A szükség idején

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy az elmúlt hónapok kaotikusak és nyugtalanítóak voltak. Úgy éreztem megbénítottak és felemésztettek a végeláthatatlan hírek a koronavírusról, a társadalmi igazságtalanságról és nyugtalanságról, valamint a politikáról. A gyerekeim megkérdezték, hogy jön-e egy zombi apokalipszis. Nem. (Mármint remélem, hogy nem! De 2020 van, szóval ki tudja?!)

A mai verseink a Zsidók 4-ből a kedvenceim közül valók, segítenek eligazodni az őrületben.

Ugyanis nem olyan főpapunk van, aki képtelen lenne átérezni gyengeségeinket, hanem olyan, akit minden módon megkísértettek, akárcsak minket – mégsem vétkezett. Ezért járuljunk magabiztosan Isten kegyelmi trónjához, hogy irgalmat kapjunk, és kegyelmet találjunk a szorongatás idején.

Jézus megérti emberi létünk mélységét.

Bármi is kötöz meg téged, Jézust is megkísértette, vagy átérezte azt. Küzdelmeink nem lepik meg.

Nagy fájdalmak, félelmek, kudarcok? Vidd őket a lábához.

Kérdések, imák, remények? Hozd azokat is.

Jézus együttérző főpapunk.

Nem válaszol türelmetlenséggel, undorral vagy megvetéssel. Megért minket, és Ő a mi szószólónk.

Arra bátorít minket ez az ige, hogy közeledjünk Isten trónjához. (Amint ezt elképzelem, megszólal a Hillsong dalszöveg a fejemben: „Who am I that the highest king would welcome me?” [„Ki vagyok, hogy a nagy Király befogadott?”]) Nehéz felfognom, hogy ugyanabban a teremben fogadnak, még kevésbé, hogy bátran léphetek be.

Barátaim, bár az egész világ recseg-ropog és összeomlással fenyeget, Istenünk változatlan marad. Mivel ezek a napok mélyen megdöbbentettek, imádkozzunk a Szentírás szavaival, ahogyan a Zsidókhoz 4:16-ban írva található:

Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben. ”

Forrás: https://lovegodgreatly.com/in-our-time-of-need/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Megj.: A bejegyzésben említett ének megtalálható magyarul az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=vmspeI6VlhU

Hinni Benne

Ahogy Nigériában a statisztikák számai egyre csak felfelé kúsznak, úgy harapózik el egyre jobban a rémület és az aggodalom. A termékek és a szolgáltatások árai az égbe szöktek, az emberek pedig egyre reménytelenebbek. Szó szerint szemmel látható, hogy az emberek úgy viselik a félelmet, mint egy ruhát.

Én pedig azon morfondírozok: Ez minden? Ez az, amivel a Sátán próbálkozik? Hogy megtölt minket félelemmel és eltereli a figyelmünket Istenről és az Ő erejéről? Hirtelen a koronavírus-járvány hatalmasabbá vált, mint a Menny és a Föld Teremtője? Emiatt ér véget sokak hite? Ez az, ami végleg megtör bennünket?

Mózes 4. könyvében az Úr a következő kérdést szegezi Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem!”

Úgy vélem, Isten ma is ugyanezt kérdezi a gyermekeitől: Azt hiszed, megmenteni téged és a szeretteidet már túl nehéz nekem? Vajon a statisztika hirtelen hatalmasabbá és erősebbé vált, mint az én Szavam?

Mit mond Isten a TE életedre vonatkozóan? Most van itt az ideje a Benne való hitnek. Most van itt az ideje annak, hogy időt töltsünk az Igéjét olvasva és az ígéretein töprengve. Most van itt az ideje annak, hogy Isten szeretetét és hűségét hirdessük, ne pedig a végzetről és a félelemről prédikáljunk. Most van itt az ideje annak, hogy Isten gyermekei megmutassák a világnak, hogy Kihez tartoznak és Kiben bíznak.

Soha ne hagyjon el bennünket a hitünk. Jézus nevében. Ámen.

Ebos Aifuobhokhan,
A Szeresd Nagyon Istent hausza nyelvű csapatának vezetője és a SZNI írói csapatának tagja – Nigéria

Forrás: https://lovegodgreatly.com/believe-him/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Amikor ismerjük a történet végét

„Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek.” 1 Péter 1:20

Nemrég újranéztem egy olyan tévés showműsort, amit évekkel ezelőtt kezdtem el nézni. Az első két és fél évadot láttam, valahol a harmadik közepén hagytam abba, mert meguntam (tulajdonképpen pont akkor hagytam abba, mikor kezdett érdekessé válni). Láttam egy, vagy két részt az 5. évadból, tehát tudtam, hogy a történet folytatódott és a főszereplők még életben voltak (a sorozat tömeggyilkosságok és FBI titokzatosságokról szólt, tehát a haláltól való félelem minden epizódban érezhető volt).

Amikor újranéztem a sorozatot, a harmadik évad közepén meghalt a főszereplő!

Meghalt!

Teljesen összezavarodtam, mert láttam őt élve a későbbi epizódokban (eljátszotta a halálát, hogy megmeneküljön a rosszfiúk elől, tudod hogy van ez). Ha nem láttam volna a későbbi epizódokat, elhittem volna, hogy halott. Akkor sokkal nagyobb beleéléssel néztem volna, sokkal jobban féltem volna, összezavarodott és bizonytalan lettem volna, hogyan fognak a dolgok jobbra fordulni. De mivel tudtam, hogy a csaj rendbe fog jönni, meg tudtam nézni a fordulatokat, tudtam a megoldást és előre láttam a helyzet kimenetelét.

Drámaian más a helyzet, amikor tudjuk, mi lesz a sztori vége, még mielőtt elkezdődne, vagy a közepén. A konfliktusok nem tűnnek olyan komolynak, a tragédiák nem érintenek olyan mélyen és a félelem együtt jár az észszerűséggel: „Nos, mivel életben lesz a következő évadban, ez nem fogja őt elpusztítani.” Még akkor is, ha vannak csavarok és fordulatok, ha összezavarodom és félek, hogy miként fog alakulni, végsősoron tudom, hogy a kedvenc szereplőmet a következő nap újra látni fogom.

A hitünk pont ilyen. Lehet, hogy nem látjuk annak a résznek a végét, amiben szereplünk, de tudjuk a legvégét. Tudjuk, hogy van egy Megváltónk, aki legyőzte a halált, feltámadt az életre és mi is örök életet fogunk kapni Tőle.  

A világ teremtésétől kezdődően ez a hit története. Isten megmutatta a végét: azt, hogy Ő egy napon elküldi a Messiást, a Szabadítót, aki megszabadítja a világot a bűntől és a haláltól, és örök életet ad nekünk. Izráel népe ragaszkodott ehhez a reménységhez, várta a Megváltót és a Messiást, aki azért jön, hogy megszabadítsa őket. Ismerték az elejét és a végét, de keveset tudtak a közepéről. Meghaltak, miközben hitték, hogy Isten egy napon elküldi a Megváltót a világra, hogy megváltsa és megtisztítsa a bűneiktől. Hitük által megváltotta őket Isten, hittek abban, ami még nem történt meg. Azzal töltötték az életüket, hogy áldozatokat mutattak be Istennek, de ezek az áldozatok bizonyos időre szóltak csupán, bűnbánati áldozatként. Évről évre be kellett mutatniuk, folyamatosan emlékeztetve a népet arra, hogy szabadításuk eljövendő.

Jézus mindezt megváltoztatta. Kereszthalála volt az örök áldozat, mely szükséges volt, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Jézus örökkévaló természeténél fogva az Ő áldozata örökre elfedi a bűnt mindazok számára, akik hisznek Őbenne.

Míg azok az emberek, akik Krisztus előtt éltek, hit által menekültek meg (Zsidók 11), nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy Jézus feltámadása után élhetünk. Van lehetőségünk hitünket az élet, halál és feltámadás Krisztusába vetni. Ígéretének dicsőségét és megváltását az Igéből ismerhetjük, azoknak a tanúknak köszönhetően, akik előttünk éltek.

Ismerjük a történet végét! Sőt, a közepe sokkal világosabb számunkra, mint azok számára, akik előttünk éltek. Ismerjük hitünk tárgyát: Jézus Krisztust. Milyen csodás igazság, hogy bár Krisztus munkája ismert volt a világ teremtése előtt, nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy erről az oldalról is ismerhetjük. Hitünket Istenbe vethetjük, tudva, hogy a megváltás munkája teljes.

Bár a megváltás munkája befejeződött, a „már, de még nem” feszültségében élünk. Krisztus szabadító munkája és megváltása teljes, de a világ még mindig megtört állapotban van. Még mindig fájdalommal, üldöztetéssel, próbákkal, nehézségekkel és halállal kell szembenéznünk. Krisztus utolsó feladata még hátravan. A történet végében biztosak lehetünk, Krisztus vissza fog térni, le fogja győzni a Sátánt, és létrehozza Királyságát, az Új Mennyet és Földet, de életünk részleteivel és körülményeivel most továbbra is nekünk kell foglalkozni. Tudjuk, mi lesz a vége, örökkévalóságunk biztonságban van Krisztusban, de nem tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza mit fog tartalmazni.

Gyakran úgy érzem, hogy könnyebb Istenben bízni az örök életemet illetően, mint a pillanatnyi körülményeimmel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy Isten, akinek van hatalma megteremteni a Mennyet és a Földet, feltámasztani a halottakat és életet adni, nem elég hatalmas ahhoz, hogy gondoskodjon anyagi szükségleteimről, vagy hogy mellettem legyen a magány időszakában. Annyira megzavarnak életem pillanatnyi helyzetei, hogy elfelejtem a győzelmet, ami már az enyém!

Ebben a böjti időszakban összpontosítsunk továbbra is Krisztus feltámadásának erejére és arra, hogy mit jelent mindez számunkra a hétköznapokban. Feltámadott! Semmi sem lehetetlen Számára! Ahogy bízunk Benne az örök életünket illetően, úgy bízzunk Benne a mai napunkon is!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/when-we-know-the-ending/
Fordította: Pfaff Mária
Kép: Gergely Csilla

Törekedj a békességre

Ezen a héten azt vesszük górcső alá, hogy mit jelent békét teremteni. A Zsoltárok könyvének 34. része arra utasít bennünket, hogy keressük a békét és törekedjünk rá.

A 34. zsoltár a hálaadózsoltárok közé tartozik. Szerzője, Dávid király, nagyságáért dicsérte az Istent. Megemlékezett róla, hogy Isten válaszolt neki és megszabadította a félelmeitől. Dávid felismerte, hogy mennyi mindent tett érte Isten és abban akar bátorítani másokat, hogy hogyan bízzanak az Úrban és ismerjék meg jobban. Dávid tanácsai közül az egyik az, hogy törekedjünk a békére.

A béke, mint téma, gyakran felbukkan a Biblia lapjain. A Róma 12:18 arra figyelmeztet bennünket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy mindenkivel békességben éljünk. Jézust a Békesség Fejedelmének nevezik (Ézsaiás 9:6), aki békességet ígér az Őt követőknek és arra buzdít minket, hogy ne féljünk (János 14:27). Jézus áldozata megbékéltetett minket Istennel (Róma 5:1). A békesség egyike a Szent Szellem gyümölcseinek (Galata 5:22), tehát egy olyan dolog, ami egyértelműen megmutatkozik egy Krisztuskövető életében.

De ha Isten megígérte, hogy békességünk lesz, akkor Dávid miért utasít minket arra az általa írt zsoltárban, hogy keressük és törekedjünk rá? Ha a békességet csak úgy kapjuk, akkor miért kell megdolgoznunk érte?

Amikor egy országban béke van, akkor az általában azt jelenti, hogy nincs háború, vagyis a nemzet nem áll hadban sem egy másik országgal, sem pedig polgárháború formájában. Ez azt jelenti, hogy a polgárokat sem zavargások, sem pedig félelem nem kínozza. A béke azzal jár, hogy azok, akik hatalmon vannak az alájuk rendeltek javáért munkálkodnak és a lakosok igényei be vannak töltve.

A politikai béke nem jön létre csak úgy. Ez bukott természetünk számára teljesen természetellenes állapot, így olyan dologgá vált, amelyért küzdenünk kell. És küzdenünk kell érte nem csupán a nemzetünkben, de a kapcsolatainkban, a családjainkban, a közösségeinkben és a szívünkben is. A békére törekvés velünk kezdődik. Ha ebben a világban békét akarunk, akkor először a saját szívükben kell békére lelnünk.

Ha azt teszem, amit csak akarok, akkor az elmém és a szívem ritkán tapasztalja meg a békét. Folyamatosan azért dolgozok, hogy lehúzhassam a következő tételt a listámról és hogy mindent elvégezzek, amit el kell végezni. Biztosra akarok menni, hogy nem feledkeztem meg semmiről, hogy az életem ne essen szét. Keményen dolgozok azért, hogy minden jót megtegyek. Gyakran elhiszem azt a hazugságot, hogy a tetteim és a munkám – mindaz, amit az evangéliumért végzek, és mindaz, amit nem – békét teremt majd.

Amikor az életemben nem a béke uralkodik, az azért van, mert nem hiszek teljes mértékben a Békesség Fejedelmében. Minden törekvésem, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét, vagy hogy elnyerjem mások tiszteletét, elfogadását és megbecsülését, megakadályoz abban, hogy békességben éljek. Ahelyett, hogy Benne bíznék, inkább magamban bízok, elvesztve azt a békét, amellyel Ő oly bőkezűen megáld.

Az Ézsaiás 30-ban Isten Izráel népének szemére veti, hogy mennyire nem bíznak benne. A 15. vers így szól: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék!” Ha ez nem a pontos leírása annak, amit én teszek, akkor nem tudom, mi az. Ahelyett, hogy elfogadnám azt a békességet, amit a Békesség Fejedelme nap mint nap felkínál nekem, inkább a saját erőmre próbálok támaszkodni, azonban azáltal, hogy magamban bízok, szem elől tévesztem az Ő békességét. Ezáltal nem csupán a saját szívem nyugalmát veszítem el, hanem annak a csapdájába esek, hogy magamban bízok, és úgy érzem, az életem egyetlen területén sincs szükségem Istenre.

Milyen lenne, ha ténylegesen a békére törekednénk? Hogyan tudsz jobban bízni a Békesség Fejedelmében az előttünk álló időszakban? Mi az, amit a gyakorlatban is megtehetsz, hogy a békére törekedj? Talán egy komplikált kapcsolatban tudnád ezt megélni, ahol egy lépést kellene tenned a megbocsátás felé. Talán arról van szó, hogy meg kellene nyugodnod abban a tudatban, hogy attól függetlenül is elég vagy, miként fest a tennivalóid listája.

A Filippi 4 még mélyebb bepillantást nyújt és még több gyakorlati ötlettel lát el minket arról, hogy hogyan törekedhetünk a békére. Pál azzal bátorítja a filippi hívőket, hogy Isten békessége, amely minden képzeletet fölülmúl, meg fogja őrizni a szívüket. Ezt ne felejtsd el! Isten békessége olyan, mint egy pajzs, ami körbevesz minket és megvéd a veszélytől. Pál ezután arra bátorítja a filippi gyülekezetet, hogy azokra a dolgokra koncentráljanak, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Azáltal, hogy ezekre a dolgokra összpontosítunk Isten békéje be tud lépni az életünkbe. Ha ahelyett, hogy azon rágódom, mit kellene még elérnem, inkább arra az igazságra figyelnék, hogy Isten szeret és mindenkor a javamat munkálja, akkor békére lelek majd.

Ő a Békesség Fejedelme. Ha a békét keressük, Őt keressük. Fókuszáljunk most arra, ami igaz. Az Ő békessége őrzi meg a szívünket és az életünket, és az Ő békességéért megéri küzdeni.

Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/seek-peace/

Az élet kenyere

Azzal, hogy Jézus kijelentette, Ő az élet kenyere, sok hallgatójánál kicsapta a biztosítékot. Több tanítvány ezt követően el is hagyta. Ahhoz, hogy jobban fel tudjuk mérni Jézus szavainak súlyát, amikor ez a kijelentés elhangzik, vizsgáljuk meg a János 6-ban leírt eseményeket egy kicsit közelebbről!

János evangéliuma Jézusnak összesen hét „én vagyok” kijelentését rögzíti, és ezek mind azt hivatottak alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia, a megígért Messiás. Az „én vagyok az élet kenyere” az első olyan megnyilvánulás, mely megnyitja ezeknek a messiási kinyilatkoztatásoknak a sorát.

Mielőtt ez a mondat elhangzott volna, Jézus számos csodát vitt véghez és az emberek tömegesen kezdték el követni. A páska ünnepének ideje alatt Jézus már nagy tömegek előtt tanított. Ahogy közeledett az este, a tanítványok azt tanácsolták, hogy küldjék el az embereket ételért. Ehelyett azonban Jézus öt kenyér és a két hal segítségével megvendégelt több mint ötezer embert.

Másnap reggel a tömeg mindent tűvé tett Jézus után. Amikor végül ráleltek, Jézus megmagyarázta nekik, hogy nem azért keresték, mert látták és megértették a csodát, amit véghezvitt, hanem mert ingyen ételt akartak, majd elmondta nekik, hogy amire igazán szükségük van, az nem egy újabb étkezés, hanem olyan táplálék, ami örök életet ad. Az emberek ekkor azt hitték, hogy Jézus olyan ételt ad majd nekik, ami sosem fogy el.

Megkérdezték Jézust, hogy vajon olyan kenyeret ad-e nekik, mint a manna, amivel Mózes táplálta az izráelieket a pusztában. Jézus azonban elmagyarázta nekik, hogy Ő az élet kenyere, a táplálék, amire vágynak, és hogy ha hisznek Benne, akkor örök életük lesz. A még mindig összezavarodott tömeg – amely, mint láthatjuk, Jézusnak ellenálló zsidókból állt – nem értette, hogy hogyan tehet Jézus ilyen kijelentést.

Jézus pedig így válaszolt:

„Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad. Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ebből eszik, soha nem hal meg. Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.” – János 6:47-51

Ahogy a zsidók a páska ünnepére készültek, hogy isteni mivoltát alátámassza, Jézus pontosan azt a hasonlatot használta, amely a legkézenfekvőbbnek ígérkezett. Miközben éppen arról emlékeztek meg, ahogyan Isten az őseikről gondoskodott a múltban, Jézus bemutatta nekik, hogy hogyan akar gondoskodni róluk a jövőben: Őáltala.

Amikor az izraeliek a sivatagban vándoroltak, nem volt mit enniük. Túláradó kegyelmének hála Isten mégis adott nekik mannát. Nem adott nekik túl sokat belőle: éppen annyit, amennyire egy napig szükségük volt. Jézus pedig elmagyarázta a népnek, hogy Ő olyan, mint egy jobb, igazi manna; hogy Ő maga az élet forrása.

Ahogy ezen a héten az igazságosság iránti éhséget és szomjúságot tanulmányozzuk majd, bátran nézzünk Jézusra! Jézus az igazságosság megtestesítője, hiszen egyedül Ő elég igaz Isten előtt. Amikor igazságosságra vágyunk, akkor valójában Rá vágyunk. Akkor lelünk igazi békére, ha meg tudunk pihenni az Ő jelenlétében, tudva, hogy egyedül Ő az, akire szükségünk van. Minden egyes nap rábízhatjuk magunkat abban a hitben, hogy egyedül Őrá van szükségünk.

Amikor igazságosságra éhezünk és szomjazunk, akkor valójában Jézusra, az élet kenyerére éhezünk és szomjazunk. Ha imádságban keressük Őt, akkor gondoskodni fog rólunk. Igéjét olvasva békére és nyugalomra lelhetünk a lelkünk és a gondolataink számára. Ő az a táplálék, amelyre minden áldott nap szükségünk van, és Ő megígérte, hogy gondoskodik rólunk.

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy nem szereti, ha minden nap várnia kell az Isten adta mannára. Sokkal kényelmesebb számára, ha tarthat belőle a fagyasztóban. Ezzel én is így vagyok. Szeretem tudni, hogy még elegendő kegyelem maradt számomra ahhoz, hogy túléljem a napot, a hetet, vagy éppenséggel a hónapot. Ez azonban nem enged túl sok teret a hitünk növekedésének vagy Istennek arra, hogy túlszárnyalja az elképzeléseimet.

Ő az élet kenyere, aki életet ad. Ha az Ő lakomáján ülünk, akkor semmiben sem szenvedünk hiányt. Keressük együtt az Ő igazságosságát! Amikor hozzá fordulunk, akkor a szívünk békére és nyugalomra lel. Ha elhisszük, hogy Ő minden, amire szükségünk van, akkor el tudjuk fogadni a gondoskodásának legfőbb megnyilvánulását is: Őt magát. Ő elég. Ő minden, amire szükségünk van. Minél többet tudunk meg róla, annál jobban éhezzük és szomjazzunk majd a jelenlétét.

Melissa

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-bread-of-life/

Új tanulmány indul: Járj győztesen! – Józsué könyve

Szeretettel hívunk, hogy tanulmányozz ismét velünk, a Szeresd Nagyon Istent online női Bibliatanulmányozó szolgálattal!

Új tanulmányunk címe: 

Járj győztesen! – Józsué könyve

Kezdés: 2019. szeptember 1. (vasárnap)
Befejezés: 2019. október 13. (vasárnap)
Tanulmányi idő: 6 hét

Felmerült már benned, hogy milyen könnyedén esünk a mi lenne, hacsapdájába, és milyen könnyen adjuk meg magunkat a félelemnek ahelyett, hogy Istenben bíznánk?

Józsué könyve arra tanít minket, hogy emlékezzünk Isten ígéreteire, és hogy Istenben bízzunk minden olyan dolgot illetően, amit Ő bízott ránk. Józsué példát mutat abban, hogyan kell győztesen járni. Győztesen járni annyit tesz, mint Isten ígéreteire támaszkodni, de ez nem egy passzív időtöltés. Ehhez minden egyes nap aktívan tennünk kell: hinnünk kell az ígéretekben és meg kell élnünk őket. Izráel népe az Ábrahámmal kötött kegyes szövetség értelmében birtokba vehette a földet (1 Mózes 12:1-5), azonban az, hogy mennyire élvezhették annak áldásait attól függött, hogy mennyire tudtak hűségesen engedelmeskedni Istennek.

Ugyanaz az Isten, aki Józsuéval és az izraelitákkal volt, most velünk is itt van. Ugyanazokkal az ígéretekkel bátorít minket, és azt akarja, hogy fogadjuk el azt az örökséget, amely már régóta a miénk. Azért imádkozunk, hogy ez a tanulmány segítsen neked győztesen járni.”

(Idézet a Járj Győztesen tanulmányi naplónkból)


Gyere és csatlakozz valamelyik Facebook csoportunkhoz!

Új tanulmányunk csoportos és egyéni módon is végezhető.

csoportos tanulmányozáshoz válaszd ki az alábbiak közül a számodra leginkább megfelelőt és az adott csoport alatti linkre kattintva jelentkezhetsz:

– Nagycsoport – minimum 25 fő; heti 5 igevers tanulmányozása (Mária)
Jelentkezés: https://www.facebook.com/groups/2317362581715580/

– Közepes csoport – maximum 25 fő, heti 3 igevers tanulmányozása (Margó)
Jelentkezés: https://www.facebook.com/groups/2461717887443847/

– Közepes csoport – maximum 25 fő, heti 3 igevers tanulmányozása (Kinga)
Jelentkezés: https://www.facebook.com/groups/1092375160966668/

– Közepes csoport – maximum 25 fő, heti 3 igevers tanulmányozása (Joli)
Jelentkezés: https://www.facebook.com/groups/1322529621245046/

Aki a bible.com (https://my.bible.com/hu/) oldalon keresztül szeretné közösen olvasni másokkal a napi áhítatunkat, jelezze Margónak: [email protected]

Egyéni tanulmányozás:
• Weboldalunkról (szeresdnagyonistent.hu) letöltheted a tanulmányozó naplót, a napi bejegyzéseinket pedig követheted weboldalunk blogján, vagy feliratkozhatsz hírlevelünkre is.
• A tanulmány kezdete után applikációnk segítségével mobiltelefonodon is követheted rövid napi áhítatainkat: https://www.bible.com/hu/reading-plans
Tanulmányi naplónkat igényes és időtálló formában, 2000 Ft-os áron nyomtatva is megrendelheted vagy Budapesten személyesen átveheted (22. és 11. kerületben). Naplót csak utalás után tudunk postázni. Info: [email protected]

Mikeás könyve – 3. hét / 4. nap

Olvasd el: Mikeás 5:7-9, Apostolok cselekedetei 17:1-4; 18:1-4, 24

IMÁK: Mikeás 5:7

További olvasmány: Apostolok cselekedetei 17, 18, 19

Mikeás ígéretet tesz Júda népének, hogy Isten nem fogja örökre elpusztítani őket. Jákób maradéka elvegyül a népek között amikorra a Messiás eljön, hogy uralkodjon Jeruzsálemben. Ez egy olyan ígéret, ami bizonyosan bátorította őket.

Láthatjuk, hogy ez az ígéret hogyan vált valóra a történelemben. Az Apostolok cselekedetei beszámol zsidókról, akik Jézus lábaihoz járultak, olyanokról, akik idegen nemzetek között laktak. Olvashatunk zsinagógákról, amik Thesszalonikában és Korinthusban, görög városokban álltak. Olvasunk Aquiláról és Priscilláról, zsidókról, akik Rómában éltek és Apollósról, egy egyiptomi, Alexandriából származó zsidóról is.

A zsidókat borzalmas módon üldözték a történelem folyamán. Mégis, ott vannak a világ számos országában, különböző helyeken és kultúrákban élve még mindig tartják zsidó szokásaikat, életmódjukat. Isten gondot visel rájuk.

Idegen vagyok abban az országban, ahol élek, de nem vagyunk-e mind idegenek ebben a világban a 2 Péter 2:11 szerint? Isten gondot visel rád, mint egy ebben a világban élő idegenre. Nem hagy magadra!

Drága Atyám, századokon keresztül viselted gondját a népednek, óvtad őket a gonosz minden formájától. Hűséges voltál az Izráelnek tett ígéreteidhez és a nekem tett ígéreteidhez is az vagy. Köszönöm, Uram, hogy gondot viselsz rám, mint idegenre ebben a világban. Segíts, hogy emlékezzek, a Menny polgára vagyok. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 1. hét / 3. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 1:3-5, 2 Királyok 17:21-23

IMÁK: Hóseás 1:5

További olvasmány: 2 Királyok 17:7-20

Mint oly sok más embernek a Bibliában, Gómer fiainak is beszédes nevet választott az Úr. Az első gyermeket, egy fiút, Jezréelnek hívtak, ami azt jelenti „Isten szétszór” vagy „Isten széthint”.

Jezréel egy város volt Issakár törzsében, Gilboa hegye mellett, és azzal a súlyos ítélettel hozható összefüggésbe, melyet Jéhú hajtott végre Aháb háza népén (2 Királyok 9-10; és lásd 1 Királyok 21:21-24). Annyira lelkes volt Jéhú mikor megtisztította a földet Aháb gonosz leszármazottaitól, hogy sokkal több embert gyilkolt meg, mint amennyit Isten parancsolt, beleértve Ahazjá királyt is, Júda királyát és negyvenkét rokonát (2 Királyok 9:27-10:14).

Hóseás fiának születésén keresztül jelentette be Isten, hogy meg fogja bosszulni az ártatlan vérontást, melyet Jéhú vitt végbe, és véget vet Jéhú családjának Izráelben. Ez Kr.e. 752-ben teljesedett be, amikor Zekarját meggyilkolták, Jéhú ük-ükunokáját, és ez a dinasztia utolsó királyának uralkodását is jelentette. Isten azt is előre bejelentette, hogy Izráel egész királyságának vége lesz, amikor a hadserege legyőzettetik, ami Kr.e. 724-ben következett be.

Időnként azt érezzük, hogy a gonoszságnak, ami körülvesz minket, vagy a sérelmeknek, amit az emberek ellenünk elkövetnek, nem lesz büntetése. De Isten figyelmét nem kerüli el az, ami velünk történik. Ő látja, Ő tudja és Ő egy igazságos Isten. Semmi sem kerüli el az Ő figyelmét, semmi sem marad számára észrevétlen.

Drága Istenem, Te látsz engem. Te látod az én fájdalmamat, Te látod az én összetört szívemet. Te mindenről tudsz és mindent megengedsz, ami az életemben történik a Te tökéletes akaratodnak megfelelően. Atyám, segíts bíznom Benned. Segíts bízni abban, hogy Te Szent és Igaz vagy. Ámen.

 /YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Válaszd a bátorságot! – 2. hét / 1. nap

Bátran féld Istent az emberek helyett

Olvasd el: Példabeszédek 1:7; Példabeszédek 8:13; Példabeszédek 29:25

IMÁK: Példabeszédek 29:25

Amikor más emberek rosszallásától tartunk, amikor attól félünk, hogy nem ütjük meg valakinek a mércéjét, és amikor félünk, hogy csalódást okozunk valakinek, ilyenkor az emberektől félünk. Ez egy veszélyes csapda, mert ha így teszünk, az emberekbe vetjük a bizalmunkat, ahelyett, hogy az Úrba vetnénk. Az embereknek való tetszés bebörtönönzi a szívünket. Az istenfélelem (teljes bizalom) viszont felszabadítja. Bátornak kell lennünk és Istent kell félnünk az emberek helyett, tudva, hogy ez a döntés biztonsághoz vezet minket, a összehasonlítgatás, bátortalanság és elégedetlenség csapdája helyett. Az Istenben való bizalom megelégedettséget, áldást, szabadságot és biztonságot ad. Az Úr félelme élethez vezet! A Péld 31:30-ban ezt olvassuk: “Mert a báj csalóka, és elmúlik a szépség, de dicséretre méltó az az asszony, aki tiszteli és féli az Örökkévalót!”. Istent félni bátor és dicséretre méltó dolog!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy biztos helyre vezetsz engem, amikor teljesen megbízom Benned. Segíts, hogy bátor legyek Téged félni az emberek helyett és szabadíts meg az embereknek való tetszés börtönétől. Uram, bevallom, hogy rossz helyen van a félelmem, és Hozzád fordulok teljes szívvel. Erősíts meg a Te Igéddel. Helyettesítsd félelmemet hittel. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária