A mi erőteljes bizonyságunk

Legutóbb, amikor megkíséreltem megosztani valakivel az evangéliumot, a dolog nem ment túl fényesen. Sőt, mondhatnánk úgy, hogy kész katasztrófa volt.

Miközben épp egy könyvesboltban kerestem magamnak olyan Bibliát, amelybe jegyzetelni is lehet, két fiatal hölgy szólított meg. Talán azért érezték úgy, hogy egyszerűbb lesz velem beszélgetni, mert pont abban a szekcióban keresgéltem.

Megkérdezték, hogy hallottam-e már „Istenről, az anyáról”, majd elkezdték megosztani velem hitük alapelveit. Én türelmetlenül közbevágtam, hogy rácáfoljak az érveikre, és hogy megosszam velük Jézus Krisztus evangéliumát, innentől kezdve pedig elfajultak a dolgok. A végén egy könyvesbolt kellős közepén próbáltuk túlkiabálni egymást.

Rendkívül kínos és megalázó volt. Az eset után bűntudatot éreztem.

Miért támadtam rögtön vissza és miért viselkedtem ennyire idegesen?  Miért nem éreztettem velük Krisztus szeretetét? Miért nem hallgattam meg őket készségesen, és miért nem gondoltam meg, mit beszélek? Miért nem tettem bizonyságot? Egyáltalán eszembe jutott, hogy megkérdezzem, vágynak-e igazi megváltásra Jézuson keresztül?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek az élménynek a hatására jóval félénkebbé váltam a „jóhír” megosztásával kapcsolatban. Az élmény hatására, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mi lesz, ha valaki úgy viselkedik velem, amikor megosztom az evangéliumot, ahogy én viselkedtem ezekkel a lányokkal.

Isten arra hív minket, hívőket, hogy megosszuk az örömhírt. Egy hívő életének célja és küldetése, hogy menjen, és beszéljen a megváltás üzenetértől, Isten azonban sosem küld ki minket egyedül. A Szent Szellem jár előttünk, hogy egyengesse előttünk az utat, és bennünk él, hogy felbátorítson bennünket a bátor, hatékony és alázatos beszédre (Apostolok cselekedetei 4:29,31; Apostolok cselekedetei 14:1Máté 10:20).

Isten, a maga mindenhatóságában pont a megfelelő helyen és időben helyezett el bennünket, hogy beszéljünk róla azoknak, akiknek szükségük van rá (5 Mózes 31:8Zsoltárok 139:5). Nekem csak annyi a dolgom, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt felkészült legyek arra, hogy beszéljek a bennünk élő reménység forrásáról.

Amikor az örömhírt osztjuk meg, követhetjük Pál apostol példáját az Apostolok cselekedetei 26-ban. Pál bátor volt, mégis alázatos maradt, amikor az evangéliumról beszélt. Elmondta Jézus Krisztus evangéliumát, azonban megosztotta a saját történetét is. Ha engedjük a Szent Szellemnek, hogy irányítsa a beszélgetéseinket, akkor ő meg fogja teremteni a lehetőséget nekünk arra, hogy megosszuk a hitünket (Jelenések könyve 3:8).

Az Apostolok cselekedetei 26-ban az Úr mennyei módon olyan helyzetbe hozza Pált, hogy az beszélhessen a hitéről, és megoszthassa a bizonyságtételét Agrippa királlyal. Ahelyett, hogy a félelmet engedte volna eluralkodni, Pál szerencsésnek tartotta magát, hogy védekezhet és azért is, mert így lehetősége nyílt az evangéliumról beszélni a kor legmagasabb rangú hivatalnokainak.

Gyakran nem látjuk meg, hogy Isten mennyei módon helyezett minket pont oda, ahol vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk a minket körülvevő embereknek (János 15:4–5, 16).

Te és én tápláljuk a családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és még azokat is, akik a közösségi média oldalain követnek bennünket. Így muszáj feltennünk magunknak a kérdést: mivel tápláljuk őket?

A 1–23. versekben Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazsága az egyetlen út a megváltáshoz és az Istennel való megbékéléshez. Emellett láthatjuk, hogy Pál elmesélte a saját megtérésének történetét is.

A személyes bizonyságtételünk nagyon fontos, mert ez annak az egyedülálló története, hogy Isten miként formálta a mi életünket. A személyes bizonyságtételünk egyszerűen az, hogy milyen volt az életünk Krisztus előtt, és mennyit változott a megváltásunk óta. Az emberek ugyan beleköthetnek a Biblia egyes részeibe, az Isten életünkben elvégzett csodálatos munkáját senki sem vitathatja.

A 24–29. versekben azt látjuk, hogy Pált kicsúfolták és kigúnyolták. Nem a mi feladatunk bárkit meggyőzni, belekényszeríteni vagy érzelmileg zsarolni azért, hogy elfogadja Jézust megváltójaként. A mi feladatunk csupán annyi, hogy bátran és alázatosan beszéljünk róla, a munka többi részét pedig a Szent Szellemre bízzuk.

Gyakran imádkozom azért, hogy Isten adjon nekem újabb alkalmat találkozni azokkal a lányokkal. Ha megtenné, bocsánatot kérnék tőlük az arrogáns és feszült viselkedésemért, majd alázatosan és szeretettel beszélnék velük.

Isten annyira szeretett engem, hogy a fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy megfizesse az árat a bűneimért. Kamaszkoromban elszöktem otthonról, majd az alkohol és a drogok segítségével a szexuális bűnök, a prostitúció és a pornográfia csapdájába estem. Meggondolatlanul éltem a reménytelen, dühös és elkeseredett életemet. Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és már a halállal néztem szembe, öntudatra ébredtem és felismertem, hogy minden, amit teszek, rossz. Könyörögtem Istennek, hogy segítsen, javítson meg, mentsen meg. Teljes szívemből hittem, hogy képes rá. Habár ezt akkor még nem értettem, Jézus Isten jobb oldalán ült, és értem imádkozott.  Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának hála Isten kinyújtotta hatalmas karját, belenyúlt az életembe, és megmentett. Újjá tett. Bár a körülményeim nem változtak meg azonnal, egyvalami mégis rögvest más lett: volt reménységem. Annyira szeretve éreztem magam, mint még soha. Alávetettem magam Istennek, aki módszeresen megtisztított, helyreállította az összetört szívemet, meggyógyította a régi sebeket, eltávolított embereket az életemből és megmutatta, hogyan éljek Érte és szeressek úgy, mint Ő.

Megosztani az evangéliumot néha ijesztő. Lehet, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, elküldenek vagy elhagynak. De mi azért vállaljuk a kockázatot, mert szeretjük Istent. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretnünk kell az embereket, még akkor is, ha szerethetetlen, kellemetlen, udvariatlan emberekről van szó (Máté 22:37–39). Isten megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, szánkba adja a szavakat és kegyelemmel tesz teljessé, hogy mindezt Érte vigyük véghez, méghozzá kiválóan (Máté 7:7–8).

Hogyan imádkozhatunk érted, amikor elindulsz a világba, hogy megoszd az örömhírt és a bizonyságtételedet?

  Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-powerful-witness/

Fordította: Szabó Anna

Szent és nagyon szeretett

Megosztott nép vagyunk, igaz? Ha csak bekapcsoljuk a tévét, megnyitjuk a közösségi média-oldalunkat, rögtön szembetaláljuk magunkat a különböző vélemények lármájával. Amit pedig a tévében vagy az interneten látunk, nem sokban különbözik attól, ami a kisebb közösségeinkben történik. Isten választott népe mégis arra lett elhívva, hogy más legyen.

Nézzük csak meg a Kolossé 3:12-et:

„Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten szeret titeket, és kiválasztott benneteket a maga számára, hogy szent népévé tegyen!”

Nem tudom, te hogy vagy vele, de amikor végigolvasom ezeket a jellemzőket, néhány szó mintha megszúrna, jobban, mint a többi. Nem vagyok benne biztos, hogy a családom vagy a barátaim türelmes nőként írnának le, Isten Igéje azonban kifejezetten világosan azt mondja ki, hogy Isten ezt a tulajdonságot várja tőlünk. Tehát ha beléd is beléd csapott a felismerés, ahogy ezt a listát végigolvastad, ne csüggedj! Istennek hála ugyanis, nem a magunk erejéből kell ezt elérnünk.

Észrevetted, miről volt szó a tulajdonságok listája előtt? Olvassuk el ismét ezt a verset.

„Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.”

Látod? Választott nép, szentek és szeretettek vagyunk.

Kedveseim, ez mindent új megvilágításba helyez! Azok számára, akiknek kimondottan nehéz együttérzőnek vagy türelmesnek lenniük, nemcsak annyi a válasz, hogy próbálják még keményebben, vagy csak legyenek jobbak, hanem az, hogy nézzetek Jézusra!

Nézd csak, hogyan választott ki minket, és hogyan különített el, hogy jót tegyünk (Efézus 2:10)! Ízlelgesd ennek az igazságát, hogy Krisztusnak a kereszten elvégzett áldozatának köszönhetően mi is szentek és szeretettek vagyunk. És mivel nem tudunk olyat tenni vagy mondani, ami miatt jobban vagy kevésbé szeretne, más emberek vagyunk. És miközben bátran megéljük az elhívásunkat, hogy szentül és szeretve éljünk, mi magunk is együttérzőbbek, kedvesebbek, alázatosabbak, gyengédebbek és türelmesebbek leszünk.

Krisztus áldozata változtat meg minket. Megváltoztatja a velünk született természetünket, és ahogy a boldogmondásokat tanulmányozzuk, és egyre jobban elmélyedünk Isten Igéjében, át is engedjük magunkat Neki, hogy olyanná formálja a szívünket, amilyenné mi magunk nem lennénk képesek.

A Zsidók 4:12 ezt mondja:

„Mert amit Isten kimond, az a szó élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.”

A Róma 12:2 ezt mondja:

„Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!”

Mi is ezt tesszük a Szeresd Nagyon Istent csapatával. Összegyűlünk Isten Igéje körül, mert hisszük, hogy van hatalma megváltoztatni a szívünket és a gondolkodásunkat. Ha tehát úgy érzed, hogy „szúr” ez a szakasz, vagy hogy nem ütöd meg a mércét, ne csüggedj! Szent és nagyon szeretett vagy, és Isten arra hív, hogy minden nap egyre inkább Hozzá hasonlóvá válj.

Brittany Salmon

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/holy-and-dearly-loved/

Boldogok a szelídek

Nem használjuk gyakran a szelíd jelzőt. Sokan hiszik, hogy a szelídség gyengeség. De nem az! Nem jelent gerinctelenséget és határozatlanságot sem. Nem azt jelenti, hogy valaki udvarias vagy félénk, esetleg természetéből adódóan kedves és halk szavú.

Tehát mi a szelídség? Matthew Henry azt mondta, hogy a szelídség a „lélek csendessége, ami lecsillapítja dühünket és elmélyíti emberségünket. Egyfajta gyengédség és önfegyelem, még akkor is, amikor a szívünk ég és ehhez bizony erő kell.” A gyenge ember nem lehet szelíd.

A szelídségnek két alapvető megjelenési formája van, amit tanulmányoznunk kell:

1. ISTEN FELÉ

Ha szelídek vagyunk, vágyunk arra, hogy Isten Szaváról tanulhassunk. Elfogadjuk a nehéz és a könnyű üzeneteit is. Alá tudjuk rendelni magunkat Isten gondviselésének, tehát félre tudjuk tenni az érzéseinket és bízni abban, hogy Isten útjai jobbak számunkra. A közbelépéseire úgy tekintünk, hogy valami jobbat tervezett nekünk. Gyermekeink civakodásában meglátjuk a lehetőséget, amit Istentől kaptunk arra, hogy szeretetre és türelemre tanítsuk őket. Összefoglalva, a szelídség eredményeképp inkább akarunk engedelmeskedni Istennek, mint saját önző vágyainknak. A szelídség megtanít Isten békességében pihenni és feltétlen bizalommal követni Őt.

2. MÁSOK FELÉ

A szelídség nagymértékben befolyásolja a többi emberrel való kapcsolatunkat. Megtanít arra, hogy szóljunk magunkhoz, hogyan cselekedjünk olyan emberként, aki gondolkozik, mielőtt beszél és reagál. A szelíd ember először másokra gondol. A szelíd ember uralkodni tud a beszédén (Jakab 3:2), még akkor is, ha „ég a szíve”. „Kétszer is átgondolja, mielőtt megszólalna” (Matthew Henry). A szelídség nagy része önfegyelem.

Azt mondják, a szelídség ellenőrzés alatt tartott erő. De szerintem helyesebb úgy mondani, hogy a szelídség erő, ami lehetőséget ad, hogy tűrjünk a vétkezés helyett.

Ahelyett, hogy megsértődnénk egy barátunk kommentjén és engednénk a kételkedésnek, hagyhatjuk, hogy leperegjen rólunk. A szelídség segít észben tartani, hogy előfordult már olyan, hogy mi sértettünk meg másokat és Krisztus nélkül folyamatosan azt tennénk.

„A szelídség dolga, hogy lecsendesítse szellemünket, hogy a belső békét ne zavarhassák meg a külső provokációk”  –Matthew Henry

Eljön a nap, amikor ez a világ elvettetik és Isten új Földet teremt. Ennek örökösei a szelídek lesznek. A szelídség a lélek gyümölcse és azok, akik szelídek bizonyságot tesznek életükben az erőről és megváltozott szívükről. Nem lehetünk szelídek Isten segítsége nélkül. Túl nehéz, éppen ezért, ha szelídséget tanulunk, biztosak lehetünk benne, hogy Isten munkálkodik bennünk.

Jézusra tekintve,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/blessed-are-the-meek/

Boldogok a lelki szegények

Kétségbeesetten jövünk Hozzád

„A Hegyi beszéd mennydörgő hangon, vitathatatlanul bizonyítja, hogy Isten előtt mindannyian ugyanazon a szinten vagyunk: gyilkosok, indulatosak, házasságtörők, tolvajok és zsugoriak. Mindannyian kétségbe vagyunk esve, és valójában ez az egyetlen megfelelő álláspont olyan emberként, aki szeretné megismerni Istent. Kiestünk az abszolút tökéletes helyről, nem tudunk hova zuhanni, csak a tökéletes kegyelem biztonságos hálójába.”  – Philip Yancey

Múlt hónapban 3 tinédzser fiam bemerítkezett.

A januári Texasba költözésünk óta Isten munkálkodik a családunkban, ami válasz volt speciális imáinkra ebben az időszakban: „Istenem, ismertesd meg velünk Magad mélyebben.”

Tudtuk, hogy ez egy sebezhető ima. Miért? Mert „mélyebbre menni” Istenben – egyre jobban és jobban megismerni, hogy ki Ő valójában, és naponta alázattal és megadással válaszolni erre – nos egyre inkább tudatosult bennünk az Ő nagysága. És az Ő nagysága sokkal inkább felfedi, hogy kik vagyunk mi, emlékeztetve minket arra, mennyire kétségbeesetten szükségünk van Rá.

Ez egy megalázó hely.

Ez egy átformáló hely.

Ez egy olyan hely, ahol a töröttből gyönyörű lesz.

Ahogy énekeltük a gyönyörű éneket a gyülekezeti teremben a családok és barátok nagy csoportja jött egymás elé állva – elnézést kérve -, hogy tanúi lehessenek, amikor az alázatos férfiak, nők és gyermekek mindannyian mindenüket odaadva alámerülnek. Engedelmes és látványos kifejezését annak, hogy „életre emelkednek” a vízből Krisztusban, megvallva a világ számára az átalakulást, ami már elkezdődött belül, hitben.

Erős férfiak jönnek, akik már semmit nem akarnak bizonyítani.

Bátor nők jönnek a szégyen éveiből kiemelve.

Fiatal gyerekek jönnek friss, egyszerű hittel.

Folytak a könnyeim, amikor láttam a szegényeket és a szükségben lévőket, ahogy kétségbeesve jöttek Jézushoz…

A szegények és erőtlenek mind
Az elveszettek és a magányosak
A tolvajok mind jönnek és megvallják
Beismerik, hogy szent vagy  

Hangosan éneklik
Hallelujah
Kiáltják

Hallelujah
És minden szív, amelyik elégedett
És mind, aki méltatlannak tartja magát
Mind, akik tele vannak fájdalommal, és már semmijük sincs
Mindannyian megtudják, hogy szent vagy
Kiáltsd
Menj és kiálts ezt a hegyekről
Menj és mondd el a tömegeknek
Hogy Ő az Isten

(All Sons and Daughters)

Jövünk elkeseredve, mégis óriási reménységünk lehet. Jövünk összetörve, de egy hatalmas kegyelem óceánjában landolunk. A most és a még nem feszültségében élünk, de Krisztusban miénk a Menny Királysága.

„Amikor Jézus látta, hogy milyen sokan gyűltek össze, fölment a domb oldalára. Mikor leült, a tanítványai köré gyűltek. Ő pedig így kezdte őket tanítani: „Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék Isten Királysága!“ (Máté 5:1:3)

A tanítványok köré gyűltek. Jézus, mi is jövünk Hozzád. Ó, Istenem, még a legjobb napunkon se, soha, soha ne múljon el az, hogy kétségbeesetten kapaszkodunk Beléd…

Az Ő lábainál,

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/blessed-are-the-poor-in-spirit/

Mikeás könyve – 4. hét / 1. nap

Olvasd el: Mikeás 6:1-8, Galata 4:12-16

IMÁK: Mikeás 6:8                           

Szerintem a Mikeás 6:8 összefoglalja Mikeás teljes könyvét. Újra és újra arról olvasunk, hogy Izráel mi mindent tett helytelenül. Most pedig arról, hogy mit kellene tenniük: igazságosan cselekedni, hűségesen szeretni és alázatosan élni Isten előtt. Három egyszerű, apró dolog, amit Isten az emberektől kért akkor és kér tőlünk ma is.

Isten belefáradt a vallási szertartásokba, az áldozatokba és a sekélyes lelki életbe. Az izráeliek nem vették észre milyen súlyosan vétkeztek az Úr ellen és úgy gondolták, hogy vallásos cselekedetekkel megszabadulhatnak a bűntudattól.

Ahhoz, hogy a kért három dolgot meg tudjuk tenni, szükségünk van arra, hogy Jézus Krisztus megmentsen minket. Ha anélkül próbálunk igazságosan cselekedni, hűségesen szeretni és alázatosan élni, hogy Isten előtt, mint bűnösök jelennénk meg, akiknek szüksége van a Megváltóra, akkor mi is csak „vallásos” emberek vagyunk.

Ne próbáljuk Istent a vallásosságunkkal lenyűgözni. Ő a szívünket akarja. Azt, hogy átadjuk az életünket. Azt, hogy úgy viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, mint a Király leányai, akik az Ő Igéje szerint élnek.

Drága Uram, szeretnélek Téged bensőségesen megismerni. Nem akarok hazugságban élni. Nem akarom üres szívem felett a vallásosság álarcát viselni. Ó, Atyám, segíts, hogy igaz hitben éljek, olyanban, ami belülről formál engem és elér másokat is a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter

Úr mindenek felett

„Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.” – 2 Krónikák 29:2

Elég idős vagyok, így több amerikai elnök elnökségét is megéltem már. Némelyik elnökről úgy tűnt az alapján, ahogy az országot vezette, hogy közelebb van Istenhez, mint a többiek.

Az első elnök, akire gyermekkoromból emlékszem Ronald Reagan… igen, a ’80-as évek gyermeke vagyok. Még ma is emlékszem, ahogy egyik este, amikor a nagyszüleimnél aludtam, bekapcsoltuk a tévét és néztem, ahogy beszédet intéz az amerikai nép felé. Aznap éjjel, amikor a nagymamám lefektetett, élénken él bennem, ahogy azt mondta, „Angela, mindig imádkozz az elnökünkért. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk értük, a védelmükért, és hogy Isten adjon nekik bölcsességet ahhoz, hogy vezetni tudják az országunkat.” Nem tudom, miért volt rám ez a rövid beszélgetés ilyen nagy hatással, de mélyen belém ivódott.

Mikeás azzal kezd, hogy számos fontos információt oszt meg velünk. Először is kiemeli, hogy amit elmond, az Istentől származik, ő csak közvetítő. Majd beszámol arról, honnan származik és hogy ószövetségi prófétai szolgálatának évei alatt, a Krisztus előtti 8. században, melyik három király uralkodott. Megtudjuk azt is, hogy Mikeás egy mezőgazdasággal foglalkozó közösségből származott. Mikeás könyvének további olvasásához kapcsolódóan ez egy lényeges információ. Látni fogjuk, hogy Mikeás közösségének tehetősebb tagjai, mind Júdában, mind Izráelben hogyan bántották kevésbé tehetős társaikat.

A három király, akiket Mikeás említ, nagyon különbözött egymástól…

Jótám (750-735) többé-kevésbé közömbös volt Isten iránt. A látvány kedvéért elvégezte a vallási szertartásokat, de a szíve nem volt benne. Áház (735-715) ellenben NAGYON gonosz volt. Nem volt közömbös, mint Jótám, hanem agresszíven küzdött Isten ellen. Ezékiás (715-686) teljesen az ellentéte volt. Szerette Istent és azon munkálkodott, hogy népét visszavezesse Hozzá.

Amikor ezekről a királyokról olvasok, eszembe jut a bölcsesség, amit évekkel ezelőtt a nagymamám megosztott velem: imádkoznunk kell a vezetőinkért. Mindegy, hogy „Jótám”, „Áház” vagy „Ezékiás” vezetése alatt élünk, imádkoznunk kell értük és közben úgy élni az életünket, hogy az dicsőséget hozzon Istenre… ahogy Mikeás tette. Arra hívattunk el, hogy küzdjünk napjaink elnyomása ellen és – ahogyan erre Mikeás is kér minket – éljünk a kegyelmet kiterjesztve, az igazságot biztosítva és Istennel alázatban járva.

Ne feledd, hogy Isten a legfőbb hatalom és akkor is munkálkodik, ha az uralkodó király szereti őt, de akkor is, ha nem… Isten Úr MINDENEK felett!

1. heti kihívás: Add tovább a nagymamám bölcsességét. Szakíts időt a héten arra, hogy imádkozz a miniszterelnökünkért és azokért, akik az országunkat, a városunkat, a közösségünket vezetik. Meg kell tanítanunk a fiatalabb generációt az imádság jelentőségére.

Beszélgessünk: Imádkozol rendszeresen országod vezetőiért? Megtanítottak erre már gyermekként?

Szeresd nagyon Istent,


Forrás: https://lovegodgreatly.com/lord-over-all/

Fordította: Szabó Eszter

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 4. hét / 2. nap

A harag Isten joga, nem a miénk

Olvasd el: Jónás 4:4

IMÁK: Róma 3:23, Mikeás 6:8

Tegnap egy nagyon bosszús Jónással találkoztunk. Haragudott, hogy Ninive lakói elfogadták Isten kegyelmét, ami nemcsak rájuk áradt ki, hanem éppúgy Jónásra is.

Elképzelem, amint Isten a legnagyobb szeretettel kérdi Jónástól: „Jónás, valóban? Megharagszol azért, mert ugyanazt teszem a Niniveiekkel, amit veled tettem és teszek még mindig? Tényleg azt gondolod, jogod van haragudni? Én vagyok az, aki csalódott lehetne!”

Jól teszed, hogy haragszol? Ez az Ige gyakran eszembe jut, amikor hallom magamat hangosan és keményen beszélni. Vagy amikor túlreagálok valamit, ami nem az elvárásaim szerint alakul.

Isten az egyetlen, aki fenntartja magának a jogot arra, hogy haragudjon. Ő az egyetlen, aki látja az összes bukásomat, a bűneimet, a törvényszegéseimet. És mégis, önmagát adja, hogy szeressen engem. De én úgy vélem, jogom van haragudni másokra, amikor rosszat tesznek, vagy nem felelnek meg az elvárásaimnak.

A Róma 3:23 kijelenti, hogy mindannyian vétkeztünk és nélkülözzük Isten dicsőségét. Mindannyian. És Ő még mindig, minden egyes nap megbocsát nekünk. Odafigyeltél Isten kegyelmére mostanában? Láttad milyen sokféleképpen jóságos hozzád? Kezdjük el a kegyelmet másokra is kiárasztani.

 

Mennyei Atyám, segíts hogy mindig igazságos legyek, szeressem az irgalmasságot és alázatosan járjak veled. Nem akarok ítélkező vagy mérges lenni másokra, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeltem őket. Segíts szeretetet és irgalmasságot tanúsítanom azok felé, akiket az életembe helyeztél. Ámen.

 /YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Észrevenni és legyőzni a személyválogatás bűnét

„Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne kivételezzetek senkivel!” – Jakab 2:1

Büszkén kihúzzuk magunkat, és gyorsan letagadjuk. Mi nem vagyunk olyanok.

Részrehajlás.

Előítéletek.

Diszkrimináció.

“Én olyat nem teszek” – suttogjuk csendesen, miközben idegesen mocorgunk és nem tartjuk a szemkontaktust, hogy elkerüljük a beszélgetést.

De akármennyire is a szőnyeg alá szeretnénk söpörni, ez egy olyan probléma, amivel nagyon komolyan foglalkoznunk kell. A mai egyház sajnos ugyanazokkal a bűnökkel van megfertőzve, mint Jakab idején, amikor a hívek engedték, hogy a személyes preferencia jobban latba essen, mint a mások iránti szeretet. De mi a probléma? Azokat a testvéreket, akikről Jakab beszél jobban foglalkoztatta a saját megigazulásuk, mint  Isten dicsősége, és gyakran mi sem gondolkozunk másképp.

A testünk arra vágyik, hogy azokhoz igazodjon, akik különösen gazdagok, különösen szépek, és különösen befolyásosak. Azonban a szívem felsóhajt az alázatos felismeréstől, amikor eszembe jut, hogy az én Jézusomra a világ szempontjából ezek közül egyik sem jellemző. Sőt, igazából Ő pont mindennek az ellentétét képviselte. Egy névtelen ember volt, aki semmivé lett, és szolgává tette magát (Filippi 2:7). Nem rendelkezett olyan fizikai szépséggel, amely különlegesen hozzá vonzott volna bárkit, az emberek pedig megvetették és elutasították (Ézsaiás 53:2-3)… és az életére törtek.

Jézus mélyre hajolt.

Elég mélyre, hogy elhagyja a mennyei dicsőséget, és hogy egyszerre legyen Isten és ember.

Elég mélyre, hogy egy istállóban szülessen meg, és jászol legyen az első ágya.

Elég mélyre, hogy megérintse a leprásokat, hogy együtt egyen az adószedőkkel, és hogy kiterjessze a kegyelmet a paráznákra.

Elég mélyre, hogy megmossa a tanítványok lábát.

Elég mélyre, hogy helyettünk viselje el a köpéseket, a verést és a szögeket.

Elég mélyre, hogy nekünk ajándékozza az Ő lelkét, és hogy eltemessék.

És elég mélyre, hogy végül dicsőséges győzelemben támadhasson fel.

Szolgává lenni, hogy áldozatkészen szeressük azokat, akiket a világ elutasított? Nincs ennél szebb pozíció. Így tudunk járni a mi Megváltónk lába nyomán – mélyre hajolva, és megalázva magunkat Isten hatalmas keze által, hogy a megfelelő időben majd Ő emelhessen fel bennünket (1 Péter 5:6).

Akiket a világ megtörtnek és elhagyatottnak hív, azokat kell meglátogatnunk a nyomorúságuk közepette.

Akiket a világ szegénynek és méltatlannak titulál, azokkal kell foglalkoznunk, és azokat kell megbecsülnünk.

Akiket a világ figyelmen kívül akar hagyni, akiket diszkriminál, és akiket megaláz, azokat kell jobban szeretnünk magunknál.

A keresztnek hála az irgalom diadalmaskodik az ítélkezés felett.

Te is azon kapod magad, hogy személyválogató vagy? Ne várj tovább a bűnvallással, alázd meg magad, és szeress ma úgy, mint Jézus!

„Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!”  Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek!” – Jakab 2:8

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg!: Ki lehet az, akit a tetteiddel, a tétlenségeddel, vagy a hozzáállásoddal kiközösítesz? Mi az a lépés, amit a MAI NAPON megtehetsz annak érdekében, hogy a szeretetet és az irgalmat képviseld?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/recognize-and-resist-partiality/

 

Jakab – 2. hét / 1. nap

Mivel Isten a hívőket az ő jóságával és igazságosságával ajándékozza meg, felelősségünk vigyázni a beszédünkre, hozzáállásunkra és viselkedésünkre. Minden szó, amit kimondunk és minden cselekedetünk a szívünkből ered. Amikor kísértést érzünk kiönteni az érzéseinket, érzelmeinket haragunkban, vagy amikor igazságtalanság ér, muszáj lecsillapítanunk a szívünket, le kell lassítanunk, és Istenre figyelnünk, hogy meghalljuk azt, amit szerinte mondanunk és tennünk kellene.

Milyen esetekben vezérelnek az érzéseid, a temperamentumod vagy a szemléleted bizonyos dolgokról? Nekünk hívőknek Isten erejét kell keresnünk ahhoz, hogy feladjuk saját elképzeléseinket, önző vágyainkat, és ezáltal a környezetünknek az Ő alázatosságát, együttérzését és irgalmasságát mutassuk fel.

 

Atya Isten, növeld bennem a Te szeretetedet. Uram, segíts, hogy a szavaim és cselekedeteim a Te szíved jóságát, kedvességét és irgalmasságát fejezzék ki. Uram, akadályozd meg, hogy elsodorjanak a negatív érzések és viselkedések. Segíts, hogy alázatosan félre tudjak tenni minden gonosz vagy helytelen gondolatot és viselkedést. Uram segíts, hogy Téged dicsőítselek mindennel, amit mondok és teszek. Jézus nevében. Ámen

(Youversion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Szenvedélyes hálaadás

„Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult , visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. Azután arcra borult Jézus lábai előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.” – Lukács 17:15-16

Tíz olyan ember, akiket mások elkerültek a leprájuk miatt, akik saját városukban voltak számkivetettek, Jézushoz kiáltanak gyógyításért. Így kezdődik a történetünk, és Jézus mindössze annyit mond nekik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! A leprások pontosan tudták, hogy Jézus mire gondolt, és biztosan magukon kívül voltak az izgalomtól. Abban az időben szokás volt, hogy ha valaki meggyógyult valamilyen fertőző betegségből, akkor megmutatta magát egy papnak, aki megerősíthette, hogy a beteg többé már nem jelent veszélyt a többiek számára.

Mindannyian tudjuk, mi következik ezután: a tíz közül csak egy jön vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Amikor a történetnek ezt a részét olvassuk könnyen ítélkezünk a másik kilenc felett. Jézus meggyógyította őket egy betegségből, ami lehetetlenné tette számunkra, hogy más emberekkel érintkezzenek. Elveszítették a családjukat és a barátaikat, most pedig meggyógyultak és normális életet élhettek. Hogy lehet az, hogy mégsem tértek vissza Jézushoz köszönetet mondani?

Ezt elég kényelmetlen dolog számomra leírni, mert magamra ismerek abban a másik kilencben, akik boldogan továbbálltak.  Ha őszinték szeretnénk lenni, legtöbbünk inkább arra a kilencre hasonlít, nem pedig az egyre, aki visszajött dicsőíteni Jézust.

Mikor köszöntem meg Istennek utoljára a megváltást, mindazokat a szellemi áldásokat, amelyekkel Jézusban elhalmoz, mindazokat a fizikális dolgokat, amelyeket birtoklok, a tetőt a fejem felett, a barátaim szeretetét, vagy akár a gyógyulást a fejfájásból, amely tegnap egész nap kínzott?

És itt nem egy gyors „Kösz, Uram”-ra gondolok, hanem olyan hálára, amely, a lepráshoz hasonlóan, arra késztet minket, hogy a dicséretben a térdünkre essünk.

Néha félünk a grandiózus gesztusoktól és az erős szenvedélytől, de úgy gondolom vissza kellene hoznunk ezt a fajta lelkesedést az imával és dicsérettel töltött időnkbe.

1). Szenvedélyre és lelkesedésre van szükségünk

Eszedbe jut olyan, amikor Isten olyan módon válaszolta meg az imáidat, hogy egyszerűen csak ugrálni szerettél volna az örömtől? Miért olyan ritkák az izgalomnak ezek a pillanatai? Ennek talán az az oka, hogy nem tudunk rendesen elámulni Istenen. Nem értjük meg igazán, hogy milyen hatalmas és erős is Ő; milyen jó és szent. És azt sem értjük meg igazán, hogy milyen gyengék és csekélyek vagyunk mi egy ilyen hatalmas Istenhez képest. Ha megértjük azt, hogy kicsoda Isten hozzánk képest, akkor még szenvedélyesebbek leszünk a hálaadásban.

Ezt nagyon könnyű elfelejteni, ezért segítséget jelenthet, ha jobban számon tartjuk egyrészt a jó dolgokat az életünkben, másrészt pedig mindazokat az áldásokat, amelyek a nehéz időszakokból származnak.

2). Alázatra van szükségünk

Az a leprás, aki visszatért tudta, hogy kicsoda volt Jézus, és megalázta a tény, hogy Jézus megkönyörült rajta és meggyógyította. Növekednünk kell az alázatban, és ahogy ezt tesszük, a hálaadásunk Isten felé egyre szívből jövőbb lesz majd. De az alázat nem egy olyan dolog, ami csak úgy ragad ránk. És nem is olyan, amit csak úgy begyakorolhatunk. Az alázat abból fakad, hogy egyre többet tanulmányozzuk Isten Igéjét, egyre jobban látjuk a bűneinket, egyre jobban megértjük Krisztus áldozatát, és egyre többet imádkozunk Istenhez azért, hogy alázatossá tegyen bennünket.

Bennünk és velük kapcsolatban semmi sem szeretnivaló; a bűn mindent tönkretett. De Jézus még így is szeretett minket, és szerethetővé tett minket az Ő átformáló ereje által. És bár nem érdemlünk semmit, Isten mégis áldásokban füröszt minket nap mint nap. Ezeknek a tényeknek arra kellene ösztönözniük minket, hogy örömünkben felkiáltunk és zokogunk a hálától. Alázatossá és szenvedélyessé kellene tegyenek minket, dicsőítővé és engedelmessé.

Pontosan úgy, mint az a leprás, aki visszatért Jézushoz, mi is essünk az Ő lábai elé túlcsorduló hálával mindazért, akik vagyunk, és amink van a mi Istenünknek köszönhetően.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/thanksgiving-with-passion/