Az élet kenyere

Azzal, hogy Jézus kijelentette, Ő az élet kenyere, sok hallgatójánál kicsapta a biztosítékot. Több tanítvány ezt követően el is hagyta. Ahhoz, hogy jobban fel tudjuk mérni Jézus szavainak súlyát, amikor ez a kijelentés elhangzik, vizsgáljuk meg a János 6-ban leírt eseményeket egy kicsit közelebbről!

János evangéliuma Jézusnak összesen hét „én vagyok” kijelentését rögzíti, és ezek mind azt hivatottak alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia, a megígért Messiás. Az „én vagyok az élet kenyere” az első olyan megnyilvánulás, mely megnyitja ezeknek a messiási kinyilatkoztatásoknak a sorát.

Mielőtt ez a mondat elhangzott volna, Jézus számos csodát vitt véghez és az emberek tömegesen kezdték el követni. A páska ünnepének ideje alatt Jézus már nagy tömegek előtt tanított. Ahogy közeledett az este, a tanítványok azt tanácsolták, hogy küldjék el az embereket ételért. Ehelyett azonban Jézus öt kenyér és a két hal segítségével megvendégelt több mint ötezer embert.

Másnap reggel a tömeg mindent tűvé tett Jézus után. Amikor végül ráleltek, Jézus megmagyarázta nekik, hogy nem azért keresték, mert látták és megértették a csodát, amit véghezvitt, hanem mert ingyen ételt akartak, majd elmondta nekik, hogy amire igazán szükségük van, az nem egy újabb étkezés, hanem olyan táplálék, ami örök életet ad. Az emberek ekkor azt hitték, hogy Jézus olyan ételt ad majd nekik, ami sosem fogy el.

Megkérdezték Jézust, hogy vajon olyan kenyeret ad-e nekik, mint a manna, amivel Mózes táplálta az izráelieket a pusztában. Jézus azonban elmagyarázta nekik, hogy Ő az élet kenyere, a táplálék, amire vágynak, és hogy ha hisznek Benne, akkor örök életük lesz. A még mindig összezavarodott tömeg – amely, mint láthatjuk, Jézusnak ellenálló zsidókból állt – nem értette, hogy hogyan tehet Jézus ilyen kijelentést.

Jézus pedig így válaszolt:

„Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad. Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ebből eszik, soha nem hal meg. Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.” – János 6:47-51

Ahogy a zsidók a páska ünnepére készültek, hogy isteni mivoltát alátámassza, Jézus pontosan azt a hasonlatot használta, amely a legkézenfekvőbbnek ígérkezett. Miközben éppen arról emlékeztek meg, ahogyan Isten az őseikről gondoskodott a múltban, Jézus bemutatta nekik, hogy hogyan akar gondoskodni róluk a jövőben: Őáltala.

Amikor az izraeliek a sivatagban vándoroltak, nem volt mit enniük. Túláradó kegyelmének hála Isten mégis adott nekik mannát. Nem adott nekik túl sokat belőle: éppen annyit, amennyire egy napig szükségük volt. Jézus pedig elmagyarázta a népnek, hogy Ő olyan, mint egy jobb, igazi manna; hogy Ő maga az élet forrása.

Ahogy ezen a héten az igazságosság iránti éhséget és szomjúságot tanulmányozzuk majd, bátran nézzünk Jézusra! Jézus az igazságosság megtestesítője, hiszen egyedül Ő elég igaz Isten előtt. Amikor igazságosságra vágyunk, akkor valójában Rá vágyunk. Akkor lelünk igazi békére, ha meg tudunk pihenni az Ő jelenlétében, tudva, hogy egyedül Ő az, akire szükségünk van. Minden egyes nap rábízhatjuk magunkat abban a hitben, hogy egyedül Őrá van szükségünk.

Amikor igazságosságra éhezünk és szomjazunk, akkor valójában Jézusra, az élet kenyerére éhezünk és szomjazunk. Ha imádságban keressük Őt, akkor gondoskodni fog rólunk. Igéjét olvasva békére és nyugalomra lelhetünk a lelkünk és a gondolataink számára. Ő az a táplálék, amelyre minden áldott nap szükségünk van, és Ő megígérte, hogy gondoskodik rólunk.

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy nem szereti, ha minden nap várnia kell az Isten adta mannára. Sokkal kényelmesebb számára, ha tarthat belőle a fagyasztóban. Ezzel én is így vagyok. Szeretem tudni, hogy még elegendő kegyelem maradt számomra ahhoz, hogy túléljem a napot, a hetet, vagy éppenséggel a hónapot. Ez azonban nem enged túl sok teret a hitünk növekedésének vagy Istennek arra, hogy túlszárnyalja az elképzeléseimet.

Ő az élet kenyere, aki életet ad. Ha az Ő lakomáján ülünk, akkor semmiben sem szenvedünk hiányt. Keressük együtt az Ő igazságosságát! Amikor hozzá fordulunk, akkor a szívünk békére és nyugalomra lel. Ha elhisszük, hogy Ő minden, amire szükségünk van, akkor el tudjuk fogadni a gondoskodásának legfőbb megnyilvánulását is: Őt magát. Ő elég. Ő minden, amire szükségünk van. Minél többet tudunk meg róla, annál jobban éhezzük és szomjazzunk majd a jelenlétét.

Melissa

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-bread-of-life/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .