Mindent átadni a Megváltónak

Szeretem az Isten csodáiról szóló történeteket. Te nem? Az Apostolok cselekedetei 9 bepillantást ad a történelem legerőteljesebb megváltásába: egy kemény szívű, a kereszténység lerombolására törekvő férfi találkozik Jézussal, és az élete örökre megváltozik.

Pál elfordult a büszkeségétől és teljességgel átadta magát a Megváltónak. Libabőrös leszek, ha arra gondolok, hogyan állította meg őt Jézus az úton és fordította meg az életét örökre.

Az otthoni gyülekezetemben a pásztorom szereti mondogatni, hogy kapcsolatunk Jézussal mindent megváltoztat. Ez igaz volt Pálra. Soha többé nem volt ugyanaz az ember.

És te, barátom? Megvolt már a magad damaszkuszi pillanata Jézussal? Megnyitotta-e már a szemeid, hogy lásd, megbocsátásra van szükséged? Meghallottad-e már az Örömhírt, hogy többé már nem kell küzdened, hogy megmentsd magad, mert Jézus meghalt helyetted a kereszten? Pálhoz hasonlóan, mindent átadhatunk Jézusnak és megtapasztalhatjuk az Ő bámulatos kegyelmét.

Emlékezz, Pál erős ellenállások között állt helyt miközben hitben haladt előre. Igent kellett mondjon Jézusnak az élete minden egyes napján. Még amikor nehéz volt, és nem látta az Ő kezét, akkor is Krisztust választotta. “Megtartotta a hitét” és sikeresen célba ért.

Krisztus teljes követéséhez egy másfajta szemléletmódot kell elsajátítanunk, mint amit a körülöttünk levő világias véleményvezérek. Hajlandónak kell lennünk, hogy akár a környezetünk számára érthetetlen módon járjunk Vele, egyre jobban megismerve Őt, és nemet mondjunk a test kívánságaira. Ahogy a Cselekedetekben a korai hívők, akik felé Pál szolgált, nekünk is el kell döntenünk, hogy a teljes életünket odaszánjuk Neki.

Az óriási üldöztetés ellenére, amellyel szembe kellett nézniük, ezek a Krisztus-követők az istenfélelmet választották, nem az emberek elismerését.

“Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.” – Cselekedetek 9:31

Nővéreim, soha nem fogjátok megbánni, ha bemutatjátok az életeteket élő áldozatként. Meghalni az énnek, és mindent átadni Jézusnak a legédesebb gyümölcsöt termi majd.

  • Még a számos gond kellős közepén is megtapasztalod Isten békességét.
  • Amikor a terhek túl nehezek, hogy elhordozd, az Úr maga adja majd neked az Ő erejét.
  • Nyomasztó napokon, a Szent Szellem fog megvigasztalni és ad majd bölcs tanácsot.

Ma határozzuk el, hogy naponta elmondjuk: „Jézus, mindent átadok neked.” Bízz benne, hogy a Szent Szellem természetfeletti békességgel, erővel és bátorítással fog felruházni. A megváltozott életed tanúskodik majd a világnak, hogy a Megmentőd az út, az igazság és az élet.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/surrendering-all-to-the-savior/

Fordította: Barabás Mónika

Semmi sem választhat el bennünket

Keresztény életem egyik legnagyobb küzdelme, hogy elfogadjam annak igazságát, hogy Isten irántam való szeretete feltétel nélküli.

Annyira nehéz számomra felfogni annak mélységeit, hogy Isten bensőséges kapcsolatra lépne velem.

Jézus, az én Megváltóm, szándékosan és önzetlenül viselte a meg nem érdemelt, kínzó szenvedést, hogy én megigazulhassak. A lelkem tusakodik a ténnyel, hogy minden egyes alkalommal, amikor elbukom, Isten irántam való szerelme sosem változik. Micsoda zavarba ejtő, őrült, csodálatos szeretet!

A Biblia egyik legdicsőségesebb ígérete részletesen körülírja Istennek az Övéi iránt való véghetetlen szeretetét:

„Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, sem semmi, ami a magasságban, vagy a mélységben van, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:38-39

A Római levél 8. fejezetében Pál apostol konkrét okokat nevezett meg, melyek miatt a hívők teljesen biztosak lehetnek Isten szeretetében és az Ő ígéreteiben. Pál egy nagyon fontos szellemi igazsággal zárta a fejezetet: Semminek nincs hatalma arra, hogy egy hívőt elválasszon Isten szeretetétől.

Nem számít, mit tűr vagy szenved el a hívő, nem számít, hogy a hívő megbotlik vagy elbukik, Isten szeretete az Övéi iránt soha nem változik. 

A Megváltás Isten terve, hogy az Övéit helyreállítsa és bensőséges kapcsolata legyen velük. Jézus halála, temetése és feltámadása maga után vonja Isten felséges munkáját. Isten megváltási terve sohasem mond csődöt, mert Isten nem tud kudarcot vallani.

Jézus, aki értünk halt meg, most értünk él! Jézus ebben a percben is szeret bennünket, imádkozik értünk és rólunk beszélget Istennel. Az Atya jobbján helyet foglaló Jézus biztosítja, hogy minden pillanatunk, minden egyes hibánk, minden egyes bukásunk továbbra is az Ő vérével van betakarva.

„Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.” (Róma 5:8).

Isten szeretete az Ő lényének teljes visszatükröződése. Isten szeretete tökéletes, határtalan, végtelen, túláradó, és feltétel nélküli. Az Ő szeretete félelem nélküli, állandó, szavahihető, megbízható, megmásíthatatlan, megingathatatlan. Isten szeretete a legerősebb, leghatalmasabb erő az örökkévalóságon át. Isten szerelme dacol minden logikával, minden ismerettel, minden fizikai és szellemi akadállyal. Isten szeretetét egyedül az motiválja, Ő kicsoda, nem pedig az, mi kik vagyunk.

Azonosságunk és bizonyosságunk Isten folytonos és örökkétartó szeretetén alapszik, ami Jézus Krisztus halálában és feltámadásában nyilvánult meg. Bizodalmunk Isten irántunk való abszolút szeretetében horgonyzik.

Amikor küszködöm, arra emlékezem, hogy Isten szorosan belém kapaszkodik és soha nem enged el. Amikor biztos vagyok Isten irántam való szeretetében, nem kell félnem a jövőtől. Isten szeretete egy totális ígéret. Semmi sincs, amit én tehetnék azért, hogy Isten engem jobban vagy kevésbé szeressen.

Semmi sem választhatja el a hívőket Istennek az elképesztő szeretetétől Jézusban! Hogyan hoz Isten feltétel nélküli szeretetének ígérete megnyugvást és békességet számodra?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/nothing-can-separate-us/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

Reménység akkor is, ha fáj

„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.”Róma 8:18

Épp ahogyan leültem megírni ezt a blogbejegyzést üzenetet kaptam édesanyámtól. Az üzenetben elmondta, hogy családunk egyik barátja a következő pár órában valószínűleg végleg megadja majd magát a rák elleni küzdelemben. A torkom azonnal összeszorult ahogy a gyermekeire, unokáira és férjére gondoltam, és arra veszteségre, amellyel nemsokára szembe kell nézniük.

Miközben elborított a szomorúság, a mára kijelölt igeversekhez lapoztam (Róma 8:18–25), és békességre leltem abban a tudatban, hogy a jelen szenvedései össze sem hasonlíthatóak azzal a dicsőséggel, amellyel Jézus felfedi majd magát a barátom előtt akkor, amikor először találkoznak szemtől szemben. Eszembe jutott, a barátunk mennyire szeretett énekelni, és hogy én gyermekként mennyire szerettem a gyülekezetben az előtte lévő sorban ülni és hallgatni a tisztán, üdén zengő hangját. Elképzeltem, ahogy teljesen gyógyultan és megváltva, személyesen dicsőíti az Urat és hogy azt a csodát, amit gyermekként hallottam tőle, mennyire nem lehet majd összehasonlítani azzal, ami abban az örömteli percben történik majd!

Most azonban tudom, hogy barátom családjának gyásza, fájdalma és vesztesége kézzel fogható, nehéz és mindent elsöprő.

Az igazság az, hogy a szenvedés olyasvalami, ami elől egyetlen ember sem menekülhet. A szenvedés része bűnös és megtört világunknak, azonban a Szentírás egészén átívelő történet szerint a világmindenség Istene úgy döntött, hogy mindannyiunknak utat nyit a megváltáshoz. A Római levél 8. fejezete elmondja, hogy az egész teremtett világgal együtt mi is nyögünk és sóhajtozunk, miközben a megváltást várjuk.

És miközben a szabadságra vágyunk ebben az összetört világban, mit teszünk?

A Róma 8:24–25 szerint: „A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!” [kiemelés utólag]

Ugye te is látod, amit én? A Biblia szerint nyögünk és sóhajtozunk ugyan várakozás közben, de remélünk is.

Ma, miközben ezeket a sorokat írom, buzgón imádkozok a családért, akiknek nemsokára búcsút kell venniük egy szerettüktől, és nem tudok nem a reménységre gondolni. A következő napok és hetek ugyan nyögéssel és sóhajtozással fognak telni számukra, azonban – bár a hívők is gyászolnak – mi nem reménység nélkül gyászolunk (1 Thesszalonika 4:13–18).

Ez a rész abban erősít meg bennünket, hogy azok, akik Isten családjához tartoznak, abba a reménységbe kapaszkodnak, hogy jelenlegi szenvedésünk, bármilyen valóságos és fájdalmas is, elhomályosul majd azon a napon, amikor Isten minden rosszat helyrehoz, és minden könnyet letöröl (Jelenések 21:3–5). Krisztus eljövetelének dicsőséges napja lesz az, és ez a reménységünk a legsötétebb órában is kitart. Egy olyan napban reménykedünk, amelyet még nem láthatunk, de amelynek az eljövetelében biztosak lehetünk, mert a mi Istenünk egy megbízható Isten: Ő betartja az adott szavát és sosem késik.

Mikor a világunk darabjaira hullik egy sokkoló diagnózis hallatán, egy családtag által okozott fájdalmas seb, esetleg egy szerettünktől vett búcsú miatt, tudhatjuk, hogy jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a nappal, amikor Krisztus majd minden rosszat helyrehoz; azzal a nappal, amikor minden könnyet letöröl a szemünkről; amikor szemtől szemben láthatjuk a mi hatalmas Megváltónkat, és örökre dicsérhetjük Őt.

Habár ez egy olyan reménység, melyet nem láthatunk, tudhatjuk, hogy „ezek a beszédek megbízhatók és igazak” (Jelenések 21:5). Barátaim, bármivel is kell ma szembenéznetek, találjatok békességet Istenben, aki megvált bennünket, és aki visszatér. Lelj rá a reménységre az örökkévaló megváltásban, miközben olyan dolgokra várunk, amelyeket még nem látunk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hope-for-when-it-hurts/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Nem e világból való békesség

Alig csuktam be az autó ajtaját, megállíthatatlanul zokogni kezdtem. Ha nekem ennyire nehezemre esett eljutnom a templomajtóig, vajon mit érezhet ez a gyászoló édesanya?

Kilenc éves volt a kisfia.

Mindössze kilenc éves, mint az én harmadik kisfiam. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a gyülekezeti babaszobában hétről hétre végigsugdolóztuk a vasárnapi istentiszteleteket, nehogy megzavarjuk az egykorú babáink álmát, együtt szoptattunk, ringattuk és látogattuk egymás babáit.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így fogunk legközelebb találkozni.

A baleset. Az intenzív osztály. A kétségbeesett kiáltások az életéért. A kisfiú váratlan halála.

Mégis a gyász közepette békessége volt, nem e világ szerint való békessége.

És a világ számára is nyilvánvaló volt, hogy valami más ebben az édesanyában…

Megőrzöd őket teljes békességben,
    mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló! –
Ézsaiás 26:3

Akkor is ott ültem mellette, amikor az orvos közölte vele a lehető legrosszabb hírt. Visszatért a rák, és olyan jövőt vázolt fel előtte, amit még hallgatni is nehéz volt. Hosszan végigbeszéltük a lehetőségeket, az ütemezést, és még milliónyi ismeretlen részletet, én pedig arra emlékszem, mennyire meg voltam döbbenve.

Megdöbbentett az a békesség, amely minden értelmet meghalad.

Az emberi felfogóképességet túlszárnyaló békesség megtöltötte az orvosi szobát, mert a barátnőmet is betöltötte. Mert az Úrral volt tele a szíve.

Az igazságra figyelt oda a megpróbáltatás helyett.

Hálát ad ahelyett, hogy helyt adna a félelemnek.

Isten erejében bízott, nem pedig a saját tervében.

Az Ő Nevét magasztalta saját maga helyett.

És a világnak feltűnt, hogy más benne valami…

Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd. Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ” – János 14:17-18

Sem a családjában, sem az otthonában, a gyülekezetében, az utcán vagy a munkahelyén, sem pedig sehol máshol nem a körülményeitől függ, hanem egyedül Istentől. Az Ő hatalmas ereje által képes arra, hogy az élet megpróbáltatásaira szokatlan reménységgel és tartással reagáljon.

Nem mintha csak elszenvedné a történéseket, hanem mert békessége van. Nem mintha ő maga tökéletes lenne, hanem mert Isten, aki őt is formálja, tökéletes.

Tudja, hogy Isten mellette áll.

Tudja, hogy Ő soha nem hagyja el.

Tudja, hogy a nehézségekben Ő ad erőt.

Tudja, hogy mindent a maga idejében tesz gyönyörűvé.

Mivel eljött a Békesség Fejedelme, mi is békét hozók lehetünk ebben a tönkrement világban.

Béketeremtők.

Jóhírmondók.

Reményadók.

A világ pedig döbbenten figyelte, és kinyitotta előtte az ajtót, hogy a barátnőm Istenről beszélhessen nekik.

Az Ő lábánál,

Fordította: Greizer Zsófia
Forrás: https://lovegodgreatly.com/peace-not-of-this-world/

Törekedj a békességre

Ezen a héten azt vesszük górcső alá, hogy mit jelent békét teremteni. A Zsoltárok könyvének 34. része arra utasít bennünket, hogy keressük a békét és törekedjünk rá.

A 34. zsoltár a hálaadózsoltárok közé tartozik. Szerzője, Dávid király, nagyságáért dicsérte az Istent. Megemlékezett róla, hogy Isten válaszolt neki és megszabadította a félelmeitől. Dávid felismerte, hogy mennyi mindent tett érte Isten és abban akar bátorítani másokat, hogy hogyan bízzanak az Úrban és ismerjék meg jobban. Dávid tanácsai közül az egyik az, hogy törekedjünk a békére.

A béke, mint téma, gyakran felbukkan a Biblia lapjain. A Róma 12:18 arra figyelmeztet bennünket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy mindenkivel békességben éljünk. Jézust a Békesség Fejedelmének nevezik (Ézsaiás 9:6), aki békességet ígér az Őt követőknek és arra buzdít minket, hogy ne féljünk (János 14:27). Jézus áldozata megbékéltetett minket Istennel (Róma 5:1). A békesség egyike a Szent Szellem gyümölcseinek (Galata 5:22), tehát egy olyan dolog, ami egyértelműen megmutatkozik egy Krisztuskövető életében.

