a legapróbb dologtól kezdve addig, ami hegyként magasodik eléd, és nézd, ahogy a félelmeid lassan eltörpülnek.

„Az élet Ura ezt mondja: ´Ne félj, mert én vagyok Istened!´
A tudás kincse,
a kegyelem forrása,
a megnyugvás áradata,
az erő tornya,
megszámlálhatatlan öröm
van elrejtve a szóban, hogy ´Én vagyok Istened!´
Ne feledd – és légy erős; felejtsd el – és gyenge vagy.
Táplálkozz ebből – és örülj; hanyagold el – és gyáva leszel.
Jehova – Isten a tiéd!
Testvérem, ne félj!”

George Mylne (1854)

 

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/trust-lord-banish-fear/