Bevezetés a Márk evangéliuma c. tanulmányba

Jézus, a szolga

Márk evangéliuma Jézus jellemének egy olyan aspektusát világítja meg, amely jelentősen különbözött a zsidók Messiás felé támasztott elvárásaitól. Márk ahelyett, hogy a lenyűgöző származására összpontosítana, Jézus szolgálatából olyan eseményeket emelt ki, amelyek megmutatják, hogy Ő egyszerre Isten Fia és a hűséges, Szenvedő Szolga, aki meghalt a világ bűneiért.

Márk evangéliuma három fő részt tartalmaz, amelyek mindegyike Jézus szolgálatkészségének más-más oldalát írja le. Az 1–7. fejezet bemutatja, hogy Jézus a sokaság szolgája volt, és ezek a fejezetek az Ő istenségét és erejét példázzák. A 8–10. fejezet szemlélteti, hogyan volt a tanítványok szolgája, a tanítványság és a szolgai vezetés alapelveire összpontosítva. Végül a 11–16. fejezetek rávilágítanak arra, hogy Jézus a világ szolgája volt, részletesen leírva halálát és feltámadását. Márk evangéliumában két jelentős tanúvallomás hívja fel a figyelmünket Jézus istenségére: Péteré a 8:29-ben, és a századosé a 15:39-ben.

Sokan azt állítják, hogy Márk Rómában írta a nevét viselő evangéliumot, Péter felügyelete alatt. Márk részt vett néhány, az evangéliumában rögzített eseményen, köztük talán Jézus letartóztatásán is (ahol ő lehetett az az ember, aki meztelenül menekült a katonák elől a kertben). Márk valószínűleg Péter halála táján írta ezt az evangéliumot, Kr. u. 65-67 körül.

Márk evangéliuma Jézust Isten Fiaként mutatja be, aki hajlandó meghalni az emberiség bűneiért. Ez az evangélium Jézus elsöprő erejű szeretetére emlékeztet bennünket. Nem csupán feladta a tekintélyét és helyét a Mennyben, de meg is alázta magát, és nemcsak Isten, hanem a bűnös emberek szolgája is lett. Páratlan szeretete érezhető ennek az evangéliumnak minden oldalán, és arra ösztönöz minket, hogy válaszként szeressük nagyon Őt, és adjuk át Neki az életünket.

Bevezetés a Szégyentől szabadon – Szabadságot nyerni Jézusban c. tanulmányba

A szégyen alattomos. Szeret rejtőzködni, és arra késztet bennünket, hogy rejtőzzünk el, hogy váljunk láthatatlanná miatta. Gátol minket, és elhiteti velünk, hogy nem vagyunk elegek. Rombolja az önbizalmunkat, és szeret emlékeztetni minden hiányosságunkra.

Akár beismerjük, akár nem, a szégyen hatalma mindnyájunkat érint. Arra törekszik, hogy ne azt a hittel teli életet éljük, amelyet Isten tervezett mindnyájunk számára. Ahelyett, hogy élnénk a lehetőségeinkkel, szeretne beburkolni a sajnálkozás, a bizonytalanság és a kétségek köntösébe. A szégyen nem személyválogató. Mindnyájunkat megtámad, függetlenül a hátterünktől, életkorunktól és attól, hogy honnan származunk.

Ami sok az sok! Itt az ideje, hogy életünkben a szégyen találkozzon azzal, aki a szégyenünktől megszabadít!

A következő négy hétben tizenegy különböző történetet tanulmányozunk a Bibliából, és megértjük a Szentírásból, hogyan küzd Isten a szégyen ellen, mind a történetek szereplőinek életében, mind a mi életünkben.

Meglátjuk, hogy Ádám és Éva – Isten segítségével – hogyan tanult meg küzdeni a bűn szégyene ellen, és hogyan fogadta el Isten szerető kegyelmét. Ábrahám és Sára megtanult küzdeni a meddőség szégyene ellen és bízni abban, hogy Isten jóváteszi a hibáikat. Mózes szembesült annak a szégyenével, hogy nem elég, és – kételyei és bizonytalansága ellenére – bízott abban, hogy Isten dolgozik az életében. Naomi megtanulta elengedni a korábbi döntések szégyenét és bízni abban, hogy Isten jobb dolgokat ígér. Gedeon elengedte a gyengeség szégyenét és bízott abban, hogy valóban ő a feladatra kiválasztott férfi, mert akit Isten elhív, azt fel is készíti.

E történetek mindegyike megmutatja nekünk, hogy Isten mindörökké a szégyentől szabadító. Így tett a múltban, és így tesz ma is az életünkben. Ne essünk rabul a szégyen erejének. Isten, hatalma révén, megtörheti a szégyen spirálját az életünkben. Ebben a tanulmányban megmutatjuk, hogyan.

A Szégyentől Szabadító segítségével imádkozunk, hogy Isten felkészítsen, bátorítson Igéjével, hogy harcolj a szégyenkezés kísértése ellen, és hogy befogadd Isten szeretetét, megbocsátását és megváltását.

Imádkozunk, hogy tanulmányunk végére a nők megerősödjenek, bízzanak a hitben való bátor előrehaladásban és megértsék, milyen sokat jelent számukra Isten. Harcoljunk együtt a szégyen ereje ellen, és ragadjuk meg a Krisztusban és Krisztus által kapott szabadságot – aki hatalmas, és minden szégyentől megszabadít. Nagyon izgatottan várjuk, hogy veletek kezdhessük ezt az erőt adó tanulmányt!

Bevezetés a Jézus a mindenünk – Zsidókhoz írt levél c. tanulmányba

Krisztus felsőbbsége

A Zsidókhoz írt levél egy érvelés sorozat Krisztus istensége, embersége és fensége mellett. A szerző bemutatja Krisztus felsőbbrendűségét az angyalok, próféták, áldozatok és papság felett gyakorolt hatalma és tekintélye által. A Zsidókhoz írt levél egyértelművé teszi Krisztus felsőbbségét mindenek felett.

A Zsidókhoz írt levél lehet, hogy prédikáció volt, vagy egy levél (a magyar fordítás ez utóbbit a könyv nevében is megjeleníti – a szerk.). Bár eredeti formája nem egyértelmű, üzenete nyilvánvaló. Rövid bevezetés után (1:1-4) a szerző elkezdi magyarázni Krisztus felsőbbrendűségét és áldozati munkáját (1:5-10:18). Ezután az író felsorolja a hit alapelemeit, megemlékezve azokról, akiknek a múltban példamutatóan nagy hitük volt (10:19-13:17), majd végül áldással zárja a könyvet (13:18-25).

Ugyan a könyv szerzője ismeretlen, egyesek szerint az eredeti hallgatóság a zsidó keresztények egy csoportja volt, mert a könyv a zsidó szokásokra és témákra összpontosít. A szerző sok ószövetségi idézetet használ, valószínűleg feltételezte, hogy a hallgatóság ismeri az írásokat. A könyv írásának az ideje szintén ismeretlen, de azt feltételezik, hogy Jeruzsálem lerombolása előtt készült (Kr. u. 70).

Miközben tanulmányozzuk Krisztus felsőbbségét, még jobban hozzá tudjuk igazítani az életünket. Amikor felismerjük Isten korlátlan uralmát az életünkben minden fölött, át tudjuk neki adni a körülményeinket. Óriási bátorítást kapunk abból, ha megértjük, Krisztus hogyan töltötte be az Ószövetségben leírt ígéreteket. Megerősödik a hitünk, amint meglátjuk Isten hűségét elődeink iránt.  

A Zsidókhoz írt levél nagyszerű lehetőséget nyújt szilárd tantételek megismerésére, valamint Krisztus természetének és jellemének mélyebb megértésére. Ahhoz, hogy még jobban szeressük Őt, jól kell ismernünk. Bátorítást kaphatunk a Zsidókhoz írt levélből, miközben megismerjük Krisztus jellemét és természetét, áldozatának jelentőségét, és hatalmát minden felett. A szerző úgy is bemutatja Krisztust, mint Közbenjárót, akin keresztül Isten trónját elérjük. Ő a legnagyobb Főpap, aki újjáépíti kapcsolatunkat az Atyával, az Ő életén, halálán és feltámadásán keresztül. Ő a mindenünk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/jesus-our-everything-introduction/

Bevezetés a János 1, 2, 3 levele – Ismerd meg a szeretetet tanulmányba

„Szeressétek egymást!”

János apostol leveleiben tizenháromszor szólítja fel olvasóit arra, hogy szeressék egymást. Kifejti, hogy ez miért is olyan fontos: ez jelzi a világ számára Jézusba vetett hitünket, így tudunk engedelmeskedni Istennek és ez hoz örömet másoknak és nekünk is.

Ezt a három levelet csaknem kétezer évvel ezelőtt írta valaki, aki együtt járt, beszélt, nevetett és sírt Jézussal. János üzenete ma is időszerű, mert arra tanít, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt, úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett és arra, hogyan válhat teljessé az örömünk Őbenne.

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint János 1., 2. és 3. levelét János apostol, a szeretett tanítvány írta, aki egyben János evangéliumának és a Jelenések könyvének is a szerzője. Pál és Péter mártírhalála után, körülbelül Kr.u. 67-ben, János Efézusba költözött, és ott írta meg a leveleit. A tudósok az evangélium és a levelek születését Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolása utánra és Kr.u. 95. előttre datálják, amikor is János száműzetésbe vonult Pátmosz szigetére.

Bár más szándékkal, más közönségnek íródtak, János három rövid levele ugyanazt a témát dolgozza fel: egymás szeretetét. János először Jézus Krisztus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi mivoltát elemzi, valamint azt az egységet, amelyet a hívők élvezhetnek, ha osztoznak Krisztus szeretetében. Másodszor arra bátorít, hogy maradjunk hűségesek a Krisztus személyéről szóló igazsághoz és ahhoz, amit értünk tett. Harmadszor arra emlékeztet, hogy Krisztust tartsuk a szívünk, az elménk és a küldetésünk középpontjában.

Ez a három levél arra bátorít minket, hogy kövessük Isten parancsolatait és maradjunk meg Benne. János beavat minket abba, hogy milyen mély kapcsolat van a szeretet és az engedelmesség között, hiszen a mi Isten iránt érzett szeretetünk semmit sem ér az Ő irántunk érzett szeretete nélkül. „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni” (1 János 4:19). Miközben azt kutatjuk, hogy életünkkel hogyan szerethetnénk nagyon Istent, tanulmányozzuk János szavait, melyek éppen ebben nyújtanak iránymutatást és bátorítást.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/know-love-introduction/

Bevezetés az Erőt kaptunk – Egykor és most c. tanulmányba

Az evangélium terjedése

Jézus azt parancsolta követőinek, hogy legyenek tanúi „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol”. (Apcsel. 1:8) Az Apostolok cselekedeteiben mindazokat a dolgokat megtaláljuk, amelyeket a tanítványok tettek tanúskodva az Ő életéről, haláláról és feltámadásáról.

Az Apostolok cselekedeteit Lukács írta, aki ezt a könyvet és Lukács evangéliumát is barátjának, Teofilusnak címezte, hogy Jézus halálát követően beszámoljon neki Krisztusnak és követőinek az életéről. Lukács Pál apostolt még néhány missziós útjára is elkísérte. Az Apostolok cselekedetei ott veszi fel a fonalat, ahol az író evangéliuma véget ér: Jézus mennybemenetelével és a Szent Szellem eljövetelére való várakozással.

Pünkösd után a tanítványok elindultak, hogy Krisztus evangéliumát hirdessék. Amikor az üldöztetések elkezdődtek, a hívők szétszóródtak Jeruzsálemből Júdea és Samária felé. A keresztényüldözést egy Saul nevű ember vezette, drámai megtérése után azonban maga Saul lett a gyülekezet vezetője. Őt a Biblia ezt követően Pálként emlegeti, és az Apostolok cselekedetinek hátralévő része az ő missziós útjairól számol be, melyek során beutazta az egész Római Birodalmat, végig a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hirdetve. Az Apostolok cselekedeti Pál bebörtönzésével ér véget, a könyv mégis utalást tesz arra, hogy az evangélium terjedése még csak most kezdődött el igazán.

Miközben megismerjük az első gyülekezetet, kreatív ötleteket meríthetünk ahhoz, hogyan hirdessük az evangéliumot és bátorítsunk más hívőket. A könyvben nagyszerű bátorítást találunk nehéz időkre, mert láthatjuk, hogy az apostolok kitartottak az üldözés, a bebörtönzés, vagy akár a halál ellenére is. Hiszen ahogy az evangéliumot hirdetjük és tanítvánnyá teszünk minden népet, nekünk is kihívásokkal kell szembenéznünk hitünkben és igyekezetünkben.

Az Apostolok cselekedetei bámulatos bátorításul szolgál mindannyiunknak, hogy nagyon szeressük Istent. Miközben az evangélium terjedéséről olvasunk, mi magunk is felbátorodhatunk, és megoszthatjuk az örömhírt a közösségeinkkel és környezetünkkel. Habár üldözték őket, a tanítványok mégis rendíthetetlenek maradtak küldetésükben, hogy a Krisztusról szóló örömhírt mindenkinek elmondják. Lehetünk mi is állhatatosak, amikor megpróbáltatás és üldözés ér bennünket, mert tudjuk, hogy életünknek nincs hatalmasabb célja, mint az, hogy tanúskodjunk Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/empowered-introduction/

Bevezetés a Közelebb Istenhez c. tanulmányba

„Jöjjetek közel Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok!“

Micsoda ígéret! Isten nem csupán azt ígéri nekünk, hogy felfedi magát, ha keressük Őt, hanem azt is, hogy közeledni fog hozzánk, sőt, Ő keres bennünket.

A következő hat hétben pedig pontosan ez a célunk: közeledni Istenhez. Emellett reméljük azt is, hogy olyan eszközökre és módszerekre bukkanunk majd, amelyek egész életünkben segítenek minél közelebb kerülni Hozzá.

Isten Igéje egy mély bánya telis-tele kincsekkel és felbecsülhetetlen értékű drágakövekkel. Nem számít, milyen régóta tanulmányozzuk, mennyire ismerjük, hányszor olvastuk el, ez a bánya sosem ürül ki. Isten Igéje mindig tanít, mindig irányt mutat és bátorít, csak tudnunk kell, hogyan ássunk a mélyére.

E tanulmány során a 19. zsoltár tüzetes vizsgálatán keresztül tanulunk majd Isten Szavának kincseiről. Emellett számos további igeverset is górcső alá veszünk, hogy jobban megérthessük, miképp használja Isten az Ő Igéjét az életünkben, és hogy az Ige hogyan formál bennünket. A 19. zsoltár segítségével újfajta bepillantást nyerhetünk abba, milyen fontos és értékes Isten Szavának tanulmányozása.

Hetente több alkalommal is visszatérünk majd a 19. zsoltár bizonyos verseihez. Nemcsak memorizáljuk egyes részeit, hanem többször el is olvassuk őket. Isten Igéjét nem egyszeri olvasásra szánták és minél többször vizsgáljuk, annál többet tanulhatunk belőle.

És ez nem minden! Blogbejegyzéseinkben részletes útmutatást adunk Isten Szavának tanulmányozásához. Elmerülünk az IMÁK-módszerben, és együtt sajátítjuk el, hogyan figyeljünk Isten Igéjére és hogyan tudjuk azt hatékonyan átültetni az életünkbe.

Bár az Ige élő és ható, fegyelem és elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy megértsük. Amint együtt elindulunk az úton, határozzuk el, hogy Isten Igéjének tanulmányozása lesz első helyen az életünkben!

Az Isten Igéjére szánt idő sosem elpazarolt idő!

Határozd el és tervezd meg, hogy ezt a tanulmányt céltudatosan fogod végigcsinálni! Hidd el, nem fogsz csalódni!

Bevezetés a Feltámadt! c. tanulmányba

Feltámadt! Valóban feltámadt!

Kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus feltámadása mindent megváltoztatott. Miután három napig a sírban volt, Jézus legyőzte a bűnt és a halált, és testileg is feltámadt.

Többről van itt szó, mint egy vasárnapi iskolai történetről. Ez a hitünk alapja. Az 1 Korinthus 15:17-ben Pál ezt írja: „Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek.” A feltámadás nélkül nincs hit, nincs bűnbocsánat és nincs örök élet Istennél.

A húsvéti időszak kezdetén a feltámadt Krisztus ünneplésére készülünk. Gyakran fektetünk nagy hangsúlyt Krisztus halálára, és ez jól is van így, de vajon ugyanilyen fontos számunkra a feltámadása is?

Jézus feltámadása mindent megváltoztatott: minket és a világot is. A következő hat hétben a feltámadás hatását fogjuk tanulmányozni.

A feltámadás fizikai síkon már megváltoztatott minket, hiszen egy nap megtapasztaljuk majd fizikai testünk feltámadását, ugyanúgy, ahogy Krisztus fizikai teste is feltámadt. Megváltoztatta a lelkünket, hiszen új életet kaptunk, szabadon a bűn kötelékeitől, szabadon arra, hogy Isten dicsőségére éljünk. A feltámadás jogi helyzetünket is megváltoztatta, hiszen nem vagyunk többé Isten ellenségei. A feltámadás mentálisan is változtatott rajtunk: megújította a gondolatainkat, Krisztuséihoz hasonlóvá téve azokat. Megváltoztatta a kapcsolatainkat is, hiszen etnikumtól, nemtől, társadalmi helyzettől és osztálytól függetlenül egységet adott közénk. A feltámadás örökre megváltoztatott minket, biztosítva mennybéli helyünket és megajándékozva bennünket egy olyan örök élettel, amit a Megváltónkkal tölthetünk.

Miközben a feltámadást tanulmányozzuk, azért imádkozunk, hogy Isten találkozzon velünk. Imádkozunk, hogy Isten mindannyiunkhoz bensőségesen és személyesen szóljon, megmutatva a feltámadás hatását az életünkre. Hirdessük, „Feltámadt!”; és nem csak húsvét vasárnapján, de életünk minden napján.

Boldogmondások – Bevezetés a tanulmányba

Isten hozott a 6 hetes Boldogmondások tanulmányban!

A boldogság szó kitörő öröm vagy kegyelem állapotát írja le. A Boldogmondások, amiket a Máté 5-ben találunk, Jézus kijelentéseinek gyűjteménye, amelyek rámutatnak arra, hogyan élhetünk „áldott” vagy „örömteli” életet itt e földön és azután is. Jézus ezeket a bölcsességeket a Hegyi beszéd keretein belül osztotta meg. Könnyű átsiklani ezek felett az ismerős Igeversek felett, de azt reméljük, hogy a tanulmány újra felkelti majd érdeklődésedet és még többre fogod értékelni ezeket az igazságokat.

A Boldogmondások nem egy “tanács-csokor”. Ezek a szavak életet jelentenek minden hívő ember számára, minden időben, minden helyen. Thomas Watson a Boldogmondásokat „Megváltónk prédikációjának szent paradoxon”-jaként említi. Első pillantásra nehéz meglátni, hogy ezek a paradoxonok hogyan állnak össze egésszé. Hogyan tesz a szegénység gazdaggá? Miképp kapcsolódik a gyász az örömhöz? Hogyan származik öröm az üldözés kínjából és szenvedéséből?

Jézus számos leckét tanított a Boldogmondásokon keresztül, ezek egyike, hogy Isten Királysága nem úgy működik, mint a világunk. A világ azt hirdeti, „áldottak a hatalmasok és a hangosak”, de Jézus azt mondja, „áldottak a szelídek és alázatosak.”

Az emberek világszerte keresik az áldást és az örömöt, és eközben nem veszik észre, hogy itt minden múlandó. „A világi élvezetek olyanok, mint az ételek, amelyek frissnek tűnnek – majd gyorsan megfonnyadnak és elrohadnak. „Ez a mostani világ azonban elmúlik” (1 János 2:17). (Watson)

A földön semmi sem töltheti be a szívünk mélyén tátongó ürességet. Mi mégis számtalan helyen próbáljuk felkutatni és meglelni a boldogságot. Salamon, akinek mindene megvolt, egy egyszerű következtetésre jutott: „mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés” (Prédikátor 2:11)

„A boldogság túl nemes és érzékeny ahhoz, hogy a világ talajában megteremjen.” 


Thomas Watson

Annyira hozzászoktunk a világ szabályai és értékei szerinti élethez, hogy a Boldogmondások szinte lehetetlennek tűnnek. Az igaz hithez és Jézus Máté 5-ben elhangzott tanításának megfelelő élethez szükséges, hogy higgyünk és bízzunk abban, hogy Isten nemcsak hogy tudja, miről beszél, hanem azt is tudja, mi a legjobb.

Sokszor szükségünk van arra, hogy mi is így imádkozzunk: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!” (Márk 9:24).

Íme, néhány kérdés, amire adj választ a tanulmány során:

Mit tanítanak ezek a versek Istenről?
Mit fednek fel ezek az Igék önmagammal kapcsolatban?
Miként formálta a gondolataimat a világ?
Mit kell megbánnom?
Milyen területeken kell változtatnom a gondolkodásmódomon?
Jézus tanításának a fényében mi az, amit meg kell tennem?
Milyen területeken keresem az örömöt a világban és mi az, amit Jézus országából elszalasztok emiatt?

A szavak hatalma – Bevezetés a tanulmányba

Mindannyian megtapasztaltuk már, mekkora hatalma van a nyelvnek. Nem titok, hogy fontos mind annak, aki szól, mind annak, aki hallgatja. A szavak önbizalmat adhatnak, bátorítást nyújthatnak, vagy akár kapcsolatokat hozhatnak helyre. De a szavak tönkre is tehetnek barátságokat, ócsárolhatják a munkatársakat, vagy kétséget és bizalmatlanságot is kelthetnek.

Számítanak a szavak, mert hatalmukban áll áldani és átkozni, bátorítani és letaglózni, életet adni és halált hozni. Számítanak a szavaink. Tudatában kell lennünk, mi jön ki a szánkon vagy mit ír le az ujjunk.

Napjainkban értéktelen is lehet a kimondott szó. El sem gondolkodunk azon, mit mondunk. Olyan gyorsan jönnek és mennek a szavaink, amilyen gyorsan az okostelefonunkon bepötyögjük őket.

De nem számít, milyen mulandóak a szavaink vagy milyen hamar felejtjük el őket, a szavaknak mégis hatalmuk van.

Számít, mit mondunk a házastársunknak.
Számít, mit mondunk a gyermekeinknek.
Számít, milyen üzenetet küldünk a barátainknak.
Számít, min gondolkozunk.
Számít, hogyan imádkozunk.

A szavaink formálják a gondolkodásunkat, befolyásolják tetteinket, és életeket változtatnak meg. A szavak következményekkel járnak, és felfedik a szívünk valódi természetét. Ezért meg kell tanulnunk bölcsen bánni a szavainkkal.

Nagyon örülünk, hogy veletek kezdhetünk bele ebbe a tanulmányba, amelyben a szavak hatalmáról lesz szó. Azért imádkozunk, hogy akik csak részt veszünk benne, a tanulmány után sokkal bőkezűbben bánjunk a dicsérettel, átgondoltabban kritizáljunk, és erőteljesebben tudjuk elmondani az igazságot.

Azért imádkozunk, hogy e tanulmány után mind dicsőíteni tudjuk Istent a szavainkkal, akár másoknak mondjuk, akár magunknak. Hadd hozzanak szavaink gyógyulást a megtört szíveknek, bátorítást a megfáradt lelkeknek, és reményt a reményteleneknek.

Végül pedig Isten segítségével, szavaink hadd változtassák meg a világot.

Bevezetés a Józsué könyve tanulmányba – Járj győztesen!

Vannak közöttünk, akik félnek a jövőtől. „Mi lesz, ha” kérdések között élünk, és nem figyelünk arra, hogy mi mindent ajándékozott már nekünk Isten. Olyan örökségünk van Krisztusban, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Bővölködő életet ígért nekünk, mégis beérjük a morzsákkal. Miért? Mert nem vesszük észre, hogy az „életnek” nevezett csatát eleve győztesként vívjuk.

Józsué könyve arra tanít, hogy emlékezzünk Isten ígéreteire és bízzunk Istenben minden olyan dolgot illetően, amit ő bízott ránk. Józsué példát mutat abban, hogyan kell győzelemben járni.

Amikor Mózes meghalt, épp mielőtt Izráel népe átkelt volna a Jordánon, Józsué kapta a feladatot, hogy a népet az Ígéret Földjére vezesse. Nem volt ideje mérlegelni, hogy elfogadja-e az állást, vagy hogy készen áll-e a feladatra. Istentől kapta a parancsot és engedelmeskedett.

Isten úgy küldte el Józsuét, hogy ígéretet tett neki arra, hogy Kánaán földjét Izráelnek adja (Józsué 1:2). Ő pedig ebbe az ígéretbe kapaszkodva átkelt a Jordánon, abban bízva, hogy Isten vele lesz útja minden lépésénél, és nem hagyja el őt.

Kánaán földjének ígérete visszavezethető Isten Ábrahámnak tett ígéretére (1 Mózes 12:1-3). Isten kihívta Ábrahámot az őt körülvevő népek közül és számos dolgot ígért neki: földet, nemzetet, és áldást, amit rajta keresztül fog megkapni a világ összes többi népe. Józsué történetében ezek közül minden ígéret helyet kap, a fókusz és a hangsúly azonban egyértelműen Istennek a földre tett ígéretén van.

 „Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett.” (Józsué 21:43).

Negyvenévnyi pusztában való bolyongás után Izráel elfoglalta örökségét és élvezte az áldásait annak a földnek, amelyet Isten előkészített számára.

A föld már addig is az övék volt. Azonban Józsuénak még meg kellett tennie néhány dolgot:

Bátornak és merésznek kellett lennie.

Ügyelnie kellett arra, hogy Isten Szava szerint éljen.

Éjjel és nappal egyaránt Isten Szaván kellett elmélkednie.

Bíznia kellett Isten ígéreteiben.

Győzelemben járni azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk Isten ígéretére, de nem passzív módon. Szükség van cselekvéshez ahhoz, hogy magunkévá tegyük az ígéreteket és minden nap azok szerint éljünk. Izráel népe az Ábrahámmal kötött kegyes szövetség értelmében birtokba vehette a földet (1 Mózes 12:1-5), azonban az, hogy mennyire élvezhették annak áldásait attól függött, hogy mennyire tudtak hűségesen engedelmeskedni Istennek.

Ugyanaz az Isten van ma velünk, aki egykor Józsuéval és Izráellel volt. Ugyanazokkal az ígéretekkel bátorít minket, és azt akarja, hogy fogadjuk el azt az örökséget, amely már régóta a miénk. Azért imádkozunk, hogy ez a tanulmány segítsen neked győzelemben járni.