Bátornak lenni és felkarolni másokat

Éppen a gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.

Vajon ő az?

Egy kicsit előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött, hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre fakasztott.

Alig vártam, hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?

Hangosan köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák, cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és elsuttogtam a nevét.

Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem, hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja erős maradt…

„Jól tudom, ki vagy.  Mindig is szerettelek.” 

És igen, valóban szeretett.


33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.

Az ő útjai pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.

„A kertben a bab éppen megérett a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”

Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.

Ő nem ítélkezett. Nem pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja. Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és nem várt viszonzást.

Ez évekig így ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.

Ez a kislány én voltam.

Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:

„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”

Egy ember. Egy céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt suttogja:

„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”

Akkor nem tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság, egy élet.

Itt az ideje, hogy Jézus nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-reach-others/

Bátran másokat helyezni előre

Ma szeretnék egy kicsit jobban úgy élni, mint Teréz anya. Szeretném arra szánni az életem, hogy segítsem a betegeket a gyógyulásban, és anyja legyek az árváknak.

Vetekedni fogok Dr. Martin Luther King Jr.-ral abban, hogy kiálljak azokért, akiknek a hangját nem hallják. Értékes lesz számomra minden egyes emberi élet és harcolni fogok az emberi igazságosságért.

Arra vágyom, hogy életemet az Evangélium terjesztésének szenteljem. Lábaim Billy Graham nyomdokaiban járnak és eljutnak a világ végére is, hogy hűségesen vallást tegyek arról, hogy Jézus az Út, az Igazság és az Élet.

Választhatom most azt, hogy leteszem az életem és áldozatosan szeretek. Tisztelhetem a Megváltómat, aki megüresítette önmagát és mindent odaadott, hogy engem a bűntől megmentsen.

De először le kell számolnom az Én Szörnnyel.

Lesben áll bennem egy vészjósló ellenség, aki önközpontú kómába csábít. Amikor az Én Szörny hazugságaira hallgatok, a magam örömét keresem és nem másokat szeretek.

Az Én Szörny lázad és bizonygatja: „Jobbat érdemelsz.”

Az Én Szörny azt suttogja: „Felejtsd el a szükséget. Majd felbukkan valaki más, aki eltakarítja a szemetet. Nem kell bepiszkolnod a kezedet.”

Az Én Szörny minden reggel a saját szépségét bámulja a tükörben és nem veszi észre a büszkeség undok vonásait.

Keresztre kell feszítenem a bennem lévő önző lényt, aki a saját vágyait szeretné kielégíteni és nem másoknak szolgálni.

NEMET kell mondanom az Én Szörnynek.

Barátaim, szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy tartsátok a szemeteket az otthonotokban lévő Én Szörnyetegen. Minden reggel vegyük fel tudatosan a Lélek kardját és fegyverkezzünk fel az Igével, hogy leszámolhassunk ezzel a gonosz lénnyel.

Temessük el az Én Szörnyet és válasszunk bátran.

A bátor lealacsonyítja magát és felemeli a többieket.

„Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben!” Filippi 2:3

A bátor félretolja az önzést és elfogadja testvére egyedi különbözőségeit, hogy segíteni tudja őt a jeleskedésben.

„Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!” Filippi 2:4

A bátor igent mond Istennek és mindent odaad azért, hogy egy elveszett lelket megmenthessen.

 „Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett.” (Filippi 2:5-7)

A bátor másokat helyez előre és Jézusra mutat.

A hitet megtartva,

Beszélgessünk: Milyen gyakorlati lépéssel kerülhetnél közelebb ezen a héten az Én Szörnnyel való leszámoláshoz és mások szolgálásához?

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-putting-others-first/

Válaszd a bátorságot! – 6. hét / 1. nap

Bátran tedd Istent az első helyre

Olvasd el: Máté 6:33; 5 Mózes 6:4-6

IMÁK: 5 Mózes 6:4-6

Mint Isten asszonyai, nem vehetjük könnyelműen ezeket a parancsokat. Amikor az Ige azt mondja, hogy szeresd Istenedet teljes szívedből, lelkedből és erődből, az azt jelenti, hogy szeresd Istent mindenek előtt. Ha teljes szívedből szeretsz valakit, akkor ő tölti be az első helyet az életedben. A Biblia azt mondja, hogy szeressük Istent és keressük az Ő Királyságát. Nem azt, hogy magunkat szeressük, hogy a saját vigasztalásunkat keressük elsőként, nem azt, hogy földi dolgokhoz ragaszkodjunk, hogy először a boldogságot kutassuk, hogy élvezzük a rivaldafényt vagy a hírnevet. Arra hív, hogy teljes szívünket eltöltő szeretettel tegyük Istent az első helyre. Ha teljes szívvel elköteleződünk amellett, hogy Istent mindenek felett szeretjük, akkor Ő mindenről gondoskodni fog. Elég bátornak kell lennünk és Istent helyezni első helyre a napjainkban, a szokásainkban, a fontossági sorrendünkben, az életünkben. Arra vagyunk elhívva, hogy teljesen neki szánjuk magunkat. Hogy ezt meg tudjuk tenni, életünk minden területét Királysága céljainak szolgálatába kell rendelnünk. Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy Istent tegyük az első helyre.

Mennyei Atyám, Te vagy az egyedüli Isten. Teljes szívvel elkötelezem magam a Te szeretetedre, Téged teszlek az első helyre. Segíts Uram, hogy a személyes komfortom elé soroljam Királyságod céljait. Szeretlek teljes szívemmel, lelkemmel és erőmmel. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Légy bátor az elhívásodban

Amikor az elhívásunkról beszélünk, akkor gyakran a hivatásunkra gondolunk. Megpróbáljuk kiokoskodni, hogy tanárként, ápolóként vagy éppen építőmunkásként kell-e elhelyezkednünk. Azonban az elhívásod jóval messzebbre mutat, mint egy szakma. Isten elhívása az életedre sokoldalú. Beletartozik a munkád, a szellemi életed és mindaz, ami az otthonodban történik. Az elhívásod már jóval azelőtt elkészült, hogy akár eszedbe jutott volna, hogy mi akarsz lenni.

„Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” – Efézus 2:10

Isten a saját kezével alkotott…

Ő maga teremtett és teremtett újjá. A törött edényt megjavította. A halottnak életet adott. Az elveszettet megkereste és megmentette. Az Ő alkotásai és szeretett gyermekei vagyunk.

Krisztus Jézusban nemes tettekre vagy teremtve…

Krisztus munkáján és áldozatán keresztül lettünk Isten műalkotásai. Mindig Jézusra lyukadunk ki, nem? Neki mindene megvolt, mégis odaadta értünk. Nekünk pedig nem volt semmink és mindent megkaptunk: új életet, új szívet, új jövőt és előre elkészített jó tetteket, hogy azokon keresztül mutassuk meg Isten dicsőségét.

Amelyeket Isten már előre elkészített…

Ezek a „nemes cselekedetek” nem tegnap pattantak ki Isten fejéből. Előre elkészítette őket. Mielőtt a szüleid a kezükbe foghattak volna, Isten már előkészítette azokat a nemes tetteket, amelyeket a te személyiségedhez és temperamentumodhoz igazított.  Tehát mindegyik fontos és értékes.  

…hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk…

Most jön a nehéz rész, mert amikor gyakorlatra kell váltani az elméletet, nem szeretjük azt tenni, amire elhívott. Isten minden egyes nap arra hív minket, hogy hozzuk ki a legtöbbet a napunkból, hogy türelmesen és szeretettel neveljük a gyerekeinket. Arra hív, hogy főzzünk vacsorát a családunknak, hogy vásároljunk be, cseréljünk pelenkát, találkozzunk a barátainkkal, takarítsuk ki a lakást, hajtogassuk össze a ruhákat, süssünk sütit, és mindezt zsörtölődés nélkül tegyük. 

Arra hív minket, hogy közeledjünk hozzá az imádságon keresztül, hogy rendszeresen találkozzunk vele az Ő Igéjének segítségével, és hogy az életünk minden területén bízzunk Benne.

Könnyen megijedhetünk attól, hogy valamiből kimaradunk. Biztos, hogy van valami nagyobb és jobb a számunkra!

Ezek a tettek azonban, sok más hasonló cselekedettel egyetemben, nemesek és méltóak arra, hogy végzésük közben mindent beleadjunk, hiszen már azelőtt elő lettek készítve a számunkra, hogy Isten megvetette volna a Föld alapját. Ő az, aki a legjobban tudja, tehát legyünk merészek és haladjunk ezeken! Lásd meg az értéküket, és lelj örömet abban, amit mások hétköznapinak neveznek.

Isten újra és újra elhív minket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk, például hogy munkahelyet váltsunk, visszaüljünk az iskolapadba, vagy éppen otthon maradjunk a gyerekekkel. Néha úgy érezzük, hogy Isten arra kér minket, hagyjuk magunk mögött azt, amit a legjobban ismerünk és a szolgálat kedvéért vágjunk bele az ismeretlenbe. Ne ijedj meg, ha Isten valami szélsőséges dologra kér! Ha Isten hívott el rá, akár kicsi, akár nagy, akkor Ő minden egyes percben veled lesz, és mindent megad neked, ami ahhoz szükséges, hogy megéld az elhívásodat. 

Akár kicsi, akár nagy dologról van szó, kérd Istent, hogy segítsen meglátni a jó és szép oldalát mindazoknak az elhívásoknak és nemes tetteknek, amelyeket az életedbe helyezett, és figyeld meg, hogy örömtelibb lesz-e az életed!

Jézusra nézve,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/be-brave-in-your-calling/

Használd bátran az ajándékaidat

Tudnod kell, hogy egyedinek alkottak és az univerzum Teremtője egyénre szabott ajándékokat adott neked.

Nem hiba vagy. Hanem mestermű.

Az az Isten, aki mozgásba lendítette a Földet, a csillagokat az éjszakai égen és a kidolgozta az összes kisvirág legapróbb részletét is, téged is csodálatosnak teremtett.

Egyedi ajándékokat adott neked annak megfelelően, hogy milyen célja volt az életeddel, nem pedig aszerint, hogy milyen célja volt valaki más életével. Nem aszerint az élet szerint, amire vágyakozol. Nem aszerint az elhívás szerint, amiről úgy gondolod, neked kellene megkapnod. Nem, Isten olyan ajándékokat adott neked, amikre szükséged van ahhoz, hogy véghez vidd a szerepedet az Ő csodálatos megváltó szerelmi történetében.

Nagyon fontos, hogy tudd ezt, hiszen nekünk, mint Krisztus Testének tagjainak, egyenként fontos, egyedi szerepünk van: hogy munkálkodjunk azokon a területeken, amikhez Istentől ajándékot kaptunk.

Ahogyan a testünk sem működne jól, ha csak kezekből vagy lábakból vagy szívekből állna… mi is csupa összevisszaság lennénk és nem tudnánk elérni semmit sem. Nem lennénk képesek a túlélésre, nemhogy elvégezni a munkát, amire Isten elhívott minket.

Nem, a testnek együtt kell működnie egy közös célért, mégis mindenki egyedi ajándékokat kapott a szakterületén. Csak két karra, szemre, kézre, két lábra, egy szívre, egy szájra van szükségünk… és folytathatnánk még a listát.

Nem kell, hogy versenyezzünk egymással. A versenyzés csak károsítja a testet és akadályoz minket a hatékonyságban.

Ahogy a testünknek is különböző részekre van szüksége ahhoz, hogy működni tudjon, a gyülekezetünknek is. Mindannyiunknak Jézusért kell élnünk, szolgálnunk és növekednünk.

A test változatossága Isten bölcsességének bizonyítéka.” – Warren Wiersbe

A változatosság széttagoltsághoz vezethet, ha a tagok versengenek egymással; de ha törődnek egymással, akkor egységhez.” – Warren Wiersbe

Pál a mai Igeversben arra emlékeztet minket, hogy egységként kell működjünk, egy test különböző tagjaiként.

Nem azért kaptuk az ajándékainkat, hogy felhalmozzuk azokat, vagy hogy másoknál előrébb jussunk… nem. Azért kaptuk őket, hogy megosszuk a körülöttünk élők javára, hogy segítsünk másokon… hogy szolgáljuk a testet, ne pedig függetlenedjünk attól.

A sportcsapatoknak is különböző játékosokra van szükségük egy-egy posztra. Ugyanígy Krisztus Testének is. Isten pontosan azt az ajándékot adta nekünk, amire az egész testnek szüksége van.

Akkor vagyunk a legjobbak, ha együtt egyként szolgálunk.

És ami összeköt minket, az „olaj”, ami a szerkezetet mozgásban tartja, a Krisztus Teste iránt érzett szeretet.

A szeretet sok bűnt elfedez.

A szeretet minden részletre kiárad és megvéd a súrlódástól.

Legyünk bátrak és használjuk az ajándékokat, amiket Isten oly nagylelkűen nekünk adott és ne vágyakozzunk másmilyenekre.

Egy csapat kell a focimeccs megnyeréséhez, egy játékos nem játszhat minden pozícióban. Így van ez Krisztus Testével is. Szükségünk van egymásra, hogy ugyanarra fókuszálva használjuk az ajándékainkat… hogy dicsőséget hozzunk Istenre.

Szeresd Nagyon Istent,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-use-your-gifts/

Bátornak lenni és hitben járni

„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk.” – Zsidók 11:1

Te mit remélsz ettől az új évtől?

A gyors, biztonságos válasz az lenne, hogy…

…egy kevésbé teli naptárat…

…egy kis lehetőséget a spórolásra…

…kevesebb evést…

…több testmozgást…

…jobb szervezettséget…

…egy rossz szokás elhagyását…

Ezek általános fogadalmak: jó célok, melyeknek szép reményekkel futunk neki, és amelyekbe, ha őszinték akarunk lenni, a leggyakrabban belebukunk.

Azonban ha ma együtt kávézhatnánk, és elegendő bátorságot gyűjtenénk össze ahhoz, hogy egy kicsit mélyebbre ássunk, akkor a kérdést egy kicsit másféleképpen tenném fel:

Mik azok a dolgok, amikben reménykedsz — amelyekre a szíved legmélyén vársz, vágysz?

Talán egy kapcsolat rendeződése.

Vagy egy családtag felépülése.

Egy új munkahely.

A depresszió vége.

Talán őszinte barátokért imádkozol. Reményért. Szabadulásért a múlt bűntudatától és szégyenétől. Hogy egy hosszú, nehéz időszak után végre újra megtapasztald az igazi örömöt.

Gyakran kemény dolgok lapulnak a mosoly mögött. Amíg a többiek energikus álmok és célok tömkelegében tobzódnak, addig te már annak is örülsz, ha túléled a napot.

Drága barátnőm, bárcsak látnád és éreznéd, hogy mennyire szeretve vagy! Annyira sajnálom, hogy ennyire nehéz. Habár soha nem vetemednék annak állítására, hogy bármivel is állsz szemben, én tudom rá a csodaszert – és meg is osztom veled, mondjuk egy blogbejegyzés három pontjában, mégis szeretnék veled megosztani egy olyan újévi fogadalmat, ami minden más idei fogadalmad felett állhat. 

Imádkozz azért, hogy bátor légy és hitben járj!

„Segíts a hitetlenségünkön!”, mondták a tanítványok… És Jézus csodálatos válasza? Ő tisztában van a korlátainkkal. Tudja, hogy milyen gyengék vagyunk és mennyit kételkedünk. Azt is tudja, hogy minden egyes év magával hozza a saját örömeit és bánatát. Ő mégsem fordít nekünk hátat. Ha csak egy kicsiny hited is van, testvérem, akkor hagyd abba, akármit is csinálsz most, és tedd Jézus lábai elé!

Ő majd erőt ad neked.

Megsokszorozza azt.

Megvált.

Türelmesen elhordoz majd téged, amíg a tekinteted lassanként máshova emeled, és a hited megerősödik.

„Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.” 2 Korinthus 4:18

Egy dolog biztos. Nem járhatunk úgy hitben, hogy közben a láthatókra figyelünk. Ebben a világban…

…egyik próba a másikat követi…

…a munka és a fáradozás mindig jobb és rosszabb időszakokat hoz magával…

…a gyógyulás gyakran másfajta formát ölt, mint amilyennek mi elképzeltük… 

…a kapcsolatok változnak és néha elhidegülnek…

Ahelyett, hogy magad köré néznél, nézz fel, és szegezd arra a tekinteted, Akire rábízhatod minden egyes holnapodat.

Tegyük 2019-et együtt egy olyan évvé, amikor úgy járunk a hitben, mint még soha. Ez pedig nem csupán a szerencse vagy a véletlen műve lesz. Ez napról napra történik, ahogy egyre jobban próbálunk hasonlítani Istenre, ahogy tanulunk abból, amit megéltünk, majd a hátunk mögött hagyjuk, és hitben indulunk tovább – nem számít milyen kis lépést tettél – tudva, hogy szeretnek minket és az Ő kegyelme teljes mértékben megtart.

  • Talán tétovázol, és nem mersz hitben lépni abba az irányba, amerre Isten vezet, mert még ragaszkodsz a múltbéli dolgokhoz?
  • Melyek azok a dolgok, amelyeket le kell tisztáznod Istennel/másokkal annak érdekében, hogy előremozdulhass, és ne „ragadj le”?
  • Hajlandó vagy elhatározni magad, hogy ebben az évben rendszeresen kéred Istent imában arra, hogy több hitet adjon neked? Isten bőségesen kiárasztja az erejét mindazokra, akik hisznek. „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!” – Márk 9:24

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-walk-forward-in-faith/

Bátran küzdeni a kísértések ellen

Az életem során gyakran estem gyorsan bűnbe. Még keresztényként is nehezemre esik elhinni, hogy van erőm ellenállni a kísértésnek. És mivel nem hiszem el, ezért újra és újra és újra bűnbe esek.

Olyan vagyok, amilyennek a Sátán akar… erőtlen, szégyenkező, elítélt és félek.

Amíg nem kezdtem el tanulmányozni és nem töltöttek el Isten szavai a kísértésekről, nem tudtam megnyugodni az ígéreteiben. Amit elfogyasztunk, az táplál minket, ezért fontos, hogy Isten Igazságának fogyasztása és megemésztése naponkénti részévé váljon az életünknek.

Azokért, akik közületek is ugyanezzel küzdenek, imádkozok, hogy ezen versek mélyebb tanulmányozása erősítsen meg titeket is, ahogyan engem is megerősítenek.

Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg vele szemben, hiszen tudjátok, hogy ehhez hasonló szenvedést állnak ki testvéreitek is mindenhol az egész világon. – 1 Péter 5:8-9

A kísértés körülvesz. Mindegy, hogy ki vagy és miben hiszel, a bűn csábításával mindennap szembe kell nézned. Senki sem kivétel.

Habár a kísértés egészen addig nem bűn, amíg nem engedsz neki. Van választásod.

A Sátán alaptermészete, hogy kísértse és csábítsa az embereket arra, hogy gonosz, Isten ellen lázadó dolgokat tegyenek.

Az a célja, hogy meggyőzze a hitetleneket, hogy vakon tagadják Isten jelenlétét, miközben a hívőkben kételyt ébreszt Isten ígéreteivel és erejével kapcsolatban. Habár az ellenfél rendkívüli, az Istenünk hatalmasabb.

Ezek azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a világból származnak. – 1 János 2:16

Minden bűn, amit elkövetünk besorolható legalább egybe a kísértés három kategóriájából:

  • Emberi természet vágyai: kísértés, hogy megtapasztaljuk bizonyos bűnös tevékenységek fizikai örömeit, testünk és érzékeink kielégítésére. (Ide sorolhatjuk például a falánkságot, a szexuális bűnöket, a halogatást, a pletykálkodást, a fizikai erőszakot, haragot, lustaságot, drog vagy alkohol függőséget.)
  • A szem kívánságai: a kísértés, hogy olyan dolgokra tekintsünk, amikre nem kéne, vagy a bűnös vágy olyan dolgok iránt, amiket Isten eredetileg nem nekünk rendelt. (Erre lehet példa a mohóság, kapzsiság, féltékenység, pornográfia, irigység és a bujaság.)
  • Az élet kérkedése: a kísértés, hogy korlátlan hozzáférésre, nagyságra vagy hatalomra vágyakozzunk. (Ide tartozik például a büszkeség, az önigazolás, a haragtartás, a dicsőség hajszolása, a hazugság, az emberek kegyének keresése és a bűnös ambíciók.)

A Sátán a bűnök széles választékával kísért, miközben manipulálja az embereket, a körülményeket és a minket körülvevő sötétséget. De mindig a kísértésnek ezt a három pontját használja.

A Sátán célja, hogy mindenhová nézzünk, csak Isten kegyelmes és könyörületes trónjára ne.

Ha szükségünk van valamikor egy stratégiára, tervre, hogy fölé kerekedhessünk, nézzünk Jézusra!

Jézus véghez tudta vinni Isten akaratát, mert ismerte azt. Ezért, ismerjük meg mi is Isten csodálatos ígéreteit az 1 Korinthus 10:13-ból.

Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér…

Mindenki elszenvedi a kísértéseknek ezen három pontját. Habár a konkrét bűn különbözhet, a kategóriák ugyanazok. Nem vagyunk egyedül ezzel. Ezért meg kell törnünk a szégyen és a bukás erejét és bízni Jézusban, a mi igazságunkban és bűnöktől való megváltásunkban.

Isten azonban hűséges…

Isten hűséges. Vedd észre, hogy nem azt mondja, hogy mi vagyunk hűségesek. Isten hűséges népéhez a jó és a rossz időkben is. Ha minden más elbukik is, Isten szeretete és hűsége soha.

…ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve…

Isten ismeri a korlátainkat. Nem enged olyan terhet az életünkbe, amit nem tudunk elhordozni. Ha túl sokká válnak, akkor az Írásban lévő ígéretek szerint megment bennünket.

Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle.

Isten kiutat ígér. Gyakran nehezemre esik felismerni ezt. A próbák, problémák, kísértések közepette olyan nehéz meglátni Istent, nemhogy a kivezető utat. De gyakorolnunk kell, megtapasztalnunk Isten jelenlétét mindennapjainkban, átlagos, világi körülmények között is. Így meghallhatjuk az Ő hangját és megláthatjuk az akaratát még a kísértés zavarában, zajában is.

Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.

Isten behatóan ismer minket. Tisztában van azzal, hogy egyen egyenként mennyire vagyunk képesek elviselni a kísértést, hiszen Ő helyezte közénk. Isten csodálatos alkotásai vagyunk, akiket úgy alkotott, hogy ellenállhassunk az ösvénynek, melyen az életünk halad és elviseljük a nehézségeket, amikkel szembe kell néznünk.

Nem tudná mindenki elviselni, amit te elviselsz. Nem tudna mindenki szembenézni azzal, amivel neked kell.

Ha most is harcban állsz, tudd, hogy Isten mindent neked adott, ami a győzelmedhez kell.

Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben. – Zsidók 4:15-16

A reménységünk abból az ígéretből ered, hogy nem vagyunk egyedül. Jézusnak is ugyanúgy el kellett tűrnie a kísértés pontjait, mint nekünk. Ő képes volt arra, hogy tökéletesen ellenálljon és bűntelenül legyőzze azt Atyja Igéjével és erejével.

Mi nem vagyunk tökéletesek. Elbukunk. De Jézus tudja, hogy igazán küzdünk, ezért hozzá futhatunk, hogy elvegye tőlünk a szégyent és a terhet és tudhatjuk, hogy benne mindig végtelen könyörületre, kegyelemre és megbocsátásra lelhetünk.

Ha kísértéssel kell szembenéznünk, válasszuk újra és újra és újra Jézust!

Kegyelem nektek és békesség,

Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-fighting-temptation/

Bátorság a csüggedésben

Ha ma együtt kávézhatnánk, és megoszthatnám veled mindazt, ami a lelkemet nyomja, akkor a következőket mondanám el neked.

Rengeteget küzdök a csüggedéssel.

Úgy küzdök vele, mint egy bokszoló a ringben. Néhanapján győzök, de gyakrabban állok vesztésre.

Hetente… kit is próbálok megtéveszteni, naponta imádkozok ezért.

És gyűlölöm, hogy a csüggedéssel való harcom folyamatos. Úgy tűnik, hogy sosem hagy nyugtot nekem.

Vannak olyan napok, amikor mérlegelem a veszteségeket, és ha engedem a szívemet eluralkodni az elmém felett, akkor azon tűnődöm… vajon tényleg megéri a sok szenvedés, próba és áldozat? És amikor engedem, hogy erre a gyakran megtett útra csábítsa az elmémet, akkor engedek a kísértésnek és elkezdek azon gondolkodni, hogy „mi lenne, ha…”. Mi lenne, ha abbahagynám a szolgálatot? Mi lenne, ha abbahagynám az írást? Mi lenne, ha nem vezetnék többet nőket az Isten Igéjében történő elmélyedésben nap mint nap? Mennyivel könnyebb lenne az életem! Mennyivel több időm lenne arra, hogy mást csináljak! Mennyivel kevesebbet stresszelnék!

Ezeken a napokon tudatosan ki kell kapcsolnom azokat az érzelmeket és kétségeket, amelyek abban a pillanatban elárasztják a fejemet, ahogy felkelek, és helyettük mozgásban kell lennem, fel kell kelnem, muszáj dolgoznom… attól függetlenül, hogy hogyan érzek. Mert az az igazság, hogy ez a világ nem az otthonom, és neked sem az. Az élet itt nem tökéletes. Nem mindig élünk boldogan, amíg meg nem halunk, és nem mindig kapjuk meg a happy endet… a mennynek ezen az oldalán legalábbis nem.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” 2 Korinthus 4:8-9

Úgy gondolom, hogy nem egyedül küzdök ezzel. Azt hiszem, hogy időről-időre Pál is elbizonytalanodott.

És pontosan ez az, ami miatt nagyon szeretem olvasni a 2 Korinthus 4:8-9-et… Valamilyen furcsa módon bátorít.

Pál, a férfi, akit mi hithősnek tartunk nagyon is jól ismerte a próbákat, a fájdalmat és a csüggedést. Pont úgy, ahogy én is… és gondolom te is.

Pál élete távol állt a tökéletestől, azt pedig meg sem közelítette, amit könnyűnek neveznénk, mégsem adta fel. Még a küszködés és elkeseredés közepette is félretette az érzelmeit, és sziklaszilárdan megmaradt Isten követésében.

Ha a világ szemszögéből vizsgáljuk Pál szolgálatát, akkor nem igazán mondható sikeres embernek.

És mégis, a csüggedés, az akadályok, a küzdelmek ellenére folytatta.

És nekünk is ezt kéne tennünk.

Pálhoz hasonlóan mi is dönthetünk úgy, hogy bátrak leszünk, amikor elcsüggedünk.

Miért? Mert Isten azt ígérte, hogy nem hagy cserben, sem el nem hagy minket. (5 Mózes 31:6)

Minden egyes dolog, ami okot ad a csüggedésre egyben alkalom arra, hogy Istent dicsőítsük.

A világnak elég nehéz meglátnia, hogy Krisztus követése milyen változást hoz az életünkbe, ha az látszólag tökéletes és aggodalommentes. Amikor azonban az élet padlóra küld minket, mi mégis úgy döntünk, hogy bátrak leszünk és felállunk, ez nem fogja elkerülni azok figyelmét, akik az életünk részei. Amikor Pálhoz hasonlóan bajok vesznek körül, mégsem szenvedünk vereséget, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy bemutassuk, milyen különleges változást is hozott Krisztus az életünkbe.

A küzdelmeink valósak, de a Megváltónk is.

A csüggedés nem személyválogató, de Isten sem az. Ő bőségesen árasztja ránk erejét, és pontosan akkor, amikor csatáink közepette a legnagyobb szükségünk van rá.

Azért imádkozok, hogy Isten adjon neked és nekem is szellemi látást, nem csupán fizikait. Egy olyan látást, mely az Övéhez hasonló, így ha az, ami előttünk van, igencsak elveszi a kedvünket, a Márk 10:27 alapján tudhatjuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben.

Döntsünk a bátorság mellett minden csüggedés ellenére, amivel az élet megdobál bennünket, és helyette lépjünk előre a hitben tudva, hogy Isten velünk van az út minden egyes lépésénél, attól függetlenül, hogy hogyan érezzük magunkat.

Szeressétek nagyon Istent,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-when-discouraged/

Bátran élni a kultúrával ellentétes módon

Kockázatot vállalsz vagy áldozatot hozol?

Ha az ünnepek jövés-menése nem lopta el az örömödet és vagy nem szívta le az agyadat, akkor majd a január fogja. Mint nőtől, mindig elvárják tőlünk, hogy a toppon legyünk, és január lehet az az időszak, amikor összeroppanunk a nyomás alatt. Ha nem sikerül tökéletesen kezdenünk a tökéletes új évet, ha nem valósítjuk meg idén végre az összes életcélunkat, könnyen a legyőzöttség szűnni-nem-akaró fellegében találhatjuk magunkat. Ahelyett, hogy úgy élnénk ezt az új életet, ahogy Isten előírja, újból és újból a régi akadályokat választjuk.

Isten mégis folyamatosan azt parancsolja, hogy legyünk bátrak. Nem azt mondja, hogy a kedvünknek való úton járjunk ebben az évben; hanem azt, hogy legyünk bátrak annyira, hogy életünk minden lépését az Ő ösvényén tesszük meg. Mivel Isten tudja, milyen hihetetlenül csodálatos jövőt tartogat számunkra, nem kér elnézést, amiért azt parancsolja, hogy kövessük Őt.

Isten biztosan tudja, hogy ha követjük Őt, akkor áldottak leszünk. De mi is biztosan tudjuk ezt?

Ha a bátorságot választod, akkor kockázatot vállalsz vagy áldozatot hozol?

„Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!” Róma 12:1

Isten azt kéri, hogy ismerjük fel a kegyelmét – hogy tudjuk, hogyan vezette Szaván keresztül az előttünk járókat és azt, hogy gyülekezeti közösségben éljünk, hogy láthassuk, ahogy most is munkálkodik. És akkor, csak miután megismertük kegyelmes természetét, kéri, hogy szánjuk neki a testünket, mint élő áldozatot, ne csak fogadkozzunk.

A kockázat a dictionary.com definíciója szerint sérülésnek vagy veszélyhelyzetnek való kitettséget jelent, ami veszélyes, veszedelmes lehet. Az áldozat pedig valami értékes vagy vágyott dolog felajánlása, egy magasabb rendű, nagyobb horderejű dologért.

Jézus utolsó szavai, mielőtt magára vette volna a világ bűneinek mérhetetlen terhét, nem azok voltak, hogy „Kívánj szerencsét”, hanem, hogy „Beteljesedett!” (János 19:30). Isten igazság, nem pedig hazárdjáték. Jézus nem a kereszt kockázatát vállalta, hanem áldozatot hozott.

Jézus nem félt a veszélytől amikor a kereszten függött, nem kívánta, hogy a dolgok bárcsak máshogy alakultak volna. Alárendelte magát Isten tervének, ismerve Isten kegyelmének igazságát és biztos volt az Ő kegyében.

„Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!” – Róma 12:2

A világ azt akarja, hogy elhiggyük, Isten olyan, mint egy szerencsejáték, nem pedig oltalom. Azt akarja, hogy elhiggyük, a nap, amikor feladjuk az akaratunkat, érzéseinket és kívánságainkat, a pusztulást fogja elhozni, nem pedig a megszabadítást. Azt akarja, hogy elhiggyük, egyedül kell mindennel megbirkóznunk elhagyva azt, aki már mindent legyőzött.

A világ azt akarja, hogy elutasítsuk Teremtőnk tervét és zaklatottan, káoszban, kétségbeesve éljük le az életünket. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, és kiéi vagyunk, akkor könnyen manipulálhatnak, irányíthatnak, kihasználhatnak minket. A közösségi média, a filmek és a divat el akar csábítani Isten jóságától, tehetetlenül hagyva olyan vermekben, melyeket nem tudunk betölteni.

A közösségi média azt üzeni, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre, nem pihenhetünk biztonságban, amíg le nem adunk tizenöt kg-t. A filmek miatt a csodálatos férjünk helyett egy kitalált karakterre vágyakozunk. A divat csapdába csalhat, hogy azt gondoljuk, a pénzügyeink, a hátterünk, a családunk vagy az otthonunk lehetetlenné teszi, hogy örömteli életünk legyen. Isten mégis azt mondja, hogy mesterművek vagyunk (Efézus 2:10).

„Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől.” Róma 12:3

Isten nem a kockázatvállalásunk szintje szerint méri a szerencsét, hanem kegyelmesen fogadja, ha neki szánjuk magunkat. A kockázat nem hit, az áldozat igen.

Ha ráébredünk, hogy nem mi hívtuk életre a világot, a tenger hullámait, nem mi hoztuk a világba az igazságot, a kegyelmet és a könyörületet, akkor meglátjuk, hogy mi mindent tett és tesz Isten. A bizonyosság, hogy Ő a Király és mi az Ő királyságának vagyunk részesei, letöri a büszkeségünket annyira, hogy átadhassuk a testünket neki.

Ha a világ arra kér, hogy idén válaszd a bátorságot és állj szilárdan a hitben, kockázatot vállalsz vagy áldozatot hozol?

Ha a testednek arra van szüksége, hogy letedd a mankót, akkor eldobod vagy átadod Istennek?

Ha a gondolataid azt visszhangozzák, hogy nem vagy elég, többre vágysz, vagy megtalálsz mindent Őbenne?

Ha a lelked segítségért kiált, kijátszod a kártyáidat vagy befekszel szárnyai árnyékába?

Szeretve vagyunk, ezért választhatjuk a bátorságot.

Mivel Isten tudja, milyen hihetetlenül csodálatos jövőt tartogat nekünk, nem kér elnézést, amiért vezet minket. Ne kérjünk hát elnézést mi se, amiért Őt követjük! Azért imádkozom, hogy ebben az évben a világ „MI LENNE HA”-ját váltsa fel Isten „MI AZ, AMI VAN”-ja. Azt remélem, hogy feláldozzuk azt, ami jónak érződik és tűnik, azért, AMI JÓ. Így tudjuk imádni Őt. 

Az Ő dicsőségére,

Amanda odavan mindenért, ami Texas-szal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-live-counter-culturally/

Bátornak lenni a vendéglátásban

„Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!” — Róma 12:13

Vendéglátás. Ez az egyik olyan dolog, amiben növekedni szeretnék 2019-ben.

Az általam ismert embereket két csoportba szeretem osztani. Egyrészt ott vannak azon kevesek, akik bejelentés nélkül megjelenhetnek a házban, mert már bizonyították hűségüket, és a hibáim ellenére is szeretnek. Aztán ott vannak azok, akik kedvéért őrült takarításba kezdek (értsd, mindent elpakolok a szekrénybe), hogy minden tökéletes rendben legyen amikor megnyomják a csengőt. De mi van azokkal, akik egyik csoportba sem tartoznak?

A férjem érdekes módon született házigazda. Senki sem idegen a számára. Tartja a kapcsolatot az emberekkel és meghívja őket ebédre. Amikor én üzenetet küldenék, ő inkább telefonál. Régen azzal viccelődtem, hogy az innen-onnan összeszedett ismerősei beugranak karácsonykor… aztán tényleg megtették (és remélem újra megteszik.) Olyan embereket látogatunk meg nyaraláskor, akikkel az út szélén találkozott.

Rengeteget tanultam Russelltől. Akármennyire is szeretem a személyiségünkből fakadó különbségekre hárítani a felelősséget, a mai igeversekkel akkor is meggyűlt a bajom, hiszen arra világítottak rá, hogy miért is nem vagyok annyira jó/következetes/otthonos a bibliai értelemben vett vendéglátás gyakorlásában. A körülöttem lévő embereket tudatosan bátorítom, azonban teljesen megelégszem azzal, ha a megszokott kis csapatom vesz körül, és nem lépek ki a buborékomból olyan gyakran, amennyire kellene. A kifogások csak úgy cikáznak a fejemben: fáradt vagyok, vagy elfoglalt, dolgozok, inkább magamnak tartanám meg az időmet, hiú vagyok a házam kinézetére, félek, hogy elutasítanak, vagy nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy elindítsam a beszélgetést.

Az Egyesült Államok déli részéről származva az én szemem előtt a „vendéglátás” szó hallatán azonnal Pinterestre illő tökéletes vacsorapartik, gyönyörű asztalok és elbűvölő, kiegyensúlyozott háziasszonyok képei villannak fel. Azonban az a fajta vendéglátás, melyről a Róma 12:13 beszél nekünk arra hív minket, hogy „segítsük Isten népét adományokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljuk a szíves vendéglátást!” És ez nem a papírtányérokról és a porcelánról szól. Sem pedig az asztaldíszekről. Sokkal inkább arról, hogy befogadjuk az embereket az otthonainkba és az életünkbe. Arról szól, hogy befogadóak vagyunk, nem pedig kirekesztők. Ez egy parancs, arra vonatkozóan, hogy segítsük a rászorulókat.

Isten kegyelme a vendéglátás legmagasabb szintű megnyilvánulása.

Hívőkként mi vagyunk az egyház. Mi vagyunk a kisebbség, akiknek életét a világ gyanakvással vegyes kíváncsisággal kíséri nyomon. Azt prédikáljuk, hogy a kegyelem mindenkié, zárt ajtókkal azonban az életünk torz képet fest az evangéliumról.

De ne keseredjetek el! Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes háziasszonyoknak kell lennünk. Nincsen séma, amire a vendéglátásnak hasonlítania kell.

Ha megnyitjuk az ajtónkat, akkor az szó szerint leküzdi azokat az akadályokat, melyek elválasztják az embereket. És természetesen elméleti síkon is lerombolja a korlátokat az emberek gondolataiban, hiszen az előítéletek és stigmák elhalványulnak, amikor lehetőséget biztosítunk a beszélgetésre és arra, hogy igazi kapcsolatok jöjjenek létre.

Ahogy 2019-be lépünk, legyünk bátrak és lépjünk ki a komfortzónánkból! Hívjunk meg embereket az otthonainkba és az életünkbe friss, új, szándékos módon! Hallgassuk meg idegenek történeteit és barátkozzunk össze velük! Legyünk spontánok! Építsük a közösséget és a szövetséget! Osszuk meg az életünket! És ezáltal reméljük, hogy vendégeink meglátják Isten vendégszeretetét és az életünkben tükröződő örömhírt.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-showing-hospitality/