Szentségre törekedve

„Minden jó cselekedetre alkalmas…” – 2 Timótheus 2:21

Elérkeztünk a Józsué-tanulmány utolsó napjához. Ebben a szakaszban Józsuénak a néphez intézett utolsó beszédét olvashatjuk. Arra inti a népet, hogy hagyják el a bálványimádást, és kéri őket, hogy inkább Istent szolgálják. Emlékezteti őket, hogy ahhoz, hogy szolgálni tudják az Urat, szentnek kell lenniük.

Mit is jelent ez? Ha nem mondanak le a bálványokról, amelyeket korábban imádtak, nem szolgálhatnak. A népnek tehát döntenie kellett amellett, hogy Istent fogják szolgálni, nem azért, mert nem volt más választásuk, hanem mert ezt akarták tenni.

Az emberek titokban hamis isteneket imádtak, ráadásul néhányan még az egyiptomi isteneket is megtartották. Izráel történetéből láthatjuk, mennyire könnyen megígérték, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, de amikor valóban engedelmeskedni kellett volna, újra és újra megszegték, amit ígértek.

Isten nekik ajándékozta azt a földet, amit még az előző generációnak ígért. Ő betartotta mindazt, amit ígért, most viszont az izráelitákon volt a sor, hogy döntsenek. Istent fogják szolgálni, vagy a bálványokat? Egyszerre mindkettő nem megy. Nem részesülhetnek Isten áldásából addig, amíg mást isteneket imádnak.

Velünk sincs ez másképp.

Nem várhatjuk, hogy megkapjuk Isten áldását, ha nem törekszünk szentségre. Isten használni akar. Minden gyermeke számára van terve, célja, helye. De ha hasznosak akarunk lenni Isten királysága számára, engedelmeskednünk kell Neki, és istenfélő életet kell élnünk.

Egy jól felszerelt háztartásban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és agyagból készültek is. Némelyeket tiszteletreméltó dolgokra használtak, másokat alantas célokra. Ezért ha valaki megtisztítja magát a közönséges dolgoktól, olyan edény lehet, amit tiszteletreméltó célokra használnak, szent lesz, hasznos, a ház ura számára elkülönített, minden jó cselekedetre alkalmas. – 2 Timótheus 2:20-21

Isten gyermekei vagyunk, kiválasztottak, szeretettek. Isten óriási árat fizetett az életünkért. És akiket Isten megváltott, azoknak késznek kell lenniük istenfélő, szent életet élni.

Az a kérdés, hogy készek vagyunk-e olyan edények lenni, amelyek dicsőséget és tiszteletet hoznak Istennek, vagy inkább közönségesek? Mit válaszolunk annak az Istennek, aki használni akar a királysága építésében, és hogy továbbadjuk másoknak a megváltásról szóló örömhírt?

„Egy tiszteletreméltó, hasznos edény-ember nem keveredik bele a népszerű világi dolgokba, de még a ’vallásos’ dolgokba sem. Szentnek kell maradnia, ami azt jelenti, hogy távol tartja magát mindattól, ami bemocskolná.” – Warren Wiersbe: Légy hűséges

Ahogy most Józsué könyve végéhez értünk, kötelezzük el magunkat amellett, hogy Istent, és egyedül csak Istent szolgáljuk. Vizsgáljuk meg, vannak-e bálványok az életünkben, amik elfoglalják Isten helyét. Ő az életünkben a legfontosabb? Vagy győz felettünk a bűn, és eltántorít a versenytől?

Isten akarata az életedre az, hogy egyre inkább Jézushoz váljunk hasonlóvá (Róma 8:29). A szent Isten ismerete meg kell, hogy határozza, hogyan éljük az életünket.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pursuing-holiness/

Fordította: Greizer Zsófia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..