Örvendj! A halál legyőzetett!

Bárhová nézünk, halált látunk. Hiszen része minden életnek: a növényekétől kezdve, az állatokén át egészen az emberekéig. A szekrényeden lévő meseszép virág, a kertedben virágzó fák, az akváriumban úszkáló halak, a Szavannán szinte keresztülrepülő gepárd mind-mind elpusztul. A leginkább elkeserítő, amikor egy szerettünk halálán keresztül kerülünk szembe vele.

A thesszalonikai keresztyének aggódtak, féltek attól, hogy azok a hívők, akik Jézus Krisztus visszajövetele előtt halnak meg, kimaradnak Jézus visszatértének dicsőséges eseményéből.

De Pál kétféleképpen is bátorította őket (és minket is):

 

A halott gyászolása

A halál nehéz. Széttépheti a világodat, mindent a feje tetejére állíthat. Része annak az átoknak, amit a bűn eredményezett. A halál mindenhogyan borzalmas, így helyén való a gyász. Normális, ha összetört szívűnek, elkeseredettnek, szomorúnak érezzük magunkat. De Pál azt mondja, hogy bár gyászoljuk az elhunytakat, de az eltávozott keresztyéneket ne úgy gyászoljuk, mint akiknek nincs reménységük (13. vers).

Bár a halál elragadja tőlünk a szeretteinket, nem vesznek el számunkra örökre. A halál egy időleges állapot, átjáró Isten jelenlétébe és a bővelkedő örök életre.

Tehát, ha egy Krisztust követő testvérünk halálával kell szembenéznünk, ne engedjük, hogy a gyász depresszióba vezessen minket. Ez csak egy időszakos szünete a kapcsolatunknak, nem pedig a vége.

Gyászolj, de ne engedd, hogy gyász visszatartson attól, hogy tedd, amire Isten elhívott. Mindnyájunknak küldetése van és mint Isten küldöttjeinek szorgalmasan kell dolgoznunk, hogy véghezvigyük azt, amire Ő elhívott. Ne engedd, hogy a halál bolondot csináljon belőled és elhitesse, minden elveszett, amikor valójában a halál az, aki mindent elveszített.

 

Örvendj a Halál elmúlásán

A halál csúfságának közepette örvendezhetünk. Örvendezhetünk a biztos reményben, hogy Krisztus a feltámadásán keresztül legyőzte a halált, hogy az ne győzhesse le az Ő gyermekeit.

„A halál nem más, mint egy félelmetes lépés át az időn és a bűnön keresztül az édes Jézusig, aki megismerte és átérezte a legrosszabb halált, amikor a halál fogai belé martak. Mi tudjuk, hogy a halálnak már nincsenek fogai, sem tátongó állkapcsa, hiszen azokat már letörték.”   Samuel Rutherford

Krisztus érezte a halál fullánkját, állkapcsa teljes harapását. Ahelyett, hogy ez reményvesztettségre adna okot, valójában a remény hídja számunkra, ami elvezet mindahhoz, ami jó és szent.

A halál tehát már nem a vég, hanem a kezdete a bűn, a gonosz, a könnyek nélküli életnek. Kezdete az Isten jelenlétében Jézussal töltött életnek, ami szent és tökéletes. A teljes öröm kezdete.

A thesszalonikaiak attól féltek, hogy azok, akik már meghaltak, kimaradnak Krisztus visszatéréséből, de a jó hír, hogy a halál még ott sem tudja gátolni a hívőket. Pál elmagyarázza, hogy amikor Krisztus visszatér, a halottak feltámadnak, így ők is tanúi lesznek Krisztus második eljövetelének.

A halál csúnya és sötét. Sivár és reménytelen azok számára, akik nem szeretik Krisztust. De Isten gyermekeinek a halál sötétségét elűzi Krisztus erejének fénye.

Igen, a halál fájdalmat okoz azoknak, akik hátra maradtak, de reménységünk van, hiszen Krisztus legyőzte a halált, amit visszajövetelekor örökre száműzni fog.

 

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/rejoice-death-conquered/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..