„Bizony, irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk, szeretete nem fogy el.” – Zsoltárok 103:8
Szinte egész életemben küszködtem a szégyenérzettel. Néhány a legelső iskolás emlékeim közül is egy nyomasztó szégyenérzést idéz fel bennem. Élénken él bennem az emlék mikor az óvodában az egyik csoporttársamról megtudtam, hogy már tud olvasni. Azon nyomban, hogy megtanultuk azt a betűt ami az adott hétre volt kijelölve, kezdődött a csoportfoglalkozás. Az óvónő a saját hintaszékébe ültette az egyik lányt és megbízta, hogy olvasson fel nekünk egy rövid könyvet. Ámulva, de ugyanakkor lesújtva hallgattam. Éreztem, hogy én erre soha nem lennék képes. Azon a napon mikor az óvónő megmondta, hogy meg fogunk tanulni számolni 100-ig, ott akartam hagyni az óvodát. Aztán megtudtam, hogy ahhoz, hogy lediplomázzak, ki kell járjak még 12 évet az iskolában. Haza akartam menni, és soha többet visszatérni.
Az iskolás éveim nem voltak könnyűek, főleg nem az első évek.
Első osztályban a következő minősítést kaptam: “Diszlexiás és tanulási nehézségei vannak”. Ez a címke nagyon sok szégyent vont maga után az elkövetkező években.
Mózes is megtapasztalt valami keveset a szégyen fullánkjából. A 2 Mózes 4-ben, arra kérte Istent, válasszon valaki mást a feladatra. Mózes gyengének és alkalmatlannak érezte magát arra, hogy emberek előtt beszéljen. A szégyen eluralkodott az életében, és arra késztette, hogy ellenálljon Isten hívásának. Talán számunkra elképzelhetetlennek tűnik, hogy arra kérjük Istent, válasszon más embert egy munkára, de Mózes pontosan ezt tette.
A szégyen miatt Mózes úgy érezte, hogy képtelen bármit is nyújtani. Nem bízott Istenben, nem hitte el, hogy Ő még az ő erőtlensége által is hegyeket tud megmozgatni. A szégyen, amit Mózes érzett, azt hitette el vele, hogy rosszabb mint egy használhatatlan, alkalmatlan és megtört ember.
Ugyanezt éreztem én is az évek során, sőt, még most is küzdök vele.
A mi erőtlenségünkben Isten erős marad (2 Korintus 12: 9-11). Ezt az igazságot látjuk megvalósulni Mózes életében, mert később elhatározta, hogy nem engedi, hogy a szégyen megállítsa abban, hogy engedelmeskedjen Isten hívásának. Egyik napról a másikra történt? Nem, de minden nap hitben élt, és így haladt előre apró lépésekkel, napról-napra. Isten egy csodálatos vezetővé formálta, vezetővé akit felhasznált arra, hogy kivezesse népét a szolgaságból és bevigye az ígéret földjére.
Hogyha megfigyeled olyan férfiak és nők életét, akiket az idők folyamán Isten használt, olyan vezetőket fogsz látni, akik valamikor csatákat vívtak a szégyen csataterein.
A szégyennek megvannak a maga útjai, melyektől kevésnek, nem elég jónak és védtelennek érzed magad.
A szégyen azt akarja elérni benned, hogy el akarj rejtőzni, és ne légy Isten szóvivője.
Mégis a Szentírásban, különösen Mózes életében, láthatjuk, hogy Isten szándékosan azokat választotta ki, akik a szégyenbe voltak burkolózva, azért, hogy újra láthatóvá tegye szívét a szenvedők előtt és megmutassa erejét, mely megmenti az életüket.
Amit Isten Mózes életében és élete által végzett, azt megteheti a te életedben is.
A 103. Zsoltárban olvashatunk Isten könyörületes, irgalmas, türelmes és hűséges szeretetéről az Ő gyermekei iránt, amit felfedett Mózes élete által. Isten választhatott volna egy kevésbé összetört vezetőt is, de nem tette. Ez sokat elárul az Ő szívéről a fájdalomban levők iránt.
Nem ismerem a szégyent kiváltó okokat az életedben, de szeretném, ha tudnád, hogy a hazugságok ellenére amiket a Sátán a füledbe súg, Isten tud és akar is erőteljesen használni téged. Legközelebb mikor a szégyen ereje lesújt, jusson eszedbe Mózes, és az, hogy Isten hogyan munkálkodott az életében. Bízz Istenben, hogy a te életed által is tudjon munkálkodni. Soha ne felejtsd, nem lehetsz túl összetört ahhoz, hogy Isten megmentsen és használni tudjon.
/Angela Perritt/
Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-not-being-enough/
Fordította: Gál Tamara
Kép: Vasadi Dubován Judith
