Cenzúrázatlanul – Mikor tegyünk féket a nyelvünkre?
Olvasd el: Példabeszédek 17:27, Prédikátor 5:2, Máté 12:36-37, Jakab 3:4-12
IMÁK: Máté 12:36-37
Megtérésem előtt valószínűleg úgy lehetett volna engem legjobban jellemezni, hogy „cenzúrázatlan” vagyok. Bárkinek bármit elmondtam. Mostanra viszont, miután a Szent Szellem több éven keresztül keményen elkezdett átformálni, végre kezdem elsajátítani a nyelvfékezés tudományát.
Az összes mai Igevers egyetlen igazságra mutat rá, mégpedig arra, hogy ha korlátokat szabsz a szavaidnak, bölcs leszel. A Máté 12:36-37 versei arra intenek, hogy mindenért számot kell majd adnunk, minden egyes meggondolatlanul kimondott szavunkért. Ezek az Igeversek a hiábavaló beszédre és üres fecsegésre is vonatkoznak. Óvnak azoktól az alkalmaktól, amikor egy beszélgetés során a könnyelműen kimondott szavakkal kimutatjuk a valódi énünket.
Nem tudom más hogy van ezzel, de én bizony sok olyan szót tudok magam mögött, amit senkinek sem kellett volna kimondanom. Cenzúráznunk kell, amit mondunk, és féket tenni a nyelvünkre. Ezért tehát a mai naptól fogva igyekezzünk, hogy minden szavunk meggondoltan kimondott szó legyen. Ne fecséreljük el a szavainkat, hanem legyünk bölcsek.
Mennyei Atyám, kérlek, bocsásd meg a meggondolatlanul kimondott szavakat. Segíts bölcsnek lennem, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen. Jézus nevében, Ámen.
/YouVersion/
Fordította: Greizer Zsófia