Bevezetés Az ima fontossága c. tanulmányba

„A hívő élet gyakorlatában a legfontosabb ügy az imádság. Minden egyéb téma másodlagos. Bibliát olvasni, megtartani a szombatot, igehirdetéseket hallgatni, nyilvános istentiszteleteken részt venni, az Úr Asztalához járulni – ezek mind fajsúlyos dolgok. De egyik sem annyira fontos, mint a személyes imádság.” (J. C. Ryle, 1816-1900)

Teljesen őszinte leszek. Az imádság számomra a legkönnyebb dolog, ugyanakkor a lelki fegyelem terén mind közül a legnehezebb téma. Könnyű annyiban, hogy nem követel tőlem különösebb képességeket, nem kell hozzá sajátságos szókészlet, nem szükséges hozzá elmenni egy külön helyre. Viszont nehéz is, mivel könnyen elterelődik a figyelmem, nem vagyok elég hűséges, és gyakran megfeledkezem arról, milyen veszélyeket rejt az imádság nélküli élet. Többször fordul elő, mint ahogy szeretném elismerni: elfelejtem, hogy van egy ellenségem, aki terveket sző, hogy elbuktasson. Isten felvértezett a fegyverekkel, amelyekre szükségem van, hogy visszaverjem a támadásokat – de vajon használom-e ezeket?

Az imádság kiváltság, én viszont magától értetődőnek veszem. Ajándék, amit nem mindig értékelek. Mit teszek azonban, amikor a legreménytelenebb helyzetbe kerülök? Szinte ösztönösen imádkozni kezdek.

Ádám és Évától kezdve János apostolig Isten Igéjében mindenütt ott találjuk az imádságot. Többnyire tisztában vagyunk azzal, hogy az ima beszélgetés Istennel, de ennél sokkal többről van szó. Az ima lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk az Istennel való közösséget, az ima által bármikor közelebb kerülhetünk Hozzá.

Többek közt azért nem igyekszünk imádkozni, mert nem hisszük, hogy az imádság fontos. Azt gondoljuk, hogy Isten segítsége és vezetése nélkül is megoldjuk a napi teendőket. Úgy teszünk, mintha elég erősek lennénk, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, elég bátrak ahhoz, hogy visszaverjük a Sátán támadásait, elég eszesek ahhoz, hogy eligazodjunk a világ dolgaiban, és elég tudással rendelkezünk ahhoz, hogy Isten Igéjét a magunk módján értelmezzük. Azt hisszük, magunk is elboldogulunk.

Jézus életét tanulmányozva megfigyelhetjük, hányszor vonult Ő távol az emberektől, hogy imádkozva időt töltsön Atyjával (Máté 14:23; Márk 1:35; Lukács 6:12; 22:32). Isten Fia, aki lecsendesítette a viharokat, kiűzte a démonokat, úrrá lett a betegségeken, tudta, hogy mi az imádság jelentősége és napi életének a részévé tette. Követnünk kell az Ő példáját.

Azért fontos az imádság, mert a tekintetünket Jézusra összpontosítja, erőt ad, közelebb visz Istenhez, vigaszt nyújt, békességet ad és felizzítja a szeretetünket Isten iránt. Az imádkozás menedék a bánat és a fájdalom idején, a gyógyulás helye a megtörteknek és megbántottaknak. Itt az idő, hogy törekedjünk a tiszta látásra és a bölcsességre; eljött a dicsőítés és imádás ideje.

Remélem, hogy következő néhány hétben az imádság fontosságának tanulmányozása során Isten rányitja a szemünket arra a csodára és erőre, amit az Ő kegyelmének csodálatos trónjához járulva átélhetünk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/introduction/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Pataki Szilvia

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .