Címke: ajándék

Engedelmes szeretet

Leave a comment

Egyszer régen lázadó voltam.

Keményfejű.

Engedetlen.

Miután Isten megajándékozott a megváltással, az első dolog, amit elkezdett átalakítani bennem a lázadó természetem volt. Ez volt aztán az Istennek való feladat! Többévnyi szándékos engedetlenség után Isten kegyelméből elköteleztem magam arra, hogy engedelmes leszek Neki, és Őt fogom szolgálni.

A megváltás után a hívő ember élete új irányt vesz és Isten felé tart. Az Istennek való engedelmesség a megújult, szent élet ismertetőjele.

Az engedelmességünk megmutatja az embereknek, hogy kihez ragaszkodunk. Amikor Istent választjuk saját, önző kívánságaink helyett, megmutatjuk, hogy Őt mindennél – még önmagunknál is – jobban szeretjük.

„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” (1 János 2:3–4)

Új hívőként komolyan elköteleztem magam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek; szenvedélyemmé, sőt, küldetésemmé vált. Ugyanakkor lassan kezdtem úgy kezelni az engedelmességet, mint olyasvalamit, amivel elnyerhetem Isten jóváhagyását és tetszését.

Ha rosszul bántam egy munkatársammal vagy rosszallóan beszéltem valakiről, rettenetes bűntudat kezdett gyötörni. Azonnal arra gondoltam, hogy el fogom veszíteni Isten szeretetét. A szeretetből történő engedelmesség átadta helyét a félelemből és a törvényeskedő kötelességtudatból fakadó szolgálatnak.

„Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki – ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1 János 5:3)

Fontos, hogy odafigyeljünk a szavak sorrendjére az 5. részben. Először Isten szeretete jelenik meg, a mi engedelmességünk csak utána következik. 

A hit és a szeretet nem a mi engedelmességünk eredménye. Az Efézus 2:8–9 szerint a hitünk ajándék Istentől, az 1 János 4:19 szerint pedig az egyetlen oka annak, hogy mi szeretjük Istent az, hogy Ő előbb szeretett minket.

Éppen ezért a mi engedelmességünk elvileg minden esetben a következménye Isten irántunk való szeretetének, nem pedig egy ügylet, melynek során elnyerhetjük azt.

Ne értsetek félre. Az Isten Igéje és parancsai iránti engedelmesség elképesztően fontos. Hívőkkénk arra kaptunk elhívást, hogy az életünknek Isten Igéje legyen a biztos alapja. Bölcsességért, tudásért és békességért a Bibliára támaszkodunk. Az Ige a mi biztonságunk forrása és identitásunk záloga.

Ha igazán szeretjük Istent, keressük a lehetőséget, hogy megismerjük Őt és az Ő Igéjét, és hogy megtartsuk parancsait. Ha a hitünk őszinte, akkor engedelmesség lesz a gyümölcse.

De mi történik, ha csalódást okozunk Istennek?

Szerencsére Isten az első perctől kezdve tudja, hogy lesznek mulasztásaink, ezért küldte el nekünk a fiát, Jézust. Jézus megtette azt, amire mi képtelenek voltunk: tökéletesen és teljesen engedelmeskedett Istennek, még a kereszten is.

Mivel Jézus a hívőkben él, ezért Isten úgy lát minket, ahogy Jézust: tökéletesen igaznak, szentnek, szeretett gyermekének. Emiatt szabadon szolgálhatjuk Őt, és teljes szívünkből önfeledten engedelmeskedhetünk Istennek, tudva, hogy Ő mindig szeret minket, bármi történjen is.

„Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” (1 János 2:5-6)

Amikor engedetlenek vagyunk Istennel és az Ő Igéjével szemben, vakmerően, szégyenérzet nélkül futhatunk Istenhez, és kegyelmi trónja elé vethetjük magunkat őszintén megvallva, hogy mennyit küzdünk az engedetlenséggel. Őszintén és alázattal kiönthetjük neki a szívünket, majd megbánásunk és bűnvallásunk után bízhatunk Benne. Ezután ismét elkezdhetjük Őt követni, tudva, hogy szeret minket, tudva, hogy már elárasztott bennünket kegyelmével és bocsánatával, és tudva, hogy megbocsátott, megújított és helyreállított.

Ahogy egyre érettebb kereszténnyé váltam és felismertem, hogy Isten szeretete felmérhetetlen és kimeríthetetlen, hogy ugyanúgy szeret még akkor is, ha nem engedelmeskedek Neki, az egész gondolkodásom megváltozott. Ez a könyörületes szeretet arra késztet, hogy újra úgy döntsek, Őt követem, Őt szolgálom és Neki engedelmeskedem, akkor is, ha tudom, nem muszáj így tennem. Az Isten iránti engedelmességem az, amivel dicsőítem Őt az Ő hatalmas szeretetéért.

Amikor elbukunk, ne felejtsük el, hogy a megváltásunknak sosem a viselkedésünk vagy az engedelmességünk az alapja, hogy kivételes pozíciónk Istennél stabil és változhatatlan, és hogy Isten szeretetének teljessége a miénk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Ő szeretetéről. Kövessük Őt engedelmesen újra, meg újra, meg újra!

Életed melyik területén kellene együttműködnöd a Szent Szellemmel, hogy fegyelmezettebb és engedelmesebb legyél Istennek? Hogyan imádkozhatunk érted?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/obedient-love/

Fordította: Pfaff Mária

Kölcsön vett bátorság

Leave a comment

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

„Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika

Az evangélium elhívása és ajándékai

Leave a comment

Az Apostolok cselekedeteinek egyik célja, hogy a keresztény hit terjedésének védelmére keljen, miközben bizonyságként szolgál Isten munkájáról. Ez a könyv, a Biblia többi könyvéhez hasonlóan arra hívja olvasóit, hogy térjenek meg és higgyenek Jézusban.

A 3. fejezetben arról a csodálatos történetről olvashatunk, amikor Péter és János meggyógyítja a sántát. Az emberek, akik tanúi voltak, elámultak, hogy Péter és János mire volt képes.

Miért kapott Péter és János hatalmat a gyógyításra? Azért, hogy megmutathassák, hogy az embereknek szükségük van egy sokkal mélyebb, lelki gyógyulásra, amelyhez elengedhetetlen a hit és a megbánás. Vizsgáljuk csak meg az evangélium elhívását és ajándékát, amikor Péter így szól: „Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra…” (Ap. Csel. 3:19–20a)

A hitre hívás

A hit megelőzi és életre kelti a megbánást, de ennek a hitnek a megfelelő ember felé kell irányulnia. Az önmagunkba vetett hit nem fogja megváltoztatni a szívünket. A másokba vetett hit nem fogja meggyógyítani mélyen gyökerező összetörtségünket. Az egy rendszerbe, filozófiába, világnézetbe vagy a munkába vetett hit nem fogja megoldani a bűn problémáját, ami elválaszt minket Istentől.

A hitünknek Jézusban, és csakis Jézusban, Isten Fiában kell gyökereznie. Ő az Egyetlen, aki helyre tud állítani, meg tud javítani, meg tud változtatni és meg tud gyógyítani minket a lehető legmélyebb és legjelentősebb módon.

A sántának volt hite. Amikor Péter és János meggyógyította őt az azonnali szükségéből, Jézus meggyógyította őt egy sokkal mélyebb szükségből.

„Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.” (Ap. Csel. 3:16)

Megtérésre hívás

Péter kihasználta a körülötte lévők figyelmét, és megtérésre, Jézusba vetett hitre hívta őket (19. vers). Nagyon hasznosnak tartom James P. Boyce (1886) egyszerű meghatározását. Szerinte „a megbánás a bűn felett érzett szomorúság, mely együtt jár azzal az elhatározással, hogy Isten segítségével többé nem vétkezünk.” A megbánás annak az elismerése, hogy vétkeztünk, és szükségünk van Isten segítségére, hogy az Ő útján járjunk, fokozva elhatározásunkat, hogy az Ő dicsőségére éljünk. A megtérésre hívás összekapcsolódik az evangélium ajándékaival.

A megbocsátás ajándéka

A megbánás egy gyönyörű ajándékhoz vezet, ez pedig a megbocsátásé. A Pétert körülvevő embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy bűnük milyen mélyen gyökerező probléma volt. Még most, kétezer évvel később sem értjük egyértelműen a bűneinket. Mindenkinek szüksége van a megbocsátás ajándékára, és a megbocsátás szépsége az, hogy ez egy folyamatosan megújuló ajándék. Isten nem csak egyszer bocsát meg, majd elvárja, hogy tökéletesek legyünk. Nap mint nap, akár óráról órára megbocsát nekünk.

Ez a megbocsátás a megbánáson keresztül kapjuk, amely a hitből fakad.

A felüdülés ajándéka

Ahogy Péter arra hívja az embereket, hogy térjenek meg és higgyenek, elmondja nekik, hogy a hit és megváltozott szív felüdüléshez vezet (20. vers). Mindannyiunknak erre van szüksége és erre vágyunk, nem?

Mi a felüdülés ajándéka? Jézus áldozata egyre több és több ajándékkal halmoz el minket, és az egyik ezek közül a felüdülés ajándéka, amely örömmel, vigasztalással és békességgel jár. Ezért van az, hogy a keresztények képesek átvészelni nehéz időszakokat könnyes szemmel és mégis örvendező szívvel. Elszigeteltek, mégis nyugodtak. Az életük egyszerre viharos, és mégis békés a megváltás ajándékának köszönhetően.

Ne tartsd természetesnek a megváltást! Tanúsíts megbánást minden nap, és dicsőítsd az Urat azokért az ajándékokért, amelyekkel ellátott.

Jézusra nézve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-calling-and-gifts-of-the-gospel/

Fordította: Pfaff Mária

Válaszd a bátorságot! – 5. hét / 3. nap

Leave a comment

Bátran használd az ajándékaidat

Olvasd el: 1 Péter 4:8-10; 1 Korinthus 12:4-7

IMÁK: 1 Korinthus 12:4-7

Nemrégiben a lányom meghívta néhány barátját, hogy aludjanak nálunk. Miután a lányok pizzáztak és felvették pizsamájukat, láttam, hogy a zongora körül gyülekeznek. A másik szobában voltam, amikor észrevettem, hogy a kuncogásuk elhalkul és helyette zene és éneklés hallatszott. Amikor benéztem, gyönyörűszépet láttam. Az egyik lány zongorázott, három másik összhangban énekelt, két lány művészi táncot improvizált, és egy másik videózta az egészet. Isten egyedi adományainak lehettem tanúja!

Ugyanígy van a lelki ajándékokkal: Isten különböző módokon munkálkodik mindannyiunkban. Mindannyiunkat megáldott Isten egy egyedi képességgel vagy adottsággal, hogy segítsük egymást és változtassunk a világon. Amikor bátran használjuk őket, Isten megdicsőül, mi pedig egységessé válunk. Éppen úgy, ahogy a lányok a nappalinkban, a nekünk adott adományok együttesen Isten céljait szolgálják. Ajándékaink különbözőek, de ugyanaz a Szellem a forrásuk. A bátorság cselekedete az, hogy örömmel telve használjuk Isten ajándékait!

Mennyei Atyám, köszönöm egyéni adottságaimat. Köszönöm a lehetőségeket, hogy a dicsőségedre és mások megsegítésére használhatom őket. Mutasd meg nekem, milyen az, amikor mindannyian a Te szolgálatodba állítjuk képességeinket. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Használd bátran az ajándékaidat

Leave a comment

Tudnod kell, hogy egyedinek alkottak és az univerzum Teremtője egyénre szabott ajándékokat adott neked.

Nem hiba vagy. Hanem mestermű.

Az az Isten, aki mozgásba lendítette a Földet, a csillagokat az éjszakai égen és a kidolgozta az összes kisvirág legapróbb részletét is, téged is csodálatosnak teremtett.

Egyedi ajándékokat adott neked annak megfelelően, hogy milyen célja volt az életeddel, nem pedig aszerint, hogy milyen célja volt valaki más életével. Nem aszerint az élet szerint, amire vágyakozol. Nem aszerint az elhívás szerint, amiről úgy gondolod, neked kellene megkapnod. Nem, Isten olyan ajándékokat adott neked, amikre szükséged van ahhoz, hogy véghez vidd a szerepedet az Ő csodálatos megváltó szerelmi történetében.

Nagyon fontos, hogy tudd ezt, hiszen nekünk, mint Krisztus Testének tagjainak, egyenként fontos, egyedi szerepünk van: hogy munkálkodjunk azokon a területeken, amikhez Istentől ajándékot kaptunk.

Ahogyan a testünk sem működne jól, ha csak kezekből vagy lábakból vagy szívekből állna… mi is csupa összevisszaság lennénk és nem tudnánk elérni semmit sem. Nem lennénk képesek a túlélésre, nemhogy elvégezni a munkát, amire Isten elhívott minket.

Nem, a testnek együtt kell működnie egy közös célért, mégis mindenki egyedi ajándékokat kapott a szakterületén. Csak két karra, szemre, kézre, két lábra, egy szívre, egy szájra van szükségünk… és folytathatnánk még a listát.

Nem kell, hogy versenyezzünk egymással. A versenyzés csak károsítja a testet és akadályoz minket a hatékonyságban.

Ahogy a testünknek is különböző részekre van szüksége ahhoz, hogy működni tudjon, a gyülekezetünknek is. Mindannyiunknak Jézusért kell élnünk, szolgálnunk és növekednünk.

„ A test változatossága Isten bölcsességének bizonyítéka.” – Warren Wiersbe

„ A változatosság széttagoltsághoz vezethet, ha a tagok versengenek egymással; de ha törődnek egymással, akkor egységhez.” – Warren Wiersbe

Pál a mai Igeversben arra emlékeztet minket, hogy egységként kell működjünk, egy test különböző tagjaiként.

Nem azért kaptuk az ajándékainkat, hogy felhalmozzuk azokat, vagy hogy másoknál előrébb jussunk… nem. Azért kaptuk őket, hogy megosszuk a körülöttünk élők javára, hogy segítsünk másokon… hogy szolgáljuk a testet, ne pedig függetlenedjünk attól.

A sportcsapatoknak is különböző játékosokra van szükségük egy-egy posztra. Ugyanígy Krisztus Testének is. Isten pontosan azt az ajándékot adta nekünk, amire az egész testnek szüksége van.

Akkor vagyunk a legjobbak, ha együtt egyként szolgálunk.

És ami összeköt minket, az „olaj”, ami a szerkezetet mozgásban tartja, a Krisztus Teste iránt érzett szeretet.

A szeretet sok bűnt elfedez.

A szeretet minden részletre kiárad és megvéd a súrlódástól.

Legyünk bátrak és használjuk az ajándékokat, amiket Isten oly nagylelkűen nekünk adott és ne vágyakozzunk másmilyenekre.

Egy csapat kell a focimeccs megnyeréséhez, egy játékos nem játszhat minden pozícióban. Így van ez Krisztus Testével is. Szükségünk van egymásra, hogy ugyanarra fókuszálva használjuk az ajándékainkat… hogy dicsőséget hozzunk Istenre.

Szeresd Nagyon Istent,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-use-your-gifts/

Van boldogság Istentől távol?

Leave a comment

Gondolj az életedre, még konkrétabban a mai napodra, és listázd, hogy mi minden tett boldoggá. Mi lenne, ha azokat a dolgokat elragadnák tőled, akkor is boldog maradnál? Jó vagy rossz lenne akkor a mai nap? Még mindig érdemes lenne élni az életet? Attól tartok, közülünk sokan határozott „nem”-mel felelnének ezekre a kérdésekre.

Habár érhető, hogy miért tesznek minket ezek a dolgok boldoggá, igaz és mély boldogságra a mi háromegy Istenünkben lelhetünk. De réges-rég egy mérgezett mag el lett vetve énünk mélyébe, ami gyökeret eresztett és az elégedetlenség gyümölcseit termi. Ez a mag az a hazugság, hogy Istenen kívül másra is szükségünk van a boldogsághoz az életben.

Igazi boldogság nem lelhető Istentől távol.

Természetesen számos ateista, muzulmán, buddhista és “vallástalan” talál boldogságot a világban, miközben elutasítják Istent. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs boldogság Jézustól távol, de az igazi boldogság, a legmélyebb és legkielégítőbb boldogság csak az Úrban található meg.

Ha a boldogság elégedett gyönyörűség, akkor biztosan mindnyájan megtapasztaltuk már életünk különböző szakaszaiban. De ha a boldogságunk nem Istenben van, akkor a világban leltünk rá, a körülményeinkben vagy magunkban, és ezek a dolgok törékenyek, múlékonyak és gyakran csalókák. A boldogság, melyet Istenen kívül találunk ideiglenes, ami csalódásba merül, sőt kétségbeesésbe, amikor elmúlik. Tudom, számtalanszor megtapasztaltam már.

Igaz boldogságra nem lelhetünk Istentől távol, mert a gyönyörűség, melyben Ő nincs benne, sosem elégít ki teljesen és mindig gondterhes. Igaz boldogságra nem lelhetünk a kapcsolatokban, a vagyonban, a státuszban vagy abban, mit értünk el, hiszen ezek a dolgok gyorsan semmivé lehetnek.

Igazi boldogságot csak Istenben találhatunk.

A mi Istenünk örök, célja tökéletes és mi mindörökké az Övéi vagyunk. Gyönyörűségünk lehet benne, aki minket teremtett, aki mindent nekünk adott és aki a javunkra munkálkodik. Igen, kedvünket leljük az ajándékokban, melyeket tőle kaptunk, de az ajándék nem a tárgyi mivolta miatt különleges, hanem az ajándékozó miatt. Még ha gondterhes körülményeink el is veszik tőlünk az ajándékot, az Ajándékozó örökre miénk marad.

Az élet változik, de Isten kegyelme állandó. Ezért tudta azt mondani Jób: „Az Örökkévaló adta amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!” Jakab azt, hogy „Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek”, Jézus pedig azt, hogy „Milyen boldogok és áldottak, akik most gyászolnak és sírnak.” Hiszen az igazi és mély boldogság Istenben, nem pedig az ajándékaiban van.

Ha boldogok, igazán boldogok akarunk lenni, akkor az ajándékok mögé kell nézni és élvezni, ha Isten könnyű napot adott. Ha a nap sötét, akkor a fájdalmas körülmények mögött meg kell látnunk Istent, aki szeret minket és erőt ad nekünk.

Ahhoz, hogy igazi boldogságra lelj, az Úr Jézusra kell nézned, meglátni benne a szépséget és szerelembe esni a munkájába, tisztelettel beleállni abba, amit érted és benne való jövődért tett. Benne kimondhatatlan boldogságunk van, különösen a próbák és a kísértések idején.

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/happiness-apart-god/

Minden jó ajándék

1 Comment

“Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye.” Jakab 1:17

A karácsonyi időszak elmúltával a mai Igeszakaszt különösen is aktuálisnak látom. Leszedtük a karácsonyi díszeket, eltettük az ajándékokat, beköszöntött az új év, és vele együtt az újévi fogadalmak ideje is.

Sok újévi tervünk évről évre ugyanaz. Szeretnénk egészségesebbek, fegyelmezettebbek, eredményesebbek lenni, így terveket készítünk, listákat írunk, könyveket olvasunk el, és még korábbra állítjuk be az ébresztőórát.

“Ne hagyjátok magatokat becsapni!” – Jakab ezzel azt tanítja, hogy hajlamosak vagyunk hazugságokat hinni az életünkben levő jó dolgokról. Azt hisszük, hogy jogosultak vagyunk rájuk, vagy hogy megdolgoztunk értük, kiérdemeltük őket. De ezek a szavak arra figyelmeztetnek, mintha Isten a körmünkre csapna egyet, hogy az életünkben MINDEN jó dolgot ajándékba kapunk Istentől.

Jakab valójában Isten jóságára és túláradó bőkezűségére emlékeztet.

Isten bőkezűsége talán nehezen érthető sokunk számára. Ha megajándékozunk valakit vagy jót teszünk valakivel, emberi természetünk viszonzást vár. Lehet, hogy nem így gondoljuk, de ha nem kapunk legalább egy köszönömöt, egy mosolyt, némi hálálkodást a megajándékozottól, máris megsértődünk, csalódunk, vagy elgondolkozunk, hogy egyáltalán megmozdítsuk-e még valaha a kisujjunkat ezért a személyért. Elvárunk valamiféle elismerést, vagy legalábbis egy biccentést.

A jó és bőkezű Isten viszont nem olyan, mint mi. Az ő bőkezűsége állandó, és túlmutat azon, mint amit érdemelnénk. Nem úgy ül a trónján, hogy hálát várva tartja a kezét. Nem változtatja naponta a véleményét. Nem is a reakciónktól teszi függővé a bőkezűségét. Jakab így ír erről: “akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (újford).

“Isten nem tud jó irányba változni, mert ő eleve tökéletes, és mivel tökéletes, rossz irányba sem változik.”   A.W. Pink

Mik is tehát ezek a jó dolgok, amelyekkel Isten eláraszt bennünket? Kedvesem, bármid is van, azt ajándékba kaptad Istentől.

Minden éjszakai pihenés, minden finom étel, az, hogy biztonságban megérkezünk valahová, a friss levegő, minden egyes életadó szívverés, egy jó könyv, az otthonod, a társad, maga a lehetőség, hogy kifestheted a körmödet, vagy alkothatsz, hogy nevelheted a gyermekedet, a bűnbánat lehetősége, Isten Igéje – fel sem tudnánk sorolni, mennyi jó dolog van az életünkben.

Ezek valóban jó ajándékok. Isten legnagyobb és legdrágább ajándéka mégis Jézus Krisztus. Ő az a meg nem érdemelt jó, amit Isten nekünk, bűnösöknek nyújt. Jézus az az ajándék, aki megtisztítja a lelkiismeretünket, megújítja az értelmünket, átformálja a szívünket, és megvidámítja a lelkünket.

Isten bőkezű jósága mélységes és folyamatos hálára kellene, hogy indítsa a keresztyén embert.

Sajnálatos módon azonban néha szemforgatással, közönnyel, gúnyolódva, vagy akár elégedetlenséggel reagálunk Isten jó ajándékaira. Ha lekicsinyeljük az ajándékot, azzal magát az Ajándékozót kicsinyeljük le. Ha olyan dolgot szerzünk meg, amit Isten nem nekünk szánt, vagy panaszkodunk, hogy miért nem másmilyen ajándékot kaptunk Istentől, ezzel azt az üzenetet közvetítjük felé, hogy ő nem jó és nem bőkezű. Az örvendező hálaadás viszont dicsőíti a bőkezű Istent.

Ha hálásak vagyunk, akkor könnyebben felismerhetjük mindazt a jót, ami az életünkben van, és könnyebben figyelünk fel a minden jó adományozójára is. A hála indít arra is, hogy értékeljük ezeket a dolgokat, és ne vegyük őket készpénznek.

Váljon idén gyakorlatunkká, hogy észrevesszük mindazt a jó ajándékot, amit Isten az adott napon nekünk szán, és legyünk érte hálásak.

 

Jézusra figyelve:

Jen

 

Beszélgessünk!: Jó volt hozzád Isten? Fel tudod sorolni, miben vetted ezt észre? Hogyan tudod ma kimutatni Isten felé, hogy hálás vagy minden egyes ajándékáért?

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/james-week-1-friday-every-good-gift/

Jakab – 1. hét / 5. nap

Leave a comment

Jakab szembeállítja a kísértések során folytatott küzdelmet Isten szeretetének valóságával. A mi Istenünk jó, igaz, szent, és igazságos. Mélyen együttérez velünk, tökéletesen szeret minket és végtelenül hűséges. Nincs annál nagyobb áldozat, mint az a felbecsülhetetlen ár, amelyet értünk fizetett az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Akkor szeretett már minket, mikor semmink nem volt, amit felajánlhattunk volna Neki. Ha kételkedünk abban, hogy Isten, és minden, amit Ő ajánl nekünk az jó, megtagadjuk azt, hogy engedelmeskedjünk Neki és szolgáljuk Őt. Hagynunk kell, hogy Isten Szavában jelenlévő igazsága határozza meg a mi mindennapi életünket.

Vajon életed melyik területén kérdőjelezed meg Isten jóságát és hűségét, mert nem teljesülnek az elvárásaid? Isten hűséges az elköteleződéséhez, hogy a hívő ember lelki növekedését munkálja, és hűségesen cselekszik az Ő karakterének és ígéreteinek megfelelően. Kivel osztod ma meg Isten jóságát, kegyelmét és irgalmasságát?

 

Atya Isten, köszönöm, hogy minden jó és tökéletes ajándék Tőled jön. Köszönöm a Te állhatatos, állandó és változhatatlan jelenlétedet az életemben. Emlékeztess nap, mint nap, hogy Te állandóan jelen vagy és munkálkodsz az én életemben, függetlenül attól, hogy én mit érzek, vagy a körülményeim milyennek tűnnek. Köszönöm, hogy látsz engem a legrosszabb formámban és megajándékozol magadból a legjobbal. Jézus nevében. Ámen

(Youversion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Minden körülmények között hálát adjatok

Leave a comment

„Minden körülmények között adjatok hálát Istennek…” – 1 Thesszalonika 5:18

Nem gondoljátok, hogy pont azok a legnehezebb parancsolatok, amelyek a legtisztábbak és legszókimondóbbak, például  „mindenkor örüljetek”, „szüntelen imádkozzatok”, és a mai Igevers: „minden körülmények között adjatok hálát”?

Ezek azért nehezek, mert nincsenek kiskapuk, nincs helye a kifogásoknak. Egyszerűen és nyíltan le van írva, hogy Isten azt szeretné, hogy az életünket a hálaadás jellemezze, és ez alól semmiképpen nem tudunk kibújni.

Hálát adni nem azt jelenti, hogy felvesszük a műmosolyunkat és minden ötödik percben azt szajkózzuk, hogy „dicsérjétek az Urat”. Ehelyett a hálának egy olyan állapotába kell kerülnünk, amely áthatja a szívünket, és az életünk minden területén és körülménye között megmutatkozik.

Minden jó dolog

Belegondoltál már valaha abba, hogy semmi jó nem lenne az életünkben, ha Isten nem helyezte volna oda? Jakab arra emlékeztet bennünket, hogy minden tökéletes ajándék Tőle származik (Jakab 1:17)

Minden tökéletes ajándék! Akármilyen kicsik vagy nagyok, a jó és kegyelmes Atya helyezte őket az életedbe. Az olyan dolgok, mint a szép nyári napok, a szék, amelyen ülünk, az ételek, amelyeket elfogyasztunk, a fájdalom csillapodása, a megmenekülésünk, a tehetségünk és az ajándékaink, a szép emlékek, a mókás élmények, növekedésünk a szentségben, az új cipők, a gyermekeinkkel töltött édes pillanatok, a házastársunkkal töltött randiesték… mindezek a jó és kegyelmes Istentől származnak. A tudás, hogy ezek közül semmit sem érdemlünk meg mély hálára kellene ösztönözzön bennünket.

Minden nehéz dolog

A jó időszakokban könnyebb hálát adni, mint a nehezebb helyzetekben, nemde? De a sötét napokon is hálásnak kell lennünk. Nagyon fontos látnunk a kapcsolatot a próbák és a keresztény élet között.

A próbák és a szenvedések azért vannak jelen az életünkben, hogy megerősítsenek minket. Azért éljük meg őket, mert segítenek elfordulni a világtól és Jézusra nézni. Isten néha azért nem ad meg valamit, amire vágyunk, mert talán meg akar védeni minket valamilyen veszélytől, meg akar szentelni minket, növelni akarja a hitünket, nemesíteni akar bennünket, és arra akar tanítani, hogy hasonlítsunk jobban Jézusra, teremjük a Lélek gyümölcseit, és dicsérjük az Urat. Hajlamosak vagyunk egy kicsit rövidlátó módon viselkedni, és csak arra tekinteni, ami az orrunk előtt van, azonban Isten nem csak azt az életet nézi, amit most élünk, hanem azt is, ami majd az örökkévalóságban lesz a miénk, és amelyre éppen most készít fel bennünket.

Tehát a nehezebb időszakokban is mondjunk köszönetet Istennek, mert a könnyeink nem hullanak hiába, és nehézségeink egyetlen perce sem vész kárba és nem történik ok nélkül.

Ne felejtsd el, hogy Isten kegyelme minden nappal megújul, hogy Ő minden egyes nap gondoskodik rólunk, és hogy az Ő őrző szeme éjszaka is vigyáz ránk.

Minden ember közül nekünk van a legtöbb okunk hálás életet élni.

Van egy Megváltónk, aki elvette a bűneinket.
Van egy Istenünk, aki harcol értünk.
Van értelme és célja az életünknek.
A lelkünk biztonságban van.
A jövőnk jó kezekben nyugszik.

Imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen azokká a nőkké válni, akiket mély hála jellemez, és akik a Hálaadás időszakán kívül is képesek erre!

 

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/be-thankful-in-all-things/

5. hét / 5. nap – Bölcsesség a kísértésben: Visszatartani a jótéteményt

Leave a comment

“Ne tartsd vissza a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megtétele.” Példabeszédek 3:27

Számomra a Biblia legkeményebb tanításai azok, amelyek egyenesen szembemennek az én önző testiségemmel. Szeresd ellenségeidet. Tartsd örömnek, ha próbákba kerülsz. Bocsáss meg azoknak, akik vétkeztek ellened, akár hetvenszer hétszer is. Isten aztán tudja, hogy hogyan találkozzon velem abban a mennyei szakadékban, mely az Ő elhívása és a tetteim között tátong. Ez is egy ilyen nehéz parancsolat: ne tartsd vissza a jótéteményt, ha hatalmadban van annak megtétele.

A hívőknek mindig kísértés lesz visszatartani valami jót. Habár a mai Igerész eredetileg arra utal, hogy ne tartozzunk senkinek, nagyon sok olyan jó ajándék van, amelyet Isten szeretne, ha másoknak adnánk. A hívőket arra hívta el Isten, hogy alárendeljék az életüket Neki. Amikor bőkezűen bánunk a pénzünkkel, az időnkkel, a lelki ajándékainkkal, a megbocsátással, a szeretettel, a kegyelemmel és az irgalommal, akkor Jézusra mutatunk.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá…”  – Jakab 1:17

A hívők Isten kezei és lábai. Amíg Jézus vissza nem tér az övéiért, mi vagyunk az edények, melyeken keresztül Isten a világra áraszthatja csodálatos ajándékait. Isten arra hív minket, hogy meghaljunk önmagunknak – hogy feladjuk az álmainkat, a vágyainkat, valamint a terveinket, és kövessük az Övéit.

„ Akinek megvan a megélhetése a világban, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, hogyan maradhat meg abban Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” – 1 János 3:17-18

Miért olyan nehéz önfeláldozóan adni? Az adakozás kockázattal jár, így gyakran azon kapjuk magunkat, hogy garantált nyereséget keresünk a befektetésünkben. Mi van akkor, ha az adott ember nem dolgozott meg érte? Mi van, ha nem érdemli meg? Mi történik, ha hálátlan? És ha nem fizeti vissza? Hogyan lesz rám hatással a veszteség? Az adakozás mindig magában hordozza a kockázatot, de muszáj Istenre bíznunk a befektetéseinket. Amikor önfeláldozóan adunk, akkor a fenti kérdésekre adott válaszokhoz való jogunkról is lemondunk.

Amikor Isten jó adományait és tökéletes ajándékait adjuk másoknak, akkor megtagadjuk magunkat, és Jézus szeretetét, jóságát és kegyelmét osztjuk meg velük.

Jézusnak adni annyit tesz, mint lemondani a jogról, hogy megítélhessük, ki méltó a szeretetünkre és bőkezűségünkre.

Jézusnak adni annyit tesz, mint lemondani a jogról, hogy elutasítsuk és figyelmen kívül hagyjuk azokat, akik megbántottak.

Jézusnak adni annyit tesz, mint lemondani a jogról, hogy miénk legyen az utolsó szó, és hogy bosszút állhassunk a másikon.

Jézusnak adni annyit tesz, mint lemondani a jogról, hogy visszautasítsuk a megbocsátást.

Jézusnak adni annyit tesz, mint lemondani a jogról, hogy visszatartsuk a jótéteményeket.

Amikor visszatartjuk a jót az emberektől, akkor magát Istent zárjuk el előlük.

Jézus jóságát megosztani az emberekkel néha kényelmetlen lehet, nehézkes, vagy akár fájdalmas is. Azonban a keresztényeknek mindig Jézusra kell példaként tekinteniük, aki a végsőkig ontotta magából a szeretetet, a kegyelmet és a megbocsátást azoknak, akik nem érdemelték meg. Isten arra hív bennünket, hogy Őt tegyük az első helyre azáltal, hogy elvárások nélkül szeretjük az embereket.

Amikor az emberek Istent helyezik az első helyre – amikor Isten embereit helyezzük az első helyre – akkor Ő ígéri, hogy meg fogja áldani az életünket, és sokkal bőségesebben ellát minket, mint ahogy mi gondoljuk. A mások felé való kedvességünk nem tűnik el nyom nélkül. Nem tudunk többet adni, mint amennyit Isten adhat!

Amikor eléd kerül a lehetőség, hogy jót tegyél valakivel, kérdezd meg magadtól: Vajon azon is ennyit hezitálnék, hogy Istennek bőségesen adjak? Végső soron nem annak adunk, aki szükséget szenved, hanem magának Krisztusnak. Mennyit ér Isten nekem és neked?

Milyen elvárásokkal közeledsz azok felé, akiket meg kellene áldanod? Milyen jótéteményeket tartasz vissza azért, mert túl nagy az áruk? Milyen körülmények között van szükséged Istenre, hogy segítsen kevésbé ragaszkodni az önfenntartáshoz? Hogyan imádkozhatunk érted, hogy minden találkozásod alkalmával „Jézusnak adj”?

Béke és kegyelem legyen veletek,

Terria

Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa, és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok meg akarják ragadni Isten igazságát, és ragaszkodjanak hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/withholding-good/