Tanúk

Az Apostolok cselekedeteinek első fejezete beszámol Jézus utolsó, mennybemenetele előtti szavairól és cselekedeteiről. Feltámadása után Jézus negyven napot töltött a tanítványaival. A tanítványok hitték, hogy Jézus valóban feltámadt, hogy Ő Isten Fia, hogy Ő a megígért Messiás. Látták a csodáit, és Jézus újra és újra elmagyarázta nekik miért nem érkezett még el az ideje annak, hogy eljöjjön az Ő királysága, és ehelyett miért kellett szolgálnia és meghalnia a világ bűneiért.

A tanítványok, csakúgy, mint a többi zsidó, évszázadok óta várták a Messiás eljövetelét és reménykedtek benne. Sokan hitték, hogy Jézus a Messiás, de nem értették, hogy miért nem állította még helyre Izráel királyságát. A velük töltött utolsó napjaiban Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben. Ekkor rákérdeztek, hogy most fog-e elkövetkezni az Ő királysága, most teljesedik-e be, amire vártak.

„Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.” – Apostolok cselekedetei 1:7

Az idő még nem érkezett el. Jézus nem szidta le a tanítványait azért, mert megkérdezték, mit hoz a jövő, de emlékeztette őket arra, ki az, aki irányít. Izrael királyságának nem kellett még helyreállnia. Valami másnak érkezett el az ideje.

„Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.” – Apostolok cselekedetei 1:8

Tanúk. Annak jött el az ideje, hogy a tanítványok tanúkká váljanak a világ számára, és elmondják ki volt Jézus. Annak jött el az ideje, hogy elmondják, mit tett. Annak jött el az ideje, hogy elvigyék a hírt a világ legtávolabbi sarkáig: Krisztusban van a bűnökből való megváltás.

Ez nem az volt, amire a tanítványok számítottak. Ez annál sokkal jobb volt. Ha ugyanis Isten királysága akkor jön el, akkor az evangéliumot nem hirdetik évszázadokon keresztül, és világszerte százezrek nem találkoznak Krisztus szabadító erejével.

És ez még nem minden. A tanítványoknak nem a saját erejükből kellett elindulniuk. Bár Jézus eltávozott tőlük, a Szent Szellem erőt és bátorságot adott nekik. A Szent Szellem segítségével a tanítványok képessé váltak arra, hogy megosszák Krisztus üzenetét a világgal. A megváltás híre ugyanis nem csak a zsidóké, hanem mindenkié! Ők voltak a kiválasztottak, akik eljuttathatták a legdrágább, a legreménykeltőbb igazságot a világ legtávolabbi sarkába.

A görög nyelv szava a „tanúra” a martys. Görögül ez a szó olyasvalakire utal, „aki, megerősít vagy hitelesít”. Ebben az esetben, az Apostolok cselekedetei 1:8-ban a szó a „közvetített üzenet tanúi”-ra utal. A „mártír” szavunk is a görög martys szóból származik. Ezeket a tanítványokat Jézus személyesen választotta ki arra, hogy továbbítsák az üzenetét. Ők voltak Isten választottjai arra, hogy elmondják a világnak a jó hírt Jézus Krisztusról. Milyen csodálatos feladat!

Jézus az evangélium tanúivá nevezte ki őket. A tanítványoknak fogalmuk sem volt arról, mi vár rájuk. Nem tudták, hogy közülük a legtöbben a hitük miatt fognak meghalni. Nem látták előre az üldöztetést, a küzdelmeket; sem azokat, amelyek rájuk vártak, sem azokat, amelyekkel az őket követők szembesültek. Csak azt tudták, hogy üzenetüket bármi áron meg kell osztaniuk a világgal, hogy a fogadtatástól függetlenül el kell vinniük az emberekhez a Jézus Krisztusról szóló örömhírt; a saját városukban (Jeruzsálem), a saját nemzetükben (Júdea), a megvetett területeken át (Samária), egészen a világ legtávolabbi csücskéig.

A Krisztus üzenetére adott válasz nem állította meg a tanítványokat. Ők voltak Isten tanúi.

Miközben az Apostolok cselekedeteit tanulmányozzuk az elkövetkező hetekben, látni fogjuk, hogy hogyan terjesztették a tanítványok az evangéliumot Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és szerte a világon. A Szent Szellem betöltötte és megerősítette őket abban, hogy folyamatosan Krisztus tanúi legyenek.

Ahogy egyre teljesebben megismerjük a történeteiket, remélhetőleg mi is felbátorodunk majd, hogy a nyomdokaikba lépjünk. Krisztusban miénk az az erő, amely bennük is munkálkodott. A Szent Szellem minket is ugyanúgy megerősít, hogy elvihessük a Jézus Krisztusról szóló örömhírt a városainkba, a nemzetünkhöz, és azokhoz, akiket megvetünk; el, egészen a világ végéig. Miénk ugyanaz az elhívás, ugyanaz a kiváltság, amely a tanítványoké volt. Legyünk hát az Ő tanúi ma és mindenkor!

* Arndt, William, Frederick W. Danker, Walter Bauer, and F. Wilbur Gingrich. A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature. Chicago: University of Chicago Press, 2000.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/witnesses/

Fordította: Szabó Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .