Amit láttunk és hallottunk

Pizsamában ültünk a kanapén, egy történetet olvastunk, és halas sós krékert ettünk. „Hát nem nagyszerű ez a történet Jézusról? Szeretjük Jézust!” – jelentettem ki az unokámnak, miközben letettem a gyerekbibliát a dohányzóasztalra.

Hirtelen a férjem és közöttem ülő kis evangélista felemelte a karját, az égre mutatott, és elkezdte az evangéliumot mondani: „Jézus Isten fia. A mennyből jött a földre. Tökéletes életet élt. Meghalt a kereszten, hogy fizessen a bűneinkért. Feltámadt a halálból. Most a mennyben van, hogy helyet készítsen nekünk.”

Éljeneztünk, és egy kicsit könnybe is lábadt a szemünk a kis előadása után. Bár az én érdemem lenne, hogy megtanítottam a kisembert, hogy meséljen a világnak Jézusról, de minden az óvónője érdeme. Miután ágyba dugtuk, a férjemmel leültünk a kanapéra, és egy kicsit elítélve éreztük magunkat. Egy ötéves képes volt hatékonyabban megosztani az evangéliumot, mint a felelős felnőttek. Nem dadogott szavak után kutatva, vagy félt attól, mit gondolunk. Egyszerűen a tudomásunkra hozta, kicsoda Jézus, és mit vitt véghez.

Néha azt hiszem, hogy nehezebbé teszem az evangélium megosztását, mint amilyen valójában. Nem okoz gondot felvennem a telefont, videóra venni az unokám bohóckodását, és megosztani bárkivel, aki hajlandó meghallgatni, hogy mit szeretek benne. Mégis, nehezen tudom ugyanezt a szabadságot érezni a hitem megosztásában.

Szeretnék egy Jézusnak gyönyörűen átadott életet élni és a hit örökségét hátrahagyni. Nem akarok megbánással visszatekinteni, és azt kívánni, bárcsak megosztottam volna, ami a szívemen van. A szívem Jézushoz tartozik, és Megváltóm legyőzte a halált, hogy megmentsen. Teljes odaadással akarok Neki élni, és a számmal az Ő nevéről beszélni. Azért vagyok itt, hogy bizonyságot tegyek a sötétségben elveszetteknek arról, hogy Jézus az út, az igazság és az élet.

Mégis, néha úgy érzem, nem én vagyok a megfelelő ember az evangélium megosztására. Lehet, hogy rosszat mondok, vagy nem tudom az összes jó választ a Bibliáról. Nem vagyok prédikátor vagy teológus. Miért is választana engem Isten a tanújának?

Amikor kinyitottam ma reggel a Bibliámat, és elolvastam János 20. fejezetét, Isten a szívemhez szólt arról, miként használ Ő olyan valószínűtlen embereket, mint én, arra, hogy elmenjenek és elmondják az üzenetét. Mindannyian elhívottak vagyunk arra, hogy megosszuk, amit láttunk és hallottunk. A feltámadt Jézus megjelenhetett volna a törvény szakértőinek a templomban, de nem tette. Isten úgy döntött, hogy a történelem legnagyobb csodáját egy olyan nőnek tárja fel, akinek a szívét a Krisztus iránti szeretet emésztette fel. Jézus egyszer már látta őt az ellenség karmaiban, és megmentette a rabságból (Lukács 8:2). Most, bár Mária Magdolna azt hitte, Szabadítója meghalt a kereszten, még mindig ragaszkodott hozzá. Szolgálatkész szívvel ment a sírhoz, még akkor is, ha körülötte mindenki más félelmében elmenekült. Jézus iránti szeretete elég bátorságot adott neki ahhoz, hogy megtegye, amire szükség volt.

Miért választotta Isten Máriát első tanúnak? Isten látta a készséges szívét. Ugyanaz a nő, aki az üres sír előtt könnyezett, rohant most örömében ugrándozva, hogy elmondja a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”

Barátom, ha megjelensz, hogy Jézust szolgáld, Ő használni fog téged. Menj, és mondd el a Jó Hírt bárkinek, aki meghallgat.

Lyli Dunbar szeret a férjével karaokezni a kocsiban, elmélyedni a Bibliatanulmányozásban a lányokkal, és egyszerre 12 könyvet olvasni.  Író, előadó, és mentor, akinek legégetőbb vágya, hogy megismerje Jézust, és megismertesse Őt másokkal.  Keresd meg őt a lylidunbar.com oldalon, ahol elegendő üzemanyagot találsz majd az erdőtűz intenzitású hithez.  Lylit továbbá megtalálod Facebookon, Instagramon, és Pinteresten is.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-we-have-seen-and-heard/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .