Éppen a közös bibliatanulmányozáshoz készülődtem – kényelmesen elrendeztem a székeket, illatos gyertyát gyújtottam, kitettem az ütemtervet – amikor elárasztott a szeretet csoportbéli nőtestvéreim iránt. Kicsi csoportunkat húszas, harmincas éveikben járó nők alkotják. Vannak, akik már dolgoznak közülünk, mások még tanulnak. Vannak egyedülállók, és vannak, akik házasságban élnek. Vannak, születésük óta keresztények, mások csak mostanában találkoztak Jézussal. Számomra nagyon kedves az együtt töltött idő, mert ezek a nők tanították meg nekem, hogyan szerethetem Istent az egész életemmel.
Aznap este később az egyikük megosztotta velünk, hogy hamarosan költözik, és nem tudja, hogyan lesz képes összepakolni a házát, elszállítani a nehéz bútorokat és berendezkedni az új lakásban. Szégyellem, de az első gondolatom az volt: „Majd valaki más segít neki.”. Lefoglalt a munka és az iskola, a napirendembe pedig az is alig fért bele, hogy a saját idegesítő házimunkáimat elvégezzem. Ahogy a körülöttem lévők igaz szívvel segítséget ajánlottak ennek a nőnek, felismertem, hogy milyen sekélyes és hamis volt az a szeretet, amit korábban éreztem.
A szeretet tettekre sarkall. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük a másikat, ha utána nem szolgáljuk őt, nem hozunk érte áldozatot, nem keressük a hasznát. A mai igerészben János egy átfogó és radikális képet fest arról, hogy milyen is az igaz szeretet. Amikor azt mondja, hogy mindenki, aki szeret, az Atya gyermeke és ismeri az Atyát, akkor azt állítja, hogy csak Isten teheti képessé gyermekeit arra, hogy önfeláldozó szeretettel szeressék egymást. Megtörtségből és bűnös mivoltunkból fakadóan nem tudjuk így szeretni egymást. Kapcsolatainkban önzők vagyunk, a saját hasznunkat keressük és nem vagyunk tekintettel a másik szükségeire. De Isten megajándékozott minket a Szent Szellemmel azért, hogy betöltsön bennünket és vezessen abban, hogy egymást ilyen radikálisan önzetlen szeretettel tudjuk szeretni.
János első levele arra emlékeztet, hogy magunktól nem tudnánk így szeretni egymást. Az igazi szeretet nem az, ahogy mi szeretjük egymást vagy akár az, ahogy mi szeretjük Istent; az igazi szeretet az, ahogy Isten szeret minket. Isten szeretete szintén tettekre sarkall: Ő elküldte a fiát, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. Ez az igaz szeretet kifejezésének legteljesebb módja. Isten csupán elméleti szeretetet is érezhetett volna irántunk: melegséggel tölthette volna el az, ahogy romlott teremtményeit szemléli a Mennyből. Távolságot tarthatott volna, és prófétákat küldhetett volna, hogy elmondja, szeret minket, de megoldást kínál kétségbeejtő helyzetünkre. Azonban ez nem az az igazi szeret, amit Isten irántunk érez. Ő képtelen volt magunkra hagyni minket szenvedésünkben, megtörtségünkben, gonoszságunkban és bűneink tengerében. Szeretete tettekben nyilvánult meg, és bemutatta a tökéletes áldozatot értünk.
Arra kaptunk elhívást, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Isten szeret minket. A körülöttünk lévő világ sokszor csak az önző, irigy szeretetet ismeri: az emberek csak akkor töltenek egymással időt, ha az számukra kényelmes, csak annyit adnak, amennyit vissza is várnak, együtt mulatnak, de nehézségek esetén szétszélednek. Egymás iránti – önzetlen, nagylelkű, tettekben megnyilvánuló – szeretetünk tanúbizonyság a világ számára. A valódi szeretetre éhes emberek általunk bepillantást nyerhetnek Isten szeretetébe, és így megismertethetjük velük a mindenek felett álló, legnagyobb szeretetet.
Ezen a héten megnéztük alaposabban Isten
Igéjének alkalmazását. Ma szeretném, ha még jobban megvizsgálnánk a teológiai
elméleteket és a gyakorlati tevékenységeket.
Két dolog van,
amit egy szöveg megmutat. Vagy tanít valamit amit tudnod kellene, vagy elmond
valamit amit tenned kellene.
Amit
tudnunk kell:
Amikor a gyakorlati alkalmazásra
gondolunk, gyakran arra gondolunk: „Mit kellene tennem?” Nem minden igerész szól arról, hogy mit kellene tennünk. Sok igerész arra
mutat rá, hogy mit kellene gondolnunk.
Gondolkozásmódunkat
meg kell újítanunk (Róma
12:2) és ez úgy történik, hogy megtanulunk jól gondolkodni. A
gondolataink befolyásolják beszédünket és tetteinket. Ha nem jól gondolkodunk
Isten jóságáról például, az hatással lesz arra, ahogyan beszélünk Istenről és a
körülményeinkről. Hatással van arra, hogy milyen tanácsokat adunk másoknak a küzdelmeik
során és hatással lesz arra, hogy mit teszünk egy adott esetben. A helyes gondolatok helyes élethez vezetnek. A gyakorlati alkalmazás
néha azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, hogy helyesek a gondolataink
Istennel, a bűnnel, magunkkal és a világgal kapcsolatban.
Íme néhány kérdés, amit végiggondolhatunk:
Mit mond
ez a rész Isten jelleméről (mindenható, jó, türelmes, igazságos, szent)?
Mit mond
ez a rész Isten tetteiről (uralkodik, megbocsát, ítél, hall, szeret)?
Mit mond ez a rész a világban
vagy bennem lévő bűnről?
Milyen reménységről beszél ez a
rész?
Amit
tennünk kell:
Néhány könyv és igerész sokkal
egyértelműbben alkalmazható az életünkre, mint a többi. Jakab levele például
egy nagyon gyakorlati könyv arról, hogy mit kellene tennünk, és hogyan kellene
élnünk. A törvényekkel kapcsolatos könyvek (Mózes harmadik és ötödik könyve) vagy
néhány prófétai könyv (Jeremiás, Ezékiel, stb.) esetleg nehezebben emészthető.
Amikor egy olyan verssel találkozol, ami tettre hív, tedd fel magadnak ezeket a
kérdéseket:
Mit mond
ez az igerész, mit ne tegyek?
Mit
mond ez az igerész, mit kezdjek el tenni?
Milyen
hazugságot hiszek el, amit ez a rész megvilágít?
Hogyan
tudja ez a rész segíteni az imaéletemet?
Hogyan
eredményezheti Isten dicséretét ez a szakasz?
Hogyan
tudnám ennek a résznek az igazságait megosztani másokkal?
Ne ugorj át azokon a részeken, amelyek
nem mondják meg egyértelműen, hogy mit tegyél, vagy mit ne tegyél. Keresd az
igazságokat, amelyek megújítják értelmedet és segítenek, hogy még jobban
szeresd Istent.
A mai nap végén szánj néhány percet a
fenti kérdések megválaszolására a mai olvasott igék alapján (Zsoltárok
119:9-16).
Ma a Bibliatanulmányozás alkalmazási stádiumába ássuk
mélyebbre magunkat, és közelebbről is megvizsgáljuk az alapelveket: azok
mibenlétét és célját.
Mi az alapelv?
Az alapelv egy alapvető igazság. Egy olyan
törvényszerűség, amelyet követnünk kell, vagy egy olyan alaptétel, amely
befolyásolja a hitünket. A Szentírásban található alapelvek Istentől
származnak: ezek azok a parancsolatok, amelyeknek életünk során
engedelmeskednünk kell.
Isten alapelveinek és parancsolatainak célja:
Isten parancsolatai nem önkényesek, hanem mind szándékolt
céllal bírnak. Isten nem azért fektette le ezeket az alapelveket, hogy
megfosszon minket a mókától; sőt, pont ellenkezőleg, Isten minden törvénye a mi
javunkat és az Ő dicsőségét szolgálja. Habár nem mindig egyszerű követni őket,
mégis megelégedettséget, békességet és örömöt eredményeznek.
Lássuk csak Isten törvényének néhány alkalmazását, és pár
olyan kérdést, amelyet a tanulmányozás során feltehetünk.
Isten parancsai figyelmeztetnek minket a veszélyre.
Amikor a Bibliában egy alapelvvel találjuk szembe magunkat, fel kell
tennünk magunknak a kérdést: mire figyelmeztet ez a parancsolat? Hogyan
eredményezhet az engedelmesség biztonságot?
„Tanuljátok
meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól
gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, mert az ember
haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait.”
Ezekben az igeversekben számos alapelvet láthatunk. Most,
csupán a példa kedvéért, emeljünk ki egyet. Legyen ez az alábbi: „ne legyen hirtelen haragú”. Milyen veszélyeket rejt a
meg nem fékezett indulat? Szerintem, ha fel szeretnénk sorolni a harag által
okozott veszélyeket, akkor a végén egész hosszú listánk lenne.
Illetve hogyan befolyásolhatja az Istennel való
kapcsolatomat az, ha engedelmeskedek (vagy éppen nem engedelmeskedek) ennek a
parancsnak?
Ez az adott igeszakasz arra hívja fel a figyelmünket, hogy
„az ember
haragja nem szolgálja az Isten igazságát”
[Új fordítású Biblia].
Isten parancsai rámutatnak a bűneinkre. Ahogy
azt a Róma
3:23 olyan szépen kifejti, egyikünk sem tud megfelelni Isten tökéletes
törvényének, és ez a tökéletes törvény az, ami rávilágít a kudarcainkra.
De térjünk csak vissza a Jakab
1:19-re! Hogyan mutat rá ez az igevers („ne legyen hirtelen haragú”) a mi bűneinkre?
Ezt a kérdést ugyan kellemetlenül eshet feltenni
magunknak, azonban mégis fontos. Csak akkor tudjuk belátni a változás
szükségességét és annak a fontosságát, hogy segítséget kérjünk (mivel egyedül
nem vagyunk képesek rá), ha szembesülünk hiányosságainkkal.
Isten parancsai Jézushoz vezetnek minket. Ez
Isten parancsolatainak egy csodálatos része: mindig Jézusra mutatnak. Jézus
minden parancsolatot megtartott értünk.
Ahogy tovább elmélkedünk a Jakab
1:19-en, felmerül a kérdés, hogy Jézus hogyan tartotta be ezt a
parancsolatot? Jézus hogyan kezelte a haragot? Milyen hatással van Jézus élete,
halála és feltámadása a bűneinkre?
Jézus élete nem csupán egy követendő példa,
hanem Őbenne ajándékba kaptuk az Ő igazságosságát is.
Jézus halála által minden bűnünkre bocsánatot
nyertünk. Nem kell tehát bűntudattól szenvednünk, hiszen Jézus ezt már mind magára
vette: örökre megszabadultunk a kárhozattól.
Jézus feltámadása által pedig erőt
kaptunk ahhoz, hogy a bűn fölé kerekedjünk. Ez az, aminek köszönhetően minden
egyes nap egy új kezdet, és aminek hála ellenállhatunk a bűnnek, és
növekedhetünk a kegyelemben. Ez az, ami miatt, ha el is bukunk, mégis fel
tudunk állni és jobbá tudunk válni.
Isten parancsai vezetnek az életben. Isten
parancsai rámutatnak arra, hogy jobban is lehet élni. Isten az alapelvek és
parancsolatok által tanít arra, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy
megdicsőítsük Őt és egy gyümölcsöző, hűséges életet éljünk. Fel kell tennünk a
kérdést: hogyan kellene élnem?
Ha a Jakab
1:19 példájánál maradunk, a kérdés akár így is hangozhat: hogyan
uralkodhatok a haragom felett? Ha „gyors
vagyok a hallásra”
és „késedelmes a
szólásra”, akkor az
milyen hatással van a haragra? [Új fordítású Biblia alapján]
Habár nem mindig szeretjük a szabályokat és néha nehezünkre
esik meglátni bennük a jót, néha segíthet, ha megpróbáljuk megérteni Isten
törvényeinek célját. Ő egy jóságos Isten; a parancsolatai jók és a javunkra
válnak.
„Krisztus beszéde és tanítása teljes gazdagságában éljen bennetek és közöttetek!” – Kolossé 3:16
Időnként a Biblia tanulmányozása kissé félelmetes lehet, különösen akkor, ha zavaros vagy nehéz részekbe botlunk. Néha a szöveg nem olyan világos, mint szeretnénk, vagy kételkedünk abban, hogy helyesen értelmezzük-e.
Mielőtt
néhány hasznos bibliatanulmányozási eszközről beszélünk, hadd bátorítsalak egy
kicsit!
Ez nem csak rajtad múlik. Ha hívő vagy, akkor a
Szent Szellem él benned. Ő a Segítőd: segít megérteni az igazságot és aszerint
élni.
„Ez nem egy új igazság felfedezése, hanem egy belső munka, amely lehetővé
teszi, hogy megértsük és megszeressük azt az kijelentést, amely a hallott és
olvasott, tanítók és írók által magyarázott bibliai szövegben van.” – J.I. Packer
A béreaiakat elismerték
hitükért és azért a szokásukért, hogy az Írást kutatva bizonyosodtak meg a számukra
tanítottak igazságáról. Habár „csupán” a Bibliával rendelkeztek, erős, nagy
tudással rendelkező gyülekezetet alkottak. Mivel a Szent Szellem benned él,
bölcsességre és ismeretekre tehetsz szert a Bibliából.
Ez nem azt jelenti,
hogy minden részlet és szöveg könnyen érthető lesz. Időre, imára, olvasásra,
újraolvasásra, a versek összehasonlítására, illetve mások segítségére lesz
szükség.
Kegyelme és
jósága által Isten egyeseket rendkívüli képességekkel áldott meg a Biblia megértésére
és magyarázatára. Közülük sokan könyveket és magyarázatokat írtak, amelyek segítenek
tanulmányozásunk során.
Megjegyzés: A következő
példák sok esetben az angol nyelvet ismerők számára lesznek igazán hasznosak,
de kommentben szívesen fogadunk ajánlásokat magyar online kommentárokra,
bibliai szótárakra és lexikonokra vonatkozóan. [a ford.]
Bibliamagyarázatok, kommentárok:
A kommentárok nagyon
hasznosak lehetnek. Ezek egyes esetekben az egész Bibliával foglalkoznak,
máskor csak egy-egy könyvet vesznek górcső alá. Egyik örök kedvencem, Charles
H. Spurgeon teológus (1834-1892), mélyreható bibliamagyarázatot írt a Zsoltárok
könyvéről Dávid kincstára címmel. Spurgeon
kommentárja egyszerre magyarázó és biblikus. (Online ingyen elolvasható angol nyelven. [a ford.])
Egyes kommentárok egy
általánosabb értelmezéssel szolgálnak, míg mások rendkívül részletesek, például
John Owen hét kötetből álló bibliamagyarázata, amely kizárólag a Zsidókhoz írt
levélhez készült. Azta! (Csak angol
nyelven érhető el. [a ford.])
A
kommentárok segíthetnek egy-egy olyan vers értelmezésében, amely kifog rajtunk,
de vigyázz, ne támaszkodj túlzottan rájuk! Legyen ez egy mentőöv, amelyhez
akkor fordulsz, ha szeretnél elmélyülni egy szakaszban, vagy ha számos olyan
kérdés merül fel benned, amelyekre nem találsz választ. A bibliamagyarázatok
akkor a leghasznosabbak, ha előzőleg már mi magunk is szorgalmasan tanulmányoztuk
az adott igerészt.
Bibliai szótárak:
Egy másik praktikus
eszköz a bibliai szótár, amelyben szavak, teológiai kifejezések, emberek,
helyek és nevek definícióját, meghatározását olvashatjuk. Sok szótár
tartalmazza a görög vagy héber megfelelőt is, valamint azokat az igeverseket, amelyekben
ezek a szavak előfordulnak.
Lexikonok:
A Biblia
tanulmányozásához nem kell tudnod görögül vagy héberül, de néha az eredeti szó
ismerete által világosabb betekintést nyerhetünk az adott igeversbe.
Egy ilyen ingyenes, online lexikont találsz a Blue Letter Bible oldalán (kizárólag angol nyelven [a ford.]). Ha beszélsz angolul, akkor szánj egy kis időt arra, hogy jól megismerd ezt az erőforrást a mai IMÁK-vers, a Kolossé 3:16 segítségével. Írd be a Blue Letter Bible keresőmezőjébe a következőt: Colossians 3:16. Nem számít, hogy melyik angol fordítást választod, mert az eredeti görög nyelvet fogjuk vizsgálni.
Ezután kattints az
oldal bal oldalán a félkövér „Col 3:16”-ra. Ekkor megjelenik a vers sorközi,
azaz szóról szóra történő fordítása. A bal oldali oszlopban találhatóak az
angol, közepén pedig a görög szavak.
A „lakni” szó görög megfelelőjét,
az enoikeō-t
fogjuk alaposan körbejárni. Kattints a G1774-re, azaz a lexikális azonosítóra. A
felugró oldalon rengeteg információt találsz a szóról, beleértve egy felvételt
a kiejtésről.
A lexikon használatakor
biztosnak kell lennünk abban, hogy azt a meghatározást találtuk meg, amely
igazodik a vizsgált szakaszhoz, nem pedig azt, amely a legjobban beleillik a mi
elképzelésünkbe, vagy amely által új értelmet nyer számunkra a szó. Görgess le
az oldalon, és keresd meg a „Outline of Biblical Usage” [A bibliai használat
vázlata, a ford.] részt. Itt láthatod, hogyan használják ezt a görög szót az
Újszövetségben.
Ahogy tovább lapozunk
az oldalon, láthatjuk, hogy Strong meghatározása szerint az enoikeō jelentése: „to inhabit
(figuratively):—dwell in.”, magyarul „lakni (jelképesen): – szállást venni”. Ezt
követi Thayer lexikai magyarázata: itt számos vershivatkozás, valamint a szó
egyéb értelmezései is megtalálhatóak. Keresd meg a mai verset, a Kolossé 3:16-ot.
Mi szerepel közvetlenül a vershivatkozás előtt?
A Kolossé 3:16-ban Pál
arra utasítja a kolossébelieket, hogy engedjék Krisztus szavának, hogy bennük
lakjon (enoikeō), pontosabban: „a ti keresztény
hitből való gyülekezetetekben”. Pál arra kéri a kolossébelieket, hogy engedjék Isten
Igéjét a gyülekezetükben élni. Amikor egymással találkoztak, rendkívül fontos
volt, hogy Isten Igéje lakjon közöttük: összejöveteleik és találkozásaik középpontjában
Isten szavának és igazságának kellett állnia.
A vers többi része
inkább arról szól, hogy miként kell a kolossébeli hívőknek gyakorlati szinten
lehetővé tenniük, hogy Krisztus szava bennük lakjon (enoikeō) találkozásaik során. Látsz-e más gyakorlati alkalmazást erre
a szakaszra vonatkozóan a lexikon használata után?
A lexikonok akkor is
hasznunkra válhatnak, ha szavakat szeretnénk tanulmányozni. Például az
Újszövetség számos különféle görög szóval fejezi ki azt, amit mi „örömnek”
nevezünk.
ἀγαλλίασις (agalliasis) Definíció: ujjongás, hatalmas öröm Használat: vad öröm, mámorító élvezet, ujjongás, jókedv, vidámság.
Ha megnézed a chara és az agalliasis használatát az Újszövetségben, akkor teljes képet
kaphatsz arról, hogy mit jelent az öröm. Ha ehhez a Blue Letter Bible-t hívod
segítségül, azt a következőképpen teheted meg: írd be a „joy” („öröm”)
kifejezést angolul a keresősávba. Az eredmény a szó összes előfordulásának
angol nyelvű listája, mind az Ó-, mind pedig az Újszövetségben. Láthatod,
milyen héber szavakat fordítunk örömnek, és hogyan használjuk őket az Ószövetségben,
illetve azt is, hogy milyen görög szavakat fordítunk örömnek, és hogy hol
fordulnak elő az Újszövetségben.
Ha most nem is, egyszer
mindenképpen próbáld ki a szavak tanulmányozását, hiszen sok érdekességet
fedezhetsz fel általa.
Íme, a szomorú igazság:
a mai keresztények több bibliatanulmányozási segédanyaghoz és eszközhöz
férhetnek hozzá, mint a történelem során bármikor, bibliai szempontból mégis ők
a történelem legírástudatlanabb nemzedéke.
Változtassunk ezen,
vállalva a Biblia tanulmányozásának kemény munkáját, ezáltal megismerve Istent
és megismertetve Őt a következő generációval!
A Biblia minden egyes könyvét egy adott helyen, egy
adott időszakban, egy adott szerző írta meghatározott szándékkal egy bizonyos személynek
vagy embercsoportnak, akik egy bizonyos kultúrához tartoztak. A Biblia, és
minden benne foglalt dolog része a történelemnek. A történelmi háttér vizsgálata
biztosabb és alaposabb megértést adhat a szövegekről, melyeket tanulmányozunk.
Egy szöveg ki, mikor, hol, hogyan és miért
szempontok szerinti vizsgálata érthetővé teheti számunkra az adott szakaszt.
Amikor egy Szentírásbeli szakaszt olvasunk, minden alkalommal föl kéne tennünk
ezeket a kérdéseket:
• Ki írta a szöveget? • Mit lehet tudni a szerzőről? • Mikor íródott a Bibliának ez a könyve? • Mi történt akkor az íróval és a hallgatósággal, amikor a könyv íródott? • Kikhez szól a szöveg és milyen körülmények között szólítja meg őket? • Milyen kultúrával rendelkezett a hely, ahol ezek az emberek éltek? • Miért íródott ez a könyv?
Ez akkor is segítségünkre lehet, amikor bizonyos
emberekről vagy eseményekről olvasunk a Szentírásban.
Például, amikor a farizeusokról olvasunk, hasznos
lenne, ha többet értenénk meg róluk. Miért voltak a szabályaik olyan szigorúak?
Ki hozta a törvényeiket? Miért gyűlölték annyira Jézust?
Amikor egy városról olvasunk, célszerű lenne
tudnunk, hogy hol helyezkedett el az a város, milyen volt a gazdasága, milyen
vallású és politikai beállítottságú volt?
Vagy amikor egy-egy ünnepről olvasunk, utána kéne
néznünk, honnan is ered az a bizonyos ünnep. Miért volt fontos? Hogyan
ünnepelték?
Szánjatok rá pár percet, és válaszoljátok meg a fenti kérdéseket a mai olvasmánnyal kapcsolatban: Máté 4:1-4.
A kérdések megválaszolása segített nektek megérteni
a szerző szövegbe rejtett üzenetét, szimbólumait? Ha igen, mit találtatok?
Mindez a háttér-információ könnyen megtalálható egy
jó Bibliai Szótárban vagy Enciklopédiában. Egy kis történelmi kutatás végzése
gazdagítani fogja számotokra a szövegek tanulmányozását és segítségetekre lesz
abban, hogy elsajátítsátok az egyes történések és szavak eredeti jelentését. Ezenkívül
segíteni fog benneteket, hogy helyesen értelmezzétek a Bibliát. Mert ha
tisztában vagyunk a szerző szándékával, akkor képesek vagyunk meghatározni
azokat a rejtett igazságokat, melyeket hallgatóságával közöl. Ne felejtsük el,
hogy Isten következetesen maga választott ki konkrét személyeket arra, hogy
lejegyezzék a Szentírás szavait, melyeket ma olvashatunk. Ő az igazi Szerző és
az Ő igazsága szól hozzánk minden egyes lapon.
„Mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét.” – János 1: 14
Ahogy egyre mélyebbre ássuk magunkat az Ige
tanulmányozásában, most előveszünk néhány módszert, amelyek segítségünkre
lehetnek a megfigyelésben.
A megfigyelés a Biblitanulmányozás egyik kritikus pontja. Ez
nemcsak arra ösztökél minket, hogy figyelmesen olvassuk a szöveget, hanem abban
is segít, hogy lelassítsunk és szemügyre vegyük, hogy pontosan mi is zajlik az
adott szakaszban. Minél több időt töltünk a szakasz tanulmányozásával, annál
pontosabban tudjuk majd megérteni és alkalmazni azt. Ellenben, ha elsietjük a
megfigyelést, akkor sokkal hajlamosabbak vagyunk félreérteni dolgokat és később
rosszul alkalmazni őket.
Ma egy egyszerű
kérdésre összpontosítunk: mi is az a megfigyelés?
A megfigyelés egyszerűen valami olyannak a szemügyre vétele,
amit látunk. A téged körülvevő világ megismerését az öt érzékszerveden
keresztül végzed; ezek a látás, a szaglás, az ízlelés, a hallás és a tapintás. Amikor
azonban a Bibliát olvassuk, csak egyetlen érzékszervünket használhatjuk, ezért
tesszük fel magunknak a kérdést: mit látnak szemeid?
Gyakoroljunk egy kicsit a mai IMÁK-igevers segítségével, ami
a János
1:14.
„Az Ige hús-vér
emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét.
Igen, a Mennyei Atyától származó Egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni
kegyelem és a valóság teljessége lakik.”
Mit látunk ebben az igeversben? Anélkül, hogy
előreszaladnál, arra kérlek, hogy írj le öt megfigyelést.
És most lássuk az én listámat:
Az Ige hús-vér emberré lett.
Az Ige „közöttünk” élt (mondja az író).
A szerző az Ige dicsőségét szemlélte.
Az Ige dicsősége telve volt kegyelemmel és
igazsággal.
Az Ige az Atyától származik.
A megfigyelés egyik kulcsfontosságú része az, hogy
egyszerűen csak figyelünk. Nagy önuralmat és gyakorlatot követel az, hogy ne
vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, és ne siessünk az értelmezéssel
vagy az alkalmazással. Például ha a te megfigyelésedben megemlítetted Jézust,
Jánost, a tanítványokat vagy a keresztényeket, akkor már előre is siettél az
értelmezéshez.
A megfigyelés csak
egy, és csakis egy kérdésre keresi a
választ: mit látnak szemeid? Mit mond az igevers? Talán képes vagy levonni
néhány észszerű következtetést, de ez még nem tartozik a megfigyelés
gyakorlatához. Tudatosan neveld magad arra, hogy a megfigyelés során csak ezt a
kérdést tedd fel és válaszold meg magadnak: mit látnak szemeid?
Az alábbiakban összegyűjtöttünk neked néhány kérdést,
amelyek segítenek megválaszolni ezt az egy központi kérdést:
Ki beszél? – Ha ez nem derül ki egyértelműen a
leírtakból, akkor jegyezd le, hogy nem tudod, és majd térj vissza rá az
értelmezés során.
Kihez beszél? – Erre ugyanaz érvényes, mint az előzőre:
ha nem egyértelmű, akkor térj vissza rá később.
Mit mond az igevers?
Mi ennek a szónak a jelentése?
Milyen tettet hajtottak végre vagy mit
sugalltak?
Hogyan hajtották végre?
Milyen költői eszközöket használt a szerző?
Mi nem világos?
Esik szó időről?
Vannak benne időrendben felsorolt események?
Tartalmaz bármilyen ismétlődő szót vagy
kifejezést?
Vannak benne kulcsszavak?
Kik az igerész kulcsszereplői?
Szolgál bármiféle magyarázattal?
Tartalmaz összehasonlítást?
Milyen igéket használ?
Milyen szófajok jelennek meg benne?
A megfigyelés során gyakran olyan kérdéseket teszek fel,
amelyeket majd később, az értelmezés során válaszolok meg. Például megfigyelek
valami ilyesmit: az Ige hús-vér emberré lett. E mellé odaírok (néha másik
színnel) egy kapcsolódó kérdést: ki az Ige? Ha önfegyelmet gyakorolsz, és nem
válaszolod meg ezeket azon nyomban, akkor ügyesebb megfigyelővé és a Bibliának
jobb tanulmányozójává válhatsz. A magyarázó vagy értelmező kérdésekről majd
jövő héten beszélünk bővebben.
Ma szánjunk egy kis időt arra, hogy minél jobban elmélyüljünk
a megfigyelésben! Írj le annyi megfigyelést ezzel az igeverssel kapcsolatban,
amennyit csak tudsz.
És ne feledd, az Isten Igéjével töltött idő érték. Ennek az időnek nem az a célja, hogy felkapjunk egy kis igazságmorzsát, ami átsegít minket a napunkon, hanem hogy jobban megismerjük a Szerzőt. Ha ma nincs elég időd rá, hogy több megfigyelést írj le a János 1:14-ről, akkor gyere vissza holnap, és fejezd be akkor, hiszen ez nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól. Teljesen rendben van, ha több napon keresztül ugyanazt az igeverset olvasgatod. Isten Igéjében felbecsülhetetlen értékű kincsek rejlenek, úgyhogy szánjuk rá az időt, és ássunk a mélyére!
A weboldal cookie-t használ, ami segít a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.Ok
