Szívünk túlcsordulása

Négy és fél évtized időtávlatából évszakok, helyek és emberek érkeznek és távoznak az életemből, gyönyörűen bővítve és változatossá téve közösségemet az elmúlt évek alatt. Gyermek vagyok, testvér, barát, feleség, édesanya, önkéntes, munkavállaló és még néhány ezek mellett. Különböző emberekhez különbözőképpen kapcsolódom, kapcsolatunktól függően. Néhány kapcsolat csak rövid ideig tart, mások pedig sokkal mélyebben meggyökereznek a menet közben rájuk fordított idő, tapasztalat és néhány különleges szívbéli kapcsolat miatt.

Megálltál-e valaha arra gondolva, hogy napi szinten milyen hihetetlenül sok emberrel vagy kapcsolatban?

Csupán a mai napomat végiggondolva, szemkontaktusban leszek és beszélni fogok a férjemmel, négy gyermekünkkel, a barátaikkal, munkatársaimmal a munkahelyemen és a szolgálatomban, közvetlen szomszédommal, egy tucat nemzetközi vezetővel, a kasszással, az iskolatitkárral és a szálloda recepciósaival. Lesznek még egyéb nem tervezett interakciók is – olyanok, amelyek tesztelni fogják a türelmemet, mások pedig áldássá válnak számomra olykor a legváratlanabb módon. Isten mindegyikről tud, merem mondani, hogy így vagy úgy, Ő maga helyezte őket az utamba.

Kit helyezett a te utadba és ők milyen szavakat fognak hallani?

„A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.” – Lukács 6:45

Mi van ma bőségesen a szívedben? AZ fog irányítani mindent, amit teszel és amit mondasz.

Néhányunknak ez félelmetesen hangzik.

Keserűség, harag, türelmetlenség, viszály, önzés – néhány nyilvánvaló dolog, ami túlcsordul belőlünk, amikor szívünk tele van gonoszsággal és hamissággal. De mi lenne, ha mélyebben néznénk a szívünkbe és felszínre jönne az egészségtelen énkép, bizonytalanság, aggodalom, mély sérelem vagy trauma?

Akármilyen keményen is próbáljuk felvenni a bátor és az „addig csinálom, amíg sikerül” arcot, szívünk gyakorlatilag mindent felszínre hoz. Előbb vagy utóbb, a rondaság túlcsordul – leggyakrabban azokra az emberekre ömlik, akiket legjobban szeretünk. Ahogy a gyerekeinknek sem mondhatjuk „ne mondd ezt” vagy „hagyd ezt abba” anélkül, hogy ne foglalkoznánk a szívükkel, nekünk magunknak is akarnunk kell mélyen magunkba nézni, megvizsgálni szívünket és felfedezni, hogy mi van valójában ott belül, és majd csak azután megtenni azt a bátor lépést, hogy meghívjuk Jézust azokra az összetört helyekre, hogy bocsásson meg, mondja meg nekünk az igazságot, gyógyítson meg, és formáljon át belülről kifelé.

Megalázó és kemény munka? Abszolút!

Megtörténik egyik napról a másikra? Aligha!

De ennek a kemény és szent munkának, a magunkba nézésünknek, mély és tartós hatása lesz a túlcsordulásunkra. Mi a legfőbb cél? Mások számára megmutatni, hogy nézzenek fel Istenre, az erő és a reménység forrására. Olvassuk tovább Lukács 6. részét: amikor elöntenek a hullámok, egy mélyen megásott, jól megépített, stabil alap Krisztusban rendíthetetlen. A sziklára épített ház állni fog… és az Ő ereje által szabadon túlcsordulhat bennünk a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom (Galata 5:22-23).

Ha mások le tudnák hámozni a rétegeket és őszintén a szívünkbe nézhetnének, vajon mit látnának ott?

Ó, Jézus, szeretném, hogy életed, szereteted, békességed, a Te utad – a Te szavaid – uralkodnának a szívemben, megváltoztatnának és aztán túlcsordulnának belőlem.

Az Ő lábainál,

A képhez tartozó alt jellemző üres; image.png a fájlnév

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/from-the-overflow-of-our-heart/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..