Isten velem van

Ez a tavasz egy hosszú verseny végét kellett volna jelentse. Győzelmesnek, izgatottnak és reménytelinek kellene éreznem magam. Ennek a tavasznak az ünneplésről, a bátorításról és a jövőre tekintésről kellene szólnia.

Ehelyett azonban zűrzavar, félelem, stressz és szorongás jellemzi. Ahelyett, hogy a jövőre koncentrálnék, csak lefelé nézek és mindig csak azzal foglalkozok, ami éppen előttem van.

Ugyanis ebben a májusban fejezem be a mesterképzést a dallasi teológiai szemináriumon [Dallas Theological Seminary]. Ezen a diplomán dolgozok hét éve. Ez egy hosszú képzés, ráadásul én a legnagyobb részét részidőben végeztem a munkám miatt. Már hónapok óta alig várom, hogy célhoz érjek. Nem azért, mintha túl akarnék esni rajta, hanem mert iskolába járni és dolgozni egyszerre igencsak stresszes dolog. Januárban elkezdtem a visszaszámlálást, és készen álltam arra, hogy a stressz és az elvégzendő feladatok özönével kell majd megbirkóznom.

Pár hete, amikor bejelentették, hogy a félév hátralévő részében online formában tartják meg az órákat, könnyekre fakadtam. Tényleg szerettem volna túlesni az egészen, de mégiscsak más! Borzalmasan érzem magam amiatt, mert nem is olyan régen alig vártam, hogy ez az időszak véget érjen. Habár még mindig rengeteg dolgom van, megfosztottak mindattól az időtől, amit a barátaimmal, a tanáraimra figyelve, vagy a könyvtárban a kedvenc helyemen tanulva töltöttem volna. Pontosan így éreztem magam az elmúlt hetekben: mintha valaki elrabolta volna tőlem a szemináriumi életem utolsó időszakát, az utolsó napokat, amelyeket ebben az iskolában tölthetek.

Tudom, hogy most mindannyian másfajta nehézségekkel küzdünk. Ahogy a közösségi média oldalain nézelődök, azt látom, hogy az emberek egymást bátorítják arra, hogy több időt töltsenek az Úrral, hogy kreatívkodjanak a gyermekeikkel vagy fogadjanak örökbe egy kisállatot. De lányok, az utóbbi időben az én életem nagyon nem így nézett ki! A tennivalók teljesen elhavaznak, nem tudok aludni az idegességtől, hogy vajon mindent meg tudok-e csinálni, miközben a diplomámat és életem egy reményteljes időszakát gyászolom. Ráadásul itt ülök, és azon jár az eszem, hogy miként is fogok férjhez menni, ha a randizás egy jó ideig ki van zárva. (És ha ez még nem lenne elég, nemsokára lejár a lakásszerződésem! Egyáltalán lehetséges költözni a kijárási tilalom idején?!)

Ha hasonló cipőben jársz, mint én, és úgy érzed, hogy most minden sokkal nehezebb, akkor igazad van. Még akkor is, ha a mindennapi életünk nem változott meg olyan sok mindenben, mégiscsak egy olyan világban élünk, ahol nem lehet WC-papírt venni vagy kockázatvállalás nélkül leugrani a boltba. Tudom, hogy úgy tűnik, mintha mindenki sokkal jobban viselné, mint te. De hadd nyugtassalak meg: ez nem így van. Mindannyiunknak szüksége van bátorításra. Mindannyiunknak szüksége van békességre. Mindannyiunknak szüksége van egy kis nyugalomra. Mindannyiunknak szüksége van több pihenésre. Mindannyiunknak szüksége van egy ölelésre.

Van néhány igevers, amelyekbe az elmúlt hetekben kapaszkodtam. Habár határozottan bűntudatot érzek azért, mert nem töltök elegendő időt a Szentírás tanulmányozásával, ebben az igazságban megnyugszom:

„Velem vagy, Istenem!” Zsoltárok 56:9

Amikor úgy érzem, képtelen vagyok megírni azt a három huszonkét oldalas beadandót, amit a hó végéig be kell fejeznem, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor magányosnak és elszigetelve érzem magam az aprócska lakásomban, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor pánikrohamot kapok a helyi közért szépségápolással foglalkozó sorában, hiszen honnan tudom, hogy nem épp most kapom el a vírust, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor eszembe jut, hogy a lakásszerződésem 60 napon belül lejár és egy új otthont kell találnom a kijárási tilalom közepette, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor úgy érzem, az amúgy sem létező szerelmi életem csúfos kudarcba fulladt a társas távolságtartás miatt, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Persze ez nem egyszerű. A szomorúság, a magány, a stressz és a várakozás közepette arra gondolok, hogy még mindig Egyvalaki uralkodik, és az életem az Ő kezében van. Ő még mindig velem van, és az én javamra munkálkodik. És ugyanezt teszi veled is. Nem számít, hogy éppen mivel küzdesz, Isten veled van.

„Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.” Zsoltárok 55:22

Melissa Fuller,
A Szeresd Nagyon Istent tartalmakért felelős igazgatója – Texas, Amerikai Egyesült Államok

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-is-for-me/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .