Menj és mondd el

„Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”János 20:17

A változás és a veszteség az életnek két olyan velejárója, amelyeket közelről megtapasztaltam az elmúlt tíz évben. Emlékszem a pillanatra, mikor felhívtak édesapám halálhírével,  de annál is tisztábban emlékszem  a pillanatokra, amelyek elvezettek a rettegett hívás fogadásáig. Épp távoztam egy barátom házából, akinek a szobatársa akkoriban veszítette el az édesanyját. Nem tudtam kiverni a fejemből egy szülő elvesztésének gondolatát. Annyira megragadott a téma, hogy elkezdtem kérdezgetni a barátomat, hogyan tud a szobatársa napról napra funkcionálni, élni az életét, mert én ezt el sem tudtam képzelni.

Ahogy azon az estén a kocsimhoz sétáltam, a mennyországra gondoltam, de máshogy, mint addig. Arra gondoltam, hogy annak a lánynak milyen más elképzelése van a mennyről, mint nekem, különösen mióta elveszítette az édesanyját.  Aztán megszólalt a telefonom. Éreztem, hogy valami történt az apámmal, de amikor a nagybátyám felhívott, elsőként azt mondtam neki, „várj egy kicsit”, mert kétségbeesetten ki akartam élvezni az utolsó pillanatot, mielőtt minden megváltozott volna.  

A válás volt a másik dolog, amire nem számítottam. Félrevezetve, elhagyva, elárulva és két kisgyermekkel túlélő módba taszítva, egyik napról a másikra egyedülálló anya lettem. Keményen küzdöttem a házasságomért. Ragaszkodtam hozzá azáltal is, hogy továbbra is viseltem a jegygyűrűmet, egészen addig, míg az ügyvédem fel nem hívott, hogy kimondták a válást. Csak akkor, mikor levettem a gyűrűmet, fogadtam el az új valóságomat.  

Nem tudom te min mentél keresztül, de tudjuk, hogy földi életünk során nem kerülhetjük el a fájdalmat. Én azt tanultam meg a saját veszteségeim által, hogy ne próbáljam megérteni a miérteket, vagy kétségbeesetten ragaszkodni valamihez, amit épp elveszítek, hanem bízzak az Úrban. Bízzak az Ő hűségében, időzítésében és leginkább a mindenhatóságában.

Jézus válaszát Mária Magdolnának: „ne érj hozzám”, úgy is értelmezik, hogy „ne kapaszkodj belém”, és úgy hiszik, arra mondta válaszul, amit az asszony hitt róla. Mária Magdolna csak „tanítóként, mesterként” ismerte Jézust, nem többként. Tehát Jézus nem szó szerint értette, hogy ne kapaszkodjon Belé (amit Mária Magdolna tett, mikor Jézus a nevén szólította a sírnál), inkább arról beszélt, hogy Ő sokkal több, mint tanító: Úr és Szabadító. Azt mondta az asszonynak, hogy ne ragaszkodjon a Róla alkotott hiányos elképzelésébe, hiszen miután elmegy az Atyához a mennybe, sokkal többet mutat majd abból, kicsoda is Ő valójában.

Az Úr olyan kedves és szeretem, hogy olyan gyengéden irányítja a tekintetünket oda, ahol igazán megismerhetjük Őt, még a gyász és kétségbeesés közepette is. Felemelte Mária tekintetét és feladatot bízott rá. Nem titkolt előle semmit, hanem pont annyit osztott meg vele, ami elég volt, hogy az asszony teljesítse a kérését – menjen és mondja el a jó hírt!

Ez a vers arra indít, hogy tegyünk fel magunknak néhány fontos kérdést:

●          Mit hiszel, kicsoda Jézus?

●          Milyen időszakban és milyen módon kapaszkodtál Belé?

●          Ő csak egy „tanító” számodra vagy személyes Urad és Megváltód?

Habár a gyász és veszteség le akart gyűrni, ezekben az időszakokban az Úr nagyon közel volt hozzám és olyan dolgokat mutatott meg, amelyeket máshogy nem ismerhettem volna meg. Jobb lettem, nem keseredtem meg, és a szememet Rá emelve, karjaimat kitárva akarok élni, nagyon szeretve Istent és megismertetni Őt másokkal. Nem akarok a múlthoz vagy egy emlékhez ragaszkodni, hanem előre akarok tekinteni, hogy hova és mire hív el az Úr.

Vállalkozóként, fényképészként, íróként, dicsőítésvezetőként és két gyermek egyedülálló édesanyjaként Kelli Trontel bebizonyította, hogy habár az életben gyakran gyász gyászt követ, a nehéz napok nem terítik le. Szenvedélye, hogy megossza másokkal, mennyire hűséges Isten akkor, amikor az élet vagy mások nem azok, hogy a dicsőítés lehet fegyver a kezünkben, és hogy Isten valóban segít megvívni a csatáinkat. Kellit megtaláljátok az Instagramon.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/go-and-tell/
Fordította: Kovács-Horváth Judit
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .