Krisztusban egyek

Ha kirándulni megyünk valahova, általában felkeressük a helyi gyülekezetet. Szeretek Isten különböző helyeken élő népével találkozni, mert így erősebben érzem, hogy a globális gyülekezethez tartozom.

Az egyik első ilyen tapasztalatom, amikor a világ más táján élő hívőkkel találkoztam, 20 éves koromban volt. Egy missziós szervezet rendezésében utaztam Kelet-Európába és az Úr csodálatos módon gondoskodott mindenről, amire szükségem volt. Ugyanis ifjonti lelkesedésemben anélkül iratkoztam fel, hogy tudtam volna, miből fogom finanszírozni.

Mielőtt keresztülvágtunk volna a csapattal Kelet-Európán, egy észtországi iskolában találkoztunk, hogy képzésen vegyünk részt. A világ minden szögletéből érkeztek emberek és nagyon különbözőek voltunk. Biztos vagyok benne, hogy a város lakói minket látva azt kérdezgették: „Hát ezek meg kicsodák? Mi közül lehet egymáshoz?” Egy közös dolog volt bennünk: Jézus Krisztus.

Az utolsó este, mielőtt elindultunk volna Istenünket szolgálni, összegyűltünk, hogy imádkozzunk és dicsérjük az Urat. Még most is jól emlékszem arra a meleg nyári estére. A dicsőítés végén kimentünk, de ahelyett, hogy a szállásra mentünk volna, körbe álltunk és kart karba öltve kíséret nélkül énekeltünk himnuszokat és más énekeket. Mind együtt imádtuk Istent. Olyan volt, mintha a menny egy darabkáját ízlelhettük volna meg, hiszen ott minden nemzet, törzs, nép és nyelv Isten trónja elé gyűlik (Jelenések 7:9-10).

***

A mai igeszakasz első része a törvényről beszél. A törvényről, amit Isten adott Mózesnek, amikor az izraelitákat egy nemzetté formálta. Jézus nem törölte el a törvényt, Ő azért jött, hogy betöltse azt (Máté 5:17-18, Lukács 24:44-47). A törvény még most is rámutat arra, hogy nem tudunk Isten iránymutatása szerint élni. Rámutat arra, hogy szükségünk van a Megváltóra.

Csak egy Megváltó van – Jézus. A Krisztusban való hit által válunk Isten gyermekeivé. Arra lettünk kiválasztva, hogy részesei legyünk Isten családjának. Fiainak nevez minket, de ez ne bántson minket nőket. Pál kultúrájában ugyanis csak a fiak lehettek örökösök és általában a legidősebb fiú örökölt mindent. Azért neveznek minket Krisztusban fiaknak, mert biztos örökségünk van. Az örökkévalóságot az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel és Isten népével fogjuk tölteni.

Isten gondoskodik a jövőnkről, de a jelenünkről is. Krisztustól új ruhát kaptunk. Általa méltóvá váltunk. Rajta keresztül beléphetünk Isten jelenlétébe.

Tehát, ha Isten népével találkozunk, akkor Krisztusban egyek vagyunk. Amikor imádkozunk, Isten Szaváról tanulunk, összegyűlünk, megtörjük a kenyeret, bátorítjuk és segítjük egymást – akkor Krisztusban egyek vagyunk. Mindannyian méltatlan bűnösök vagyunk, de kiválasztottak és Isten csodálatos kegyelméből megmentettek.

A keresztyének egymáshoz tartoznak és semmi, ami megosztana minket nem fontos – sem a faj, sem a vagyon, sem a nem – hiszen a legfontosabb köt össze minket. Mi vagyunk Krisztus teste.

Sajnos nem mindig ezt látjuk a gyülekezetekben. Pál a megosztott galatai gyülekezetnek írt, ahol azt mondták, hogy a görögöknek zsidóvá kell válniuk ahhoz, hogy „igazi” keresztyének legyenek. Pál nagyon határozottan választolt. Egyedül a Krisztusba vetett hit az, ami számít!

Pál tehát azt mondja ezekben a versekben, hogy az etnikai hovatartozásunktól, a vagyoni helyzetünktől vagy a nemünktől függetlenül egyek vagyunk. Egyenrangú örökösei vagyunk Isten ígéreteinek a Jézusba vetett hitünk által. Inkább vagyunk Isten gyermekei, mint bármi mások. Egyek vagyunk Krisztusban, aki egyenlőként kezel minket. Szent nép vagyunk szétszóródva a nemzetek között, hogy világítsunk, hogy másokat is Istenhez hívjunk.

Lenyűgöz, ha arra gondolok, hogy te, aki most olvasod ezt a blogbejegyzést, egy másik országban, másik városban élsz, mint én, sőt talán nem is egy nyelvet beszélünk (köszönet a fordítóknak!). Isten mindenkit más-más helyre helyezett. Talán sosem fogunk találkozni, mégis van bennünk egy közös: Jézus Krisztus. Ezért nővérem az Úrban, mi egyek vagyunk.

„Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással! Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját! Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek.”Róma 15:5-7

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.


Forrás: https://lovegodgreatly.com/one-in-christ/

Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .