Bevezetés az Átadott szív c. tanulmányba

Az élet néha nehézségekkel jár. Őszintén szólva ilyenkor értetlenül állunk, és csak kavarognak bennünk a kérdések: Vajon tényleg ez Isten terve számomra? Tényleg az Ő akarata szerint élek? És ha igen, akkor miért ennyire nehéz az életem? Azt hittem, ha keresztény leszek, megszabadulok a szenvedéstől! Úgy tűnik, mintha az imáim néma fülekre találnának. De miért? És miért van az, hogy egyik nehéz helyzetet rögtön a másik követi? Miért csak a szenvedésről és az összetört álmokról szól az életem? Miért nem lehet könnyű az életem?

Időről időre mindannyiunkban felmerültek már ezek a kérdések valamilyen formában. Mindannyiunkat ért már csalódás, fájdalom vagy szenvedés. Nap mint nap emlékeztet minket valami arra, hogy ez a világ nem az otthonunk. A szívünk mégis olyasmire vágyik, ami nem a miénk. Sokkal többre teremtettünk, és vágyunk arra, hogy már itt a földön megtapasztaljuk a mennyországot. Ezért, amikor az élet nehéz, amikor hosszú ideig nem kapunk választ az imáinkra, vagy amikor fájdalom hasít át a mindennapjainkon, akkor értetlenkedünk: a valóságban egyáltalán nem olyan az életünk, mint amilyennek elképzeltük.

A Bibliában olvashatunk olyan nőkről, akik ugyanezt élték át. Nekik is a saját fájdalmaikkal, kételyeikkel és aggodalmaikkal teli úton kellett végigmenniük. Nem egyforma a történetük, az viszont igen, hogy gyönyörűségesen átadott életük útja reménységgel és fájdalommal szegélyezett út volt. Egyiküknek sem volt könnyű élete. Egyiküket sem kerülte el a szenvedés. Mindannyiuknak meg kellett tanulni bízni Istenben a szenvedés közepette, és hitben járni, nem látásban. Mindegyiküknek meg kellett hoznia azt a döntést, hogy Isten jóságában hisznek a megválaszolatlan imák közepette is.

Ezek a nők nagyonis megélték a feszültséget Isten szuverenitása és az élet nyomorúsága között.

De pontosan ez volt Isten terve számukra.

„A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok!” Róma 12:12

Mindegyik nő története más, de függetlenül attól, hogy min kellett keresztülmenniük, mind megtapasztalták azt, hogy soha nincsenek egyedül. Isten ott volt velük minden egyes völgyben és hegytetőn, hallotta minden egyes imájukat és átérezte fájdalmukat.

Hogy tökéletesek voltak-e ezek a nők? Távolról sem. Egy dolog azonban közös bennük: az Istennel való kapcsolat.

És ha hitedet te is Krisztusba veted, ez rád is érvényes.

Talán úgy látod, hogy az életünk nem könnyű. De ne feledd: ami valóban a tiéd, az Isten szeretete, gondviselése és megbízása.

Ezért hát, kedves nőtestvérem, állj meg erősen a hitben! Ne rendülj meg még akkor sem, amikor összedőlni látszik a világ! Isten veled van! Isten érted van, és Neki nagyobb célja van a fájdalommal, ha úgy döntesz, hogy gyönyörűségesen alárendeled az életedet az Ő akaratának. Ezek a nők, akikről a Bibliában olvasunk, előttünk jártak, és mindezt megtapasztalták. Isten ugyanígy velünk van, Ő a mi erősségünk, bármi is ér bennünket az utunkon!

Tekintetem az Örökkévalóra függesztem, aki jobb kezem felől van, ezért nem rendülök meg soha! Zsoltárok 16:8

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .