Olvasd el: Józsué 20:1-6; Zsidók 6:18; Zsoltárok 94:21-22
IMÁK: Zsoltárok 94:22
További olvasmány – Józsué 20:7-9
A Lévitáké volt az egyetlen törzs, akik nem örököltek földet. Ők szétszóródtak a nép között a különböző városokban, hogy szolgáljanak, tanítsák Isten Törvényét a népnek. Ezekből a városokból 6 város menedékváros volt. A mózesi törvényekben azt olvassuk, hogy bárki, aki gyilkosságot követett el, meg kell halnia. De abban az esetben, ha a gyilkosság véletlen baleset volt, Isten megnevezte ezeket a városokat, ahol a gyilkos menedékért folyamodhatott (2 Mózes 21:13). Biztonságban lehetett a bosszúálló elől – a családtag felelőssége volt az áldozat halálának megbosszulása (5 Mózes 35:19) – az ítélet meghozataláig.
Ezek a városok már nem léteznek, de nekünk, hívőknek, van saját menedékünk: Isten. Amikor a bűneink miatt az örök halál lenne az ítélet, odafuthatunk Jézushoz, menedéket keresve és megtisztulva gonosz tetteinkből. Most, hogy már az Ő családjának tagjai közé tartozunk, futhatunk Hozzá vigasztalásért, békességért, erőért és örömért.
Isten a mi kősziklánk és menedékünk. Amikor más emberek, vagy a körülményeink, vagy lelkünk ellensége támad és megpróbál leteperni, mehetünk Istenhez és menedékhelyet találhatunk Nála. Amikor Hozzá közel vagyunk, akkor biztonságban vagyunk.
Ó, Istenem, Te vagy kősziklám, szabadítóm, menedékem. Te vagy oltalmam, erősségem és magas kőváram. Vonj közelebb és egyre közelebb magadhoz, hogy meg ne inogjak. Jézus nevében, Ámen.
/YouVersion/
Fordította: Pfaff Mária