„Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz…”
– Józsué 23:8
Józsué története lassan a végéhez ér. Ahogy összegyűjti
Izráel vezetőit, ugyanazzal a tanáccsal látja el őket, amivel Isten őt is
megajándékozta kinevezése elején: legyetek erősek és bátrak, és továbbra is
engedelmeskedjetek Istennek (Józsué 1:6-9 és 23:6). Ha így tesznek, akkor Isten
továbbra is megáldja őket – Józsué távozását követően is.
Ez az üzenet a jövő vezetőinek, amely bátorítás és
figyelmeztetés is egyben: Isten megtartja az ígéreteit. Ha hűségesek és erősek
maradnak, és megtartják parancsolatait, akkor Isten el fogja űzni a megmaradt
ellenségeiket előlük. Ha azonban letérnek az útról és hamis istenekhez
fordulnak, akkor Isten elveszi tőlük az áldásokat.
Erősnek kell lennünk, ha hinni akarunk és meg akarunk maradni Isten Szavában akkor is, amikor a világ folyton azt kiabálja a fülünkbe, hogy egy „bizonyos” módon kellene élnünk ahhoz, hogy beilleszkedjünk, hogy megkapjuk a hőn áhított előléptetést, hogy elérjük a céljainkat. A világ azt szajkózza, hogy egyedül is képesek vagyunk rá, hogy több mint elég, amit mi nyújthatunk, és hogy felküzdhetjük magunkat a csúcsra, ha elég keményen dolgozunk érte.
Keresztényekként arra vagyunk elhívva, hogy ezzel a
kultúrával szembemenjünk. Nem kell beilleszkednünk, mert nem ez az otthonunk.
És Isten nem várja tőlünk, hogy bármit is egyedül csináljunk. Ő egy kapcsolatra
vágyik velünk, amelyben bízunk Benne, az Ő terveiben és abban, hogy a mi
oldalunkon küzd. Néha a legerősebb
dolog, amit tehetünk az, hogy a kereszt lábához helyezzük a küzdelmeinket.
Józsué tudta, hogy az izráelitákat szükséges emlékeztetni arra, hogy Isten eddig is
megtartotta az ígéreteit, és ezután is meg fogja tartani őket. Nem szabadott
elfelejteniük, hogy Isten volt az, aki kiűzte előlük a nemzeteket az Ígéret
földjéről. Ez az Ő győzelme volt, de a győzelmi lakomára – hűségük zálogaként –
a népét is meghívta.
„Izráel legnagyobb
veszélye nem a katonai erejében rejlik, hanem a szellemi életében. Izráel
sikerének kulcsa nem a hatalma, hanem az, hogy mennyire szánták oda magukat
Isten akaratának és dicsőségének.” – Dr. Temper Longman (Layman’s Old
Testament Bible Commentary)
És neked vajon vannak olyan területek az életedben, amelyekkel kapcsolatban vissza kell fordulnod Istenhez – olyan dolgok, amelyekkel egyedül harcoltál? Légy erős és bátor, és bízz benne, hogy Isten még mindig megtartja a Szavát, és hogy az „igen” és a „végső ámen” már megvalósultak (2 Korinthus 1:20).
Őbenne,
Crystal
Crystal Stine
szenvedélye a nők felkészítése egy olyan életstílusra, melyben keményen
dolgoznak és nyugodtan pihennek, amely Istent dicséri és amely elcsitítja a
világ kiáltásait. Első könyve, a „Holy Hustle: Embracing a Work Hard, Rest Well
Lifestyle [Mennyei sürgés-forgás: a Kemény munka, nyugodt pihenés életstílus
alkalmazása]” 2018. június 5-én jelent meg a Harvest House gondozásában. Crystalt
megtaláljátok a crystalstine.me oldalon és @crystalstine néven az Instagramon
is. Crystal saját gyülekezetében kommunikációs igazgatóként dolgozik és a
Szeresd Nagyon Istent szerkesztőségének is büszke tagja.
„Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek.” – Jeremiás 1:19
Józsué könyve legalább annyira szól a szellemi küzdelmekről,
mint amennyire a fizikaiakról.
Talán nekünk nem kell öt királysággal farkasszemet néznünk,
de biztos vagyok benne, hogy számos csatát vívtunk már a depresszió, a
veszteség, a harag, a neheztelés és a csalódás ellen.
Sokan közülünk gyakrabban küzdöttünk meg ezekkel a
démonokkal, mint azt be szeretnénk vallani. Én legalábbis így vagyok vele.
Amit nagyon szívesen figyelek ebben a könyvben, az Józsué
kapcsolata Istennel. Józsué nem csupán a hitét élte meg merészen, hanem az
imaéletét is. Vegyünk csak például azt a vakmerő imát, amelyet a Józsué
10:12-14-ben mond el:
„Azon a napon, amelyen az Örökkévaló kiszolgáltatta az
emóriak seregét Izráelnek, Józsué beszélt az Örökkévalóval. Egész Izráel szeme
láttára ezt mondta Józsué: >>Állj meg, Nap, Gibeon fölött! Hold, maradj
veszteg az Ajjálón-völgy fölött!<< Megállt erre a Nap, vesztegelt a Hold
is, míg Izráel egészen leverte ellenségeit. Meg van írva a Jásár könyvében is,
hogy ekkor a Nap megállt az égen, és majdnem egy teljes napig nem haladt tovább
az útján. Ilyen nap nem volt azelőtt soha, és azóta sem fordult elő többé, hogy
az Örökkévaló így meghallgatta volna egy ember szavát. Bizony, azon a napon
maga az Örökkévaló harcolt Izráelért!” – Józsué 10:12-14
Látjátok, amit én? Isten meghosszabbította a napot csak
azért, hogy Józsué megnyerhesse a csatát.
De vessünk csak még egy pillantást a csatára. PONTOSAN
hogyan is nyert Józsué?
Isten közbeavatkozása által, melyet az ima hívott életre.
Amit Isten elvégzett
Józsué mellett a csatamezőn, azt a te életedben is el tudja végezni. Manapság hol vívsz csatákat? A hitéletedben? A
családodban? A munkahelyeden? A gondolataid között?
Józsué életéből megtanulhatjuk, hogy minden egyes csatát,
amelyben magunkat találjuk, imával kell megharcolnunk.
Amikor Józsué Isten tanácsát kérte és
engedelmeskedett a parancsainak, akkor győzött.
Amikor Józsué nem kereste Istent, akkor
veszített és ennek emberek látták kárát. Ez a mi életünkre is igaz.
Drága barátom, tudom, hogy egy bukott világban élünk. Az
élet néha nehéz. Minden egyes nap látható és láthatatlan harcokba bocsátkozunk
mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben. És hogyan küzdünk? Az igazsággal.
Ez az az igazság, amibe kapaszkodunk:
Isten mindig, minden csatában az oldalunkon áll.
(2 Krónikák 32:7)
Sosem vagyunk egyedül. (Józsué 1:9)
Isten értünk harcol. (2 Mózes 14:14)
Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. (1 Mózes
50:20)
Az öt király egyesítette erejét, hogy legyőzzék Józsuét és vitéz harcosait. Nem tudhatták, hogy így csak Józsué és katonái dolgát könnyítették meg. Ahelyett, hogy öt különböző királyságba kellett volna elutazniuk harcolni, ami kifárasztotta volna őket, Józsué és serege egy füst alatt, egy hatalmas csatában győzhették le ellenségeiket!
Józsué könyvében újra és újra ezt olvassuk: „Legyetek
erősek és bátrak! Ne féljetek, ne csüggedjetek…” (Józsué 10:25)
Ezek a szavak nemcsak Józsué vitézeinek szóltak, hanem neked
és a te harcaidnak is! Akármilyen
ellenséggel is nézel ma szembe, te is lehetsz erős és bátor.
Józsuéhoz hasonlóan Isten veled is veled van. Ő fogja megharcolni a harcaidat. Nem vagy velük egyedül.
Légy tehát erős és bátor! Mondj merész imákat és
gyönyörködjünk együtt abban, ahogy Isten megválaszolja őket – az Ő dicsőségére.
„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal… ” – Józsué 1:8
Józsuénak elég nagy cipőbe kellett belelépnie Mózes halála után. Az Ígéret Földjére vezetni Izráel népét – ez épp elég nagy terhet jelentett ahhoz, hogy éjjel ne tudjon aludni. Bár a nép nem volt nagynak nevezhető a többi néphez képest, Józsué hirtelen abban a helyzetben találta magát, mely szerint felelős volt KÉT millió ember bevezetéséért egy ismeretlen területre.
Sokat tanulhatunk ebből az izgalmas és igaz történetből,
amit Józsué könyvében olvasunk.
Lehet, hogy nem kell kétmillió embert vezetnünk, de sokszor
találjuk magunkat olyan helyzetben, ahol tovább kell mennünk olyan földek és
területek felé, ami azt kívánja tőlünk, hogy erősek és bátrak legyünk,
olyankor, amikor mindent érzünk, csak épp ezt nem.
Talán elsőgyermekes anyuka lettél, és úgy érzed
nem vagy elég képzett, hogy egy újszülöttet tarts a karjaidban.
Talán új lehetőséget kaptál egy csoport
vezetésére a munkahelyeden és nem tudod, hol kezdjed.
Talán egyedülálló szülő vagy, akinek a családját
az ismeretlen jövő felé kell vezetnie.
Talán borzalmas híreket kaptál, és azt sem
tudod, hogyan lépj tovább.
Nagyon érdekesnek találom, hogy miután Isten tudatja Józsuéval Mózes halálát, az első dolog, amit mond neki, az alapvetően az, hogy „indulni kell”.
„Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué, Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét:„Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok!” (Józsué 1:1-2)
Isten a lényegre tér. „Mózes meghalt; Te leszel a
helyettese… vedd a népet és induljatok.”
Akárcsak Józsué számára, Istennek mindannyiunk számára van
küldetése és célja, Ő kész arra, hogy minket is indítson!
Sokan – beleértve
engem is – úgy vagyunk vele, hogy túl sok időt töltünk a hitetlenség és félelem
pusztáján. Nem fogjuk Istent a szaván, nem hisszük el, hogy az Ő ígérete mindig
velünk van.
Ott állunk lefagyva a szégyen, a megbánás, a meg nem
bocsátás pusztájában és úgy tűnik, nem haladunk semmit sem előre, bármennyire
is szeretnénk.
Amit nagyon SZERETEK a mai Igénkben az az, ahogy Isten
folyamatosan emlékeztet erre:
1. Ő mindig velünk van
2. Dönthetünk úgy, hogy bátrak és erősek leszünk.
Tudom, hogy nehéz otthagyni a biztos jelent… még ha az rossz
is, az új földért és az ismeretlenért. Őszintén megértem. Én is voltam ilyen
helyzetben.
De muszáj.
Muszáj mögöttünk hagyni a régit és tárt karokkal üdvözölni
az új területeket, új lehetőségeket… és az új földet, ahova Isten hív minket,
hogy bejárjuk.
Muszáj a hitet választani a félelmeink ellenében, az
engedelmességet a megszokással szemben.
Az új területek, új földek, új horizontok, melyek felé Isten
hív bennünket azt jelentik, hogy az Ő útját kell választanunk a sajátunk
helyett. Az Ő iránymutatását a sajátunk helyett. Bátorságot igényel az Istenbe
vetett bizalom, és bátornak kell lennünk, amikor legszívesebben elbújnánk.
Ezekben a pillanatokban, amikor szívünk gyenge, félelmeink
pedig növekedésnek indulnak a bensőnkben… ekkor kell emlékeznünk Isten
ígéretére… Ő mindig velünk van.
MINDIG.
Akárhova küld Isten, sose felejtsd el, hogy vezetni is
fog… ha hagyjuk.
Mit is csinált Józsué, amikor Isten vezetését akarta
követni? Mi volt az ő sikerének titka, amikor két milliónál is több embert
vezetett bátran az Ígéret Földjére?
Ezt a titkot Józsué könyvének 1. részében találjuk, a 8.
versben.
„A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik.” (Józsué 1:8)
A titok ez: ismerni Isten szavát és annak megfelelően
eljárni! Benne lenni az Igében, engedni, hogy megtöltse elménket, majd azt
tenni, amit a Biblia mond, ez Józsué sikerének titka!
A bátorságot választani annak ellenére, amit a
szemünkkel látunk.
A bátorságot választani akkor is, amikor
kisebbségben vagyunk.
A szeretetet választani, ahogy Ő szeret minket.
A szolgálatot választani, ahogy Ő szolgált.
Azokat az értékeket választani, amit Ő is
értéknek tart.
És engedni Isten Igéjét, hogy életünk minden
területére hatással legyen. Engedni, hogy az Ő Szava vezessen minket.
Így néz ki az igazi siker Isten szemében.
Nos, itt az idő, hogy felkerekedjünk. Olyan gyülekezetnek
kell lennünk, amilyennek Isten elhívott minket. Erősnek kell lennünk, bátornak,
és hajlandónak kilépni a sötétbe. Végső soron világosság vagyunk, aminek az
Úrért kell világítania. Nem azért vagyunk, hogy elrejtsenek minket egy kosár
alá, hanem a „hegyre” kell mennünk a szomszédaink között, az iskolában,
munkahelyünkön, az országunkban, és igen, még a gyülekezetünkben is.
A fény hordozóinak kell lennünk ebben a világban, amely sóvárogva
akarja látni bennünk Jézust.
Olyan nőknek kell lennünk, akik elviszik Isten Igéjét a
világ végére és az utcánkba is.
Józsuéhoz hasonlóan, ha bátran éljük az életünket és bátran
megéljük Isten Igéjét az életünkben, engedve hogy az befolyásolja életünk
minden területét, akkor megtaláljuk az igazi sikert, nem a világ szerintit.
Itt az idő, drága nővéreim, menjünk be arra az új területre,
amit Isten előkészített számunkra. Tartsuk közel szívünkhöz Igét, elmélkedjünk
rajta éjjel és nappal, nem engedve a társadalmi nyomásnak, hanem bátran tegyük
meg mindazt, ami az Igében írva van.
Éppen a
gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az
éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első
akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral
előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.
Vajon ő az?
Egy kicsit
előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött,
hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása
elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját
történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban
ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre
fakasztott.
Alig vártam,
hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy
kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult
segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?
Hangosan
köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a
gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos
tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető
befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák,
cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen
gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és
elsuttogtam a nevét.
„Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel
rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem,
hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe
vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja
erős maradt…
„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”
És igen,
valóban szeretett.
33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.
Az ő útjai
pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.
„A kertben a bab éppen megérett
a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”
Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.
Ő nem ítélkezett. Nem
pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja.
Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és
nem várt viszonzást.
Ez évekig így
ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a
szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány
megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén
keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus
tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus
sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.
Ez a kislány én
voltam.
Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:
„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”
Egy ember. Egy
céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt
suttogja:
„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”
Akkor nem
tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő
Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság,
egy élet.
Itt az ideje, hogy Jézus
nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?
Ma szeretnék egy kicsit jobban úgy élni, mint Teréz anya. Szeretném arra szánni az életem, hogy segítsem a betegeket a gyógyulásban, és anyja legyek az árváknak.
Vetekedni fogok Dr.
Martin Luther King Jr.-ral abban, hogy kiálljak azokért, akiknek a hangját nem
hallják. Értékes lesz számomra minden egyes emberi élet és harcolni fogok az
emberi igazságosságért.
Arra vágyom, hogy
életemet az Evangélium terjesztésének szenteljem. Lábaim Billy Graham
nyomdokaiban járnak és eljutnak a világ végére is, hogy hűségesen vallást
tegyek arról, hogy Jézus az Út, az Igazság és az Élet.
Választhatom most
azt, hogy leteszem az életem és áldozatosan szeretek. Tisztelhetem a
Megváltómat, aki megüresítette önmagát és mindent odaadott, hogy engem a bűntől
megmentsen.
De először le kell
számolnom az Én Szörnnyel.
Lesben áll bennem
egy vészjósló ellenség, aki önközpontú kómába csábít. Amikor az Én Szörny
hazugságaira hallgatok, a magam örömét keresem és nem másokat szeretek.
Az Én Szörny lázad
és bizonygatja: „Jobbat érdemelsz.”
Az Én Szörny azt
suttogja: „Felejtsd el a szükséget. Majd felbukkan valaki más, aki eltakarítja
a szemetet. Nem kell bepiszkolnod a kezedet.”
Az Én Szörny minden
reggel a saját szépségét bámulja a tükörben és nem veszi észre a büszkeség
undok vonásait.
Keresztre kell
feszítenem a bennem lévő önző lényt, aki a saját vágyait szeretné kielégíteni
és nem másoknak szolgálni.
NEMET kell mondanom
az Én Szörnynek.
Barátaim, szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy tartsátok a szemeteket az otthonotokban lévő Én Szörnyetegen. Minden reggel vegyük fel tudatosan a Lélek kardját és fegyverkezzünk fel az Igével, hogy leszámolhassunk ezzel a gonosz lénnyel.
Temessük el az Én
Szörnyet és válasszunk bátran.
A bátor lealacsonyítja magát és felemeli a többieket.
„Ne
az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek
alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben!”
Filippi 2:3
A bátor félretolja az önzést és elfogadja testvére egyedi
különbözőségeit, hogy segíteni tudja őt a jeleskedésben.
„Ne
a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát
keresse!” Filippi 2:4
A bátor igent mond Istennek és mindent odaad azért, hogy
egy elveszett lelket megmenthessen.
„Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett.” (Filippi 2:5-7)
A bátor másokat helyez előre és Jézusra mutat.
A hitet megtartva,
Beszélgessünk: Milyen gyakorlati lépéssel kerülhetnél közelebb ezen a héten az Én Szörnnyel való leszámoláshoz és mások szolgálásához?
Mint Isten asszonyai, nem vehetjük könnyelműen ezeket a parancsokat. Amikor az Ige azt mondja, hogy szeresd Istenedet teljes szívedből, lelkedből és erődből, az azt jelenti, hogy szeresd Istent mindenek előtt. Ha teljes szívedből szeretsz valakit, akkor ő tölti be az első helyet az életedben. A Biblia azt mondja, hogy szeressük Istent és keressük az Ő Királyságát. Nem azt, hogy magunkat szeressük, hogy a saját vigasztalásunkat keressük elsőként, nem azt, hogy földi dolgokhoz ragaszkodjunk, hogy először a boldogságot kutassuk, hogy élvezzük a rivaldafényt vagy a hírnevet. Arra hív, hogy teljes szívünket eltöltő szeretettel tegyük Istent az első helyre. Ha teljes szívvel elköteleződünk amellett, hogy Istent mindenek felett szeretjük, akkor Ő mindenről gondoskodni fog. Elég bátornak kell lennünk és Istent helyezni első helyre a napjainkban, a szokásainkban, a fontossági sorrendünkben, az életünkben. Arra vagyunk elhívva, hogy teljesen neki szánjuk magunkat. Hogy ezt meg tudjuk tenni, életünk minden területét Királysága céljainak szolgálatába kell rendelnünk. Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy Istent tegyük az első helyre.
Mennyei Atyám, Te vagy az egyedüli Isten. Teljes
szívvel elkötelezem magam a Te szeretetedre, Téged teszlek az első helyre.
Segíts Uram, hogy a személyes komfortom elé soroljam Királyságod céljait.
Szeretlek teljes szívemmel, lelkemmel és erőmmel. Jézus nevében, Ámen.
Amikor az elhívásunkról
beszélünk, akkor gyakran a hivatásunkra gondolunk. Megpróbáljuk kiokoskodni,
hogy tanárként, ápolóként vagy éppen építőmunkásként kell-e elhelyezkednünk. Azonban
az elhívásod jóval messzebbre mutat, mint egy szakma. Isten elhívása az
életedre sokoldalú. Beletartozik a munkád, a szellemi életed és mindaz, ami az
otthonodban történik. Az elhívásod már jóval azelőtt elkészült, hogy akár
eszedbe jutott volna, hogy mi akarsz lenni.
„Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” – Efézus 2:10
Isten a saját kezével
alkotott…
Ő maga teremtett és teremtett újjá. A törött edényt megjavította. A halottnak életet adott. Az elveszettet megkereste és megmentette. Az Ő alkotásai és szeretett gyermekei vagyunk.
Krisztus Jézusban nemes
tettekre vagy teremtve…
Krisztus munkáján és áldozatán
keresztül lettünk Isten műalkotásai. Mindig Jézusra lyukadunk ki, nem? Neki
mindene megvolt, mégis odaadta értünk. Nekünk pedig nem volt semmink és mindent
megkaptunk: új életet, új szívet, új jövőt és előre elkészített jó tetteket,
hogy azokon keresztül mutassuk meg Isten dicsőségét.
Amelyeket Isten már előre
elkészített…
Ezek a „nemes cselekedetek” nem
tegnap pattantak ki Isten fejéből. Előre elkészítette őket. Mielőtt a szüleid a
kezükbe foghattak volna, Isten már előkészítette azokat a nemes tetteket,
amelyeket a te személyiségedhez és temperamentumodhoz igazított. Tehát
mindegyik fontos és értékes.
…hogy lépésről lépésre ezeken
haladjunk…
Most jön a nehéz rész, mert
amikor gyakorlatra kell váltani az elméletet, nem szeretjük azt tenni, amire
elhívott. Isten minden egyes nap arra hív minket, hogy hozzuk ki a legtöbbet a
napunkból, hogy türelmesen és szeretettel neveljük a gyerekeinket. Arra hív,
hogy főzzünk vacsorát a családunknak, hogy vásároljunk be, cseréljünk pelenkát,
találkozzunk a barátainkkal, takarítsuk ki a lakást, hajtogassuk össze a
ruhákat, süssünk sütit, és mindezt zsörtölődés nélkül tegyük.
Arra hív minket, hogy közeledjünk hozzá az imádságon keresztül, hogy rendszeresen találkozzunk vele az Ő Igéjének segítségével, és hogy az életünk minden területén bízzunk Benne.
Könnyen megijedhetünk attól,
hogy valamiből kimaradunk. Biztos, hogy van valami nagyobb és jobb a számunkra!
Ezek a tettek azonban, sok más
hasonló cselekedettel egyetemben, nemesek és méltóak arra, hogy végzésük közben
mindent beleadjunk, hiszen már azelőtt elő lettek készítve a számunkra, hogy
Isten megvetette volna a Föld alapját. Ő az, aki a legjobban tudja, tehát
legyünk merészek és haladjunk ezeken! Lásd meg az értéküket, és lelj
örömet abban, amit mások hétköznapinak neveznek.
Isten újra és újra elhív minket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk, például hogy munkahelyet váltsunk, visszaüljünk az iskolapadba, vagy éppen otthon maradjunk a gyerekekkel. Néha úgy érezzük, hogy Isten arra kér minket, hagyjuk magunk mögött azt, amit a legjobban ismerünk és a szolgálat kedvéért vágjunk bele az ismeretlenbe. Ne ijedj meg, ha Isten valami szélsőséges dologra kér! Ha Isten hívott el rá, akár kicsi, akár nagy, akkor Ő minden egyes percben veled lesz, és mindent megad neked, ami ahhoz szükséges, hogy megéld az elhívásodat.
Akár kicsi, akár nagy dologról
van szó, kérd Istent, hogy segítsen meglátni a jó és szép oldalát mindazoknak
az elhívásoknak és nemes tetteknek, amelyeket az életedbe helyezett, és figyeld
meg, hogy örömtelibb lesz-e az életed!
Tudnod kell, hogy egyedinek alkottak és az
univerzum Teremtője egyénre szabott ajándékokat adott neked.
Nem hiba vagy. Hanem mestermű.
Az az Isten, aki mozgásba lendítette a Földet, a csillagokat az éjszakai égen és a kidolgozta az összes kisvirág legapróbb részletét is, téged is csodálatosnak teremtett.
Egyedi ajándékokat adott neked annak megfelelően, hogy milyen célja volt az életeddel, nem pedig aszerint, hogy milyen célja volt valaki más életével. Nem aszerint az élet szerint, amire vágyakozol. Nem aszerint az elhívás szerint, amiről úgy gondolod, neked kellene megkapnod. Nem, Isten olyan ajándékokat adott neked, amikre szükséged van ahhoz, hogy véghez vidd a szerepedet az Ő csodálatos megváltó szerelmi történetében.
Nagyon fontos, hogy tudd ezt, hiszen nekünk,
mint Krisztus Testének tagjainak, egyenként fontos, egyedi szerepünk van: hogy
munkálkodjunk azokon a területeken, amikhez Istentől ajándékot kaptunk.
Ahogyan a testünk sem működne jól, ha csak
kezekből vagy lábakból vagy szívekből állna… mi is csupa összevisszaság lennénk
és nem tudnánk elérni semmit sem. Nem lennénk képesek a túlélésre, nemhogy
elvégezni a munkát, amire Isten elhívott minket.
Nem, a testnek együtt kell működnie egy közös
célért, mégis mindenki egyedi ajándékokat kapott a szakterületén. Csak két
karra, szemre, kézre, két lábra, egy szívre, egy szájra van szükségünk… és
folytathatnánk még a listát.
Nem kell, hogy versenyezzünk egymással. A versenyzés csak károsítja a testet és akadályoz minket a hatékonyságban.
Ahogy a testünknek is különböző részekre van
szüksége ahhoz, hogy működni tudjon, a gyülekezetünknek is. Mindannyiunknak
Jézusért kell élnünk, szolgálnunk és növekednünk.
„ A test változatossága Isten bölcsességének bizonyítéka.” – Warren Wiersbe
„ A változatosság széttagoltsághoz vezethet, ha a tagok versengenek egymással; de ha törődnek egymással, akkor egységhez.” – Warren Wiersbe
Pál a mai Igeversben arra emlékeztet minket, hogy egységként kell működjünk, egy test különböző tagjaiként.
Nem azért kaptuk az ajándékainkat, hogy
felhalmozzuk azokat, vagy hogy másoknál előrébb jussunk… nem. Azért kaptuk
őket, hogy megosszuk a körülöttünk élők javára, hogy segítsünk másokon… hogy
szolgáljuk a testet, ne pedig függetlenedjünk attól.
A sportcsapatoknak is különböző játékosokra van szükségük egy-egy posztra. Ugyanígy Krisztus Testének is. Isten pontosan azt az ajándékot adta nekünk, amire az egész testnek szüksége van.
Akkor vagyunk a legjobbak, ha együtt egyként
szolgálunk.
És ami összeköt minket, az „olaj”, ami a
szerkezetet mozgásban tartja, a Krisztus Teste iránt érzett szeretet.
A szeretet sok bűnt elfedez.
A szeretet minden részletre kiárad és megvéd a
súrlódástól.
Legyünk bátrak és használjuk az ajándékokat,
amiket Isten oly nagylelkűen nekünk adott és ne vágyakozzunk másmilyenekre.
Egy csapat kell a focimeccs megnyeréséhez, egy
játékos nem játszhat minden pozícióban. Így van ez Krisztus Testével is.
Szükségünk van egymásra, hogy ugyanarra fókuszálva használjuk az ajándékainkat…
hogy dicsőséget hozzunk Istenre.
„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk.” – Zsidók 11:1
Te mit remélsz ettől az új
évtől?
A gyors,
biztonságos válasz az lenne, hogy…
…egy kevésbé teli naptárat…
…egy kis lehetőséget a
spórolásra…
…kevesebb evést…
…több testmozgást…
…jobb szervezettséget…
…egy rossz szokás
elhagyását…
Ezek általános
fogadalmak: jó célok, melyeknek szép reményekkel futunk neki, és amelyekbe, ha
őszinték akarunk lenni, a leggyakrabban belebukunk.
Azonban ha ma
együtt kávézhatnánk, és elegendő bátorságot gyűjtenénk össze ahhoz, hogy egy
kicsit mélyebbre ássunk, akkor a kérdést egy kicsit másféleképpen tenném fel:
Mik azok a dolgok, amikben
reménykedsz — amelyekre a szíved legmélyén vársz, vágysz?
Talán egy kapcsolat
rendeződése.
Vagy egy családtag felépülése.
Egy új munkahely.
A depresszió vége.
Talán őszinte
barátokért imádkozol. Reményért. Szabadulásért a múlt bűntudatától és
szégyenétől. Hogy egy hosszú, nehéz időszak után végre újra megtapasztald az
igazi örömöt.
Gyakran kemény
dolgok lapulnak a mosoly mögött. Amíg a többiek energikus álmok és célok
tömkelegében tobzódnak, addig te már annak is örülsz, ha túléled a napot.
Drága barátnőm,
bárcsak látnád és éreznéd, hogy mennyire szeretve
vagy! Annyira sajnálom, hogy ennyire nehéz. Habár soha
nem vetemednék annak állítására, hogy bármivel is állsz szemben, én tudom rá a
csodaszert – és meg is osztom veled, mondjuk egy blogbejegyzés három pontjában,
mégis szeretnék veled megosztani egy
olyan újévi fogadalmat, ami minden más idei fogadalmad felett állhat.
Imádkozz azért, hogy bátor légy és hitben járj!
„Segíts a hitetlenségünkön!”, mondták a tanítványok… És Jézus csodálatos válasza? Ő tisztában van a
korlátainkkal. Tudja, hogy milyen gyengék vagyunk és mennyit
kételkedünk.Azt is tudja, hogy minden egyes
év magával hozza a saját örömeit és bánatát. Ő mégsem fordít
nekünk hátat. Ha csak egy kicsiny hited is van, testvérem,
akkor hagyd abba, akármit is csinálsz most, és tedd Jézus lábai elé!
Ő majd erőt ad neked.
Megsokszorozza azt.
Megvált.
Türelmesen elhordoz majd téged,
amíg a tekinteted lassanként máshova emeled, és a hited megerősödik.
„Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a
láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig
láthatatlan, örökké megmarad.” 2 Korinthus 4:18
Egy dolog
biztos. Nem járhatunk úgy hitben, hogy közben a láthatókra figyelünk. Ebben a
világban…
…egyik próba a másikat
követi…
…a munka és a fáradozás
mindig jobb és rosszabb időszakokat hoz magával…
…a gyógyulás gyakran másfajta
formát ölt, mint amilyennek mi elképzeltük…
…a kapcsolatok változnak és
néha elhidegülnek…
Ahelyett, hogy magad köré
néznél, nézz fel, és szegezd arra a tekinteted, Akire rábízhatod minden egyes
holnapodat.
Tegyük 2019-et együtt egy olyan évvé, amikor úgy járunk a hitben, mint még soha. Ez pedig nem csupán a szerencse vagy a véletlen műve lesz. Ez napról napra történik, ahogy egyre jobban próbálunk hasonlítani Istenre, ahogy tanulunk abból, amit megéltünk, majd a hátunk mögött hagyjuk, és hitben indulunk tovább – nem számít milyen kis lépést tettél – tudva, hogy szeretnek minket és az Ő kegyelme teljes mértékben megtart.
Talán tétovázol, és nem mersz
hitben lépni abba az irányba, amerre Isten vezet, mert még ragaszkodsz a
múltbéli dolgokhoz?
Melyek azok a dolgok, amelyeket
le kell tisztáznod Istennel/másokkal annak érdekében, hogy előremozdulhass, és
ne „ragadj le”?
Hajlandó vagy elhatározni magad,
hogy ebben az évben rendszeresen kéred Istent imában arra, hogy több hitet
adjon neked? Isten bőségesen kiárasztja az erejét mindazokra, akik
hisznek. „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi
kételkedés!” – Márk 9:24
Az életem során gyakran estem gyorsan bűnbe.
Még keresztényként is nehezemre esik elhinni, hogy van erőm ellenállni a
kísértésnek. És mivel nem hiszem el, ezért újra és újra és újra bűnbe esek.
Olyan vagyok, amilyennek a Sátán akar…
erőtlen, szégyenkező, elítélt és félek.
Amíg nem kezdtem el tanulmányozni és nem
töltöttek el Isten szavai a kísértésekről, nem tudtam megnyugodni az
ígéreteiben. Amit elfogyasztunk, az táplál minket, ezért fontos, hogy Isten
Igazságának fogyasztása és megemésztése naponkénti részévé váljon az
életünknek.
Azokért, akik közületek is ugyanezzel
küzdenek, imádkozok, hogy ezen versek mélyebb tanulmányozása erősítsen meg
titeket is, ahogyan engem is megerősítenek.
Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg vele szemben, hiszen tudjátok, hogy ehhez hasonló szenvedést állnak ki testvéreitek is mindenhol az egész világon. – 1 Péter 5:8-9
A kísértés körülvesz. Mindegy, hogy ki vagy és miben hiszel, a bűn csábításával mindennap szembe kell nézned. Senki sem kivétel.
Habár a kísértés egészen addig nem bűn, amíg
nem engedsz neki. Van választásod.
A Sátán alaptermészete, hogy kísértse és
csábítsa az embereket arra, hogy gonosz, Isten ellen lázadó dolgokat tegyenek.
Az a célja, hogy meggyőzze a hitetleneket,
hogy vakon tagadják Isten jelenlétét, miközben a hívőkben kételyt ébreszt Isten
ígéreteivel és erejével kapcsolatban. Habár az ellenfél rendkívüli, az Istenünk
hatalmasabb.
Ezek
azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a
szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a
világból származnak. – 1 János 2:16
Minden bűn, amit elkövetünk besorolható
legalább egybe a kísértés három kategóriájából:
Emberi természet vágyai: kísértés,
hogy megtapasztaljuk bizonyos bűnös tevékenységek fizikai örömeit, testünk és
érzékeink kielégítésére. (Ide sorolhatjuk
például a falánkságot, a szexuális bűnöket, a halogatást, a pletykálkodást, a
fizikai erőszakot, haragot, lustaságot, drog vagy alkohol függőséget.)
A szem kívánságai: a kísértés,
hogy olyan dolgokra tekintsünk, amikre nem kéne, vagy a bűnös vágy olyan dolgok
iránt, amiket Isten eredetileg nem nekünk rendelt. (Erre lehet példa a mohóság, kapzsiság, féltékenység, pornográfia,
irigység és a bujaság.)
Az élet kérkedése: a kísértés,
hogy korlátlan hozzáférésre, nagyságra vagy hatalomra vágyakozzunk. (Ide tartozik például a büszkeség, az
önigazolás, a haragtartás, a dicsőség hajszolása, a hazugság, az emberek
kegyének keresése és a bűnös ambíciók.)
A Sátán a bűnök széles választékával kísért,
miközben manipulálja az embereket, a körülményeket és a minket körülvevő
sötétséget. De mindig a kísértésnek ezt a három pontját használja.
A Sátán célja, hogy mindenhová nézzünk, csak Isten
kegyelmes és könyörületes trónjára ne.
Ha szükségünk van valamikor egy stratégiára,
tervre, hogy fölé kerekedhessünk, nézzünk Jézusra!
Jézus véghez
tudta vinni Isten akaratát, mert ismerte
azt. Ezért, ismerjük meg mi is Isten csodálatos ígéreteit az 1 Korinthus
10:13-ból.
Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely
minden más embert is előbb-utóbb elér…
Mindenki elszenvedi a kísértéseknek ezen három
pontját. Habár a konkrét bűn különbözhet, a kategóriák ugyanazok. Nem vagyunk
egyedül ezzel. Ezért meg kell törnünk a szégyen és a bukás erejét és bízni
Jézusban, a mi igazságunkban és bűnöktől való megváltásunkban.
Isten azonban hűséges…
Isten hűséges. Vedd észre, hogy nem azt
mondja, hogy mi vagyunk hűségesek. Isten hűséges népéhez a jó és a rossz
időkben is. Ha minden más elbukik is, Isten szeretete és hűsége soha.
…ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz
megpróbáltatásnak legyetek kitéve…
Isten ismeri a korlátainkat. Nem enged olyan terhet az életünkbe, amit nem tudunk elhordozni. Ha túl sokká válnak, akkor az Írásban lévő ígéretek szerint megment bennünket.
Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat
nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle.
Isten kiutat ígér. Gyakran nehezemre esik
felismerni ezt. A próbák, problémák, kísértések közepette olyan nehéz meglátni
Istent, nemhogy a kivezető utat. De gyakorolnunk kell, megtapasztalnunk Isten
jelenlétét mindennapjainkban, átlagos, világi körülmények között is. Így
meghallhatjuk az Ő hangját és megláthatjuk az akaratát még a kísértés
zavarában, zajában is.
Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
Isten behatóan ismer minket. Tisztában van
azzal, hogy egyen egyenként mennyire vagyunk képesek elviselni a kísértést,
hiszen Ő helyezte közénk. Isten csodálatos alkotásai vagyunk, akiket úgy
alkotott, hogy ellenállhassunk az ösvénynek, melyen az életünk halad és
elviseljük a nehézségeket, amikkel szembe kell néznünk.
Nem tudná mindenki elviselni, amit te
elviselsz. Nem tudna mindenki szembenézni azzal, amivel neked kell.
Ha most is harcban állsz, tudd, hogy Isten
mindent neked adott, ami a győzelmedhez kell.
Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben. – Zsidók 4:15-16
A reménységünk abból az ígéretből ered, hogy
nem vagyunk egyedül. Jézusnak is ugyanúgy el kellett tűrnie a kísértés
pontjait, mint nekünk. Ő képes volt arra, hogy tökéletesen ellenálljon és bűntelenül
legyőzze azt Atyja Igéjével és erejével.
Mi nem vagyunk tökéletesek. Elbukunk. De Jézus
tudja, hogy igazán küzdünk, ezért hozzá futhatunk, hogy elvegye tőlünk a
szégyent és a terhet és tudhatjuk, hogy benne mindig végtelen könyörületre,
kegyelemre és megbocsátásra lelhetünk.
Ha kísértéssel kell szembenéznünk, válasszuk
újra és újra és újra Jézust!
Kegyelem nektek és békesség,
Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.
A weboldal cookie-t használ, ami segít a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.Ok
