„Bizony, izzó haraggal megbüntetem az összes engedetlen nemzetet is!” – Mikeás 5:15
Mikeás próféta valóban gonosz időkben élt. Izráel népe újra és újra vétkezett Isten ellen. Nem akartak aszerint élni, ahogy az Úr parancsolta nekik, hanem sokkal inkább azokhoz a népekhez hasonlóan, akik körülvették őket. Bálványokat imádtak és semmibe vették azokat a parancsolatokat, amelyeket Isten adott nekik. A bűnük megtorlást vont maga után, így mind Izráel, mind pedig Júda fogságba került.
A mára kijelölt Igeversek Jézus második eljöveteléről és ezeréves uralmáról szólnak. Ő majd eltipor minden bálványt, amelyet helyette imádtak. Mindent el fog pusztítani, amire helyette támaszkodtak.
Pontosan azt fogja tenni, amit az embereknek kellett volna megtenniük.
Keresztényekként arra vagyunk elhívva, hogy a világtól eltérő módon éljünk. Az a feladatunk, hogy ártatlanok és tiszták legyünk, és hogy e gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogjunk, mint csillagok a sötét éjszakában (Filippi 2:15). Az egyház alig várja, hogy Krisztus visszatérjen és magával vigye (1 Thesszalonika 4:13-18).
A kérdés pedig, amit ma felteszek magamnak a következő: én hogyan várok?
Mi, az egyház, arra vagyunk elhívva, hogy olyan igaz életet éljünk, amely elüt a világias élettől. Feddhetetlenségben kell járnunk. Ez azt jelenti, hogy az, amit az emberek nyilvánosan látnak belőled, megegyezik azzal, amilyen egymagadban vagy.
Az 50. zsoltárban egy romlott ember leírását láthatjuk. Ez akár lehetne az ellenőrző listánk, amelynek segítségével megfigyeljük, hogy hogyan élünk. Melyek azok a dolgok, amiket szeretek? Amelyekbe időt, pénzt és erőt fektetek? Mi számít fontosnak számomra? Milyen emberekkel töltöm az időmet és mit csinálunk? Hogyan beszélek? Hazudok, pletykálok, vagy esetleg rágalmazok másokat? Hogyan bánok a többi emberrel? Vajon Jézust látják bennem, vagy inkább meglepődnek azon, hogy keresztény vagyok?
Ha megválaszolom ezeket a kérdéseket, akkor azt is megtudhatom, hogy csillagként ragyogok-e a sötétségben, vagy a gyertyám fénye esetleg alig pislákol. Másnak kell lennem. A fényemnek ragyognia kell, akárhol is vagyok, egészen addig, amíg el nem hagyom ezt a világot.
„Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre. Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogy éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek szent és istenfélő életre! Várva várjátok, sőt, siettessétek Isten Napjának eljövetelét!” – 2 Péter 3:10-12
Ha tényleg hiszünk abban, hogy Jézus visszajön, akkor miért nem élünk olyan életet, amely megdicsőíti Istent? Miért van az, hogy a mi életünk egyáltalán nem tűnik ki azoknak az embereknek az életei közül, akikben nem él ott a Szent Szellem? A Jézus második eljövetelébe vetett hitünk meg kéne változtassa az életünket!
Drága barátnőm, ne feledd, hogy ezen a világon egy nap minden eltűnik majd. Mindazok a dolgok, amiket összegyűjtöttünk, a nagy házaink, a világi tulajdonunk – mindez semmivé foszlik. A mai napon, ahogy ezeken az igeverseken elmélkedsz, töltsd hasznosan a várakozás idejét és tedd a feddhetetlenségben járást az életet fontos részévé. Keresd a szentséget és az istenfélelmet a világi gazdagság helyett, amíg Jézus visszajön, és engedd, hogy a fényed csillagként ragyogjon.
Megelégedve az Ő szolgálatában,
Edurne
Fordította: Szabó Anna
