Hinni a kútnál

A szeminárium ideje alatt egy missziós irodán dolgoztam. A munka egyik előnye az volt, hogy külföldre utazhattam és megnézhettem mit végeznek a misszionáriusaink a közösségeikben. Az egyik ilyen út alkalmával egy vidéki közösségben voltam, ahol a helyi misszionáriusok és pásztorok járták a falvakat és történetek segítségével mutatták be Jézust az embereknek.

Ahogy keresztülmentünk az egyik falun a csoportvezető azt mondta: „Brittany, egy olyan falut közelítünk meg, ahol nők és gyerekek vannak és arra gondoltam, hogy talán megoszthatnád velük a kútnál lévő nő történetét.” Fiatal voltam és tapasztalatlan, aggódtam, hogy el fogom rontani a történetet. Aggódtam, hogy netán valami olyat teszek, ami megsérti a kultúrájukat vagy esetleg valahogy helytelenül mutatom be Jézust. Bár nagyon izgultam, elfogadtam a felkérést azzal a megnyugtatással, hogy ha valami félresikerülne, segítségemre lesznek (emellett bátorítón emlékeztettek arra, hogy az Úr irányítja a nők válaszát; az én dolgom csupán csak az, hogy megosszam a történetet).

Miközben egy gyönyörű fa árnyékában körben ültünk, elmondtam azt a történetet, amiről ma János könyvében olvastunk. Beszéltem egy nőről, aki az élet sokféle szívfájdalmát tapasztalta már, és elmondtam hogyan találkozott a világ Megváltójával miközben vízért ment a kúthoz. Egy tolmács segítségével megkérdeztem őket, hogy tapasztaltak-e valaha megszégyenítést a közösségük részéről – erre sok nő bólogatott. Megkérdeztem őket, hogy el tudják-e képzelni azt a fajta megszégyenítést és kiközösítést, amely következtében valaki elhagyja a közösség védelmét és nőtársai nélkül, egymagában megy ki a kúthoz. Aztán megkérdeztem tőlük: „El tudjátok képzelni, hogy ennek a világnak az Istene úgy döntött, hogy megosztja a Jézusról szóló evangéliumot egy kiközösített, ráadásul megbélyegzett nővel is?” Néhányan tagadóan ingatták a fejüket.

És a hitetlenségüket megcáfolva, megosztottam velük azt a jó hírt, hogy ez nem egy tündérmese. Elmagyaráztam, hogy a Jánosban leírt történet nem egy mítosz vagy egy legenda, hanem olyan igaz és valóságos, mint a talaj, amelyen ültünk. Lehetőségem volt elmondani, hogy Jézus nem csak egy „jó ember” volt, hanem számukra is felkínálja ugyanazt az Élő vizet, amit a kútnál lévő nőnek ajánlott fel.

És ugyanezt az üzenetet hozom ma nektek is.

Tudjátok, úgy vélem, hogy gyakran túlságosan szokványossá válnak számunkra az egyes bibliai részek. Némely történet többé-kevésbé olyanná válik mint a népmesék, melyeket továbbadunk, ahelyett, hogy azok erőteljesen hatnának ránk és befolyásolnák az önmagunkról és Istenünkről alkotott szemléletünket. Bevallom, amikor ebbe a faluba mentem, hogy megosszam a János evangéliumában leírt részt, én is elkövettem ugyanezt a hibát. Ennek ellenére, amikor elhagytam a falut, könnyek között távoztam. Nem a kedves és nagylelkű nők miatt, akiket megismertem, hanem látva azt ahogyan ők először hallva ezt a történetet valójában megértették, és ettől én is friss szemmel láttam azt.

És ez a reményem ma számodra is. Ha ma kinyitottad a Bibliádat és csak gyorsan áthaladtál a történeten a megszokottsága miatt, hadd bátorítsalak arra, hogy menj vissza és olvasd el újra:

„De aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.” János 4:14

Ez a jó hír, nemcsak annak az asszonynak ott a kútnál, hanem nekünk is a mai napon. Jó hír, mivel a világmindenség Istene örök életet ígér nekünk Őbenne. És, még ennél is több, megmutatta, hogy az örök élet nem a vallásos elitnek van félretéve, hanem a kiközösítetteknek és az elnyomottaknak. Annak a nőnek szól, akit figyelmen kívül hagytak, félretettek és akiről nem vettek tudomást. A zsidónak és pogánynak, városban és falun élő embereknek, neked és nekem.

„Az asszony a kútnál” egy erőteljes történet, mivel arra emlékeztet bennünket, hogy a mindenható Isten megváltó szeretete számára nincs túlságosan összetört élet. Bár a Menny ezen oldalán gyakran találunk kiszáradt kutakat, az élő Isten Fia arra hív minket, hogy egy olyan kútból igyunk vizet, amely soha nem szárad ki.

Brittany Salmon szabadúszó író, adjunktus professzor a Global Studiesnál és segédlelkész a helyi gyülekezetben. Foglalkozik továbbá árvákkal és prevencióval, és éppen a doktorit végzi a Southeastern Baptist Theological Seminary-ben. A szabadidejét többnyire a Chick-fil-A nevű gyorsétteremláncban tölti, illetve az új otthona, Texas felfedezésével, melyben segítségére van férje, négy gyermeke, és a kutyájuk, Mr. Tom Hanks. Ha beköveted Twitterenés Instagramon, akkor megnézheted, éppen mivel foglalatoskodik.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/believing-at-the-well/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .