Mindenünket odaadni

Az utóbbi években nőtt a véletlenszerű kedvesség megnyilvánulásainak népszerűsége. Lehet ez egy idegen felé kinyilvánított kedvesség, mint például kifizetni egy sorban utánad következő ember számláját vagy kifizetni előre a kávét, hogy a hajléktalanoknak is részük legyen egy forró italban. Ismerek egy hölgyet, aki virágokat horgol és különböző helyeken hagyja, hogy mások megtalálják azokat.

Egyéb kedveskedés lehet tudatosabb is. Magába foglalja, hogy gondolsz egy ismerősödre és tenni akarsz érte valamit, például írni egy bátorító üzenetet vagy ajándékot adni neki, anélkül, hogy tudná kitől van az.

Mikor a második gyermekemmel már előrehaladott terhes voltam, a legidősebb gyermekem pedig épp csak betöltötte a kettőt, részem volt egy hasonló kedveskedésben. Nehéz napom volt, sok zűr volt a tágabb családi körben és az érzelmeiem csak úgy kavarogtak bennem. Úgy döntöttem, hogy elviszem a kisfiamat ebédelni. Mikor fizetni mentem, azt mondták, hogy már ki van fizetve. Valaki meglátott engem és úgy döntött, hogy megajándékoz engem és a kisfiamat egy ingyen ebéddel. Soha nem felejtem el a kedvességét.

A mai szakasz előtt, Márk 12:3-40-ben, Jézus felhívta a figyelmet a vallásos vezetőkre, akik a díszes, ki-vagyok-én ruhákban sétálgattak és előkelő, ki-vagyok-én köszöntéseket mondtak. Mint egy előadáson, hosszan imádkoztak a főtereken, mindenki hallatára. A zsinagógákban a legjobb helyeken ültek és a díszvacsorákon is a főhelyeket foglalták el. Szerették, ha látták őket. Mindeközben „kiforgatták az özvegyasszonyokat a vagyonukból” (Márk 12:40). A társadalom legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegét fosztották ki, igazságtalanul. Jézus azzal fejezi be, hogy „ők fogják a legsúlyosabb ítéletet kapni.”

Ebben a környezetben láthatjuk amint Jézus és tanítványai figyelik a perselyt. Voltak gazdagok, akik nagy összegeket adtak. Azután jött ez a szegény özvegyasszony. Ő nagyon keveset adott, de Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy „többet dobott a perselybe, mint bárki más.” El tudom képzelni zavarodott arcukat: nem, nem adott többet, csak két fillért dobott a perselybe! Láttuk!

De Jézus ismerte ezt az asszonyt. Látta őt és ismerte adakozó szívét. Minden megélhetését odaadta. Mindenét odaadta Istennek, a szó szoros értelmében.

Isten népének bőkezűnek kell lennie, tükrözve Isten irántuk mutatott, sokkal nagyobb bőkezűségét. Teljesen lenyűgöző amikor a korai gyülekezetről olvasunk az Apostolok cselekedeteiben, hogy Isten népének milyen adakozó lelkülete volt és hogyan gondoskodtak egymásról. De már akkor is volt egy házaspár, Anániás és Szafira, akik nagyvonalúaknak akartak látszani, miközben a bevételük egy részét álnokul visszatartották. Mikor próbára tették őket, és ők hazudtak, Isten halállal sújtott rájuk. A probléma nem abban rejlik, hogy a földbirtokuk eladásából szerzett pénz egy részét visszatartották. A csalás volt a probléma, azt akarva, hogy bőkezűként dicsérjék őket, miközben a szívük nem volt az (lásd ApCsel 5:1-11).

Őszintének kell lennünk magunkkal. Tényleg nagylelkűek vagyunk? Kiszámoljuk, hogy mennyi a legkevesebb összeg, amit adhatunk? Keressük mások dicséretét, mikor másokon segítünk? Hogyan érzünk, ha nem kapunk köszönetet?

Tudjuk kevésre becsülni a mulandó, földi dolgokat, törekedvén nagylelkűnek lenni mindennel, amit kaptunk? Nem csak pénzről van szó, hanem az időnkről, a szavainkról, otthonainkról, kocsinkról, ételünkről, akár a főhelyekről. Lehetünk nagylelkűek a másoknak való megbocsátásban és a türelmünkkel.

Engem próbára tesznek ezek a kérdések. Túl sokszor keresem a saját kényelmemet, ahelyett, hogy mindent megtennék, hogy nagylelkű legyek másokkal. Emlékeztetnek arra, hogy nem ez Jézus módszere. Azért imádkozom, hogy az Úr továbbra is használja a szikét a szívemen, hogy jobban hasonlítson Jézusra.

Az egyik kedvenc régi énekem Isaac Watts A keresztet ha nézem én című éneke. Az utolsó versszaka ezt mondja:

Ha a világot adhatnám,
Ajándéknak az oly kevés.
E szeretet többet kíván:
Az életem legyen Övé.

Nem kell odaadjuk mindenünket, amink van. De arra hívattunk el, hogy bőkezűek legyünk, tudván, hogy mindent, amink van, Istentől kaptuk, hogy bölcsen sáfárkodjunk velük. Isten látja mit adunk oda, és mit tartunk vissza. Ő ismeri a szívünket. Isten arra hív minket, hogy olyan nők legyünk, akik az Ő felénk irányuló bőkezűségére azzal válaszolunk, hogy mi is bőkezűek leszünk másokhoz, mindenünket odaadva Krisztusért.

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/giving-our-all/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .