Ne félj

Az Úr ezt mondta Pálnak egy éjszakai látomásban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” – Apostolok cselekedetei 18:9–10

Az Úr Igéje hihetetlen erővel bír. A Szentírásnak ugyanazt a szakaszát különböző időszakokban olvashatom, és mindig valami újat tanulok. Az Úr más formában is beszél hozzánk, és kézbesítési módozatokban legtöbbször kreatív: más emberek segítségét veszi igénybe a feladat végrehajtásához.

Én jelenleg az újjápítés időszakában vagyok.

Azt mondták, hogy átlagosan két évig tart, míg egy válás után úgy érezzük, hogy a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba. Habár többé nem igazán tudom, mit jelent a „normális”, de azt elmondhatom, hogy ennek a posztnak a megírásakor, azaz húsz hónappal a válás után, ismét kezdek szilárd talajt érezni a lábam alatt, és újra merek álmodni.

Bevallom, küszködtem, hogy az új helyzetem elfogadjam. Ez nem az a történet, amelyet valaha elképzeltem magamnak. Nem hiszem, hogy bárki, aki az esküvője napján az Úr elé áll, azon gondolkodna, hogy az örökre szóló házasságának egyszer csak vége szakad. Az enyém mégis véget ért. Azonban Isten számára ez nem volt meglepetés. Ez az én történetem most, de Isten benne van. Ő úgy munkálkodik, hogy mindenből valami jó származzon és az Ő dicsőségét szolgálja.

A félelem igazi bénító erő: félelem a változástól, félelem a jövőtől, félelem a kudarctól, félelem az emberektől.

Amikor a házasságom véget ért, azt gondoltam, az életemnek is vége. Kezdtem azt hinni, hogy már semmihez sem tudok érdemben hozzájárulni, és a kicsinyke hangom, ami még maradt, és amivel még bátoríthatnék másokat, többé már nem számít. Ki vagyok én? Mim van, amit adhatnék?

Az Úr azonban küldött segítséget, méghozzá olyan emberek formájában, akiket külön erre az időszakra választott ki.

Az elmúlt két év során az Úr különleges hölgyeket használt, hogy bátorítson és erőt adjon. Néhányukat csak nemrég ismertem meg, és egészen biztosan Isten alakította így a dolgokat. Egyszerűen hihetetlen: ezeket a kapcsolatokat magamtól sem megálmodni, sem létrehozni nem tudtam volna. Igazán észbontó! Az Isten iránti engedelmességükön keresztül abban, ahogy utánam nyúltak, bátorítottak, erősítettek, és hittek bennem, nagyban hozzájárultak, hogy ebben az időszakban ismét talpra tudjak álljak.

Isten folyamatosan használta az Ő Igéjét, hogy vezessen, különösen Pál apostol szavait az Apostolok cselekedetei 18:9–10-ben: „Ne félj; menj, és tedd, amire elhívtalak, mert sok emberem van ebben a városban.” Áldott vagyok, hogy személyesen megismerhettem néhány szuper különleges embert, akiket az Úr választott ki mellém pontosan erre az időszakra.

Nekem természetemnél fogva adottságom van arra, hogy összehozzam az embereket. Az egyedi tulajdonságok, amelyeket önmagunkban és másokban látunk a Teremtőnk visszatükröződései, mert az Ő képmására lettünk teremtve. Tudom, mennyire szeretek összehozni embereket, akiknek erre van szükségük, tehát mennyivel nagyobb örömét lelheti Isten abban, ha ugyanezt teheti? A szívem repes az Apostolok cselekedetei 18:10-ben olvasva, hogy „…én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” Ez az! Az Úr kiválóan össze tudja hozni az embereket, és ennek a világnak minden szegletében vannak hívei.

Amikor azon kaptam magam, hogy úgy érzem, az amerikai Montana államban élek a semmi közepén, és hogy itt soha senki sem fog rám találni, az Úr hűségesnek mutatkozott, és embereket küldött hozzám, hogy emlékeztessen: látnak, szeretnek és van célom.

Mitől kellene tehát félnem? Mitől kellene neked félned?

Megrémülhetünk ugyan, de mégis lehetünk bátrak. Amint elengedjük a félelmet és teljesen az Úrban bízunk, helyet készítünk az Ő számára, hogy a leghatékonyabban munkálkodjon bennünk. Ő fog mindenen keresztülvinni, amire elhívott bennünket.

Ő a mi védelmezőnk.

Amikor az előttünk álló út aggodalommal tölt el, Ő arra bátorít, hogy ne féljünk.

Van egy ellenségünk, aki el akar hallgattatni bennünket, hiszen a történeteink olyanok, mint a megszentelt föld. Lehet, hogy pont a te bizonyságtételed indítja majd el a megújulást azok életében, akik tanúi Isten kegyelmi munkájának az életedben.

Mindannyian egyedülálló lehetőséget kaptunk, hogy Krisztussal együttműködve erősítsünk és felemeljünk másokat. Én részese lettem ennek az ajándéknak, és szeretném, ha ezt mások is megtapasztalnák. Ezt azonban nem lehet csendben megvalósítani. Hallassuk a hangunkat! Legyünk olyan emberek, akikre számíthat Isten, akik nem félnek befogadni, szeretni és bátorítani másokat.

Lehet, hogy éppen te vagy az a személy, akiért valaki éppen imádkozik, hogy ma megjelenjen az életében.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/do-not-be-afraid/

Fordította: Barabás Mónika

Légy bátor, és győzd le a félelmet!

Jen Thorn írása

Az enyhe aggodalomtól kezdve a jeges rettegésig mindannyian megtapasztaltuk már valamilyen szinten a félelmet. Vannak olyan körülmények, melyek álmatlan éjszakákat, gyomorgörcsöt és figyelemzavart okoznak. Gondolj egy-két olyan dologra, melyek megrémítenek!

De mi is a félelem? A félelem egyfajta szorongás vagy rettegés valaminek a kimenetelétől, vagy attól, hogy a vágyaink nem teljesülnek, a szükségeinket pedig nem töltik be.

És számtalan dolog kiválthatja: emberek, körülmények, tapasztalatok, nehézség, betegség, halál, veszteség, fájdalom, múltbéli emlékek, a jövő kiszámíthatatlansága, vagy egyszerűen csak a képzeletünk játéka.

És mi a probléma a félelemmel?

Van egy hatalmas gond a félelemmel: az, hogy ez egyfajta engedetlenség Istennel szemben. A Bibliában temérdek alkalommal olvassuk, hogy ne féljünk.

Amikor megengedjük a félelemnek, hogy fölénk kerekedjen, akkor engedetlenek vagyunk, mert valami másban hiszünk, nem pedig abban, amit Isten szava mond. Mindig visszatérek a Filippi 4:8-ra, melyben Pál arra buzdít bennünket, hogy azokkal foglalkozzunk, melyek igazak, dicséretre méltóak és igazságosak. Amikor valami olyasmin rágódunk, ami még meg sem történt, akkor vajon igaz dolgokra gondolunk?

Amikor rémisztő dolgok történnek velünk és engedjük, hogy ezek lebénítsanak, akkor nem hiszünk Isten Bibliában leírt szavának.

Miért nem kell félnünk?

A kérdésre a választ az Ézsaiás 41:10-ben találjuk.

 „Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok ISTENED!"

Az ok, amiért nem kell félnünk az, hogy Isten a mi Istenünk. Ez azért nagyon fontos, mert azt is jelenti, hogy egyben Ő a segítségünk is. És miben fog nekünk segíteni?

 „Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak
és megtartalak."

Ő erőt fog adni, hogy átvészeld a legkeményebb, legsötétebb és legijesztőbb időket. Néha túlterheltnek érezzük magunkat, vagy egyszerűen csak fáradtnak, készen arra, hogy feladjuk. És pont ezek azok az idők, amikor Isten a saját tenyerén hordoz minket;

Az Övé a mindenható tenyere. „Mert Jah Jahve a Kősziklánk örökké!” (Ézsaiás 26:4) Az Ő keze sosem fárad el, kezéből pedig soha semmi sem ragadhat ki! – J.R. Miller

Amikor a félelem kezd eluralkodni az életeden, valld meg magadnak az igazságot! Emlékeztesd magad arra, hogy az az Isten hordoz a karján, akinek ereje, irgalma, szeretete és segítsége nem ismer határokat.

„De most azt mondja az ÖRÖKKÉVALÓ, aki teremtett téged, Jákób, 
Aki téged alkotott, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, enyém vagy.”
- Ézsaiás 43:1

Jézusra nézve,
Jen

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/be-brave-and-fight-fear/

Ő megnyugvást ad

Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.” – Máté 11:28

Nem is olyan régen még ha valaki megkérdezte, hogy vagyok, általában azt válaszoltam, hogy rohanósan, de jól. Valamiért az volt bennem, hogy egyfajta erény, ha el vagyok havazva a teendőkkel. Ha bármi miatt volt egy szabad félórám a naptáramban, máris kész csődtömegnek éreztem magamat. Mégis egyre boldogtalanabb lettem, ahogy gyűltek a tennivalók. Megemelkedett a stressz-szintem, ami kihatott a lelki, fizikai és érzelmi életemre is.

A 21. század Amerikájában nem menő pihenni, mert sokszor összetévesztik a lustasággal. Viszont míg a lustaság a munka ellentéte, a pihenés által felfrissülünk, hogy aztán újult erővel folytathassuk a munkát. Isten is megpihent a teremtés hetedik napján, hogy megünnepelje a jól végzett munkát, és nekünk is ugyanezt parancsolja. Ha nem szánunk időt a pihenésre, könnyen kifáradunk, még ha jó és Isten szerint való dolgokkal foglalkozunk is.

Végtelen bölcsességében Jézus arra hívta hallgatóit, hogy menjenek Hozzá megnyugvásért. A legtöbben azért mentek oda Hozzá, hogy gyógyulást vagy bátorítást kapjanak. Nagy tanítóként, csodatevőként, talán még Messiásként is tekintettek Rá, és kapni akartak valamit Tőle. Csupa elvárás volt az életük, aminek a megelégítését Jézustól várták. Jézus mégis azokat szólította meg, akik nehéz terheket cipeltek, mert az aggódó embereket a tanítványaivá szerette volna tenni.

Kedves Barátnőm, a mi Urunk és Megváltónk felfrissülést és megtartást ígér. Egyszerűen csak arra hív, hogy kövessük. Azt akarja, hogy nem mint szorgos hangyaként, hanem bizalmas barátként lépjünk oda Hozzá. A legszebb az egészben az, hogy nem a legelőnyösebb arcunkat akarja látni.

A parancs egyszerű: jöjjetek.

Az ígéret hatalmas: Isten nyugalma.

Ha hagyjuk, hogy az elfoglaltságaink határozzák meg az életünket vagy eltávolítsanak Istentől, akkor soha nem fogjuk igazán megtapasztalni azt a békét és megnyugvást, amit csak Ő adhat. Elszalasztjuk azt az egyszerű közösséget, amit a Vele való nyugalom és a jelenlétében való tartózkodás jelenthetne.

Azért imádkozom, és azt a feladatot szeretném ma magunk elé tűzni, hogy gondolkozzunk el a Máté 11:28 Igeversen. És miközben Jézus szavain elmélkedünk, képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha hagynánk magunkat Krisztus karjában megnyugodni, és hagynánk, hogy Ő vezessen.

Gondolkozzunk el:

  • Hogyan engedtük, hogy a tennivalóink meghatározzák az Istennel való kapcsolatunkat, vagy eltávolítsanak Tőle?
  • Az életünk mely területén van szükségünk megpihenésre?

 

Cortney

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-will-give-us-rest/

Isten Ígéretei – 1. hét / 1. nap

Ne félj!

Olvasd el: Ézsaiás 41:10
IMÁK: Ézsaiás 41:10

Mindig jelenlevő Oltalmazónk megígérte, hogy ha megbénít a félelem, és képtelenek vagyunk talpon maradni, Ő megtart és megerősít minket. Ő a mi végtelenül erős Istenünk, és egyetlen ellenségünk sem hatolhat át védelmező ölelésén. Ő a védtelenek Segítője.

Ez az ígéret ugyanakkor parancs is. Isten kijelentette, hogy körülvesz minket gondoskodásával mikor az aggodalom ránk tör, de biztat is, hogy helyezzük minden bizalmunkat az Ő Szavába. Ma tudatosan összpontosítsunk hűségére és ne tápláljuk többet a félelmeinket.

 

Atyám, köszönöm, hogy mellettem állsz és támogatsz, mikor remegek és félek. Segíts, hogy a hitben szilárdan álljak és emlékezzek rá, hogy Te támogatsz. Nemet akarok mondani a félelemre, és igent a hitre. Ámen. 

/YouVersion/ 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Béke és kegyelem

Pál ugyanazokkal a szavakkal zárja a második thesszalonikai levelet, amikkel kezdte: béke és kegyelem. Szavakkal, melyek bátorításul szolgáltak a híveknek az üldöztetés és a megpróbáltatások idején.

És milyen csodás zárásai ezek a szavak a tanulmányunknak is!

Béke és kegyelem neked, kedves barátom.

Miután 6 hetet töltöttünk a thesszalonikai gyülekezettel, emlékeztetőt kaptunk arra, hogy a béke nem kívülről jön, hanem Jézustól.

A világ megpróbálhatja ellopni a békédet. De légy bátor és állj ellen, hiszen a Béke Istene veled van most és veled lesz mindig, bármilyen körülményekkel kell is szembenézned.

Mivel ez az utolsó napunk így együtt, hadd legyek őszinte: az elmúlt néhány évben nagyon nehéz volt számomra megtartani ezt a békét.

És ez egy olyan dolog, amit eddig sosem mertem kimondani, tudod? Misszionárius vagyok, a hit, a cselekvés asszonya. Én vagyok a bátor, aki szolgálni akar Istennek, mindegy mibe kerül.

Azonban, az éjszaka közepén, amikor a Facebookot bezártam és a látszat lehullott, akkor csak én voltam a bizonytalanságaimmal, a kételyeimmel, a félelmeimmel. Itt kell maradnunk? El kéne mennünk máshová? Tényleg ez Isten akarata? Tényleg át kell mennünk mindezen? Vagy van valamiféle mártír-szindrómánk? Ez az a hely, ahol fel akarom nevelni a gyermekeimet? Megéri mindez?

Ez és számtalan ezekhez hasonló kérdés jutott eszembe újra és újra, és nemcsak Isten életemre vonatkozó akaratában kezdtem kételkedni, hanem a szeretetében is… miért engedi, hogy annyi gonosz érjen el minket, ha Neki szolgálunk?

Engedtem, hogy a tolvaj belopódzon és ellopja a békémet.

De nézzük meg, hogy mit mond Pál a levele végén…

…Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet.

Mindig, minden körülmények között.

Megtanultam, hogy a békességem abból származik, ha átengedem Istennek az irányítást. Abból, hogy megértem, a színfalak mögött munkálkodik az én javamra és az Ő dicsőségére. Abból, hogy elfogadom Isten rám és a családomra vonatkozó akaratát.

Jelenleg azt akarja, hogy ne egy csinos kis házban éljünk. Nem azt, hogy bővelkedjünk földi javakban. Nem azt, hogy csendben, kényelemben éljünk. Azt akarja, hogy elviseljük a szűkölködést, a veszélyt, az egymást követő próbatételeket. Hogy küzdjünk, hogy elviseljünk, hogy szembenézzünk az ellenállással, az elbukással és újra felkeljünk.

Azt akarja, hogy küzdjek a béke megtartásáért. És a küzdelem – és a győzelem – egyetlen módja, ha térden állva vívom ezt a csatát. Ha átadom Neki mindenemet. Az elvárásaimat, a követeléseimet, egy más életről szóló gondolataimat, a kényelmemet, a szűkölködésemet. Ha mindezt Neki adom. Minden nap. Akkor és csak akkor, megtapasztalhatom békéjét mindig, minden körülmények között. A kis és a nagy dolgokban is. A fontos, kiemelkedő dolgokban és a rutinban is.

Ne engedd, hogy lelked ellenséged belopódzon és ellopja a békédet! Harcolj!

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Jakab 4:7

Tudom, hogy nehéz időkben egyszerűbb, ha engedjük, hogy a kételyeink és félelmeink eltöltsék a gondolatainkat és a szívünket. De azt is tudom, hogy az Isten akarata szerinti élet– bármilyen nehéz is vagy bármennyire is különbözik attól, amit mi elképzeltünk – az egyetlen, ami mindig, minden körülmények között békét ad nekünk.

Add át magad Isten akaratának és nyugodj meg! Hagyd, hogy a Sátán magával vigye félelmeidet és engedd, hogy Isten betöltse a szívedet az Ő tökéletes békéjével.

 

Az Ő szolgálatában megelégedve,

Edurne

 

Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol misszionáriusként szolgálnak az amazonasi esőerdő törzsei között. Szenvedélyesen szeretné segíteni a nőket és a gyermekeket, hogy megértsék Isten Igéjét és abban, hogy növekedjenek és világítsanak a hitben. Szolgál a Szeresd Nagyon Istent nemzetközi csoportjában és emellett vezeti az SZNI Spanyolországot. Megtalálhatod Edurne-t és csapatát az Ama A Dios Grandemente oldalon.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/peace-and-grace/

Milyen szavakat mondasz ma?

Dicsérjétek az Örökkévalót! Magasztaljátok nevét! Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való! – Ézsaiás 12:4

Akkor így énekeltek:

„Dicsérjétek az Örökkévalót, magasztaljátok nevét!

Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való!

Énekeljetek az Örökkévalónak, Róla énekeljetek, mert dicsőséges dolgokat vitt véghez, tudja meg az egész világ!

Ujjongva kiáltsatok Sion lakói, mert nagy közöttetek Izráel Szentje, s veletek lakik.”

Ézsaiás 12:4-6

A hölgy odaadta nekem a kártyát, amivel a szavazógépet lehetett aktiválni, és még mielőtt egyáltalán felfoghattam volna, hogy mi történik, a könnyek már elő is bukkantak a semmiből, és a szemem sarkában gyűltek.

Az a szegény, drága munkás. Igen, tényleg jól vagyok.

Ott, annak a csendes szavazóteremnek a kellős közepén, abban a steril szobában tele a szép rendben felsorakozott szavazógépekkel és az embertömeggel, akiknek arcára rá volt írva a világ súlya, éppen ott akartam elmondani neki azt, ami a szívemen volt. Azt akartam, hogy tudja, hogy ezek nem az aggodalom vagy a félelem könnyei voltak. Ó, nem. Az érzelmeknek abban a váratlan rohamában (amely még engem is meglepetésként ért), ezek az elsöprő hála és remény könnyei voltak. Olyan könnyek, amelyek egy olyan hatalmas üzenetet hordoztak, amit szerintem ennek a nemzetnek – az egész világnak – hallania kellene.

Elindultam egy szabad szavazógép felé és becsúsztattam a kártyát a megfelelő helyre. De mielőtt rávettem volna magam, hogy az ujjam megérintse a kijelzőt, muszáj volt valamit mondanom, ami nem várhatott tovább. Így hát, ott és akkor, meghajtottam a fejemet, és engedtem, hogy minden némán kitörjön belőlem, miközben folytak a könnyeim…

Köszönöm, Atyám.

Tudom, hogy mindent látsz. Minden elhangzott szót. Minden kimondott ígéretet.

De Te…

Te vagy az elhangzott Szó. Te vagy a kimondott Ígéret.

Tudom, hogy mindent hallasz. Minden kijelentett véleményt. Minden felvetett lehetőséget.

De Te…

Te vagy az Igazság, ami megmarad. Te vagy az egyetlen út.

Te tudtad, hogy a világ megvet majd Téged, mégis eljöttél, és közöttünk éltél. Hogy lehet az, hogy nem hajtunk fejet teljes csodálattal, ámulattal és dicsérettel az Egyetlen előtt, aki jóval azelőtt elküldte nekünk a Megmentőt, hogy egyáltalán felfogtuk volna annak a mértékét, hogy mekkora szükségünk van a megmentésre?

Tudom, hogy Te mindent a kezedben tartasz. Minden felemelkedő királyt. Minden zuhanó verebet.

De Te…

Te vagy a Dicsőség Királya. Te vagy a kegyelem a rászorulóknak.

Ó, köszönöm, Atyám. Hogy megmented a bűnöst. Hogy saját szándékod szerint dolgozol a legjobb terven, amit még nem is láthatunk.

Te vagy a Királyom, a teljes bizalmam és bizonyosságom Benned van…

Mi, akik Amerikában élünk, a blogbejegyzés írásának másnapján a hírekre ébredünk majd, melyek bejelentik, hogy ki vezeti majd a nemzetünket a következő négy évben. És számunkra, akiket a Dicsőség Királya örökre megváltoztatott (hála az reménynek, mely a lelkünk horgonya), eljött a leghihetetlenebb pillanat, hogy úgy szeressünk és világítsunk, mint azelőtt soha.

Tehát milyen szavakat mondasz ma?

Az aggodalom és a kétségbeesés szavait?

Vagy inkább hálával telt szívvel azt mondod, hogy bízunk ebben a reménységben? Ebben a reménységben valld meg, hogy győztes vagy! Ebben a reménységben légy megelégedett! Szeretettel, irgalommal, kedvességgel és hálával az ajkunkon üde magabiztossággal és lelkesedéssel jelenthetjük ki Jézus reménységét a minket körülvevő világnak.

„Nem szabad Istent félszívvel dicsőítenünk, mintha a kötelességünk lenne Őt dicsérni, viszont közben az egészet teherként élnénk meg, amin minél hamarabb szeretnénk túlesni – minél gyorsabban, annál jobb. Nem, nem. Az Urat dicsérje minden bennem! Gyere szívem, kelj fel, és hívd magadhoz mindazt az erőt, ami rád vár! A mechanikus dicsőítés egyszerű, de hasztalan. Gyere testvérem, emelkedj fel! Kelj fel, én lelkem!” – Spurgeon

Ma az Ő nevét áldjuk. Nem valamiféle félszívű módon, hanem mindazzal, ami bennünk van!

Beszélj a szeretetről! 

Beszélj az igazságról!

Beszélj a reményről!

Beszélj az életről!

És mutasd meg a világnak, hogy a szíved telve van békével, és mély hála mozgatja azt, mert Ő a te kősziklád és oltalmad, amely nem inog meg.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/words-will-say-today/

Filippi – Válaszd az örömöt – 4. hét / 2. nap

Amikor kislány voltam, emlékszem, megtanultam, hogy az aggodalmaimat imákká formáljam és hagyjam őket Jézus lábánál. Ez a lecke velem maradt egész életem során, és a mai napig rendszeresen visszatérek ehhez a gyakorlathoz. Világunk és az őrült idők, amiket élünk, bárkinek szorongást okoznak, de ekkor válik fontossá hitünk, bizalmunk, és imáink. Ahelyett, hogy engednénk, hogy e világ aggodalmai „leszívják” az energiánkat, Istenre kell bíznunk minden félelmünket. Imában átadjuk neki gondjainkat és aggodalmainkat, és bízunk Benne, hogy úgy fog munkálkodni, ahogyan csak Ő tud. Mi nem vagyunk Isten, de Ő igen, és Ő sokkal többet tud tenni, mint amit valaha is el tudnánk képzelni. Hálatelt szívvel azért, amit már megtett, átadjuk Neki aggodalmainkat és lehetőséget kínálunk, hogy munkálkodjon életünkben az Ő dicsőségére.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna