Pál ugyanazokkal a szavakkal zárja a második thesszalonikai levelet, amikkel kezdte: béke és kegyelem. Szavakkal, melyek bátorításul szolgáltak a híveknek az üldöztetés és a megpróbáltatások idején.
És milyen csodás zárásai ezek a szavak a tanulmányunknak is!
Béke és kegyelem neked, kedves barátom.
Miután 6 hetet töltöttünk a thesszalonikai gyülekezettel, emlékeztetőt kaptunk arra, hogy a béke nem kívülről jön, hanem Jézustól.
A világ megpróbálhatja ellopni a békédet. De légy bátor és állj ellen, hiszen a Béke Istene veled van most és veled lesz mindig, bármilyen körülményekkel kell is szembenézned.
Mivel ez az utolsó napunk így együtt, hadd legyek őszinte: az elmúlt néhány évben nagyon nehéz volt számomra megtartani ezt a békét.
És ez egy olyan dolog, amit eddig sosem mertem kimondani, tudod? Misszionárius vagyok, a hit, a cselekvés asszonya. Én vagyok a bátor, aki szolgálni akar Istennek, mindegy mibe kerül.
Azonban, az éjszaka közepén, amikor a Facebookot bezártam és a látszat lehullott, akkor csak én voltam a bizonytalanságaimmal, a kételyeimmel, a félelmeimmel. Itt kell maradnunk? El kéne mennünk máshová? Tényleg ez Isten akarata? Tényleg át kell mennünk mindezen? Vagy van valamiféle mártír-szindrómánk? Ez az a hely, ahol fel akarom nevelni a gyermekeimet? Megéri mindez?
Ez és számtalan ezekhez hasonló kérdés jutott eszembe újra és újra, és nemcsak Isten életemre vonatkozó akaratában kezdtem kételkedni, hanem a szeretetében is… miért engedi, hogy annyi gonosz érjen el minket, ha Neki szolgálunk?
Engedtem, hogy a tolvaj belopódzon és ellopja a békémet.
De nézzük meg, hogy mit mond Pál a levele végén…
…Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet.
Mindig, minden körülmények között.
Megtanultam, hogy a békességem abból származik, ha átengedem Istennek az irányítást. Abból, hogy megértem, a színfalak mögött munkálkodik az én javamra és az Ő dicsőségére. Abból, hogy elfogadom Isten rám és a családomra vonatkozó akaratát.
Jelenleg azt akarja, hogy ne egy csinos kis házban éljünk. Nem azt, hogy bővelkedjünk földi javakban. Nem azt, hogy csendben, kényelemben éljünk. Azt akarja, hogy elviseljük a szűkölködést, a veszélyt, az egymást követő próbatételeket. Hogy küzdjünk, hogy elviseljünk, hogy szembenézzünk az ellenállással, az elbukással és újra felkeljünk.
Azt akarja, hogy küzdjek a béke megtartásáért. És a küzdelem – és a győzelem – egyetlen módja, ha térden állva vívom ezt a csatát. Ha átadom Neki mindenemet. Az elvárásaimat, a követeléseimet, egy más életről szóló gondolataimat, a kényelmemet, a szűkölködésemet. Ha mindezt Neki adom. Minden nap. Akkor és csak akkor, megtapasztalhatom békéjét mindig, minden körülmények között. A kis és a nagy dolgokban is. A fontos, kiemelkedő dolgokban és a rutinban is.
Ne engedd, hogy lelked ellenséged belopódzon és ellopja a békédet! Harcolj!
„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Jakab 4:7
Tudom, hogy nehéz időkben egyszerűbb, ha engedjük, hogy a kételyeink és félelmeink eltöltsék a gondolatainkat és a szívünket. De azt is tudom, hogy az Isten akarata szerinti élet– bármilyen nehéz is vagy bármennyire is különbözik attól, amit mi elképzeltünk – az egyetlen, ami mindig, minden körülmények között békét ad nekünk.
Add át magad Isten akaratának és nyugodj meg! Hagyd, hogy a Sátán magával vigye félelmeidet és engedd, hogy Isten betöltse a szívedet az Ő tökéletes békéjével.
Az Ő szolgálatában megelégedve,
Edurne
Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol misszionáriusként szolgálnak az amazonasi esőerdő törzsei között. Szenvedélyesen szeretné segíteni a nőket és a gyermekeket, hogy megértsék Isten Igéjét és abban, hogy növekedjenek és világítsanak a hitben. Szolgál a Szeresd Nagyon Istent nemzetközi csoportjában és emellett vezeti az SZNI Spanyolországot. Megtalálhatod Edurne-t és csapatát az Ama A Dios Grandemente oldalon.
Fordította: Virág Eszter
