Címke: bátorság

Kölcsön vett bátorság

Leave a comment

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

„Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika

A mi erőteljes bizonyságunk

Leave a comment

Legutóbb, amikor megkíséreltem megosztani valakivel az evangéliumot, a dolog nem ment túl fényesen. Sőt, mondhatnánk úgy, hogy kész katasztrófa volt.

Miközben épp egy könyvesboltban kerestem magamnak olyan Bibliát, amelybe jegyzetelni is lehet, két fiatal hölgy szólított meg. Talán azért érezték úgy, hogy egyszerűbb lesz velem beszélgetni, mert pont abban a szekcióban keresgéltem.

Megkérdezték, hogy hallottam-e már „Istenről, az anyáról”, majd elkezdték megosztani velem hitük alapelveit. Én türelmetlenül közbevágtam, hogy rácáfoljak az érveikre, és hogy megosszam velük Jézus Krisztus evangéliumát, innentől kezdve pedig elfajultak a dolgok. A végén egy könyvesbolt kellős közepén próbáltuk túlkiabálni egymást.

Rendkívül kínos és megalázó volt. Az eset után bűntudatot éreztem.

Miért támadtam rögtön vissza és miért viselkedtem ennyire idegesen?  Miért nem éreztettem velük Krisztus szeretetét? Miért nem hallgattam meg őket készségesen, és miért nem gondoltam meg, mit beszélek? Miért nem tettem bizonyságot? Egyáltalán eszembe jutott, hogy megkérdezzem, vágynak-e igazi megváltásra Jézuson keresztül?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek az élménynek a hatására jóval félénkebbé váltam a „jóhír” megosztásával kapcsolatban. Az élmény hatására, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mi lesz, ha valaki úgy viselkedik velem, amikor megosztom az evangéliumot, ahogy én viselkedtem ezekkel a lányokkal.

Isten arra hív minket, hívőket, hogy megosszuk az örömhírt. Egy hívő életének célja és küldetése, hogy menjen, és beszéljen a megváltás üzenetértől, Isten azonban sosem küld ki minket egyedül. A Szent Szellem jár előttünk, hogy egyengesse előttünk az utat, és bennünk él, hogy felbátorítson bennünket a bátor, hatékony és alázatos beszédre (Apostolok cselekedetei 4:29,31; Apostolok cselekedetei 14:1, Máté 10:20).

Isten, a maga mindenhatóságában pont a megfelelő helyen és időben helyezett el bennünket, hogy beszéljünk róla azoknak, akiknek szükségük van rá (5 Mózes 31:8, Zsoltárok 139:5). Nekem csak annyi a dolgom, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt felkészült legyek arra, hogy beszéljek a bennünk élő reménység forrásáról.

Amikor az örömhírt osztjuk meg, követhetjük Pál apostol példáját az Apostolok cselekedetei 26-ban. Pál bátor volt, mégis alázatos maradt, amikor az evangéliumról beszélt. Elmondta Jézus Krisztus evangéliumát, azonban megosztotta a saját történetét is. Ha engedjük a Szent Szellemnek, hogy irányítsa a beszélgetéseinket, akkor ő meg fogja teremteni a lehetőséget nekünk arra, hogy megosszuk a hitünket (Jelenések könyve 3:8).

Az Apostolok cselekedetei 26-ban az Úr mennyei módon olyan helyzetbe hozza Pált, hogy az beszélhessen a hitéről, és megoszthassa a bizonyságtételét Agrippa királlyal. Ahelyett, hogy a félelmet engedte volna eluralkodni, Pál szerencsésnek tartotta magát, hogy védekezhet és azért is, mert így lehetősége nyílt az evangéliumról beszélni a kor legmagasabb rangú hivatalnokainak.

Gyakran nem látjuk meg, hogy Isten mennyei módon helyezett minket pont oda, ahol vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk a minket körülvevő embereknek (János 15:4–5, 16).

Te és én tápláljuk a családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és még azokat is, akik a közösségi média oldalain követnek bennünket. Így muszáj feltennünk magunknak a kérdést: mivel tápláljuk őket?

A 1–23. versekben Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazsága az egyetlen út a megváltáshoz és az Istennel való megbékéléshez. Emellett láthatjuk, hogy Pál elmesélte a saját megtérésének történetét is.

A személyes bizonyságtételünk nagyon fontos, mert ez annak az egyedülálló története, hogy Isten miként formálta a mi életünket. A személyes bizonyságtételünk egyszerűen az, hogy milyen volt az életünk Krisztus előtt, és mennyit változott a megváltásunk óta. Az emberek ugyan beleköthetnek a Biblia egyes részeibe, az Isten életünkben elvégzett csodálatos munkáját senki sem vitathatja.

A 24–29. versekben azt látjuk, hogy Pált kicsúfolták és kigúnyolták. Nem a mi feladatunk bárkit meggyőzni, belekényszeríteni vagy érzelmileg zsarolni azért, hogy elfogadja Jézust megváltójaként. A mi feladatunk csupán annyi, hogy bátran és alázatosan beszéljünk róla, a munka többi részét pedig a Szent Szellemre bízzuk.

Gyakran imádkozom azért, hogy Isten adjon nekem újabb alkalmat találkozni azokkal a lányokkal. Ha megtenné, bocsánatot kérnék tőlük az arrogáns és feszült viselkedésemért, majd alázatosan és szeretettel beszélnék velük.

Isten annyira szeretett engem, hogy a fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy megfizesse az árat a bűneimért. Kamaszkoromban elszöktem otthonról, majd az alkohol és a drogok segítségével a szexuális bűnök, a prostitúció és a pornográfia csapdájába estem. Meggondolatlanul éltem a reménytelen, dühös és elkeseredett életemet. Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és már a halállal néztem szembe, öntudatra ébredtem és felismertem, hogy minden, amit teszek, rossz. Könyörögtem Istennek, hogy segítsen, javítson meg, mentsen meg. Teljes szívemből hittem, hogy képes rá. Habár ezt akkor még nem értettem, Jézus Isten jobb oldalán ült, és értem imádkozott.  Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának hála Isten kinyújtotta hatalmas karját, belenyúlt az életembe, és megmentett. Újjá tett. Bár a körülményeim nem változtak meg azonnal, egyvalami mégis rögvest más lett: volt reménységem. Annyira szeretve éreztem magam, mint még soha. Alávetettem magam Istennek, aki módszeresen megtisztított, helyreállította az összetört szívemet, meggyógyította a régi sebeket, eltávolított embereket az életemből és megmutatta, hogyan éljek Érte és szeressek úgy, mint Ő.

Megosztani az evangéliumot néha ijesztő. Lehet, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, elküldenek vagy elhagynak. De mi azért vállaljuk a kockázatot, mert szeretjük Istent. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretnünk kell az embereket, még akkor is, ha szerethetetlen, kellemetlen, udvariatlan emberekről van szó (Máté 22:37–39). Isten megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, szánkba adja a szavakat és kegyelemmel tesz teljessé, hogy mindezt Érte vigyük véghez, méghozzá kiválóan (Máté 7:7–8).

Hogyan imádkozhatunk érted, amikor elindulsz a világba, hogy megoszd az örömhírt és a bizonyságtételedet?

  Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-powerful-witness/

Fordította: Szabó Anna

Legyen bátorságod

Leave a comment

„A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe. Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!” (Apostolok cselekedetei 23:10-11)

A Biblia egy másik, számomra kedves helyén is olvashatunk egy olyan helyzetről, ami nagyon hasonlít arra, amivel Pálnak kellett szembenéznie az Apostolok cselekedetei 23-ban, mégpedig a Máté 28:18-20-ban:

„Jézus közel lépett hozzájuk, és ezt mondta: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön.  Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”

El tudom képzelni, hogy Pál mennyire félhetett és milyen ideges lehetett abban a sötét, hideg cellában, talán még éhezett is, és azon töprengett, vajon mi fog történni vele. A Főtanács megoszlott. Nem akarták meghallgatni Pált, néhányan a zsidók közül meg akarták ölni őt. Úgy tűnt, Pált kivégzik Jeruzsálemben és a tervei, hogy elvigye Krisztus hírét Rómába és azon is túl, sosem valósulnak meg. Tudom, hogy én is így éreztem, amikor valaki megtéréséért imádkoztam és úgy tűnt, hogy csak távolodik Istentől. Nagyon frusztráló érzés, amikor úgy érzed, az imáid nem találnak meghallgatásra.

Isten azonban megjelent Pálnak ebben a kritikus időben és bátorította őt és biztosította arról, hogy még Rómában is tanúságot tesz majd az evangéliumról.

Isten jelenléte és segítségének ígérete rendelkezésre áll ma számunkra is, minket is arra bátorít, hogy mindenki előtt felvállaljuk, hogy Krisztusnak élünk. Imádkozz továbbra is a barátod vagy családtagod megtéréséért és azért, hogy egyre több emberhez jusson el az evangélium. Az Úr maga ígérte, hogy sosem hagy el minket és sosem hagy cserben, ha továbbra is azt tesszük, amit a szívünkre és a kezünkbe helyez.

A Biblia feljegyezte, hogy az Úr három további alkalommal jelent meg Pálnak, hogy biztosítsa őt a továbbiakról. Ha elbátortalanodtál az evangélium hirdetése közben, emlékezz a mai igékre és meríts belőlük bátorságot!

Mennyei Atyám, köszönjük neked folyamatos jelenléted ajándékát. Imádkozunk, hogy a szívünk szilárdan megmaradjon benned és kérünk, adj nekünk bátorságot, hogy merészen vallást tegyünk az evangéliumról, bárhová megyünk is, bármilyen feladatokat is adsz nekünk. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/have-courage/

Fordította: Szabó Eszter

Hirdetni félelem nélkül

Leave a comment

„Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának. Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét.” (Apostolok cselekedetei 19:8-10, kiemelés tőlünk)

Néhány hónappal ezelőtt együtt vacsoráztam a barátaimmal. Együtt ültünk az asztalnál barátok és ismerősök, de volt egy pár az asztalnál, akiket egyikünk sem ismert. Miután megismerkedtünk, kiderült, hogy közülünk néhányan ugyanabba a gyülekezetbe járunk. Új barátaink elárulták, hogy nemrég költöztek ide, és nincsenek oda a gyülekezetekért, mert sok történetet hallottak arról, hogyan bántják egymást a tagok. A barátom, Katy, aki félelem nélkül szokott beszélni és jó példa arra, hogyan hangolhatja össze egy nő a létét a Szentlélek munkájával, nem késlekedett.

„Meséljetek erről többet!” Elmondatta velük a történteket gyengéden, barátságos felhívással.

Katy bátor volt, kíváncsi és összhangban volt a Szentlélek munkájával. Szeretete, amit Isten és emberek iránt érez, ragadós, s bár nem utazik városról városra, saját településén kiveszi a részét Isten munkájából.

Időnként, amikor az Apostolok cselekedeteit olvasom, fennakadok azok, hogy mennyire különbözik az életem Pál apostolétól. Egyetlen küldetése Krisztus hirdetése volt, városról városra utazott és hirdette a Jó Hírt. Rendíthetetlenül a céljára összpontosított – és én erre nagyon irigykedem. Négy gyermekem van, ezért nem utazok sokat mostanában, de találkozom a tanárokkal, eladókkal, a szomszédaimmal, a munkatársaimmal és a barátaimmal. Bár a körülményeink különböznek, a célunk ugyanaz, mint Pálé volt: hirdetni a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot.

A nagy parancsolat ezt mondja: „Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe!  Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” (Máté 28:19-20). Ez nem csak Pál himnusza, hanem a miénk is. Ez vezérli Katyt is arra, hogy megossza másokkal a jóság és a szeretet történetét. Ez biztat arra, hogy legyünk bátrak, mint Pál, és félelem nélkül hirdessük az evangéliumot.

A küldetésünk az, hogy hirdessük azt, hogy mit tett Krisztus az életünkben, akár beosztottak, akár vezetők, anyák vagy barátok vagyunk. Néhányan közülünk városról városra utaznak, a Szentlélek iránymutatása szerint. De sokan ugyanabban a városban élünk és bízunk abban, hogy a Szentlélek adja a szánkba a szavakat, amikor beszélgetünk a munkatársainkkal, gyerekeinkkel, szomszédainkkal és másokkal, akiket Isten az utunkba vezérel.

Könnyű lenne azt mondani, hogy Pál bátorsága és kiállása az evangélium miatt, az csak annak a kornak és annak az időszaknak szólt. De ahogy a Jézusról szóló jó hír életeket változtatott meg az első században, ma is életek változnak meg.

Ezen a héten, miközben az Apostolok cselekedeteit olvasod, engedd, hogy Pál bizonyságtétele és a Szentlélek munkája téged is bátorítson. Imádkozz és kérd Istent, hogy adjon neked bátorságot ott, ahová helyezett téged. Kérd Istent, hogy segítsen figyelned a Szentlélek vezetésére a saját életedben és mások életében. Emlékezz Isten ígéretére, hogy amikor megyünk és megosztjuk a Jó Hírt, mindig velünk lesz, a világ végső határáig.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/fearless-proclamation/

Fordította: Szabó Eszter

Ne félj

Leave a comment

Az Úr ezt mondta Pálnak egy éjszakai látomásban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” – Apostolok cselekedetei 18:9–10

Az Úr Igéje hihetetlen erővel bír. A Szentírásnak ugyanazt a szakaszát különböző időszakokban olvashatom, és mindig valami újat tanulok. Az Úr más formában is beszél hozzánk, és kézbesítési módozatokban legtöbbször kreatív: más emberek segítségét veszi igénybe a feladat végrehajtásához.

Én jelenleg az újjápítés időszakában vagyok.

Azt mondták, hogy átlagosan két évig tart, míg egy válás után úgy érezzük, hogy a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba. Habár többé nem igazán tudom, mit jelent a „normális”, de azt elmondhatom, hogy ennek a posztnak a megírásakor, azaz húsz hónappal a válás után, ismét kezdek szilárd talajt érezni a lábam alatt, és újra merek álmodni.

Bevallom, küszködtem, hogy az új helyzetem elfogadjam. Ez nem az a történet, amelyet valaha elképzeltem magamnak. Nem hiszem, hogy bárki, aki az esküvője napján az Úr elé áll, azon gondolkodna, hogy az örökre szóló házasságának egyszer csak vége szakad. Az enyém mégis véget ért. Azonban Isten számára ez nem volt meglepetés. Ez az én történetem most, de Isten benne van. Ő úgy munkálkodik, hogy mindenből valami jó származzon és az Ő dicsőségét szolgálja.

A félelem igazi bénító erő: félelem a változástól, félelem a jövőtől, félelem a kudarctól, félelem az emberektől.

Amikor a házasságom véget ért, azt gondoltam, az életemnek is vége. Kezdtem azt hinni, hogy már semmihez sem tudok érdemben hozzájárulni, és a kicsinyke hangom, ami még maradt, és amivel még bátoríthatnék másokat, többé már nem számít. Ki vagyok én? Mim van, amit adhatnék?

Az Úr azonban küldött segítséget, méghozzá olyan emberek formájában, akiket külön erre az időszakra választott ki.

Az elmúlt két év során az Úr különleges hölgyeket használt, hogy bátorítson és erőt adjon. Néhányukat csak nemrég ismertem meg, és egészen biztosan Isten alakította így a dolgokat. Egyszerűen hihetetlen: ezeket a kapcsolatokat magamtól sem megálmodni, sem létrehozni nem tudtam volna. Igazán észbontó! Az Isten iránti engedelmességükön keresztül abban, ahogy utánam nyúltak, bátorítottak, erősítettek, és hittek bennem, nagyban hozzájárultak, hogy ebben az időszakban ismét talpra tudjak álljak.

Isten folyamatosan használta az Ő Igéjét, hogy vezessen, különösen Pál apostol szavait az Apostolok cselekedetei 18:9–10-ben: „Ne félj; menj, és tedd, amire elhívtalak, mert sok emberem van ebben a városban.” Áldott vagyok, hogy személyesen megismerhettem néhány szuper különleges embert, akiket az Úr választott ki mellém pontosan erre az időszakra.

Nekem természetemnél fogva adottságom van arra, hogy összehozzam az embereket. Az egyedi tulajdonságok, amelyeket önmagunkban és másokban látunk a Teremtőnk visszatükröződései, mert az Ő képmására lettünk teremtve. Tudom, mennyire szeretek összehozni embereket, akiknek erre van szükségük, tehát mennyivel nagyobb örömét lelheti Isten abban, ha ugyanezt teheti? A szívem repes az Apostolok cselekedetei 18:10-ben olvasva, hogy „…én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” Ez az! Az Úr kiválóan össze tudja hozni az embereket, és ennek a világnak minden szegletében vannak hívei.

Amikor azon kaptam magam, hogy úgy érzem, az amerikai Montana államban élek a semmi közepén, és hogy itt soha senki sem fog rám találni, az Úr hűségesnek mutatkozott, és embereket küldött hozzám, hogy emlékeztessen: látnak, szeretnek és van célom.

Mitől kellene tehát félnem? Mitől kellene neked félned?

Megrémülhetünk ugyan, de mégis lehetünk bátrak. Amint elengedjük a félelmet és teljesen az Úrban bízunk, helyet készítünk az Ő számára, hogy a leghatékonyabban munkálkodjon bennünk. Ő fog mindenen keresztülvinni, amire elhívott bennünket.

Ő a mi védelmezőnk.

Amikor az előttünk álló út aggodalommal tölt el, Ő arra bátorít, hogy ne féljünk.

Van egy ellenségünk, aki el akar hallgattatni bennünket, hiszen a történeteink olyanok, mint a megszentelt föld. Lehet, hogy pont a te bizonyságtételed indítja majd el a megújulást azok életében, akik tanúi Isten kegyelmi munkájának az életedben.

Mindannyian egyedülálló lehetőséget kaptunk, hogy Krisztussal együttműködve erősítsünk és felemeljünk másokat. Én részese lettem ennek az ajándéknak, és szeretném, ha ezt mások is megtapasztalnák. Ezt azonban nem lehet csendben megvalósítani. Hallassuk a hangunkat! Legyünk olyan emberek, akikre számíthat Isten, akik nem félnek befogadni, szeretni és bátorítani másokat.

Lehet, hogy éppen te vagy az a személy, akiért valaki éppen imádkozik, hogy ma megjelenjen az életében.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/do-not-be-afraid/

Fordította: Barabás Mónika

Reménnyel telve / Mini sorozat – Szent életet akarok

Leave a comment

Amit tudok: Isten jó még akkor is, amikor az élet nehéz.

Ha meg kellene írnom az elmúlt pár hét történetét, akkor azt mondanám, hogy az életem a komédia, a dráma és a szívfájdalom sajátos egyvelegét alkotja. Azonban még a zűrzavar közepette is tudom, hogy Isten velem van, segít, és ez elég. Az elmúlt pár hétben megtanultam, hogyan érezzek együtt azokkal, akiknek a jövője az életkörülményeik miatt bizonytalanná válik. Megtanultam, hogyan imádkozzak teljes szívvel és aztán hogyan mozduljak abba az irányba, amerre Isten vezet. Megtanultam még mélyebben bízni, elengedni dolgokat és nem megadni magam a félelemnek. Nem tudom, hogy mi vár rám és a szeretteimre ezen a földön, de tudom, hogy mi a sorsunk. Tudom, hogy a Mennyország valóságos és Isten szeretet. Az, hogy mostanában erre a két igazságra koncentrálok rengeteget segített abban, hogy ne adjam meg magam a félelemnek, és hogy megerősödjek a hitemben. Jézusnak köszönhetően tudom, hogy meg vagyok váltva.

Az elkövetkező néhány hét rendkívül nehéz lesz a családom számára, főként a férjem számára, aki orvos a sürgősségin, így imában hordozzuk mindazokat, akik a járvány frontvonalában harcolnak. Tudjuk, hogy Isten velünk van. Tudom, hogy szeret minket. Az 5 Mózes 31:6-ban azt ígéri, hogy soha nem hagy el bennünket. Arra hív minket, hogy legyünk erősek és bátrak, bármivel is nézünk szembe.

Nem könnyű, hanem szent életet akarok. Ha az összetört szívem, a fájdalom és a nehézségek méginkább az Ő képmására formálnak, hát legyen. Többet akarok Jézusból és kevesebbet ebből a világból.

Az elmúlt pár hét nem csupán nehéz volt, hanem jó is. Láttam, ahogy Isten rendkívüli módon munkálkodik az életemben. Kevesebb figyelemelterelésben, tevékenységben és nyüzsgésben volt ugyan részem, de többet sétáltam a parkban a lányaimmal, több ráérős percet tölthettem a szüleimmel és több jelentőségteljes beszélgetésben volt részem a barátaimmal.

Alig várom, hogy a koronavírus-járványnak vége legyen, de nem akarom, hogy ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az életünk, mint amilyen azelőtt volt. Hiszen megengedtem a rohanásnak, hogy annyi mindentől fosszon meg az elmúlt évek során! Tudom, hogy a napjaim meg vannak számlálva, és bölcsen akarom eltölteni őket. A járvány segített meglátnom, hogy mi az igazán fontos az életben, és ezért hálás vagyok.

Angela Perritt,
A Szeresd Nagyon Istent mozgalom alapítója és igazgatója – Texas, Amerikai Egyesült Államok

Forrás: https://lovegodgreatly.com/i-want-a-holy-life/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

Legyetek erősek, és tartsátok meg Isten szavát!

Leave a comment

„Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz…” – Józsué 23:8

Józsué története lassan a végéhez ér. Ahogy összegyűjti Izráel vezetőit, ugyanazzal a tanáccsal látja el őket, amivel Isten őt is megajándékozta kinevezése elején: legyetek erősek és bátrak, és továbbra is engedelmeskedjetek Istennek (Józsué 1:6-9 és 23:6). Ha így tesznek, akkor Isten továbbra is megáldja őket – Józsué távozását követően is.

Ez az üzenet a jövő vezetőinek, amely bátorítás és figyelmeztetés is egyben: Isten megtartja az ígéreteit. Ha hűségesek és erősek maradnak, és megtartják parancsolatait, akkor Isten el fogja űzni a megmaradt ellenségeiket előlük. Ha azonban letérnek az útról és hamis istenekhez fordulnak, akkor Isten elveszi tőlük az áldásokat.

Erősnek kell lennünk, ha hinni akarunk és meg akarunk maradni Isten Szavában akkor is, amikor a világ folyton azt kiabálja a fülünkbe, hogy egy „bizonyos” módon kellene élnünk ahhoz, hogy beilleszkedjünk, hogy megkapjuk a hőn áhított előléptetést, hogy elérjük a céljainkat. A világ azt szajkózza, hogy egyedül is képesek vagyunk rá, hogy több mint elég, amit mi nyújthatunk, és hogy felküzdhetjük magunkat a csúcsra, ha elég keményen dolgozunk érte.

Keresztényekként arra vagyunk elhívva, hogy ezzel a kultúrával szembemenjünk. Nem kell beilleszkednünk, mert nem ez az otthonunk. És Isten nem várja tőlünk, hogy bármit is egyedül csináljunk. Ő egy kapcsolatra vágyik velünk, amelyben bízunk Benne, az Ő terveiben és abban, hogy a mi oldalunkon küzd. Néha a legerősebb dolog, amit tehetünk az, hogy a kereszt lábához helyezzük a küzdelmeinket.

Józsué tudta, hogy az izráelitákat szükséges emlékeztetni arra, hogy Isten eddig is megtartotta az ígéreteit, és ezután is meg fogja tartani őket. Nem szabadott elfelejteniük, hogy Isten volt az, aki kiűzte előlük a nemzeteket az Ígéret földjéről. Ez az Ő győzelme volt, de a győzelmi lakomára – hűségük zálogaként – a népét is meghívta.

„Izráel legnagyobb veszélye nem a katonai erejében rejlik, hanem a szellemi életében. Izráel sikerének kulcsa nem a hatalma, hanem az, hogy mennyire szánták oda magukat Isten akaratának és dicsőségének.” – Dr. Temper Longman (Layman’s Old Testament Bible Commentary)

És neked vajon vannak olyan területek az életedben, amelyekkel kapcsolatban vissza kell fordulnod Istenhez – olyan dolgok, amelyekkel egyedül harcoltál? Légy erős és bátor, és bízz benne, hogy Isten még mindig megtartja a Szavát, és hogy az „igen” és a „végső ámen” már megvalósultak (2 Korinthus 1:20).

Őbenne,

Crystal

Crystal Stine szenvedélye a nők felkészítése egy olyan életstílusra, melyben keményen dolgoznak és nyugodtan pihennek, amely Istent dicséri és amely elcsitítja a világ kiáltásait. Első könyve, a „Holy Hustle: Embracing a Work Hard, Rest Well Lifestyle [Mennyei sürgés-forgás: a Kemény munka, nyugodt pihenés életstílus alkalmazása]” 2018. június 5-én jelent meg a Harvest House gondozásában. Crystalt megtaláljátok a crystalstine.me oldalon és @crystalstine néven az Instagramon is. Crystal saját gyülekezetében kommunikációs igazgatóként dolgozik és a Szeresd Nagyon Istent szerkesztőségének is büszke tagja.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/be-strong-to-keep-gods-word/

Fordította: Szabó Anna

Isten érted harcol

1 Comment

„Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek.” – Jeremiás 1:19

Józsué könyve legalább annyira szól a szellemi küzdelmekről, mint amennyire a fizikaiakról.

Talán nekünk nem kell öt királysággal farkasszemet néznünk, de biztos vagyok benne, hogy számos csatát vívtunk már a depresszió, a veszteség, a harag, a neheztelés és a csalódás ellen.

Sokan közülünk gyakrabban küzdöttünk meg ezekkel a démonokkal, mint azt be szeretnénk vallani. Én legalábbis így vagyok vele.

Amit nagyon szívesen figyelek ebben a könyvben, az Józsué kapcsolata Istennel. Józsué nem csupán a hitét élte meg merészen, hanem az imaéletét is. Vegyünk csak például azt a vakmerő imát, amelyet a Józsué 10:12-14-ben mond el:

„Azon a napon, amelyen az Örökkévaló kiszolgáltatta az emóriak seregét Izráelnek, Józsué beszélt az Örökkévalóval. Egész Izráel szeme láttára ezt mondta Józsué: >>Állj meg, Nap, Gibeon fölött! Hold, maradj veszteg az Ajjálón-völgy fölött!<< Megállt erre a Nap, vesztegelt a Hold is, míg Izráel egészen leverte ellenségeit. Meg van írva a Jásár könyvében is, hogy ekkor a Nap megállt az égen, és majdnem egy teljes napig nem haladt tovább az útján. Ilyen nap nem volt azelőtt soha, és azóta sem fordult elő többé, hogy az Örökkévaló így meghallgatta volna egy ember szavát. Bizony, azon a napon maga az Örökkévaló harcolt Izráelért!” – Józsué 10:12-14

Látjátok, amit én? Isten meghosszabbította a napot csak azért, hogy Józsué megnyerhesse a csatát.

De vessünk csak még egy pillantást a csatára. PONTOSAN hogyan is nyert Józsué?

Isten közbeavatkozása által, melyet az ima hívott életre.

Amit Isten elvégzett Józsué mellett a csatamezőn, azt a te életedben is el tudja végezni.  Manapság hol vívsz csatákat? A hitéletedben? A családodban? A munkahelyeden? A gondolataid között?

Józsué életéből megtanulhatjuk, hogy minden egyes csatát, amelyben magunkat találjuk, imával kell megharcolnunk.

  • Amikor Józsué Isten tanácsát kérte és engedelmeskedett a parancsainak, akkor győzött.
  • Amikor Józsué nem kereste Istent, akkor veszített és ennek emberek látták kárát. Ez a mi életünkre is igaz.

Drága barátom, tudom, hogy egy bukott világban élünk. Az élet néha nehéz. Minden egyes nap látható és láthatatlan harcokba bocsátkozunk mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben. És hogyan küzdünk? Az igazsággal.

Ez az az igazság, amibe kapaszkodunk:

  1. Isten mindig, minden csatában az oldalunkon áll. (2 Krónikák 32:7)
  2. Sosem vagyunk egyedül. (Józsué 1:9)
  3. Isten értünk harcol. (2 Mózes 14:14)
  4. Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. (1 Mózes 50:20)

Az öt király egyesítette erejét, hogy legyőzzék Józsuét és vitéz harcosait. Nem tudhatták, hogy így csak Józsué és katonái dolgát könnyítették meg. Ahelyett, hogy öt különböző királyságba kellett volna elutazniuk harcolni, ami kifárasztotta volna őket, Józsué és serege egy füst alatt, egy hatalmas csatában győzhették le ellenségeiket!

Józsué könyvében újra és újra ezt olvassuk: „Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek, ne csüggedjetek…” (Józsué 10:25)

Ezek a szavak nemcsak Józsué vitézeinek szóltak, hanem neked és a te harcaidnak is! Akármilyen ellenséggel is nézel ma szembe, te is lehetsz erős és bátor.

Józsuéhoz hasonlóan Isten veled is veled van. Ő fogja megharcolni a harcaidat. Nem vagy velük egyedül.

Légy tehát erős és bátor! Mondj merész imákat és gyönyörködjünk együtt abban, ahogy Isten megválaszolja őket – az Ő dicsőségére.

Szeressétek nagyon Istent,

Angela

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-fights-for-you/

Fordította: Szabó Anna

A sikerhez vezető út

Leave a comment

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal… ” – Józsué 1:8

Józsuénak elég nagy cipőbe kellett belelépnie Mózes halála után. Az Ígéret Földjére vezetni Izráel népét – ez épp elég nagy terhet jelentett ahhoz, hogy éjjel ne tudjon aludni. Bár a nép nem volt nagynak nevezhető a többi néphez képest, Józsué hirtelen abban a helyzetben találta magát, mely szerint felelős volt KÉT millió ember bevezetéséért egy ismeretlen területre.

Sokat tanulhatunk ebből az izgalmas és igaz történetből, amit Józsué könyvében olvasunk.

Lehet, hogy nem kell kétmillió embert vezetnünk, de sokszor találjuk magunkat olyan helyzetben, ahol tovább kell mennünk olyan földek és területek felé, ami azt kívánja tőlünk, hogy erősek és bátrak legyünk, olyankor, amikor mindent érzünk, csak épp ezt nem.

  • Talán elsőgyermekes anyuka lettél, és úgy érzed nem vagy elég képzett, hogy egy újszülöttet tarts a karjaidban.
  • Talán új lehetőséget kaptál egy csoport vezetésére a munkahelyeden és nem tudod, hol kezdjed.
  • Talán egyedülálló szülő vagy, akinek a családját az ismeretlen jövő felé kell vezetnie.
  • Talán borzalmas híreket kaptál, és azt sem tudod, hogyan lépj tovább.

Nagyon érdekesnek találom, hogy miután Isten tudatja Józsuéval Mózes halálát, az első dolog, amit mond neki, az alapvetően az, hogy „indulni kell”.

„Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué, Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét:„Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok!” (Józsué 1:1-2)

Isten a lényegre tér. „Mózes meghalt; Te leszel a helyettese… vedd a népet és induljatok.”

Akárcsak Józsué számára, Istennek mindannyiunk számára van küldetése és célja, Ő kész arra, hogy minket is indítson!

Sokan  – beleértve engem is – úgy vagyunk vele, hogy túl sok időt töltünk a hitetlenség és félelem pusztáján. Nem fogjuk Istent a szaván, nem hisszük el, hogy az Ő ígérete mindig velünk van.

Ott állunk lefagyva a szégyen, a megbánás, a meg nem bocsátás pusztájában és úgy tűnik, nem haladunk semmit sem előre, bármennyire is szeretnénk.

Amit nagyon SZERETEK a mai Igénkben az az, ahogy Isten folyamatosan emlékeztet erre:

1. Ő mindig velünk van

2. Dönthetünk úgy, hogy bátrak és erősek leszünk.

Tudom, hogy nehéz otthagyni a biztos jelent… még ha az rossz is, az új földért és az ismeretlenért. Őszintén megértem. Én is voltam ilyen helyzetben.

De muszáj.

Muszáj mögöttünk hagyni a régit és tárt karokkal üdvözölni az új területeket, új lehetőségeket… és az új földet, ahova Isten hív minket, hogy bejárjuk.

Muszáj a hitet választani a félelmeink ellenében, az engedelmességet a megszokással szemben.

Az új területek, új földek, új horizontok, melyek felé Isten hív bennünket azt jelentik, hogy az Ő útját kell választanunk a sajátunk helyett. Az Ő iránymutatását a sajátunk helyett. Bátorságot igényel az Istenbe vetett bizalom, és bátornak kell lennünk, amikor legszívesebben elbújnánk.

Ezekben a pillanatokban, amikor szívünk gyenge, félelmeink pedig növekedésnek indulnak a bensőnkben… ekkor kell emlékeznünk Isten ígéretére… Ő mindig velünk van.

MINDIG.

Akárhova küld Isten, sose felejtsd el, hogy vezetni is fog… ha hagyjuk.

Mit is csinált Józsué, amikor Isten vezetését akarta követni? Mi volt az ő sikerének titka, amikor két milliónál is több embert vezetett bátran az Ígéret Földjére?

Ezt a titkot Józsué könyvének 1. részében találjuk, a 8. versben.

„A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik.” (Józsué 1:8)

A titok ez: ismerni Isten szavát és annak megfelelően eljárni! Benne lenni az Igében, engedni, hogy megtöltse elménket, majd azt tenni, amit a Biblia mond, ez Józsué sikerének titka!

  • A bátorságot választani annak ellenére, amit a szemünkkel látunk.
  • A bátorságot választani akkor is, amikor kisebbségben vagyunk.
  • A szeretetet választani, ahogy Ő szeret minket.
  • A szolgálatot választani, ahogy Ő szolgált.
  • Azokat az értékeket választani, amit Ő is értéknek tart.
  • És engedni Isten Igéjét, hogy életünk minden területére hatással legyen. Engedni, hogy az Ő Szava vezessen minket.

Így néz ki az igazi siker Isten szemében.

Nos, itt az idő, hogy felkerekedjünk. Olyan gyülekezetnek kell lennünk, amilyennek Isten elhívott minket. Erősnek kell lennünk, bátornak, és hajlandónak kilépni a sötétbe. Végső soron világosság vagyunk, aminek az Úrért kell világítania. Nem azért vagyunk, hogy elrejtsenek minket egy kosár alá, hanem a „hegyre” kell mennünk a szomszédaink között, az iskolában, munkahelyünkön, az országunkban, és igen, még a gyülekezetünkben is.

A fény hordozóinak kell lennünk ebben a világban, amely sóvárogva akarja látni bennünk Jézust.

Olyan nőknek kell lennünk, akik elviszik Isten Igéjét a világ végére és az utcánkba is.

Józsuéhoz hasonlóan, ha bátran éljük az életünket és bátran megéljük Isten Igéjét az életünkben, engedve hogy az befolyásolja életünk minden területét, akkor megtaláljuk az igazi sikert, nem a világ szerintit.

Itt az idő, drága nővéreim, menjünk be arra az új területre, amit Isten előkészített számunkra. Tartsuk közel szívünkhöz Igét, elmélkedjünk rajta éjjel és nappal, nem engedve a társadalmi nyomásnak, hanem bátran tegyük meg mindazt, ami az Igében írva van.

Lépésről lépésre, Istentől vezetve… induljunk!

Szeressük Nagyon Istent!

Angela

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-secret-to-success/

Fordította: Pfaff Mária

Bátornak lenni és felkarolni másokat

Leave a comment

Éppen a gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.

Vajon ő az?

Egy kicsit előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött, hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre fakasztott.

Alig vártam, hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?

Hangosan köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák, cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és elsuttogtam a nevét.

„Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem, hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja erős maradt…

„Jól tudom, ki vagy.  Mindig is szerettelek.” 

És igen, valóban szeretett.

33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.

Az ő útjai pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.

„A kertben a bab éppen megérett a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”

Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.

Ő nem ítélkezett. Nem pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja. Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és nem várt viszonzást.

Ez évekig így ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.

Ez a kislány én voltam.

Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:

„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”

Egy ember. Egy céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt suttogja:

„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”

Akkor nem tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság, egy élet.

Itt az ideje, hogy Jézus nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-reach-others/