Olvasd el: Hóseás 9:10-17, 5 Mózes 28:64-65, Zsoltárok 77:7-9

IMÁK: Hóseás 9:17

További olvasmány: Zsoltárok 77

Mai Igeversünkben azt olvassuk, hogy Isten áttekinti a zsidókkal való kapcsolatának történetét. Nem fogsz szőlőt találni a sivatagban, de ha mégis így lenne, akkor igencsak meglepődnél tőle. Így érzett Isten, amikor elhívta Izráelt. A fügefa korai gyümölcse különösen jó és Izráel különleges volt az Úr számára. De ez az örömteli tapasztalat nem tartott örökké, mivel Bálák király kóstoltatta meg Izráellel először a Baál imádat ízét és a nép szomszédai kedvében járt a bálványimádásban és erkölcstelenségben (4 Mózes 25).

„Isten egy különleges földre helyezte népét, ők viszont beszennyezték a földet bálványaikkal. Minél inkább meggazdagodtak, annál inkább elfordultak Istentől. Most pedig nekik és gyermekeiknek is le kell aratniuk bűnük keserű termését. (Hóseás 9:13)” (Warren Wiersbe).

Bűneik miatt vándorolniuk kell a népek között. Ez egy ígéret volt, amit az Ószövetségben kapott a nép. Hála, hogy Jézus Krisztuson keresztül jöhetünk Istenhez hit által egy jobb és újabb szövetségben (Zsidók 8:12; 10:16-17). A 77. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy az Úr nem felejt el kegyelmesnek lenni. Együttérzése nagyobb a haragjánál.

Mennyei Atyám, köszönöm türelmedet irántam. Köszönöm, hogy új szövetséget adtál nekem Jézus Krisztusban. Köszönöm a kegyelmet, a bőséges, érdemen felüli és végtelen könyörületet, amit tanúsítasz irányomban. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária