Olyan helyen és időben nőttem fel, ahol a WWJD? (Mit tenne Jézus? angolul What would Jesus do?) karkötők népszerűek voltak. Olyan sok volt belőlük, hogy szinte klisévé, tömeges paródiává váltak.
De valójában ez egy remek kérdés, amit minden helyzetben feltehetünk magunknak. Mit tenne Jézus?
Vajon áthidalná a politikai konfliktusokat azért, hogy azt az embert is szeresse, aki vele ellentétes véleményen van? Bizonyára.
Vajon szeretettel és kegyelemmel fordulna a megtört emberekhez, ahelyett, hogy lekicsinyelné az igazságot, amit Isten a Biblián keresztül közölt velünk? Biztosan.
De hogyan élhetnénk úgy, mint Jézus?
János harmadik levelének 11. versében ez áll: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”
A felszínt kapargatva ez viszonylag könnyűnek tűnhet, de a világ különösen cseles a határok feszegetésében. Az, ami látszólag jó, nem biztos, hogy kedves is. Ami eleinte helyénvalónak tűnik, lehet valójában álruhás képmutatása csupán a népszerűségnek vagy a politikai korrektségnek.
Hálásak lehetünk azért, hogy (ahogy mindig) a Biblia most is segít nekünk.
A Filippi 4:8-ban ez áll: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
A Galata 5:22-23 szintén iránymutatást ad arra, hová irányítsuk az energiánkat és milyen tulajdonságokat alakít ki a Szentlélek az életünkben. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Nem utánozhatjuk Isten hatalmát, mindenhatóságát vagy örökkévalóságát, de tökéletes példát kaptunk a jóságra – és az Isten szerint valóságra – Jézusban.
C.S Lewis olyan szépen írt erről a Szeretet négy arca című művében: „Életünk során, Isten utánzása – azaz a szándékos másolás, amely független az Ő képmására alkotott mivoltunktól és természetünktől – alatt a megtestesült Isten utánzását kell értenünk. Példaképünk nem csupán a kereszten függő Jézus, hanem az ácsműhely, az út, a tömeg, a zajos követelések, a goromba ellenállás, a békétlenség, a félbeszakítások és a magánéletet nélkülözésének Jézusa. És habár, érdekes módon, ez annyira más, mint amit mi isteni létnek tekintünk, mégis, ez nem csak olyan, mint, de maga az isteni élet emberi körülmények közötti működése.” (nem hivatalos fordítás)
Sosem leszünk tökéletesek, de harcolnunk, imádkoznunk és gyakorolnunk kell azért, hogy az Ő igaz gyermekei lehessünk.
Hadd nyerjen a világ az életünkön keresztül bepillantást élő Istenünk jóságába és a mennyei reménységünkbe!
Fordította: Szabó Eszter