De ha Isten megígérte, hogy békességünk lesz, akkor Dávid miért utasít minket arra az általa írt zsoltárban, hogy keressük és törekedjünk rá? Ha a békességet csak úgy kapjuk, akkor miért kell megdolgoznunk érte?

Amikor egy országban béke van, akkor az általában azt jelenti, hogy nincs háború, vagyis a nemzet nem áll hadban sem egy másik országgal, sem pedig polgárháború formájában. Ez azt jelenti, hogy a polgárokat sem zavargások, sem pedig félelem nem kínozza. A béke azzal jár, hogy azok, akik hatalmon vannak az alájuk rendeltek javáért munkálkodnak és a lakosok igényei be vannak töltve.

A politikai béke nem jön létre csak úgy. Ez bukott természetünk számára teljesen természetellenes állapot, így olyan dologgá vált, amelyért küzdenünk kell. És küzdenünk kell érte nem csupán a nemzetünkben, de a kapcsolatainkban, a családjainkban, a közösségeinkben és a szívünkben is. A békére törekvés velünk kezdődik. Ha ebben a világban békét akarunk, akkor először a saját szívükben kell békére lelnünk.

Ha azt teszem, amit csak akarok, akkor az elmém és a szívem ritkán tapasztalja meg a békét. Folyamatosan azért dolgozok, hogy lehúzhassam a következő tételt a listámról és hogy mindent elvégezzek, amit el kell végezni. Biztosra akarok menni, hogy nem feledkeztem meg semmiről, hogy az életem ne essen szét. Keményen dolgozok azért, hogy minden jót megtegyek. Gyakran elhiszem azt a hazugságot, hogy a tetteim és a munkám – mindaz, amit az evangéliumért végzek, és mindaz, amit nem – békét teremt majd.

Amikor az életemben nem a béke uralkodik, az azért van, mert nem hiszek teljes mértékben a Békesség Fejedelmében. Minden törekvésem, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét, vagy hogy elnyerjem mások tiszteletét, elfogadását és megbecsülését, megakadályoz abban, hogy békességben éljek. Ahelyett, hogy Benne bíznék, inkább magamban bízok, elvesztve azt a békét, amellyel Ő oly bőkezűen megáld.

Az Ézsaiás 30-ban Isten Izráel népének szemére veti, hogy mennyire nem bíznak benne. A 15. vers így szól: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék!” Ha ez nem a pontos leírása annak, amit én teszek, akkor nem tudom, mi az. Ahelyett, hogy elfogadnám azt a békességet, amit a Békesség Fejedelme nap mint nap felkínál nekem, inkább a saját erőmre próbálok támaszkodni, azonban azáltal, hogy magamban bízok, szem elől tévesztem az Ő békességét. Ezáltal nem csupán a saját szívem nyugalmát veszítem el, hanem annak a csapdájába esek, hogy magamban bízok, és úgy érzem, az életem egyetlen területén sincs szükségem Istenre.

Milyen lenne, ha ténylegesen a békére törekednénk? Hogyan tudsz jobban bízni a Békesség Fejedelmében az előttünk álló időszakban? Mi az, amit a gyakorlatban is megtehetsz, hogy a békére törekedj? Talán egy komplikált kapcsolatban tudnád ezt megélni, ahol egy lépést kellene tenned a megbocsátás felé. Talán arról van szó, hogy meg kellene nyugodnod abban a tudatban, hogy attól függetlenül is elég vagy, miként fest a tennivalóid listája.

A Filippi 4 még mélyebb bepillantást nyújt és még több gyakorlati ötlettel lát el minket arról, hogy hogyan törekedhetünk a békére. Pál azzal bátorítja a filippi hívőket, hogy Isten békessége, amely minden képzeletet fölülmúl, meg fogja őrizni a szívüket. Ezt ne felejtsd el! Isten békessége olyan, mint egy pajzs, ami körbevesz minket és megvéd a veszélytől. Pál ezután arra bátorítja a filippi gyülekezetet, hogy azokra a dolgokra koncentráljanak, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Azáltal, hogy ezekre a dolgokra összpontosítunk Isten békéje be tud lépni az életünkbe. Ha ahelyett, hogy azon rágódom, mit kellene még elérnem, inkább arra az igazságra figyelnék, hogy Isten szeret és mindenkor a javamat munkálja, akkor békére lelek majd.

Ő a Békesség Fejedelme. Ha a békét keressük, Őt keressük. Fókuszáljunk most arra, ami igaz. Az Ő békessége őrzi meg a szívünket és az életünket, és az Ő békességéért megéri küzdeni.

Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/seek-peace/

A szavak hatalma – 3. hét / 3. nap

Igazságban, mégis szeretetben (szembesítés, összetűzés, kiigazítás)

Olvasd el: 2 Sámuel 12:1-10, 13-14, Példabeszédek 10:12, Példabeszédek 15:1, Zakariás 8:16-17,  Máté 18:15

IMÁK: Zakariás 8:16

A mai Igeversek életbevágóan fontosak a másokkal való kapcsolatainkban. Ma a konfrontációról, a konfliktusról és a kiigazításról lesz szó.  Mivel keresztyének vagyunk, arra hívattunk el, hogy intsük egymást. De mit is jelent ez pontosan? Hadd kezdjem azzal, hogy mit nem jelent az intés: nem az, hogy azt mondjuk a másiknak, hogy mindent rosszul csinál, amivel bűntudatot keltünk benne és megszégyenítjük.

Az intés szó jelentése a görög paraklésis szóból ered, ami azt jelenti, hogy „segítőül hív valaki mellé, összehív, bátorít, (meg)int, buzdít, esedezik”. Ugyanaz a szó gyökere, mint a paraklétos, vagyis Szent Szellem szónak (ld. János 14:16-17). Az intés által más hívőkkel alakítunk ki kapcsolatot azért, hogy bátorítsuk őket a lelki növekedésükben.

Az intés végső célja a bátorítás, ami pedig a másokkal való összetűzésnek, a konfliktusok megoldásának, és a kiigazításnak a kiindulópontja. Amikor látjuk, hogy valaki valamit rosszul csinál, ki kell mondanunk az igazságot, igen, tényleg, de szeretetben kell építenünk egymást az igazsághoz ragaszkodva. Ez az, ami az egészet mássá teszi.  

Drága Uram, segíts szeretetben szólnom az igazságot. Nem ítélkezni akarok más hívők fölött, hanem inkább segíteni nekik, hogy növekedhessenek a hívő életben. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Amit Isten mond nekünk

Egy átlagembernek napi 12.000-17.000 gondolat fordul meg a fejében, és a pszichológusok becslései alapján ezeknek nagyjából a 70%-a negatív gondolat.

A sötét gondolatok rossz vágányra terelhetnek. Néha úgy érzem, mintha egy gazdátlan vonaton ülnék, amelyet negatív szavak terhe szippant a mélybe. Teljesen kimerülök, mert mindig mindent ezerszer átrágok.

  Semmit sem tudok jól csinálni. 

            Nem vagyok sem csinos, de még csak rokonszenves sem.

            Ha tudnák, milyen is vagyok valójában, senki sem szeretne.

            Soha nem leszek elég jó.

És a legrosszabb az egészben az, hogy Isten elől nem tudom elrejteni ezeket a borzalmas gondolatokat. Az összes gondolatot hallja, ami a fejemben cikázik. Tetőtől talpig ismer, és néha elgondolkozom azon, miért visel el mégis. Sebzett lelkem mélyéről csak úgy ömlenek a szégyen szavai, és legszívesebben bedugaszolnám a számat.

Nagyon hálás vagyok, amiért Isten gondolatai annyival magasabbak az én gondolataimnál, és az Ő útjai az én utaimnál. (Ézsaiás 55:8-9). Ő a hatalmas Isten, aki csak egy szót szól, és összehívja a világot a napkeltétől napnyugtáig. (Zsoltár 50:1) Az Ő hangja minden másénál erősebb, és békességet ad az Ő gyermekeinek.

A béke Istene békére és csendre int.

Az Úr Igéje hatalmasabb, mint az ellenség hazugságai. Az Ő szava hangosabb, mint a bizonytalanságom. Az Ő szava mindig igaz, és megóvja azokat, akik Istenben keresnek menedéket. (Zsoltár 18:30)

Szükségem van arra, hogy Isten Igéje megújítsa a gondolkodásomat, és Lélekkel átitatott szókinccsel ajándékozzon meg. Ahogy engedem, hogy az Úr Igéje átmosson, minden aggodalmam és kétségem imádattá válik.

Elszabadultak a szavaid? Ugorj le az őrült vonatról, drága barátnőm. Igazítsd a szabálytalan szavaidat és gondolataidat az Igazsághoz.

Csendesítsd le a szívedet, és fogadd el Isten kegyelmét. Drága Atyád izzó szeretettel szeret, és állandóan életet akar adni. Hallgasd csak, mit súg:

Feltétlen, állandó és hűséges szeretettel szeretlek. Rejtőzz el szárnyam alá mások szavai elől. (Zsoltár 36:7-10)

Csodás módon teremtettelek. Egyetlen szavammal mesterművé alkottalak. (Zsoltár 139:14Efézus 2:10) 

Drágának tartalak. Mindig szeretni foglak, és harcolok érted. (Ézsaiás 43:4)

Nagy terveim vannak veled. Nagyszerű, reményteli jövő elé nézel. (Jeremiás 29:11)

Értékes vagy. Minden apró porcikádat meg tudom nevezni. (Lukács 12:6-7)

Az enyém vagy, gyermekem. Az én nevemet viseled. (Róma 8:16)

Fontos vagy, drága barátnőm. Fontos vagy, mert a Megváltó hangja erősebb, mint a halálé, és megmentett. Jézus ma is meg tud szabadítani egy Szavával abból a helyzetből, amelyben éppen benne vagy. A megváltás szava, amely nem inog meg soha, örökké megtart.

A hitet megtartva,

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-god-says-to-us/

Itt vagyunk

„Nos, itt vagyunk…”

Dave Garroway, az NBC Today show-jának eredeti házigazdája ezekkel a szavakkal nyitotta meg a műsort 1952. január 14-én, a hírműsor első adása során.

Akkoriban izgalommal vegyes várakozással beszéltek mindazokról a jó dolgokról, amelyek be fognak következni, ma azonban, ha a híreket olvasom vagy hallgatom, ugyanezek a szavak teljesen máshogy csengenek számomra.

Itt vagyunk. Polarizált, megosztott, erőszakos, tisztességtelen emberek. Istent félretettük az útból. Vezetőink gyakran híjával vannak a keresztény önfegyelemnek és érettségnek, a Biblia pedig nem más, csupán egy könyv a polcon, amit jogszabályok és kulturális normák alapjaként használunk néhanapján.

Itt vagyunk. A világ egy merő zűrzavar – ezt pontosan tudjuk. Ugyan más időket élünk, mint Mikeás, azonban a helyzet mégsem különbözik annyira attól, amit Mikeás ír le. Mikeás egész könyvét végigkíséri a feszültség, amely Isten közelgő, szent haragja és az azt ellensúlyozó, mindent megbocsátó kegyelem között feszül.

A mai Igeversek, melyek a Mikeás 7:18-19-ből származnak, Isten irgalmát ünneplik.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz. Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.”

Mikeás szavait olyan dolgok fényében fogalmazta meg, mint a bizonytalanság, a nehézségek és a sok kérdőjel azt illetően, hogy mindez hogyan fog elsülni. Mikeás Istenről alkotott képe azonban helyes volt. Isten megtartotta az ősatyáknak tett ígéretét és (ismét) irgalmat tanúsított Izráellel szemben.

Igen, a világ egy merő zűrzavar, mi pedig makacs, bűnös emberek vagyunk. Azonban amiatt, aki Isten, tudhatjuk, hogy ő mindig hűséges marad, és végleg kigyógyít minket megtörtségünkből és engedetlenségünkből. A keresztnek ezen az oldalán a hívőket Jézus Krisztus vére fedezi be, bűneink pedig eltöröltettek.

A fent említett NBC hírolvasó mindig jellegzetes módon köszönt el a nézőktől. Nyitott tenyérrel feltartotta egyik kezét, és azt mondta: „Béke”.

Itt vagyunk, de a békesség vár ránk. Isten ebben a percben is értünk harcol, és végül az Ő békessége fog uralkodni.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/here-we-are/

Mikeás könyve – 3. hét / 3. nap

Olvasd el: Mikeás 5:1-6, 2 Krónikák 32:20-23

IMÁK: Mikeás 5:4-5a

További olvasmány: 2 Krónikák 32

Az első versben Mikeás előretekint az időben és megjövendöli Jeruzsálem ostromát. Jeruzsálemet „seregek leányának” nevezi, mert látja, hogy milyen nagy létszámú sereg, milyen sok katona fogja támadni a Szent Várost. Isten Babilónia erős seregeit használja arra, hogy beteljesítse ítéletét Júda felett.

És akkor Mikeás a Messiásra, Jézusra emeli a tekintetét, aki gyenge gyermekként fog megérkezni Betlehem kis városába, és aki Izráel uralkodója lesz (mégegyszer: különböző időkre utaló próféciákkal van dolgunk – először Jézus első eljöveteléről beszél, mint kisgyermek, majd a másodikról, amikor mint Király jön az idők végén).

Amikor Jézus másodszor is visszatér, pásztorolja nyáját, törődik vele és biztos lakhelyre vezeti népét. Ma is gondot visel ránk mint Jó Pásztorunk. Azoknak, akik Hozzá mennek, békét és örömöt ad. „Igen nagy és értékes ígéreteket” hagyott ránk (2 Péter 1:4), hogy bátorítsa a szívünket. Velünk van a Szent Isten, aki nem tűri a bűnt, de van szerető Jó Pásztorunk is, Akinek minden szükségünkre gondja van.

Ó, Uram, Szavad olyan a szívemnek, mint a friss víz. Dícsőítlek, amiért nem hagytál magamra, hanem családod tagjává tettél és gondot viselsz rólam. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Mikeás könyve – 2. hét / 5. nap

Olvasd el: Mikeás 4:1-5, Jelenések 21:1-8

IMÁK: Mikeás 4:5   

Miután tájékoztatja őket arról, hogy miként ég majd porig Jeruzsálem, Mikeás próféta lelket önt a nép szívébe, és beszél nekik arról a napról, amikor Jeruzsálem és a templom is újjáépül majd.

Ez egy a Messiásról szóló prófécia, mely az „utolsó napoknak” nevezett időszakról szól, amikor is Jézus királyként visszatér és megalapozza uralmát a földön. Voltak ígéretek Isten kiválasztottai számára és Mikeás mindenféleképpen meg akarta osztani azokat velük, hogy bátorítsa őket.

A Jelenések könyvén keresztül vethetünk egy pillantást az „Új Jeruzsálemre”, a fájdalom, könny, bánat és halál nélküli örökkévaló városra. Ez az a mennyei hely, ahol az öröklétet töltjük majd. Micsoda csodálatos reménységünk van! Még ha minden földi dolog elpusztul is, ha mindenünket elveszítjük, Jézus helyet készít nekünk (János 14:2). 

Ó, Atyám! Köszönöm a reménységet, amit Benned kaptam! Segíts emlékeznem arra, hogy Jézus milyen gyönyörű helyet készít nekünk a Mennyben, hogy a szívünket többé ne terhelje semmilyen hétköznapi bánat. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna