„Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.” János 3:17
Egy hideg, téli reggelen kaptam meg a levelet. Ez még akkor volt, amikor az emberek írtak levelet. Nem volt feladó – semmi utalás arra, hogy ki írta. Addig fürkésztem a levelet, amíg a következő szavak leugrottak a lapról: „Isten megbocsátott nekem és azért imádkozom, hogy majd te is bocsáss meg nekem.” Megállt a szívem. Azonnal. Pontosan tudtam kitől érkezett és miről szólt.
Elöntött a méreg. Nem hittem el. Hogy meri! Hogy gondolta, hogy egy vacak levél jóváteszi évek sérüléseit, fájdalmát és rombolását? Hamarosan rájöttem, hogy a haragom nem csak ellene irányult.
Vadul tomboltam Isten ellen. Hogy tehetted, Uram? Hogy tudtál megbocsátani annak az embernek, aki megsértett engem? Hogy tudtad ezt az embert a ’testvéremmé’ tenni Krisztusban? Utálom őt Uram, ezért Neked is utálni kéne!
Rosszul voltam. Mérgemben napokig csak sírtam. Nyafogtam. Duzzogtam. Messze futottam a gyülekezettől. A Biblia szavai üresen csengtek.
Én voltam Jónás.
Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. – János 3:17
Ironikus, hogy miközben bűneim bocsánatára úgy tekintettem, mint Isten irgalmas szeretetének bizonyságára, közben úgy néztem ennek az embernek a bűnére, mint Isten haragjának igazolására. A saját képemre formált Istent akartam – Olyat, aki ingyen megbocsát nekem bármit, de keményen megbünteti az ellenségeimet mindenért. Azonban ez nem a Biblia Istene.
Ez Isten szíve az emberek felé – az összes bűnös felé – hogy senki ne töltse az örökkévalóságot Tőle elválasztva a pokolban. Isten szeret és arra vágyik, hogy mély kapcsolatba lépjen mindegyikőnkkel az Ő Fia, Jézus Krisztus megváltása által. Kitölti korlátlan kegyelmét és könyörületességét, mert nem akarja, hogy bárki elpusztuljon. Abban a pillanatban, amikor valaki elfogadja Jézust, nemcsak a bocsánatát kapja meg, hanem az Ő tökéletes igazságát. Jézus Istenben igazzá tesz, teljesen, azonnal és örökre. Ez az evangélium.
Bizony irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk és szeretete nem fogy el. Nem hibáztat szüntelen, nem haragszik örökké. – Zsoltárok 103:8-10
Nem úgy bánik velünk, ahogy bűneink megérdemlik és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk.
Szégyellem bevallani, hogy büszke haragomban és keserűségemben úgy döntöttem, hogy egy ember nem méltó Isten bocsánatára és kegyelmére. Haragom eltakarta Isten Szavának az igazságát. Küzdöttem azért, hogy lássam Jézus evangéliumának fényét.
Amikor Jézus, a mi Jó Pásztorunk otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy kövesse az egy elveszettet, bolondnak és meggondolatlannak látszik…hacsak nem te vagy az az egy elveszett. Jézus szenvedélyes tevékenysége a bűnösök felé definiálja, hogy kicsoda Ő. Ugyanez a szenvedély kell, hogy definiálja Isten gyermekeit is.
… mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket és megmentse őket. – Lukács 19:10
Még az én fájdalommal teli engedetlenségemben is, a Szent Szellem folyton követett engem. Ellenállhatatlan szeretete visszahúzott Hozzá. Az igaz megbocsátás kulcsa az én életemben az, hogy alázatosan elgondolkodom arról, mennyi mindent bocsátott meg nekem Isten. Hogy megmaradjak abban, hogy ne az ellenségeimre nézzek le, inkább Krisztusra nézek fel.
Amikor jobbnak látom magam másoknál, emlékezem arra, hogy az én igazságom Istennél kizárólag Jézuson alapszik és azon, amit Ő tett, nem azon, amit én tettem.
Amikor a keresztről, Jézus kínzó áldozatáról elmélkedem, emlékezem arra, hogy áldozata nemcsak értem volt, hanem mindenkiért, beleértve azokat is, akik vétettek ellenem.
Amikor az evangéliumra gondolok, emlékezem arra, hogy az alap a Kereszt lábánál van. Egyikőnk sem érdemes kifogyhatatlan szeretetére, Ő mégis ingyen ajánlja mindnyájunknak.
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messze dobta el bűneinket tőlünk. – Zsoltárok 103:11-12
Eljön a nap, amikor Jézus visszajön és megítéli azokat, akik elutasították Őt. De az a nap még nem jött el. Úgyhogy addig meg kell erősödnünk a szeretetben…és erősen szeretni!
Az igazi keresztény szeretet nem jön könnyen. Ez egy áldozat, amit a világ sosem fog megérteni. Ha a szeretet és a megbocsátás nekünk nem kerül semmibe, soha nem fogjuk értékelni az áldozatos szeretetet, amit Jézus irántunk tanúsít. Minél jobban befogadjuk Jézust, annál jobban tudunk úgy szeretni, mint Jézus.
A szeretet nem pusztán az, amit Isten tesz. A szeretet az, aki Isten. A szeretet önmagát kínálja áldozatosan és vidáman, megkülönböztetés, habozás és megítélés nélkül.
Jézus a halálig szerette Atyját és Népét. Semmi nincs, amit Jézus ne áldozna fel a szeretet nevében.
Nincs olyan hely, ahová Jézus nem menne el.
Senki sincs, akivel Jézus ne volna hajlandó kapcsolatba kerülni.
Nincs határa annak, ameddig Jézus elmenne, hogy megmentse az elveszettet.
Jézus azért jött, hogy megmentsen!
Beszéljük meg:
- Milyen szituációban vagy körülményben van szükséged egy olyan szívre, amelyik úgy szeret, ahogy Isten szeret?
- Hogyan imádkozhatunk érted, miközben arra törekszel, hogy megéld a kegyelem evangéliumát?
Kegyelem és békesség nektek,
Terria
Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-heart-of-god/
Fordította: Bíró Ibolya
