A főiskola utáni első nyarat a Fiatal Élet táborban töltöttem, a Kolorádói hegyekben. A friss hegyi levegő gyógyír volt hajszolt lelkemnek. Évek óta szenvedtem egy étkezési zavartól és egyszerűen nem tudtam abbahagyni azokat a dolgokat, amiket olyan kétségbeesetten akartam elhagyni.
Egy reggeli futás alkalmával megdöbbentett az elém tárulkozó látvány és megálltam, hogy dicsérjem Istent bámulatos alkotásáért; a távoli, hóval borított hegyekért, a csodás vadvirágos mezőért ami előttem nyújtózott, a tökéletes, tiszta, kék égboltért. A dicsőítés közepette Isten megnyitotta a szememet, hogy lássam azt, amit eddig elmulasztottam: Soha nem kritizálnám szép alkotásait, de olyan könnyen kritizálom a teremtményt, amit a tükörben látok. Soha nem mondanám Neki, hogy egy virágot nem a megfelelő színben alkotott, vagy egy hegyet túl magasra vagy túl szélesre csinált, mégis magamra tekintve csak a hibákat látom.
Hogyan lehetséges ez? Hogy tudnám kritizálni a hegyek mesteri munkáját és elutasítani az Ő alkotását bennem, amikor valójában engem a Nagy Művész alkotott, aki csak mesterműre képes (Efézus 2:10). Sőt, sokkal nagyobb gonddal teremetett meg engem, mint a virágokat vagy a hegyeket. Ő formált mindenestül (Zsoltárok 139:13-14) és az Ő KÉPMÁSÁRA teremtett (I. Mózes 1:27). Hogy lehet hogy a mezőre tekintve dicsérem Őt, a tükörben nézve pedig nem?
Isten megmutatta nekem, hogy a szépségről alkotott elképzelésemet a kultúrából vettem, de az az ösvény rabsággal és szívfájdalommal van tele, mivel a szépségideál folyamatosan változik. Tudtad, hogy az 1900-as évek elején az ideális testalkat a keskeny csípő és nagy mell volt? Ezért a nők fűzőt viseltek és eltávolíttatták a bordáikat hogy a férfiak keze átérje a derekukat. Az 1920-as években az ideális testalkat a nádszálvékony, lapos mellkas volt, fekete szemekkel csíkos hajjal. Az 1980-as években a fizikai fittség, a spandex és Jane Fonda volt a mérce, az ideális testalkat pedig izmos és kigyúrt volt. A “Szépségideál” továbbra is változik: egy kihangsúlyozott hátsó, Kanadáig érő szempillák, vastag szemöldök a tíz évvel korábbi ceruzavékony szemöldök helyett. A szépséggel kapcsolatos elképzelésünk nem függhet a kultúrától, mert az változni fog.
A minket teremtő Istenre kell hallgatnunk abban, hogy mi tesz minket széppé.
A Kultúra szerint: A megfelelő ruhára és tökéletes sminkre van szükséged.
Isten szerint: A szépséged ne a külső díszítésből származzon, mint például bonyolult frizurák, arany ékszerek vagy jó ruhák. Hanem belülről, a szívetekből sugározzon, kedves és nyugodt lelketekből, amit isten igazán kedvel (1 Peter 3:3-4).
A Kultúra szerint: A külső szépséged a legfontosabb dolog veled kapcsolatban.
Isten szerint: Csalóka a báj és mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó (Proverbs 31:30).
A Kultúra szerint: Lapos hasad és izmos karod kell, hogy legyen.
Isten szerint: Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez. (1 Timótheus 4:8).
A szépségirányzatok változnak, de Isten Szava ugyanaz marad. A szépségről való elgondolásunkat Teremtőnktől vegyük, ne a Kultúrából. Amikor így teszünk, megnyugvást és szabadságot találunk és képesek leszünk azt a testet, amit Ő saját dicsőségére alkotott, az Ő ragyogásának bemutatására használni. Bárcsak emlékeznénk arra, hogy mesterművek vagyunk, szépek – mert Teremtőnk csak szép dolgokat készít. Növekedjünk abban a szépségben, ami megmarad.
Kate
Fordította: Bíró Ibolya
Forrás: https://lovegodgreatly.com/beauty-and-health-bring-happiness/