„
Nem is olyan régen még ha valaki megkérdezte, hogy vagyok, általában azt válaszoltam, hogy rohanósan, de jól. Valamiért az volt bennem, hogy egyfajta erény, ha el vagyok havazva a teendőkkel. Ha bármi miatt volt egy szabad félórám a naptáramban, máris kész csődtömegnek éreztem magamat. Mégis egyre boldogtalanabb lettem, ahogy gyűltek a tennivalók. Megemelkedett a stressz-szintem, ami kihatott a lelki, fizikai és érzelmi életemre is.
A 21. század Amerikájában nem menő pihenni, mert sokszor összetévesztik a lustasággal. Viszont míg a lustaság a munka ellentéte, a pihenés által felfrissülünk, hogy aztán újult erővel folytathassuk a munkát. Isten is megpihent a teremtés hetedik napján, hogy megünnepelje a jól végzett munkát, és nekünk is ugyanezt parancsolja. Ha nem szánunk időt a pihenésre, könnyen kifáradunk, még ha jó és Isten szerint való dolgokkal foglalkozunk is.
Végtelen bölcsességében Jézus arra hívta hallgatóit, hogy menjenek Hozzá megnyugvásért. A legtöbben azért mentek oda Hozzá, hogy gyógyulást vagy bátorítást kapjanak. Nagy tanítóként, csodatevőként, talán még Messiásként is tekintettek Rá, és kapni akartak valamit Tőle. Csupa elvárás volt az életük, aminek a megelégítését Jézustól várták. Jézus mégis azokat szólította meg, akik nehéz terheket cipeltek, mert az aggódó embereket a tanítványaivá szerette volna tenni.
Kedves Barátnőm, a mi Urunk és Megváltónk felfrissülést és megtartást ígér. Egyszerűen csak arra hív, hogy kövessük. Azt akarja, hogy nem mint szorgos hangyaként, hanem bizalmas barátként lépjünk oda Hozzá. A legszebb az egészben az, hogy nem a legelőnyösebb arcunkat akarja látni.
A parancs egyszerű: jöjjetek.
Az ígéret hatalmas: Isten nyugalma.
Ha hagyjuk, hogy az elfoglaltságaink határozzák meg az életünket vagy eltávolítsanak Istentől, akkor soha nem fogjuk igazán megtapasztalni azt a békét és megnyugvást, amit csak Ő adhat. Elszalasztjuk azt az egyszerű közösséget, amit a Vele való nyugalom és a jelenlétében való tartózkodás jelenthetne.
Azért imádkozom, és azt a feladatot szeretném ma magunk elé tűzni, hogy gondolkozzunk el a Máté 11:28 Igeversen. És miközben Jézus szavain elmélkedünk, képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha hagynánk magunkat Krisztus karjában megnyugodni, és hagynánk, hogy Ő vezessen.
Gondolkozzunk el:
- Hogyan engedtük, hogy a tennivalóink meghatározzák az Istennel való kapcsolatunkat, vagy eltávolítsanak Tőle?
- Az életünk mely területén van szükségünk megpihenésre?
Cortney
Fordította: Greizer Zsófia