Jelleme bizonyosságot ad

Emlékszem, gyerekként apukámmal elmentünk egy apa-lánya táborba. Az egyik ottani feladat az volt, hogy közösen fel kellett másznunk egy póznára. Egy magas, fa pózna volt, kiálló fém fogodzókkal, amikbe kapaszkodva és amikre állva fel lehetett mászni. Egyesével véve a fokokat mászott két ember erre a póznára, hogy a tetején az erre kiképzett kis helyen végül mind a ketten felálljanak. Aztán háromig számolva egyszerre le kellett onnan ugrani, bízva abban, hogy a biztonsági hevederek majd megtartanak. A cél az volt, hogy mind a két ember sikeresen bele tudjon kapaszkodni a trapéz rúdba, ami néhány méterrel előrébb volt és egyszer-kétszer felhúzza magát.

Amikor először szóba került, hogy ilyet csináljunk, megijedtem. Őszintén szólva gyerekként tériszonyom volt. Nem szerettem a hullámvasútat sem, annak ellenére, hogy örömmel mentem vidámparkba. Azonban mégis belevágtam a póznamászásba, mert tudtam, hogy nem leszek egyedül. Apukám velem volt. Bár féltem, bár volt, hogy nem tudtam, hova lépjek miközben a rázkódó póznán másztunk felfelé, természetfeletti önbizalmam volt, mert ismertem az apukámat. Tudtam, hogy ha leesek, apu mögöttem van és elkap. Tudtam, hogy ha kételkednék magamban, apu ott lenne és bátorítana engem. Tudtam, hogy ha ki akarnék szállni, apu ott lenne és felvinne a célba. Tudtam, hogy magabiztos lehetek, mert apu velem van.

Lehet, hogy neked is olyan apukád van/volt, aki mellett megállíthatatlannak érezhetted magadat és aki mellett teljes szívvel hihetted, hogy apuval minden lehetséges. Az is lehet, hogy gyerekként apukád nem volt melletted és nem tudod, hogy milyen érzés az, amikor a földi apánk szeret és bátorít minket. De szeretném, hogy tudd testvérem, hogy a gyerekkorodtól elvonatkoztatva mindig is volt egy Mennyei Édesatyád, aki bármely földi apánál, akit csak el tudsz képzelni, tökéletesebb. A teremtéstől fogva az a célja, hogy befogadjon téged. Ezt a célt teljesítette be Krisztus Jézusban, amikor odaadta az egyetlen Fiát azért, hogy mi mindig vele lehessünk (Efézus 3:11, János 3:16).

Ha elfogadtad Jézus Krisztust Uradnak és Megváltódnak, akkor biztos lehetsz abban, hogy a nap bármely szakában kapcsolatba léphetsz Istennel, sőt Ő hív, hogy menj hozzá és öntsd ki neki a szívedet. Krisztus véréért Isten az Atyád és a legjobb barátod lett. Magabiztosan járulhatsz Isten trónusa elé azért, amit Jézus tett érted. Ezt kedvesen imádságnak nevezik.

Lehet, hogy egy ideje már nem járulsz magabiztosan imádságban Isten elé vagy már egyáltalán nem mész a trónusához imádsággal. Sajnálom, ha olyan helyzetbe kerültél, amiben úgy érződött, hogy óriások vesznek körül, fojtogatnak és ellopják az örömödet, megzavarják a nyugalmadat, lerombolják a kapcsolataidat és elveszik az életedet. Talán ezért veszett oda a bizonyosságod, vagy esetleg azért, mert elfeledted, ki a te Atyád? Emlékeztethetlek rá most, hogy ki is Ő valójában?

Ő az, aki sajátjának hív téged, aki örömét leli benned. Ő az, aki veled könnyezik, mert tudja, milyen embernek lenni. Ő az, aki megígéri, hogy mindenkor melletted lesz, akinek szeretete nagyobb a bűneidnél, az, aki mindent odaadott, hogy tudd: mélységesen szeretve vagy.

Azon a póznán, bár nem tudtam, mi fog következni, tudtam, hogy bizonyos lehetek abban, hogy az apukám minden lépésnél velem lesz. Te is élheted az életedet ezzel a bizonyossággal. Bár ismeretlen az, hogy mi vár rád, minden nap azzal a bizonyossággal haladhatsz, hogy Isten a Segítőd és Ő sosem hagy el, sosem hagy cserben téged, Ő érted van, Ő gondoskodik rólad és mindentől függetlenül szeret téged. Ha az élet póznáján állsz és félsz hittel előre lépni, emlékezz, hogy ki áll melletted: „Legyőzhetetlen harcos, megment ő, és megszabadít!” Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik benned, majd ujjongva kiált örömében.” (Sofoniás 3:17).

Ha a tekintetünket arra emeljük, hogy kicsoda a mi Istenünk és nem azt figyeljük, hogy milyenek a körülményeink, akkor miénk lesz a bővelkedő élet, az elmondhatatlan öröm és a mindent betöltő béke. Isten a szerettei életének minden részletében gyönyörködik és te a szerette vagy!

Azért imádkozom, hogy amikor imádkozunk, akkor helyesen lássuk a mi Abbánk, Atyánk, Istenünk jellemét. Az Ő jelleme miatt járulhatunk elé magabiztosan. Bizonyossággal imádkozhatunk, kétség nélkül, hiszen tudjuk, ki a mi Atyánk.  

Grace Ann Hopkins szereti Jézust. Jelenleg a Liberty University hallgatója, és Interdiszciplináris tanulmányokat hallgat az üzleti ismeretekre, a vallástudományra és a keresztény tanácsadásra koncentrálva. Nagyon szereti Isten igéjét és akárkivel szívesen megosztja, aki csak az útjába akad. Emellett nagyon szereti a családját és a barátait is, élete küldetésének pedig azt tartja, hogy bárki is legyen mellette, az szeretve érezze magát. Szeretné, ha tudnád, hogy igenis számítasz, mivel Isten különös gonddal és céllal alkotott meg téged, méghozzá a saját kezével, és pontosan úgy szeret, ahogy vagy (Zsoltárok 139:13–14; Efézus 2:10; János 3:16). Grace Annt az alábbi (kizárólag angol nyelven elérhető) blogon is megtalálod: https://theloveblog.home.blog/blog-feed/.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/his-character-makes-me-confident/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .