Az evangélium terjedése
Jézus azt parancsolta követőinek, hogy legyenek tanúi „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol”. (Apcsel. 1:8) Az Apostolok cselekedeteiben mindazokat a dolgokat megtaláljuk, amelyeket a tanítványok tettek tanúskodva az Ő életéről, haláláról és feltámadásáról.
Az Apostolok cselekedeteit Lukács írta, aki ezt a könyvet és Lukács evangéliumát is barátjának, Teofilusnak címezte, hogy Jézus halálát követően beszámoljon neki Krisztusnak és követőinek az életéről. Lukács Pál apostolt még néhány missziós útjára is elkísérte. Az Apostolok cselekedetei ott veszi fel a fonalat, ahol az író evangéliuma véget ér: Jézus mennybemenetelével és a Szent Szellem eljövetelére való várakozással.
Pünkösd után a tanítványok elindultak, hogy Krisztus evangéliumát hirdessék. Amikor az üldöztetések elkezdődtek, a hívők szétszóródtak Jeruzsálemből Júdea és Samária felé. A keresztényüldözést egy Saul nevű ember vezette, drámai megtérése után azonban maga Saul lett a gyülekezet vezetője. Őt a Biblia ezt követően Pálként emlegeti, és az Apostolok cselekedetinek hátralévő része az ő missziós útjairól számol be, melyek során beutazta az egész Római Birodalmat, végig a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hirdetve. Az Apostolok cselekedeti Pál bebörtönzésével ér véget, a könyv mégis utalást tesz arra, hogy az evangélium terjedése még csak most kezdődött el igazán.
Miközben megismerjük az első gyülekezetet, kreatív ötleteket meríthetünk ahhoz, hogyan hirdessük az evangéliumot és bátorítsunk más hívőket. A könyvben nagyszerű bátorítást találunk nehéz időkre, mert láthatjuk, hogy az apostolok kitartottak az üldözés, a bebörtönzés, vagy akár a halál ellenére is. Hiszen ahogy az evangéliumot hirdetjük és tanítvánnyá teszünk minden népet, nekünk is kihívásokkal kell szembenéznünk hitünkben és igyekezetünkben.
Az Apostolok cselekedetei bámulatos bátorításul szolgál mindannyiunknak, hogy nagyon szeressük Istent. Miközben az evangélium terjedéséről olvasunk, mi magunk is felbátorodhatunk, és megoszthatjuk az örömhírt a közösségeinkkel és környezetünkkel. Habár üldözték őket, a tanítványok mégis rendíthetetlenek maradtak küldetésükben, hogy a Krisztusról szóló örömhírt mindenkinek elmondják. Lehetünk mi is állhatatosak, amikor megpróbáltatás és üldözés ér bennünket, mert tudjuk, hogy életünknek nincs hatalmasabb célja, mint az, hogy tanúskodjunk Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról.