Blog

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 2. nap

Hálaadás és ének

Amint Isten elkezdi megvalósítani az életünkben az ő Igéjének igazságait, szívünk megtelik békességgel és hálával. Az élő Isten Lelke uralkodik szívünkben és megtanít egy másik dallamra. Az “Én utam” helyett az “Istené a dicsőség” című dalt zengjük már, ez hatja át az életünket.

Hogyan dicséri Istent a szíved ma? Mikor átengedjük magunkat teljesen a Szentlélek munkájának, engedelmes életünk minden szent dobbanása hangosan és tisztán visszhangzik a körülöttünk lévő világban. A dicsőítés minden tekintetben áthatja jellemünket. Igéje hálaadással járja át gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.

Uram, hangold át a szívünket, hogy a Te kegyelmedről daloljon. Add, hogy dicséreteket zengjünk egész áldott nap, és a Te dicsőséged nyilvánvalóvá legyen mindenki előtt, aki meghallja. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Nem evilági hála

„Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk. Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét. Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek“ – Kolossé1:3-5

Itt ülök egy flanelingben és egy sálban, sütőtök ízesítésű kávét szürcsölgetve, miközben azokat a csodálatos színes őszi leveleket nézegetem, amelyeket négy izgága gyermek hordott az ajtónk elé.  Aaahhh… a Hálaadás a nyakunkon van, és úgy érzem, szerelmes vagyok.

Azonban nálunk, az Egyesült Államok középnyugati részén ezeket a langyos, napos napokat és a lélegzetelállító őszi színeket nemsokára felváltja majd a fagyos idő és a sivár táj, amely jobban emlékeztet a halálra, mint az életre – és ez eszembe juttattja, hogy az évszakok váltakozása mennyire hasonlít az életünk váltakozó időszakaira.

De ma akár bővölködő, akár szűkölködő „esztendőre” ébredtél is fel, mindig találhatunk hálát a szívünkben egy olyan Isten miatt, aki sohasem változik.

Ezen a héten olyan Igeverseket fogunk tanulmányozni, melyek esetében alkalmunk lesz gyakorolni ezt az igazságot. Nem anyagi bőségről, tökéletes kapcsolatokról, vagy olyan földi kormányokról fogunk olvasni, akik mindent a kezükben tartanak. De az Igeversek emlékeztetnek majd minket arra, hogy Jézus miatt folyamatosan hálásak lehetünk Istennek; függetlenül attól, hogy milyen időszakban találjuk magunkat. Ahogy ezen a héten Isten Igéjén kezdesz elmélkedni, gondolkodj el ezen a bátorításon a Kolossé 1-ből.

  1. Annak adj hálát, akinek jár!

„Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik – nem úgy, mint az égitestek fénye.“ – Jakab 1:17

Mielőtt Istenhez jövök imában a napi kérések listájával a kezemben – vagy büszkeségemben teljesen elfelejtek Hozzá fordulni –, vajon tényleg szánok rá időt, hogy őszintén megköszönjem azt, hogy Ő az egyedüli forrása minden jónak? Legyünk ezen a héten minden utunkon hálás gyermekek – de nem magunkkal dicsekedve, vagy a hiányunk miatt panaszkodva. Inkább ismerjük fel Isten kegyelmét és gondoskodását az életünk minden területén, aztán pedig szánjunk időt arra, hogy minden tiszteletet és dicséretet a mi jóságos Atyánknak adjunk meg.

  1. Adj hálát azért, amid most van Krisztusban!

„Hiszen megismertétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár Ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az Ő szegénysége által ti meggazdagodjatok.“ – 2 Korinthus 8:9

A gondoskodásról alkotott földi elképzelésünk teljesen új színben tűnik majd fel, amint mindent az Isteni kegyelem szemüvegén keresztül kezdünk el szemlélni. Habár valaha szellemi szegénységben éltünk, Isten gyermekeiként ma már gazdagok vagyunk az Ő szeretetében és irgalmában. Ennek pedig nem egy hidegen ismételgetett keresztény frázisnak kellene lennie! Szó szerint máshogy kellene járnunk, beszélnünk, látnunk és élnünk, mint a világ többi részének amiatt az átformáló hit, szeretet és remény miatt, amit Krisztusban kaptunk. Emiatt a kolosséi gyülekezet tagjainak híre messzire szállt, és az aktuális kultúrával szembemenő életük olyan fényesen világított, hogy ezt Pál és mások sem tudták nem észrevenni, és nem hálát adni érte Istennek. Bárcsak a mi életünk is ilyesfajta katalizátorként működne mások számára, és arra ösztönözné őket, hogy hálát adjanak a Nagy Adakozónak!

  1. Adj hálát a várakozásért, és az abban való reményért, ami még jönni fog!

„Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik.“ – Titusz 2:13

Ó, bárcsak sose felejtenénk el, hogy az Isten kegyelméből kapott kóstoló az egyetlen olyan ízelítő, amelyet mindabból a teljességből ezen a földön észlelhetünk, amit Isten elkészített nekünk! Krisztus követőiként a hálaadás folyamatos állapotában élhetünk ha levesszük szemünket erről a világról –  ahol a rozsda és a moly pusztítanak, és ahol a tolvajok lopnak –, és a kincseinket a mennyben kezdjük el tárolni, ahol nincs több bűn, és az örökkévalóságot a Királyok királyának és az Uraknak urának a jelenlétében töltjük majd.

Ahhoz, hogy egy hálás szívünk legyen, amely nem evilági – amelyet azonban észrevesz ez a világ! –,  közeli és személyes kapcsolatba kell lépnünk Istennel, és éreznünk és látnunk kell, hogy jó az Úr, úgy dédelgetve Őt, mint a legdrágább kincsünket…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gratitude-not-of-this-world/

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 1. nap

Hálaadás és imádság

Imáinkat át kell, hogy szője a hálaadás. Amikor másokért közbenjárunk, dicsérhetjük Istent a megváltás azon bizonyítékaiért, melyeket egymás életében tapasztalunk. Mint Krisztus testének tagjai, közös feladatunk Isten dicsőségét felmutatni ebben a sérült világban. Reménységgel tekinthetünk előre a Menny felé, szívünk repesve vár, mert tudjuk, hogy egy dicső napon majd megláthatjuk Jézust szemtől szemben. Bár nem láthatjuk egyelőre Jézust testben, egyre mélyebb és bensőségesebb kapcsolatra törekszünk Megváltónkkal, miközben az Ige mélyére ásunk és csiszolódik hitünk az ő példájának követése által.

Gondolkodj el azon, hogyan munkálkodik Isten a te életedben és a családtagjaid, barátaid szívében. Miként növekszel Isten megismerésében? Hogyan változtat meg téged gyökeresen a Szentlélek? Emeld az égre a szemed, és adj hálát Istennek, aki a szerzője és a bevégzője a te hitednek.

Uram, köszönöm, hogy szeretsz minket és tanítasz élni. Szívünk csendesen azért könyörög, hogy téged mélyebben megismerhessünk. Segíts, hogy bátorítani tudjuk testvéreinket Krisztusban, hogy kitartsanak végig. Segíts növekedni hitben és az egymással való közösségben. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Szenvedélyes hálaadás

„Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult , visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. Azután arcra borult Jézus lábai előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.” – Lukács 17:15-16

Tíz olyan ember, akiket mások elkerültek a leprájuk miatt, akik saját városukban voltak számkivetettek, Jézushoz kiáltanak gyógyításért. Így kezdődik a történetünk, és Jézus mindössze annyit mond nekik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! A leprások pontosan tudták, hogy Jézus mire gondolt, és biztosan magukon kívül voltak az izgalomtól. Abban az időben szokás volt, hogy ha valaki meggyógyult valamilyen fertőző betegségből, akkor megmutatta magát egy papnak, aki megerősíthette, hogy a beteg többé már nem jelent veszélyt a többiek számára.

Mindannyian tudjuk, mi következik ezután: a tíz közül csak egy jön vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Amikor a történetnek ezt a részét olvassuk könnyen ítélkezünk a másik kilenc felett. Jézus meggyógyította őket egy betegségből, ami lehetetlenné tette számunkra, hogy más emberekkel érintkezzenek. Elveszítették a családjukat és a barátaikat, most pedig meggyógyultak és normális életet élhettek. Hogy lehet az, hogy mégsem tértek vissza Jézushoz köszönetet mondani?

Ezt elég kényelmetlen dolog számomra leírni, mert magamra ismerek abban a másik kilencben, akik boldogan továbbálltak.  Ha őszinték szeretnénk lenni, legtöbbünk inkább arra a kilencre hasonlít, nem pedig az egyre, aki visszajött dicsőíteni Jézust.

Mikor köszöntem meg Istennek utoljára a megváltást, mindazokat a szellemi áldásokat, amelyekkel Jézusban elhalmoz, mindazokat a fizikális dolgokat, amelyeket birtoklok, a tetőt a fejem felett, a barátaim szeretetét, vagy akár a gyógyulást a fejfájásból, amely tegnap egész nap kínzott?

És itt nem egy gyors „Kösz, Uram”-ra gondolok, hanem olyan hálára, amely, a lepráshoz hasonlóan, arra késztet minket, hogy a dicséretben a térdünkre essünk.

Néha félünk a grandiózus gesztusoktól és az erős szenvedélytől, de úgy gondolom vissza kellene hoznunk ezt a fajta lelkesedést az imával és dicsérettel töltött időnkbe.

1). Szenvedélyre és lelkesedésre van szükségünk

Eszedbe jut olyan, amikor Isten olyan módon válaszolta meg az imáidat, hogy egyszerűen csak ugrálni szerettél volna az örömtől? Miért olyan ritkák az izgalomnak ezek a pillanatai? Ennek talán az az oka, hogy nem tudunk rendesen elámulni Istenen. Nem értjük meg igazán, hogy milyen hatalmas és erős is Ő; milyen jó és szent. És azt sem értjük meg igazán, hogy milyen gyengék és csekélyek vagyunk mi egy ilyen hatalmas Istenhez képest. Ha megértjük azt, hogy kicsoda Isten hozzánk képest, akkor még szenvedélyesebbek leszünk a hálaadásban.

Ezt nagyon könnyű elfelejteni, ezért segítséget jelenthet, ha jobban számon tartjuk egyrészt a jó dolgokat az életünkben, másrészt pedig mindazokat az áldásokat, amelyek a nehéz időszakokból származnak.

2). Alázatra van szükségünk

Az a leprás, aki visszatért tudta, hogy kicsoda volt Jézus, és megalázta a tény, hogy Jézus megkönyörült rajta és meggyógyította. Növekednünk kell az alázatban, és ahogy ezt tesszük, a hálaadásunk Isten felé egyre szívből jövőbb lesz majd. De az alázat nem egy olyan dolog, ami csak úgy ragad ránk. És nem is olyan, amit csak úgy begyakorolhatunk. Az alázat abból fakad, hogy egyre többet tanulmányozzuk Isten Igéjét, egyre jobban látjuk a bűneinket, egyre jobban megértjük Krisztus áldozatát, és egyre többet imádkozunk Istenhez azért, hogy alázatossá tegyen bennünket.

Bennünk és velük kapcsolatban semmi sem szeretnivaló; a bűn mindent tönkretett. De Jézus még így is szeretett minket, és szerethetővé tett minket az Ő átformáló ereje által. És bár nem érdemlünk semmit, Isten mégis áldásokban füröszt minket nap mint nap. Ezeknek a tényeknek arra kellene ösztönözniük minket, hogy örömünkben felkiáltunk és zokogunk a hálától. Alázatossá és szenvedélyessé kellene tegyenek minket, dicsőítővé és engedelmessé.

Pontosan úgy, mint az a leprás, aki visszatért Jézushoz, mi is essünk az Ő lábai elé túlcsorduló hálával mindazért, akik vagyunk, és amink van a mi Istenünknek köszönhetően.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/thanksgiving-with-passion/

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 5. nap

Dicsőítés és gyógyulás

 

Ehhez a lepráshoz hasonlóan mi is megtapasztaltuk már a gyógyulást. A bűnnek már nincs többé hatalma felettünk, mert Krisztus megérintette a szívünket és helyreállított bennünket. A mi válaszunk erre vajon elsöprő hála? Vajon folyamatosan visszatérünk-e Jézus ölelésébe, és megköszönjük Neki azt, hogy meggyógyított? A dicséret kifejezi a hitünket és megmutatja Istennek, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül Ő érdemes a szeretetünkre és tiszteletünkre. A többi leprás csak fizikai gyógyulásban részesült, szellemiben nem. Az ő szívük érintetlen maradt és kemény, míg ez az egy leprás teljesen megmenekült, mert hitben járt.

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy egykor mi is kitaszítottak és szellemi értelemben vett leprások voltunk – a bűneink távol tartottak Istentől. Minden egyes nap tudatosan időt kell szánnunk arra, hogy emlékezzünk: Isten megbocsátott nekünk. Az egész életünket hálában kell élnünk azért, mert Ő meggyógyított bennünket.

Fuss ma Jézushoz, ess a lábaihoz, és dicsérd Őt hálás szívvel! Ne engedd, hogy a teli naptár vagy az önző dicsőségvágy visszatartson attól, hogy dicsőítsd a Gyógyítódat. Még ha a tömeg más irányba szalad is, a mi szívünknek mindig Jézus felé kell fordulnia.

Atyánk, köszönjük Neked a Te gyógyításodat, a tökéletes megbocsátásodat, és a Te véget nem érő szeretetedet. Add, hogy sose feledjük el, milyen csodálatos módon gyógyítottad meg a szívünket! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 4. nap

Hálaadás és nagylelkűség

 

Isten azért áld meg minket, hogy áldássá lehessünk mások számára. Azzal, hogy másoknak adunk, egy módja annak, hogy kifejezzük az Isten iránt érzett hálánkat. Amikor mások látják, hogy betöltjük a szükségeiket, akkor Istenre mutathatunk, és arra bátoríthatjuk őket, hogy ők is hálásak legyenek.

Ha szükséget látunk, akkor meg kellene próbálnunk betölteni azt. Ez az evangélium lényege. Úgy szerette Isten a világot, hogy odaadta nekünk Krisztust. A te életed hogyan mutatja be Isten szeretetét és nagylelkűségét azoknak, akikre hatással lehetsz? A kedvességnek még az apró, véletlenszerű tettei is meg tudják lágyítani az Isten szeretetével szemben kemény szíveket, és örökkévaló változást hozhatnak valaki életébe.

Uram, köszönöm Neked a Te bővölködő áldásaidat. Segíts, hogy ne féljünk és ne legyünk fösvények amikor adunk, hanem inkább nagylelkűen osztozzunk másokkal – bátor szívvel, amely telve van kegyelemmel és hálaadással! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Milyen szavakat mondasz ma?

Dicsérjétek az Örökkévalót! Magasztaljátok nevét! Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való! – Ézsaiás 12:4

Akkor így énekeltek:

„Dicsérjétek az Örökkévalót, magasztaljátok nevét!

Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való!

Énekeljetek az Örökkévalónak, Róla énekeljetek, mert dicsőséges dolgokat vitt véghez, tudja meg az egész világ!

Ujjongva kiáltsatok Sion lakói, mert nagy közöttetek Izráel Szentje, s veletek lakik.”

Ézsaiás 12:4-6

A hölgy odaadta nekem a kártyát, amivel a szavazógépet lehetett aktiválni, és még mielőtt egyáltalán felfoghattam volna, hogy mi történik, a könnyek már elő is bukkantak a semmiből, és a szemem sarkában gyűltek.

Az a szegény, drága munkás. Igen, tényleg jól vagyok.

Ott, annak a csendes szavazóteremnek a kellős közepén, abban a steril szobában tele a szép rendben felsorakozott szavazógépekkel és az embertömeggel, akiknek arcára rá volt írva a világ súlya, éppen ott akartam elmondani neki azt, ami a szívemen volt. Azt akartam, hogy tudja, hogy ezek nem az aggodalom vagy a félelem könnyei voltak. Ó, nem. Az érzelmeknek abban a váratlan rohamában (amely még engem is meglepetésként ért), ezek az elsöprő hála és remény könnyei voltak. Olyan könnyek, amelyek egy olyan hatalmas üzenetet hordoztak, amit szerintem ennek a nemzetnek – az egész világnak – hallania kellene.

Elindultam egy szabad szavazógép felé és becsúsztattam a kártyát a megfelelő helyre. De mielőtt rávettem volna magam, hogy az ujjam megérintse a kijelzőt, muszáj volt valamit mondanom, ami nem várhatott tovább. Így hát, ott és akkor, meghajtottam a fejemet, és engedtem, hogy minden némán kitörjön belőlem, miközben folytak a könnyeim…

Köszönöm, Atyám.

Tudom, hogy mindent látsz. Minden elhangzott szót. Minden kimondott ígéretet.

De Te…

Te vagy az elhangzott Szó. Te vagy a kimondott Ígéret.

Tudom, hogy mindent hallasz. Minden kijelentett véleményt. Minden felvetett lehetőséget.

De Te…

Te vagy az Igazság, ami megmarad. Te vagy az egyetlen út.

Te tudtad, hogy a világ megvet majd Téged, mégis eljöttél, és közöttünk éltél. Hogy lehet az, hogy nem hajtunk fejet teljes csodálattal, ámulattal és dicsérettel az Egyetlen előtt, aki jóval azelőtt elküldte nekünk a Megmentőt, hogy egyáltalán felfogtuk volna annak a mértékét, hogy mekkora szükségünk van a megmentésre?

Tudom, hogy Te mindent a kezedben tartasz. Minden felemelkedő királyt. Minden zuhanó verebet.

De Te…

Te vagy a Dicsőség Királya. Te vagy a kegyelem a rászorulóknak.

Ó, köszönöm, Atyám. Hogy megmented a bűnöst. Hogy saját szándékod szerint dolgozol a legjobb terven, amit még nem is láthatunk.

Te vagy a Királyom, a teljes bizalmam és bizonyosságom Benned van…

Mi, akik Amerikában élünk, a blogbejegyzés írásának másnapján a hírekre ébredünk majd, melyek bejelentik, hogy ki vezeti majd a nemzetünket a következő négy évben. És számunkra, akiket a Dicsőség Királya örökre megváltoztatott (hála az reménynek, mely a lelkünk horgonya), eljött a leghihetetlenebb pillanat, hogy úgy szeressünk és világítsunk, mint azelőtt soha.

Tehát milyen szavakat mondasz ma?

Az aggodalom és a kétségbeesés szavait?

Vagy inkább hálával telt szívvel azt mondod, hogy bízunk ebben a reménységben? Ebben a reménységben valld meg, hogy győztes vagy! Ebben a reménységben légy megelégedett! Szeretettel, irgalommal, kedvességgel és hálával az ajkunkon üde magabiztossággal és lelkesedéssel jelenthetjük ki Jézus reménységét a minket körülvevő világnak.

„Nem szabad Istent félszívvel dicsőítenünk, mintha a kötelességünk lenne Őt dicsérni, viszont közben az egészet teherként élnénk meg, amin minél hamarabb szeretnénk túlesni – minél gyorsabban, annál jobb. Nem, nem. Az Urat dicsérje minden bennem! Gyere szívem, kelj fel, és hívd magadhoz mindazt az erőt, ami rád vár! A mechanikus dicsőítés egyszerű, de hasztalan. Gyere testvérem, emelkedj fel! Kelj fel, én lelkem!” – Spurgeon

Ma az Ő nevét áldjuk. Nem valamiféle félszívű módon, hanem mindazzal, ami bennünk van!

Beszélj a szeretetről! 

Beszélj az igazságról!

Beszélj a reményről!

Beszélj az életről!

És mutasd meg a világnak, hogy a szíved telve van békével, és mély hála mozgatja azt, mert Ő a te kősziklád és oltalmad, amely nem inog meg.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/words-will-say-today/

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 3. nap

Megköszönni és megvallani

 

Mivel Isten megerősített minket és megtöltötte az életünket örömmel és békével, az Ő dicséretének túl kellene áradnia a szívünkben. Mi vagyunk az élő és lélegző bizonyítékai annak, hogy Isten csodálatos és jó.

A mai napon vajon túlárad benned a hála? Hogyan vallod meg a nyilvánosság előtt, hogy Ő az Isten, és hogyan ismerteted meg másokkal a nevét? A te örömteli segítséged és kegyelemmel teli válaszaid bizonyítják be ennek az állandóan minket figyelő világnak, hogy a te Istened él, és minden egyes átlagos napon természetfeletti módon munkálkodik.

Istenünk, köszönjük, hogy megtöltöd a szívünket a Te békéddel és örömöddel. Segíts, hogy olyan módon tudjuk megosztani a Te történetedet, hogy az felgerjessze azok étvágyát, akik még nem ízlelték és nem látták meg, hogy Te hűséges és igaz vagy! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna