Blog

Széder – nem csak egy vacsora

Kedves Hölgyek!

Beléptünk a nagyhétbe, és amikor közeleg a húsvét megannyi érzelem kavarog bennem. Sokkal intenzívebben, mint pl. karácsonykor. Ott az „öröm” vastagbetűvel emelkedik ki az eseményekből. Húsvétkor aztán megszakad a szívem… aztán újra összeragasztódik. De úgy érzem hatékonyabban kell felkészülnöm tettekben is, vagy – akár – új hagyományokkal is az ünnepre.

Valahogyan hiányoltam személyes életünkben a megfelelő ráhangolódást. A családjainkból hozott szokások nem tükrözik a bibliai lényeget. És a nyúl a tojásaival sem – amit már gyerekként sem értettem teljesen, hogy hogyan is függ össze a kettő. Nagymamám kialakított egyfajta étkezési menetet, ezt gyakoroltuk még kisgyermekként. De hívő fejjel és szívvel élve nem vágyom ezekre, mert rájöttem, hogy semmi közük az ünnephez. Több kell…

Idén a férjem egy lelkész barátja elmondta, hogy ők már évek óta megtartják – zsidó hagyományok szerint – a páskavacsorát. Igaz, nem az Egyiptomból való kimenekülést ünneplik, hanem Jézus Urunk a tanítványaival elköltött utolsó vacsorájára emlékeznek. És a Megváltásra, az úrvacsorára – amit megkaptunk drága ajándékként Krisztustól.

Most arra készülünk, hogy mi is megpróbálunk ilyen formában is közelebb kerülni a húsvéthoz. Egy lerövidített és leegyszerűsített Széderre készülünk, ami alatt felolvassuk – nem a 10 csapást, hanem – Jézus Újszövetséget megalapító első napjait! Az „Ő vacsoráját” amit érted és értem is Tett, és ránk hagyott!

Ismerjük meg közelebbről a hagyományos „Széder-vacsorát”- ahogyan a zsidó hagyományok előírják, a Pészah ünnep részeként :

zsidó naptár szerint Niszán 14. és Niszán 21. között tartják a Pészah ünnepet, az Izráelen kívüli zsidóság számára azonban Niszán 22-ig. Izráelben hét napig tart, máshol nyolc napig.

A Pészahot úgy is nevezik:

~ a szabadság ünnepe ~  A zsidók számára az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékeztet. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.

~ a kovásztalan kenyerek ünnepe ~  A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés szintén a szabadságra, szabadulásra emlékezteti a zsidóságot. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.

~ a tavasz ünnepe ~  Akárcsak a keresztény húsvét, mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben.

~ zarándokünnep ~  A három zsidó zarándokünnep egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izráel népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, majd sütve el is fogyasztották.

A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדרlél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezik (lél simurim). (Érdekesség: kedvelt olvasmányként gyakorolják az Énekek énekét.)

Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” – 2 Mózes 12:42

Pészah estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada (kb. 2 órán át tartó útmutatás a vacsorához) elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik (engem mentett ki Isten…)

Az erev pészah során előkészítik a vacsorához szükséges tárgyakat, élelmiszereket. A Hagada minden személy részére szükséges kellék a széderestén, ugyanis ebben van leírva a részletes rend. Szokás egy karosszéket (kispárnával) készíteni az asztal mellé a széder vezetője számára, ezzel is jelezve, van idő a beszélgetésre. Egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván „azt a zsidót”, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). A széder vezetője és a nős férfiak fehér köntösben (kitli) vesznek részt az alkalmon. Az asztalnál a családfő, vagy a széder vezetőjének helye a főhely, jobbjára a legfiatalabb gyermeknek terítenek, baljára kerül Illés, vagy a vendég széke.

Az ünnepi asztalon a következő kellékek szerepelnek:

  • szédertál, rajta ételek:
    • zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el (a zsidók); a tál jobb felső részén)
    • bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
    • máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
    • chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
    • kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
    • koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyanaz, mint a máror)
  • bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
  • pohár (mindenkinek)
  • egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
  • egy tálka sós víz (majd bizonyos ételeket kell belemártani)
  • három darab pászka (macá, macesz)
  • ünnepi gyertyák (legalább kettő)

Szokás az asztalra kitenni széderkor a család aranyát, ékszereit, emlékül az Egyiptomból kihozott kincsekre.

zroá jelképezi azt az egészben sült bárányt, amelyet a templom fennállásakor a szentélynél áldoztak. A templom a zsidó hit szerint még nem áll, ezért nem fogyasztják el az áldozatot. (A kereszténység Jézusban látja a Messiást, aki a templomot a hívők közösségében építette fel. Az új templomban Jézus a bárány, vagyis az áldozat.)

Keresztényként:

A pészah a megváltásról szól – a páskabárányt a Messiással azonosítják, aki feláldoztatott, hogy magára vegye az emberiség bűneit („Isten Báránya”, A jelenések könyve is Bárányként említi Jézust) (ld. még: 1Kor 5,7). A keresztény értelmezésben a középső, kettétört macesz Jézus halálára utal (a Szentháromság második személye a Fiú), majd a megtalálása a feltámadására.

Egy másik analógia: ami a zsidóknak az Egyiptomból való szabadulás, az egy kereszténynek a bűnös, Isten nélküli élet elhagyása.

Amit még kiemelnék:

~ az asztalon lévő borból is rituálisan szabad inni, és mindannyiszor ahányszor isznak belőle jelentéssel bír, mégpedig:

~ megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)

~ megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból

~ megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás

~ népemmé fogadlak (lákáhti) – isteni kiválasztás (lásd sávuot)

…és az ötödik (Illés próféta kelyhe):

~ beviszlek titeket az országba – ez a Szentföldre vonatkozik, amelyen a szentély újra áll a Messiás eljövetelekor… (Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást. – Megjegyzem, mi megihatjuk, hiszen a Messiás eljött!!)

A zsidók tulajdonképpen Istennek szeretnének megfelelni azzal, hogy betartják a vacsora minden szegletét. Annak a vacsorának szabályait, amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére tartanak. Ha olvasunk a sorok közt, micsoda kegyelem rejtőzik bennük… megváltalak, megmentelek, népemmé fogadlak, beviszlek az országba, megszabadítalak…

Hitünk szerint, Jézus Krisztus mindezt BETELJESÍTETTE és valóságossá tette!

Hiszem, hogy nemcsak az úrvacsorát, hanem azzal együtt az  egész asztalközösséget ránk hagyta Urunk ebben az ünnep előtti, csütörtöki üzenetben. És mivel Ő Megtette, mi is megtehetjük. Közelebb hozhatja az ünnepet, segít ráhangolódni a szívünket, a gondolatainkat. És mialatt olvashatjuk eredeti Szavait, ehetjük amit akkor Ő evett…

Milyen csodálatos, hogy hihetjük és vallhatjuk, hogy a Megváltó Eljött és itt van! Nem tévedés, beteljesedett Írás Ő! Minden Messiásról szóló próféciát és jövendölést valóra váltott!

MEGVÁLTOTT!

Áldott ünnepet kívánok a szívekben:

Rodák Kinga

Hűséges szeretet / 5. hét / 4. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 12:9-11, Róma 8:38-39

IMÁK: Hóseás 12:9

Bár Izráel népe a pénzügyi bővelkedést és a kényelmes otthonaikat élvezték, Isten ítélete fogságba vitte őket és megtapasztalták újra a sátorlakó életet. Ez az ítélet biztos volt, hiszen Isten kijelentette a prófétákon keresztül, a nép mégsem hallotta meg.

„Büszkeség a közelgő összeomlás hírnöke, elbizakodottság pedig bukásé.” (Példabeszédek 16:18). Izráel népe bízott a vagyonában, pénzügyi sikereiben és nem akart Hóseásra hallgatni. Tulajdonképpen, nem akartak Istenre hallgatni. De Isten nem várt fordulatot hozott a jövőjükbe: visszavitte őket a sátrakba. Hátra kellett hagyniuk a világi tulajdonukat és mindent elölről kezdeni.

A jó hír az, hogy bár elveszíthetünk mindent, amink van, soha nem veszíthetjük el Istent. És miénk a bizonyosság, hogy semmi, egyáltalán semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől.

Dicsérlek Atyám, hogy biztos lehetek abban, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem, ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény nem választhat el” engem az irántam érzett szeretetedtől, ami Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 5. hét / 3. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 12:1-8, Joel 2:13

IMÁK: Hóseás 12:5-6

További olvasmány: 1 Mózes 32:24-32

A mai Igeversek Jákob történetére emlékeztetnek minket. Hóseás Izráel népéhez hasonlítja őt. Az ősi Izráelben, a „sarkot megragadó” kétszínű ember volt, valaki, aki mesterkedéssel, tisztességtelenül érte el céljait. Hóseáson keresztül azt mondta Isten: „Akkor Jákob, ma Izráel.”

De a hasonlóságok ellenére a próféta kiemeli a Jákob és Izráel népe közötti különbséget. Felidézi az angyal és Jákob közötti küzdelmet az 1 Mózes 32:24-30-ból. Jákob nem akarta alávetni magát Istennek, ezért Isten az alázatot szó szerint birkózva, küzdve kérte tőle. Jákob elveszítette a küzdelmet és sírt. Megérkezett oda, hogy tudja, Isten legyőzte őt és csak annyit tudott tenni, hogy Istenbe kapaszkodva esedezett áldásért. Hóseás azért hozza Jákob történetét ezekbe az Igékbe, hogy megmutassa Izráelnek, mit kéne tenni: ahelyett, hogy küzdenek Isten ellen, adják meg magukat neki.

Két módon lehet ezt a leckét megtanulni az életben: könnyen és nehezen. Izráel úgy döntött, hogy a nehéz utat választja, újból és újból elkövetve ugyanazokat a hibákat. Látom köztük magamat is. Az életem során voltak leckék, amiket nagyon nehezen tanultam meg, mert úgy döntöttem, hogy elhagyom Istent és saját magam módja szerint intézem a dolgokat. 

Óh, Uram hány dologban láttál engem küzdeni ellened és az életemre vonatkozó akaratod ellen, a Te tökéletes időzítésed ellen. Segíts, hogy bízni tudjak Benned minden tekintetben. Segíts, hogy emlékezzek arra, hogy Te vagy az Isten és Te jobban tudod, mint én. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 5. hét / 2. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 11:1-12, Zsoltárok 145:8-9, Mikeás 7:18-19

IMÁK: Hóseás 11:8-9

Ma olyan szerető Atyaként látjuk Istent, aki annyira szerette Izráelt, mint egy gyermeket, Aki kihívta fiát Egyiptomból. Megtanította Efraimot járni, karjaiban hordozta. Lehajolt hozzá és táplálta. Isten mindig jó, szerető, törődő Atya volt.

De jön a büntetés Izráel bűnei miatt. Lerohanják őket az asszírok és fogságba hurcolják a népet. De Isten, mint szerető Atya, feltárja ma a szívét. „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim? Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Nem bánhatok veled úgy, mint Admával! Nem pusztítalak el, ahogy Cebóim városát eltöröltem. Megesett rajtad a szívem, fellángolt bennem a szánalom!”

„Hogyan is adhatnálak oda?” Most a saját gyermekeimre gondolok. Ha olyan döntést hoznak, amivel összetörik a szívemet, lemondanék róluk? Soha! Ha én, a hűtlen ember, nem tudok lemondani a gyermekeimről, hogyan gondolhatnánk azt, hogy Isten örökre visszatartaná tőlünk szeretetét? Ismét megkönyörül majd. Nem hagyja népét fogságban örökre.

Mennyei Atyám, amikor bűnösen, bűntudattól gyötörten állunk előtted, Te nem mondasz le rólunk. Az igazság megkövetelte a büntetést, de a szíved módot talált a megváltásra: Jézus Krisztust. Köszönöm, hogy nem mondasz le rólam. Köszönöm, hogy megtaláltad a tökéletes utat a megmentésemre. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 5. hét / 1. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 10:9-15, Apostolok cselekedetei 17:27, Jakab 4:8

IMÁK: Hóseás 10:12

További olvasmány: Apostolok cselekedetei 17:22-31

Szeretem a mai Igerészt! Az előző hetekben láttuk, hogy Hóseás könyvében Izráel népe megbánás nélkül követ el megannyi bűnt. De Isten annyira szeret minket, annyira megbocsátó és jó hozzánk, hogy még akkor is választási lehetőséget kínált: vessetek igazságban, hogy kegyelemben arassatok.

Hogy így legyen, ’fel kellett törniük az ugart’. Mit jelent ez? Az ugar olyan kemény földű terület, ahová nem lehet elvetni Isten Szavának magjait, így azok nem tudnak eljutni az emberek szívéhez és nem tudnak gyümölcsöt teremni sem.

De a mai Igevers arról beszél, hogy mindig van remény. „Jöjjetek közel Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok! Ti bűnösök, takarítsátok ki a bűnöket az életetekből!” (Jakab 4:8); Isten „nincs messze egyikünktől sem” (Apostolok cselekedetei 17:27).

Ő közel van hozzád. Te is közel vagy hozzá? Vagy a szíved megkeményedett „ugar”? Mit fogsz aratni a ma, a héten, az elmúlt hónapban elvetett magokból? Most van itt az ideje, hogy keresd az Urat és hűséges szeretetet arass. Isten mindig melletted áll.

Óh, Atyám, a tény, hogy bűneim és álnok szívem ellenére sosem hagysz el engem, teljesen lenyűgöz. Közel vagy hozzám! Éreznem kell, ahogy ma is átölelsz, és arrafelé vezeted az életemet, ahol igazságban vethetek és kegyelemben arathatok. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 5. heti memoriter és kihívás – Hóseás könyve

5. heti kihívás:

Ezen a héten a csendességeid során állíts be egy időzítőt 20 percre, és csak ülj, csendben az Úr előtt.
Kérd, hogy mutassa meg a szíved azon részeit, melyek megkeményedtek, és az “egészségtelen” termést, mely ezeken a helyeken lett elültetve. Jegyezz fel néhány apró lépést, mely által szeretet és irgalom teremhet az adott helyeken, megköszönve Istennek állandó közelségét.

A nép, akit Isten választott

A bibliai írók általában hasonlatokkal fejezték ki Isten szereteten alapuló kapcsolatát népével. Isten és népe kapcsolatát illetően a két fő hasonlat a férj-feleség, illetve a szülő-gyermek viszony. 

Hóseás próféta könyvében mindkét hasonlat beszédesen szemlélteti Istennek népéhez való viszonyát. Sok esetben parázna asszonyként tünteti fel Izráelt.

Jeremiás próféta Isten hűtlen népét parázna asszonyhoz hasonlította, akinek sok a szeretője, pedig Isten mindent megadott neki (Jer 3:1). Ezékiel próféta hasonlóképpen házasságtörő asszonynak nevezi Izráelt, aki elhagyta férjét (Ez 16:32). Tehát a Biblia a bálványimádást lelki paráznaságnak, házasságtörésnek tekinti.  

Mi a lelki paráznaság? Az a magatartás, amikor Isten népe az őt kiválasztó, szerető, egy, igaz, élő, örök Istenen kívül a pogányok ún. embercsinálta isteneinek, bálványainak is vallásos tiszteletet és imádatot ad. Amikor az élő Isten mellett bálványt is tisztel Isten népe. – Ez a lelki paráznaság. A bálványtiszteletet lelki paráznaságnak, lelki házasságtörésnek, szövetségszegésnek nevezi a Biblia. Ez Istennek a helyzete: egy parázna választott néppel él együtt, amelyik kacsingat a Baálokra is; ha baj van, visszaszalad Istenhez és kéri az Ő segítségét.

Hóseás a Kr. e. VIII. században élt próféta, akinek a szolgálata több évtizeden át tartott. Ő az egyetlen próféta, aki az északi királyságból származott. Isten azért küldte, hogy megbocsátást hirdessen népének, hogy elháríthassa az asszír fogság tragédiáját és Samária, az északi királyság fővárosának elestét. Ha a vezetők és a nép hallgatott volna Istenre, elkerülték volna e bajokat, megmenekültek volna a nemzeti és egyéni tragédiától. De nem így történt.

A választott nép  képtelen volt a szövetség feltételei szerint élni.  A vallási vezetőket, a papokat és a prófétákat is felelősség terhelte Izráel életének romlásáért, amit Isten számon is kért tőlük. A szövetségszegés leggyakoribb módja akkor az volt, hogy az emberek hasonulni akartak a környezetükhöz, az őket körülvevő pogány népekhez, és elkezdték azoknak a bálványszobrait is istenként tisztelni. Soha nem tagadták meg nyíltan az Urat, de az Ő tisztelete mellett imádni kezdték ezeket a bálványokat is. És Isten szemében ez rettenetes bűn, ami mindig súlyos ítéletet vont maga után, mert félszívvel nem lehet istenfélő életet élni.

Mint ahogy Hóseás szenvedett felesége hűtlensége miatt, úgy szenvedett és szenved ma is Isten az emberi bűn miatt és arra vágyik, hogy megmenthessen!

Izráel bűnös volt és teljes pusztulást érdemelt, kitartó kegyelmével azonban az Úr továbbra is szereti népét, megtéréséért fáradozik.  Az Úr nem engedi, hogy döntéseit a keserűség vezesse, vagy a bosszúállás. Szeretete népe gyógyulását, egészségét, helyreállítását keresi. Isten fegyelmező tetteinek a helyreigazítás, a javítás, a békéltetés a célja, nem pedig a pusztítás és a bosszú.

Az Úr nem akarja a bűnös halálát, és ha megtér, Ő szeretettel visszafogadja.

Istennek nem az az utolsó szava, hogy nincs kegyelem, és nem vagytok többé népem, hanem az utolsó szava az: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz…” És mindez miért történik így? Mi már tudjuk. Nem azért, mintha Isten elnéző lenne. Isten a bűnnel szemben nem elnéző. Isten igazsága ugyanúgy érvényesül, mint az Ő irgalmassága. Csakhogy Ő végrehajtotta ezt az ítéletet máson. Nem az Ő népén, hanem azon a Jézus Krisztuson, aki soha nem vált hűtlenné az Atyához, aki soha nem követett el semmi bűnt, de magára vette másoknak a bűnét.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ /Jn 3:16/

Miután a nép megvallja bűneit, bűnbánatot tart, Isten az ígéretek sorával válaszol.  Egyszerre átélik a szövetségnek a melegét, biztonságát, áldásait. Újra azt a gazdagságot, amit az Isten közelsége és a hozzátartozás jelent, mégpedig úgy, hogy nem nekik kell lelki teljesítményeket felmutatniuk, hanem Isten ígéri, hogy mit fog Ő cselekedni az életükben: „Kigyógyítom őket a hűtlenségből”,  „Szívből szeretni foglak titeket.” Az Isten mérhetetlen és érthetetlen szeretete újra körülveszi őket. Újra biztonságban vannak – a szövetség biztonságában.

A bűn problémája félelmetes szakadékot vágott Isten és az emberiség közé. Jézus kereszthalála viszont mindannyiunk számára utat nyitott, amelyen szorosan járhatunk az Úr mellett.

Egy népnek a megtérése az egyének megtéréséből áll. Egy nép úgy nem térhet meg, egyenként kell megtérni. Nekünk kellene elkezdenünk.  Nemcsak a mi életünket újítaná meg, hanem a körülöttünk élőkre is áldássá lenne, sőt ki tudja, hogy mi-mindenre tudná Isten felhasználni, ha ma kíméletlen őszinteséggel belenéznénk az Ige tükrébe és megvizsgálnánk, hogy miben jellemez minket ez a félszívűség, a megosztott hit, ez az ímmel-ámmal vett langyos vallásosság?  Mert a megtérésünknek – mint minden tettünknek  az életben – következménye van, mégpedig az, hogy visszakerülünk az Istennel való szövetségbe, és átéljük annak az áldásait. És elkezd bennünk Isten hatalmasan munkálkodni, kigyógyít sokféle hűtlenségből, szenvedélyből, rossz szokásból, bűnből, és gyümölcstermővé teszi az életünket, hogy hitelesen tudjunk Istenre mutatni, másokat Hozzá vezetni, mások életét meggazdagítani.

Rontóné Nagy Jolika

Hűséges szeretet / 4. hét / 5. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 10:1-8, Jeremiás siralmai 1:8,15,18

IMÁK: Jeremiás siralmai 1:18

Isten megáldotta Izráelt, választott népét, bőségesen javakkal, ők azonban ezt magukra költötték és arra használták, hogy saját kívánságaik alapján hamis isteneknek készítettek oltárt. Izráel élvezte Isten áldásait, de ezeket az áldásokat istentelen módon használta fel.

Pál ugyanerre a bűnre figyelmeztet a Galata 5:13-ban: „Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok…” Keresztényként néha a szabadságot és az áldást, amit Isten adott nekünk, istentelen módon használjuk.

A Jeremiás Siralmai arra emlékeztetnek minket ma, hogy mi történt Izráel népével: fogságba kerültek. Fiatal nők és férfiak Izráelből megfizették a nép lázadásának árát. Sose felejtsük el, hogy a bűnnek vannak következményei. Igaz, hogy Isten megbocsátja a bűnt teljes mértékben, amikor beismerjük azt. De nem veszi el bűnös viselkedésünk következményeit.

Drága Istenem, nem akarok olyan bűnnel élni, amit még nem vallottam be Neked. Tudom, hogy a bűnnek következménye van az életemre nézve. Kérlek, segíts, hogy miután beismertem bűnömet, hadd tudjak foglalkozni annak a bűnnek a következményeivel. Segíts bölcs nőként élni. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Hűséges szeretet / 4. hét / 4. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 9:10-17, 5 Mózes 28:64-65, Zsoltárok 77:7-9

IMÁK: Hóseás 9:17

További olvasmány: Zsoltárok 77

Mai Igeversünkben azt olvassuk, hogy Isten áttekinti a zsidókkal való kapcsolatának történetét. Nem fogsz szőlőt találni a sivatagban, de ha mégis így lenne, akkor igencsak meglepődnél tőle. Így érzett Isten, amikor elhívta Izráelt. A fügefa korai gyümölcse különösen jó és Izráel különleges volt az Úr számára. De ez az örömteli tapasztalat nem tartott örökké, mivel Bálák király kóstoltatta meg Izráellel először a Baál imádat ízét és a nép szomszédai kedvében járt a bálványimádásban és erkölcstelenségben (4 Mózes 25).

Isten egy különleges földre helyezte népét, ők viszont beszennyezték a földet bálványaikkal. Minél inkább meggazdagodtak, annál inkább elfordultak Istentől. Most pedig nekik és gyermekeiknek is le kell aratniuk bűnük keserű termését. (Hóseás 9:13)” (Warren Wiersbe).

Bűneik miatt vándorolniuk kell a népek között. Ez egy ígéret volt, amit az Ószövetségben kapott a nép. Hála, hogy Jézus Krisztuson keresztül jöhetünk Istenhez hit által egy jobb és újabb szövetségben (Zsidók 8:12; 10:16-17). A 77. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy az Úr nem felejt el kegyelmesnek lenni. Együttérzése nagyobb a haragjánál.

Mennyei Atyám, köszönöm türelmedet irántam. Köszönöm, hogy új szövetséget adtál nekem Jézus Krisztusban. Köszönöm a kegyelmet, a bőséges, érdemen felüli és végtelen könyörületet, amit tanúsítasz irányomban. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária