Az igazi szabadság

„Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
    megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
    megvidámítanak bennünket.”
Zsoltárok 19:8

Sokféle munkám volt már, volt amelyik fizetett és olyan is, ami nem. A legfurcsább, de valószinűleg a legélvezetesebb fizetett munkám az volt, hogy kiállított voltam egy „élő történelem” múzeumban. Erre a munkára úgy kellett öltöznöm és beszélnem, mint egy Georgiában lakó hölgynek 1776-ban!

Amikor szembesülünk a munkakörnyezetünk által állított kihívásokkal, eszünkbe juthat, hogy az, hogy dolgoznunk kell (akár bérért, akár a ház körül) annak a következménye, hogy a bűn belépett a világunkba. Mózes első könyvének második fejezete azonban rámutat arra, hogy ez nem igaz! A 7. versben azt olvassuk, hogy Isten életet lehelt Ádámba, majd a 8.-ban, hogy nagylelkűen egy gyümölcsöző helyet teremtett neki, az Édent. Oda helyezte Ádámot, azért, hogy „ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját” (15. vers).

A munka önmagában nem rossz dolog. Ezt érezzük, amikor jól sikerülnek a dolgaink, amikor úgy érezzük, hasznosak vagyunk, hogy az erőfeszítéseinket értékelik. De igaz, ami igaz, a munka sokszor nehéz. A bukás után ez is bonyolultabbá vált és a kapcsolatok is feszültebbek lettek (erről még szó lesz a tanulmány egy későbbi részében). Az 1 Mózes 2 arra emlékeztet, hogy álljunk pozitívan a munkához. Erre bátorít a Kolossé 3:23 is: „Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embereknek, hanem az Úrnak dolgoztok.”

Azzal egyidőben, hogy munkát adott Ádámnak, Isten egy parancsot is adott neki: szabadon ehetett a kert minden fájáról, egyet kivéve – a Jó és a Rossz Megismerésének Fájáról. Elmondta Ádámnak azt is, hogy ha mégis eszik erről a fáról, akkor meg kell halnia.

Gyakran mi is arra az egy fára fókuszálunk, amiről Ádámnak nem szabadott volna ennie, hiszen ez hordozott olyan következményeket, amivel nekünk is számolnunk kell, és helyes is, hogy figyelünk rá. De vegyük észre az a sok-sok más fát, amiről viszont Ádám teljesen szabadon ehetett. „Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett” (1 Mózes 2:9). Sok esetben figyelünk csak arra, hogy mi az, amit nem tehetünk, ahelyett, hogy észrevennénk, milyen rengeteg jó lehetőséggel élhetünk.

Isten Ádám saját érdekében adta ezt a parancsot, mert azt akarta, hogy éljen. Így van ez a nekünk adott parancsolataival is. Ahogyan azt a 19. zsoltárban olvassuk, ezek a mi javunkra vannak, hogy bölccsé tegyenek, világosak és helyesek, megvidámítják a szívünket!

Szerinted is ilyenek az Úr parancsai? Úgy érezhetjük, hogy akkor vagyunk igazán szabadok, ha a saját szabályainkat állíthatjuk fel, de igazából a szabadság abból jön, ha az Úr rendelései szerint élünk.

Képzeld el, hogy bejelentik, hogy az utakon eddig érvényben lévő szabályok holnaptól nem érvényesek. Többé nem állsz a sok törvény és szabály hatálya alatt, amik szabályozták, hogy mit tehetsz és mit nem a járműveddel, amíg A pontból B-be utazol. Szabadon megválaszthatod az utazási sebességet és azt is, melyik oldalon szeretnél vezetni. Eldöntheted, hogy a közlekedési lámpa melyik színe jelzi, hogy állj meg és melyik, hogy mehetsz. Oda parkolsz, ahová kedved tartja. Jól hangzik, nem? Nincsenek jegyek, nincsenek bírságok, az egyirányú utcák ezentúl mindig felőled nyílnak.

A probléma az, hogy mindenki más is kitalálhatja a saját szabályait. Hamar ráébrednél, hogy nem is olyan könnyű eljutni valahová, hiszen valahogy el kell igazodnod a többi sofőr és azok „szabályai” között. A vezetés így sokkal veszélyesebbé válna, csakúgy, mint az úthoz közeli gyalogos közlekedés. Kitörne a káosz!

A szabadság a vezetésben abból származik, hogy mind ismerjük és követjük országunk KRESZ szabályait. Így van ez az életünkkel is. Szabaddá válunk, ha hallgatunk és engedelmeskedünk Mennyei Atyánknak, aki tökéletes, szeret bennünket és jobban ismer minket, mint mi magunkat. Arra vágyik, ami használ nekünk és olyan parancsokat ad, amikből javunk származik, amik igazságosak, melyekben örömünket leljük, bölcsebbé tesznek és morálisan is irányt mutatnak nekünk.

Miközben ma azt kutatjuk, hogy élhetnénk Isten rendelései szerint, emlékezzünk Isten mérhetetlen gondviselésére! Csodálatos, hogy azért is áldást kapunk, ha úgy döntünk, bizalomteli engedelmességgel válaszolunk az Ő szeretetére. 

„Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!” – Jakab 1:25

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/true-freedom/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .