Állhatatos és bővelkedő

Nemrég egy barátnőmmel találkoztam, aki épp egy temetésről érkezett. Beszélgettünk és nevettünk egy kicsit, mielőtt feltettem a rettegett kérdést: „Hogy érzed magad?” Sóhajtott egyet, majd az alábbi – számomra furcsa és elgondolkodtató – választ adta: „Nagyon szomorú, de mégis hálás vagyok a gyászért, mert emlékeztetőül szolgál arra, hogy ez a világ nem az otthonunk. ” Ahogy a könnyek lassan végigfolytak az arcán, elmondta az ismert szavakat, melyeket ma az 1 Korinthus 15-ben olvasunk: „Halál, hová lett a győzelmed? Hol a fegyvered? Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!” Az együtt töltött percekben elgondolkodtunk a hatalmas örökségen, amit kaptunk és azon, hogy a királyságért teljesen odaszánt élet egy beteljesedett élet.

Ez a rész az 1 Korinthus 15-ben azért megerősítő, mert emlékeztet bennünket arra, hogy ez a világ nem az otthonunk, és hogy testünk, amelyet kaptunk, mégha meg is hal, újjá lesz egy napon! Az 50-57. versek azt mondják nekünk, hogy még ha a legpusztítóbb dolog – a halál – be is következik itt a földön, azok, akik Krisztusban vannak legyőzik azt.

Barátaim, ez jó hír! A betegséggel küzdő ember számára ez az, amit alig vár. Az özvegyek, a kisemmizettek és az elkeseredettek számára a Krisztusban megnyert győzelem a gyászt örömre fordítja, mert a Krisztusba vetett szilárd reménységünkre mutat. Azt a napot várjuk, amikor mindenünk (testünk, kapcsolataink, fájdalmaink) Krisztusban tökéletesen helyreáll. Addig Isten Igéjének ígéretében gyökerezve, reménnyel telve élünk.

Hogyan is lesz ez? Mit tegyünk, amíg el nem érkezik a dicsőséges nap?

Nézzük meg az 1 Kor 15:58-at: „Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.”

Barátaim, függetlenül a folyamatosan változó körülményektől, állhatatosaknak és szilárdaknak kell lennünk, mindig bővelkedve az Úr munkájában. Ez a hűség iránti szent elhívás. Bizodalmunk lehet, hogy amit az Úr megígért, azt biztosan meg fogja tenni. Ez azt jelenti, hogy bár betegség és halál vesz körül, bár gyászolunk, fájdalmak érnek és sírunk, reménységünk van az örök életre, amely legyőzte a halált. Ez azt jelenti, hogy bátran kijelentjük: amikor a Krisztusban hívő halottak feltámadnak, Isten minden könnycseppünket felszárítja. Azt jelenti, hogy a reménység népeként az Úr és az Ő királysága érdekében dolgozunk – nem a saját királyságunkra törekszünk itt a földön, hanem az örökkévalóra. Ezt úgy tesszük, hogy beosztjuk az időnket, erőforrásainkat és kapcsolatainkat az örök dicsőség érdekében, tudva, hogy munkánk (nagy és kicsi, látható és láthatatlan) nem hiábavalók, ha Krisztusban vannak.

Ez nem azt jelenti, hogy amíg várunk, nem ér fájdalom vagy bántás, vagy hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedést. A hívők sem hagyhatják figyelmen kívül a gyászt és fájdalmat. Ehelyett megbirkóznak vele, tudván, hogy mindenben győzhetnek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Krisztusban hívőkként tudjuk, hogy az élet fájdalmasan nehéz tud lenni, de azt is tudjuk, hogy Istenünk ígérete, mely szerint egy nap minden jóra fordul, jó és igaz. Amíg Rá várunk, elkötelezzük magunkat az Úr munkájára, tudva, hogy földi életünk fájdalommal jár és végül véget ér. Reménységünk nem a földi jólétben rejlik, hanem egyedül Krisztusban.

Ezen a héten gondolkozzunk el azon, hogy miben is nyilvánul meg életünkben az Úr állhatatos és bővelkedő munkája. Imádkozz és kérd Istent bölcsességért, hogyan tudná ez az igazság átalakítani napi gondolataidat és tetteidet. Emlékezz a Krisztusban elért győzelemre, mely lehetővé teszi számunkra, hogy szeretett testvérekként éljünk, és hűségesen dolgozzunk az Úrért.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/steadfast-and-abounding/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Gergely Csilla

Isten Ígéretei – 2. hét / 1. nap

Fáradozásotok nem hiábavaló

Olvasd el: 1 Korinthus 15:58
IMÁK:
1 Korinthus 15:58

Pál arra biztatja az első korinthusi gyülekezet tagjait, hogy szilárdan álljanak a hitben, mert valami nagyszerűbb dolog fog következni. Krisztus vissza fog jönni a gyermekeiért, és a bűn elleni harcnak és a halálnak egyszer s mindenkorra vége lesz. A Menny ígérete segít a hívőknek, hogy hűségesek és kitartóak legyenek.

Minden apró erőfeszítésről, amit Isten nevében teszünk, Ő meg fog emlékezni. Ne engedjük, hogy lelkünk ellensége elcsüggesszen és kétséget támasszon bennünk. Akik Krisztusba vetették hitüket, egy napon megtapasztalják a teljes örömöt az Ő dicsőséges jelenlétében, addig pedig nekünk magunknak kell állhatatosnak lennünk és világítanunk ebben a sötét világban.

 

Atyám, segíts állhatatosnak, rendíthetetlennek lennem, és hogy bővölködjek azokban a dolgokban, amelyek a Te tetszésedre vannak. Hadd töltse be a szívemet a mennyei reménység. Ámen.

 /YouVersion/ 

Fordította: Greizer Zsófia

 

 

1. és 2. Thesszalonika – 6. hét / 1. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 3:1-5

IMÁK: 2 Thesszalonika 3:3

Pál sokszor csalódott az emberekben a megpróbáltatások idején. Ebben a néhány versben segít a thesszalonikai keresztényeknek megérteni, hogyan harcoljanak a csüggedés ellen, mikor a barátaik elfordulnak a hittől. Először Pál arra biztatja őket, hogy imádkozzanak védelemért és gondviselésért, hogy az evangélium üzenete terjedjen, az ellenség mesterkedései ellenére. Másodszor, Pál arra bátorítja őket, hogy ne a hitetlenekre összpontosítsanak, hanem Isten hűségét tartsák szem előtt. Végül, arra hívja őket, hogy állhatatosan engedelmesek maradjanak Krisztusnak, és hogy továbbra is szeressék és szolgálják egymást.

Barátaim, Isten soha nem hagy cserben benneteket. A ti Védelmezőtök harcol értetek ma is. Ha szellemi harcokat vívtok, kiáltsatok a Megmentőhöz. A Megmentőtök segít talpon maradni. Állhatatos szeretete végigkísér ezen a nehéz időszakon.

 

Hűséges Istenem, köszönöm, hogy te harcolsz értem. Segíts, hogy bizalommal haladjak előre, tudva, hogy Te hatalmasabb vagy, mint az én nehézségeim. Segíts nyugalmat lelnem abban az igazságban, hogy az ellenséget Te már legyőzted, és a Te királyságod céljai a megvalósulás felé tartanak. A célokat, melyeket nekem szánsz, semmi sem tartóztathatja fel. Te vagy a hatalmas Isten, aki folyamatosan csodákat tesz. Ámen

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Jakab – 1. hét / 1. nap

Jakab, Jézus Krisztus féltestvére, a korai egyház szétszórt és üldözött zsidó keresztényeinek írt levelében rögtön a lényegre tér. Erőteljes buzdító beszédet intéz a Krisztus-követőkhöz, bátorítva őket, hogy gondolják át a próbatételek jelentőségét.  Tanítása szerint a türelmes kitartás gyakran a próbák során fejlődik ki. A szenvedés és a próbák egyfajta bizonyosságot jelentenek a hívőknek. Mikor beleegyezünk, hogy kiálljuk a próbákat a megfelelő módon (örömmel), lelki érettségre teszünk szert. Az örömöt nem a szenvedés maga adja, hanem a tudat, hogy Isten soha nem hagy magunkra és nem feledkezik meg rólunk a szenvedés alatt.

Mit árul el a próbákhoz való hozzáállásod az Istenbe vetett bizalmadról? A próbáknak nagy célja van a hívő emberek életében. Segítenek Isten kimeríthetetlen vigasztalását, szeretetét, kegyelmét és reménységét megtapasztalni. Valamint meglátni azt, hogy hogyan boldogulnánk az életben Isten nélkül. Miben kell Isten segítsen, hogy változtatni tudj a szenvedéshez és próbákhoz való hozzáállásodon?

 

Atya Isten, Te vagy az egyetlen, aki tökéletes hűségeddel minden jó munkát bevégzel, melyet elkezdtél. Köszönöm, Uram, a vágyadat, hogy teljesebbé és egyre inkább hozzád hasonlóvá szeretnél formálni engem. Segíts, hogy elfogadjam, és alávessem magam a Te módszereidnek, melyekkel az érettséget munkálod az életemben. Fedd fel magad előttem a próbáim során, Uram, hogy kitartsak Benned bízva. Jézus nevében. Ámen. 

(Youversion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea