Bátorság a csüggedésben

Ha ma együtt kávézhatnánk, és megoszthatnám veled mindazt, ami a lelkemet nyomja, akkor a következőket mondanám el neked.

Rengeteget küzdök a csüggedéssel.

Úgy küzdök vele, mint egy bokszoló a ringben. Néhanapján győzök, de gyakrabban állok vesztésre.

Hetente… kit is próbálok megtéveszteni, naponta imádkozok ezért.

És gyűlölöm, hogy a csüggedéssel való harcom folyamatos. Úgy tűnik, hogy sosem hagy nyugtot nekem.

Vannak olyan napok, amikor mérlegelem a veszteségeket, és ha engedem a szívemet eluralkodni az elmém felett, akkor azon tűnődöm… vajon tényleg megéri a sok szenvedés, próba és áldozat? És amikor engedem, hogy erre a gyakran megtett útra csábítsa az elmémet, akkor engedek a kísértésnek és elkezdek azon gondolkodni, hogy „mi lenne, ha…”. Mi lenne, ha abbahagynám a szolgálatot? Mi lenne, ha abbahagynám az írást? Mi lenne, ha nem vezetnék többet nőket az Isten Igéjében történő elmélyedésben nap mint nap? Mennyivel könnyebb lenne az életem! Mennyivel több időm lenne arra, hogy mást csináljak! Mennyivel kevesebbet stresszelnék!

Ezeken a napokon tudatosan ki kell kapcsolnom azokat az érzelmeket és kétségeket, amelyek abban a pillanatban elárasztják a fejemet, ahogy felkelek, és helyettük mozgásban kell lennem, fel kell kelnem, muszáj dolgoznom… attól függetlenül, hogy hogyan érzek. Mert az az igazság, hogy ez a világ nem az otthonom, és neked sem az. Az élet itt nem tökéletes. Nem mindig élünk boldogan, amíg meg nem halunk, és nem mindig kapjuk meg a happy endet… a mennynek ezen az oldalán legalábbis nem.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” 2 Korinthus 4:8-9

Úgy gondolom, hogy nem egyedül küzdök ezzel. Azt hiszem, hogy időről-időre Pál is elbizonytalanodott.

És pontosan ez az, ami miatt nagyon szeretem olvasni a 2 Korinthus 4:8-9-et… Valamilyen furcsa módon bátorít.

Pál, a férfi, akit mi hithősnek tartunk nagyon is jól ismerte a próbákat, a fájdalmat és a csüggedést. Pont úgy, ahogy én is… és gondolom te is.

Pál élete távol állt a tökéletestől, azt pedig meg sem közelítette, amit könnyűnek neveznénk, mégsem adta fel. Még a küszködés és elkeseredés közepette is félretette az érzelmeit, és sziklaszilárdan megmaradt Isten követésében.

Ha a világ szemszögéből vizsgáljuk Pál szolgálatát, akkor nem igazán mondható sikeres embernek.

És mégis, a csüggedés, az akadályok, a küzdelmek ellenére folytatta.

És nekünk is ezt kéne tennünk.

Pálhoz hasonlóan mi is dönthetünk úgy, hogy bátrak leszünk, amikor elcsüggedünk.

Miért? Mert Isten azt ígérte, hogy nem hagy cserben, sem el nem hagy minket. (5 Mózes 31:6)

Minden egyes dolog, ami okot ad a csüggedésre egyben alkalom arra, hogy Istent dicsőítsük.

A világnak elég nehéz meglátnia, hogy Krisztus követése milyen változást hoz az életünkbe, ha az látszólag tökéletes és aggodalommentes. Amikor azonban az élet padlóra küld minket, mi mégis úgy döntünk, hogy bátrak leszünk és felállunk, ez nem fogja elkerülni azok figyelmét, akik az életünk részei. Amikor Pálhoz hasonlóan bajok vesznek körül, mégsem szenvedünk vereséget, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy bemutassuk, milyen különleges változást is hozott Krisztus az életünkbe.

A küzdelmeink valósak, de a Megváltónk is.

A csüggedés nem személyválogató, de Isten sem az. Ő bőségesen árasztja ránk erejét, és pontosan akkor, amikor csatáink közepette a legnagyobb szükségünk van rá.

Azért imádkozok, hogy Isten adjon neked és nekem is szellemi látást, nem csupán fizikait. Egy olyan látást, mely az Övéhez hasonló, így ha az, ami előttünk van, igencsak elveszi a kedvünket, a Márk 10:27 alapján tudhatjuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben.

Döntsünk a bátorság mellett minden csüggedés ellenére, amivel az élet megdobál bennünket, és helyette lépjünk előre a hitben tudva, hogy Isten velünk van az út minden egyes lépésénél, attól függetlenül, hogy hogyan érezzük magunkat.

Szeressétek nagyon Istent,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-when-discouraged/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..