5. hét / 2. nap – Teljesen odaszánva

Tamás kételkedik Krisztus gondviselése felől    

Jézus igyekszik megnyugtatni tanítványait azzal az ígérettel, hogy Ő velük lesz, és gondosodni fog róluk az örökkévalóságban. Arra kéri őket, hogy bízzanak Benne amennyire bíznak Istenben. Azonban Tamásnak kérdései és kételyei támadnak. Természetes dolog, hogy kétségeink legyenek, de hívőkként Isten igazságának megingathatatlan alapjaiba és az Ő ígéreteibe kell kapaszkodnunk.

Milyen körülmények között vagy hajlamos kételkedni abban, hogy Isten képes betölteni szükségeidet? Amikor időt fektetünk abba, hogy megismerjük Istent, azzal erősödik a bizalmunk felé.

Mennyei Atyám, erősítsd bizalmamat és hitemet Benned. Uram, kérlek segíts elengednem minden kétséget a Te hatalmad és gondviselésed felől életemre nézve. Segíts belekapaszkodnom abba az igazságba, amit a Te Igédben találok Rólad. Jézus nevében. Ámen.  (YouVersion)

 

Fordította: Vasadi Dubován Judit

4. hét / 4. nap – Teljesen odaszánva

Simon, a zélóta

Egyike a kevésbé ismert apostoloknak, Simon, a zélóta. Híres Zélóta tag volt, mely egy fanatikus zsidó csoport, akik akár ölni is készek Izráel iránti hűségből. Később, ahogy követte Jézust, Simon lelkesedése egy Jézus iránti mindent elsöprő szenvedéllyé formálódott át.

Életed mely területén tűnt el az Úr iránti szenvedélyed, lelkesedésed és keresésed? Amikor a fókuszunk önmagunkra kerül, könnyen elfelejtjük, hogy drága áron lettünk megváltva. Az életünk nem a sajátunk többé és a Megváltó iránti szenvedély kellene, hogy motiválja – az iránt, aki megmentett bennünket.

Mennyei Atyám, erősíts meg engem a Szent Szellemed által, hogy átélhessem az Irántad és Igéd iránti éhséget és szomjúságot. Végy körül olyan emberekkel, akik lelkesednek érted. Uram, hevítsd fel a szenvedélyemet az imádkozáshoz, a dicsőítéshez és a Veled való  bensőséges közösséghez. Jézus nevében kérlek, Ámen. (YouVersion)

Fordította: Moór Krisztina

4. hét / 3. nap – Teljesen odaszánva – Állj ellen a kapzsiságnak! Légy inkább bőkezű!

„Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság!” (Prédikátor 5:10)

Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: „Sohasem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.” (Zsidók 13:5) 

„Aki megveti a másikat, vétkezik, de áldott, aki segít a szegényeken.” (Példabeszédek 14:21)

 

Engem napi szinten inspirálnak azok az emberek, akik tökélyre fejlesztették a bőkezű életforma művészetét. Sokan a leggyönyörűbb ismerőseim közül a legbőkezűbbek is egyben. Ők amellett döntöttek, hogy egy olyan életet élnek, amely túlmutat saját magukon, a kezük és a szívük pedig tárva nyitva áll. Mivel teljesen magukévá tették Isten országának a mentalitását, ezért megértették, hogy valóban nagyobb áldás adni, mint kapni. A mi kultúránk folyton azt szajkózza, hogy várjunk a „nagy dolgokra”; a nagy színpadra, a fényekre, a grandiózus pillanatokra ahhoz, hogy tegyünk valamit Istenért. Azonban azok a nagylelkű emberek, akikről most én beszélek, inkább azt keresik, hogy miként szolgálhatnák Istent az apró, mindennapi helyzetekben. Nem várnak addig, amíg valaki más teszi meg helyettük, hanem jelen vannak, és azonnal akcióba lendülnek.

És ez az, ami a nagylelkű életet igazán jellemzi: amikor valaki elsőként ugrik fel, és azt mondja: Majd én megcsinálom!

Elsőnek lenni abban, hogy mások szükségeivel foglalkozzunk: a gyerekével, akinek anyagi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy elmenjen a táborba; a bolti eladóval, akinek nehéz napja volt, és csak arra van szüksége, hogy valaki pár percet rászánjon; az emberre, akinek segítség kellene ahhoz, hogy átköltözzön az új lakásába. Az ő életükön átüt, hogy megértették: minél többet adnak, annál többet kapnak, mert egyetlen igazi Gondviselő van, ez pedig Jézus Krisztus. Miközben figyelem őket, ahogy bőkezűen adják másoknak az idejüket, a pénzüket és a talentumaikat úgy látom, hogy az ő világuk is egyre jobban és jobban kitárul (lásd. Példabeszédek 11:24). A saját magam és mások életét vizsgálva sokat morfondíroztam azon, hogy mi az, ami valójában visszatart minket attól, hogy bőkezűek legyünk másokkal?

Úgy gondolom, hogy a bőkezűség hiányát okozó igazi probléma nem az, hogy érzéketlen lenne a szívünk, hanem az, hogy fél… fél, hogy nekünk nem marad elég, fél a jövőtől, fél a saját hiányosságaitól. Sokszor ez nem szeretettel kapcsolatos, hanem inkább bizalmi kérdés. Pedig biztosítékképpen Jézus azt ígérte, hogy ha engedelmesek vagyunk, és enyhítjük a körülöttünk élők szükségét, akkor Ő is gondoskodni fog a mieinkről. Azért vagyunk áldottak, hogy áldássá lehessünk.

A legbőkezűbb barátaim életében akad egy közös nevező: mindannyian mélyen szeretik az Urat, és bíznak Benne. Érdekesnek találom, hogy a Zsidókhoz írt levél írója egy versben beszél az életkörülményeinkkel való megelégedésről, és a bizalomról abban, hogy Isten soha nem hagy el minket. „Tartsátok távol magatokat a pénz utáni vágyakozástól, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: Sohasem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.” (Zsidók 13:5) A Biblia emlékeztet minket arra, hogy Jehovah Jireh, a Gondviselő Isten SOSEM feledkezik meg rólunk, és sosem hagy el minket. Ahogyan egyre jobban tudunk bízni abban, hogy Ő sosem hagy minket cserben, a szorosra zárt markaink tárt karokká válnak, amelyek adnak másoknak és bőségben élnek. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy Ő gondoskodni fog rólunk. Mert Ő sosem hagy el minket!

Az adakozó élet egy Szent Szellem által vezetett élet. Egy olyan hálás élet, mely tökéletesen tisztában van mindannak az értékével, amit kapott. A bőkezűség és a szeretet kéz a kézben járnak, és olajozott gépezetként működnek együtt. Nincs egyik a másik nélkül. Nincs szeretet tettek és bőkezűség nélkül, és ennek bizony ára van. Amíg ezen a Földön élt, Krisztus tökéletesen bemutatta nekünk ezt az életformát azáltal, hogy nagyon szeretett minket; annyira mélyen és gazdagon, hogy adott.

Emlékszem, hogy amikor kislány voltam, megfogadtam magamnak, hogy bármi történjék is, bármibe kerül is, felnőttként sosem szenvedek majd hiányt anyagilag semmiben. Isten erejének és az Ő Igéjének köszönhetően azonban ezt a belső elhatározást meg kellett szegnem. Felismertem, hogy egy hamis igazság szerint élek, amelyet jó hosszú ideje alkottam meg: aszerint a hamis igazság szerint, hogy a pénz biztonságot jelent és valamilyen módon meg tudja gyógyítani a megsebzett szívet. Amikor gyermek voltam, a szüleim elváltak és rengeteg dolgot veszítettek el. A veszteség, amelyet akkoriban megéltünk többek között pénzügyi jellegű volt. Emlékszem, hogy mindössze 12 éves voltam, amikor a kis arkansasi nappalinkban ülve elhúztam a függönyt, hogy lássam, amint az autómentők elvontatják a kocsinkat. A szüleim válása után anyukámra pénzügyi szempontból egy nehéz időszak köszöntött be, és lassan úsztunk a kifizetetlen számlákban. Emlékszem, hogy aznap azt éreztem, a kocsi még egy a sok dolog közül, melyek megállíthatatlanul kicsúsznak apró kezeim közül. Emlékszem, amikor a sok veszteség és szívfájdalom közepette fogadalmat tettem magamnak. Úgy éreztem, hogy a pénz valamiképpen biztonságot, értéket, és stabilitást hozhat az életünkbe. Azon a napon, amikor eljöttek, hogy elvigyék néhány dolgunkat végignéztem, ahogy édesanyám sír a házunk és a kocsijaink elvesztése miatt. A szívem akkor hevesen vert, és éjszaka gyakran felébredtem a pénzügyi gondok miatt aggódva. Egy hamis igazság kezdett gyökeret verni a szívemben… egy mély aggodalom, hogy nincs elég. Az élet viharai és tragédiái néha képesek ezt tenni velünk. A hullámok képesek bizonytalanságba és bizalmatlanságba taszítani bennünket. Azonban idővel Isten képes volt meggyógyítani a szívemnek ezt a részét újra és újra (akár többezerszer is) bebizonyítva azt, hogy Ő az én igazi forrásom, minden szükségem Gondviselője. Ezért új fogadalmat tettem az Úrnak, amely helyettesítette a régi gondolkodásmódomat. Hiszen Ő az én Gondviselőm, és Ő egy jóságos Atya. Akkor van baj, ha a fejünkben rossz helyre kerül az, hogy ki a mi igazi forrásunk. A mi igazi Forrásunk és MINDEN szükségünk Beteljesítője Jézus Krisztus. Nem a pénz a Gondviselés, hanem a Mennyei Atya. Ő megígérte, hogy az Ő gazdagsága szerint fogja kielégíteni minden szükségletünket.

Idős emberként Salamon, akit a világ valaha élt legbölcsebb embereként tartanak számon, a Prédikátor könyvének lapjain ontja magából az Istentől származó bölcsességet az élettel, illetve az Istennek tetsző élettel kapcsolatban. A bölcs király felvázolja nekünk az olyan alapelvekhez vezető utat, melyek biztosítják számunkra a nyugodt, bővölködő, és valóban megelégedett életet – térképpel lát el minket ahhoz, hogy mit kell alkalmaznunk és gyakorolnunk az életünkben, és mit kell messziről elkerülnünk. Olyan emberként, aki ezen a világon is kincseket és hatalmat tudhatott magáénak, óvva int minket attól, hogy rosszul gondolkodjunk a pénzről. Egy olyan ember, akinek látszólag mindene megvolt, a Prédikátor könyvének 5. részében kijelenti, hogy azoknak, akik a pénzt szeretik sosem lesz elég, és sosem tudnak megelégedni vele. Azt mondja, hogy hiábavaló azt gondolni, hogy a pénz valaha valódi boldogságot hozhat az életünkbe. Ha hallgatunk Salamon tanácsára, akkor fájdalomtól, gondoktól, megbánástól, stressztől, adósságtól, és hamis istenekhez vezető utaktól kímélhetjük meg magunkat. Ő azt mondja, hogy a földi javak és a gazdagság sosem elégítik ki szomjas szívünket, mert mindig többre vágyunk majd. Az az igazság, hogy annak a rabszolgájává válunk és ahhoz kötjük az életünket, amit igazából imádunk. Végül pedig azt is fogja tükrözni az életünk. Ha valaki a pénzt imádja, akkor bizonyos, hogy kapzsi lesz. Az az ember, aki szereti a pénzt, a rabszolgájává válik. Nincs az a ház, autó, vagy munka, amely valaha elég lenne számára, vagy amely elhozná neki azt a belső megelégedést, amelyet ezekben a dolgokban keres. A kapzsiság hazug. Arra biztat, hogy ragaszkodjunk mindenhez, amink csak van. A kapzsi szív túlcsordulása mindig egy üres életet hagy maga után. A kapzsiság által a végén mindig kevesebbek leszünk.

Mi az igazság a bőkezűség hiányáról?

Az, hogy a végén mindig

  • üresnek érezzük magunkat, nem pedig elégedettnek
  • önmagunkra koncentrálunk Isten helyett
  • rosszindulatúak leszünk

Gyakorlati tanácsok ahhoz, hogy hogyan NÖVEKEDJÜNK a nagylelkűségben:

  • Gondolj valakire, akit ismersz, és akit különösen nagylelkűnek tartasz! Figyeld meg közelről, hogy hogyan szolgál, és hogy milyen alapelveket alkalmaz az életében annak érdekében, hogy hatással legyen másokra!
  • Mindannyiunk életében vannak olyan területek, amelyeken azért vagyunk áldottak, hogy áldássá lehessünk mások számára – akár az időnkben, a forrásainkban, a pénzünkben, vagy a tehetségünkben. Mit tehetsz a magánéletedben azért, hogy nagylelkű legyél, és figyelj a körülötted élők szükségleteire?
  • Ki az az életedben, akinek ma szüksége lenne arra, hogy áldottá váljon a te nagylelkűséged által? Mi az, amit megtehetnél annak érdekében, hogy ezek az emberek áldottak legyenek?

Ezen a héten azért imádkozom, hogy akárhol is tartasz a nagylelkű életforma kialakításában, gondolkodj el, és kérdezd meg Istent, hogy miként tudnál növekedni ebben a kérdésben. Kérdezd meg az Urat naponta, hogy milyen szükségleteket rejtett el körülötted, amelyeknek a kielégítésében segíthetsz, akár pénzről, időről, vagy az ajándékaidról legyen szó. Mindig van mód arra, hogy adjunk.

Itt az idő, hogy növekedjünk az adásban, az engedelmességben; abban, hogy gazdagabb, és jelentőségteljesebb életet éljünk – olyat, amelyik túlmutat rajtunk.

Az Ő csalhatatlan szeretetében,

Meshali

Meshali Mitchell egy jelenleg a texasi Dallasban élő fényképész, aki bármikor kapható egy kis világkörüli utazásra. Legjobban a Krisztusért égő szíve, és az emberek iránti szenvedélye az, ami jellemzi. Úgy hiszi, hogy az életet az olyan apró dolgok teszik csodálatossá, mint egy jó könyv, egy hinta, esetleg egy kis rágcsálnivaló. Meshali képeit, és a képek mögött rejlő szívet megtalálhatjátok az Instagramon (@meshali) és az oldalán (www.meshalimitchellphoto.com)

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/resist-greed-generous/

4. hét / 2. nap – Teljesen odaszánva

Máté      

Isten megbocsájtásának egyik előfeltétele, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, mint Urunkban és Megváltónkban; a másik pedig, hogy megvalljuk és megbánjuk bűneinket. Szükséges beismernünk a bűnt, mert ha nem hisszük magunkról, hogy vétkeztünk, akkor azt sem fogjuk felismerni, hogy szükségünk van a Megváltóra, hogy megbocsássa bűneinket. Isten megígérte, hogy ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsájt és megtisztít minden bűntől és igazságtalanságtól. Nem a legtöbb bűntől, hanem minden bűntől. Nem néhány igazságtalanságtól, hanem minden igazságtalanságtól. A mi hűséges és kegyelmes Urunk megbocsájtotta  a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetett bűnöket, és megtisztított azokból.

Melyek azok a bűnök amelyekhez még mindig ragaszkodsz? Ahogyan a Jézus Krisztusban való hit elengedhetetlen a bűnbocsánat elnyeréséhez, ugyanolyan fontos hinnünk, hogy Jézus elvégezte a kereszten az Ő megbocsájtó munkáját ahhoz, hogy győzelemben járhassunk. Sátánnak az a célja, hogy kételkedjünk Isten ígéreteiben, de bele kell kapaszkodnunk Isten igazságába az érzelmeinktől függetlenül. Amit Isten véghezvitt, azt nem lehet megsemmisíteni  vagy meg nem történtté nyilvánítani.

Mennyei Atyám, köszönöm Jézus kereszten befejezett munkáját. Köszönöm Neked, hogy örökre biztonságban lehetek a Te ígéreteidben, még akkor is, amikor kételkedem azokban. Segíts emlékeznem, hogy Te kegyelmesen megbocsájtottál nekem, amikor a mások bűneivel szembesülök. Jézus nevében kérlek. Ámen.  (YouVersion)

 

Fordította: Vasadi Dubován Judit