Isten Ígéretei – Bevezetés a tanulmányba

Nehéz hinni egy olyan Istenben, aki, a körülöttünk élőkkel ellentétben, betartja az ígéreteit. Ezért is fontos Isten ígéreteivel behatóan foglalkoznunk. Mindannyian ismerjük a mondást, miszerint az ígéretek arra vannak, hogy megszegjék őket. Sajnos mindannyiunknak vannak olyan barátai, családtagjai, szerettei, akik olyan ígéreteket tettek, amiket aztán nem tudtak megtartani. Sokunknak az élete fordult fel fenekestül valaki miatt, aki nem tartotta be, amit ígért. A sok csalódás miatt úgy érezzük, manapság már senki nem törődik az ígéretekkel.

Ez azonban nem igaz.

Bár az emberek megszegik az adott szót, Isten soha. Amit megígér, azt be is tartja.

Isten soha nem szegi meg a nekünk tett ígéreteit. A történelem folyamán Isten megmutatta, hogy teljességgel szavahihető. – R.C. Sproul

A most kezdődő tanulmányban azért imádkozunk, hogy amint ismerkedünk Isten számunkra adott ígéreteivel, megtanuljunk egyre jobban bízni Benne. És a bizalom növekedésével együtt a hitünk is erősödjön, amint elkezdünk hitben járni, nem látásban (2 Korinthus 5:7).

Nem könnyű úgy bízni Istenben, hogy nem látjuk. Reményünk és imádságunk, hogy amint belekezdünk ebbe a tanulmányba, kicsit tisztábban láthassuk Isten hűségét és nekünk adott ígéreteit.

A tanulmány középpontjában az fog állni, hogy Isten megígéri: velünk lesz, vezet, segít, és megtart.

Sose felejtsd el, drága barátnőm, hogy Isten szent; és mivel szent, megtartja az ígéreteit. Ő az ígéretmegtartás nagymestere.

Isten ígéretei kifogyhatatlanok, változatlanok és igazak.

De akik az Örökkévalóra várnak,
akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, magasra szállnak,
mint a sasok!
Futnak, de nem fáradnak el,
járnak, de nem merülnek ki. (Ézsaiás 40:31)

Tudjuk, hogy az élet nagyon kemény tud lenni. Mindannyian megtapasztalunk óriási viharokat, és szilárd alapra van szükségünk, amelyre állhatunk, amikor a bátortalanság, a megszegett ígéretek, és a fájdalom hullámai csapdosnak. Ezért van szükségünk a győzhetetlen kőszálra, hogy Benne erősek lehessünk. Ezért kell az Ő ígéreteire támaszkodnunk, hogy azokba kapaszkodhassunk és szilárdan megálljunk. Bár jöhetnek viharok, nem kell, hogy legyőzzenek. Reménységünk Jézusban és az Ő ígéreteiben van. Bármi is jöjjön, tudhatjuk, hogy Isten Igéje mellettünk áll. Isten velünk van.

Angela

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/introduction-to-promises-of-god/

Fordította: Greizer Zsófia

Bevezetés a Jónás könyve tanulmányba – Szeresd a szeretetre nem méltókat

Szükségünk van ma is arra, hogy felidézzük Jónás könyvének nagyszerű üzenetét.

Jusson eszünkbe, hogy Isten szabadítása minden ember számára nyitva áll, nem számít, honnan jöttünk és milyen bűnöket követtünk el.

Halljuk meg újra Isten hívását, hogy menjünk el azokhoz, akik távol vannak Istentől, és beszéljünk nekik Róla. Nem kell aggódnunk, hogy válaszolnak-e. Jónás könyve emlékeztet arra, hogy nem az üzenet vivője, hanem maga az üzenet az, ami segíti az embereket megbánásra és a megváltásra eljutni. Nekünk mindössze abban kell engedelmesnek lennünk, hogy elmegyünk, nem pedig az ellenkező irányba szaladunk.

Jónás története nemcsak az engedetlen szökevény prófétáról és egy éhes halról szól.

Sokkal inkább szól a könyörületes Istenről, aki nem akarja, hogy bárki is meghaljon, pláne nem egy egész nép, amely Isten szemében gonosz dolgot követett el. Bűneiktől függetlenül meg akarja menteni őket. Könyörületét nem korlátozza a bűn súlyossága. Arra vágyik, hogy ahelyett, hogy folytatnák gonosz életmódjukat, mellyel ítéletet vívnak ki maguknak, fordítsanak hátat a gonoszságnak, és térjenek meg.

Isten tehát a saját emberei közül küld valakit, egy vonakodó prófétát, hogy figyelmeztesse őket a közelgő ítéletre.

Jónás története arról szól, hogy Isten szeretettel fordul nemcsak a lázadó nép felé, hanem az Ő engedetlen gyermeke felé is. Jónáshoz hasonlóan minket is olyan dolgokra hív el, amikhez talán semmi kedvünk. Némelyek számára ez azt jelenti, hogy megbocsátunk olyasvalakinek, aki megbántott minket. Másoknak olyanok felé kell szeretettel fordulniuk, akik teljesen mások, mint ők. Vagy éppen olyan szokásokat, szenvedélyeket kell feladniuk, amelyek túlontúl lekötik a figyelmünket és a szívünket.

Akár Isten országán kívül állunk még, mint a niniveiek, akár már belül, mint Jónás, ez a történet arra emlékeztet, hogy Isten mennyi mindent megtesz azért, hogy felismerjük kegyelmét és irgalmát mindenki iránt.

Történelmi elbeszélésnek íródott, éppen ezért nem Jónás próféciái állnak a középpontban, hanem Isten elől való menekülése, majd Hozzá való kelletlen visszatérése és engedelmessége. Olyan történetet olvashatunk, amelyben Jónásnak semmi kedve nem volt részt vállalni, mégis Isten mindenhatóságáról zeng minden fejezet.

Talán Jónáshoz hasonlóan Isten téged is arra hív, hogy olyasvalakit szólíts meg, aki messze van Tőle, akit talán nehezedre esik szeretni, de akinek hallania kell Isten feltétel nélküli szeretetéről és a megváltásról. Lehet, hogy szíved mélyén te sem akarsz belevágni. Mégis indulj, és a szíved majd utolér.

Törekedjünk mindannyian szeretni a szeretetre nem méltóakat.

Biztos vagyok benne, hogy ennek hatására életek fognak megváltozni, talán a miénk is.

Senki nem lehetetlen eset.

Ez a történet arról szól, hogy mit tehet Isten, ha az ember bűnbánatra jut. Emlékeztessen ez is arra, hogy Isten Mindenható.

Hazugság helyett Igazság – Bevezető

Kedves barátnőm, a tanulmány, melyet hamarosan elkezdünk, neked és nekem szól. De szól édesanyáinknak, lányainknak, lánytestvéreinknek is. Valamint a barátainknak az utcából és a környékről. Mint nő, egy dologban biztos vagyok: mindannyian küzdünk azzal, hogy elhiszünk hazugságokat. Hazugságokat, melyek belopakodnak az életünkbe és ellopják az örömünket.

Attól a pillanattól fogva, hogy felébredünk, ostromolnak az elménket elárasztó hazugságok. És ha nem vigyázunk, elkezdünk hallgatni rájuk, sőt – még rosszabb – elkezdhetünk hinni bennük.

De nem kell ez így legyen.

Ezért olyan fontos, hogy ismerjük Isten Igéjét és naponta megújítsuk elménket az Ő változhatatlan igazságaival.

„Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar: ami jó, ami neki tetszik, és ami tökéletes.” Róma 12:2

Tehát barátaim, arra hívlak benneteket, hogy tartsatok velem ezen az utazáson, ebben a hazugságok ellen vívott csatában és hogy felfedezzük együtt az Isten Szavában rejlő csodálatos igazságokat. Igazságokat, melyek által szabaddá lesz az elménk és a szívünk. Szabaddá, hogy szerethessük azt, akikké Krisztusban lettünk, és szabaddá, hogy elfogadhassuk az Ő szeretetét irántunk.

Az igazságban szabadság van.

A hazugságban megkötözöttség.

Minden nap lehetőségünk van dönteni, és a döntésünktől függ, hogy milyen napunk lesz. Minden nap dönthetünk úgy, hogy elhisszük a hallott hazugságokat, melyek rólunk vagy magunkból szólnak, vagy dönthetünk úgy, hogy elhisszük, amit Isten mond, és elfogadjuk az igazságot, melyet kegyelmesen nekünk kínál.

Azért imádkozom, hogy a következő hat hétben mindannyian növekedjünk bölcsességben, és tanuljunk meg olyan nők lenni, akik felismerik a hazugságot és megállítják azt, továbbá legyünk olyanok, akik az igazságot szólják a hazugság helyett.

Komolyan, alig várom, hogy elkezdjük együtt ezt a tanulmányt! Azokat a hazugságokat fogjuk sorra venni, amelyeket ti – eme csodálatos nők közössége -, felsoroltatok éves felmérésünk alkalmával! Hazugságok magatokról vagy Istenről, melyeket hallotok, és melyekkel küzdötök, hogy ne higgyétek el.

Ezek azok a hazugságok, melyek ellen harcoltatok, és amint olvasom őket, azon kapom magam, hogy bólogatok, miközben azt mondogatom: „én is”. Én is ugyanezekkel küzdök. Nem vagy egyedül.

Imádkozom, hogy a hat hét után, mindannyian erősebbek és bizakodóbbak legyünk, tudva, hogy kik vagyunk a mi csodálatos mennyei Édesapánk kegyelme és szeretete által.

És ki tudja, talán egy kis büszkeségre is lesz okunk.

 

 

 

 

 

 

 

1. és 2. Thesszalonika – Bevezető


Hitelesség. Egy olyan dolog, amit az emberek egyre jobban kezdenek értékelni. Valódi barátokra vágyunk, akikkel őszinték lehetünk, és akik szeretnek bennünket a hiányosságaink ellenére is. A felszínes csevegés helyett a valódi aggodalmainkról szeretnénk beszélgetni. Nem csak VÁGYJUK a hitelességet, de SZÜKSÉGÜNK is van rá.

De néha a Biblia, amelyhez útmutatásért fordulunk, elég hihetetlennek tűnik, hiszen olyan férfiakról és nőkről olvasunk benne, akiket „hitóriásoknak” tartunk, és elsiklunk a bukásaik felett. Olyan emberekről olvasunk, akik komoly szenvedéseken mentek keresztül, elképesztő mértékű kitartásról és reményteljességről téve tanúbizonyságot, így nem annyira tudunk azonosulni velük. Azonban, ha egy kicsit figyelmesebben olvassuk, akkor észrevesszük, hogy a Biblia nem riad vissza attól, hogy megmutassa nekünk a hit valódi küzdelmeit és kellemetlen részleteit.

Az Thesszalonikaiakhoz írt első és második levélben két csodálatos példát látunk erre. Ezekben a Pál apostol által írt levelekben olyan keresztényekről olvasunk, akik életük bizonyos területein jól teljesítettek, mint például abban, hogy szeressék egymást, más területeken azonban küszködtek; például abban, hogy mániájukká vált Jézus második eljövetele, ezért lusták voltak és nem csináltak semmit.

Az Apostolok Cselekedeteiből megtudjuk hogyan alakult meg a thesszalonikai gyülekezet. Az egész egy álommal kezdődött, amelyben egy ember azt mondta Pálnak: „Gyere át a tengeren Macedóniába, és segíts nekünk!” (ApCsel 16:9) Így Pál, Szilásszal, Lukáccsal és Timóteussal az oldalán felkerekedett, és először Filippibe, majd Thesszalonikába utazott, mindkét városban alapítva egy-egy gyülekezetet. Ez volt Pál második missziós útja.

Nemsokkal azután, hogy a gyülekezet megalakult, olyan szintű ellenségeskedés támadt a városban, hogy Pálnak távoznia kellett. Pál élete olyannyira veszélyben forgott, hogy az éjszaka leple alatt kellett elmenekülnie (ApCsel 17:1-10). Pál hirtelen távozását követően ennek a fiatal gyülekezetnek üldöztetéssel kellett szembenéznie, így Pál aggódni kezdett a hitük és a jólétük miatt. Ezért elküldte Timóteust a thesszalonikai gyülekezethez, hogy meglátogassa őket, és számoljon be róluk.

Timóteus pedig remek hírekkel tért vissza Pálhoz, Thesszalonika keresztényei ugyanis nagyszerűen boldogultak. Megtartották a hitet, ragaszkodtak az evangéliumhoz és szerették egymást. Azonban, mivel minden gyülekezetbe bűnös emberek járnak, akadtak problémák is.

Néhányan amiatt aggódtak, hogy mi történik majd azokkal, akik Krisztus visszajövetele előtt haltak meg, néhányan elhanyagolták a személyes hitéletükön való munkát, megint másoknak pedig etikai kérdések adták fel a leckét. Ezért Pál írt nekik egy levelet, érintve az említett problémákat és biztosítva a gyülekezetet a szeretetéről.

Második levelében Pál sokkal komolyabban foglalkozik a gyülekezet tévtanításaival Krisztus második eljövetelét illetően. Néhányan ugyanis abban a hitben éltek, hogy Jézus nemsokára visszajön, ezért a tétlenség valódi problémává vált. Pál szigorúan lép fel, tudatva velük (és velünk), hogy helytelen, ha Isten követői lusták és mások jóságán, kemény munkáján és vagyonán élősködnek.

Ahogy a Pál által írt bibliai könyvekben, itt is egyaránt találkozunk szilárd, alapos teológiai tanítással és gyakorlati alkalmazással. Pál egyszerűen és közvetlenül rámutat a hívők hibáira, de a Megváltójukban, Krisztusban található kegyelemre és reménységre is felhívja olvasói figyelmét.

Ahogy egyre mélyebbre merülünk a két Thesszalonikaiakhoz írt levélben, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit tanulhatsz az evangéliumról és ez a tudás milyen módon befolyásolhatja hogy a mai napon hogyan éled az életed!

Bevezetés a Félelem és aggodalom c. tanulmányba

FÉLELEM ÉS AGGODALOM: LEGYŐZHETŐ ISTEN IGAZSÁGÁVAL

El tudod képzelni az életet félelem és aggodalom nélkül? Én nem. Annyira az életünk részévé váltak, hogy a létet elképzelni a legkisebb félelem, aggodalom és szorongás nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Egyedül Ádám és Éva tapasztalhatta meg ezt a fajta életet – legalábbis addig, amíg engedelmeskedtek Isten törvényének. A bűnbeesés percétől kezdve a félelem és többi rokona beköltözött a szívünkbe.

Senki sem immunis. Mindannyian tapasztaljuk, az enyhe nyugtalanságtól és aggódástól kezdve a bénító szorongásig és rémületig ható érzéseket. Hetekig tudnánk beszélni azokról a dolgokról, amelyek megfosztanak minket az alvástól és kínozzák az elménket. Azonban most ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy mi „van ránk hatással”, inkább megvizsgáljuk a félelmet és az aggodalmat annak fényében, hogy kicsoda Isten, és hogy hogyan kerekedhetünk felül ezeken az érzéseken a Szentírás erejével.

De mi a félelem?

A félelmet többféleképpen is definiálhatjuk. Ez a szorongás és rettegés érzése, amely valaminek a végkimenetelével kapcsolatban kerít minket hatalmába, vagy éppen azért, mert azon aggódsz, hogy bizonyos vágyaid és szükségeid be lesznek-e töltve.

Akármi miatt félhetünk. Kiválthatják emberek, helyzetek, élmények, nehézségek, betegség, halál, veszteség, fájdalom, múltbéli emlékek, az ismeretlen jövő, vagy a saját képzeletünk játéka.

„A kishitű ember ott is talál okot a félelemre, ahol nincsen félelem. Az emberek egy csoportja csodálatosan meg van áldva azzal a siralmas képességgel, hogy a semmiből bajt teremtsenek; ha Isten nem küldött nekik semmilyen próbát, akkor maguknak csinálnak! A házuk táján kevés probléma van, így hát leülnek, és a képzeletüket használják arra, hogy a rettegésen törjék az eszüket.” – Spurgeon

A félelem és az aggodalom nem csak mentálisan, hanem fizikálisan is hatással vannak ránk. A félelem miatt érzünk gombócot a torkunkban és emiatt zakatol a szívünk. A félelemnek köszönhetően esik nehezünkre koncentrálni és veszteg maradni. Elveheti továbbá az étvágyunkat, vagy éppen torkosságra sarkallhat; álmatlanságot okozhat, és érzelgőssé válhatunk tőle. Borzalmas érzés félni, így hát teljesen érthető, ha el akarjuk sajátítani annak a mikéntjét, hogy hogyan ne féljünk, és hogyan kerekedjünk felül az aggodalmon. Azonban a félelemnek van egy mélyebb és sötétebb oldala is.

A félelem az Istenbe vetett bizalom hiánya. Amikor engedjük az aggodalomnak, hogy átvegye felettünk a hatalmat, akkor nem engedelmeskedünk Istennek, mert valami másban hiszünk, nem pedig az Ő kimondott szavában. A félelmeink a hitetlenségünket fedik fel azzal kapcsolatban, hogy mire képes Isten, hogy mennyire jó, hogy mennyire gondoskodik rólunk, és hogy mennyire hatalmas.

De van egy jó hírem. Foglalkozni fogunk ugyan olyan dolgokkal, melyek félelmet keltenek bennünk, de arra is figyelmet fordítunk majd, hogy miként tudjuk legyőzni ezeket a félelmeket Isten Igéjének erejével. A győzelmünk akkor válik valósággá, amikor elkezdünk arra figyelni, hogy kicsoda Isten, és a bizalmunkat Belé helyezzük, illetve abba, amit Ő megígért, hogy az Ő népével tenni fog.

Nem szükséges, hogy a félelmeink irányítsanak bennünket, és amikor a szemünk megnyílik arra, hogy milyen messzire ment Jézus azért, hogy megmentsen minket – nem csupán a bűn büntetésétől, hanem az erejétől is – akkor látni fogjuk, hogy a félelemnek és a szorongásnak nincs helye keresztény életében.

 „Ne félj, mert veled vagyok!
Ne aggódj, mert én vagyok Istened!”

Ézsaiás 41:10

 

Barátom, csak Egyvalaki van, aki felül tud kerekedni a körülményeken, a félelmeken és a szorongáson. Ő az egyetlen igaz Isten, aki valóságos és él. Ő a te érdekedben cselekszik, és megment téged, mert nagyon szeret. Ő a te Istened.

 

Jakab – Bevezetés a tanulmányba

Amikor az Újszövetségben található Jakab levelét olvassuk, akkor olyasvalami kerül a kezünkbe, amit Jézus féltestvére írt. Milyen csodálatos olyan szavakat olvasni, amelyeknek az írója egy házban nőtt fel az Úrral!

Amikor Jézus követőit sorolják fel korai szolgálata során, Jakab sosem szerepel a listán. Sőt, az igazat megvallva nem tudunk túl sokat arról, hogy mi történt vele felnőttkora előtt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Jézus feltámadásáig nem hitt (János 7:3-5; Apostolok cselekedetei 1:14).

De akkor mit tudunk Jakabról, Jézus testvéréről? Az egyházban magas és fontos vezetői pozíciót töltött be (Galata 2:9), és az egyháztörténelemből tudhatjuk, hogy részt vett a korai egyház első ökumenikus tanácsán, amelyet azért hívtak össze, hogy a tévtanításokkal foglalkozzanak. A tanács elnöke nem Péter vagy Pál volt, hanem Jakab.

Jakabot arról ismerték, hogy becsületes volt, és szerette az igazságot. A hagyomány szerint a térdei úgy néztek ki, mint a tevéé, mert életének nagy részét imával töltötte, úgyhogy a beceneve Jakab, az Igazságos, vagy Jakab a Becsületes volt.

Valamikor Krisztus után 50 körül Jézus ezen testvérét arra indította a Szent Szellem, hogy írjon egy levelet. Mivel Jakab és Jézus ugyanabból a családból származtak, ezért joggal számíthatnánk arra, hogy ezt a könyvet Jakab olyan stílusban írja meg, mint az egyik evangéliumot, vagyis történeteket mesél el benne isteni származású fivéréről. Azonban egyszer se olvasunk olyat, hogy „és Jézus azt mondta…” vagy „Jézus ezt tette…”. Ehelyett Jakab írói stílusa sokkal inkább hasonlít a Példabeszédek könyvében található bölcsességekre.

R. C. Sproul hívja fel arra a figyelmet, hogy Jakab Jézus tanításaihoz hasonlóan ír, tehát nem hosszú előadásokban, hanem rövid tanításokban. Jakab könyve nem túl hosszú, azonban Jakab mégis eléri, hogy számos különböző témát érintsen benne. Jézushoz hasonlóan a szenvedésről, az ima erejéről, a nyelvünk megtartóztatásának fontosságáról, valamint a gazdagság veszélyeiről tanít.

Ha összehasonlítjuk Pál írásait Jakabéival, akkor látjuk, hogy Pál írásai, habár praktikusak, sokkal inkább az ortodoxiára, a megfelelő gondolkodásra összpontosulnak, míg Jakab az ortopraxiára, a megfelelő életre fókuszált. Ő inkább a szívünkre és a kezünkre helyezte a hangsúlyt, nem pedig a szívünkre és az elménkre. Félreértés ne essék, mind a teológia, mind pedig az istenfélelem elengedhetetlenek a szilárd keresztény élethez. Nem élhetünk megfelelően, ha nem gondolkozunk megfelelően. A jó elmélet, ha hittel kezeljük, valódi odaszánást eredményez.

Azonban mivel Jakab többet foglalkozik a cselekedetekkel, sokan félreértik a könyvet. Néhányan úgy értelmezik, hogy az itt leírtak szerint kiérdemelhetjük vagy fenntarthatjuk Isten szeretetét, és a tetteinknek köszönhetően járhatunk a kedvében. Ez egy tévtanítás, ami az embereket eltérítheti az evangéliumtól. Azok a hívők, akik így olvassák Jakab levelét két potenciális hibába eshetnek: kétségbeesés és büszkeség. Ha elhiszed, hogy Isten a viselkedésed alapján fogad el, akkor vagy kétségbeesel és könnyen feladod amikor elbuksz (márpedig elég gyakran bukunk el), vagy pedig nem esel kétségbe a hibáid miatt, ezért büszkeséggel küzdesz a sikereidet követően.

Jakab levelét csak az evangélium tükrében értelmezhetjük megfelelően. Enélkül az egész szöveg célt téveszt. Jakab egy tökéletes keresztényi életet fest elénk, azonban senki sem tökéletes… senki (Róma 3:23). Éppen ezért ahelyett, hogy kétségbeesünk a kudarcaink láttán, inkább Jézusra kellene néznünk, aki leélte a tökéletes életet helyettünk, és örülnünk kéne annak, hogy Általa minden bűnünk meg van bocsátva. Emellett ahelyett, hogy túlságosan büszkék lennénk a sikereink miatt, inkább hálát kellene adnunk Krisztus bennünk végzett munkájáért.

Jakab arra hív minket, hogy ne csak a szánk járjon, hanem a kezünk is. Remélem, hogy miközben ezt a könyvet együtt tanulmányozzuk, észrevesszük majd a hiányosságainkat, Krisztus bőséges kegyelme által motiválva megbánjuk őket, és készen érezzük magunkat arra, hogy az Ő ereje által és az Ő dicsőségére istenfélő életet éljünk.

Bevezetés a Mindenért adjatok hálát c. tanulmányba

Adj hálát MINDIG és MINDENÉRT

„Bolhák!” kiáltottam. „Betsie, tele van velük ez a hely!” Átküzdöttük magunkat az ágyak közötti szűk helyen, fejünket alacsonyan tartva, nehogy megint beüssük, majd hasra vágtuk magunkat és a fényforrás felé araszoltunk.

„Itt! És itt is van egy!” sikítottam. „Betsie, hogyan lehet ilyen helyen élni?”

„Mutasd meg nekünk. Mutasd meg.” Olyan tényszerűen mondta, hogy egy másodpercbe telt, míg ráébredtem, hogy imádkozik. Betsie számára egyre inkább eltűnt a határvonal az ima és az élet többi része között.

„Corrie!” mondta izgatottan. „Már megadta a választ! Mielőtt még kértük volna, mint ahogy mindig is teszi! A Bibliában ma reggel! Hogy is volt? Olvasd el újra azt a részt!”

„Mindig örvendezzetek, folyton imádkozzatok, minden körülmények között, mindenért adjatok hálát, mert ez Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban.”

„Ez az, Corrie! Ez a válasza. ‘Minden körülmények között, mindenért adjatok hálát!’ Ezt meg tudjuk tenni. Kezdjük azonnal és adjunk hálát Istennek minden egyes dologért ebben az új barakkban!”

„Mint például?” kérdeztem.

„Például, hogy egy helyre osztottak be minket.”

Ajkamba haraptam. „Ó, igen, Úr Jézus!”

„Például azért, amit a kezedben tartasz.”

Lenéztem a Bibliára. „Igen! Köszönöm neked, drága Uram, hogy nem volt ellenőrzés, mikor beléptünk ide! Köszönöm az összes nőt ebben a szobában, akik találkozni fognak Veled a lapokon keresztül.”

„Igen!” mondta Betsie. Köszönöm az itt összegyűlteket. Mivel ilyen szorosan vagyunk, még többen fogják hallani az Igét!” Várakozva meredt rám. „Corrie!” biztatott.

„Ó, rendben van. Köszönöm a túlzsúfolt, összepréselt, dugig tömött, fullasztó tömeget.”

„Köszönöm,” Betsie folytatta komolyan, „a bolhákat és a…”

A bolhákat?! Ez túl sok! „Betsie, egész biztos, hogy még Isten sem fog engem rávenni arra, hogy hálás legyek a bolhákért!”

„Minden körülmények között adjatok hálát,” idézte. „Nem azt mondja, hogy a ‘kellemes körülmények között.’ A bolhák részei annak a helynek, ahová Isten helyezett minket.” – A menedék (Corrie Ten Boom), 209-210. oldal

————————————————————–

Nemrég lányommal, Paige-el, A menedék című könyvet olvastuk és előkerült ez a történet. Milyen erőteljes emlékeztető a következő két hétre, amikor a hála fontosságát nézzük meg az életünkben.

Efézus 5:20 emlékeztet: „Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!”

Mindenért, Uram?

Tényleg azt akarja Isten, hogy hálásak legyünk az olyan kapcsolatokért, amik fájdalmat, szenvedést okoznak, és adjunk hálát az üres bankszámlánkért, vagy a beteg testünkért? MINDENÉRT???

Tényleg megtanulhatunk MINDEN körülmények között hálát adni? Még a „bolhákért” is hálásak lehetünk az életünkben?

Corrie történetét olvasva, azt gondolom, hogy igen. Lehet, hogy a hálaadást csak egy rövid imával kell kezdenünk…

„Uram, segíts, hogy lássak. Nyisd meg a szemem, hogy a kezeidet lássam munkálkodni az életemben.”

„Segíts, hogy dicsérni tudjalak a „bolhákért” is az életemben. Segíts, hogy hálás tudjak lenni a nehéz napokért, hogy a jó napokat még jobban tudjam értékelni.”

„Köszönöm, hogy adsz nekem olyan napokat, amikor a testem gyengesége emlékeztet a Te erődre.”

„Köszönöm, hogy azért engeded meg, hogy szívem összetörjön és fájdalmat éljek át, hogy megtapasztalhassam édes jelenléted, és meggyőződhessek róla, hogy te tényleg közel vagy a megtört szívűhöz.”

„Köszönöm Jézus a megbocsátást, amit olyan nagy kegyelemmel árasztasz rám és köszönöm, hogy megmutattad, hogy mekkora szükségem van rá.”

A bolhák Corrie and Betsie barakkjában nagyon idegesítőek lehettek, de Istennek ezekkel a haszontalan állatokkal is volt egy gyönyörű célja… mégpedig a nők védelme a túlzsúfolt barakkokban.

Mert, az őrök bizony tudták, hogy a barakkok telis-tele vannak bolhával, és ezért nem léptek be. A bolhákon keresztül Isten megvédte ezeket a nőket a bántalmazástól, piszkálástól és még sokkal rosszabb dolgoktól is. Mivel az őröknek eszük ágában sem volt belépni oda, Corrie és Betsie zavartalanul tudtak Biblia tanulmányokat tartani és nők élete változott meg örökre… mindez pedig azért történhetett meg, mert két nő úgy döntött, hogy bátran Krisztusért él és mert Isten odaküldte azokat a kicsi bolhákat.

Így azon gondolkodom, hogy vajon Isten milyen „bolhákat” enged meg a te életedben, hogy megvédjen valamitől?

Izgatottan várom ezt a két hetes tanulmányt, hogy együtt utazzunk az Írásban és naponta meglássuk, hogy Isten mit szeretne mondani nekünk naponta a hálás szívről és a hálás életről.

Kezdjük el ma, döntsünk úgy, hogy a hála „szemüvegén” keresztük nézzük életünket és elkezdünk Istennek hálát adni MINDENÉRT: a jóért, a rosszért és még a „bolhákért” is az életünkben.

 

Szeresd Nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Bolbás Viola

 

 

 

 

 

Bevezetés a Filippi tanulmányba

Isten hozott a Filippi tanulmányunkban! Ezt a levelet Pál a Filippiben élő keresztényeknek írta, akiket második missziós útján látogatott meg. Érdekes módon, a helyet Nagy Sándor édesapja, a makedón Philipposz király után nevezték el.

A levél bensőséges hangvétele arra enged következtetni, hogy Pál közel állt azokhoz, akiknek írt. Egyértelmű, hogy ezek a hívők különleges helyet foglaltak el szívében.

A Filippiekhez írt levél sokak kedvence lett, mert központi témája az öröm, és hangulata felemelő, bátorító. Ez azért is csodálatos, mert Pál egy börtönben írta ezt a levelet. Ez a négy fejezet bemutatja, hogy az Úr hatalma képes arra, hogy körülményeink fölé emeljen, és segítsen örömöt, elégedettséget és mások felé való szeretetet megtapasztalni. Ha már az örömről beszélünk, énekelted már valaha azt a dalt, hogy „Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben…” Ez egy vasárnapi iskolás gyermekdal, de bármikor olvasom a Filippi levelet, mindig eszembe jut.

Az öröm a levél egyik fő témája. Mivel Pál 17-szer említi, megérdemli a figyelmünket. Hogyan lehet mély örömünk, túláradó fájdalom és szenvedés közepette? Pál nemcsak nagyszerű példa ebben, hanem a válaszra is felhívja figyelmünket. A Filippi levél 104 versből áll, és közvetlen vagy közvetetten, 51-szer említi Jézust. Ez jól mutatja, hogy mi a könyv leghangsúlyosabb témája. A végére megértjük mit akart Pál tanítani nekünk: az örömnél még nagyobb Jézus – az örömünk Szerzője.

Jézus nélkül nincs megváltás, ezért maradandó öröm sem. Jézus nélkül nem tudunk felülkerekedni körülményeinken, képtelenek vagyunk szeretni azokat, akiket nehéz, nem tudunk megbékélni, megbocsátani vagy Isten szerinti életet élni.

Szent Ágoston azt mondta: „Ahol az örömöd, ott lesz a kincsed; ahol a kincsed, ott lesz a szíved; ahol a szíved, ott lesz a boldogságod.”

Nyissuk meg Bibliánkat és ismerjük meg jobban Megváltónkat, és az örömöt, amit követőinek kínál.

 

„Mindezt azért mondom nektek, hogy ugyanaz az öröm töltsön be titeket is, mint engem, és örömötöknek ne legyen semmi híja.”

János 15:11

 

 

 

 

 

Bevezetés az 1. és 2. Timóteus tanulmányba

A keresztényeket gyűlölő Saul nagyon megrökönyödött volna, ha valaki azt mondja neki: egy nap majd számos embert fog ahhoz a Krisztushoz vezetni, akit előtte üldözött. Miután szemtől szemben találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, Pál gyökeresen és örökre megváltozott.  Ez a változás vezette őt arra, hogy gyülekezeteket alapítson, missziós utakra menjen és az Újszövetség nagy részét megírja.  Pál könyvei közül kettő, egy Timóteus nevű fiatalembernek, szellemi fiának írt levelek voltak.

Pál, nagy valószínűséggel első missziós útján, Lisztrában találkozott Timóteussal. Leveleiben Pál többször nevezi Timóteust „szeretett gyermekem”-nek, ami arra utalhat, hogy Pál vezette őt Krisztushoz, vagy legalábbis fontos szerepet játszott szellemi növekedésében. Bárhogyan is történt, Pál igazi atyai szeretettel fordult az ifjú Timóteus felé.

Tény az is, hogy Timóteus számos útjára elkísérte Pált, és együtt szolgált vele olyan helyeken, mint például Bérea, Athén, vagy Korinthus, csak hogy néhányat említsünk.

Miután Pál kiszabadult a börtönből (ApCsel 28:30), elkezdte újra látogatni a városokat, ahol korábban prédikált. Ekkor Timóteust újra Pál oldalán látjuk, de mikor megérkeznek Efézusba, Pál egyedül megy tovább és Timóteusra bízza, hogy elbánjon néhány problémával, ami abban a gyülekezetben támadt. Lényegében Timóteus lesz az efézusi gyülekezet lelkipásztora.

Az első levelében Pál megbízza Timóteust, hogy segítsen megoldani olyan problémákat a gyülekezetben, mint a hamis tanítás (1:3–7; 4:1–3; 6:3–5), az anyagiasság (6:6-19), az Isten szerint való vezető (3:1–14), és az istentiszteleti rend (2:1–15). Pál második levelét ismét a római börtönből írja Timóteusnak (1:16; 2:9), ez mégsem riasztja el küldetése teljesítésétől. Ahogy Pál mártírhalála egyre közeleg, Timóteusnak adja tovább szolgálatát és inti, hogy folytassa a munkát és őrizze meg az egészséges tanítás drága kincsét (1:14), maradjon hű a nehézségekben (2:3,4; 3:10–12), és bátran álljon ki és prédikálja az Igét a végső időkben is (3:15–4:5).

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelet azzal a céllal írta Pál, hogy segítsen Timóteusnak gyakorlati és teológiai szempontból helyes módon elbánni a problémákkal.

De ezek a levelek nekünk, Krisztus mai követőinek is íródtak. Szól szakembereknek és diákoknak, nőknek és férfiaknak, anyáknak és apáknak, azoknak, akik küszködnek és azoknak is, akik most könnyebb időszakon mennek át. Az 1. és 2. Timóteushoz írt levélről szóló tanulmányunk az egészséges gyülekezet fontosságáról szól, aminek ismérvei az Isten mércéje szerinti működés és az evangélium központú tanítás. Ez azért fontos, mert az egészséges gyülekezetek egészséges hívőket nevelnek fel, míg azok a gyülekezetek, amik gyengék az egészséges tanításban és az egymással való törődésben, olyan tagokat fognak létrehozni, akik teológiában éretlenek és nem törődnek mások szükségeivel. Ezek a szavak, melyeket Pál Timóteusnak írt gyülekezet vezetésről és a szolgálatban való állhatatosságról, ma is erőteljes emlékeztetők számunkra, ahogy rendületlen hűséggel igyekszünk szilárd hittel megállni a bűnös világban.

 

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelek egyik pásztor írásai egy másiknak, mégis emlékeztetnek minket arra, hogy a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a kijavításra, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre. Ezért tehát ezek a levelek mindannyiunk számára tartogatnak üzenetet.