Rendíthetetlen és változatlan

Dübörgés, sikítozás, futás, sírás. Hallom, ahogy a férjem már tizedjére üvölti el magát: NINCS FUTKÁROZÁS A HÁZBAN!

Reggel kilenc óra. Úristen, hogyan fogom túlélni ezt a napot?!

Habár odakint megállt a világ, a mi otthonunkban nem ez a helyzet. Ahogy minden bezárt a koronavírus-járvány miatt, a házunk iskolává, étteremmé, játszótérré, gyülekezetté és még sok minden mássá avanzsált.

Az elején Anyu tanárnő órái izgalmasak voltak (Németországban ugyanis tilos az otthonoktatás), csakúgy, mint a matekozás vagy betűzés pizsiben, illetve a videóhívások a barátokkal és a családdal. Azonban a lelkesedés hamar semmivé foszlott.

Inkább már nem számolom azt, hogy egy nap hány adag rágcsálnivalót készítek el. Megfelelő mennyiségű leckét állítottam össze egy ötödikesnek, egy hiperaktív másodikosnak és egy óvodásnak. Játszottunk kutyásat, összehajtogattam a tiszta ruhát, színeztünk, takarítottam, és persze megtöröltem az összes taknyos orrot és könnyes szemet.

Habár a naptáram teljesen üres és egyetlen találkozóm sincs, az életem még sosem volt ennyire sűrű.

Ennek az időnek nem a gondolkodásról, az újraértelmezésről, a Bibliatanulmányozásról, és az imádságról kellene szólnia – vagy éppen arról, hogy állandóan előadásokat és dicsőítődalokat hallgat az ember?

Ahogy vasárnap reggel a laptop előtt ültem, és hallgattam a gyülekezetünk online közvetített istentiszteletét, nem tudtam visszatartani a sírást. A fejembe újra és újra ugyanazt ismételgettem: Istenem, annyira sajnálom! Még most is túl elfoglalt vagyok, hogy időt töltsek veled.

És akkor, ott, az Ő nyugodt, szerető hangja mélyen megérintette sajgó lelkemet!

Az alábbi dal hallva az üzenet a szívemig hatolt:

Ki vagyok én, hogy a nagy Király
Befogadott?
Elvesztem, de Ő megtalált
szeretetéből.

Akit Ő megszabadít
Mindig szabad lesz.
Isten gyermeke:
ez vagyok.
Atyám házában,
Van helyem Nála.
Isten gyermeke:
ez vagyok.
Isten gyermeke:
ez vagyok.

És rámtalált! Minden szükségemről gondoskodik, és pontosan tudja, mennyire hallanom kellett: Drága leányom, bármi történjék is, te a gyermekem vagy!

Lehet, hogy a világ a feje tetejére állt, lehet, hogy a házam egy szemétdomb, a lelkem pedig sivár, de Ő rámtalál. Lehet, hogy a világot káoszba, félelembe és halálba taszítja egy aprócska vírus, de a mi Istenünk nem rendül meg és nem változik.

„Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak, az egész világ tisztel és fél!
Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákob Istene a várunk!”

Zsoltárok 46:10–11

Nem tudom megmenteni a világot, és nem is kell. Amit tehetek az az, hogy nyugton maradok és tudom, amit tudnom kell. Ha Jákob Istene a mi várunk, akkor mindig biztonságban vagyok, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élek a földön: legyen szó felfordulástól, háborúról, pusztításról, koronavírusról; Isten megerősítette a hívők lelkét az Ő Fia, Jézus Krisztus által.

Mert ebben az időben mindegyikünk egy kicsit más. Gyerekekkel vagy anélkül, munkával vagy anélkül, tengernyi idővel vagy időszűkében, az elvárásaink terén magunkkal szemben gyakran sokkal magasabbra tesszük a lécet, mint ahová Isten valaha tenné. És ebben az őrült időszakban elfelejtettem, hogy ki is vagyok valójában: Isten gyermeke. Bármi is történjék.

Ha ma hasonlóan érzed magad, mint én, akkor tekerd fel a hangerőt, hallgasd meg a fenti dalt, és engedd, hogy a szívedig hatoljon.

Emily Dorn,
A Szeresd Nagyon Istent német nyelvű csapatának vezetője – Németország

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unshaken-unchanging/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .