Isten örökké tartó kegyelme

„Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.” – Példabeszédek 28:13

Vége az első iskolahétnek. Mindenki fáradt. Mindenki morog. Ezen a délutánon nagyon kevés türelmem volt a gyerekeimhez és mindenből elegem lett. Elegem volt abból, hogy fegyelmezem őket, ne verekedjenek, hogy szedjék össze a játékaikat, hogy pakolják el a cipőiket. Elegem volt az okoskodó szájukból, a süket füleikből és az engedetlenségükből. Aztán, amikor azon a napon már sokadjára mondtam félig kiabálva/félig könyörögve, hogy „Hányszor mondtam már nektek…?”, hirtelen megszégyenülve éreztem magam.

Megszégyenülve, mert eszembe jutottak a saját fogyatkozásaim a gyerekeim hibái helyett. Isten szemében én is ilyen nehezen kezelhető gyermek lehetek. Időnként makacs vagyok és szándékosan nem figyelek rá. Időnként túlzottan lefoglalnak saját kis világom dolgai. Időnként sokat nyafogok, még az imádságaimban is. Ő úgy tekint rám, mint egy gyermekre – nem csak azért, mert a gyermeke vagyok, hanem azért is, mert lelki éretlenségem miatt gyakran úgy is viselkedek.

Mi a különbség? Én elveszítem a türelmemet, kijövök a sodromból, de Isten könyörülete és kegyelme örökké tart. Mivel Jézus Krisztus által szeretett gyermekei vagyunk, irántunk való türelme sosem fogy el. Ő sosem adja fel. Nem mond le rólunk.

Mindig lehetőségünk van arra, hogy bűnbánatot tartsunk. A megbánás sokban hasonlít a szeretetre. Nem csak egy szó, hanem cselekedet is. Megbánhatsz valamit anélkül, hogy akár egy szót is szólnál – ha kész szívvel őszintén keresed Isten akaratát miközben tudatában vagy földi korlátjaidnak. Azonban, a szó kimondása hasztalan, ha nincs mögötte szívbéli változás. A mai Igeversek (Jónás 3:7-8) Jónás könyvébe kalauzolnak, ahol láthatjuk azt, milyen ellenszegülni Isten akaratának, majd a bűnbánást és Isten kegyelmét – Jónás személyes és Ninive lakóinak életében is.

A Mennyország ezen oldalán folyamatosan harcolnunk kell a testünkkel, az emberi mivoltunkkal. Gyakorta próbálunk úgy tenni, mintha felette lennénk az ilyen bukásoknak. A nagy keresztyén prédikátor és író, Charles Spurgeon számos módját felsorolta annak, hogyan próbáljuk takargatni a bűneinket – ceremóniákkal, kifogásokkal, igazolásokkal, titkolózással, hazugságokkal, könnyekkel, idővel, a felelősség hárításával. Ezek a kísérletek természetesen hiábavalók, hiszen nem tudunk elrejtőzni Isten elől.

Charles Bridges szintén sokatmondóan írta le, hogyan takargatjuk a vétkeinket. „Az Isten és az emberek egyaránt elrejtik a bűnöket – Isten ingyen, végtelen kegyelemből, az emberek a szégyen és a képmutatás miatt.” Azt szeretném, ha a bűneim el lennének fedezve (megbánva és begyógyulva) kegyelemmel, nem pedig szégyennel eltakarva (elrejtve, gyötrődve). Becsukhatjuk a szemünket akár egy gyerek és tettethetjük, hogy a bűneink nem valósak. Vagy elismerhetjük őket és tanulhatunk belőlük, engedve, hogy Isten formáljon minket. Ahogyan az a Példabeszédek 28:13-ban áll: „Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.”

Mint keresztyének, kiválasztottak vagyunk. Sosem leszünk tökéletesek, de Isten nem mond le rólunk. Isten könyörületessége és kegyelme örökké tart, éljünk ezért bűnbánó szívvel a minket figyelő világban.

Sara

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gods-everlasting-mercy/

Fordította: Virág Eszter

 

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .