Élet az Ő nevében

„Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” – János 20:31

Nagyon szeretem azzal tölteni az időmet, hogy megnézek egy jó filmet. Szeretek elveszni a történetben, szeretek azon gondolkodni, hogy mi történik, és hogy végül mi fog történni. Amit azonban nem szeretek, azok az olyan filmek, amelyek kétségek közt hagynak a történettel kapcsolatban. Csak várok és várok, hogy megoldódjon minden, és semmi! A férjem mindig kinevet, amikor megjelenik a stáblista és én felkiáltok: De hát ezt nem hagyhatják annyiban! Ennek meg mi értelme?!

A mára kijelölt részben, a János 20:19–31-ben János közeledik az általa írt evangélium végéhez és ezen a ponton igazán nem szeretné, ha bárki félreértené, hogy miért is adta a történet megírására a fejét. Nem akarta, hogy bárki is úgy végezzen a könyv olvasásával, hogy Jézust egy jó embernek, esetleg egy kiváló tanítónak vagy prófétának tartja. János azt akarta, hogy olvasói tisztában legyenek azzal, kicsoda Jézus: a Krisztus, az Isten által régen megígért Király. Azt akarta, hogy az olvasói ezt megértsék, így életünk lehessen Jézus nevében.

Nem véletlen, hogy a könyv megírásának célja a könyv végére került, hiszen János akár kezdhette volna ezzel: „Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” (János 20:31)

Ehelyett azonban ezt azután veti papírra, hogy Jézus feltámadt, miután a tanítványok felismerik, és miután a szemük megnyílt. János azt akarta, hogy az olvasói pontosan ugyanúgy döbbenjenek rá az igazságra, mint Tamás, aki a 28. versben így kiált: „Uram, Istenem!”

János nem szerette volna, ha az olvasói előre tudják, hogy Jézus a Krisztus; azt akarta, hogy megváltozzanak és életük legyen Jézus nevében. Éppen ezért nagyjából 42-szer használja evangéliumában az „élet” szót, és a történet mesélése közben pontosan erről fest képet. De vizsgáljuk csak meg ezt közelebbről [kiemelések utólag]!

  • „Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János 3:16)
  • „Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.” (János 6:40)
  • „A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad.” (János 6:63)
  • „Simon Péter felelt: Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (János 6:68–69)
  • „Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8:12)
  • „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet! Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:10–11)
  • „Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.” (János 10:28)
  • „Jézus akkor ezt mondta: Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?” (János 11:25–26)
  • „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.” (János 14:6)
  • „Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.” (János 17:1–3)

János folyamatosan tárja fel az olvasók előtt azt az életet, amelyet Jézusnak köszönhetünk. Mint egy jó filmben, a mindent megváltoztató titokra a végén derül fény, azonban ha újranézed az egészet, akkor hirtelen feltűnnek az apró utalások és jelek.

Ne tévesszük szem elől János tanítását, hanem emlékezzünk rá, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás, a mi Királyunk, a Szabadító. Jézus az életét adta azért, hogy nekünk az Ő nevében életünk lehessen – bővölködő és az örökkévalóságra szóló életünk. A kegyelemnek és a kitartó szeretetnek egy meg nem érdemelt életével ajándékoz meg bennünket, akik a királyok Királyának gyermekei vagyunk. Ez egy olyan élet, amely ismeri az egyetlen igaz Istent, és amely nem szűnik tanulni róla. Ez az az élet, amelyre teremtettünk: közösség a Teremtőnkkel. Köszönjük, Jézus.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/life-in-his-name/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .