A megbocsátástól való félelem

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

Csendes lány vagyok, aki mindig csendes életre vágyott. Szeretem a bizonyosságot, az állandóságot. Az életet, ami mentes a drámáktól, konfliktusoktól és a káosztól. A szabályok egyszerűek voltak. Ne piszkálj és én sem foglak piszkálni téged.

Azonban az, hogy újjászülettem Isten családjába, mindent megváltoztatott. Mivel a világ utálja mennyei Atyámat, így engem is utál. Most már én is részese vagyok a belső lelki háborúnak, ami a világ összes lelkéért hevesen folyik. Attól függetlenül, hogy akarok-e harcolni vagy sem, a csata végül engem is elér.

Ez a lelki háború, melynek mindnyájan a részesei vagyunk, van, hogy árulás, elutasítás, szívfájdalom vagy fizikai fájdalom formájában jelenik meg. Számos barátomat elveszítettem és sok ellenséget szereztem. De az Ő szeretete miatt kitartok.

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

A Biblia egyik legkeményebb tanítása a Római levél 12. fejezetében van. Ez a fejezet egy mesterkurzus a kereszténység gyakorlatáról és bemutatja azokat az igazi jeleket, melyek a Jézust követőket jellemzik. A mai szakasz azt mondja: “győzd le a jóval a rosszat.” Mit jelent legyőzni a rosszat?

Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!” – Róma 12:14

Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek! Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” Sőt, ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.” – Róma 12:17-20

Még aközben is, hogy ezeket az Igéket olvasom, össze kell szorítanom a számat. Érzem, ahogy elnehezedik a szívem és a körülötte lévő falak elkezdenek növekedni. Azokra gondolok, akik bántották a testemet, akik manipulálták a gondolataimat, akik szándékosan összetörték a lelkemet. Megbocsátani az ellenségeimnek. Imádkozni értük. Áldani őket. Ez túl nehéznek tűnik. Bonyolultnak. Ijesztőnek.

Hogy teljesen őszinte legyek, ezekről a versekről csak a számat jártattam. Az én verziómban az ellenségek áldása azt jelentette, hogy teljesen kizárom őket a gondolataimból, közönyös vagyok arra, hogy léteznek és kerülöm őket, mint a pestist. De Istennel a közömbösség nem opció. Vagy úgy szereted, ahogy Isten szereti, vagy nem is szeretet az.

„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” – Lukács 6:27-29

El kell, hogy áruljak nektek valamit hölgyek. Ezek az Igék megrémisztenek engem. A megbocsátás rémiszt meg. Tudom, hogy igaz. Tudom, hogy Isten rendelte el. Tudom, hogy a megbocsátás Isten áldását hordozza, az Ő békéjét, az Ő örömét. És nekem igazán szükségem van ezekre. Tényleg, komolyan meg akarok bocsátani. És mégis küszködök vele.

Valójában a megbocsátással való küzdelmem olyan félelmekben jelenik meg, melyekről eddig nem is tudtam:

  • Félek teljesen kitárni a szívemet az új fájdalom, a szívfájdalom és csalódás fenyegetése miatt.
  • Félek, hogy ha megbocsátok, akkor gyengének fogok tűnni és emiatt még kevésbé fognak tisztelni és becsülni.
  • Félek, hogy ha túl sokat adok önzetlenül, akkor kevés szeretet jut nekem.
  • Félek, hogy nem vagyok kész a megbocsátás feladatára… hogy nem vagyok elég “lelkileg”, nem vagyok elég fegyelmezett vagy elég jó ahhoz, hogy Isten használjon.

De Isten annyira hűséges. Beáll a félelmeim középpontjába és leleplezi ezeket a hazugságokat a fényével, és ennél a fénylő sugárnál csak az Ő igazsága állhat meg.

Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik.” – Lukács 6:32-33

Isten igazsága ez: téged és engem nem az határoz meg, ami velünk történt; nem a fájdalom, amit átéltünk, nem a nehézségek, melyeket kiálltunk, nem a félelmek, melyekkel szembenézünk. Minket egy dolog azonosít: hogy a világmindenség Királyának bocsánatot nyert leányai vagyunk!

És mivel az Ő leányai vagyunk, Isten akarata az az életünkre nézve, hogy szeressünk, még akkor is, ha fáj.

Azt szeretném, ha a testem “bűnmentes” terület lenne. Nem csak a saját bűneimtől mentes, hanem az ellenem elkövetett bűnöktől is. Nem vettem észre, hogy azzal, hogy elutasítom a megbocsátást, mások bűnét őrzöm a szívemben és az elmémben.

A bűneik (melyekhez a haragtartással makacsul ragaszkodtam) romlott gyümölcsöket teremtek az életembe, amik nem csak engem romboltak, de a férjemnek és a gyerekeimnek is ártottak. Az egyetlen választásom az volt, hogy Isten felfedje és kivágja ezeket, azonban minden műtét fájdalmas.

Amikor a megbocsátással küszködök, Isten arra tanít, hogy álljak bele abba a feladatkörbe, amibe Ő helyezett… álljak szilárdan, büszkén és merészen. Hogy szeressek kitartóan és ragyogjak, mint senki más. Istent sérteném meg azzal, ha meghátrálnék a bőséges szeretet elől, amit Ő ígér nekem és rajtam keresztül.

Nehéz, de Istenért megéri.

Isten arra vágyik, hogy leányait erőteljesen használhassa a világi gonosz ellen folytatott harcban a szeretete által. Mi vagyunk napjaink természetfeletti szuperhősei! És mivel a mi Istenünk minden gonosznál hatalmasabb, a szeretetünk hangosabban fog beszélni minden gonosznál.

Erre emlékszem, amikor olyan szeretetre vagyok elhívva, ami fáj. Erre emlékszem és Jézusba kapaszkodok. Bár csendes lány vagyok, hangosan szeretek!

Bezélgessünk: Vannak félelmeid vagy aggodalmaid az ellenségeid szeretetével, nekik való megbocsátással kapcsolatban? Hogyan tudunk imádkozni érted, hogy legyőzd jóval a rosszat?

 

Béke és kegyelem neked,

Terria

 

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/fear-of-forgiveness/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..