Üldöznek, de Isten nem hagy el

Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.” – Márk 13:10-11

Márk evangéliuma 13. fejezetében Jézus egy sor próféciát mondott. Megjövendölte, hogy le fogják rombolni a templomot, hamis tanítók és próféták tévesztik meg az embereket, világszerte katasztrófák történnek és a hívőkre szenvedés vár.

Elmondta a tanítványainak, hogy a Benne hívőkre a történelem során szüntelen nehézségek várnak. Egyre szaporodni fognak és agresszívabbak lesznek a hívőket érő zaklatások, mindaddig, míg Jézus visszatér népéért a Második Eljövetelekor.

A hívőket üldözni fogják, és esetleg mártírok is lesznek. Jézus nem kertelt, nem fedte el a valóságot. Az üldözés ellenére a hívők elhivatása mégis az, hogy szeretettel hirdessék az örömhírt az elveszetteknek.

Jézus menyasszonya, a gyülekezet arra hívatott, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek, és Krisztus visszatérését felkészülten várva éljen.

Szolgálata során Jézus mindig kihangsúlyozta, hogy a bűnösöknek szüksége van az Ő önként vállalt keresztáldozatára. Ez volt a betetőzése az Ő Atyja iránti végtelen engedelmességének – megbékéltetni Istennel a bűnösöket. Jézus sosem engedett egy jottányit sem ebből az üzenetből, vagy a vállalt szolgálatából.

Nem volt könnyű Jézusnak feláldoznia magát a kereszten. Habár minden téren tökéletes volt, gyötrődve könyörgött a Getsemáné kertben, hogy szabadítsa meg Isten a kínzástól, a haláltusától, a bekövetkező keresztre feszítés terhétől. (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42; Lk 22:39-46). Mégis önként ment a halálba.

Azért tudott győzni Jézus a kereszten, mert nem a rettenetes kínzásra és fájdalomra tekintett, hanem szemét a rá váró örömre függesztette (Zsid 12:2).

„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket. Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.” (Jn 15:18-21)

Isten dicsőségébe egyedül azon az úton juthatnak el a hívők, amelyen Jézus járt.

Hívőkként akkor járunk Jézus nyomdokán, ha megtagadjuk önmagunkat, naponta felvesszük az Ő keresztjét és engedelmeskedünk Neki (Lk 9:23-24; Mt 16:24-25).

A Jézussal való azonosulás azt jelenti, hogy szenvedés, gyűlölet, nevetség tárgyai leszünk, elutasítanak, kiközösítenek, kigúnyolnak, sőt esetleg meg is ölnek.

Nem. Ez nem könnyű.

Azonban Jézushoz hasonlóan a jelenlegi üldözésen túlra tekintünk, arra az örömre, hogy az örökkévalóságot az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel tölthetjük a mennyben.

Isten ígéretei és örökkévalóságra szóló jutalmai igazak, akár világosan értjük őket, akár nem.

Jézus akkor is Király, ha világosan látjuk a munkáját az életünkben, és akkor is, ha rejtetten és titokzatosan működik.

Ha engedelmeskedünk Istennek, nehézségekkel szembesülünk.

Ha Istent szolgáljuk, ellenállásba ütközünk.

Isten iránti hűségünk miatt üldözni fognak.

A hívők élete folytonos küzdelem az ellenségeskedés, gyűlölet és üldözés miatt.

Azonban biztosak lehetnek abban, hogy bármi is történik velük itt a földön, ez lehet a legrosszabb, ami valaha is érheti azokat, akik Jézust követik.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.” 2Kor 4:8-10

Ahogyan Jézus a kereszten túlra tekintett az örök dicsőségre, nekünk is így kell tennünk.

A hívő ember életének középpontjában az Istentől kapott küldetésnek kell állnia: megosztani az örömhírt az elveszettekkel, tekintet nélkül az ezzel járó szenvedésre és áldozatra.

Bárcsak olyan istenfélő emberek lennénk mi, hívők, akik nem engednek a meggyőződésükből, nem ingadoznak, és állhatatosan teljesítve küldetésüket szeretetteljesen megismertetik a világgal Jézust.

Amikor üldöznek, leterítenek, elnyomnak és minden oldalról szorongatnak, bárcsak ne áradna ki a szívünkből, ne jönne ki a szánkon, ne látszana a cselekedeteinkből más, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának jó híre!

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csoportjában szolgál. Georgiában született, de jelenleg Virginiában él a férjével. Szeret szundikálni, kedvence az Oreo – de mindenek fölött Jézust szereti. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy a millenniumi női generációhoz eljuttassa Isten igazságát, és szorosan ragaszkodjanak Hozzá. Napközben fáradhatatlanul szolgálja a betegeket a helyi katonai kórházakban. Esténként olvasni szeret, és leírni mindazt, amit Isten szeretetének kiáradása nyomán megtanul. Terria életének viharos körülményei között Isten mindig megmutatja erejét és szeretetét.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/persecuted-but-not-abandoned/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .