Amikor ismerjük a történet végét

„Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek.” 1 Péter 1:20

Nemrég újranéztem egy olyan tévés showműsort, amit évekkel ezelőtt kezdtem el nézni. Az első két és fél évadot láttam, valahol a harmadik közepén hagytam abba, mert meguntam (tulajdonképpen pont akkor hagytam abba, mikor kezdett érdekessé válni). Láttam egy, vagy két részt az 5. évadból, tehát tudtam, hogy a történet folytatódott és a főszereplők még életben voltak (a sorozat tömeggyilkosságok és FBI titokzatosságokról szólt, tehát a haláltól való félelem minden epizódban érezhető volt).

Amikor újranéztem a sorozatot, a harmadik évad közepén meghalt a főszereplő!

Meghalt!

Teljesen összezavarodtam, mert láttam őt élve a későbbi epizódokban (eljátszotta a halálát, hogy megmeneküljön a rosszfiúk elől, tudod hogy van ez). Ha nem láttam volna a későbbi epizódokat, elhittem volna, hogy halott. Akkor sokkal nagyobb beleéléssel néztem volna, sokkal jobban féltem volna, összezavarodott és bizonytalan lettem volna, hogyan fognak a dolgok jobbra fordulni. De mivel tudtam, hogy a csaj rendbe fog jönni, meg tudtam nézni a fordulatokat, tudtam a megoldást és előre láttam a helyzet kimenetelét.

Drámaian más a helyzet, amikor tudjuk, mi lesz a sztori vége, még mielőtt elkezdődne, vagy a közepén. A konfliktusok nem tűnnek olyan komolynak, a tragédiák nem érintenek olyan mélyen és a félelem együtt jár az észszerűséggel: „Nos, mivel életben lesz a következő évadban, ez nem fogja őt elpusztítani.” Még akkor is, ha vannak csavarok és fordulatok, ha összezavarodom és félek, hogy miként fog alakulni, végsősoron tudom, hogy a kedvenc szereplőmet a következő nap újra látni fogom.

A hitünk pont ilyen. Lehet, hogy nem látjuk annak a résznek a végét, amiben szereplünk, de tudjuk a legvégét. Tudjuk, hogy van egy Megváltónk, aki legyőzte a halált, feltámadt az életre és mi is örök életet fogunk kapni Tőle.  

A világ teremtésétől kezdődően ez a hit története. Isten megmutatta a végét: azt, hogy Ő egy napon elküldi a Messiást, a Szabadítót, aki megszabadítja a világot a bűntől és a haláltól, és örök életet ad nekünk. Izráel népe ragaszkodott ehhez a reménységhez, várta a Megváltót és a Messiást, aki azért jön, hogy megszabadítsa őket. Ismerték az elejét és a végét, de keveset tudtak a közepéről. Meghaltak, miközben hitték, hogy Isten egy napon elküldi a Megváltót a világra, hogy megváltsa és megtisztítsa a bűneiktől. Hitük által megváltotta őket Isten, hittek abban, ami még nem történt meg. Azzal töltötték az életüket, hogy áldozatokat mutattak be Istennek, de ezek az áldozatok bizonyos időre szóltak csupán, bűnbánati áldozatként. Évről évre be kellett mutatniuk, folyamatosan emlékeztetve a népet arra, hogy szabadításuk eljövendő.

Jézus mindezt megváltoztatta. Kereszthalála volt az örök áldozat, mely szükséges volt, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Jézus örökkévaló természeténél fogva az Ő áldozata örökre elfedi a bűnt mindazok számára, akik hisznek Őbenne.

Míg azok az emberek, akik Krisztus előtt éltek, hit által menekültek meg (Zsidók 11), nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy Jézus feltámadása után élhetünk. Van lehetőségünk hitünket az élet, halál és feltámadás Krisztusába vetni. Ígéretének dicsőségét és megváltását az Igéből ismerhetjük, azoknak a tanúknak köszönhetően, akik előttünk éltek.

Ismerjük a történet végét! Sőt, a közepe sokkal világosabb számunkra, mint azok számára, akik előttünk éltek. Ismerjük hitünk tárgyát: Jézus Krisztust. Milyen csodás igazság, hogy bár Krisztus munkája ismert volt a világ teremtése előtt, nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy erről az oldalról is ismerhetjük. Hitünket Istenbe vethetjük, tudva, hogy a megváltás munkája teljes.

Bár a megváltás munkája befejeződött, a „már, de még nem” feszültségében élünk. Krisztus szabadító munkája és megváltása teljes, de a világ még mindig megtört állapotban van. Még mindig fájdalommal, üldöztetéssel, próbákkal, nehézségekkel és halállal kell szembenéznünk. Krisztus utolsó feladata még hátravan. A történet végében biztosak lehetünk, Krisztus vissza fog térni, le fogja győzni a Sátánt, és létrehozza Királyságát, az Új Mennyet és Földet, de életünk részleteivel és körülményeivel most továbbra is nekünk kell foglalkozni. Tudjuk, mi lesz a vége, örökkévalóságunk biztonságban van Krisztusban, de nem tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza mit fog tartalmazni.

Gyakran úgy érzem, hogy könnyebb Istenben bízni az örök életemet illetően, mint a pillanatnyi körülményeimmel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy Isten, akinek van hatalma megteremteni a Mennyet és a Földet, feltámasztani a halottakat és életet adni, nem elég hatalmas ahhoz, hogy gondoskodjon anyagi szükségleteimről, vagy hogy mellettem legyen a magány időszakában. Annyira megzavarnak életem pillanatnyi helyzetei, hogy elfelejtem a győzelmet, ami már az enyém!

Ebben a böjti időszakban összpontosítsunk továbbra is Krisztus feltámadásának erejére és arra, hogy mit jelent mindez számunkra a hétköznapokban. Feltámadott! Semmi sem lehetetlen Számára! Ahogy bízunk Benne az örök életünket illetően, úgy bízzunk Benne a mai napunkon is!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/when-we-know-the-ending/
Fordította: Pfaff Mária
Kép: Gergely Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .