Minden lépést megtervezett

„Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.”Apcsel 17:26

Nem volt véletlen, hogy Pál Athénba látogatott, és az sem, hogy mikor. Célja volt és küldetése.

21 éves korom előtt csak két helyen laktam és három különböző iskolába jártam, beleértve a főiskolát is. Nem sokszor költöztünk, és én az otthon töltött éveim alatt túlnyomó részt ugyanabban a gyülekezetben nőttem fel. A főiskola befejezése után a 20-as és 30-as éveimben az arizonai Phoenixben és a Tennesse állambeli Nashville-ben éltem, mielőtt Montanaba költöztem. Az Úrnak terve és célja volt minden egyes várossal, ahol laktam. Montanában időnként úgy érzem, hogy a semmi közepén vagyok, de tudom, hogy még itt is van terve és célja az életemmel.

Az életünket nem a véletlen és a szerencse határozza meg, és nincs semmi, amit Isten ne tudna rólunk.

Isten hihetetlenül ügyel a részletekre, ez látható, ha elolvassuk a Bibliában a családi leszármazási oldalakat. Az 1 Mózes 10 beszámol Noé fiairól, az ő fiaikról, aztán ezeknek a fiairól, ezzel megmutatta nekünk, hogyan terjesztette el valóban a népeket a földön az özönvíz után.

Az Úr minden egyes lépésünket megtervezte. Céllal helyezett el minket a városainkban, a környékünkön és a munkahelyünkön, éppúgy, ahogyan Pált Athénba vezette. Pál rászánta az időt, hogy körülnézzen és megismerje a környezetét, mielőtt elkezdi hirdetni az igét. Én kifejezetten szeretek erre gondolni. Milyen szép így kezdeni neki a napi szolgálatnak, bárhová is szólítanak a feladatok. Fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy meglássuk a szükségeket, felismerjük a problémákat vagy a helytelen tanításokat, és az igazságról bátran és szeretettel tegyünk bizonyságot.

Látszódnia kell a hitünknek. Az Úr olyan kapcsolatot szeretne velünk, amelyben helye van az egyéni áhítatnak és a nyilvános dicsőítésnek is. Olyan dolgokról beszélünk, amelyeket szeretünk. Milyen gyorsan és lelkesen válaszolsz, ha valaki azt kéri, javasold a kedvenc éttermedet? Visszahúzódsz zavarodban? Vagy pedig lelkesen elmondod neki a kedvenc éttermed nevét és felsorolod az általad kedvelt ételeket a menüből? Természetesen szívesen beszélünk azokról a dolgokról, amelyekért lelkesedünk.  

Isten országának vagyunk a hirdetői és a szolgálatunkat ott végezzük, ahol éppen vagyunk. Ha egyedül érzed magad, ahogyan Pál is érezhette magát, amikor Szilászra és Timóteusra várt, akkor is hatással lehetsz másokra. Szét kell néznünk magunk körül, mintha „városnézésen” lennénk, és hinni abban, hogy amíg lélegzünk, Isten ad lehetőségeket arra, hogy Igéje által áldássá legyünk a körülöttünk élők számára.

Barátaim, álljatok készen!

A vállalkozó, fotográfus, író, dicsőítésvezető, két gyermekét egyedül nevelő anya, Kelli Trotel bizonyítja, hogy miközben az élet sorra bánatot és szomorúságot hozott a számára, a nehézségek nem bátortalanították el. Szenvedélyesen tesz bizonyságot arról, hogy az Úr milyen hűséges, amikor pedig az élet és mások nem azok, hogyan segít a küzdelemben a dicsőítés és hogy az Úr valóban megvívja velünk a csatáinkat.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/every-step/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .