Online letölthető anyagaink mellett tanulmányaink könyvbe fűzve is megjelennek.
A könyv az online naplónál bővebb tartalmú, stílusos, és egyedi lehetőséget biztosít arra, hogy a tanulmányozásunk alatt kapott gondolatainkat és jegyzeteinket időtálló formátumban megőrizzük. Igazán hasznos és örömteli részese lehet napi csendességünknek. A könyv kis méretű (A5), táskánkban is elfér, így bárhová magunkkal vihetjük. Sőt ajándéknak is kiváló.
Azok számára, akik a Márk evangéliuma és a Kezdetben c. tanulmányok közötti szünetben is szeretnék Isten Igéjét tanulmányozni, egy kéthetes olvasási tervet osztunk meg, ami elősegíti az átmenetet a két tanulmány között és lehetőséget ad a folyamatos tanulmányozásra.
Áldott tanulmányozást kívánunk mindazoknak, akik ebben is velünk tartanak!
Köszönjük, hogy velünk tartottatok a Márk evangéliuma című tanulmányunkban.
Most 3 hét szünetet tartunk és 2021. május 10-én egy új tanulmánnyal várunk titeket, melynek címe: Kezdetben – 1 Mózes 1-11.
„Ebben a Bibliatanulmányban Mózes első könyvének első tizenegy fejezetében mélyedünk el, és feltárjuk, hogyan kezdődött a teremtés, a bűn, a kegyelem, a megváltás és az ígéret.
Ahogyan azt tanulmányozzuk, hogyan teremtette Isten a világot és hogyan beszélt kezdetben az emberekkel, nagyon sok mindent megláthatunk abból is, hogyan működik Ő a személyes életünkben és a világban ma is.
(Idézet a Kezdetben című tanulmányi naplónkból)
A Kezdetben c. tanulmányt 2021. április 26-án fogjuk meghirdetni közösségi oldalainkon és tanulmányozó csoportjainkban.
Osszátok meg ezt a Meghívót más keresztény hölgyekkel is és hívjátok őket is, hogy tartsanak velünk hamarosan induló új tanulmányunkba!
„Ő így biztatta őket: »Ne féljetek! Tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nézzétek, itt a hely, ahová letették a testét, de már nincs itt, mert feltámadt!«” — Márk 16:6
Előfordult már veled, hogy valamiről azt gondoltad, jobban érzed majd magad tőle, de azután rájöttél, hogy valójában másra volna szükséged?
Velem ez gyakran megtörténik.
Lehet ez olyan egyszerű dolog is, mint hogy elgondolom, teszek egy sétát, hogy kiszellőztessem a fejem, de rájövök, hogy nem erre a testmozgásra volt szükségem. Az kellett, hogy kint legyek a természetben. Gyakran megesik, hogy üldögélve „sétálok”. Elnézegetek egy fát vagy néhány mókust, amint a fákon szaladgálnak a környékünkön, ahelyett, hogy tennék ezért pár lépést. Az igazat szólva más, kevésbé hasznos dolgot is teszek. Stresszoldásként ennivalót keresek. Néha pillanatnyi örömet találok abban, ha online vásárlókörutat teszek, habár tudom, hogy ez az öröm nem lesz tartós.
Függőség. Anyagiasság. Pletyka. Falánkság. Büszkeség. Túl gyakran fordul elő, hogy szeretnénk egy dolgot, de végül valami másnál kötünk ki.
Azért szeretem ezt az igeszakaszt, a Márk 16-ot, mert azt mondja el, hogy Mária keresett valamit, de mást kapott helyette. Mária Jézus halálát gyászolta, illatszereket hozott, hogy gondoskodjanak Jézus testéről és megkenjék. A történetben itt következik a jó fordulat. Sírban nyugvó halottat keresett, de üres sírt talált.
Amit talált, az nem csupán az ő életét változtatta meg, hanem az egész világét.
Az üres sír azt jelenti, hogy van hatalmunk az erősségek felett, amelyekben vigaszt keresünk. Azt üzeni, hogy mindaz a vigasz, amit a világ tud nyújtani, elhalványul ahhoz képest, amit az üres sír nyújt nekünk. Krisztus, a feltámadott Király nem csupán meghalt a bűneinkért. Meghalt a bűneinkért és felkelt a sírból. Nekünk pedig, az Ő feltámadásának erejéből fakadóan, Krisztus által van erőnk ahhoz, hogy megküzdjünk a minket körülvevő bűnnel és kísértésekkel.
Jézus lábánál mit sem ér, amit a halál vagy a hamis vigasz kínál. Egy ének ezt így fejezi ki: „A sír nem tartotta fogva. A kárpit meghasadt előtte. Elhallgattatta a bűn és a sír kérkedését.” Majd így folytatódik az ének: „Nincs vetélytársad, senki sem egyenlő veled, most és mindörökké uralkodsz, Isten.” (Eredeti nyelven: https://hillsong.com/lyrics/what-a-beautiful-name/ a szerk.)
Barátaim, Mária nem várta, hogy üres sírt talál, és úgy vélem, ha őszinték vagyunk önmagunkkal, ma sem arra az erőre várunk, amit az üres sír kínál. Az üres sír nem valami elcsépelt bibliai történet, hanem életet megváltoztató, győzelmes képe mindannak, amit Isten tett és tesz ma is az emberiség teljes története folyamán.
Nézzük, mit mond a Szentírás arról az erőről, amely Krisztus által áradt ránk:
János 10:10: „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!”
1János 5:3-5: „Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki — ez pedig egyáltalán nem nehéz!Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk. Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”
Róma 8:37-39: „Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.”
Egy másik fordítás szerint: Krisztusban tehát győztesek vagyunk – „sőt, még annál is többek”, ezért ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk? (Róma 8:31,37)
Jézus feltámadása mindent megváltoztat.
Mária a holtat kereste, és a feltámadott Urat találta meg. Azért ment, hogy valamelyest enyhítse a gyászát, és életet talált. Ma is, ha bármit keresel vagy akárhol próbálsz vigaszra lelni, valamiben értelmet találni, minden eltörpül azzal összemérve, amit az üres sír nyújt neked.
Nővérem, van olyan dolog, amihez Jézus helyett fordulsz? Tedd le az Ő keresztjének tövéhez. Van megszokott bűnöd, amiben időleges megnyugvást keresel? A feltámadott Jézus Krisztus ereje által több vagy mint győztes. Isten az üres sír hatalmán keresztül bebizonyította, hogy velünk van, így mi lehet ellenünk? Azért imádkozom ma, hogy kérd el, ami jogosan a tiéd a feltámadott Krisztus által: teljes és bőséges életet.
/Brittany Salmon/
Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies segédprofesszora és a helyi gyülekezet képzési felelőse. Emellettárvák gondozásával és prevencióval is foglalkozó érdekvédő, valamint doktorandusz a Déli Baptista Teológiai Szemináriumon. Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Twitteren és Instagramon követhetitek mivel foglalatoskodik.
„Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán.” – Márk 15:25-27
Az egyik legnehezebben elfogadható igazság az a tény, hogy Isten nem mentette meg Jézust a kereszthaláltól. Jézus önszántából és engedelmesen elviselte ezt az elképzelhetetlenül nehéz szenvedést, hogy ne nekünk kelljen kiállni. A kereszthez nem vitt rövidebb út, és semmi nem enyhítette a kínt, amit az Úrnak el kellett szenvednie.
Az igazság az, hogy Krisztus szenvedett a kereszten. Miközben haldoklott, gúnyolták és kinevették. Ezen a napon emberek százainak álmai és reményei is meghaltak Vele együtt. Jobb jövőről álmodtak. Remélték, hogy eljön a rég várt Messiás. Csak azt tudták, hogy szebb napok várnak rájuk. Új királyság kezdődik. Vége a várakozásnak, generációk imádságai végre meghallgatásra találtak – legalábbis ezt gondolták. És akkor Jézus kegyetlen halált halt. Vele együtt meghaltak a reményeik és álmaik is.
Gyülekezeteinkben széles körben elfogadott az a tévtanítás, hogy ha Isten akarata szerint élünk, akkor minden jó lesz. Boldogok, egészségesek és sikeresek leszünk. Ha azonban Krisztus életét nézzük, láthatjuk, hogy ez nem igaz. Krisztus szenvedett és meghalt, és ez Isten akarata volt. Növekednünk kell Isten ismeretében, és az Istenbe és az Ő jóságába vetett hitben ahhoz, hogy el tudjuk fogadni az igazságot: Istenben lenni nem jelenti azt, hogy az mindig egy „boldog” hely. Nem mindig érzed jól magad, és sokszor a világ szemében sem látszol „sikeresnek”. Időnként Isten akaratának megfelelően élni szenvedést jelent. Néha kigúnyolnak, mint Krisztust a kereszten. Máskor félreértenek. Megtörténhet, hogy amikor a hatalmon lévők, akik kiállhatnának mellettünk és véget vethetnének a minket érő igazságtalanságnak, nem teszik. Istennek azonban van hatalma és képes arra, hogy jót vigyen véghez még ezekben a sötét időkben, mások bűnös tettei vagy tétlensége közepette is.
Világosan láthatjuk ezt az igazságot a Márk 15:25-27-ben. Krisztus még a haldoklása közben is dicsőséget ad Atyjának. Választhatta volna azt is, hogy haragosan szidalmazza azokat, akik a keresztre szögezték. Visszavághatott volna sértésekkel azoknak, akik kigúnyolták. Hívhatott volna angyalokat a mennyből, hogy a felelősök megkapják, amit érdemelnek. Megkérdőjelezhette volna a szeretetét azoknak, akik csak ott ültek és csendesen sírtak mellette. Gyűlölettel és bosszúval is válaszolhatott volna.
De ő nem tett semmi ilyet.
Ehelyett Jézus azt választotta, hogy kiterjeszti a megbocsátást azokra, akik keresztre feszítették. Inkább még mindig másokra gondolt, és arra, hogy milyen jövő vár rájuk az ő fizikai jelenléte nélkül. Ügyelt arra, hogy legyen, aki gondoskodik róluk. Azáltal, hogy a gyűlölet helyett a szeretetet választotta, Jézus megmutatta, hogy ki Ő: valóban Isten Fia. Mivel így tett, az egyik rabló láthatta meg először, hogy kicsoda Jézus, és átadta Neki az életét. Miközben a világ a vereséget látta, Isten már a győzelem tanúja volt.
Nekünk, keresztényeknek meg kell tanulnunk, hogy Isten szerint gondolkodjunk és éljünk. Meg kell értenünk, hogy a hívők igazi sikere – önmagunk halálba adása, saját akaratunknak Isten akarata alá rendelése, és annak észben tartása, hogy az elsőkből utolsók lesznek, az utolsókból pedig elsők – sokszor vereségnek látszik.
Ne bátortalanítson el, ha a világ gúnyolódik rajtad, ahogyan Krisztust gúnyolták a kereszten. Nem várhatjuk tőlük, hogy megértsék a mi gondolkodásmódunkat. Azonban az, hogy csúfolnak és kinevetnek, nem jelenti azt, hogy olyanok vagyunk, amilyeneknek ők látnak minket. A szemükben talán vesztesek vagyunk, de Isten igazi győztesként tekint ránk.
Igen, Jézust kigúnyolták, megkínozták és meghalt a kereszten, itt azonban nem ért véget az Ő története. Ahogyan a mi történetünknek sincs vége a halállal. Ne törekedjünk tovább arra, hogy a világ elfogadjon, elismerjen és értékeljen.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a FELTÁMADOTT Megváltót szolgáljuk.
Habár az Ő fizikai halála vereségnek látszott, valójában a történelem legnagyobb győzelmét vitte végbe, pontosan úgy, ahogyan Isten eltervezte.
Se égen, se földön semmi nem hiúsíthatja meg Isten megmentő tervét.
Szeresd nagyon Istent!
/Angela Perritt/
Angela Perritt a LoveGodGreatly.com nonprofit online bibliatanulmányozó szolgálat alapítója és igazgatója. A szolgálat a világ több mint kétszáz országában élő nőkhöz juttatja el Isten Igéjét a lefordított Bibliatanulmányok révén. Dallasban él a férjével és három lányukkal. Angela szenvedélyesen szereti Isten Igéjét, és hiszi, hogy egy nő, aki Isten Igéjével él, képes megváltoztatni a családját, a közösségét és végső soron a népét is. Legnagyobb öröme az, ha bátoríthatja gyermekeit és másokat, hogy minden nap megújult élettel szeressék Istent. Kapcsolatba léphetsz Angelával az Instagramon.
Ezen a héten gondolkozz el azon, milyen áldozatot hozott érted Jézus. Szánj több időt a Márk 14:36-38-ra, ahol Jézus Gecsemáné kertben elmondott imádságát olvashatjuk. Hogyan ad Jézus halála újfajta jelentőséget a személyes hitednek annak tükrében, hogy ő hogyan érzett, mielőtt elárulták?
„Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.” – Márk 14:8-9
Márk 14. részében néhány vers egy nőről, Máriáról szól, aki kiöntött egy alabástrom edény olajat Jézus fejére. Mit tanulhatunk ebből a találkozásból?
Megerősíti számunkra, hogy Jézus méltó volt erre. Nem amiatt, amit tett, vagy amit tenni fog. Ő Isten megtestesítője és egyedül ez alapján is méltó erre. Megérdemli a nagyrabecsülésünket. Megérdemli az odaszánásunkat. Megérdemli a dicséretünket.
Adományunk szintjének újragondolására késztet. Jézus ezt mondta erről a nőről: „Ez az asszony megtette, amit tehetett…” (Márk 14:8a). Abban a korban ez a korsónyi olaj nagyon drága volt (több, mint egy munkás éves bére) és egyfajta családi ékszer volt, amit generációról generációra örököltek. Az áldozatos adományozás nem az a dolog, amit legtöbbünk (beleértve engem is) megteszünk. A nő ajándéka bőkezű volt. Úgy adta át, mint aki megdicsőíti vele az ajándékozottat, nem foglalkozott a körülöttük lévők véleményével, és nem remélt semmilyen viszonzást cserébe.
Szimbolikusan megjeleníti számunkra Jézust, az emberiség áldozati bárányaként. Ahogy a zsidók készültek a Pászka ünnepre, megkenték a páskabárány lábait olajjal (ahogy Jézusnak is a János 12:3-ban) és két nappal a Pászka ünnep előtt megkenték a bárányaik fejét is olajjal. Jézus tudta, hogy a keresztre feszítés közel van és ezt mondta: „…előre megkente testemet a temetésre” (Márk 14:8b)
Mária megtette, amit megtehetett. Tegyük meg mi is.
/Sara Lindsey/
Sara Lindsey egy nyugat-texasi lány. Több, mint 16 éve szereti férjét és nagy örömét leli abban a mindennapi káoszban, amit négy kicsi gyermekük nevelése és tanítgatása jelent. Hivatását tekintve orvos és az MRI képalkotó diagnosztikára szakosodott. Támogató barát, aki nemzetközi szinten is építi a kapcsolatait. Szíve nyitott más asszonyok és családok bátorítására és szenvedélyes küldetése a Bibliafordítás.
„Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.” – Márk 13:10-11
Márk evangéliuma 13. fejezetében Jézus egy sor próféciát mondott. Megjövendölte, hogy le fogják rombolni a templomot, hamis tanítók és próféták tévesztik meg az embereket, világszerte katasztrófák történnek és a hívőkre szenvedés vár.
Elmondta a tanítványainak, hogy a Benne hívőkre a történelem során szüntelen nehézségek várnak. Egyre szaporodni fognak és agresszívabbak lesznek a hívőket érő zaklatások, mindaddig, míg Jézus visszatér népéért a Második Eljövetelekor.
A hívőket üldözni fogják, és esetleg mártírok is lesznek. Jézus nem kertelt, nem fedte el a valóságot. Az üldözés ellenére a hívők elhivatása mégis az, hogy szeretettel hirdessék az örömhírt az elveszetteknek.
Jézus menyasszonya, a gyülekezet arra hívatott, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek, és Krisztus visszatérését felkészülten várva éljen.
Szolgálata során Jézus mindig kihangsúlyozta, hogy a bűnösöknek szüksége van az Ő önként vállalt keresztáldozatára. Ez volt a betetőzése az Ő Atyja iránti végtelen engedelmességének – megbékéltetni Istennel a bűnösöket. Jézus sosem engedett egy jottányit sem ebből az üzenetből, vagy a vállalt szolgálatából.
Nem volt könnyű Jézusnak feláldoznia magát a kereszten. Habár minden téren tökéletes volt, gyötrődve könyörgött a Getsemáné kertben, hogy szabadítsa meg Isten a kínzástól, a haláltusától, a bekövetkező keresztre feszítés terhétől. (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42; Lk 22:39-46). Mégis önként ment a halálba.
Azért tudott győzni Jézus a kereszten, mert nem a rettenetes kínzásra és fájdalomra tekintett, hanem szemét a rá váró örömre függesztette (Zsid 12:2).
„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket. Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.” (Jn 15:18-21)
Isten dicsőségébe egyedül azon az úton juthatnak el a hívők, amelyen Jézus járt.
Hívőkként akkor járunk Jézus nyomdokán, ha megtagadjuk önmagunkat, naponta felvesszük az Ő keresztjét és engedelmeskedünk Neki (Lk 9:23-24; Mt 16:24-25).
A Jézussal való azonosulás azt jelenti, hogy szenvedés, gyűlölet, nevetség tárgyai leszünk, elutasítanak, kiközösítenek, kigúnyolnak, sőt esetleg meg is ölnek.
Nem. Ez nem könnyű.
Azonban Jézushoz hasonlóan a jelenlegi üldözésen túlra tekintünk, arra az örömre, hogy az örökkévalóságot az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel tölthetjük a mennyben.
Isten ígéretei és örökkévalóságra szóló jutalmai igazak, akár világosan értjük őket, akár nem.
Jézus akkor is Király, ha világosan látjuk a munkáját az életünkben, és akkor is, ha rejtetten és titokzatosan működik.
Ha engedelmeskedünk Istennek, nehézségekkel szembesülünk.
Ha Istent szolgáljuk, ellenállásba ütközünk.
Isten iránti hűségünk miatt üldözni fognak.
A hívők élete folytonos küzdelem az ellenségeskedés, gyűlölet és üldözés miatt.
Azonban biztosak lehetnek abban, hogy bármi is történik velük itt a földön, ez lehet a legrosszabb, ami valaha is érheti azokat, akik Jézust követik.
„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.” – 2Kor 4:8-10
Ahogyan Jézus a kereszten túlra tekintett az örök dicsőségre, nekünk is így kell tennünk.
A hívő ember életének középpontjában az Istentől kapott küldetésnek kell állnia: megosztani az örömhírt az elveszettekkel, tekintet nélkül az ezzel járó szenvedésre és áldozatra.
Bárcsak olyan istenfélő emberek lennénk mi, hívők, akik nem engednek a meggyőződésükből, nem ingadoznak, és állhatatosan teljesítve küldetésüket szeretetteljesen megismertetik a világgal Jézust.
Amikor üldöznek, leterítenek, elnyomnak és minden oldalról szorongatnak, bárcsak ne áradna ki a szívünkből, ne jönne ki a szánkon, ne látszana a cselekedeteinkből más, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának jó híre!
Békesség és kegyelem nektek,
Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csoportjában szolgál. Georgiában született, de jelenleg Virginiában él a férjével. Szeret szundikálni, kedvence az Oreo – de mindenek fölött Jézust szereti. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy a millenniumi női generációhoz eljuttassa Isten igazságát, és szorosan ragaszkodjanak Hozzá. Napközben fáradhatatlanul szolgálja a betegeket a helyi katonai kórházakban. Esténként olvasni szeret, és leírni mindazt, amit Isten szeretetének kiáradása nyomán megtanul. Terria életének viharos körülményei között Isten mindig megmutatja erejét és szeretetét.
Jézus halála és feltámadása milyen módon töltötte be az igét, amit a Márk 12:10-11 idéz? A Zsoltárok 118:22 segítségével esetleg jobban megérted, mit jelentenek ezek a versek? Ezen a héten keress még olyan próféciákat Márk evangéliumában, amiket Jézus betöltött! (Tipp, kezdd ezekkel: Márk 1:2-3; 4:12; 11:9 és 12:36.)
