Késélen táncoló hívők

„Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám…” – Ézsaiás 66:4

Ahhoz, hogy megértsük, miért hozott Rúben, Gád, és Manassé törzsének fele rossz döntést, amikor úgy döntöttek, hogy a Jordán folyó keleti partján maradnak, el kell olvasnunk a 4 Mózes 32. fejezetét.

Ebben a fejezetben az áll, hogy sok jószáguk volt. Amikor meglátták Jazér és Gileád földjét, úgy gondolták, nagyszerű legelő lesz majd az állataiknak, és úgy döntöttek, ezt a területet kérik örökségül.

Mózes úgy látta, hogy ez nem jó döntés, mert attól tartott, hogy akkor mind a 12 törzs a Jordánon innen akar majd maradni ahelyett, hogy átkelnének és meghódítanák az ígéret földjét, ahogy Isten parancsolta nekik. És bár megadta, amit kértek, megállapodott velük, hogy a többi törzzsel együtt kell harcolniuk a Jordánon túl, majd visszatérhetnek a folyó keleti partjára, az örökségükbe.

Józsué könyvében látni fogjuk, hogy bár a jószágok szempontjából jó lehetett volna a terv, a következő generációk számára viszont nagyon rossz döntés volt. Elhelyezkedésük miatt nagyon sebezhetőek voltak, és nagyon hamar istentelen befolyás alá kerültek, aminek az lett a vége, hogy az asszírok száműzték őket (1 Krónikák 5:25-26).

„… mert a saját útjaikon járnak, és undorító bálványaikban gyönyörködnek. Hát én is megszégyenítem őket, és rájuk hozom, amitől félnek, mert mikor hívtam őket, nem feleltek, mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek, azt tették, amit gonosznak tartok, s azt választották, amit nem szeretek.” – Ézsaiás 66:3-4

Amikor Isten akaratán kívül élünk, a lelkünk folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy az Isten szerint való élet helyett a világ szerint valót hajszoljuk.

Ezek a törzsek úgy döntöttek, hogy a maguk módján fognak engedelmeskedni Istennek, a saját feltételeik szerint. A kényelmüket tartották szem előtt, és ennek megfelelően hoztak döntést.

Istennek jó terve van az életünkkel (Jeremiás 29:11). Csodás cselekedetekre teremtett minket (Efézus 2:10). És mi mégis úgy gondoljuk, mindent jobban tudunk Nála. Ahelyett, hogy készségesen elfogadnánk, amit nekünk szán, szövögetjük a saját terveinket.

Amikor megtértem, az egyik első lecke, amit megtanultam az volt, hogy nincs annál rosszabb hely, mint Isten akaratán kívül lenni. Lehet, hogy kényelmesnek, könnyűnek, vagy „jó legelőnek” tűnik, de ha ilyen hely mellett döntünk, elszalasztjuk mindazt, amit Isten nekünk készített.

Azt akarom, hogy Isten gyönyörködjön az életemben. Emiatt olyan helyekre is vezetett, ahová magamtól biztosan nem mentem volna. Ha csak a saját kényelmem, jóllétem lett volna a fontos, akkor sosem költöztem volna Venezuelába. Szűkös a megélhetés, állandó a létbizonytalanság, és magamtól biztosan nem akartam volna itt családot alapítani és gyerekeket nevelni.

De akármilyen veszélyes és kényelmetlen legyen is emberi szemmel nézve, ez az, ahol Isten látni akar minket, hogy itt éljünk, boldoguljunk, és Őt szolgáljuk. Ha az Ő vezetése nélkül hagynánk el az országot, az rossz döntés lenne.

Teljesen alávetnünk magunkat Isten parancsának nem mindig könnyű. Azt azonban tudnunk kell, hogy amikor az Ő akaratát követjük, olyan módon gondoskodik rólunk, ami még csak eszünkbe sem jutott volna soha.

Gondolkozzunk el ma azon, hogy hol vagyunk. Ott, ahol Isten látni akar? Vagy az akaratának a határán állunk?

Az Ő szolgálatában megelégedve,

Edurne

Forrás:  https://lovegodgreatly.com/borderline-believers/

Fordította: Greizer Zsófia

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .