Amit nem veszíthetünk el

„Aki ellenben Isten akaratát viszi véghez, az örökké él.”1 János 2:17

Rájöttem, hogy éhesen nem hozok túl jó döntéseket. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül, hiszen felmérések kimutatták, hogy aki éhesen vásárol, az több magas kalóriatartalmú terméket vesz a szokásosnál. Úgy tűnik, Ézsau is ezzel a problémával szembesült, hiszen borzalmas döntést hozott éhesen.

Látjuk, hogyan formálódik a krisztusi vérvonal Ábrahámtól kezdve, Izsákon át, Izsák fiáig, de melyik fiáig?

Izsák és Rebeka összeházasodtak és 20 évnyi házasság és ima után Isten ikerfiúkkal áldotta meg őket! De még születésük előtt rivalizálni kezdtek. Rebeka még várandós volt, amikor Isten azt mondta neki, hogy két nemzet van benne és az idősebbik szolgálni fogja a fiatalabbat.

Felnőve a fiúk nagyon különböző férfiakká váltak. Észak-Írországban ezt így mondanánk: „Olyanok lettek, mint a kréta és a sajt”, vagyis a tűz és víz. Ézsau volt az idősebb, a vadász, akit mindenhol vörös szőr borított. A természete vad volt, előbb cselekedett és csak utána gondolkozott, az érzései és érzelmei irányították. Jákob ellenben, a fiatalabb fiú higgadtabb, civilizáltabb volt, okos férfi, aki könnyen átlátta a dolgokat. Minden helyzetből kihozta a maximumot, szeretett a sátrak között élni, inkább megfőzte az ételt, mintsem levadássza az állatot.

Egy nap Ézsau nagyon éhesen érkezett haza. A jó hír az volt, hogy Jákob éppen lencsét főzött. Jákob rögtön meglátta a lehetőséget, és arra kérte Ézsaut, hogy adja neki az elsőszülöttségi jogát egy tál gőzölgő lencséért cserébe. Meglepő módon Ézsau beleegyezettt és ez nem csak egy „oké, egye fene” szintű egyezség volt. Jákob megeskette Ézsaut.

Amikor választania kellett a pillanatnyi szükségét betöltő lencse és az elsőszülöttségi jog között, ami egy jövőbeli ígéret volt Ézsau és utódjai számára, Ézsau nagyon könnyedén a lencsét választotta. A Zsidók 12:16, mint figyelmeztetést emlegeti fel Ézsau esetét, akit egy istentelen, erkölcstelen emberként mutat be, amiért egy tál ételért eladta az elsőszülöttségi jogát.

A történetet olvasva gyorsan kitűnik, hogy mekkora ostobaság volt Ézsau részéről a pillanatnyi beteljesülést választani a hosszantartó érték helyett. Mielőtt azonban túl keményen ítélnénk meg Ézsaut, gondoljuk át, hogy mi keresztyének nem értékeljük-e többre olykor a világ által nyújtott élvezeteket és dolgokat, mint mindazt, ami Krisztusban a miénk? Sok minden van, ami jó ebben a világban, végtére is Isten alkotta. Isten nekünk adta és megbízott mindazokkal a dolgokkal, amelyeket birtoklunk, hogy általuk is dicsőséget hozzunk rá. De mi van, ha az időnkkel és a figyelmünkkel inkább arra fókuszálunk, hogy több pénzünk, több ingóságunk, nagyobb házunk és autónk legyen, ahelyett, hogy arra figyelnénk, hogy Istennel járjunk és az akarata szerint cselekedjünk? Ezek közül melyik tart örökké?

Az amerikai misszionárius Jim Elliot írta: „Nem bolond, aki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.” Tudta, hogy minden, amit a világ kínál üres – legyen bármennyire is csábító –, sokkal nagyobb értéke van az új teremtésnek, amit Isten ígért nekünk. Jim Eliott arra vágyott, hogy minden nemzet, törzs és nyelv ismerje az Urat és a barátaival együtt ezért haltak meg. Azonban a magok el lettek vetve, amik segítségével mások, akik utánuk jöttek, többek között a felesége, a törzs tagjai közül sokakat rá tudtak vezetni arra, hogy az Úrban reménykedjenek.

Ézsau története mindannyiunk számára tanulságot rejt. Ne kapaszkodjunk erősen a világ múlandó dolgaiba, hanem nyissuk ki a szívünket azon dolgok iránt, amik örökké tartanak. A magvető példázatában (Lukács 8:14-15) Jézus figyelmeztet minket: „A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy múlik az idő, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, és nem hoznak termést. A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal jó gyümölcsöket teremnek.”

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-we-cannot-lose/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .