Egy élet, amely előtt Jézus tiszteleg

„Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!” – Apostolok cselekedetei 7:56

István olyan prédikációt tartott a véneknek, amit nem felejtettek el egyhamar. A szanhedrin, a vallási vezetők tanácsa annyira feldühödött a tetteik leleplezését hallva, hogy befogták a fülüket és kiabálni kezdtek, nehogy tovább kelljen hallgatniuk az igazságot. Ezután megragadták Istvánt, és a városfalon kívülre rángatták, hogy ott megkövezzék.

Reakciójuk pedig éppen István állítását támasztotta alá: pont olyanok voltak, mint ősapáik, akik végeztek Isten küldötteivel.

És mégis, a gyűlölet közepette István felnézett, és Jézust látta. És nemcsak látta Jézust, hanem látta, ahogy Jézus feláll az ő tiszteletére! Ez annyira megható! Bár az őt körülvevő emberek gyűlölték, Jézus felállt István tiszteletére, ezzel adva tudtára, hogy még akkor is mellette volt, amikor mindenki más ellene.

Aznap Jézus nem lépett közbe csodálatos módon, hogy megállítsa a repülő köveket és megakadályozza, hogy célba érjenek, ehelyett felállt, hogy tisztelegjen egy méltóképpen leélt élet előtt.

István példája arra emlékeztet, hogy nem az élet hossza az, ami számít, hanem az, hogy mit kezdtünk a ránk bízott napokkal.

István fiatalon halt meg, azonban Isten arra használta ennek a fiatalembernek az életét, hogy megváltoztassa a történelem folyását, és hogy a lángra lobbantsa a világot az Ő nevében.

Óvatosnak kell lennünk, amikor valamit tragédiaként vagy sikerként könyvelünk el. Világi szemszögből nézve István élete egy tragikus élet, mely túl korán ért véget. Isten szemszögéből nézve azonban István élete volt az a szikra, mely kicsiben ugyan, de lángra lobbantotta a világot.

És mi volt István válasza a gyűlölői számára? Imádkozott értük.

„Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt. – Zsoltárok 7:59-60

Jézus végig felállva tisztelgett István élete előtt. Akárminek is tűnt kívülről, István nem vesztegette el az életét.

Aznap a tömegben ott állt egy Saul nevű fiatalember, aki vigyázott a tanúk köpenyére, amíg ők Istvánt kövezték. Saul nem csupán tanúja volt István megkövezésének, de helyeselte is. (Apostolok cselekedetei 7:56, 8:1).

A jeruzsálemi keresztények üldöztetése azon a napon kezdődött el. Remélve, hogy így elpusztíthatja az egyházat, Saul férfiakat és nőket küldött börtönbe a hitük miatt. Amit Saul nem tudott, az az volt, hogy ezzel pont az ellenkezőjét tette: segítette az örömhír terjedését, melyet a menekültek elvittek Júdeába, Samáriába és a világ más tájaira. Ezzel bebizonyította, hogy Isten a Sátán gonosz tervét is jóra tudja fordítani. Sose felejtsd el ezt az igazságot! Ez ugyanúgy igaz akkor és most.

Mindössze egy fejezettel később Saul Jézusba botlik, és ezzel örökre megváltozik az élete (Apostolok cselekedetei 9). Az ő története pedig arra emlékeztet bennünket, hogy senki sincs túl távol Isten kegyelme számára. Megtérése pillanatától kezdve Sault Pálként emlegetik; az Apostolok cselekedeteinek írója ezzel az egyszerű változtatással érezteti a Pál életében bekövetkezett drámai fordulatot és Krisztushoz történő megtérését.

Isten még mindig az életek megváltoztatásán munkálkodik. Amit megtett a múltban, azt meg tudja tenni a jelenben és a jövőben is. Egyetlen élet sincs túl távol számára. Jézus még mindig tesz útmenti látogatásokat.

Amikor ennek a két fiatalembernek, Istvánnak és Pálnak a történetén gondolkoztam, annyiszor eszembe jutott, hogy Pál vajon gondolt-e valaha arra, milyen szerepet játszott István halálában. Vajon hányszor jutottak eszébe István utolsó szavai és a megbocsátás, amelyet kiterjesztett a dühös tömegre? És vajon ezek az emlékek megnyugvással vagy inkább szomorúsággal töltötték el? Vagy talán mindkettővel?

Isten nem pocsékolta el István fájdalmát és szenvedését, és a tiédet sem fogja. Neki hatalmasabb terve van az életünkre nézve, amelybe sajnos a mennynek erről az oldaláról nem nyerhetünk betekintést. Talán, Istvánéhoz hasonlóan, Isten a mi fájdalmunkat és szenvedésünket is arra használja, hogy tanúság legyen a kíváncsi világ számára. Talán a mi életünket is arra használja, hogy továbbvigyük a lángot.

Szeressétek nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/a-life-that-brings-jesus-to-his-feet/

Fordította: Szabó Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .