Isten tetszésére élni

„Isten azt akarja, hogy szentek legyetek és távolodjatok el minden szexuális bűntől. Azt akarja, hogy mindegyikőtök tanulja meg, hogyan kell a saját teste fölött uralkodnia. Olyan tisztességes módon bánjatok a testetekkel, hogy az valóban csak Istennek szolgáljon. Ne adjátok át testeteket a szenvedélyes kívánságoknak, vagy szexuális bűnöknek, mint a hitetlenek, akik nem ismerik Istent.” – 1 Thesszalonika 4:3-5

Olyan közönségem volt, akik újfent csapdába estek a jó öreg kisbuszban – ami egy tökéletes hely arra, hogy folytassam a tisztaságról folyó beszélgetést az én helyes tinédzser fiaimmal – hiszen azt mondja az 5 Mózes 6. része, hogy tanítsuk a gyermekeket amikor ülnek, amikor felállnak, amikor lefekszenek, amikor felkelnek, és amikor a kisbuszban utaznak, nem? Mostanra már egészen megszokták az ilyesmit, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy Isten nem használja ezeket a beszélgetéseket arra, hogy az én szívemet is próbára tegye. Isten annyira bölcs és hatékony Isten!

„Van egy járvány, amely nem csupán a ti generációtokat fertőzi meg”, folytattam.

Igenis van oka annak, hogy az életünk egyszerre tűnik zsúfoltnak és üresnek.

Tudjátok, a testünk mindent akar. Akarja a világot és akarja Jézust is. De ez egyszerűen nem megy.

Egyszerűen nem szuszakolhatunk ennyi mély érzelmet a szívünkbe, egy idő után ugyanis zsúfolttá válik ott a hely. Miközben pedig Isten türelmesen vár, hogy egy közeli kapcsolatot építhessen ki velünk, mi megelégszünk a vasárnap reggelekkel, a félszívvel elmondott imákkal, és emberektől vagy más dolgoktól várjuk azt, hogy betöltsék azt a legmélyebb vágyódást, melyet csak Jézus hívatott betölteni. A világhoz fordulunk, amely nagyon is elérhető, azonban legjobb esetben is csak átmenetileg nyújt kielégülést.

„És Isten többre vágyik belőlem. Belőled. Isten az egész szívünket akarja, hogy benne elégedjünk meg.”

Azon gondolkodom, hogy vajon mi, keresztények nem győztük-e meg útközben magunkat, hogy az elégedettségünknek legalább egy része a világból kell származzon? Vagyunk elég bátrak, hogy bevalljuk ezt? Szinte hallom, ahogy azt kérdezzük: „Még mennyi fér bele?” ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Hogyan élhetnék szentül egy bűnös világban?” Pedig milyen csúszós az a lejtő, amelyen járunk – egy lábbal a világban, egy lábbal pedig Isten országában.

Elgondolkodtál valaha azon, hogy miért érzed olyan zsúfoltnak az életed, mégis olyan üresnek?

Olyan csábítónak, mégis elégtelennek?

Elérhetőnek, mégis sekélyesnek?

Lehet, hogy Jézus nem birtokolja azt a bizonyos első helyet az életedben, amit végülis megérdemel?

Pálnak volt egy üzenete a thesszalonikai gyülekezet számára, és Isten ugyanezt szeretné nekünk is mondani. Röviden annyi, hogy ha ismerjük Istent, akkor ehhez méltón kell élnünk. Akkor, amikor a világ nyakig merül a bűnbe, nekünk szent életet kell élnünk (4:7). Az biztos, hogy a folyamatos megszentelődés – vagyis annak a folyamata, hogy egyre jobban olyanokká válunk, mint Krisztus – egy egész életen át tart, és csak akkor fejeződik be, amikor színről színre látjuk majd Jézust. Azonban mivel ismerjük Istent és azt a szentséget, amely Krisztuson keresztül árad ránk, az őbenne betöltött szerepünknek arra kellene sarkallnia bennünket, hogy egyre jobban és jobban vágyjunk a szent életre. Nem azért, hogy kiérdemeljük Isten kegyelmét, hanem sokkal inkább azért, hogy az életünk válasz legyen az ő drága, megdöbbentő, meg nem érdemelt, csodálatos irgalmára, amelyet oly bőségesen árasztott ránk. Mi már új teremtés vagyunk (2 Korinthus 5:17), akik arra lettek elhívva a bennünk munkálkodó Szent Szellem által, hogy új vágyaink legyenek.

Akár a szexuális erkölcsökről, szerénységről, médiáról, vagy bármilyen más kompromisszumról van szó a millió közül amelyek körülvesznek minket és azzal fenyegetnek, hogy elrabolják a szeretetünket és eltérítik az odaszántságunkat a szent és dicséretre méltó dolgok felől, sosincs túl késő elfordulni a bűntől és lépni az igazság felé. Isten kegyelme napról napra megújul – bűnvallást tehetünk, megfordulhatunk, és tiszta lappal indíthatjuk már a mai napot is! Csak Krisztusban találhatunk olyan örömöt és megelégedést a szívünknek, ami soha nem múlik el.

Te Istennek tetsző életet élsz?

Ahogy Pál kihívás elé állította a thesszalonikaiakat, „bátorítsuk mi is arra egymást a Krisztusban, hogy egyre többet és többet tegyünk”.

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg!: Melyek azok a „lejtős részek” az életünkben, amelyekre olyan hívőkként, akik e világban élnek – de nem e világnak, figyelnünk kell? Hogyan bátoríthatjuk egymást arra, hogy ezekben a helyzetekben Istennek tetsző módon éljünk?

 

Fordította: Szabó Anna

Eredeti bejegyzés: https://lovegodgreatly.com/living-to-please-god/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .