
Jézus, a szolga
Márk evangéliuma Jézus jellemének egy olyan aspektusát világítja meg, amely jelentősen különbözött a zsidók Messiás felé támasztott elvárásaitól. Márk ahelyett, hogy a lenyűgöző származására összpontosítana, Jézus szolgálatából olyan eseményeket emelt ki, amelyek megmutatják, hogy Ő egyszerre Isten Fia és a hűséges, Szenvedő Szolga, aki meghalt a világ bűneiért.
Márk evangéliuma három fő részt tartalmaz, amelyek mindegyike Jézus szolgálatkészségének más-más oldalát írja le. Az 1–7. fejezet bemutatja, hogy Jézus a sokaság szolgája volt, és ezek a fejezetek az Ő istenségét és erejét példázzák. A 8–10. fejezet szemlélteti, hogyan volt a tanítványok szolgája, a tanítványság és a szolgai vezetés alapelveire összpontosítva. Végül a 11–16. fejezetek rávilágítanak arra, hogy Jézus a világ szolgája volt, részletesen leírva halálát és feltámadását. Márk evangéliumában két jelentős tanúvallomás hívja fel a figyelmünket Jézus istenségére: Péteré a 8:29-ben, és a századosé a 15:39-ben.
Sokan azt állítják, hogy Márk Rómában írta a nevét viselő evangéliumot, Péter felügyelete alatt. Márk részt vett néhány, az evangéliumában rögzített eseményen, köztük talán Jézus letartóztatásán is (ahol ő lehetett az az ember, aki meztelenül menekült a katonák elől a kertben). Márk valószínűleg Péter halála táján írta ezt az evangéliumot, Kr. u. 65-67 körül.
Márk evangéliuma Jézust Isten Fiaként mutatja be, aki hajlandó meghalni az emberiség bűneiért. Ez az evangélium Jézus elsöprő erejű szeretetére emlékeztet bennünket. Nem csupán feladta a tekintélyét és helyét a Mennyben, de meg is alázta magát, és nemcsak Isten, hanem a bűnös emberek szolgája is lett. Páratlan szeretete érezhető ennek az evangéliumnak minden oldalán, és arra ösztönöz minket, hogy válaszként szeressük nagyon Őt, és adjuk át Neki az életünket.