Isten meghallja a segélykiáltásunkat
Olvasd el: Jónás 2:3-4
IMÁK: Zsoltárok 31:22
Jónás a mély tenger szívében volt, víz és hatalmas hullámok vették körül. Kétségbeesetten a sötétben azon gondolkozott, hogy vajon Isten vele van-e még. Segítségre volt szüksége és nem fordulhatott máshoz, csak Istenhez.
Az volt az első gondolata a tenger közepén, hogy kiesett Isten látóteréből. Néha mi is így érezzük magunkat, ugye? Vannak helyzetek és nehézségek, mikor azt gondoljuk Isten elhagyott minket. Elfelejtjük, hogy Isten mindig meg fog hallgatni minket, mikor hozzá kiáltunk segítségért. Mindig. És ezt tette Jónás is. Az Úrhoz kiáltott, felismerte, hogy szüksége van Rá.
A Zsidókhoz írt levél 4:16 ezt mondja: “Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.” Az ördög azt akarja, hogy Jézust megközelíthetetlennek gondoljuk, de mivel nekünk egy mindenható és együttérző Főpapunk van, ezért bátran jöhetünk az Ő trónusához.
Kihez fordulsz, mikor segítségre van szükséged? A házastársadhoz, egy baráthoz, tanácsadóhoz? Kit választasz először? Isten megsegít a szükségben. Neki nincs olyan, hogy túl nagy vagy túl kis kérés. Ő mindig hallja a te segélykiáltásodat.
Mennyei Atyám, a szívem megnyugszik, mert Benned bízom. Dicsőítelek, mert szemedet az igazakon tartod és füled hallja az ő kiáltásukat. Ámen.
/YouVersion/
Fordította: dr. Ferenczi Andrea