Címke: békesség

Ezen a héten azt vesszük górcső alá, hogy mit jelent békét teremteni. A Zsoltárok könyvének 34. része arra utasít bennünket, hogy keressük a békét és törekedjünk rá.

A 34. zsoltár a hálaadózsoltárok közé tartozik. Szerzője, Dávid király, nagyságáért dicsérte az Istent. Megemlékezett róla, hogy Isten válaszolt neki és megszabadította a félelmeitől. Dávid felismerte, hogy mennyi mindent tett érte Isten és abban akar bátorítani másokat, hogy hogyan bízzanak az Úrban és ismerjék meg jobban. Dávid tanácsai közül az egyik az, hogy törekedjünk a békére.

A béke, mint téma, gyakran felbukkan a Biblia lapjain. A Róma 12:18 arra figyelmeztet bennünket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy mindenkivel békességben éljünk. Jézust a Békesség Fejedelmének nevezik (Ézsaiás 9:6), aki békességet ígér az Őt követőknek és arra buzdít minket, hogy ne féljünk (János 14:27). Jézus áldozata megbékéltetett minket Istennel (Róma 5:1). A békesség egyike a Szent Szellem gyümölcseinek (Galata 5:22), tehát egy olyan dolog, ami egyértelműen megmutatkozik egy Krisztuskövető életében.

De ha Isten megígérte, hogy békességünk lesz, akkor Dávid miért utasít minket arra az általa írt zsoltárban, hogy keressük és törekedjünk rá? Ha a békességet csak úgy kapjuk, akkor miért kell megdolgoznunk érte?

Amikor egy országban béke van, akkor az általában azt jelenti, hogy nincs háború, vagyis a nemzet nem áll hadban sem egy másik országgal, sem pedig polgárháború formájában. Ez azt jelenti, hogy a polgárokat sem zavargások, sem pedig félelem nem kínozza. A béke azzal jár, hogy azok, akik hatalmon vannak az alájuk rendeltek javáért munkálkodnak és a lakosok igényei be vannak töltve.

A politikai béke nem jön létre csak úgy. Ez bukott természetünk számára teljesen természetellenes állapot, így olyan dologgá vált, amelyért küzdenünk kell. És küzdenünk kell érte nem csupán a nemzetünkben, de a kapcsolatainkban, a családjainkban, a közösségeinkben és a szívünkben is. A békére törekvés velünk kezdődik. Ha ebben a világban békét akarunk, akkor először a saját szívükben kell békére lelnünk.

Ha azt teszem, amit csak akarok, akkor az elmém és a szívem ritkán tapasztalja meg a békét. Folyamatosan azért dolgozok, hogy lehúzhassam a következő tételt a listámról és hogy mindent elvégezzek, amit el kell végezni. Biztosra akarok menni, hogy nem feledkeztem meg semmiről, hogy az életem ne essen szét. Keményen dolgozok azért, hogy minden jót megtegyek. Gyakran elhiszem azt a hazugságot, hogy a tetteim és a munkám – mindaz, amit az evangéliumért végzek, és mindaz, amit nem – békét teremt majd.

Amikor az életemben nem a béke uralkodik, az azért van, mert nem hiszek teljes mértékben a Békesség Fejedelmében. Minden törekvésem, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét, vagy hogy elnyerjem mások tiszteletét, elfogadását és megbecsülését, megakadályoz abban, hogy békességben éljek. Ahelyett, hogy Benne bíznék, inkább magamban bízok, elvesztve azt a békét, amellyel Ő oly bőkezűen megáld.

Az Ézsaiás 30-ban Isten Izráel népének szemére veti, hogy mennyire nem bíznak benne. A 15. vers így szól: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék!” Ha ez nem a pontos leírása annak, amit én teszek, akkor nem tudom, mi az. Ahelyett, hogy elfogadnám azt a békességet, amit a Békesség Fejedelme nap mint nap felkínál nekem, inkább a saját erőmre próbálok támaszkodni, azonban azáltal, hogy magamban bízok, szem elől tévesztem az Ő békességét. Ezáltal nem csupán a saját szívem nyugalmát veszítem el, hanem annak a csapdájába esek, hogy magamban bízok, és úgy érzem, az életem egyetlen területén sincs szükségem Istenre.

Milyen lenne, ha ténylegesen a békére törekednénk? Hogyan tudsz jobban bízni a Békesség Fejedelmében az előttünk álló időszakban? Mi az, amit a gyakorlatban is megtehetsz, hogy a békére törekedj? Talán egy komplikált kapcsolatban tudnád ezt megélni, ahol egy lépést kellene tenned a megbocsátás felé. Talán arról van szó, hogy meg kellene nyugodnod abban a tudatban, hogy attól függetlenül is elég vagy, miként fest a tennivalóid listája.

A Filippi 4 még mélyebb bepillantást nyújt és még több gyakorlati ötlettel lát el minket arról, hogy hogyan törekedhetünk a békére. Pál azzal bátorítja a filippi hívőket, hogy Isten békessége, amely minden képzeletet fölülmúl, meg fogja őrizni a szívüket. Ezt ne felejtsd el! Isten békessége olyan, mint egy pajzs, ami körbevesz minket és megvéd a veszélytől. Pál ezután arra bátorítja a filippi gyülekezetet, hogy azokra a dolgokra koncentráljanak, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Azáltal, hogy ezekre a dolgokra összpontosítunk Isten békéje be tud lépni az életünkbe. Ha ahelyett, hogy azon rágódom, mit kellene még elérnem, inkább arra az igazságra figyelnék, hogy Isten szeret és mindenkor a javamat munkálja, akkor békére lelek majd.

Ő a Békesség Fejedelme. Ha a békét keressük, Őt keressük. Fókuszáljunk most arra, ami igaz. Az Ő békessége őrzi meg a szívünket és az életünket, és az Ő békességéért megéri küzdeni.

Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/seek-peace/